Tumgik
#elrepült
annacsii · 1 year
Text
Zárt osztály vol 2
két hetet volt nagynéném a Rókusban. ahol nagyjából az első beszélgetésen azt mondta az orvos hogy ezzel számoljunk, se többel, se kevesebbel. mielőtt hanyattestem volna hogy mekkora guruk és látnokok megtudtam hogy ennyi a kvóta, beteg átgyógyszerezése és good luck! ennyi jutott rád, várnak mások is, leszel szíves gyógyulni, józanodni. otthon vagy az utcasarkon, a te magánügyed.
a zárt osztály egyébként olyan mint a 7es busz, kérnek aprót, akarják a telefonodat, alig várod hogy záródjon mögötted az ajtaja és mindig van ott olyan akibe jobb nem belekötni. nálam ez az egyik nővér volt, nem beteg, dehogy, azok ártatlan ülnek és nézik a falat vagy a tévét. de az egyik nővér, na az az első látogatásomnál azonnal inasba rakott, pedig hát én éles NAV razziákon edződtem. belibegtem a látogatási időben, mondtam a beteg nevét mire a következő történt:
-ahá, a Böbike! remélem tudja a kedves hozzátartozó hogy a beteggel nem adott wc papírt meg konyhai törlőkendőt és erre az osztály nincsen felkészülve!!!!
kimeresztettem a szememet majd a leggúnyosabb hangnememet vettem elő és szellemesen odapattintottam a halom adót fizetek ennek a kurva oszágnak biztos tudatában:
-most azonnal fussak ki érte?
fullnyugodt, lenéző, én tartalak el, anyád vagyok, lenyomlak mint a csikket nézéssel, halál komoly hangon a nővér:
-igen.
spoiler, takarodtam ki a Blahára és vettem a Müllerben wc papírt, törlőkendőt, és mert felhívtam anyámat csokit, mert azt mondta ilyen baki után elnézést kell kérnem.
a két hét elrepült, naponta látogattunk és közben sem unatkoztam, mert bankba futkostam nagynéném bankkártyáit letiltani (amik ki tudja hová kerültek), jártam az idősotthonokat és gondozóházakat (nem kapkodnak a gyógyszerfüggő, kezdődő demenciás betegekért, ki érti ezt) meg szétkaptam a lakását. nem akarod tudni hogy néz ki egy függő, abszolút jólétben, gondtalan anyagi helyzetben élő ember lakása. még a ruhásszekrényben is találtam felbontott Frontint, levesport a hűtőben, az erkélyen meg 130ezres (!) szemránckrémet. két nagy cipelősszatyornyi gyógyszert vittem ki a lakásból. a kórházi gyógyszertárban ahová beadományoztam komolyan hüledeztek. én meg csak a vállamat vonogattam, ha Gulyásgeri holnap elveszi magát vagy a karácsonyfáját se kezdek hüledezni már semmin, eskü.
Tumblr media Tumblr media
két hét és kb. 20-25 éve altatót-nyugatót szedő ember elbocsátva. hát voltak fenntartásaim, pláne amikor hazafelé a taxiban már azt mondta a nagynéném hogy csak kéne estére vmi altató mert benn is mindig kapott (nem). apám vállalta hogy mellette marad pár hétre, szereztem nővért napi 8 órára, megoldjuk. az első három nap flottul ment. a negyedik napon a kutyát már az orvosi rendelő felé sétáltatta.
öt nap után felhívott mindenkit is. és ekkor tudtuk meg hogy igenis nem vicc amit viccnek hittem, hogy a 70-80 pluszosok ilyen vényköteles droghálózatot üzemeltetnek, mert az egyik barátnője hozott neki altatót csak apám pont rajtakapta őket. odarongyoltam beszélni Babika nénivel hogy hát ezt így hogy de ártatlan közölte, ha kérnek egymástól ezt-azt simán adnak. igen. de én ha megkínállak egy szippantással a füves cigimből 15 évet ülök szigorítottban.
