A 2014/2015-ös egyetemi tanévben rajzoltam még a PTE BTK magazinjának, a PécsiBölcsésznek a fenti “harci kártyákat”. (A koncepció nyilván a régi autós kártyákra hajazott, játékmechanikát nem terveztem a dologhoz, csak szórakoztatni akartam ezekkel a karikatúrákkal a hallgató társaimat.) Az első két pakk tipikus bölcsész hallgatókat akart megjeleníteni, a harmadik az oktatókat, a negyedik pedig amolyan kiegészítő. Sokan szerették a karon; emlékszem, hogy egy csomó mindenki kért rajzot tőlem ebben a stílusban. Időnként most is valakinek eszébe jutnak ezek a kártyák, legutóbb 2-3 hete egy alumnis szakkolis eseményen kerültek szóba.
Most így pakolászás közben véletlenül a kezembe került a nyomtatott pakk és totál elérzékenyültem, szóval gondoltam felrakom őket ide is, legyenek csak meg.
Hogyan szerezhetjük vissza a cafeteria juttatásokat évközi munkaviszony megszűnés esetén?
Hogyan szerezhetjük vissza a cafeteria juttatásokat évközi munkaviszony megszűnés esetén?
Ne mondjunk le munkáltatóként a SZÉP-kártyára feltöltött pénzről
Sok munkáltatóban felmerülhet a kérdés, hogy mi történik a Széchenyi Pihenő Kártyára (a továbbiakban: SZÉP-kártya) egész évre feltöltött pénzzel abban az esetben, ha a munkavállaló munkaviszonya év közben szűnik meg. Mit tehet a munkáltató annak érdekében, hogy visszakapja azt az összeget, amiért a munkavállaló már nem dolgozik…
"A Miniszterelnöki Kabinetiroda törvényjavaslata szerint néhány tevékenységi körben különleges státuszt szerezhetnének azok a „digitális cégek”, amelyeknél több mint 60 százalékban külföldiek (Európán kívüliek) dolgoznak. A Rogán Antal vezette tárca állítja, a cél az, hogy Magyarországra csábítsanak programozókat, informatikusokat, és újabb befektetéseket vonzzanak az országba. Szakértők viszont a részletes tevékenységi köri lista alapján úgy vélik, hogy ebben az esetben sem a magasan képzett munkaerő idecsábítása a fő csapásirány, hanem az olcsó vendégmunkásoké."
"A programozók és informatikusok idecsábítása".
Ezekre tevékenyégi körök is benne vannak a listában:
Párkány, mely Stúr Lajos nevét viseli mostanság. Végre egy olyan helyre is sikerült eljutni, amely senki nedves álmaiban nem jelenik meg turisztikai célpontként. Kb. Csepel, magyarosan kátyús, lepukkant és lehangoló, viszont jó kilátással Esztergombra. Ügyvédem megérkezésünkkor egy jó pisiléssel kívánta oldani a magyarból-magyarba sokkot, de a magyar vécésbácsi diadalmas és kioktató hangon közölte a pondró magyarországi turistával, hogy ez itt Szlovákia és itt mink már euróval fizetünk! 70 centjük sincs, ccc... És nem, kártya nem jó! Ezek után jobb ötlet hiján beültünk a restibe (majd a resti slóziját használod, Böngyöröm, itt legalább kártyát is elfogadnak), Ügyvédem meg olyant tett, amit egyetemi évei óta sohasem.
Ivott!!!
Délben!
Töményet!
Én sört, ragaszkodjunk elveinkhez, majd mintegy mellékesen megkérdeztem a magyar rádiótól és helyiektől hangos csapszék csaposnőjétől, hogy merre a wc. Há itt ni, kimegy balra a peronra, oszt ott van az állomás wc-je, 70 centet kell adni a bácsinak...
Van egy pasi vásárlóm. Már régóta észre vettem, hogy kint vár addig, amíg mindenki kimegy az üzletből, és csak én maradok egyedül. Olyankor bejön, vásárol, etc. Gumikesztyű széria felszerelés nála. Ha ilyenkor bárki bejön, akkor elmegy majdnem az üzlet végébe, ahol félre tud úgy húzódni, hogy ne keljen még véletlenül se a másik vásárló 2m-es körébe lennie. Ha még is el kell mennie mellette, akkor háttal, és minél gyorsabban. Én már hozzá szoktam, meg sem kérdezem miért csinálja, neki valami miatt így jó, ennyi. Az előbb is bent volt, és már éppen végeztünk a kasszánál, mikor megcsavarta egy hapci az orromat, és elfordulva, de nagyot tüsszentettem. Nos, emberünk villám gyorsan kifutott az üzletből, és az ablakon szólt be, amitől meg én kaptam frászt, hogy "Végeztünk? Mindent elpakolt mielőtt kifutott? " Hát nem tudom. Azért sajnálom szegényt. Bármiért is csinálja. Vannak nála sokkal furcsább vásárlóm is.
