#gyötrelem

[bxgxcx]

Anyám

Milyen lenne nem minden héten szerelembe esni, milyen lenne egy ép lélekkel együtt élni.

Hiszen anyám, te tettél tönkre,

a belőled hiányzó szeretet lett életem gyötrelme. 

Ezt keresem minden áldott kibaszott emberbe.

Szeress, utam végén ha hibát ejtek kérlek rám szemet ne vess. 

Anyám, te vagy minden hiányzó darabom oka. Szerencsés vagyok ,hogy a jelenlegi fejemmel tudom mi a szerelem következő foka. 

Én vagyok a rideg emberiség tetőfoka. 

Mindenki jön megy, ő szeret, elhagy majd jön egy másik, szeret, elhagy. Sosem volt ép ember ki maradt volna. Én vagyok a ridegség tetőfoka.

#anyám #anyák #rideg #ridegség #gyötrelem #fájdalom

[emlekeimhullama]

Írnék…

Annyira írnék neked, hogy már a gyomrom is bele remeg, hogy fizikai fájdalmat érzek, mert nem beszélhetek veled. 6 hónap alatt már meg kellett volna szoknom, hogy nem vagy az életem része és már nem beszélünk. De igazából egyre gyötrőbben viselem, mint aki beteg és minden erő elszáll belőle … Annyira hiányzol, hogy beleszakad a szívem!

2023.08.01.

#tecukiid #hianyzol #gyötrelem

[meandmyfuckinglife]

Hiányzol…

Kedves I!

Rövid sorokba próbálok foglalni mindent..pedig írhatnék a boldogságnak,az időnek ,az elmúlásnak de be akartam számolni neked arról ,hogy mi van velem.

Félelmetes bele gondolni,hogy talán ez a levél más kezébe fog landolni,hogy ezeket a sorokat nem te fogod elolvasni .. de egyáltalán el fogod olvasni? vagy csak szimplán ki dobod..

Tudni fogja ,hogy ki vagyok?Vajon még életemben olvasni fogják e sorokat?

Ha már levél akkor töltsd fel,töltsd fel üzenettel ,töltsd fel betűkkel aztán szavakat majd végül sorokat és a sorokban bujtas el valami megfoghatatlan ..!

Mesélj az érzéseidről arról ,hogy mi bánt ,hogy mi az ami nem hagy téged nyugodni…

Olyan fájdalmasan hiányzol…hiányzol,ebben az egy szóban benne van minden

Minden ami hozzád tartozik…te magad,a gondolataid,az érzéseid..azok a piszok makacs gondolatok ….az érveid,a lelkembe maró tekinteted

Annyi mindent adtál egy egy pillanatban..fel se tudtam fogni akkor ,hogy mennyit jelentettél a szürke hétköznapjaimban

Bárcsak újra a részem lehetnél tudod ahogy mindig mondogattuk egymásnak .. ,,két test,egy lélek!”

Hiányzik a csókod,hiányzik az hogy a közelembe voltál …

A levelem végére rájöttem ,hogy hogyan tudom legyőzni az időt ,konzerválni az érzéseimet …kiadni magamból a fájdalmat ,leírtam becsomagoltam és kiragasztottam három helyre

Kérlek találd meg hisz neked címeztem…

Mostmár tudom hogy hogyan tudok enyhíteni a fájdalmon illetve hogyan tudom legyőzni az időt

Amikor erőt vesz az inger vagy épp a világ nehéz vagy csak el uralkodik rajtam a stressz..fogom és kiírom magamból

Van hogy a fájdalomra nincs gyógyír ,talán az idő …a múló idő

Most azt hiszem elég ha kiírom magamból….igen ha nagyon fáj akkor kiírom magamból ….

Ez lenne az én levelem,tudom rengeteg ember ugyan ebbe a cipőbe jár mint én szóval olvasd át ,használd fel és hidd el az idő segíteni fog..

Ez az én történetem…a tiéd,hogy hangzik?

