Mostanra megértettem, hogy sosem kellettem, azt viszont még mindig nem, hogy miért.
Részlet a képzeletbeli könyvből, amit Rólunk írhatnék
285 notes
·
View notes
És én naívan csak úgy ittam hihető szavaidat..
Bár ne hittem volna neked.
41 notes
·
View notes
" Faradt vagyok " mondom
"mibe fáradtál el?" kèrdezed
"Annyira szeretnèm ha ezt nem kène elmagyaraznom, tul fáraszto" valaszolom, majd nagyot sohajtok es lefekszem aludni, kár hogy nem tudok aludni, baszki, nem èn vagyok faradt hanem a lelkem.
26 notes
·
View notes
Lehet hogy még a szilvesztert is egyedül kell töltenem, ez már tényleg annak a jele hogy egyedül maradtam..
10 notes
·
View notes
Tőled màr megszoktam anya…tudod mindig akkor hagytál ott amikor a legjobban mellettem kellett volna hogy legyél:))
24 notes
·
View notes
Ennyi volt. Te és Én.
Nem akartalak megbántani. Lehetett volna ennek simán pozitív kimenetele. De tettél érte, hogy ne legyen.
Alapból is kurva szarul éreztem magam a helyzet miatt, és ahogy beszéltél velem 100x rosszabb lett. Egy pozitívuma van, hogy ezzel megmutattad, hogy nem vesztettem semmit.
Legnagyobb különbség kettőnk között, hogy én próbáltam a helyzethez képest úgy hozzá állni a dolgokhoz, hogy a lehető legkevésbé bántsalak meg. Ellenben te, lelkileg belém kötöttél ahol csak tudtál. 1,5 óra elég volt az elmúlt 8 hónaphoz.
És ez lett a vége. "Felőlem futhatsz, menjél leszarom."
Kíváncsi leszek ha összefutnánk valahol, "észre akarsz-e venni"...
Kurvára fáj
4 notes
·
View notes
Már nem küzdök elfogadtam.
0 notes
Csukott ablak
Most szeptember elején, 5 év után, úgy érzem, hogy becsukom ezt az ablakot. Nem bukóra. Nem résnyire. Teljesen rázárok. Vége van. Nem azt mondom, hogy soha nem fog megkísérteni az élet, hogy nyissam ki. Vagy, hogy nem fogok már gondolkozni azon, hogy mi lett volna ha… Viszont azt érzem, hogy ennyi és vége. Az ablak becsukódott. Én csuktam be. Most ezt érzem. Tovább kell lépnem. Mennem kell az utamon. És, hogy képes vagyok rá. Megmászom azt a bizonyos beton falat.
1 note
·
View note
Megmelegszem kicsit ebben a versben,
ha már a szemetekben is tél van, hófúvás
és a fölburogatott asztalokon is jégcsap.
Jöttök-mentek, siettek, a forgóajtók
szűk rekeszében ott esetlenkedik
közöttetek a halál, de ti már őt se
veszitek észre, mint akik eladták
szembogarukat valamelyik balkáni piacon.
Volt idő, amikor még fázni is tudtunk
együtt. Mind a húsz körmünk
kint éjszakázott a hortobágyi hóban.
Forgott a felvevőgép, sötét berlinerkendők
bojtjai lobogtak a tanyák közt zúzmarásan
s háttal az éjszakának, zúzos tarkónkkal
tudtuk: mögöttünk ott a végtelenség.
Volt-nincs világ. A szívek azóta reumásak.
A bőr alatt mélyen sérült szavak és sérült
forradalmak hevernek temetetlenül –
S márcsak a kutyák zabálhatják föl őket.
— Csoóri Sándor, „Ha ennyi volt az élet”, részlet, Hattyúkkal, ágyútűzben, 1994
1 note
·
View note
Annyira kibaszottul utallak
Vagy lehet magamat utalom amiert szeretlek
18 notes
·
View notes
imádom hogy időről időre még eszembe jut a srác akivel tegnap együtt szálltunk le a vonatról
0 notes