Ezt most nem azért írtam, hogy kigúnyoljam, vagy nevessek rajta! Eszem ágában sincs! Inkább együttérzésből, hogy valami ezt hozza ki belőle. Lehet bármilyen betegség, mánia, félelem. Azt vettem észre az ilyen embereknél, hogy az a jó, ha természetesen reagálok. Én még véletlenül sem nevetek ki, gúnyolok ki, és nem bántok semmilyen formában ilyen embereket. Van látássérült kutyával, szellemi fogyatékos egyedül vásárló, és segítővel vásárló is. Hasonló meglepetéseket produkáló mint a fent említett ember, vagy pl van olyan aki egyből elém rak egy kártyát, hogy neki milyen betegsége van, és kéri hogy segítsek a vásárlásban neki.A közeli idősek otthonából is vannak olyan vásárlóim, akik demensek, nekik pl mindent felírok, van akinek egy kis szütyője van, abba rakja a cetliket, ő úgy fogalmaz "ez az én emlékezetem". Van olyan, akinek a segítője ír egy kis levelet nekem, és abban van leírva, hogy mit adjak, mit vigyen, benne a kártya, amit fizetés után hova tegyek a ruházatában, mert onnan tuti nem veszi ki, és nem dobja ki, mit mondjak neki,ha végeztünk, ez egy konkrét szó, amiről tudja, hogy neki most haza kell mennie. stb..... Persze, ezek az emberek, a legelső alkalommal, felmérték, hogy a gondozottjukat elengedheti hozzám egyedül is, mennyire vagyok közreműködő. A gondozottnak is jó ez, egy kis szabadság érzet, hogy valamit ő is eltud intézni. Persze, ameddig az állapota nem romlik. Nem tudom, miért vagyok érzékeny az ilyen emberekre. Jön belőlem. Természetes. Ma a ház gondnokának dolgozó idős kertész bácsinak vittem ki egy flakon hideg vizet, miközben a törperózsákat bogarászta. Meg is lepődött,de megköszönte.
Miért van az, hogy ha egy "magyar" cigány zenét hallgat vagy cigányul táncol netán roma származásúba szerelmes akkor a cigányok egyből támadnak, hogy "jaj cigánynak születni kell, cigánynak cigány a párja, ne táncolj így mert te nem tudod"
De ha egy magyar mondja rájuk ugyan ezeket akkor egyből előkerül a bőrszín kártya. Ne legyünk már ekkora álszent szarok. Én amúgy eskü utálom kimondani de leírni is hogy magyar vagy roma mert ugyan olyan emberek. De ez engem akkor is úgy de úgy fel tud baszni. Ez a magyarok felé terjedő rasszizmus a cigányoktól mert amúgy ez is az.
Van a következő problem. Lányomnak másfél éve szereztem <18 Revolut kártyát. A kártya adatai egyedül a Revolutnak vannak meg, azzal még nem fizetett/fizettünk egyszer sem, mert habár tervben volt a pénzkezelési nevelés, még nem jutottunk el odáig, hogy igen, most már itt az idő. Most viszont látom az appban, hogy fél éve, egy augusztusi éjszakán, 0:50-kor 18 dollárért vásárolt volna valaki vele egy webshopban, ahol első ránézésre 120 dollárnál olcsóbb dolgok nincsenek, de fedezethiány miatt ez nem valósult meg. A kártya adott időben fix helyen volt, nem nyúlt senki hozzá.
2.5 éve élek külföldön. Első évben sokat kellett hazarohangálni, jó volt hogy volt egy magyar SIM. Céges kártya volt, de pár hónapja kiszállítam a cégből jogilag is, így most, hogy lejárt a hűség, ki kell hozzam az előfizetésemet is onnan. Józan számítás szerint nincs szükségem erre a kártyára. Olcsóbb, ha arra a néhány hétre, amikor nem Svájcban vagyok, egyszerűen veszek ilyen adhoc roamingot az itteni előfizetésre.
De 23 éve megvan ez a számom. Nehéz megválni tőle. Van értelme csak azért fizetni, mert érzelmileg kötődöm hozzá? Nem egy szép szám, nem könnyen megjegyezhető, de az életem felében az enyém volt. Az én számom.