#feledés

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Eszembe jutott, hogy elfelejtettelek,

Eszembe jutott, hogy elfelejtettem rád gondolni,

Hogy egy kis hely az agyamban felüresedett,

Az a hely, ami veled szokott tele lenni,

Már üres

Vagy mással van tele

Más valamivel

Más valakivel

Már hamarosan azt is elfelejtem, hogy elfelejtettelek.

#magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját #magyar írás #szomorúság #szerelem #vége #szakítás #feledés #boldog #boldogság #elengedés #végre #szabadság

[dalszoveg-planet]

Megpróbállak elfelejteni téged, megpróbálok továbblépni Futni az emlékek elől, amelyek hajnalig fenntartanak

Bastille - Remind Me

#dal #dalszöveg #dalszövegek #magyar #dalszöveg magyarul #bastille #feledés #felejtés #elfeledni #elfelejteni #továbblépni #továbblépés #emlékek #emlékezés #elmenekül #elfut #menekülés #hajnal #éjszaka #ébrenlét #gondolatok #túlgondolás #gondolkodás

[orsiisworld]

Nem hallok már rólad..

Az a sok év amit átéltünk, a tűz... mostmár hamuvá lett.. De bennem még mindig ott van egy kis parázs, ami a lelkem mélyén őrzi az emléked és nem huny ki..

#pillanat #gondolatok #èrzèsek #boldogság #magyar #szeretet #minden #szövegek #tumblr #apró örömök #bánat #fájdalom #élmények #miért #nem tudom #hiányzik #hiányzol #szerelem #felejtés #feledés #barátok #barátság #bulik #bulizás #hiány #múlt #idő #évek #jelen #pia

[sizzlingpersonskeletonpie]

Legyen az bármi is Volt úgy hogy úgy éreztem nem tudok élni nélküle és mikor fordult a kocka azon gondolkodtam hogy a fenébe tudtam élni eddig vele .

#gondolat #hosszú év #feledés #azt hittem #borzalmas #hazugság #fájdalom #csalódás #érzések #túlléptem rajta

[girl-light-dark-roads]

Ezekszerint megkell tanulnom nélküled élni..

#tanulás #feledés #love

[ozdeg]

#Oblivion #Feledés #2013 #Joseph Kosinski

[szepsegkoldusa]

Ó, nagy emberek, hát csak azért születtek, hogy hatalmas lelketeket szétdaraboljátok, szétosszátok a nyomorultak közt, s aztán elmenjetek, pihenni a földbe, a feledés honába…

Kosztolányi Dezső naplója

#irodalom #magyar irodalom #nyugat #nyugatfolyóirat #kosztolányi dezső #kosztolányi

[apro-remenysugar]

"Az én életemben ugyanis senki nem kérdez tőlem semmit. Ha pedig nem kérdeznek, könnyű félretenni a válaszokat és hagyni, hadd merüljenek a feledés homályába. Mintha nem is léteznének. Egyszerűen megkerülöm őket."

Nap nap után

#gondolat #érzések #idézet #magyar tumblisok #magyar idézetek #gondolatok #könyvidézet #fájdalom

[drog-rabja]

Egyszer szerettem egy szörnyet.

Őrülten szerettem egy szörnyeteget.

Kinyitotta nekem a háza ajtaját, én pedig kinyitottam neki a szívemet.

Az a szörnyeteg nem üldözött, úgy mentem utána, hogy nem tudtam, mi is az valójában.

Simogattam, míg ő elevenen megnyúzott.

Igen, szerettem az egyik szörnyeteget, amely csókokkal kitépi a lelkedet, és ellopja a lélegzeted.

És anélkül, hogy észrevennéd, elveszik az élni akarásodat.

Üresen hagynak.

Álmok nélkül.

Remény nélkül.

Mindent elvisznek, a feledés csendjében hagynak, a magány foglyaként és az emlékezetébe fulladva.

Az, hogy megszerettem azt a szörnyet, majdnem az életembe, az emberségembe és a lelkembe került.

Igen, szerettem egy szörnyeteget.

