#kérlek vess véget ennek újra

[szeresshogyszeresselek0402]

Megint kezdődik előröl ez a kibaszott szarság komolyan azt hittem, hogy ennek végre vége, de tévedtem megint csak:

Éjszakai sírások, folyamatos fáradtság, ami baszik elmúlni. Nem lehet hozzám szólni, mert rohadtul nem akarok beszélgetni senkivel. Minden egyes nevetés, mosolygás, hülyéskedés a barátaimmal kínszenvedés és legszivesebben üvöltenék a fájdalomtól.

#mikor lesz már ennek vége?! #elég volt #kérlek vess véget ennek újra

[kimondatlangondolatokk]

A mi kis drámai történetünk..

Anotalkon találtunk egymásra, és mindketten éppen egy-egy bizonyos személytől szenvedtünk. Megbeszéltük hogy folytassuk a beszélgetést valahol máshol, ami meg is történt. Elmeséltünk mindent egymásnak, napjaink minden pillanatát, és végre úgy éreztem valaki törődik velem.. valaki aki meghallgat, valaki aki ott van nekem, valaki... aki szeret...

Hihetetlen boldog voltam, ennyire még soha sem.. Közeledett az iskola vége, és gondoltam magamba, biztosan több időnk lesz beszélgetni, és nem csak 2 órás telefon beszélgetéseket tartani. Én kis naív.. 2 óránál több? Neked már a fél óra is megerőltető volt, mert annyira sok dolgod volt nyáron.. És itt már kezdődtek is a problémák.. folyamatosan úgy éreztem el hanyagolsz.. már nem jelentek neked annyit mint előtte, már nem beszélsz meg velem annyi mindent, mint ha találtál volna jobbat.. De persze kaptam a "nem, téged soha, csak fáradt vagyok" szöveget..

Elmentél egy táborba, és több mint 1 napra eltűntél. Semmit nem meséltél. Nekem kellett rá kérdeznem, hogy még is mi történt veled, ami miatt több mint 1 napig nem beszéltünk, amikor előtte ha 2 óráig nem írtam neked, te egyből kétségbe estél.. Kaptam a szokásos szöveget, hogy "jaj nincs időm, dolgom van, majd, majd.. majd..." Kissé ittasan hívtál fel éjfél előtt, és elmesélted nekem, hogy 3 fiúval vagy.. mocskosúl féltékeny voltam, de egyszerre féltettelek is, hogy nehogy valami hülyeséget csinálj..

Vissza értél a táborból, és újra minden normálisnak tűnt, vissza kaptam az én legjobb barátom, újra több órás beszélgetések, végre.. Majd 1 hétre elmentem nyaralni.. folyamatosan végig írtuk az egész nyaralást, majd egy felejthetetlen beszélgetésen estünk át éjfél előtt, ami végül egy nagy sértődésbe fulladt. Aznap már nem beszéltünk. Kétségbe estem, és elkezdtem magamat okolni, amikor az egész veszekedés a te feledékenységed miatt történt. Nem láttam jobb megoldást mint, szerelmet vallottam neked. Nem bírtam tovább nézni hogy úgy nézzek rád, mint a legjobb barátod. Nem bírtam már tovább hallgatni..

Hajnali 6 óráig írtam neked, nem bírtam egy percet sem aludni.. azt vártam hogy keljél már fel, és olvasd el.. vess már véget ennek a gyötrő érzésnek, ami össze szorítja a mellkasomat. Másnap 11 órakor elolvastad, majd 13. órakor vissza írtál, azonban közel sem azt amit szerettem volna, hogy vissza írj.

A távolság miatt lettem vissza utasítva, amivel még nem is lett volna akkora problémám, de aznap nem hagytam annyiban a beszélgetést. Tovább faggatóztam hogy miért.. Majd végül kimondtad. Előző este mesélted hogy jön át hozzád egy barátod, és hogy ez miatt nem leszel egész este. Sejtettem.. Eltűntél, és ezért nem voltál tegnap egész nap.. Összejöttél azzal a valakivel, akivel a táborban ismerkedtél meg.

Ennyire még senki sem törte össze a szívem, olyan lelki roncsot csináltál belőlem, amelyet még talán senki sem.. és én kértem bocsánatot.. hogy miért? mert szerettelek téged, és többet jelentettél nekem, mint hogy ezért össze vesszek veled. Beértem a friendzone szereppel..

Nem sokkal később újabb viták.. Egyre kevesebbet beszéltünk, és arra fogtad hogy akivel összejöttél, rá kell időt fordítanod, ezért csak a megmaradt időd 50%-át vagy képes rám fordítani. Muszáj volt lenyelnem, bár mennyire is volt keserű.

Pár héttel később hajnali 2 órakor láttam, hogy elérhető vagy. Rád írtam, és sírva írtál vissza. Össze vesztetek, és magányosnak érezted magad. Én ott voltam megint, ő helyette! Én fent maradtam csak is érted, hajnali 4-ig, hogy jobb kedvre derítselek, hogy végre megmutathassam hosszú idő után, hogy vagyok olyan jó mint ő, sőt! Sokkal jobb. Hosszú percekig írtad nekem, hogy mennyire hálás vagy, és hogy mennyire sokat jelentek neked. Elhittem.

Ismét egy héttel később, és még mindig ugyan azok a problémák. Miért hanyagolsz el? Miért nem beszélünk már legalább heti egyszer telefonon? Nyár van, kérlek.. tudod jól hogy ez mennyire fáj nekem.. figyelmen kívül hagytad, és továbbra is csak a valakiddel foglalkoztál.

