#kurvaszar

[banatostenger]

Ne sírj,ne sírj…

#magyar iras #fájdalom #szomorú #sírás #elbaszva #kurvaszar #magyar idézet #magyar

[jeghideg-lelek]

Ameddig a sebeiteket kellett nyalogatni, addig jó voltam.

#gondolatok #szétesek #basszameg #kurvaeletbe #kurvaszar #baratok #Leszar #nagyon elegem van #idegesség #Nem szólok #Nem kereslek többé #miért bazdmeg

[eltiron2]

#star wars #megint #kurvaszar

[demonitekintet]

Megol a tudat,hogy o is korulotted van

#magyar tumblisok #magyar #saját #szerelem #hiányzol #szeretlek #depresszió #féltékenység #R #kurvaszar #nem bírom #meg akarok halni

[csacskamacskamocska]

Senki sem várt

Egy kissé önsajnálós este volt a tegnapi, hagytam is leülepedni. (A házvásárlós konklúziós a következő poszt lesz majd) Azzal nincs semmi baj, hogy senki sem várt itthon. Elég rég óta élek egyedül, hogy kitörlődjön már a lelkemből az automatizmus, hogy köszönök vagy valaki rámörül amikor megjöttem, vagy kiveszi a kezemből a cuccot. A kutyáknak szoktam köszönni, de amúgy ezzel a kutya dologgal úgy van, hogy bár imádom őket, de nem helyettesítik az embereket. Kutyák. Cukik. De nem hoztam nekik ajándékot. Még a kocsiban sírtam egy kis visszafogottat miután felhívtam a lányomat, hogy majd hazaérünk segítsen felcuccolni, mert rengeteg a táskám. Azt nem mondtam neki, hogy az ajándékcsomagok miatt lett ilyen sok, mert az milyen már. Hát, ő nincs otthon, elment az öccséhez és nem is jön haza csak majd napok múlva. Jóóó. Nyomorultul éreztem magam és rájöttem, hogy attól érzem magam nyomorultul, hogy a lányom egy nappal korábban megkérdezte, hogy mikor jövök haza. Mondtam neki, hogy későn, 10-11 között. És én azt hittem, hogy azért kérdezi, mert vár, akarja tudni, hogy meddig kell fennmaradnia, vagy mikorra kelle hazajönnie, mert hiányzom, szeretne már beszélni velem, meghallgatni, hogy mi van a házakkal. Persze nem gondoltam én ezt olyan drámaian hatalmas nagy hiányzásnak, csak olyan kicsi, dejóhogymáritthonelérhetővagy hiányzásra gondoltam. Mert nekem az egész háznézős nyaralás alatt csak 4 ember járt a fejemben. Hogy velük mi van, nekik mi tetszene, mit vigyek ajándékba, szülinapra. Ha mondta volna, hogy azért kérdezi, hogy mikor érek haza mert elmenne, akkor semmi baj sincs. A kutyák miatt igyekszünk összehangolni az életünket, hogy ne legyenek sokat egyedül. De nem mondta. És így bennem lett egy gondolat, hogy miattam kérdezi. Aztán a kocsiban azért bőgtem, mert ráébredtem, hogy bennem mindig van egy ilyen kis reményteljes gondolat, hogy miattam kérdezik, hogy valami hogy legyen. De nem. Ez a 4 ember sosem miattam kérdezi. A számomra legfontosabb 4 ember sosem miattam kérdezi.

