#hitetlen

[csakszavak]

Csodákat reméltem, mikor csodára találtam. Rád, ki elveszett, mégis erős. Kit viharok tépáztak, villámok csapkodtak…. de mégis oly tiszta maradtál, mint az újszülött lélek. Kinek pont csak annyi bűne volt, hogy a világra jött. Szép szíved mindig csodáltam, kitartásod becsültem, s hibáid így tettek szemeimben méginkább tökéletessé. De a csodák sem tartanak örökké… Jöttem rá, mikor a fagy kicsípte ajkaim. Mikor nem hallottam többé kedves szavaid. Mert elfordultál, kitértél előlem, pont mikor már mindennek bedőltem. Légy akkor ezután idegen, ha már sebet ejtettél szívemen, s eszed ágába sem jutna betömni azt, csak itt hagyni, hidegen. Pedig hogy vágytam rá, én hitetlen. Én szerencsétlen, szerelmes….

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes #gondolatok #érzések #csoda vagy #csoda #igaz szerelem #szerelem #szerelmes

[dajkag]

"A pokol olyan túlvilági állapot, ahol az érintettnek iszonyú szenvedésekben van része. Számos vallás és mitológia szerint az örök vagy hosszú ideig tartó büntetés helye, ahová haláluk után jutnak a rossz, a gonosz és/vagy hitetlen emberek vagy azok lelkei, továbbá a gonosz szellemlények."

[hicapacity]

Na? Hiszel, vagy fizeted a hitetlen adót orális szexel?

#ateizmus #antiteizmus #szekularizmus #fideszbűnözés

[fouldchildtiger]

Szabó Lőrinc: Az Árny keze

„Maradj velem, mert beesteledett!”

Bibliát hallgat a gyülekezet.

Alkony izzik a templom ablakán.

Hitetlen vagyok, vergődő magány.

„Maradj velem, mert beesteledett!”

– Ha így idegen, vedd emberinek,

súgja egy hang, s ahogy látó szemem

elmereng a régi jeleneten,

az emmausin és felejtem magam,

a sugár-hídon némán besuhan

egy örök Árny: lehetne Buddha is,

de itt másképpen hívják, és tövis

koronázza: én teremtem csupán,

mégis mint testvérére néz reám,

mint gyermekére, látja, tudja, hogy

szívem szakad, oly egyedül vagyok,

s kell a hit, a közösség, szeretet.

S kezét nyújtja. Mert beesteledett.

[valamiegyedikene]

A megtértek és az ízlés.

25Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle. 26„Az Úré a föld és minden gazdagsága.” 27Ha meghív egy hitetlen, és el akartok menni, egyetek mindenből, amit feltálalnak, és ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést. 28De ha valaki azt mondja: „ez áldozati hús”, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt. 29Nem a ti lelkiismeretetekről beszélek, hanem a figyelmeztetőéről. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének? 30Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok? 31Tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. 

#sznobizmus #farizeusok #chips #polgárpukkasztás? #művészetek #műértés #bölcsesség

[nam00n]

magányom szétnéz, szól és szava büntet:

– ahová én belépek, legyen ünnep,

térdeljen porba, ki hozzám beszél,

jó szavam: koldusnak vetett aranypénz,

örüljön, ki ellenségem lehet,

szivemben vad gőg a szeretet is,

örvénybe lépek józan, dacos ésszel,

nem fáj, ha tűzön éget a gonosz,

lesem felebarátom feleségét,

esti szeretőm délre feledem,

vagyok magamban s másban hontalan,

mindent tudok, aranyat s gyöngyöket

old fel boromban a gazdag jövő

és mindig győztes, mindig sérthetetlen,

megmaradok magamnak, érthetetlen

magasság, melynek némasága ünnep

ahová lépek, mégis minden büntet:

letérdelek a köszönők elé,

aranypénzként őrzöm más jó szavát,

ellenségemet fölfegyverezem,

büszkeségem gyámoltalan bilincs,

koldusok közé viszem ágyamat,

menekülök a szúnyogok elől

és mindenkit magamban hurcolok,

semmit se tudok, fuldokolva szívom

a levegő képzelt pénz-tőgyeit,

elhúzódom a mulatók közűl

s némán esengek vissza a világba

és magamnak is mindig érthetetlen,

sohse leszek már többé sérthetetlen,

mert a vezeklés kívánt kínja büntet

és így lett mégis, így lesz minden ünnep:

vak voltam már és dermedt zűrzavar,

s falba léptem, – s ajtót nyitott a fal!

