Tumgik
#elhagysz
lonelysoul235 · 1 year
Text
Kértem, hogy ne menj el, hogy ne unj meg
Talán csak elveszett a retúrjegy
Így ahogy te is, én is elveszek
Mert nélküled én sem vagyok meg.
-Wellhello Retúrjegy
139 notes · View notes
csakszavak · 6 months
Text
Elillantál, nem úgy, mint a magad után hagyott űr,
De muszáj, hogy én legyek az, aki mindig tűr…
Elnézem, ahogy folyton-folyvást fojtogatsz.
Könnyeim ezrei miatt említhetném a neved,
De ki vagyok én, hogy felrójam ezt neked?
Karjaidban csak egyre jobban fuldoklom.
Ha elhagysz és elmész majd betölti más,
Az űrt, mely a hiányod miatt már szinte fáj.
Megtölti majd a sötétség, melyben megfojtottál.
22 notes · View notes
Text
~Ha elhagysz engem, meghalok. Vagy ami még rosszabb, tán' megmaradok...~
Tumblr media
19 notes · View notes
gettocsirke · 9 months
Text
You run and tell your friends that you're leavin' me
They say that they don't see what you see in me
You wait a couple of months, then you gon' see
You'll never find nobody better than me
Szaladsz a barátaidhoz és elmondod nekik, hogy elhagysz
Ők meg azt mondják, nem látják, te mit látsz bennem
Vársz majd pár hónapot aztán meglátod te is
Soha nem fogsz jobbat találni nálam
Kanye West - Heartless (2007)
(Gettocsirke)
12 notes · View notes
zoeeozzoeeoz · 9 months
Text
Most @csacskamacskamocska egyik posztja nagyon előhozta belőlem, az egyik nagyon régi meggyőződésemet. Ő nem erről írt, nem ezt akarta mondani, nem ez volt érzése amit "papírra vetett", de belőlem előhozta ezt a vissza-vissza térő érzést.
Nagyon sokszor úgy érzem, hogy én nem létezem. Pontosabban , sokak számára természetes hogy vagyok, hogy megcsinálok dolgokat, de fel sem tünne, ha én nem lennék, még keresni is csak azért kezdenének el, mert feltűnt nekik, hogy valamit nem csináltam meg, és hogy mikor fogom megcsinálni. Én, mint ember, mint akármi, nem hiányoznék. Önmagamért nem keresnének soha senki. Nem biztos hogy jól tudom megfogalmazni, de igyekszem.
Sok féle képen tudunk szeretni, és kimutatni azt, hogy valakit szeretünk, és fontos nekünk. Mindenkinek már az igénye. Én pl nem hiszek a szavaknak. A szavak hazugok! Jöhetnek őszintén, szívből, de már a következő percben is meghazúttólhatjuk egy tettünkkel. Vagy másnap. Vagy fél év múlva. Vagy 4 év múlva. Nálam nem játszik az sem, hogy apróbb, és kevésbé apróbb ajándékokkal lepnek meg. Vagy csoki és virág. Nálam nem pálya. Ezekkel úgy érzem, megvesznek. Megveszik az érzéseimet. Beléd rúgtam? Nesze itt egy csokor virág meg csoki. Bocs. Kevés? Nesze itt egy aranynyaklánc ilyen -olyan kővel. Bocs. Nálam ez inkább ellenkezőjére fordúl. Ha bocsánatot akar kérni valaki, akkor álljon meg velem szemben, és úgy kérjen bocsánatot. "Hülye voltam bocs, nem akartalak megbántani" Nem kellenek az ígéretek, meg a miértek. Azok csak szavak! És nem kellenek a drága utazások sem, (csak ha a saját részemet én fizetem! ) nem kell a csillogás! Ezek csak álcák, amiket jól a másik fejéhez lehet majd vágni, hogy" elvittelek ide meg oda, meg vettem neked ezt meg azt, te meg elhagysz engem???!!!! " És nem utolsó sorban, fontos ugyan egy kapcsolatban a szex, de ha egy kapcsolatot csak a szex tart össze, akkor ott ette meg a fene! Nem kell hogy kiszolgáljanak. Hogy ajnározzanak.
