Tumgik
#kőszív
illgrowup · 2 years
Text
Kőből a szív, kőből az érzés
11 notes · View notes
versinator · 7 months
Text
Borkorcsolya mindenhatót
Megkötözi övezettel bessenyei osztálya Nyitnám csukta sarkantyúja ráhinti Kivette hullatok elértette szablya
Édesed csepűből terjesztője rezzenti Tegyék famíliájának hectori híveimet Oltalmazótok nevéről olyanról mindszenti
Dei kőszív megigazgatták kenyeremet Hiúk ívei pecsenye címerem Árnyékával nagyméltóságú vígasztalni képzésemet
Eszmélhetett kerítője kifogy esmerem Budára sasunk kímélj nehéznyavalya Keresztyének adakozásnak kutyaélet erem
0 notes
nemvoltamelegjoneki · 3 years
Text
Eljátszhatnám, hogy jól vagyok, de egy megtört ember holtig az...
141 notes · View notes
Text
csalódások kövezték ki az utat nekem idáig, de aki nem szeret már, újra mégegyszer nem hibázik
3 notes · View notes
Bocsássa meg nekem a világ, a jó szívemet kőburkolattal védem
33 notes · View notes
lastkisswithatouch · 5 years
Text
Az én szívem nem kő
Hanem jég
Mely minden remény sugár láttán olvadni kezd
0 notes
nyuszifulesmaci · 4 years
Text
Május 2. 00:28
17 év után először ma éreztem azt, hogy van egy anyám. Beszélgettünk és felnevetett. Boldog volt mert tudta, hogy 17 év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy a ők a családom. Nem mondtam soha egy szóval sem mit érzek vagy mit gondolok. A tetteim beszédesebbek voltak bármely szónál. És ez számomra hihetetlen. Hiszen nem én irányítottam. Egyik nap úgy keltem fel, hogy bármit megtennék ezért a nőért. Jó érzés volt gondoskodni róla. Kedveskedni neki. Viszont akárhányszor megakart simogatni vagy becézgetett az undor fogott el. Nem bírom elviselni a szeretetét. Nem puhulok el tőle. Inkább csak ellököm magamtól. 17 év után még mindig nem vagyok képes közelengedni őt. Valahogy az a sok évnyi veszekedés és fájdalom nem engedi, hogy akár csak egyszer is szeretettel nézzek rá.
A rózsaszín köd elszállt. A naivságom pedig realizálta a valóságot. 11 év után ideje volt már. 11 év után semmit sem érzek az iránt a nő iránt, aki megszült. Rááldoztam az egész gyerekkorom. Megkeserítette az életemet. Tönkre tett bellülről. És akárhogy is küzdök ellene nem megy. Miatta nem tudom kimutatni a családomnak mit is érzek. Ha újra élhetnék mindent, maradnék az a 6 éves kislány, aki kinevette a szüleit mikor azt mondták neki, hogy egy másik család gyereke. Akkoriban egyik fülemen be a másikon ki ment ez a mondat. Majd egyszer csak beütött még hozzá nem is kicsit. Lelkibeteggé váltam. A rögeszmémmé váltál. Majd találkoztunk. Bánom-e? Életem legrosszabb tette. Mert a tudatlanság áldás. És én ezt az ajándékot vettem el magamtól. Túlságosan akaratos voltam és látni akartalak. És ezzel csak azt értem el, hogy magamba zuhantam, hiszen benned egy csöppnyi jó érzet nem volt. Hát melyik anya képes azt a saját lánya képébe vágni, hogy gyereket akar?! Ott állt a gyereked előtted. Tudod, az akit ott hagytál a szülés után. De mindegy. Az évek múlásával megannyi rossz dolog történt, aminek a forrása akarva akaratlanul te voltál.
De megbocsátok neked. 11 év után hálát érzek, hiszen padlóra küldtél. De sikerült felálnom. És egy olyan nővé válok, akivé te nem tudtál volna neveleni. Megerősödtem az irántad érzett fájdalomból. De oly annyira, hogy a szívem kővé vált. És ez a kőszív nem szeret már senkit.
Se téged te idegen nő, se téged anyám, se azt a férfit, akiről elhittem, hogy a jövője lehetek.
Egy valamit megfogadtam. Többet senkihez sem ragaszkodom és senkihez nem kerülök közel annyira, hogy megszeressem. Elengedtem ma mindent.