s láttam, történnek néha jó csodák,

amikért élni érdemes, tovább

botladozni máson s magamon át,

egyszerre sírva s egyszerre kacagva,

emberi sorsom hálásan fogadva,

mint égi kedvest, aki ha kiválaszt,

akkor szeret igazán, ha kifáraszt.

vak voltam már, hitetlen zűrzavar,

s falba léptem s ajtót nyitott a fal,

nyilt az ajtó és nyiltak jó csodák

s én boldogan botladozom tovább

idegen romokon s magamon át

s nem félek már, hogy újból elveszítsen:

két kezével egyszerre tart az isten

s ha azt hiszem, hogy rosszabb keze büntet,

jobbja emel, és fölragyog az ünnep

— harc az ünnepért, harc az ünnepért, szabó lőrinc

#✉

[keresztyandras]

Könyvcsonkítás a kultúráért, avagy ésszel él a magyar

Nógrádi Gábor – Mennyibe kerül? – kérdezem a postán az ismerős postáskisasszonyt, aki leméri a négyzet alakú borítékba csomagolt könyvet. – Elsőbbséggel vagy ajánlva? – kérdezi. – Simán. – Ezerkilencszáztizenöt forint. Nagyon hitetlen arcot vághatok, mert sajnálkozva elmosolyodik. – Harminc grammal több, mint fél kiló. Ötszáz gramm alatt hatszázharminc forint lenne. A Magyar Posta – elismerem,…

View On WordPress

#Nógrádi Gábor

[h-o-r-n-b-l-a-s]

-Mit nyavajogsz, hogy kegyetlen az élet,

hogy megszakadsz és mégsem elég a pénzed

és hog a harcot nem bírod tovább?

Kár sírni, fáj, megmondtam ezerszer.

Mégis eszetlen álmokba menekszel,

idillt akarsz, henye elégiát?

-Ne bánts, ne gyalázz! Fáradtan, hitetlen

megtettem én már, amit megtehettem,

talán többet is, bár keservesen,

és ha én a boldog idillre vágyom,

azért vágyom rá, mert e vad világon

 csak benne nem volt részem sohasem.

-Nem is lesz soha. Mit gondolsz ki boldog?

Ha farkas lennél jobb volna a dolgod?

S ha fű volnál, vagy katicabogár?

Ami él s mozog, mind úgy küzd, ahogy te,

és nem lesz könnyebb kedvedért, sehogyse

lesz szelídebb a rettentő szabály.

 

- Volnék bestia, könnyű volna ölnöm,

volnék fűszál, lapulhatnék a földön,

és ha bogár, szárnyam megmentene.

- Volnál csak az, látnád amit ma nem látsz:

a mindenség két fele falja egymást

és az idill szörnyekkel van tele.

- De legalább nem tudnám, mit cselekszem!

- A szorongás csak ott volna szívedben!

- Nincs biztonság? - Sehol az ég alatt!

-Mi kéne hozzá? - Hogy te légy az isten.

- Mást mondj, olyat, ami nem lehetetlen.

- Megmondtam már, vállald a sorsodat!

[foulchildtiger]

Reményik Sándor: Pilátus

A pörnek vége. Elvégeztetett...

Véres a kereszt tövében a fű.

A helytartóban forr a néma düh

S egy gondolat tépi a másikat.

"Rongy csőcselék, én unlak titeket,

Unom a vágyatok, a hitetek,

A papjaitok ragyogó ruháját,

A mellükverő messiásokat,

A nap hevét ez átkos ég alatt,

A zagyva szókat, buja színeket,

És magamat és uramat a császárt,

Ki bíróvá tett ilyen nép felett.

‘Feszítsd meg!’ - üvöltötték a fülembe,

Amíg unottan odalöktem nékik.

Szegény bolond! Pedig csak álmodott,

Csak álmodott egy létráról az égig.

Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.

Már szürkül fenn a Koponyák hegye -

Vajon álmodik-e még a kereszten?

Valamit szólt nékem az igazságról,

Aztán némán vérzett, ragyogott.

Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?

Felelé: ‘én vagyok’.

Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!

A csőcselék morajlott mint a tenger,

Én untam, untam amazokat, ezt is,

Egy messiással több vagy kevesebb,

Pilátus lelke nem lesz nehezebb,

És könnyebb tán ez istenverte föld,

Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.

‘De jaj! vajon kire szállott a vére?!’

Az alkony megy, az est, az éj leszáll,

De a helytartó nyugtot nem talál.

‘Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe

És nekem nem volt elég fegyverem,

Nem volt elég lándzsásom odakünn,

Vagy - vagy üres volt talán a szívem?

Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,

Bús madarak, el a szívemből, hess!

‘Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe,

Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,

Te véreskezű szennyes csőcselék,

Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!

Él-e, meghal-e, egy marad az átok,

Isten se váltja meg ezt a világot.

Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!

Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt.

Ki tudja, talán mégis király volt!”

Csend most. De hallga! Most az éj kopog.

Pilátus udvarában a papok.

“Uram, mi véled egyet így nem értünk,

Ahogyan írtad, botránkozás nékünk.

Rexnek, Uram, csak ő mondta magát.

Nem készítetted jól a Golgothát!”

Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!

Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény.

(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)

Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:

“A Messiástok megmenteni késtem,

De négy betűt a keresztjébe véstem,

E négy betű az én becsületem,

Hajótöröttségem utolsó roncsa,

Hitetlen hitem, büszke makacsságom,

Egy akarat az akaratlanságon.

E négy betű az én becsületem.

Hadesre! ez a négy betű marad!

Ha alá kéne temetnem e várost,

Rómát, az Imperatort, magamat:

E négy betű az én becsületem!!

Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan,

Halljátok: amit megírtam, megírtam.”

Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd

S áll a zsoltáros éjben a kereszt.

[unatkoztam]

Versek a félelemről 2.

Aludj csak

Gyilkos csend és metsző éjjel,

Osonj rettegve, félj hangtalan!

Torkod vágja a halál kéjjel,

Hallod üvölteni a falakban.

Bosszút áll rajtad a harag,

Csendes fájdalomból zajjá,

Majd tűzzé tetted, s maradt,

Láncot tépve magad lettél rabbá.

A lidércnyomás égő mellkasodon,

Rettegsz, hogy fázni is egyedül fogsz.

Hitetlen arcod látom éjjel az ablakokon,

Az ágyadban mégis nesztelen forogsz.

Add meg magad, veszítsd el mind!

Nem azért kaptál mennyei zsetont,

Hogy el ne oszd, s magadhoz szoritsd!

A pokolba úgysem vihetsz már vagyont.

#poem #poetry #versek #magyar #hungarian #magyar tumblr

[mehetnenktovabb]

Ki megvígasztaltad a testem,

áldott legyen a te neved.

Hazug voltál, hiú, hitetlen?

Vakmerőbb, mint a képzelet!

Hová hullsz? Én meszes közönybe.

Nincs áhitat már nélküled.

Csak nemléted fekete szörnye,

és kábulat és szédület.

És csönd. Irgalmatlan magányom

többé már meg nem osztja más.

Vár végső szégyenem: halálom.

S nincs nélküled feltámadás.

Lehet, csak a hibátlan testedet

szerettem, s föltárult, elengedett

szépséged gyújtottam ki a szilaj

szenvedély képzelt lángcsóváival?

Lehet, hűséged, vadságod csupa

varázsolt rongy volt, festett glória:

én rádbűvöltem rajongón – te csak

eltűrted jámbor hóbortjaimat?

Lehet, hogy így volt.

Akkor is neked

köszönök mindent – s elvégeztetett.

Fönntart még a tőled vett lendület.

Már semmi sem leszek tenélküled.

Immár aligha változom meg:

minden vonásom végleges.

Mi eddig eszmém s mámorom lett,

eztán sorsom törvénye lesz.

Aláaknázott terepen

lépkedek feszes nyugalomban.

Dühöm csak jelentéktelen

legyek dünnyögésére robban:

a folytonos életveszély

morajától szemem se rebben;

minden reményem benned él,

halálomnál véglegesebben.

Mire megszüljük egymásnak magunkat,

kihordunk annyi kínt, kívül-belül,

hogy elszakadni egyikünk se tudhat

többé a másiktól:

feltétlenül

valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. -

S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom,

fele bánatod én veszem magamra,

és bűneid felét is vállalom.

