Tumgik
#hamis szavak
halk-lelek · 2 years
Text
Ha esetleg meghalnék és már nem tudnál írni nekem ne kívánd azt, hogy bár lenne telefon a túlvilágon; mert most van és 1 értesítést nem kapok tőled.
271 notes · View notes
softicyhuman · 7 months
Text
A sok átbaszás és hamis szó után olyan kurva nehéz elhinni, hogy valaki tényleg törődik velem és érdeklem őt.
18 notes · View notes
Text
Tumblr media
26 notes · View notes
g1-v · 2 years
Text
Minnél többször bízok, annál kevesebb vagyok.
Minden barátom kapott egy darabot belőlem.
És a végén mind azzal a darabbal távoztak.
Én meg itt vagyok, és lassan elfogyok.
Hiányoztok... de csak kín lenne veletek.
60 notes · View notes
mylilpicked · 1 year
Text
Minden percem érted éltem, nem számít, tudom
4 notes · View notes
efemerra · 1 year
Text
Fáj
Fáj látni, hogy fáj;
– A világot –
Fáj látni. Oly sivár.
A szót,
Mely kimondott hazugság.
A tettet,
Mely haldokló csalárdság.
A mosolyt,
Mely csupán egy külcsíny.
Az érzést,
Mely a szívtelen felszín.
Fáj látni az embert –
Az embert látni fáj…
Aki azon nyomban odébbáll,
Nyögve tapos, majd meghátrál.
1 note · View note
Text
Sok év van mögöttünk már és sok minden történt ezidő alatt.
Régen az emlék 📔könyvemben írtál✍️ nekem valamit
Ami így szolt -Két 🛥️ úszik az élet tengerén az egyikben te👱‍♀️ a másikban én👩‍🦰, két 🛥️ egymástól távol de a mi barátságunk örökre megmarad. -
A mai napig nyomot hagyott bennem ez.
Nem gondoltam volna hogy fényderül arra amit igyekeztem az évek alatt mélyen el nyomni.
Az utóbbi időben annak ellenére hogy sok minden történt rá kellet jönnöm hogy már nem nyomhatom el ezt az egészet magamban, hogy ebben a "barátságban"is csak egyedül voltam a barát 💔
Tumblr media
1 note · View note
hicapacity · 9 months
Text
Tumblr media
Portugáliában hullanak ki a csontvázak a szekrényekből. Megindult a Katolikus Egyház megtisztulásának folyamata: egy alapos vizsgálat azt találta, hogy 1950 óta majdnem ötezer fiú és lány esett áldozatául egyházi személyek által elkövetett abúzusnak.
Mindez egy olyan, Magyarországhoz hasonló lakosságú országban, ahol korábban rendkívül kevés hasonló esetre derült fény. Pont ezért kezdték el a vizsgálatot. És lám...
Ferenc pápa, aki a minap Portugáliába látogatott, 13 áldozattal személyesen is találkozott. Kijelentette, hogy ezeknek az eseteknek "alázatra és folyamatos megtisztulásra" kell tanítania az egyházat, "kezdve az áldozatok gyötrelmes jajszavával, akiket mindig meg kell hallgatni és el kell fogadni." Fontos és bátor szavak. De vajon Magyarországra is elhallatszanak?
Elhallatszanak - de süket fülekre találnak. Nálunk nincs vizsgálat - és nincs megtisztulás. Az áldozatok "keserves jajszavát" nem hallgatják meg. Mi több, az egyház kiveti magából őket, mimózaként bezárul és visszatámad. Ahelyett, hogy az áldozatokat védené: ő maga helyezkedik bele egy pöffeszkedő, hamis áldozat-szerepbe. Amit pénzzel jól olajozott propaganda-gépezet támaszt alá a "hanyatló", a "saját gyökereit megtagadó" Nyugatról. Bezzeg Magyarország megvédi a hitét!
Pedig tudjátok, kik tagadják meg igazán a hitüket és a gyökereiket? Pont azok a báránybőrbe bújt farkasok, akik gyakran évtizedekig éltek vissza a rájuk bízott gyermekek bizalmával úgy, hogy közben a világ felé ájtatos arcot mutattak. És még náluk is jobban azok, akik évekig, évtizedekig falaztak nekik. Akik a felszín hamis nyugalmának megőrzése érdekében eltaszították, elhallgattatták az áldozatokat.
Márpedig, és ez a portugál jelentésnek a legfontosabb következtetése: mindez nem egyszerűen néhány ragadozó jellemű egyházi ember - a ládába keveredett rohadt almák - műve. Mindez nem történhetett volna meg az egyház vezetőinek, a világi munkatársaknak, a hatóságoknak és a hívek tömegeinek cinkos hallgatása nélkül. A fortélyos félelem és vak tekintélytisztelet, az intézményrendszert átitató paternalizmus, az átláthatatlanság és az elszámoltathatatlanság nélkül.