Próbáltam túljutni az önsajnálaton, ráadásul várt egy teli mosogató, szóval azért csak vártak. Az is a baj, hogy ilyenkor, ha magamra nézek, akkor szánalmasnak látom magam. Azt ahogy tele van a lelkem velük és amennyire ők velem nem törődnek. Gondolom, nem rosszból. Nem azért mert nem szeretnek egyáltalán, hanem faszom tudja. Persze, van egy olyan dolog, hogy ők érezhetik úgy, hogy dehát így is körülöttem forog a világ, pusztán az aktív létezés miatt. Mert csinálgatom a dolgaimat, vannak terveim, azt elmondom másoknak, mert vannak hatások ami alól nem tudják kivonni magukat akkor sem, ha nem kérek segítséget, ha nincs dolguk az én dolgaimmal. De valójában..., a valóság az, hogy küzdelem volt ez az egy hét is és jó lett volna a családba megérkezni vagy, ha Logan megkérdezi, hogy na, biztonságban hazaértetek? Az elvárások Logan azt mondta nemrégiben, hogy amikor elmondom, hogy mire vágyom, akkor az elvárásaimmal lelkiismeretfurdalást keltek a másikban. Akkor mit kell csinálni? Várni amíg milliárdból az egy rámtalál, aki magától is adja?

Szóval jöttem az ajándékokkal, csupa olyan ami elfogy, eltűnik, továbbajándékozható (nem nyomasztanék senkit olyasmivel amit aztán teszeget és bosszankodik rajta) és lette egy olyan kurvaszar érzésem, hogy mennyire nincs senkim valójában. Hogy csak azt hiszem, hogy van. De csak egy illúzió. Ez a gyanú, hogy csak illúzióim vannak dolgokról, ez sajnos máskor is nyomaszt. Aztán írt az egyik haverom, aztán egy barátnőm, hogy majd beszéljünk mindenképpen... Szóval itt állok és fogalmam sincs róla, hogy jogosan vagyok-e szomorú. Meg persze már nem vagyok, mert van több évtizednyi gyakorlatom benne, hogy eltemessem a szomorúságaimat és belekapaszkodjak bármibe. Egy gondolatba, reménybe, amivel átverem magam, aztán folytatódik a végtelen ciklus.

#hazaérkezés #szomorúság #senki sem vár #illúzió #elvárás #kapcsolatok #07-17

[thisisnotadiehardmovie]

A világ legszarabb szaloncukrát eszem. De tényleg, szerintem ez már tavaly megromlott, kurvaszar. Egyszer csináltam házilag. Az mondjuk még szarabb volt.

[n4n3x]

A mély szomorúságot átvette a kétségbeesés.

Holnap megyek a dolgaimért. Gondolom tolja majd a neki minden mindegy-et, miközben nyilván nem, csak leszarja, vagy nemtudom, nem értek nőül. Ami biztos hogy kurvaszar hazamenni az üres lakásba tudván nem jön senki, akit megszeretgethetek, de még a macska se mondja azt az ajtónál hogy nyürny.

#sztori #szakítás #kiraktak

[justasmokerboi]

Tisztának lenni egyszerre kurvaszar és csodálatos érzés…ilyenkor jön rá az ember hogy kik is az igazi barátok.

#drog #magyar #realism #fake friends

[kertikavics]

Szepszis. Vese dialízis. Azonnali műtét.

Teljes szívemből elkezdtem gyűlölni amikor azt látom hogy a nővérem hív, mert mindig valami kurvaszar hír.

#csaladom

[anom-am-alia]

Na, hát múlt héten viszketett a mellbimbóm. Meg volt még valami más bajom is, akkor rákerestem a beágyazódás tüneteire. Aszerint nem vagyok terhes. Viszont sokszor izzadok le indokolatlanul. Ma már eszembe jutott, hogy veszek egy terhességi tesztet. Rendesen szedem a gyógyszert, úgyhogy valszeg semmi nincs, de kurvaszar lenne ám most teherbe esni. Még a lánykérésrw is nemet mondanék, nemhogy a gyerekvállalásra.

Látom, hogy "a csodálatos férfivel" másnak is akad gondja, ráadásul egésuen hasonlóak. Bizonyára az empatikusabb férfi ritkább, mint gondolnánk. Nekik meg talán nincsenek meg azok a szkilljeik, amikre az élet más területein van szükség.

