Tumgik
#gonodolatokamikbennemvannak
dudlimur · 3 years
Text
I. 69
A fantáziám kínoz meg a legjobban. Hajnalban nem tudtam visszaaludni, és arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha csak megfordulnék az ágyban és ott lennél mellettem. Milyen könnyen a hajadba tudnék túrni, most is érzem az ujjaimon a hajszálaid puhaságát, és mintha az orromban benne lenne a finom illatod. Résnyire nyitnád csak ki a szemedet, de azonnal elmosolyodnál, ahogy meglátsz engem.
-          Jó reggelt rózsabimbó!
Csak egy lágy puszit nyomtam volna az arcodra, majd a szádra és beleszagoltam volna a hajadba.
 A fantáziám kínoz meg a legjobban. Sokszor, ha a Ludens című számot hallgatom, elképzelem, ahogy valami házibuliban énekeljük. Az elején szorosan, majdhogynem egymás szájába suttognánk a dalt. Majd felszabadultabban ugrálnánk és tombolnánk rá, de mindig visszatalálnánk a másik ölelő karjaiba. A dal végén nevetve lehuppannánk egy kanapéra és megcsókolnánk egymást. Sokatmondó tekintettel néznél, és úgy mosolyognál, ahogy mindig mikor megláttál.
 Az emlékeim is kínoznak. Az ágyamon feküdtem és néztem, ahogyan a konyhában szorgoskodsz. Fakó az emlékkép, és akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Talán mosogattál. Majd az ajtófélfánál megálltál és csak néztél. Mindig eszméletlen zavarba tudtál hozni azzal, ha nézel.
-          Fejezd be! Miért nézel? – nevettem zavartan
Nem válaszoltál azonnal, de közelebb jöttél. Mosolyogtál.
-          Emlékkép. Gyűjtöm rólad, és ha úgy van, akkor egy filmként levetítem magamban.
 Későn jöttem rá, hogy nekem is emlékképeket kellett volna, gyűjtsek rólad. Olyan gyorsan elmentél, hogy időm sem volt realizálni a helyzetet. Én meg itt maradtam ezzel a fene nagy ürességgel a mellkasom helyén. Mindig rád szóltam, ha néztél.
Már nem tenném.
Nézz, rám megint úgy kérlek!
 Nevess bele a számba és húzz közel magadhoz, tanulmányozz a kék szemeiddel. Vesszünk el egymásban és ölelj, amíg csak tudsz!
9 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 92
Azt vettem észre, hogy ha nagyon akarok valamit, de úgy görcsösen, akkor elrontom, mielőtt elkezdődne. Fantáziálok, túlgondolom, elképzelem, elvárom, aggódok, kételkedek. Ahelyett, hogy hagynám… had menjen minden magától.
 Pontosan nem értem itt mi siklott ennyire félre. Nem értettük meg egymást, talán nem is akartuk igazán. Félrekommunikáltunk, és úgy éreztük, hogy a másik bántani akar minket. Pedig aztán lehet éppen egymás számára a világot jelentettük. Emiatt szeretnék bocsánatot kérni, én soha, semmilyen formában nem akartalak bántani. Nekem te voltál a mindenség. Szerettem volna azt éreztetni veled, hogy te vagy a szerelmem, de ezek szerint nem sikerült.
 Bocsánatot kérek, ha néha túlaggódtam a dolgokat, és rákérdeztem dolgokra. De… ez vagyok én. Ezzel sem akartalak bántani. Bocsánat, hogy megosztottam a tumblis közösséggel az érzéseimet, de éppen nem voltál nekem, valahol muszáj, volt kiadjam magamból a dolgokat, amik bennem maradtak.
De itt elég is lesz a sajnálkozásból.
 Belátom, hogy ez nekünk nem menne. És nem amiatt, mert nem illünk össze. Hanem, mert nem akarod. Ha két ember szeretne együtt lenni, akkor tesznek a kapcsolatukért, bármennyire is nehéz, vagy fájdalmas.