Nálam az érzelmek a fontosak. Nem kell kimondani naponta ezerszer hogy "szeretlek", csak érezzem. Érezzem egy ölelésből. Hogy nem csak egy "megölellek, mert tudom, hogy szereted", hanem abban az ölelésben akaratlanúl is benne vannak az érzések. És ezeket nem lehet tettetni. Érezni lehet abból is, ahogy beszél rólunk a másik , másoknak. Haverjainak, szüleinek, ahogy kiáll mellettünk, ahogy beszél hozzánk, ahogy reagál a dolgainkra, ahogy hív minket, ahogy figyel ránk. Az apró rezdülésekből, az együtt rezgésből, mindenből. Mindenből, amit felénk mutat, és abból is, amit kifele mutat rólunk. Ezek természetes dolgok, ne lehet őket megjátszani. Nagyon hamar rá lehet jönni, ha valaki megjátsza.
De hogy vissza térjek az eredeti témához, mert nagyon elkalandoztam. Szóval, én a jelenlegi életemben ott tartok, hogy tényleg úgy érzem, hogy senkinek nem tűnne fel a nem létem. Hogy szélmalomharcot vívok nagyon sok területen. Hogy azt gondolom, van aki szeret, alanyi alapon, de nincs olyan, aki önmagamért szeretne. Vagy csak én nem érzem, mert nem egy "nyelvet" kommunikálunk. Hogy megyek előre, lázadok, teszem amit kell, amit elvárnak tőlem, nagyon kis részben megvalósítom saját álmaimat is. Vannak mellettem olyanok is akiknek a mindennapjaiban is "szerepet játszom", de kibaszottúl úgy érzem hogy én senkinek nem vagyok fontos, és senki nem szeret, és senkinek nem tűnne fel ha eltűnnék! És ez most nem ilyen hisztismirtil lázadás, hanem valóban így érzem!
10 notes · View notes
jeghideg-lelek · 2 months
Text
Más nővel láttalak. Láttam, ahogy kiszáll az autódból. Szőke hosszú haj, sovány, de formás alkat. Csinos lány volt. Láttam az arcodon a boldogságot mindaddig, amíg észre nem vettél. Kétségbeesettnek tűntél. Könny csordult le az arcomon. Hogy tehetted ezt velem?
Kinyitottam a szemem. A sötét szobában mellettem hevertél. Könnyfátyol borította el szemeimet. Közel bújtam hozzád és szorosan átöleltelek. Rájöttem, nem is a pókoktól, vagy a szörnyektől félek. Attól rettegek a legjobban, hogy egy nálam sokkal jobbat találsz és elhagysz érte.
5 notes · View notes
illgrowup · 1 year
Text
Az a baj, hogy az előző kapcsolataimban azt tanultam, hogy ha veszekszünk, az a kapcsolat végét jelenti.
És akárhányszor van veled egy vitánk, ez van bennem. Hogy mi van ha elhagysz, ha ezt nem éli túl ez a kötelék. Hogy mi van, ha eltaszít minket egymástól a probléma és nem látlak többé rám mosolyogni, mert már nem leszel többé. Mert már nem lesz olyan, hogy "mi"...
24 notes · View notes
Text
Csak kiírom🩶
Fázok és félek nem érted...a hiányod megöl ez kétségtelen
Hideg téli este van és reszketek egyedül; magányosan
Nem keresel! Tán az se érdekel "Vajon élek-e vagy holtan fekszek"
A hiányod megöl..és az utolsó mondatodat hallom újra meg újra
"FOGAD EL KÖZTÜNK NEM LESZ SEMMI!" visszhangzik az üres szobában
Egy múltbeli hibám miatt dobsz el újra és újra
Pedig már régóta megjavultam, igyekszek jó lenni hozzád Drága
S ilyenkor mikor egyedül fekszem a hideg szobában
Felidézem Te hányszor is szúrtál hátba,
Reménytelenül mennyi könnyem hullt utánad
Aztán újra elkap a sírás...
Eszembe jut minden csodás mesebeli együtt töltött időnk
Oly tökéletes; sármos arcod..s rajövök...
Akárhányszor megbánthatnál csak hadd legyek melletted pár órát
Hisz hogy is haragudhatnék ha ilyen boldoggá teszel
Ohh te mesebeli hercegem
Aztán újra felkeresel, törött szívem újra gyorsabban dobog
A forró vérem gyorsan meggyógyítja a törött; ócska darabot
Elmondod szeretsz és hiányoztam, újra csak mosolygok
De ohh te mesebeli herceg féltem a szívem tőled
Mi lesz a elhagysz újra...újra magányos leszek
Félek kérdezni! Miért jöttél vissza és miért szúrtál hátba?