Egy hírhedt lény.

Kegyetlen.

Könyörtelen.

Ez megfertőzi a véredet, és egy vele egyenlő vagy még rosszabb szörnyeteggé változtat.

Mennyire szeretem őt...

Nem bántam meg, hogy így szerettem.

Nos, így túljutottam a tőlük való félelmemen.

Már nem ijesztenek meg, és tudom, hogy nem tehetnek közéjük, ha nem hagyod.

Most, hogy ismerem őket, már nem félek tőlük.

Nagyon sajnálom.

Csak szomorú, nevetséges bohócok.

Játszanak, hogy szörnyek legyenek.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Azt hittem, fájdalmas lesz a feledés. Hogy lassan, részenként fogok megválni tőled, de nem így lett. Egyik napról a másikra szerettem ki belőled. Először én sem értettem, aztán rájöttem. Ha eltörted volna mindkét kezem, nem tudtalak volna megölelni. Összetörted a szívem, így nem tudlak vele többé szeretni.

#feledés #vége #szakítás #elmúlt #elmúlás

[boldogsaghormon-segit]

Feledés..

"azt csinálsz amit akarsz" valaha fontos voltam neked hogy ezt mondod nekem? Mert nagyon kétlem, te találtál mást én meg még mindig utánad sírok hogy hol vagy mit csinálsz, mivan veled, csak a szerelmedre vágyom de már ugyse lesz semmi belőle mert elfeledtél:)

#magyar #magány #gondolat #fájdalom #szeretet #magyar tumblisok #saját #reménytelen szerelem #félelem #szerelmes

[nemasegelykialtas]

Ez nem egy búcsú üzenet, inkább vallomás:

Nem tudom nézel-e még, látod-e ezt, de keress meg kérlek, ha egy kicsit is hiányzom vagy bármi esélyt látsz ránk, ha néha még eszedbe jutok, ha szeretsz még, ha szoktál rám gondolni, ha akartál már, de nem tetted, akármi miatt. Csak kérlek, valahogy keress. Túl sok ez nekem. Túl sok idő telt már el nélküled. Nem bírom. Úgy érzem, hogy nagyon sokat változtam, most már jó társad tudnék lenni, önmagamat tudnám adni. Közben mégis, mióta nem vagy mellettem hiába haladok ezen az úton, valami húz le a mélybe. Napról napra egyre rosszabb. Egyre intenzívebb a hiányod, egyre jobban érzem mennyire szeretlek, mennyire fontos vagy nekem és mennyire fáj ez az egész, hogy nem lehetek melletted, nem tudok semmit rólad, nem tudom elmesélni neked a minden napjaim. Nem, nem vagyok jól. Egyre rosszabbul vagyok. Már nem tudok őszintén nevetni, de még az erőltetett mosolyt is bárki felismeri az arcomon. Tudom, hogy te most boldog vagy és lehet nincs is szükséged már rám, lehet nem is hiányzom, akkor biztos keresnél néha-néha, hogy mi van velem. Tudom, hogy szörnyű ember, barát, társ, szerető voltam, tudom mennyi traumát okoztam neked, úgy kijavítanám az összes hibámat, annyira be akarom bizonyítani, hogy az az ember eltűnt és már miattad új ember lettem, annyira meg akarom mutatni, hogy tudnál végre boldog is lenni mellettem, mindent megtennék érted, bármiről legyen is szó, de nem hagyod és mivel megígértem valamit, ezért be akarom tartani. Zuhanok egyre lejjebb a mélybe, egyre sötétebb van körülöttem, megyek vissza oda új emberként, ahonnan te húztál ki anno és csak te lebegsz a szemem előtt állandóan végig zuhanás közben. Ez egy mélyrepülés és nem tudom, hogy túlélem-e majd a végén, azt sem tudom lesz-e vége. Annyit tudok biztosra, hogy nélküled nem látom értelmét, hogy egyáltalán kitartsak az új énemmel. Sajnálom. Mindent sajnálok, ha tudnád mennyire. Ez nem csak pillanatnyi érzés, ez egy nem múló állapot, ahogy egyre jobban kínoz a hiányod és a szerelmem irántad, amit nem tudok megmutatni neked. Minden pillanattal egyre csak rosszabb. Úgy érzem kezd eltűnni a lelkem, felemésztődik, a szívem nálad hagytam és esély sincs rá, hogy valaha elkerüljön tőled, de jó helyen is van nálad. Romokban vagyok, a saját falam alá kerültem, miközben érted leromboltam az összeset és nem tudok kikászálódni alóla. Fulladozok a kimondatlan szavakban, tettekben, az elrontott hülyeségeimben, a makacsságomban, minden rosszban, amiket csak tettem veled. Semmi mást nem akarok, csak téged, megmutatni ki lettem, szeretni, ölelni, beszélni. Veled akarok elmúlni hosszú évek után, nélküled lehet csak óráim vannak vissza. Vajon keresni fogsz? Vajon szeretsz még annyira, hogy eszedbe jusson, hogy velem legyél? Vagy nem éri meg tovább várnom? Lehet lépnem kéne, de nem a feledés ösvényére, az úgyse sikerülne, sokkal nagyobb a szerelmem irántad, mint az Univerzum valaha lesz is. De ha elmegyek, remélem nem felejted el az utolsó kérésem, a fekete rózsát elsőként kiengedni kezeid közül a gödörbe. Nem tudom meddig bírom nélküled, kezdek eltűnni, pedig itt vagyok, újulok és változok folyamatosan, de a hiányérzet, az űr, amit csak te tudnál betölteni, lassan elnyel és nem fogom látni a fényt a sötétből. Belefáradtam már a folyamatos harcba egyedül, ez az eddigi legnagyobb csatám és úgy érzem vesztésre állok, mert nincs mellettem, akit szeretek. Nem köt le semmi, nem fog meg semmi, nem tudok figyelni semmire, nem vonja el a figyelmem semmi, egyfolytában csak te jársz a fejemben és nem tudok mit tenni ellene. Felidézem minden hibám magamban, minden tettem, amiket nem kellett volna megtennem, minden rossz tulajdonságom, minden rosszat, amiket valaha mondtam neked, hogy mindenen változtatni tudjak.