A probléma okai nem egyes emberek - hanem rendszerek. Amelyekben emberek eltorzulnak és elkövetővé és áldozattá válnak. És a cél sem az, hogy egyes embereket pellengérre állítsunk és bűnbakokat képezzünk. Hanem az, hogy az egész rendszert lássuk úgy, és annak, ami. Amitől igazán rettegni kellene nálunk, Magyarországon is, az elhallgatásnak, a tabusításnak ez a mérgező kultúrája - és nem pedig a megtisztulás és megújulás. És, mint arra egyébként Ferenc pápa is többször rámutatott, egy önreflexióra képtelen, az áldozatokat elutasító, a kritikákra sértetten bezáruló, megújulásra képtelen egyház az egyik legfőbb oka annak, ha Európa "gyökértelenné" válik.
fotó: a pápa Portugáliában, Miguel A. Lopes/AP
43 notes · View notes
konyvekkozt · 1 year
Text
amikor elvesznek valamit tőlem
hét évet utcáztam*. mentem télen a nagy hidegben, éjjel és mentem nyáron a nagy melegben, éjjel. és mentem ősszel és tavasszal. krízisidőszakban minden héten, azon kívül kéthetente
az identitásom része lett az utcázás. szerettem, hogy minden eset más, ahogy azt is, ha régi arcokkal találkozhattam. szerettem, hogy a városról alkotott mentális térképemet főleg az utcás élmények adják. szerettem azt a várost, amit így megismertem
a tavalyi szezon már nem volt jó, sok (szakmai) döntéssel nem értettem egyet. de azok a kollégák, akikkel a kocsin ültem, s akikkel szorosan együtt dolgoztam, kiválóak voltak. soha egy percig nem féltem, mert tudtam, figyelnek és vigyáznak rám. mint ahogy azt is, hogy szavak nélkül is értjük egymást, s semmiféle játszma nem zökkenti ki a szövetségünket. tavaly segített, hogy a közvetlen munka jó, ha a teljes stáb nem is az
idén tavasz lett, krízisidőszak vége. nem kaptam levelet a nyári beosztásról. tudtam, de nem sejtettem, ez mit jelent. jött a hallgatás. aztán egy kérdésre (már kérdezni sem akartam, de egy kolléga kért) jött egy nagyon méltatlan és hamis válaszlevél
nem utcázok többet. nem megyek télen a sötétben és a fagyban. nem szólítok meg embereket, akiket más nem. nem találok embereket ott, ahol senki nem gondolja. nem ismerek meg élettörténeteket szállítás közben. nem csengetek be éjjel intézményekbe, s nem fogadom el a kollégák kávémeghívását. nem alszom majd félálomban, félve, hogy nem kelek fel egy bejelentésre. akármilyen nehéz is volt, én ezt szerettem. egyet nem szerettem, azt, hogy meg kellett tudnom ítélni, ha az ügyfél úgy dönt, a helyszínen marad, túléli-e. nincs az a pénz, amiért ilyet lehet kérni - mi meg extrán alig kaptunk pénzt
vége. nem utcázom többet. nem tudom azt mondani, hogy a hajléktalanellátás minden szintjén dolgozom. de nem ez bánt. a bánásmód zavar és az, hogy nem dönthettem. az identitásom egy része odalett vagy nem is tudom. ahol nem jó, onnan jó eljönni. de a városképem, a történetek, a találkozások, az éjszakai hunyorgások, az átfagyások, a fürdetések, a mentővárások, a beszélgetések, a mindenek nagyon fognak hiányozni, sőt, nagyon hiányoznak
* itt most utcázás az utcai gondozó szolgálati munka, amikor szociális munkások nem intézményben lakó hajléktalan embereknek segítenek - ellátás intézésével, étellel, takaróval, intézménybe szállítással, stb. én ennek egy speciális fajtáját végeztem
78 notes · View notes
Text
Valami ami fáj
Megtenne ő mindent csak hogy végül picit szerethessék Mondd te mit mondanál akkor ha most újból vele lennél? Megbánnál-e mindent amit régen neki megengedtél? Vagy szembe vele mégis te is mennyi mindent megtehettél? Mert valljuk be, hogy Ő is csak egy ár volt.. De még csak nem is az olcsóbb fajta, szétbaszta már a tájat! Mert csak várat, na meg áltat, ezer hamis jelet rád rak és a száraz szavak tengerébe beleugrasz ő meg átbasz! Tudod ilyen ez az átlag megmondtam, hogy ez vár rád ha, Mindenedet adod fele szívnek fele vágynak Tele álmok között állsz és összetörve csak rá vársz most Pedig régen elhullott már az ajtó végleg bezárult.. És csak csöndben számolod a strigulákat már hogy hányszor..? tényleg hányszor kell még fájjon? hányszor támad újból hátba? Most már teljesen lefáraszt az, hogy zsebkendők közt ázva - ébredsz fel az éjjel és még világít a lámpa.. Hisz az emberi lét véges, keressél már menedéket, Mert a fellegek közt élsz ahol már senki nem lát téged! Egyre ritkábbak a nappalok és hosszabbak az éjjelek, és te minden éjjel fent voltál csak vártad mikor tér észhez.. Mondd miért marad most ez is csak egy álom? Aki soha nem jön el, én még azt is haza várom.. De itt a vége mostmár és hát tudod végre lépned kéne Hisz a félelemből elég volt - nyiss új teret egy szép emléknek!