Ohh herceg miért bántottál engem
Ki teljes szívéből szeret, és akár életét adná érted!
Csak egy kaland vagyok igaz?
Nem is érted én mit érzek, és min megyek keresztül nélküled!
Minden percben íram neked: " Úgy szeretlek❤️"
Még ezzel se tudnám elmondani hogy valójában mennyire
Kérdeznék...de félek válaszod csak hazugság lenne!
Hisz hogy bizhatnék benned, azután hogy elhagytál nem egyszer
Lelkem mélyén csak egy kislány vagyok kinek szüksége lenne Rád
Rajongók érted, hisz minden hibád imádom; ismerem
És nem haragszok miattuk rád cseppet sem
Vajon mit érzel ha két szemembe nézel?
Érzed amit én..vagy csak azt hazudod..hogy boldog lehessek?!
Szívemet neked adtam, de Te összetörted
De én újra és újra odaadnám Neked
Ölelni, szeretni akarlak
Az emberek had higgyenek dilinyosnak
Ohh hercegem én teljesen beléd szerettem
Amíg tart addig élvezem..
Mert tudom utána semmit sem élvezhettek!
~csakegyidegen~
👽👽👽
5 notes · View notes
napnyugtatolhajnalig · 6 months
Text
Nem attól félek, hogy megismered az igazi arcom, hanem attól, hogy te is elhagysz egyszer.
5 notes · View notes
chokedmyselfpain · 2 years
Text
Belénk tapad a fagy. A fények. A fák.
Rágja a lombjukat az idő.
Kergetjük egymást életeken át.
Elhagysz, én megkereslek.
Elveszítelek, s te visszatalálsz.
csak még nem találod az idevezető utat, igaz?
25 notes · View notes
temetetlen-halott01 · 2 years
Text
Ha nem szeretsz már engem, hagyj el.
Ne kínozz azzal, hogy minden nap leírod, hogy szeretsz..minden nap beszélünk de közbe már nem akarsz velem lenni, nem akarsz megölelni, nem akarsz hozzámbújni es semmit se amit régen te mondtál nekem mennyire vágysz rá. Ha nem érzel már úgy mint az elején..csak hagyj el, ne játssz velem.
Mert én nem foglak, én annyira szeretlek, hogy elviselem minden szarodat reménykedve, hogy holnap jobb lesz. Próbálom minden szarral magyarázni magamnak, hogy az vagy akibe beleszerettem még akkor is ha teljesen máshogy viselkedsz. Én nem foglak nem szeretni ameddig reményt látok, de ha elhagysz..nem fogok érted kaparni. Tehát, ha úgy gondolod, hogy már semmi értelme együtt lennünk. Mert ahelyett, hogy építenék egymást, csak hátráltatjuk a másikat. Akkor menj el. De jól gondold meg..mert ha elmész, lehet soha többet nem jöhetsz vissza.
Velem akarsz lenni..de nem érzem. Próbálom bebeszélni magamnak, hogy csak azért mert régen láttuk egymást..es hogy hogyha újra találkozunk sokkal jobb lesz úgy mint régen. De nem tudok már mit kitalálni..tőled várnék magyarázatott de nem merem feltenni a kérdéseket mert egyrészt félek, hogy fájni fog a válasz másrészt félek, hogy ezzel is én huznam a rövidebbet.
Toxikus vagy..es manipulalo..es én tudtam, hogy végig manipulálsz még azzal is, hogy azt mondod, hogy engem soha nem tudnál. Teszt alany volnék, hogy meddig bírom? Mert ha igen ez is régen rossz. Nem tudom mit miért teszel..de a te esetedben elvileg mindenre van frappáns válasz. Csak lehet, hogy soha nem fogom megtudni. Nem nyílt kártyákkal jatszol..s valószínűleg már előre tudod, hogy mit csinálsz vagy valójában ez nem is ilyen bonyolult csak ezt akarod nálam elérni? Hogy különlegesnek higyjelek?