a hatodik napon apám hívott, nagynéném ököllel üti a szomszédok ajtaját hogy altatót kér. a kórházban azt mondták ha fizikai lenne a tünet azonnal mentőt kell hívni, szóval hívtam és felöltöztem, indulok át. ugye a mentő az 20-30-50 perc, ráérek. nos, itt tanultam meg, ha azt mondod a nagyi fullad, a férjem kékül az ráér. ha azt mondod hogy kijött a pszichiátriáról és verekedni akar akkor 5-10 perc alatt kinn vannak. most már te is tudod. kényszergyógykezelésnek minősül mert a mentő vitte be. kirendelt bíró meghallgatáson rendeli el a betegfelvételt. onnan tudom hogy határozatot kapok róla május végén.
itt április közepét írunk. a dátum majd még fontos lesz szeptemberben.
a mentő azt mondta bevisszük. nem mondta hová. egy nap nyomozásomba került hogy a Rókusba megint, szóval másnap reggel újra ott tobzódok. ja, itt van. megadnám akkor a számomat. megvan nekik. esetleg nem lehetett volna hívni engem? hm, erre nem gondoltak. itt néha már elgondolkodok a táskámban rendszeresítendő laposüvegen ilyen helyzetekre, illetve végre pontosan értem miért nincs szabad fegyvertartás Kelet-fákin' Európában.
pavlov kutyájaként itt reggel azért már van nálam a hálóing, papucs, keksz, szörp, pohár, fogkefe, fogkrém, fésű, törölköző meg tusfürdő mellett wc papír meg törlőkendő.
93 notes · View notes
hulla · 2 months
Text
Elrepült itt előttem a vízen egy faszi
Tumblr media
Tudom, fliteboard
7 notes · View notes
markoferko · 11 months
Text
nem hiszem el, hogy a nevetséges törpeállam húgyagyú vezetője miatt
negyven percig kellett a kocsinkban ülni a bekötött gyerekünkkel a reptér parkolójában, mert elrepült a bohóc és emiatt lezárták az összes utat
26 notes · View notes
instantfollow · 4 months
Text
Tumblr media
Már megint elrepült 30 nap?
6 notes · View notes
szaller · 9 months
Text
youtube
Elég hamar elrepült az év első fele és igazából végig dolgoztam, de azért lett annyi nyersanyag, ami alapján úgy tűnik, csupa móka és kacagás volt minden perc. Egyébként ezzel a háromévessel igen!
zene: Kai Đinh, Suni Hạ Linh, Monstar - Chỉ Cần Là Mình Cùng Nhau (Here We Go)
13 notes · View notes
m0rs4 · 11 months
Text
Rég volt "nosztalgiázás" haha.
(Mondjuk az nem világos, hogy akkoriban miért külön vezettem a szöveges posztokat a blogspoton, hiszen már volt tumblim - na de az legalább nem ment a levesbe, mint a freeblog.)
Tumblr media
Szóval 10 éve májusban lépett le K Amerikába. Emlékszem, miután elrepült, kb egy hétig fizikai elvonási tüneteim voltak, a következő májusban pedig attól voltam mocsok szarul, hogy már nemcsak testben volt irtózatosan távol, hanem mindenhogyan. (Ahhoz képest aztán még egy évet ráhúztunk távkapcsolatban, hát az tényleg mesteri ötlet volt.)
Aztán jött négy szuper vagy legalább jó május V-vel, majd két karanténos tökegyedül. Két éve hasonlóan voltam testileg-lelkileg romos állapotban, mint most, bár akkor a vége felé már elkezdtem kimászni belőle.
Most...? Nem tudom, lesz-e bármi, ami (aki?!) kilendít a még mindig végtelen passzivitásomból, bár hétvégén lesz irodabuli, és a Parkba is megyek, és azért az már valami.
7 notes · View notes
nyeznajka · 1 year
Text
Leautóztam délután a tóhoz, ami a Bodensee.
Itt, Langenargen falunál folyik bele északról a harmadik legnagyobb hozamú folyócska, az Argen. A két legnagyobb meg ugye délről, az Alpok felől, miszerint például a Rajna. Meg egy másik valami Bregenznél.
Tumblr media Tumblr media
Úgy olvastam, hogy rekord alacsony a vízállás. Valami ilyesmi ez:
Tumblr media Tumblr media
A kikötőben kószáltam, amikor éppen elrepült felettem a Zeppelin, íme:
Tumblr media Tumblr media
A Zeppelin gyár ugyanis itt van pár kilométerre, Friedrichshafenben, és igen jó pénzekért lehet repülgetni az immár nem hidrogénnal töltött járművekkel.