Egyszerűen semmit sem érzek.
6 notes · View notes
aholdgyermeke · 6 years
Photo
Tumblr media
:)))
0 notes
smokanlive · 5 years
Text
2019😈☠️
Elegem lett mindenből
Nem várom meg mit kapok a végtől
Sötét felhő lesz a napnak
Bennem csak halottak vannak
Többé nem fognak megölni
Mivel nincs bennem semmi
Új év, az énem változik
Leszarom ki átkozik
Egyedül viszem végig
Egyedül megyek az égig
Gyűlölet, harag folyik az idegben
Tűz lángol vörös szememben
Elegem lett a kihasználásból
Szarul jöttem ki a csalódásokból
Mindenki engem néz
Kérdezik hova mész?
Én lettem ki erős lett
Kőszív mi dobog bent
Mindenki azt kapja amit adott
Ilyen kiből ez lett, lélekhalott
Smokanlive
8 notes · View notes
barbarborbar · 5 years
Text
Kőszív - Ichabod Crane
Tumblr media
     A legutolsó emlékem az, amikor te amellett a fa mellett állsz, mely úgy fest, mint egy marokméretű szív, aminek lebontották a falait. Csak dús, buja ér-ággomoly, meztelenül. Közeleg a tél. Rám mosolyogsz és megcsillan a tompuló fény a fogaidon, ahogy megpördülsz egyet és elszaladsz előlem a fák közé. A fény is veled fordul. Mélyeket lélegzem, hogy minél többre emlékezhessem az erdőből, amikor nem itt leszek. Ez a lassan áramló pézsmaillat az, ami majd rád emlékeztet.
    És valóban így emlékszem még ma is. Ebben a világban is érzem, pedig itt már egészen más illatú a levegő az orromban.
    Lassan követlek, éppen csak, hogy úgy hidd, nem is vágyódom utánad igazán. Figyelem, ahogy a lábaid alatt kopog a föld. Hangosabb, amikor fagyott, ezt még te mutattad meg. Alig néhány állat maradt meg az erdőben télire és a pár madár annyira búsat dalol felettem, hogy kedvem támad visszadalolni nekik azt a ritmust, amit a lábaid taposnak most valahol a lelkemben. Azt az örömzenét, ami akkor hullámzik a véremben, amikor a szemem előtt vagy.
    Azóta is ezt a ritmust veri a szívem, pedig egész máshogy dübörög már velem ez a világ.
   Elhalkulnak a lépteid, innen tudom, hogy szem elől tévesztettél. Most hallom azt a tétovaságot, amit máskor gondosan elcsomagolsz előlem. Zsebembe tett kézzel lesek ki egy bokor mögül, és meglátlak, ahogy széttárod a karod amikor eléd kerülök, mintha egy ölelésre vágynál. - Hát hagynál eltévedni engem?! Ichabod… - méltatlankodsz és úgy ejted el a nevem, hogy úgy higgyem, nem is számít igazán. - Okom lenne vakon követni téged?     Megkerülöm a bokrot. A kezemet összeszorítom a zsebemben és minden  arcizmomat megfeszítem, hogy ne vedd észre rajtam a gyengeséget, amikor egy lenge fuvallat belesöpör az arcodba és hirtelen elemien kívánom, hogy én lehessek az. - Számtalant tudnék mondani - felelsz. Minden szavad annyira kínzóan pimasz, felötlik bennem, hogy akár be is foghatnám a szád. Megborzol a gondolat: az enyémmel.     Kihúzom a kezeimet, kicsi verítékpatak folyik végig az ujjaim között. Megmerevített lábaimmal egyre közelebb viszem hozzád a testem. - Nekem egy is elég. - Megszáradt ajkaimat repedező-reszkető mosolyra alakítom. - Akkor hát mondd el te! Elvégre itt vagy, nemde? Valamiért mégiscsak utánam jöttél. - Megpördülsz, hogy minél inkább megmutathasd minden magához csábító porcikádat. Az elmémben üvölt az akaraterő, ahogy feléd akar taszítani, de nem engedek neki. Mindig ezt csinálod. Mesterien értesz hozzá, hogy hogyan kellesd magad nekem. - Akár el is tévedhetnél - felelem végül.     Úgy felkacagsz, ahogy rajtad kívül senki nem tud, és nem is tudott azóta sem. Belenyúlsz a kezembe, a patak az ujjaim közül a te ujjaid közé folyik. - Ugyan, Ichabod. - Tudom, hogy az egyik ujjperced alatt érzed, mekkorákat ugrat a szívem, amikor a szemeim az arcod egyik foltjáról a másikra sétálnak, mindaddig, amíg végig nem érek minden bőrsejteden. Tudom, mert minden dobbanás után egyre pimaszabb lesz a szemed sarkában a szarkaláb. - Miért vagy velem ilyen kőszívű? 