Hát én nem tudok semmit sem már. Tényleg csak így együtt lakunk. Neki ez A Kapcsolat, neki ez így jó, úgy, ha nem vagyok idegállapotban, aztán annyi. Nekem meg annyi minden hiányzik, hogy inkább rezignált lettem. Na ebbe aztán pont úgy hiányzik egy gyerek, mint szar a zsebbe.

De az is eszembe jutott, hogy talán klimaxolok, végülis közeledek a 40hez. 😃

Inkább jógázok egyet, ha már úgyis izzadok. 😃

[eltiron2]

Jó vagyok krízishelyzetekben - kórházi napló, 8. nap

Egy fólia víz (mert a kórházi csapvíz ihatatlan, mást meg még nem lehet Neki).

Mini USB-töltő (a fejhallgatóhoz, amit még én adtam neki, tudjon úgy filmet nézni, hogy nem zavarja a szobatársát)

Egy új telefon (amin tud filmet nézni és olvasni, a tré huawei amit szintén tőlem kapott, már kezd letérdelni)

reggeli helyett 4 vodka (nem vagyok alkoholista, dehogy), befizetek mindent. 

Jó vagyok krízishelyzetekben, anyu is él még.

Hétvégén megyek vissza a gyűlölt munkahelyemre pénzt keresni, mert Magyarországon nincs healthcare-system, (ne haragudjatok, nm jut eszembe a magyar kifejezés erre) és szarrá kell dolgozni magam, hogy egyáltalán életben maradjunk.

Két napja barátkozom a “Crohn-disease” kifejezéssel, és azzal, hogy Ati tökéletesen jól fog élni, ha és de.

Magyarországon milyen cég fogja alkalmazni, ha elmondja, hogy 1-2 évente el kell vonulnia 1 hónapra az élettől és kórházba menni? 

Néhány ismerősöm (és innen a tumbliról is pár arc) elmondta, hogy ezzel semmi baj, megoldható, - de ők mind külföldön élnek. 

Azt gondolom, hogy el kellene kezdenem szervezni a fiú külföldre költözését, ahol az ő szakmájával (vegyésztechnikus) simán találhat munkát és vannak olyan toleráns cégek(?), akik ezt elfogadják, nem az itthon szokásos “dolgozzál 60 órát egy héten és ha nem tetszik, ki vagy rúgva” politikát követik. 

Kurvaszar, rosszkedvű, gyalázatos országban élünk. Én itt is fogok meghalni, mert továbbra is szeretem, de a fiam legyen belga, norvég, holland, whatever. 

Nem, nem sajnáltatom magam, csak kibaszottul kikívánkozik belőlem ez a sok szar, idelapátolom a tumblira, aztán vagy elolvassa valaki, vagy nem, leszarom.

Vissza a valóságba: teát főzök a srácnak, veszekszem az Alzával, hogy igenis át akarom venni a telefont, és tudom, hogy van náluk készleten - de járna hozzá ingyen ajándék tok, ami nincsen készleten (kafkai helyzet) és mivel kötelező adni hozzá az ingyen ajándékot, ezért addig nem adhatják a telefont, amíg nincs tok, ez tisztára Monty Python. 

Élni továbbra is jó, szeptember környékén majd arról fogok posztolni, hogy dartsozunk a sráccal, és nevetve néz minket a szerelmem, meg az ő barátnője, persze mind a ketten szinglik vagyunk :) 

#lájf #énblog

[csacskamacskamocska]