A kikötőben van egy DAS Boot Gmbh, de ennek nem a híres film miatt lett ez a neve:
Tumblr media Tumblr media
Kicsit feljebb sétálva a torkolattól meg ott van Németország legrégebbi függőhídja. Ami mellé aztán később csináltak egy nagyobbat, modernebbet, de ezt meg szépen megőrzik látványosság gyanánt:
Tumblr media
Egyébként Langenargenben van egy remek kraft söröket árusító bolt, megtekintettem, elégedetten, vissza fogok térni később még remek sereket beszerezni ott.
Így megy ez.
10 notes · View notes
szottesfolditanyak · 5 months
Text
Láthatatlan ügyek
Ez elég elvarázsolt lesz, hozzá még személyes is, mindegy. Egyben személytelen is, azért kerül mégis ide.
Vasárnap reggel délelőtt iszogatom a teámat, szokásosan az ablak előtti fotelben, és bámulok kifelé. Fák, felhők, hegy. Hagyom, hogy a figyelmem lelazultan, feladat nélkül kószáljon, amerre neki tetszik. Nem megy. Nem tud elindulni. Ott áll előtte valami és nem engedi. Hmm, jé. Ez mi ez? Már napok óta érzem egyébként. Valami itt van velem, körülöttem, egy hozzá(m)adott tömeg, annak a tehetetlensége értelmében; mozdulnék (a figyelmem, 'lelkem', a szabadon kószáló rész), de lefogja. Egy érzés. Olyan érzés, mint amikor a videókon a házicica a fogában tart valami jókora plüssállatot (vagy a nagymacska egy kövér antilopot) és nem tud tőle lépni és menni, mert az beleütközik folyton a lábaiba és akadályozza. De semmi konkrét, ezen túl nincs semmi jellegzetessége, tulajdonsága.
Hát ez mi a nyomorult bánat megint? Jó, mondom magamnak, csak lassan. [Volt már olyan, hogy egy gyerekkori érzés jött vissza, és én azt hittem rá, egy idegen személyiség és megrémültem, és csak ezután ismertem fel, mint egy érzékelési formát, egy nagyon is kívánatos érzékelési módozatot, amit évtizedekre elfelejtettem. (Gyerekként egy-egy érzéssel (valahonnan szegycsontom körülről indulva) meg tudtam 'érinteni' fákat, dolgokat.) De olyan is volt már, hogy egy intenzívebb élethelyzet után - olyan helyzet után, amikor az észlelés összetevői fel lettek dobva a levegőbe mint egy kazal széna, úgymond, és ami aztán kissé lazábban és más rendben hullik vissza - bekopogott egy újfajta ön-érzékelési módozat; egy olyan mód, hogy mindenben magamat érzékelem, narrálom, egyfajta beszűkültség, hogy csak magamat látom tükröződni -- és nekem ott helyben el kellett döntenem, jó-e ez nekem, és így akarom-e tapasztalni a világot (ill. inkább magamat) ezután, avagy inkább köszi, mégse, maradok az eddiginél. Akkor visszautasítottam ezt, mint magam körül pörgést; ma is úgy gondolom, jól döntöttem.]
Így hát volt valami minimális tapasztalatom fel is, le is, ezek alapján elkezdtem próbálgatni, mit tudok tenni ezzel az új érzéssel, ezzel a valamivel, ami leginkább rámakadt nehezéknek tűnt fel. Nem jutottam sehová. El se engedett indulni semerre. Jó, akkor nézzük vissza, mióta tapasztalom ezt, illetve mik történtek az elmúlt héten. Hát, a család rég eltávozott tagjai felé küldtem gondolatban köszöneteket, nem pont halottak napja alkalmából, hanem csak úgy - párévente öregszik pár évet az ember és olyankor újabb árnyalatok is feltűnnek az emlékek jól ismertnek vélt tájképein. Olyan is volt már, hogy egyik vagy másik halott szülőmnek adtam meg azokat a köszöneteket és elismeréseket, amiket életében nem kapott meg (senkitől); és ilyenek után nagyon is érezhető volt változás (az én életemben), leginkább energia-löketként, segítségként. De ez a mostani ügy nem ilyen, ez semmiképp nem ajándék-energia, sem nem tisztább látás vagy érzékelés. Minden bizonnyal lehet az ősök vonulatához energetikailag csatlakozni, de annak nem így kéne kinéznie.
