Tumgik
#hullámvasút
szepkerekkocka · 11 months
Text
Megint reklámot csinálnak a fijjuk egy-két könyvnek.
3 notes · View notes
egy-lany-blogja · 2 years
Text
A mi utunk pontosan olyan,mint egy hullámvasút amire sokan ugranak fel mellénk,de a végén ugyanúgy ahogy az elején ketten szállunk le és állunk a világgal szemben. Hálás vagyok, hogy te vagy mellettem fent is és lent is...
4 notes · View notes
gyogyulasomnaploja · 9 months
Text
Alig várom hogy ott legyek mellette
Felkelek és az ő arca lesz az első amit látok
Ahogy nézz rám a hatalmas barna szemeivel konkrétan issza a látványom de az én szemem sem tesz másképp.
A kezem alatt érzem a puha arc bőrét ahogy simogatom át arcát,nyakát,kezeit.
Játszom az ujjaival az lett az új játékom.
És mindig mikor rosszul érzem magam fogja magát és át ölel megnyugtat hogy nincs semmi gond,minden rendben lesz. El is hiszem mert közben a hátam cirogatja. Vissza rángat a földre és újra lehetek boldog...mellette.
0 notes
Text
Megtörtént... kiborultam.
Bőgtem, panaszkodtam, ideges lettem majd megint bőgtem. Érzelmi hullámvasút volt a mai nap és hiába reménykedem abban, hogy ha lefekszem aludni jobb lesz, mert nem lesz az. Azért, mert hiába érzem magam fáradtnak, ez nem fizikai fáradtság, ez mentális, ezen nem segít az alvás. Én lennék a legboldogabb, ha segítene, de ez nincs így.
Én csak szeretnék haza érni és lepihenni, de nincs jelenleg számomra olyan, hogy otthon, mert hiába van tető a fejem felett, ha nincs, aki "haza" vár.
Körülöttem mindenki boldog és éli az életét, én pedig úgy érzem baragadtam egy ismétlődő körforgásba. Már senkit nem akarok az én problémáimmal terhelni, mert nem akarom elbaszni a barátaim boldogságát.
Nyugalmat, pihenést és szeretetet szeretnék.
Lexa
27 notes · View notes
gondolataimitt · 6 months
Text
Veled az egész élet egy hullámvasút, és azt hiszem én már le akarok szállni.
253 notes · View notes
fovarosiblog · 7 months
Text
Ti voltatok a Vidámparkban, amíg még létezett? Mire emlékeztek belőle? Melyik volt a kedvenc játékotok?
93 notes · View notes
Text
Értem én, hogy az élet egy hullámvasút, de meddig tart a lejtőről lejutni?
16 notes · View notes
sztivan · 6 months
Text
Dobjatok félre mindent, itt a nap, a hónap, az év legjobb nem fontos híre
13 notes · View notes
Text
Szeptember 27.
A kérdések napja.
Vajon én rontom a levegőt a munkahelyemen?
Én lehetek a kapcsolatunkban a mérgező személy?
Miért vagyok mindennap többször
fáradt, szomorú, jó kedvű, dühös és ismét újra és újra egy halálos táncot járok önmagammal, ez miért van?
Napi többszöri hullámvasút.
A barátaim nem keresem igazán?
Vagy ha keresem őket, miért nem érzem azt, hogy időt szeretnének tölteni velem?
Milyen legyen a körmöm?
Elég szép vagyok?
Baj van velem?
Másokkal van a baj?
A környezetem rossz, vagy én teszem azzá?
Egyek? Ne egyek?
Ha eszem, miért érzem rosszul magam?
Ha nem eszem, éhes, dühös vagyok.
Miért rontok el mindig mindent?
Nem értek a számítógépekhez.
Ember legyen a talpán aki megért, vagy én nem értem magam, mások pedig értenek engem?
Sajnálnak? Szánalom?
Ha a problémáimról beszélek, az önsajnáltatás?
Szeded rendesen a gyógyszereidet?
Örökké kell szednem őket?
Jól vagy? Jól vagyok.
Te, hogy tudsz mindig mosolyogni? Olyan kedves vagy.
Hogy tudok mindig mosolyogni?
Látnak engem?
Ez egy állca?
Szeretnek?
Miért szeretném, hogy szeressenek?
@wandering-thoughts-blog
18 notes · View notes
yourfvckinnightmare · 3 months
Text
Azt az embert elveszíteni, akivel soha nem randiztál egy másfajta fájdalom. Annyi érzelmet, reményt és álmodozást fektetsz valakibe, aki soha nem látott úgy téged, ahogy te. Azon kapod magad, hogy mindenbe többet akarsz belelátni, mint ami valójában van. Olyan, mint egy érzelmi hullámvasút. Az egyik nap még minden oké, kötődsz hozzá, a másik nap pedig már azt sem tudod mi van vele. Folyamatosan azon agyalsz vajon mit ronthattál el megint, pedig igazból el sem kezdődött a dolog. A bizonytalanság, a túl sok érzelem. Túl sok ahhoz, hogy csak barátok legyetek, de túl kevés ahhoz hogy egy pár. Inkább otthagy, hogy tűnődj magadban, próbáld az érzelmeid értelmezni, melyek nem leltek nála viszonzásra.