 Mikor megmutattam neked a leveleket, és semmi pozitív reakciód nem volt rá… tudtam. Tudtam, hogy ez sohasem lehet jobb. Egyszerűen csak az utolsó pillanatban is harcoltam értünk, mert nekem te jelentettél mindent. Kemény munkával lehetett volna ebből boldogság is akár… de odáig már nem merészkedtél. Megértelek, így is lehet dönteni. Én is csak még egy esélyt szerettem volna adni nekünk, de újra sikerült darabokra cincálni, az amúgy is gyengén összeragasztott szívemet.
 Elvileg nincsenek véletlen találkozások az életben. Valaki vagy teszt, vagy büntetés, vagy ajándék. Szerintem te mindhárom voltál egyben.
 Egy teszt voltál, mert rákellett jöjjek, hogy a szívem bármennyire is szeret téged, ez sohasem fog működni. Tesztelve lett az akaratom, belátásom talán.
 Büntetés voltál… hm. Talán azok miatt a fiúk miatt, akiket én bánthattam meg. Elfogadom ezt is, hiszen megérdemlem.
 Ajándék voltál, mert megmutattad mire van szükségem. Olyan önbizalmat adtál nekem, hogy végre én is elhiszem magamról, hogy csinos vagyok, elhiszem, hogy sikerülhet egy munka. Neked köszönhetően szavak nélkül is tudom, mi az a szerelem. Sokkal jobban becsülöm az emberekkel eltöltött időt. Köszönettel tartozom, mert miattad elkezdtem küzdeni az álmaimért, teszek értük, és kitartok, ahogy csak lehet. Talán… ez indít el a helyes irányba. Kitudja még.
 Iszonyat fájdalmas beismernem, de nem szerethetlek tovább. Nem foglak többet visszaengedni az életembe, és szépen lassan igyekezem lezárni ezeket a leveleket neked. Mert amíg írok őket, mindig a fejemben leszel. Pár dolog már változott. Eddig szerettelek, és vissza akartalak kapni.
 Még mindig szeretlek, de már nem szeretnélek visszakapni.
7 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 30
Tegnap a buszon ülve rávágtam volna, hogy azt hiszem elengedtelek. De éjszaka az álmaimban realizálódott bennem, hogy ez még nem történt meg, és talán nem is fog. Viszonylag lefoglaltak a dolgaim, az elmém nem pörgött rajtad. Viszont most megint csendesebb 1-2 napom lesz, és azonnal kísérteni kezdtél.
Mi benned ennyire csábító? Miért nem tudom egyszerűen csak elhagyni az emlékedet? 30 napja sírok utánad, és nem látom a végét a gyógyulásomnak. Egyik nap jól vagyok, és úgy érzem felkészültem az elengedésedre, a másik nap meg úgy érzem magamat, mintha tegnap sétáltál volna ki a kapun.
Nagyon próbálkozok, most ráírtam egy fiúra, hátha úgy könnyebb lesz. De… nem ez lesz a megoldás. A megoldás az lenne, ha észrevennéd, hogy nekem csak rád lenne szükségem, te barom!
8 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 59
Az utolsó együtttöltött napunkra gondolok. Amikor kimentünk a Hajógyári szigetre, és én már akkor éreztem, hogy valami nincsen rendben. Mondjuk… arra nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó ilyen napunk.
Kacsáztunk a parton, és akkor olyan felszabadultnak láttalak. Ilyenkor úgy kérdeztem volna a gyerekkorodról, de nem mertem. Féltem, hogy olyan sebeket tépek fel, amiket nem lett volna szabad. Meg tudtam, hogy minél jobban kérlellek, hogy mesélj, te annál jobban elzárkózol majd. Boldognak tűntél, és energikusnak. Át akartál dobni a szemben lévő partra egy követ. De nem ment. Viszont nem adtad fel, újra és újra megpróbáltad. Más-más taktikával.
Nagyon csodáltalak akkor. Annyira kijött a sportoló éned. Elemezted a dobás hibáit és újra megpróbáltad máshogyan. Örökké elnéztelek volna, ahogyan koncentrálsz és dobsz. Megnyugtatott és boldoggá tett, hogyha csak egy kis időre is, de nem gondoltál semmi rosszra.