#igazság #valóság #lélek #szív #gyötrelem #ifjúság és bolondság

[pre-med]

Az igazság az hogy...☠️

Soha nem lesz kapcsolatom.

Mélyen vagyok.

Túl mélyen egy sötét verembe...

Hideg van itt és félelmetes.

Démonok cikáznak összevissza.

Szenvedés a fájdalom szaga van a levegőben.

Szinte ki is tapintható a sok évnyi gyötrelem.

Ez ijesztő és sötét hely..💀

Egy olyannak aki a napfényhez van hozzászokva.

Senki nem fog ide lejönni.

Ha még mégis sikítva fog elmenekülni...😞

Az én világom összetett,bonyolult letargikus.

Nem emberi inkább démoni......💔

#2023 #own #writing #poet #poem #poetry

[plexi-personal]

Amikor elindítottam ezt a blogot, nem gondoltam volna, hogy bármit is fogok ide írni a szűkszavú, képes beszámolókon kívül a Szlovén hegyi túráról. Aztán tessék. Ahogy gyűlnek a km-ek a futócipőben, úgy gyűlnek a gondolatok a fejemben. Majd jön egy kis gyötrelem, hogy leírjam, ne írjam? De nem tudok írni, ezt a teljesítményt nem kellene mutogatni, mi van ha rákthread lesz belőle, mi van ha jönnek a hater anonok. A másik oldalról pedig nagyon motiváló látni az apró fejlődéseket, haladást, ahogy látom a változást. Egyrészt kikívánkozik belőlem, másrészt minél többször megy át a fejemen, annál erősebb lesz ez a motiváció. Így arra jutottam, hogy 100%-ban megéri. Ha pedig valaki talál benne motivációt saját maga számára, az újabb +100%.

Amikor belevágtam a Garmin edzéstervbe, az 5K-val indultam. A terv csak a felmérő futás után volt látható, de eléggé csalódott voltam, hogy 4-6 km-es távok vannak csak, így egyből elvetettem a tervet és nekiugrottan a 10 km-esnek. Elég jó döntés volt. A run-walk-run stratégia nélkül pont ideálisak a 12-16 km-es edzések. A tapasztalások pedig 5 km után kezdenek jönni. Itt az 5K-s edzéseknek pont vége lenne és mennének a levesbe, mert már mással foglalkoznék. Így viszont még mindig van hátra 40-60 perc, ahol lehet figyelni és gondolkodni. Tök jó! Főleg, hogy nem a napi stresszen jár a fejem ilyenkor, hanem a futáson, mert élvezem és keresem, hogy hogy lehetne még jobb.

Az elején világos volt, hogy az oxigénellátás a szűk keresztmetszet. Viszont szerencsére hamar fejlődésnek indultam, folyamatosan tudtam növelni a tempót. Ma volt az első alkalom, hogy éreztem, hogy nem lesz ez így jó, picit visszább kell venni.

A felmérő futás 5 perc volt, teljes beadással. 4:51-es tempót bírtam, 184-es átlagos és 192-es maximális pulzussal. Egy lépés alatt lélegeztem be, egy lépés alatt ki. Végem is volt kb 5 perc alatt. A felénél már számoltam vissza. Ma 10x800 méter volt 3-3 perc sétával. Az első kettő nagyon jól ment, 4:51-es tempó, 175-ös átlag és 184-es maximális pulzus, 2 lépés kilégzés, 2 lépés belégzés, de majdnem ment volna 3-3-al is. Viszont a harmadik etap végén a sétánál éreztem, hogy bizonytalan a járásom, egy-egy lépésnél egy pillanatra ellazulnak az izmaim, megcsuklik a lábam. A séta végén nehézkes volt újra felvenni a tempót, viszont miután elértem, nem volt semmi gond.