Én különlegesnek tartottalak..de nem azért, mert így tönkre tudsz tenni, hanem mert ennyire boldoggá tudsz(tudtál) tenni. Azt se tudom én mit érzek..mert akarlak, de nem akarok szenvedni. Nem érdemlem meg, saját magam tartottam toxikusnak.. de ez már ott elbukott, hogy én mindig próbáltam jobb es jobb lenni, hogy szeress.. hogy megfeleljek neked. Pedig úgy kellene megfelelnem neked mindennel együtt ahogy vagyok, régen sokkal rosszabbul bántam veled amit minden egyes porcikám bán, de szerettel..őszintén éreztem, hogy szeretsz es biztonságban éreztem magam melletted. Állandóan megköszöntem es elmondtam, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy végre ezt érezhetem. És te azt mondtad, hogy örülsz annak, hogy te lehetsz az aki megmutatja ezt nekem.
Tudod milyen az amikor soha nem érezted, hogy számítanál? Hogy mindig azt gondoltad, hogy téged nem lehet szeretni mert mindenki arra tanított? Hogy egyszerre kevésnek es túl soknak érezted magad? Es tudod milyen az, hogy ezek után..jön egy srác aki szeret téged? Minden egyes kibaszott hibáddal együtt..es közben épít, es emel..es nem hagyja hogy földbe döngöld saját magad. Aki önbizalmat ad mert állandóan azr mondja, hogy gyönyörű vagy es kurva jól nézel ki, pedig a lehető legátlagosabb vagy, számára mégis átlagon felüli. Aki törekszik azért, hogy fontosnak érezd magad. Es tudod milyen érzés, hogy ezek után ez a srác teljesen megváltozik? Bunkó lesz veled, flegma es ha kérsz tőle valamit akkor nem tartja vagy csak nehezen tartja tiszteletben. Abbahagyja a cuki dolgok mondását, de még a te cukiságodra is kikerülően reagál. Fosol, hogy mit mondhatsz es mit írhatsz vagy mit csinalhatsz egyáltalán nehogy abba is belekapaszkodjon es kitépjen egy újabb darabot abból a szívből, s abból a lélekből amit ő hozott helyre.
Felépítettél, hogy aztán tönkretehess? Így akartál felejthetetlen lenni? Hidd el..így már az leszel. De ha tényleg szeretsz..es tényleg velem akarsz lenni..mutasd ki, vagy pedig menj el.
16 notes · View notes
lonelysoul235 · 1 year
Text
Akkor ez így ennyi volt?
21 notes · View notes
adamabelsstuff · 1 year
Text
Szimplán szeretni sosem volt elég, nem lesz jobb ha törött kar nyúl feléd.
Egy szó kell, és kurva gyorsan megégsz, itt van a gonosz, felejtsd el a mesét.
Csak a csend fojtogat szüntelen, már látszik a legelső repedés az üvegen.
Veled élek, figyelsz is de süketen..rámnézel és elhagysz. Itt maradok üresen.
Ülök a sötétben némán szellemként, mondhatnám mit érzek, jönne az ellenérv.
Soha sem értetted mennyire kellenél, mégis itt maradok, tán egy szebb reggelért.
3 notes · View notes
Text
Ha majd egyszer elhagysz engem
Arcom zokog, könnyes szemmel
Péntek este rád iszom majd
Szabad leszek, de rád írok majd
Hogy sose feledd el a kezem
Ha hozzáértél úgy szerettem
Ha majd egyszer végre felnősz
Emlékszel rám, s újra eljössz
youtube
4 notes · View notes
Text
Huhh. Két év mit ne mondjak elég hosszú idő. Most remélhetőleg ott vagyok, ahol ez az egész elkezdődött és a levél másolatát elégetve, lehetőleg lezárom. Bár nem mintha egy levél másolatának elégetése sokat segítene. Mindegy, próbálkozom. Szóval, hogy ha szeretnél tudod, hogy hol találsz.
Egy valamit viszont biztosan tudok, minden rengeteget változott. Legfőképpen mi. Egymás mellett és utána is, pedig csak egy hónap vagyis jobban mondva három hét telt el.