Szerettem volna, ha az érzéseidben is ennyire kitartottál volna, mint a kődobálásban.
5 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I.17
Jól éreztem magamat az elmúlt 2 napban. Dolgoztam és szórakoztam is kicsit a barátaimmal. Még ittam is, és egyszer sem akartam neked üzenetet írni. Azért… amikor a mosdóba mentem mindig eszembe jutottál. Akkor lett megint csend körülöttem. Beszéltem ám rólad. Halkan jegyezték meg a többiek, hogyha eldobtál, akkor már nem fogsz visszajönni.
Flörtöltek velem.
Amint meglátott a fiú éreztem, hogy nagyon az esete vagyok. Megpróbált közeledni, de valami annyira megváltozott bennem miattad, hogy nem ment. Kedves volt, és figyelt rám. Megakart csókolni, de nem hagytam. Igazából jól is tettem, mivel reggel nagyhangon mesélte a többi srácnak, hogy megvoltam neki. Pedig nem.
A barátnőmmel, és a kutyájukkal aludtam. Azt mondták, sosem szokott idegenek mellett aludni, de valamiért engem megkedvelt. Jó közelbújt hozzám és hangos szuszogása engem is elaltatott. Talán 1 órát aludhattam, majd felébredtem. Stoki kutya ugyanabban a pozícióban szunnyadt mellettem, majd érezte mozgolódásomat és belenyalt a tenyerembe. Elmosolyodtam.
Hányszor eszembe jut, hogy veled milyen volt aludni. Mindig átkaroltál vagy valamilyen módon hozzámértél. Ha éjszaka felkeltél, vagy csak megfordultál mindig megpusziltad vagy a hátamat vagy az arcomat. Szerettem bújni hozzád, szerettem az illatodat és szerettem reggelente melletted ébredni.
Egyik éjszaka borzalmas rémálmod lehetett, mert zihálva ültél fel az ágyba. Én is azonnal felkeltem és nyugtatóan visszahúztalak magamhoz és megpuszilgattalak. Mikor reggel megkérdeztem, hogy mit álmodtál először nem akartad elmondani.
-          Azt álmodtam, hogy már nem akartál engem. Hogy van valaki más. És ez volt a legborzalmasabb álmom…
Ha ez volt a legborzalmasabb álmod. Akkor velem miért tetted meg ezt? Mire volt jó ez az egész?
5 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 81
Durva érzés 81 nap után beszélni. Ha egy véletlennek is köszönhető az egész, de akkor is írtál. Először azt gondoltam, hogy semmilyen komoly érzést nem fogsz tudni már kiváltani belőlem. Aztán mégis egész nap azon rágódok, hogy mikor válaszolsz már. Teszel emojit? Érdeklődsz majd még felőlem? És egy szempillantás alatt újra az életem középpontja lettél, teljesen akaratlanul.
 Úgy érzem semmi hátsó szándék nincsen benned. Megkérdezted az alapdolgokat és magadban le is zártad ennyivel. Szeretném elmondani, hogy mennyire hiányzol. Szeretném elmondani, hogy látni akarlak. Szeretném elmondani, hogy mit jelentesz nekem… de… nem teszem. Nem teszem, mert te ezt tényleg nem akarod már. Mehetnek a matekozások, hogy biztos csak szexelni akarsz. Vagy csak unatkozol. de szerintem csak szimplán érdeklődsz.
 Szomorú és fájdalmas elismernem, de szerintem már semmit sem jelentek neked.
 Vagy mégis?
 Azt írtad rosszul döntöttél, hogy ennek nem így kellet volna lennie. Hogy baromi sokat gondoltál rám az elmúlt időszakban és emiatt temetkeztél bele a munkába.
 Hiszek neked.
 De azt érzem, nem küzdesz most sem eléggé. Mi a baj? Hogy segítsek? Igazából olyan, mintha nem is szakadt volna meg köztünk a beszélgetés, mégis idegenek vagyunk.
0 notes