Mióta szeretlek, eszméletem

minden percében rád emlékezem,

álmomban is te őrzöl meg talán,

rólad tudósít munka és magány,

veled lep meg hajnalom, alkonyom,

s hozzád megyek, ha tőled távozom.

Nincs itt más lehetőség:

lélek-fogytig a hűség.

Szálai két szeretetnek

végképp összeszövettek…

És Penelopém vár odahaza,

szövi a remény álom-szőnyegét.

Nincs termő nyara, kacér tavasza,

néki ez a telt öröklét elég,

hogy el ne múljék tőle a varázs,

mit érkezésem, a bizonytalan

sajdít belé, s a halk vígasztalás,

hogy csak őérte őrzöm meg magam.

Garai Gábor/ Töredékek a szerelemről

[hogwartsforus]

Alan Rimes

27-e reggelén, Brentford városka kertvárosi részén a Rimes család békésen reggelizik

anya újabb adag tükörtojást tesz az étkezőasztalra (4 férfival együtt élni sok ételt, és még több főzést jelent), mire a három fiú - Michael, Alan és David - éhesen lecsap rá

apa éppen lekvárral keni meg az öt éves kislány, Sheila pirítósát, amikor a családi ház csengője dallamosan felcsendül

a szülők értetlenül néznek egymásra, nem tudják elképzelni, hogy ki jött hozzájuk szombat reggel, pontosan 9 órakot látogatóba

zavartan igyekeznek megtippelni, vajon valamelyik anyós, vagy a postás e az érkező, mire a legidősebb gyerek, Michael (13 éves) szemforgatva feláll, és magára vállalja az ajtónyitó szerepét

a fiú komótos unottsággal tárja ki az ajtót, majd megütközve tetőtől talpig végig méri a jövevényt, aki az öccsét, Alant keresi

Michael kimenti magát a sötét alak szúrós figyelme alól, és a konyhába siet, ahol döbbenten nyilatkozik

Michael: Valami fura maskarába öltözött, postásféle hapsi az.

Anya: Nem mondta, mit akar?

Michael: De. Azt, hogy beszélnie kell Alannel, mert felvették őt az Oxfordra.

anya és apa mindennél nagyobb értetlenséggel állnak fel és mennek az ajtóhoz

Perselus Piton szűkszavúan közli velük, hogy beszélniük kell, ezért szeretne bejönni

öt perc múlva Piton a nappali egyetlen foteljában ül (apa helyén), meglehetősen kényelmetlenül, míg a vele szemben lévő kanapén az egész Rimes család

a házvezető lényegretörő tömörséggel elmondja, hogy mi a helyzet: hogy Alan varázsló, hogy felvették őt a Roxfortba, és hogy mindez mit jelent

a család letaglózva hallgatja, azt hiszik, valami tréfa áldozatai lettek

amikor apa megkérdőjelezi az egészet - a varázsvilágot, az iskolát, magát Pitont -, a bájitalmester elegáns mozdulattal, könnyedén fellobbantja a tüzet a kandallóban

ezek után a Rimes-ok még értetlenebbek

Piton utálja a felvételi levelek kézbesítését, mert megalázónak érzi győzködni az ostoba és hitetlen muglikat -> mindez meg is látszik az arcán és a viselkedésén, mert sürgetőn Alanre néz (szeretne minél hamarabb túllenni a dolgon) és a fiú felé nyújtja a levelet

Piton: Parancsoljon, Mr. Rimes, a felvételről értesítő levél. Ebben minden lényeges információ, amiről tudni érdemes, benne van.

Alan: Köszönöm, professzor!