4 notes · View notes
csakcsiga · 1 year
Text
A depresszióról
Ugyan nálam egyre ritkábbak az általam csak “epizódoknak” hívott időszakok de sajnos még mindig van, hogy belefutok. Ilyenkor úgy érzem semmihez nincs energiám és csak az ágyban fekszem és alszom. Egyik oldalról a másikra fordulva meg megébredeve bámulok ki a fejemből. 
Ezekre jönnek a “jó tanácsok” , hogy menj ki a szabadba vagy beszélgess valakivel....stb Na ezek a dolgok ilyenkor teljesen elképzelhetetlenek. Örülök, ha képes vagyok felkelni pisilni. Az agyam ilyenkor egy sötét lyuk, minden gondolat eltűnik benne. Jön az önhibáztatás meg az, hogy egy mocsok semmirekellő lusta szardarabnak érzem magam. 
Nagyon nehéz, azokra a dolgokra fokuszálni amit a pszichológussal beszéltünk.
“Nem vagy lusta, csak az agyad ilyenkor a stresszre koncentrál és arra, hogy megküzdjön vele, ami teljesen kimeríti a kapacitásait.”
 Nem könnyű ilyenkor arra gondolni, hogy van értelme annak, hogy próbálok dolgozni magamon, de az, hogy egyre ritkábbak és r��videbbek ezek az “epizódok” talán mutat valami fejlődést. Az biztos, hogy kellő önismert és megfelelő szakember segítsége nélkül ezzel megküzdeni szerintem lehetetlen.
Ez most nem egy ilyen önsajnálós poszt, de jó kiírni magamból és remélem, hogy akik esetleg olvassák és magukra ismernek, láthatják, hogy nincsenek egyedül. És ez a szar már csak ilyen... egy kibaszott hullámvasút! De még ilyen mélységet megélve is úgy gondolom megéri a belefektetett pénz és munka.
Nem szeretnék ilyen hurráoptimista mentalitással a világból kikergetni embereket mert szerintem se így működik. De fel a fejjel, lehet, hogy soha nem fog eltűnni, de meg lehet tanulni kezelni. 
13 notes · View notes
egy-lany-blogja · 2 months
Text
A hullámvasút nem csak lefelé megy ...
Néha hosszabb a lent,mint a fent,de éppen ezért tudjuk értékelni a legkisebb jó dolgot is ami velünk történik...
63 notes · View notes
gyogyulasomnaploja · 9 months
Text
Elmondtam neki hogy tudok nélküle élni de nem akarok...
Hiába próbáltam ellokni magamtól nem engedte
Nem lépett le. Végig hallgatott.
Mikor alváshoz került a sor azt mondta ha nem megyek vele együtt aludni úgy fogja érezni mintha magamra hagyott volna. Emiatt az egy mondat miatt indultak meg a gondolataim így estére. Mivel érdemeltelek ki? Még mindig ezt kérdezem.
Majd megkerdeztem tőle
Hogy tudsz engem így is szeretni, a válasza nem is tudod mennyire szerethető vagy...belül sírtam mert jól esett a lelkemnek. Majdnem minden szava jól esik a lelkemnek.
Segít nekem meggyógyulni, kitart mellettem jóban rosszban és ha kell az érzelmi hullámvasútamra is fel ül és végig megy rajta és miután vége ugyan úgy azt érzem hogy mindennél jobban szeret legyek bármilyen...
Ez a legszebb az egészben
0 notes
psychterminal · 6 months
Text
2 notes · View notes
bartjudit · 1 year
Link
A másik nővér szinkronnal és magyar felirattal is elérhető a Netflixen. 8/10
The first part of the review translated to English:
Netflix's new hospital movie wiped the floor with us.
It’s a real emotional roller coaster.
Why are we so excited by serial killer stories? There are several possible answers to this question. There are psychologists who explain this mass phenomenon by saying that people simply like to be exposed to sick, dark minds while sitting at home, in the utmost safety in front of the TV. According to other doctors dealing with psychology, it is more than that, a kind of defense mechanism. We want to know what drives a recidivist killer and find out the big secret, that is how to avoid becoming a victim.
That's why the case of Charles Cullen is so creepy, because the man, serving multiple life sentences, committed murders from 1988 to 2003 while working as a nurse. Although he only confessed to 29 crimes, he is said to have killed patients in more than 400 cases. People who were lying in bed vulnerable, waiting for healing.”
