Tumgik
#ennyi volt
imafraidmyself · 1 year
Text
Hagyjuk az egészet
98 notes · View notes
the-female-cactus · 2 years
Text
Mostanra megértettem, hogy sosem kellettem, azt viszont még mindig nem, hogy miért.
Részlet a képzeletbeli könyvből, amit Rólunk írhatnék
285 notes · View notes
lonelysoul235 · 2 years
Text
És én naívan csak úgy ittam hihető szavaidat..
Bár ne hittem volna neked.
41 notes · View notes
fuckyourself666 · 2 years
Text
" Faradt vagyok " mondom
"mibe fáradtál el?" kèrdezed
"Annyira szeretnèm ha ezt nem kène elmagyaraznom, tul fáraszto" valaszolom, majd nagyot sohajtok es lefekszem aludni, kár hogy nem tudok aludni, baszki, nem èn vagyok faradt hanem a lelkem.
26 notes · View notes
iamgoingunder · 1 year
Text
Lehet hogy még a szilvesztert is egyedül kell töltenem, ez már tényleg annak a jele hogy egyedül maradtam..
10 notes · View notes
banatostenger · 2 years
Text
Tőled màr megszoktam anya…tudod mindig akkor hagytál ott amikor a legjobban mellettem kellett volna hogy legyél:))
24 notes · View notes
arcra-festett-mosoly · 11 months
Text
Ennyi volt. Te és Én.
Nem akartalak megbántani. Lehetett volna ennek simán pozitív kimenetele. De tettél érte, hogy ne legyen.
Alapból is kurva szarul éreztem magam a helyzet miatt, és ahogy beszéltél velem 100x rosszabb lett. Egy pozitívuma van, hogy ezzel megmutattad, hogy nem vesztettem semmit.
Legnagyobb különbség kettőnk között, hogy én próbáltam a helyzethez képest úgy hozzá állni a dolgokhoz, hogy a lehető legkevésbé bántsalak meg. Ellenben te, lelkileg belém kötöttél ahol csak tudtál. 1,5 óra elég volt az elmúlt 8 hónaphoz.
És ez lett a vége. "Felőlem futhatsz, menjél leszarom."
Kíváncsi leszek ha összefutnánk valahol, "észre akarsz-e venni"...
Kurvára fáj
4 notes · View notes
nehez-az-elet · 7 months
Text
Engem mindenki el hagy,
De aki maradt volna,
ŐT én löktem el magamtól
0 notes
Text
Már nem küzdök elfogadtam.
0 notes
te-vagy-a-fajdalom · 1 year
Text
Csukott ablak
Most szeptember elején, 5 év után, úgy érzem, hogy becsukom ezt az ablakot. Nem bukóra. Nem résnyire. Teljesen rázárok. Vége van. Nem azt mondom, hogy soha nem fog megkísérteni az élet, hogy nyissam ki. Vagy, hogy nem fogok már gondolkozni azon, hogy mi lett volna ha… Viszont azt érzem, hogy ennyi és vége. Az ablak becsukódott. Én csuktam be. Most ezt érzem. Tovább kell lépnem. Mennem kell az utamon. És, hogy képes vagyok rá. Megmászom azt a bizonyos beton falat.
1 note · View note
imafraidmyself · 1 year
Text
Eltűnök az életedből
83 notes · View notes
vegsokigszeretlek · 1 year
Text
Amikor mar a szuleidtol kapott pofon semmit nem er…
1 note · View note
tunderilona · 1 year
Text
'hàt tavaly ilyenkor még megvettünk egy kabátot 20 ezerért, most meg már 30 ezerbe kerül' WHOS WE én biztos nem vettem kabátot annyiért nem hogy tavaly de soha
4 notes · View notes
csoori · 3 months
Text
Megmelegszem kicsit ebben a versben, ha már a szemetekben is tél van, hófúvás és a fölburogatott asztalokon is jégcsap. Jöttök-mentek, siettek, a forgóajtók szűk rekeszében ott esetlenkedik közöttetek a halál, de ti már őt se veszitek észre, mint akik eladták szembogarukat valamelyik balkáni piacon.
Volt idő, amikor még fázni is tudtunk együtt. Mind a húsz körmünk kint éjszakázott a hortobágyi hóban. Forgott a felvevőgép, sötét berlinerkendők bojtjai lobogtak a tanyák közt zúzmarásan s háttal az éjszakának, zúzos tarkónkkal tudtuk: mögöttünk ott a végtelenség.
Volt-nincs világ. A szívek azóta reumásak. A bőr alatt mélyen sérült szavak és sérült forradalmak hevernek temetetlenül – S márcsak a kutyák zabálhatják föl őket.
— Csoóri Sándor, „Ha ennyi volt az élet”, részlet, Hattyúkkal, ágyútűzben, 1994
1 note · View note
fuckyourself666 · 1 year
Text
Annyira kibaszottul utallak
Vagy lehet magamat utalom amiert szeretlek
18 notes · View notes
aspuzzledasachild · 2 years
Text
imádom hogy időről időre még eszembe jut a srác akivel tegnap együtt szálltunk le a vonatról
0 notes