Az 5K-s tervnél itt vége is lett volna az edzésnek mindenféle konklúzió nélkül. Így viszont volt még hátra 6 etap gondolkodni, próbálkozni. Itt jutottam arra, hogy picit visszabb kell venni. Hiába bírnám így folytatni, az izmaimnak több idő kell felvenni ezt az iramot. Visszaálltam a múltkori 5:20-as tempóra és hirtelen minden újra rendben volt.

A maradék időben pedig tudtam még eleget vergődni, hogy ezt le akarjam-e írni, vagy sem.

A tanulság, hogy figyeljünk oda az apró jelekre, és ha kell, akkor ne engedjünk a kísértésnek, vegyünk vissza egy picit. Hiába tudnánk jobban is teljesíteni, ha közepes távon valószínűleg megbosszulná magát, nem éri meg.

[bukovskikaroly]

Portugáliabéli érdekes pillanataim III.

(Ez nem egy romcom, meg semmi ilyesmi, csak jelzem. De nyugi, nem is orosz dráma, amely többnyire gyötrelem, szenvedés , halál és a tajga végtelen jajgatása.)

Telt-múlt az idő, végül megkaptam a pöcsétet meg a papírost hogy fasza vagyok, viszlát. Mehettem édes honomba vissza. Hát a faszt, gondoltam.

Búcsúzni szar amúgy. A franciák szerint olyan, mint meghalni egy kicsit. Összepakolásztam, majd elköszöntem vendéglátóimtól. (Karina egész idő alatt le se szart)

Jó utat haza, (puszi, puszi) - mondták.

Köszönöm a mindent is, de nem haza megyek. Gondoltam elugrom Portugáliába, mondtam. Chavezt is megnézem, ha már ennyit hallottam róla. Üzennek valamit a rokonságnak? - kérdeztem.

Kaptam pár címet, telefonszámot aztán.

(Karina ekkor még sehol. Csak, hogy fenntartsam a feszültséget. a MÉG határozószóra hívom fel ezúton a figyelmet.)

[szeresdmagadlegyonmagad]

~Ha sírnod kell, sírj. Minden egyes könnycsepp egy rossz emlék, egy kínzó gyötrelem. Szóval nem árt, megválni tőle!~

#szomorú #sírás #könnyek #légy önmagad

[egy-lany-blogja]

A párkapcsolatban nem lehetsz mindig boldog!

Ma, amikor mást sem látunk a Facebook-on, az Instagramon, csak azt, hogy mindenki karcsú, boldog és egymást ölelve élik a napokat, joggal érzed úgy, hogy baj van a párkapcsolatodban. Mert azt látod, hogy a férfi öleli a nőt, éppen ebédelnek egy szuper étteremben, jön a szelfi a csókról, az egymásba fonódó kezekről, Te pedig épp azt látod, ahogy a hites párod épp szakadt papucsban, foltos gatyában bénázik a konyhaszekrény fiókjával.

És persze ott a nő, a csaj a gyönyörű, aki a profilképen is illatos, akinek minden posztján csillog a haja és azt látod épp lefotózták, ahogy nyitja a sört a kedvesnek, joggal érzed, valami nem stimmel. Te éppen tegnap voltál részeg disznó, amikor a Bélával megittad a feles barackot, és persze érzed, hogy az asszony sem mindig illatos, leginkább pörkölt szaft a szaga, mert főz és közben morog, mert a por meg a szemét, amit majd megint neki kell kivinni, és joggal érzed, hogy Bözsi az illatos mennyivel jobb lehetne.

Mert azt érzed, mindenki élete maga a szirup, a negédes szerelem, csak neked jutott más...

Majd amikor szürke az élet, amikor beköszönt az életszagú valóság, amikor zuhanni kezd a világ, akkor érzed, hogy ott van valaki, aki megfogja a kezed és fenntart, mert lesújt és ezerszer fordul ki sarkából a világ. Ott, a foltos gatyában, vagy épp konyha szaggal telten, de könnyes szemmel tart életben, mert tudja és Te is jól tudod, vele, és neki veled szép a világ.

