No-fail Wedding & Shower Gift Ideas They'll Want or Need #giftideas
No-fail Wedding & Shower Gift Ideas They’ll Want or Need #giftideas
Weddings are booming. After waiting for the Pandemic to abate, couples are setting wedding dates in record numbers. Many modern couples don’t really need or want basic household gifts because they’ve already set up a house. So what kind of gift can you send? How about something sentimental to house special keepsakes? Or something practical they can take on their honeymoon. Here are some…
View On WordPress
0 notes
Álnaiv jóemberek
Megfogott Dulimano tegnapi hozzászólása.
Vajon mennyire idomulunk a közösséghez, adott esetben a tumblr közösségéhez az elfogadásért? (és okoz ez kognitív disszonanciát, majd okoz ez robbanást, következményeként szégyenkezést, majd újra alkalmazkodást az elfogadásért, ...loop...)
Arra jutottam, hogy a legjobb, ha magamról beszélek, mert az a legkevésbé támadó másoknak.
Volt olyan blogom, amivel macskás képeket reblogoltam és lehetőleg kussban nézelődtem és igyekeztem nem sok vizet zavarni. Nagyon, rettenetesen nagyon vágytam rá, hogy befogadjanak, békén hagyjanak, kapjak némi fejsimit, némi elismerésként jópofa, vicces, néha okos reblogokat. Az hamar kiderült, hogy bármilyen problémát vetek fel, akkor az ismerőseim egyik fele magára veszi és felháborodik, a reagálók másik fele kioktat. A tumbli legtöbbször ego szinten kioktató, és csak kevesen dolgoznak saját élményből. Úgyhogy ezt abba is hagytam, rágódtam magamban és maradtak a macskák meg a jópofa, vicces, néha okos reblogok.
Hát, nekem ez okozott kognitív disszonanciát. Ami ugyan nem vitt oda, hogy anonokat írjak.
Kitérő: életemben egyszer írtam anont, azt is megkérdeztem előtte az illetőtöl, hogy akarja-e, hogy anonokkal pörgessem a tumbliját. Akarta. Aztán kurvára megszívtam mert végül szarul éreztem magam tőle. És igen, van ilyen, akinek a tumbli ilyesfajta népszerűségi játék.
Néha azt gondolom, hogy anonokkal elárasztani a tumblit jópofa dolog, ahogy egyesek teszik, kedves, támogató kérdésekkel vagy poénozható megjegyzésekkel. De mindig rájövök, hogy csak keveseket ismerek annyira, hogy tudjak velük ilyesmit és azokkal meg nem érzem miért kéne titokban, amikor élőben mondhatom nekik. Jah, a népszerűségükért... aztán jól megszívom. Neeeeem!
Több év alatt jutottam el oda, hogy kell nekem "egy hely", ahol önazonosnak élhetem meg magam azzal a nagyon kemény szabállyal, hogy akit öncélú gonoszságon kapok, azt letiltom. Nem érdekel a véleménye, nem érdekel a piszkos kis lelke, se a nyomora.
Simán letiltok olyanokat is, akik nem szóltak hozzám, csak nem is akarom, hogy hozzám szóljanak mert máshol látom, hogy rosszindulatúak. – Hosszú út volt a megfelelnivágyástól eddig. És nem mondom, hogy ez a legjobb megoldás, de nekem most megfelel.
Ellentmondásnak tűnik, de érdekelnek az ellenvélemények. Foglalkoztatnak, elgondolkodtatnak. Hiszen én is arra törekszem, hogy más nézőpontokat keressek, úgyhogy a tálcán kínált más nézőpont jól megdolgoztat érzelmileg meg értelmileg is. De csak azoké, akik tudnak írásban normálisan, tisztelettel kommunikálni.
Rájöttem, hogy annyira bízom a szeretet hatalmában, hogy az már majdnem vallás. Egy lejáratott, elcsépelt, elhasznált gondolatmenet, amiben újra és újra definiálni kell, hogy mi is a szeretet.
Ha erről beszélek, nevetségessé és unalmassá válok.
De nem tudom nem e köré szervezni a gondolataimat.
Sokszor vannak kétségeim.
Nagyon kényelmes és jó életem van, ezt mindig tudatosítanom kell magamban. Mert ennek a háttérnek az önhittsége eltorzít dolgokat.
Nagyon sokat dolgozom azon, hogy kényelmes és jó életem legyen.
Mások nem gondolnák annak, de nekem az. Mások nem látják a melót, pedig kemény.
És akkor vissza az elejére.
Nem sokáig lehet fenntartani egy nem önazonos képet, ez teljesen igaz. Abból mindig következik valami robbanás, az adott ember végigsöpör a posztokon és pikírt, geci, érzéketlen hozzászólásokkal szórja meg, amiről mások azt gondolják, hogy kifinomult humor.
¯\_(ツ)_/¯
Nem az. De néha tényleg nehéz megkülönböztetni.
Ezeknek az embereknek többnyire nincs öniróniájuk.
Szeretem ezt a többes életet, bár itt vagyok igazán otthon.
Szomorú, hogy ezt csak úgy tudom megvédeni, hogy nem reblogolok és csak keveset zavargok máshol. Aki betéved, igyekszem jóltartani, válaszolni a hozzászólásra vagy levélre.
Ha senki sem reagálna, akkor is kiraknám a napi posztot.
Ha sokan reagálnak, néha megijeszt.
Vannak, akik csak a gifre reagálnak.
Nem baj, azzal is van melóm. :D
Köszönöm, hogy ismét beszélhettem magamról, egy tumblrt nem ismerő pszichológus ezt sosem értené, és belekerülne 14000 forintba. :) :) :)
23 notes
·
View notes