Megismertem magamat, letéptem a maszkokat magamról, tudom ki vagyok és mit akarok már, nem mások elvárásai szerint akarok már élni. A legnagyobb vágyam azonban továbbra is te vagy és egyre erősebb ez a vágy. Közben benned pedig lehet ez egyre jobban múlik el, mert a maszkok miatt félreismertél és már nem hiszel nekem. De ezt meg is értem, én is félreismertem magam éveken keresztül. Viszont minden szavam őszinte volt, sose hazudtam neked, egyszer sem. Tudom, hogy elrontottam, úgy nagyjából mindent. Elképzelni nem tudja senki mennyire hiányzol, mennyire akarlak, mennyire akarok veled beszélni, mennyire akarlak látni, mennyire szeretlek. Egy kicsit minden nap meghalok. Az utolsó döfést pedig én fogom adni saját magamnak. Elvégre hogy tudnék kétszer meghalni? Mindent tudsz már rólam, mindent elmondtam, tényleg nincs már olyan, amiről ne tudnál. Te ismersz a legjobban a világon. Jobban ismersz, mint én saját magamat sokszor. Mindenemet neked adtam, minden gondolatomat, bánatomat, örömömet, a szívemet, lelkemet, mindent, ami bántott, a bizalmamat, a lojalitásomat, az őszinteségemet, teljesen odaadtam magam neked. Néha csak vagyok a síri csendben, gondolkodok és olykor hallom már a hívó szavakat. Talán lassan mennem kéne. Lehet nem nekem való ez a világ, nem ide való vagyok. Folyamatosan elrontok mindent, máshoz nem is értek igazából, bántok másokat és bántom magamat is. Hiába változtam meg, másokat már nem is, magamat egyre jobban bántom, mert ezt tettem veled. Tudom, hogy csakis az én hibám, senki másé. Tömegben is úgy érzem magam, mint egy lakatlan szigeten. Nélküled nincs tovább számomra. Egyre erősödnek a hangok, a nevemen szólítanak és mondják, hogy lassan ideje mennem, már nem ment meg senki. Várom, hogy te megments, de tudom, hogy nem érdemelném meg és ezt fent is tudják. Talán már nem is akarsz tőlem semmit, nem hogy megmenteni. Akármilyen úton megyek, nélküled csak egy véget látok, amit a fülembe suttognak, talán tudnak valamit, amire én 22 éve próbálok rájönni. Azt hiszem te voltál a nagy lehetőségem a boldogságra, az életre, de ezt is elrontottam és túl későn ébredtem rá. Sajnálom. Lassan követem a hangokat, azt hiszem tényleg ideje lesz elindulnom, jobb lesz mindenkinek.