És akkor megérted, hogy tiéd volt a szirup, a rózsaszín, a sokszor gyűlölt szürke, a kéz a kézben gyötrelem gyönyörű valósága. A társ, a pár, aki könnyein át is csak erőt adva arra kér, ne menj. Maradj még. Tovább. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

#parkapcsolat #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar idezet #todorovits rea #magyar gondolat #erzesek #szerelem #szeretet #kamu #hamis #szinjatek #alca #alarc #morgas #morog #senki sem tokeletes

[az-elme-hangja]

Tudattalan mereng, ösztönös sóhaj…

Elmém zúgása gyötrelem,

mélabú, melankólia, elhullott tetem,

nyolc óra tájt ismét levegőt veszek..

Hallottam mégis csendesen megtartom…

Nevetve hajolok előre a vesztembe,

karcsú vigasztalások.. vihar dúlt lelkemnek,

repülő üvegszilánk, céltábla testemnek…

“D”

#magyar #elmémből #magyar tumblisok #gondolatok #versek #magyar vers

[csacskamacskamocska]

Hogy tudj aludni

Beszélgetni kell. Sajnos az online nem elegendő, az emberi psziché, az agy máshogyan működik. Hangosan el kell mondani a dolgokat amik nyomasztanak. Egy barátodnak, a párodnak, a csaposnak a bárban vagy alkalmi ivócimborának, esetleg van egy pszichológusod, akkor neki. Nagyon érdekes volt amikor a gyerekkel logopédusnál voltam és a logopédus elmagyarázta, hogy a beszéd nem egy egyszerű „hallom és visszamondom” kapcsolat, hanem egy hármas. Hallom, értelmet és formát, „dimenziót” kap (ez kapcsolódik majd a helyesíráshoz is), és visszamondom. Aki nem hall (átmenetileg, mint pl a kisgyerekek, akiknek gyakran van középfülgyulladása vagy sosem hall, mint a születésüktől fogva siketek), nem tud majd helyesen írni és beszélni se fog jól. A kisgyrek később lefaraghatja ezt a hátrányt, de valójában újra kell tanulnia a szavakat, sőt letörölni a már berögzült helytelen sémákat. A helyesírás gyakoroltatás diktálással ezeknél agyerekeknél csak felesleges gyötrelem. Egyébként ezt igazolja az is, hogy a rossz fülű, rosszul beszélő és rosszul író kisgyerek később egy idegen nyelvet képes tökéletes helyesírással és kiejtéssel megtanulni. De ez csak egy kis színes adalék. A varázslat az, hogy hangosan ki kell mondani a dolgokat, Még az apró pici bosszankodások kimondása is simítja a lelket, a nagyobbak már akkorát tudnak lendíteni, hogy az ember képes akár boldogságot is érezni. ha kimondhatja egy olyan érzelmileg biztonságos környezetben mint egy jó kapcsolat vagy egy jó pszichológus. Szerintem a legtöbb embernek van tapasztalata is arról, hogy megkönnyebbült amikor végre nemet mondott vgy igent vagy valamit kimondott. De azt hiszik, hogy ez csak akkor segít, amikor valami feszítő dologról van szó. Pedig a szirszar meg a kisebb nagyobb problémák valójában apró feszültségek, amik összeállnak és forognak és forognak a mosógépdobban, aztán éjjel az ember felébred a zajára és nézi ahogy forog, hol ez bukkan fel, hol az, megy a kattogás. Nagyon nehéz hangosan beszélni akkor, amikor nincs aki hallgatna minket. Meg akkor is nehéz hangosan beszélni amikor nem szeretnénk hallani azokat a szavakat. A saját vélményünket, az igazságot vagy valamit amit titokként hordozunk. Azt hisszük, hogy ha elhallgatjuk, akkor mások nem veszik észre, és csendben elmúlik. A boldogság ritkán titkolózik és nem is igazán lehet a hangos megnyilvánulását visszatartani, de rosszat, fájdalmasat, szomorút, aggasztót, félelmeteset, szégyenteljeset meg szánalmasat rengeteget hordozunk magunkban. És csak kevés olyan kapcsolattal bírunk, amiben magunkról bármit ki lehet mondani. De valamiért ez a dolog, hogy ki kell mondani a dolgokat hangosan, ez kapcsolódik a megértéshez és a feldolgozáshoz. Ha kimondjuk, mintha kiteregettük volna a mosógépből a ruhát. Nem forog tovább. És akkor jobban megy az alvás. Sajnálom, hogy én a másik vagyok, nem az, aki elsőre eszedbe jutott. Szeretném tudni, hogy hol készült az a fotó a ronda sárga fallal. Azt hiszem, ennyi lenne.