Annyi mindent megéltünk együtt, mivel is kezdjem. Ja, tényleg x és y fogadása. Az első csókunk a kapunkba. Az, hogy azt mondtam leszek a barátnőd. Az első közös karácsony. A remekül kiválasztott ajándék, még ma is tragikusan életeggyező. Szilveszterkor az első közös szenvedésünk az egy személyes ágyamban. A 16-ik születésnapod. Az orosházi nyaralás. Nekem a 17. születésnapom. Az eset, ami után mind a ketten ott álltunk Anya előtt, hogy ez történt ez van, a biztonság kedvéért kéne egy esemény utáni tabletta. A szalagavatóm, amin veled akartam táncolni, de ugye érhető okokból nem lehetett. A családjainkkal eltöltött második közös karácsonyunk napjai. A második közös szilveszter, ahol nem kaptam meg az éjféli csókom, mert z pont akkor érkezett. A Marvel-maratonok. A 17. szülinapod. A ballagásom, amin végig téged néztelek a tömegben. Az érettségim, ami után együtt számolgattuk a pontjaimat. A 18. szülinapom, amiről a gyújtót még mindig őrizgetem. A családoddal való nyaralásunk Horvátországban. Utána az enyémmel Hajdúszoboszlón. Aztán amikor a karjaim között peregtél szét és sírtál szívszaggatóan, soha semmi nem fájt annyira szívbe markolóan, mint az az éjszaka, na jó de, de igenis fájt, és szerintem, mind a ketten tudjuk is mi volt az (11.12.-11.13.) Rengeteg minden van még, de számomra ezek a legfontosabbak, vagyis voltak.
Mindig is azt hittem, hogy nem csak egy vagy kettőnk lesz, hanem sok, rengeteg, megszámlálhatatlan. Szeretni akartalak életem végiéig és reménykedtem benne, hogy nem csak az első barátom leszel, hanem az utolsó is, akinek gyerekeket szülhettek nagyjából, majd 10 év múlva.
Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy konkrétan kirántottad alólam a szőnyeget, amin ketten álltunk. Csak mondjuk tudom, hogy ha elmondtad volna, hogy túlságosan úgy érzed rád akaszkodtam akkor változtattam volna, mert képes lettem volna rá és nem tudom miért volt egyszerűbb kidobni, mint hamarabb elmondani, hogy problémád van és megjavítani a kapcsolatot. De igazából nem is érdekel és már nem is hibáztatlak, mert ezt ketten basztuk el. Már rég nem keresem azt, hogy melyikünk a hibás.
Meg akartalak érteni és megtanulni a neked megfelelő módon szeretni, de mint látszik ez nem jött be. Tudom, hogy egyikünk se egyszerű eset, és valamilyen szinten melletted váltam azzá, aki most vagyok. Mégis én csak veled akartam lenni, akármennyi rossz volt a sok jó mellett. Mindig is attól rettegtem, hogy meglátod milyen szerethetetlen vagyok is valójában és elhagysz. Pont az lett a vesztünk, hogy próbáltalak a tőlem telhető legjobban szeretni, hogy ne látszódjon, hogy én hogyan látom magam és mindent megadni neked.
De tudod, vannak azok a kis törések, amik úgymond véglegesítik a megtörténésükkel a szakítást és fájnak, nagyon. Ilyen volt a playlist priváttá tétele, vagy csak az, hogy hiányzol, csak egy kicsit reménykedtem, hogy neked is annyira fáj, mint nekem. De nem ezt látom rajtad, te örülsz, hogy már nem vagyok az életed része. Mint múltkor mondtad már nem a te problémád, akkor így utólag belegondolva, végig csak egy probléma voltam számodra?
És az fáj a legjobban, hogy nem csak úgy vesztettelek el, mint a páromat hanem, hogy úgy is elvesztettelek, mint a bizalmasomat és a legjobb barátomat, mert mindig mindent neked mondtam el és veled osztottam meg először.
Végezetül pedig hiszem, hogyha együtt kell lennünk a jövőben, vissza fogunk találni egymáshoz. Mert úgy érzem számodra mindig lesz egy kiskapu a szívembe, amin vígan besétálhatsz és újra felforgathatod a világomat. Pluszba úgy érzem ez még nem a vége a mi történetünknek.
Odaadva, elégetve I.
Lexa
4 notes · View notes
faszom-azegeszbe · 1 year
Text
"Nem tudom milesz kettőnkkel, kurvára felbasz,
Mert mindig használjuk egymást, aztán meg elhagysz "
2 notes · View notes