Mivan ha nem tudok élni nélküle, de vele sem?

Amikor nézegeted az apa lánya képeket és könnycseppek gördünek le az arcodon, miközben levegőért küzdesz.

A továbbról

Nem tudom, hogyan fog alakulni ez az egész. Az biztos, hogy az élethez híven, a semmiből jött minden. Nem számítottunk erre, és a véletlen folytán egy pár óra nagyon sokat hozzám tett. Hogy hogyan tovább? Majd lesz, ahogy lesz. Ahogyan lennie kell. Idővel majd úgyis el fog dőlni minden. Továbbra is élvezünk minden pillanatot, és átadjuk magunkat az életnek. Majd ő meghozza a döntéseket. Nekünk csak követnünk kell őt. Carpe diem.

Hol kezdjem?

Több, mint egy hónapja nem osztottam meg itt semmit, egyszerűen leszoktam róla.... De nem akarok megint valamit pár hónap után csalárdul félbehagyni, tehát írok. 

 Sokat agyaltam azon, hogy nem szeretném, hogy teljes mértékben énbloggá váljon az Elmepalota. Ugyanakkor néhány énalapú bejegyzés meg megkerülhetetlen.

 Arra jutottam, hogy a kevesebb több, tehát a jövőben kevesebb énlalapú bejegyzés várható, és ritkábban, de több bejegyzés a mentális egészség tudatosságról, a testi-lelki egészségről, stb.

És visszaszoktatom magam tumblira, mert azért hasznos tud ez lenni. 

Pár szó az elmúlt egy hónapról: nyertem egy jógaösztöndíjat, és most  majd minden kora reggel astangázással kezdem a napot. Egyenlőre hulla vagyok ettől, és most érzem igazán, hogy mennyire eltunyultam-elpuhultam az utóbbi években, sőt, az egyetemi évek alatt. Viszont nagyon élvezem, hogy mozgásszekvenciákat tanulhatok. Szeretem a stúdió légkörét, hogy az előtérben ki van írva: A CIPŐDET ÉS AZ EGÓDAT HAGYD ITT. :)

A cigi 3 hónap után alattomosan visszakúszott az életembe. Na jó, szisztematikusan kezdek visszaszokni rá. De igyekszem fékezni ezt a folyamatot. Talán erről is fogok írni majd.

 De először egy könyvismertető-kivonat következik majd, Lawrence J. Cohen Legyőzzük a félelmet című könyvét fogom bemutatni. :) 

"- Úgy érzem egy kicsit... Egy kicsit mintha kudarcot vallottam volna. Nézem, ahogy az összes barátom tovább áll az életével. És ők mind... haladnak előre... És ez olyan mintha itt ragadtam volna..."