Ismerkedési megtévesztés TLDR

Csodás végiggondolandó téma akadt elém, amit már szinte teljesen kiveséztek a reblogokban, én mégis áldozok neki egy posztot. Azt hiszem abból jön létre a félreértés, hogy mindenki a saját értékrendje, megszokásai, szándékai, hite és tévhitei alapján vesz részt egy ismerkedésben, egy barátság vagy párkapcsolat építésében. Máshol vannak bennünk a plotpointok. „A” párkapcsolatot keres, „B” ingereket. „B”nek eszébe se jut, hogy szólni kéne, hogy ő házas. Dehogynem jut eszébe, nem hülye, csak van egy számára elfogadható magarázata, hogy ő csak barátkozni akar, ehhez nincs köze, hogy házas. Sunyi-e „B”? Sunyi vagy hülye? További lehetőség, hogy narcisztikus vagy pszichopata, de ők csak dugás után és csak kényszerből terítették volna ki a lapjaikat, szóval én inkább csak a gyáva, érzelmi haszonleső figurát feltételezem. Sokszor felmerül a kérdés, hogy pl egy egyedülálló, aki ismerkedik, az mikor jelezze, hogy mások is vannak ám a partiban. A legtöbben többekkel randizgatnak és csak később döntenek véglegesen vagy éppen nagyon nagyon sokára döntenek, mert élvezik a többekkel kialakult közelebbi viszonyt. Ez pl szintén egy ingoványos dolog. Mert ott van egyik oldalon a mérhetetlen szabadság, hogy az ember bármit megtehet, a másik oldalon meg az empátia nyújtogatja a nyakát, hogy a bizonytalanságban tartás sérüléseket okoz a másikban. Gyakran ott van a pajzs: „én csak barátkozni akartam”. Vannak, akik tudnak úgy barátkozni, hogy a környezetükben fel sem merül a kérdés, hogy mi lehet a szándéka a másiknak. Ezen gondolkodtam, hogy ezt hogy van. Azt hiszem egy hét elegendő ahhoz, hogy ha folyamatos és intenzív az üzenetváltás, akkor az ember úgy gondolja, hogy felkeltette a másik érdeklődését. Ha úgy tudom, hogy a másik szingli, akkor úgy sejtem, hogy nemsokára egy randi keretében kiderül, hogy hogyan tovább. Ilyesféle intenzív levelezésben egy hónapon belül „kell” hogy megjelenjen a beszélgetésben valami a családi viszonyokról, exekről, szerelmekről, csalódásokról. Hiszen ezek fontos részei az életünknek, az erről meséléssel mélyíti az ember a kapcsolatot. Vagy nem. Mert van aki gondolni sem akar rá. Mert mondjuk éppen kurvaszar és rendezetlen a kapcsolata vagy éppen kibaszta élete szerelme és örül, hogy a beszélgetés átmenetileg enyhíti a szar közérzetét, de mesélni nem akar a dologról. Csakhogy akkor ő nem tisztán van benne a beszélgetésben, hanem használóként. Jogunk van-e használni másokat a saját céljainkra? Rondán hangzik, de valójában folyton ezt csináljuk. Igaza van-e annak, aki leszólja a faszit amiért nem mondta, hogy nős? Hiszen mondta, akkor amikor szerinte helye volt a dolognak, az első találkozáskor. Egyszerűen nem tudjuk, hogy mi zajlott le a pasas fejében. És ha a pasi egy tumblis lenne, aki elmeséli, hogy ő hogy átbaszódott, mert ő egy nyitott ember, aki örült egy másik nyitott embernek, erre mi a vége... és akkor a tumbli őt támogatná meg, hogy micsoda hülyék a nők... Öhm. Azért ezt még én is érzem, hogy necces. Hogy kurva nagy átbaszás ez, ami mögött mérhetetlen önzés van. Azt hiszem ez a kulcs. Az az ember kibaszott önző.