#mosógép #szavak #beszélgetés #09-24

[nam00n]

rossz ember vagyok?… csak rossz? igazán?

rossz férj, mert úgy élek, ahogy tudok?

hát nem látjátok, hogy hová jutok?

hát nekem, nekem kell elmondani,

hogy mindenért megfizet valaki

s hogy mit fizetek helyettetek és

hogy szíjat hasít hátamból a pénz

s minden bűnnél gyilkosabb gyötrelem,

hogy bíróként fordultok ellenem?

akármi vagyok, egyéb is vagyok,

nézzétek azt! amit nektek adok!

hogy szívem talpalja cipőtöket,

s rab vagyok, hogy szabadok legyetek

s hogy ami jut, ami van, ami kell,

életemből mit vesz cserébe el

— harc az ünnepért, rossz férj panasza, szabó lőrinc

#✉

[bukovskikaroly]

Irina, az egyfejű lány

Orosz monodráma. 1977.

Nyitó kép.:Irina az egyfejű lány éppen körömpörköltöt készít, kit tudja miért. De nincs köröm a hűtőben. Így megkéri Szergejt ( aki valószínűleg a faszija), hogy húzzon le a faszba körömért a Lidl-be.

Orosz film ez ahol mindíg van halál, meg gyötrelem, meg ilyesmik.

Szergej ellenáll, mondván mi a faszom az a Lidl.

Így Irina inkább visszaköltözik Csernobilba, hogy másik fejet növesszen.

[count-me-in]

A magány csendjében nem menekülhetek el az elhagyások könyörtelen visszhangjától. Mintha láthatatlan címkét viselnék, melyen "könnyen elengedhető" felirat olvasható. Az emberek jönnek és mennek zavaró könnyedséggel, mintha csupán átmeneti jelenlét lennék az életük színházában.

Még az én saját apám is, a stabilitás sarkköve, vitorlázott el a végtelenbe anélkül, hogy visszanézett volna. Ez egy rothadó seb, egy állandó emlékeztető arra, hogy talán nem vagyok az, aki megér egy harcot, nem érek annyit, hogy közel tartsanak magukhoz.

Barátságok omlanak össze, mint ősi romok, és a pillanat őszinte ígéretei elillannak, mint a széllel szálló suttogások. Magamra maradok a létem partjain, azon gondolkodva, miért olyan könnyű nekik elengedni engem.

Ez egy csendes gyötrelem, az elégedetlenség könyörtelen dobolása. Nem ébresztek fel vágyat, hogy kitartson valaki mellettem? Talán olyan könnyen pótolható vagyok, mint egy elfeledett történet karaktere? Az az érzés, hogy valaki megpróbálja megfordítani a trendet, ellenállni a folyó áradatának, és azt mondja: "Túl fontos vagy nekem, hogy elveszítselek", mintha távoli álom lenne.

Mégis, ebben a magányban rejtőzik egy váratlan erő. Egy rugalmasság, ami az elhagyás kereszttüzében formálódik. Talán ez egy lecke, hogy értéket találjak magamban, hogy saját állandómat találjam meg, amikor a világ úgy tűnik, mintha éppen azt mutatná, hogy nem vagyok másnak több, mint egy senki.