Már 1 hónapja ment.. Kezdtem elveszteni a hideg vérem, és egyre eldurvultak a beszélgetéseink. Egy újabb fontos barátom elvesztésén voltam túl, amikor te kivételesen ott voltál. Ismét elhitettem magammal hogy vissza kaptam azt a legjobb barátom, akit megismertem. Tévedtem.

Nyaralás után, éppen buszoztam haza a nyári gyakorlatomról, és te akkor mesélted el hogy milyen jót keféltél a fiúddal. Sírtam. Csontig hatoló fájdalom volt. Soha sem kívánnám neked azt a fájdalmat amit akkor éreztem. Muszáj volt jó hangot vágnom hozzá, miközben beszéltünk hívásba, de legbelül rettentően sírtam.

Ismét hajnali 2 óra, és megint fent voltál. Rád írtam. Ismét sírva írtál vissza. Annyira féltél mint még soha. 2 héten keresztül minden este bőgtél ez a kis "véletlen" miatt, és minden este én voltam a lelki szemetesed. Bíztattalak hogy nem lesz semmi baj, nem kell félned, én itt vagyok neked mindig, és ezt te is tudod jól.

2 Hét múlva megkönnyebbülve hívtál fel, hogy minden rendben, és hogy soha többé nem fogsz engedni a csábításának. Kissé megkönnyebbültem, de még mindig haragudtam.

Nem sokkal később, hajnali 3 óra megint. Rád írtam, azonban nem írtál vissza. Másnap reggel írtál csak vissza, hogy a kórházban éjszakáztál. Kibaszottul fájt hogy nem írtál vissza, és védekeztél hogy nem is voltál fent messengeren. Végül minden megoldódott ismét, azonban már nem kellettem..

Elmeséltem a lelki sérelmeim egy ismerősömnek, aki ki nyomozta a "valakid" profilját, én pedig lelki ismeretem miatt elmondtam neked hogy mit tettem.. Rettentően rosszul éreztem magam. Én voltam a te támasz pontod, és eljátszottam a bizalmad. Nem bírsz többet megbízni bennem, és ezt te magad írtad le. Ismét sírva aludtam el. Az a valaki aki mindennél többet jelent nekem, nem képes már megbízni se bennem.

Még kevesebbet beszéltünk, már csak 2 óránként írtál vissza. Rettentően fájt, de nagy nehezen hozzá szoktam. Folyamatosan fent voltál, de nem írtál vissza. Rengetegszer veszekedtünk, és mindig kaptam a választ, hogy "de nem voltam fent, értsd már meg!". Igazad volt.. nekem nem voltál fent.. neki pedig igen.. ennyire azért ne nézz már hülyének, kérlek..

2 napig nem beszéltünk. Ismét sírtam, hogy már ennyit se jelentek neked hogy rám írj. Nem bírtam ki.. rád írtam.. "feltűnt, de gondoltam majd írsz".. szükségem lett volna rád.. de te nem voltál itt..

Pár hétig megint bemeséltem magamnak, hogy minden rendben és rideg szívvel de kibírtam, hogy ilyen vagy.. hogy alig beszélünk, nem foglalkozol már velem úgy mint régen.

Születésnapunk miatt felmentem hozzád, csak is miattad 322km-t utaztam, 4 és fél órát. 1 héttel hamarabb, mivel így értünk rá szünetben. Végtébe jó volt, de közel sem voltál olyan közvetlen mint előtte hívásban vagy amilyen én voltam. Örültem, de egy kissé bántott is.

Haza értem a 4 és fél órás utazásból, majd kezdődött előröl az egész.. kezdett már nagyon elegem lenni, lassan 3 hónapja megy ez az elhanyagollak téma. Napról napra jobban éreztem hogy már nem bírom tovább.

3 nap beszélgetés után nem írtam többet neked. 2 nappal később felköszöntöttél, majd megköszöntem és ennyi. Egy kurva hetet vártam rád. Hosszú éjszakákat depresszióztam át, sírtam, kiabáltam, üvöltöttem. És mind hiába. Nem írtál, nem kerestél, nem volt már rám szükséged. Úgy éreztem magam, mint egy elhasznált sebtapasz. Nem képes örökké a sebeidet védeni, egy idő után lekell cseréned. Rád írtam, viszont már nem az voltam mint előtte. Flegma voltam, és újra elővettem egy olyan énem, amit nagyon kevésszer láttál. Nem szóltál érte. Mintha észre sem vetted volna. Rettentően fájt, még jobban. 1 hete várok arra hogy rám írj és megkérdezd miért nem írtam.

Talán jobb is. Kérlek, ne írj már rám. Csak egy újabb vita lenne, amihez már egyikünknek sincs semmi kedve. Számtalanszor törted össze a szívem, és számtalanszor kértem tőle én bocsánatot. Eljátszottam a lelki szemetes szerepét, hagytam hogy ideg roncsá tegyél. És mit kaptam cserébe? Leszarsz, elhanyagolsz, összetörsz és eldobsz. Szörnyű legjobb barát vagy, nem hittem volna hogy ezt képes leszel megtenni velem. Én azt hittem, ennél többet érek neked.. Én ott voltam mindig, amikor ő nem. Egyszer basztam el, és te képtelen voltál megbocsátani. Ő hányszor baszta el? 4-5x? Nem érek már annyit.. Szeret(te)lek..

Nem én vesztettelek el téged, hanem te engem. :)

#történet #saját #sajnálom #szeretlek #vita #elhanyagolva #sírás #érzelem #ő #mi #hiba #szerelem #érzés #depresszió