Tumblr media
Zaporozsec - Kicsit még
1 note · View note
kinemmondottszavak · 8 years
Text
háromszor verte vissza ludas matyi kenden
még egyszer utoljára találkozni a sötétben. teljesen elfelejteni mindent. felkavarni. újragondolni. eltelni az érzéssel. magasztos. szánalmasan siránkozó régen annyira szeretett kis fejet babusgatni. kőszív helyett inkább érett szív. tudja mit akar. tudja miért jött. először csak az izgalomért. majd később már csak élvezte a szavakat, a kétségbeesettséget, a rajongást, az odaadást. utolsó döfés és kész a nagy mű. ott van megint, ahonnan elindult. szeret engem. azt mondja. na de minek? felesleges. jól esik, kösz, de én már nem. hozd magad kellemetlen helyzetbe! mond még egyszer, mennyire szeretsz! két és fél éve szakítottunk. egy éve nem találkoztunk. és szeretsz. te barom! dehogy szeretsz. szereted te magadat. az illúziómba meg a pinámba vagy szerelmes. az emlékeinkbe vagy szerelmes. azt szereted. nem tudod kiheverni. nem tudod felfogni, hogy kétszer átkúrtam a fejed. tudod mit? ha ennyire szeretsz, akkor harmadszor is! meglesz, ne félj. egyszerűbb is mint gondolnád. és csak akkor veszed majd észre, ha már csak a hátamat látod! hogy miért? nem, nem pusztán felebaráti szeretetből! ha te egyszer hülyét csinálsz belőlem, akkor én azt háromszor adom majd vissza. ismertél. már nem tudod ki vagyok. segítek: már rég nem az aki az emlékeidben él, a nagy szerelmed. de nem ám. ne reménykedj. nem lesz kegyelem.
2016. tavasz
0 notes
versinator · 9 months
Text
Kevélykedtek uborkát
Szemere leviáthán kérdésben kevélykedő Esső ruháit hányj apácává Kiáltni hazára fogjanak senyvedő Vágyakozzam tarthatunk ifjainknak szállásává
Viheti záloga báránnyal hízelkedő Tüdője rikácsol gyümőlcsöt lomhává Megszólítom tapasztás cserfából dicsekedő Planétának hallgatásra harmadízben bikává
Mankót választottam megtesz borozás Toka fűvei faraga énókkal Óráin lucidus sorsodon imádkozás
Fordúlnak kőszív napjaidba láncokkal Nádból praterben vehessenek eltávozás Nevezetesebb élődni zászlónak cirádákkal
0 notes
nemvoltamelegjoneki · 3 years
Text
Elsírtam már egy élet minden könnyét, én már úgy sem tudnék nevetni,hogyha ma innen megszöknék.
98 notes · View notes
Text
Csak akkor mentem már el,
Mikor havazott,
Jéggé dermedt minden,
Elszakadt benne valami,
Megrepedezett,
Befagyott, s elporladt.
Olyan volt,
Mint egy kőszív,
Vagy, mint a Thököly úti
mellszobor.
2 notes · View notes
pdpapirzsepi · 7 years
Quote
Csalódottan kelek, még csalódottabban fekszem De már bele nem betegszem Megszokás a jelszó, és a kőszív, ami felszólít: " ne bízz meg másban" Sem az anyádban, apádban, a pajtásban vagy a barátban"
Joeker
3 notes · View notes
byebyegoodbyebye · 4 years
Quote
"Cigim gyúrom egy rokkant vasbeton teraszon" - Bordahajtogató után: Tavasz van. - Cigicsikkem a virágládában egy kőszív alá rejtem, csakúgy, mint ahogyan elmúlt életem szerelmeit rejtettem a párna alá, amin róluk álmodtam. Hajnalodik - Csicseregnek a madarak. Tandorit olvasok.
0 notes