[888canladieskill888]

Elengedtem. A legfájdalmasabb az volt az egèszben, hogy beleegyezett. Így már azt gondoltam, helyes amit teszek. Bárcsak megbeszèltük volna! Hidd el, szerettelek. Elmentem, mert magamnál jobban szerettelek, ami lassan tönkretett. Elmentem mert elvesztettem lelkem melletted. Gyötrelem, hogy mèg mindig szeretlek. Az fáj az egèszben a legjobban, hogy végülis jól tettem, mindenki ezt mondta. De ők sosem érezték azt, amit èn. Sosem láttak tèged az èn szememmel. Nem tudják, hogy felemèsztettèl. Neked adtam mindenem ès ezt elengedtem. Nehezen találom magam, már tèged sem lellek. Órákon át kereslek, pedig èn űztelek. Nem voltam mindig jó hozzád, nem. Óh, mennyit is bántott a tudat. Bárcsak tudnád, hogy a hibáim mellett volt sok áldozat. Elhagytalak mert fèltem, hogy elhagysz. Vele voltam ki túl jó erre a világra. Nem voltam boldog. Mèg mindig feláldoznèk èrted mindent. Szerelmem sosem enyhül. Elhagytalak, mert szerettelek. Gyülöllek, hogy engedted. Elhagytalak, mert úgy èreztem, hogy nem èrdemellek meg. Ez sokáig tönkretett. Persze te is hibás voltál, amit nehezen látok be. Valamièrt mindig tökèletes maradsz az elmèmben. Èn megbocsájtottam neked. Az idő míg együtt voltunk èletben tartott ès felemèsztett. Bárcsak tudtuk volna tökéletesen csinálni, egymásnak nem ártani! Lásd be... Nem csak nekem nem volt hozzá erőm.

#poetry

[angelofghetto]

... átkozott gyötrelem

A riport lehet hogy kissé hatásvadász, és a tinik biztosan jókat vihognak rajta, de nekem nagyon is igazi. A nagyszüleimre gondolok, és ahogyan ők egymásra néztek, ahogy összekapaszkodtak az élet viharaiban. Ahogy nagyanyám megingathatatlan kitartással várta haza papát a szibériai hadifogságból, és papa ugyanabba a hitbe kapaszkodott a távolban, hogy ők egyek a sorsban, és gyalog, tűzön-vízen át hazajött.

Hallgatom, nézem a 105 éves kisöreget ahogy elcsukló hangon, a könnyeivel küzdve beszél 101 éves szerelméről, akit egyszer már elsodort mellőle a történelem, és akit talán többé nem lát. A mi családunkban is volt ilyen erős lojalitás, és a férj másnapra utánahalt a feleségnek, meg olyan is, hogy a halála után csak vegetált, és alig várta a sajátját, mert a fél oldala távozott el, és ki élhet a fél oldala nélkül.

Irigylem őket. Ebben a mai világban, amikor a szerelemre nincs idő, amikor a partnerek száma szinte már csak statisztikai adat, mikor az emberekben úgy lapozunk, mint a menetrendekben. Számomra a tökéletes élet az, mikor a fiú és a lány együtt játszanak a homokozóban vagy a patakparton, együtt cseperednek, aztán szétválnak, hogy tanuljanak, önállóvá váljanak, de felnőttként összehozza őket az a fajta szerelem, ami olyan természetes, mint a napsütés. Aztán leélnek együtt egy közös életet, gyerekeik, unokáik, dédunokáik lesznek, és nem fér közéjük harmadik személy, mert az igazit nem cserélik silányabbra. Nem éri meg. Az ilyen szövetség sejtszintű, és mindent kibír, olyan erővel támasztja meg a feleket, mint semmi más.

Egy Mel Gibson film jut eszembe (Forever young, 1992), és abból az a mondat: "nincs emlékem nélküle".

Bárcsak...

#Youtube