Az emberek sokszor azért válnak önzővé, mert boldogtalanok. Nem kapnak figyelmet, elismerést, üres az életük, és amikor hozzájutnak ezekhez, akkor gátlástalan habzsolásba kezdenek és nem tudnak józanul gondolkodni. Hiszen a faszi is sejtette, hogy ki lesz baszva a picsába. és ki is lett. De addig mérhetetlen mennyiségű figyelmet és szórakoztató beszélgetést kapott és a végén még azt is, hogy saját magát semiben nem kell hibásnak látnia. Beszélgetnek-e szingli nők nős pasasokkal? Nyilván. De nyilván nem (vagy csak szerencsétlen esetben) szövögetünk róluk párkapcsolati ábrándokat és így nyilván nem tesznek bele annyi energiát. Mondjuk, nekem az is fura kicsit amikor boldog párkapcsolatban élő férfi olyan intenzitással levelezik valakivel, hogy az félreérthetővé válik. És a végére egy tök személyes emlék. Fülig szerelmes voltam egy fasziba, aki az ismeretség elején elmondta, hogy NEM keres párt. A barátkozásra is azt mondta, ne, mert akkor nem fogok mást keresni. Ezerszer elmondta, hogy NEM. Nincs igénye párkapcsolatra és nem akar tőlem semmit, csak haverok vagyunk. De vak voltam és süket. Mert csak az apró „igen”eket láttam. Csak a vonzást éreztem és minden baráti megnyilvánulás reményt keltett bennem. Ilyenkor a másik ember is nagyon nehéz helyzetben van. Hiszen valami értékről kéne lemondania valami homályos mondás meg megmagyarázhatatlan elvárások miatt. Én meg minél jobban megismertem, annál jobban szerettem. Nehéz lenne megmondani, hogy ki hibázott. Annyira vonzó amikor vonzódnak hozzánk! Az olyan mint valami érzelmi lottónyeremény. Akkor is feldobja az embert, ha ő maga nem vonzódik a másikhoz. Mert semmit se kellett érte tenni. Mert azt az illúziót adja, hogy valaki önmagunkért szeret (hiszen nem akartunk semmit, ezért nem is alakoskodtunk). Na mindegy, kibaszott kurva esendőek vagyunk és ezt látni kell, hogy magányosak, érzelmileg kiéhezettek tudunk lenni, és nem is mindenki áll erkölcsi magaslatokon vagy éppen átmenetileg nem a morál bajnoka. Jó lenne nem bántani egymást, de a szükségleteink ebben sokszor megakadályoznak minket. Ettől függetlenül, mindenkivel együttérzek, aki átbaszva érzi magát, mert az élmény valós, a csalódás miatti megbántottság teljesen jogos. És jobb, tisztább, boldogabb ismerkedéseket meg kapcsolatokat kívánok mindenkinek!

#ismerkedés #megtévesztés #párkapcsolat #barátkozás #07-21

[legall1blonde]

Itt mindenki hülye??? Itt? Mindenki...

Katika története

A következő érdekes történet egy majdnem barátnőről szól, akivel találkoztam és elmentünk enni. Persze ő nem eszik, glutént, húst, cukrot, lisztet, faszomat, gecimet... OK.

Mutat egy szuper helyet... ok. Elvitt egy kurvadrága, de cserébe kurvaszar helyre... nézem az étlapot Majd kérdezem tőle, hogy te mit eszel? Jaaaa, ő semmit... Oh, édesfaszom, akkor mi a radairossebért hoztál ide??? A sarki gyrosos is jobb lett volna baszki és nem fizetnék egy darab teáért és egy kibaszott csicseriborsóért 8000FT-ot.

[n4n3x]

Tegnap kora délután kidobott az asszony.

Még az özönvíz előtti csapatomban volt egy srác, mindig ő mondta hogy az első 12 óra a legkritikusabb. Ha munkába kell menni másnap kurvakorán le kell feküdni, hogy valami alvásszerű legyen a sok felriadok sirdogálni dolog között. Az első fázis a sajnálat, majd utána jön a gyűlölet. Szerdán megyek a dolgaimért, mert ma kvízezik, holnap meg csajos este van. Még jó hogy van saját lakásom és nem kell anyámékhoz visszaflipperezni, mert az kurvaszar lenne.

#sztori #szakítás #kiraktak