3 notes · View notes
newlifeprojects · 9 months
Text
kedves Anonok, akik lelkesnek tűnve, önként felajánlottátok az együttélés és házasság lehetőségét, na nektek üzenem, hogy az ilyen hamis ígéretek, kipukkanó lufik miatt nem merek már hinni senkinek, és nem bízom már senkiben, hát hová lett a kimondott szavak szentsége? a hiteles és átgondolt ígéretek helyett csak felelőtlenül elkapkodott, hirtelen felindulásból papírra vetett üres szavak vannak, hát köszönömszépen, ezért lenne érdemes élni?!
Tumblr media
8 notes · View notes
halk-lelek · 2 years
Text
Az nem hoz helyre semmit, ha napokig nem válaszolsz és amikor eszedbe jutok leírod hogy szeretsz
27 notes · View notes
softicyhuman · 2 years
Text
Mindenki azt kérdezi "Milyen volt a napod?" és nem azt "Hogy érezted magad ma?". Nekem a kettő közt óriási különbség van; az egyik csak udvariaskodás, a másik őszinte érdeklődés és törődés.
37 notes · View notes
iwanthappylife · 1 year
Text
Sivár igéretek miket tettél nekem, s betartani nem tudtad.
Túl nagy a súlya hamis szavaidnak, melyek üres tettek felett uralnak.
Apró szavak mik elhagyták szádat, Mostanra mégis oly naggyá váltak.
S tudom is miért. Mert hittem bennük
Hazug szavaid oly kényelmet adtak, mit tetteid sohasem mutattak.
Biztam benned s bűnős igéreteidben, most pedig egyedül kelek fel.
Elmentél.
Hazug szavaid elmossák könnyeim, én pedig töprengek csak, miért?
Odaadtam neked minden porcikám, naiv döntés volt bizni, s hinni hát...
Üres tekintettel bámulva magam elé, Eszméltem rá hogy nem vagy tobbé.
(saját)
10 notes · View notes
g1-v · 2 years
Text
Színház.
Ott állsz előtte, a karjai úgy ölelnek ahogy szüleid sose tették. Az ajkai forróak, nyelve hevesen keresik a tiedet minden csók alatt. A keze a tieddel összefonódik, miközben egyre kevesebb dolog fedi a létetek.
Aztán a semmiből átfut egy gondolat rajtad, és kizökkensz. Egyetlen pillanat csupán, de mégis megtöri az illúziót. Nem vagy boldog. Annak kéne lenned, de nem vagy az. Próbálod élvezni az életet, de a nap végén mást sem érzel magadban, csak végtelen ürességet. Elfáradtál a hazugságaidban. Boldogságot színlelsz, szerelmet, barátságot. Holott ebből mi igaz? Igaz egyáltalán valami?
Emlékek, melyekre mosolyogva emlékszel, emberek akik törődnek veled, család, barátok, szerető. Mondd, ki számít igazán? Ki valódi, s ki él csak a te képzeletedben?
Jó neked, hisz ő boldog... de nem lehet hogy csak színleli, akárcsak te?
Mégis honnan tudhatod hogy ki színleli, s ki érzi igazán azt, amit látsz rajta? Hisz végtére már te se tudod eldönteni hogy mi az igazság, és mi a színjáték...
Mondd, boldog vagy?
0 notes
count-me-in · 1 year
Text
Gázláng
A gázláng lobog az éjben, 
Árnyak táncolnak, reszketnek, 
Az igazság ködös homályba vész, 
Mikor a tudat elhomályosul és elvesz.
Szavak, melyek világosak voltak mint a nap, 
Most mintha kanyarogva és csavarogva járnának, 
Emlékek homályosak és érzések elhalványulnak, 
Amikor a gázláng árnya rávetül a múltra.
Ez a manipuláció játéka, 
A torz kommunikáció sátáni máglyája, 
Elhagyva téged kicsinek és elveszettnek, 
Amint a gázláng megkezdi a rombolást.
Megpróbálod megőrizni mentális egészséged, 
De a gázláng olyan intenzitással ég, 
Egy vakító fény, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, 
Egy hamis valóság, amit nem engedhetsz meg magadnak.
4 notes · View notes