Ekkor eszembe jutott egy pár napja történt eset. Rakosgattam itt a tűzifát a ház körül, szép napsütés volt, és egyszer csak elkezdett szörnyű hangosan berregni egy helikopter a ház felett. Sárga volt, mentőhelikopter. Elrepült a hegy felé, aztán vissza, a falu elejének, aztán megint vissza, a falu menti rétek felé. Ott jött-ment fel-alá, nyilván keresett valakit és nem találta, jó eséllyel egy siklóernyős eshetett le. Sokáig nem találta meg, akárkit keresett. Akkor bevillant egy gondolat, hogy az az ember, akiért jött, ott fekszik összecsúszva, él, vagy nem annyira él, és hogy ott feküdni is szörnyű lehet, meg fentről keresni azt, aki él vagy nem él, és megtalálni, az is szörnyű lehet. Ekkor furcsán összerázkódtam, összeszorította a torkom ez, és egy rövid fura felzokogás is megesett. Csodálkoztam közben magamon, nem szoktam ennyire testi szinten reagálni ilyesmikre. Aztán küldtem jókívánságokat a résztvevőknek és mentem vissza a dolgomra.
Ahogy ezt az emléket felidéztem délelőtt, jött vele egy intuíció is, hogy ez akaszkodott rám, ez van velem napok óta, ez nem enged szabadon mennem. Oké, gondoltam, ez remek, de ez nekem nem kell. Mit tegyek? És hogyan? Felmerült egy (egyszer már sikerrel alkalmazott) formális eljárás ilyesmi esetekre, de el is vetettem, mint túl körülményest. Aztán hirtelen azt mondtam ennek a rám akaszkodó valaminek: Hagyj engem békén! Nem kellesz. Menj innen! Aztán békülékenyebben hozzátettem még, Köszönöm a tapasztalatot! Menj békével.
És elment! Onnantól megint szabadon mehetett a figyelmem, amerre akart, azzal a mozgékonysággal, amivel szokott. Nem kicsit könnyebbültem meg.
Nna, hát ez mi volt? Lehetne pszichológiát beletenni, de az inkább nehézkes leírás lenne, mint magyarázat. Lehetne valami rámakadt entitásként felfogni, ez ugye egy szerteágazó terület, nem is megyek bele. Vannak aztán ilyen entitás-jellegű "valamik" is, mint az aggódás szelleme és effélék, ezek is be tudják találni az embert. Passz.
De az még külön érdekes, hogy ha én ezt nem tudom ma délelőtt így felfejteni és megszabadulni tőle, akkor ez végigkísért volna engem a további életemben, mint akadályozó terhelés? És ahogy majd távolodnék időben a létrejöttétől, úgy halványulna el az emléke is annak, hogy mi történt ezen a héten, és így szépen elenyészne az esélye is, hogy valaha rájöhetnék a keletkezésére és meg tudnék szabadulni tőle?
És hogyan tudnám aztán bárkinek elmondani, hogy akadályoz valami, hogy mi ez a terhelésnek tűnő érzés? Mondanák, menj orvoshoz, az majd segít. Hát persze, feltétlen.
Az ember kimegy a kertbe az almafák közé, két napig nem lát embert, tököl csendben a tűzifával, a nap süt, mi baj történhet?
4 notes · View notes
zoeeozzoeeoz · 6 months
Text
Tumblr media Tumblr media
Valahogy betuszkolta magát a bukóra hagyott, teraszajtón. Már kinyitottam neki teljesen a teraszt, de elbújt a virágaim közé, majd teljes erőből nekirepűlt az üvegnek. Annyira elkábúlt szegény, hogy hagyta magát megfogni. Próbáltam reptetni, de belesimult a tenyerembe. Simizgettem, nem tört el semmije, majd egy kb 10 perc után , elrepült a kezemből. Mondjuk, még elég lépcsőzetesen repült. De legalább, nem Ubi találta meg.