Netflix's new film, The Good Nurse, released on October 26 2022, follows a similar approach to Dahmer: it doesn't make the serial killer its main character, it doesn't want to humanize this madman, instead we see everything through the eyes of Amy Loughren, who's burying herself in work and has a serious heart condition. That as Charles arrives at his new job and the slightly withdrawn, but fundamentally good-looking guy begins to nurse patients. Then one patient dies unexpectedly, and then another... and the police, who would investigate the stories, are hounded by the hospital's management, which switches to defensive mode. So much so that the investigators are concretely banned from the building. This is where Amy comes in, although she is a good friend to Charles at first, she caves in and starts helping the investigation. The goal? To take down the serial killer.
The Good Nurse is a real Cold War film, only it takes place within the walls of a hospital. The end result could easily have been boring, but with good sense, two acting giants such as Jessica Chastain and Eddie Redmayne were cast for the main roles. These two are the ones who play a cat-and-mouse game in the slow-moving story, thanks to their well-chosen facial expressions, these real-life characters really come to life.
JESSICA CHASTAIN IS EXPERIENCED IN GOOD GIRL ROLES, AND HERE SHE IS HER LOVELY, NORMAL NURSE... GETTING WHAT SHE NEEDS OUT OF ROUTINE. HOWEVER, THE VICIOUS REDMAYNE IS A HUGE SURPRISE IN THE MOVIE. SO FAR, WE'VE SEEN THE STAR OF THE DANISH GIRL MAINLY ALSO AS A GOOD GUY, SO WE HONESTLY WONDERED HOW LONG HE'D GO ON THE OTHER SIDE.
Perhaps audiences won't embrace Eddie Redmayne as much for this movie as they did with Evan Peters for Dahmer. However, in our opinion, the psychopath from The Good Nurse presented an even creepier performance than Ryan Murphy's favorite. Because Redmayne hides in the role of Charles until the end, he denies it, but you can still feel that something is not right with this guy, and at the end, his true, mentally ill self bursts out with a big bang...
The Good Nurse is also available with dubbing and Hungarian subtitles on Netflix. 8/10
(via Index)
7 notes · View notes
csadag · 7 months
Text
youtube
John Lurie - A Lounge Lizard Alone (1990)
Na még egy kis Lurie. Ez egy 1990-es doksi egy stuttgarti szólókoncertjéről, illetve annak kapcsán. Ha ezt a könyve elolvasása előtt nézem meg teljesen mást látnék bele. Lurie jókat mond, a bevágott koncert részletek alapján az este jól sikerült, meghívták az utcai dobos Larry Wrightot is, aki akkor még csak 15(!) éves, pörgeti rendesen, Lurie nagyon élvezi, és látunk korabeli Lounge Lizards-os koncertfelvételt is, szólnak mint az állat. (Ez már a Marc Ribot-féle klasszikusnak mondható zenekari line up szétesése, és a Voice of Chunk lemez felvétele és megjelenése után van. A kettő szorosan összekapcsolódik. Szintén jó és tanulságos sztori, de hosszú lenne. Lurie - szokása szerint - vesztett rajta jó sok pénzt, az egok pedig erősebbek voltak a barátságnál és sok évnyi együttzenélésnél.)
Csakhogy olvastam a könyvet, ami nagyjából itt ér véget.* Ahogy Lurie írja többször is, minden egyes rossz koncertélményére emlékszik, ez volt az egyik. Alapból teljesen hallott ötlet volt, a koncertet ugyanis szilveszter éjjel egy diszkóban tartották, ahová Wright extatikus dobolása még csak-csak, de egy szóló szaxofonkoncert semmiképp nem illett, akárhogy is próbálkoztak, pl a filmben is látható játékhangszerek kiosztásával, a közönség bevonásával. Wrighttal sem volt azért annyira egyszerű (mindkét szülője drogfüggő volt, ami pénzt összezenélt az utcán naponta kellett hazavinnie, hogy tudják venni a cuccot), a Lounge Lizards pedig ekkoribban ugyan szólt mint az állat, ezt Lurie is elismeri, csak éppen hiányzott a zenekarból az az összetartás, ami a korábbi felállásban megvolt, közben meg folyamatosan nőtt a feszültség a zenészek között, amivel ő sem tudott mit kezdeni, inkább kivonta magát az egészből. Ekkoriban egyébként sem nagyon találta az örömöt semmiben, ugyan a junkie korszaka már véget ért, de leginkább depressziósnak írja le akkori önmagát. Közvetlenül a koncert után Afrikába repült, az ott eltöltött idő rángatta ki ebből az egészből.
*(Lurie tervez egyébként folytatást a könyvnek az azóta eltelt évtizedekről, amennyire ismerni lehet mindazt, amit átélt, nem lesz kevésbé őrült hullámvasút, csak másfajta. További sziszifuszi küzdelem a zene- és filmipar darálójában, további kiábrándulások, anyagi csődök, rejtélyes, hosszantartó betegségek, stalker, folyamatos utazás/menekülés, utóbbiak miatt/alatt zenéről festészetre váltás, túlélés, Karib-tenger és remélhetőleg a végén a Painting with John és úgy tűnik sok-sok év után vadiúj zenék.)
3 notes · View notes