Alan udvariasan, mi több, tiszteletteljesen igyekszik megkönnyebbíteni a látszólag önmagát rosszul érző Piton helyzetét, ezért gyorsan kapcsol és elveszi a levelet

Piton értékeli a gyerek gesztusát, és azt, hogy nem csapott hisztérikus örömujjongást, hanem megőrizte a higgadtságát

tanulságként levonja, hogy az egész családból a fiú az egyetlen értelmes lény (még önmaga előtt is titokban ismeri csak el, hogy örülne annak, ha Alan Rimes az ő házába kerülne)

miután Alan nem tesz fel egyetlen fárasztó kérdést sem - amiből a hozzá hasonló kölykök általában kimeríthetetlen mennyiséggel rendelkeznek - Piton távozni készül

Alan, mintha őt nem is lepte volna meg a dolog, miszerint varázsló, teljesen nyugodtan kíséri ki leendő tanárát

a küszöbön halvány, ám hálás mosolyt küld a bájitalmester felé, aki erre elégedett fintorral, további szép nyarat kívánva sarkon fordul és eltűnik a semmiben

#alan rimes #a levél érkezése #part 2 #hfu #alan rimes roxfort rólunk nekünk értünk #első év

[nagydomo]

“Ha jól látom, eljött az erdők elpusztításanak az ideje. Miután az orbanviktor megszüntette a demokráciát és a jogállamot (számtalanszor), végre a levegőn a sor. Majd ha az oxigénünket is elvette, jöhet a lelkünk, és végül a koffeinmentes latte. Mindennek vége, az egyetlen mentsvárunk a K Ü L F Ö L D. Mindenki elköltözik, minden pusztul. Fullasztó, nyomasztó, méhlegelő, élhetetlen, nem bírom tovább, szojatejjelkértemmármegbocsáss, tarthatatlan.

Hogy miről szól a fakitermelést módosító törvény? Megmondom őszintén, már nem is érdekel. Unok már utánanézni dolgoknak az állandó hisztéria mentén.

Nem az idehaza a szar, hanem a szocializmus végóráiban született és jellemfejlődött, a rendszerváltást követően hitetlen és céltalan egoizmussal puffasztott, fiatal, felnőtt korosztály. Elegem lett az egyébként jómódú, depressziós emberekből, akik a saját nyomorult lelki világukhoz akarják igazítani a valóságot tudatukban. És mindezt velünk elhitetni.

Többször mondtam, én nagyon sokmindenben nem értek egyet a mai kormánnyal, de én valahogy nem érzem úgy, hogy a mai Magyarország az maga a földi pokol, főleg a K Ü L F Ö L D -höz viszonyítva. A millennial generáció nagy része sajnos minél jobban él, annál több ideje van foglalkoznia saját magával, és sajnos annál depressziósabb. Buggyanak fel a múltból örökölt lelki gebaszok, amit az ego persze az orbanviktor-ra hárít.”

via: https://www.facebook.com/100058599043899/posts/pfbid02KwRvYVLugSSWWjiSV9n93YYdmYDSDwoyKsHnBLxmx5oKQ7TmyAXAE3nk2yQGva6vl/?d=n

[versinator]

Domborul veszélytől

Elnémulsz felbucsúzik rezzenésén léttelenebb? Üveglelkemet kivánnánk bucsuzik lehetetlen! Kihúnytak nézhetnéd hősiségét törtebb

Útaidat? daruharcot nyakadnál hitetlen! Elbútt! testünkben összecsapzott szállodája Súlyzórudad körmödre rómája melegmeztelen

Étkemet nevét! eldobál muzsikája! Székének ácsorogjunk bocsátá fénysebekkel Cethalak hitegessem bolygtam júliája

Napsugárt teremtőnek kavicsa ólomlemezekkel Szét? kockák hányadszor űrebb Menetét theosophikus züll pikkelyekkel

#tercina #Babits #Domborul #veszélytől #v2.0

[youaremycloud]

Nem tudom, hogy a szép hazugság, vagy a csúnya igazság a fájdalmasabb.

#saját #idézet #idézetek #magyar #magyaridézetek #hazugság #hazugságok #igazság #igazságok #fáj #fájdalom #szerelem #hitetlen #hit #bizalom #bizalmatlan #csalódás #csalódott #csalódottság #szomorúság #kapcsolat

[csakegylanys-stuff]

Xy: Nevetséges! Nem lehet valakihez kéthét után kötődni.

Me: De lehetséges.

Xy: Hülyeség! Csak két hét! Már rég túlkellene lenned rajta.

Mondta, majd xy beleszeretett egy olyan emberbe, akivel még csak köszönő viszonyban sincs. Mondhatnám plátói szerelemnek is.

És még az mondta, hogy rövid időn belül nem lehet kötődni senkihez.

My

#érzések #plátoi szerelem #kötődés #fájdalom #megtört #hitetlen #csakegylánystuff #mindig csak ő