4 notes · View notes
realneverever · 2 years
Text
Egy nápolyi sirály elrepült egy német turista kölyökkutyájával. 🐕
21 notes · View notes
katacha · 2 years
Text
Tumblr media
Ma láttam egy szajkót is az erdőben, de ő elrepült, mire le tudtam volna fotózni
24 notes · View notes
stegal · 1 year
Text
Valahogy nem nevetek, láttam már elrepült kereket.. Hanggal azért jobb kicsit..
4 notes · View notes
ifater-tech · 1 year
Text
Utolsó októberi nyereményjáték egy Wacom tábláért!
Elrepült (legalábbis a Jazzy-s iFater adások szempontjából) ez az október, így eljutottunk a születésnapi nyereményjátékunk utolsó felvonásához.
Tumblr media
Ezúttal a digitális alkotóknak kedvezünk, hiszen a Trans Europe ZRt. jóvoltából egy szuper Wacom Intuos digitális rajztáblát nyerhet, aki a szokásos módon három nem túl bonyolult kérdésre válaszol! Irány a kérdőív, a Facebook és az Instagram oldalunk! És hajrá!
5 notes · View notes
kepeslajoska · 2 years
Photo
Tumblr media
„aki az átlagfogyasztás felett fogyaszt, annak gondoskodnia kell arról, hogy csökkentse a fogyasztását”
Hát ez megint sikerült!
A felcsúti zsírurul egész pereputtyával elrepült Amerikába, hogy találkozhasson a fél lábbal már a börtönben lévő imádottjával, példaképével, Donald Trumppal. Természetesen különrepülővel, 20-30 testőrrel, személyzettel, luxusszállodával és még számtalan egyéb költséggel. Szerintem ez úgy 100 millióból ki is jön, de csak azért, mert össze kell húzni nadrágszíjat, ami azért az utcai harcosunk számára nem kis feladat.
Megérte? Nem, de kifizetjük és bízzunk benne, hogy Európa legdrágább tűzijátékára hazaérkezik.
9 notes · View notes
santaroka · 2 years
Text
Szürkületkor a kerítésre szállt egy tinibagoly, kb 20-25cm magas volt, volt köztünk 3m távolság. Fejet hajtottunk egymásnak, aztán elrepült.
6 notes · View notes
telaviv-delhi · 2 years
Text
Ūgyvédem a macskatartás árnyoldalairól:
- Itt nálunk egy kisebb horror zajlott le az elmúlt 20 percben. Erős koppanás az ablakon, anya kinéz, egy kismadár piheg a földön. Nekikoppant az ablaknak. Anya kézbe veszi, a madárka piheg, de magához tér annyira, hogy kivergődje magát anya kezéből. Dolfi tökéletes időzítéssel ér oda, felkiáltok, de már szalad is a madárral. Anya előröl én hátulról szaladok, a madár kétségbeesve csipog. Dolfi átszalad a szomszédba és kéjesen néz rám szájában a madárral. Rohanok a slagért és telibe tolom Dolfit egy erős vízsugárral. Dolfi elrohan, madár marad. Slaggal a kezemben várom, hogy anya átmenekítse a madarat. Anya behozza a nappaliba és tovább locsolom a leselkedő Dolfit. Majd jön az igazi horror: a madár kirepül anya kezéből zárt térben, csapódik-száll ide-oda, én pánikrohamot kapok és sikoltozva, bőgve felrohanok az emeltre, bezárkózom a fürdőszobába és hiperventillálok. Lerogyok a vécére. Hangosan és gyorsan zihlálok. Pár perc múlva csitul a légzésem és beállok a zuhany alá. Anya megnyugtat, hogy kivitte a madarat, aki elrepült. Happy end.
Én, a cinikus: - Hm.... azért én megnézném a Macskák Áldozatainak Szorgosan Gyarapodó Temetőjét friss hantot keresve 👿
Ūgyvédem, 4 befogadott kóbor macska boldogtatan gazdija: - Sajnos van friss hant, múltheti... Jaj és Dettike mindezt a fotelből retetgte végig, a madár neki is csapódott, Detti teljesen kikészülve rettegett a fotelben. Sztem Dolfit óránként fejbe csaphatnám egy lapáttal, akkor se tanulna belőle semmit
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
3 notes · View notes