Örökké szeretni foglak Sz.💔

[justfallinangel]

Feledés

~ Mikor már feledésbe merült azaz érzés amit sokáig éreztem az a kegyetlen üresség és teljes összetörés, utána újra megjelenik... Úgy hogy ahogy még sosem, pedig de csak már elfeledtem ezt az érzést~

[arga-jacint]

Őrzi a Lantom

Őrzi a lantom a szívedet eddig, A mély feledés nem ereszti be még. Karjaimat kezeid nem eresztik, Fogásod emléke örökre elég. Meddig e sors, hogy a légbe' te játszol, S hurjaimon kopog angyali lábad? Ha nem leszek én, csak síron a fátyol, Táncol-e még, s gyönyöröd vajon árad? Ha gyermekeink is mind öregek már, S hangszerem áll a helyén egyedül fenn, Ha rothad a fája, lehullik a szár, Ha pókok utaznak a belsejiben, Ha lantom utolsó hurja is elhullt, Ha por se marad meg a régi helyén, Szeretsz-e te majd ugyan engemet úgy, Mi végtelenül de szerettelek én?

#magyar írás #saját írás #írás #költemény #költészet

[mehetnenktovabb]

Noha már nem szoktam, de ma megkönnyezem,

egy-egy barátom, kit a feledés fed,

s felzokog a majdnem szerelem,

a köddé vált arcok, a messzi képek,

a régi bánatok új bánata sajog,

ahogy a kín feltámad megint,

bús számlának sok panaszát,

fizetem meg újra mind.

De ha közben eszembe jutsz, Kedvesem,

nincs veszteségem és nincs mi fájjon,

a szemedben legszebb szemem,

a gyász meg csak egy álom.

[terapiasjegyzetek]

jössz te, s nem tudok vigyázni

stramm portámon két kopasszal

szívem zártkörű vip

s erre jössz te éves passzal

jössz te, szexin, készakarva

szemed két mélyhűtött lándzsa

úgy sétálsz, mint kés a vajba

befelé e lelki lounge-ba

a szesszel üríteni x-szer

próbáltalak, Uram segíts!

mint poharamat a mixer

úgy töltesz föl újra te is

csak még egyszer lennél enyém

nem kellene más egyéb

ó ha újra feltéphetném

szerelmed szép zárjegyét

rászabva kis igénydre

mint megannyi sörkupon

beváltatlan igéretek

várnak sorban a pulton

lényed mint a bor, túltengett

bennem e zord alkonyon

hogy ne látnálak a pult mellett

nincsen annyi alkohol

jössz te, nem is jössz hanem mész

úgy mentél el, itt se voltál

vip passzoktól nehéz

életemből kicsekkoltál

éjszakámért megfizetek

a szolivörös Hajnal standol

jobbára egy felvizezett

verssel jövök ki a strandról

míg Hajnalka pultját veri

szerelmünk nevét idézem

arcod foszló cocktail cherry

a feledés nehézvizében

s bár feljön a tetejére

a tudat mélyén múltam ott él

szépemlékek cseresznyéje

alatt a fanyarú cocktail

#p #magyar #valakinek a szerelmei #magyar vers #závada péter #tó