#elfogadni magad

[mindigvankiut]

Tudom, hogy nehéz megtalálni az igazit.

De egyszer majd..

Egyszer majd megismer téged. Tudni fogja a születési dátumodat, a második nevedet, hol születtél és hogyan hívják az édes szüleidet. Ő tudni fogja hány évesen tanultál meg először biciklizni, hogy hogyan hunyt el a nagymamád és a nagypapád, hogy mennyire szereted a kutyád és, hogy mennyire szereted a munkahelyedet. Ő tudni fogja a szemed színét, az összes heged helyet és történetét, szeplőidet, a mosolyod vonalait és az összes anyajegyed helyét. Ő tudni fogja a kedvenc színed, könyvedet, filmedet, édességedet, ételed és a zenéd. Ő tudni fogja, hogy miért nem tudsz gyakran hajnali 3-kor elaludni, hol voltál, hogy mikor jöttél rá, hogy elveszítetted az igaz barátodat. Ő tudni fogja a félelmeidet, álmaidat, fóbiáidat. Ő tudni fogja az első szerelmed történetét. Hogy milyen is az álom esküvőd. Az összes problémáidról tudni fog. Ő tudni fogja, hogy mit utálsz magadon és magadban. Ő tudni fogja az erősségedet, gyengeségedet, lustaságodról, energiádról és a hangulat ingadozásaidról. Ő tudni fogja, hogy kiskorodban melyik híresség akartál lenni, és hogy minden egyes filmet végig kommentelted. Ő tudni fog az összes rossz szokásodról, az összes arc kifejezésedről. Ő tudni fogja hogyan szeretsz enni, inni, aludni és aggódni. Tudni fogja, hogy te már kiválasztottad az esküvői csokrodat, konyha csempét és a falak színét. Ő tudni fogja elfogadni azt, hogy szét dobálod a ruháidat a szobádban és, hogy 20 percig tart leadni egy rendelést. Ő tudni fogja a rendelésedet a kedvenc kávézódban, hány kanál cukrot kérsz a teádba, hány gombóc fagyit szeretsz, és melyik a kedvenc fagyid. Ő akkor is fogja tudni, hogy valójában hogyan érzed magad ha nem mondasz semmit. Tudni fogja, hogy épp sírsz anélkül, hogy látná a könnyeidet. Mind ezeket a dolgokat tudni fogja, ismerni fog tetőtől talpig és belülről is! Ő tudni fogja az összes apróságot. És tudod miért? Bármi is legyen Ő mindig szerelmes lesz beléd!

@mindigvankiut

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyar poszt #magyar #saját poszt #saját #gondolatok #érzelmek #szerelem #igazi #tiktok #nagy ő

[hellodarkness01222]

Mikor próbálsz mindenkinek jót tenni,mindenkinek megfelelni, egyre távolabb kerülsz önmagadtól.

Hiszen hogyan is tudnád szeretni magad és elfogadni, ha hagyod, hogy mások kedvükre formáljanak téged akármikor.

#esti gondolat #harag #fájdalmas #szomorú #rossz érzés #hiábavaló #mindegy #elengedés

[hicapacity]

Viktor Frankl pszichológus nem tartozott azok közé, akikkel túl kegyesen bánt a sors. A családja nagy részét koncentrációs táborokban veszítette el, ahol ő maga is kis híján odaveszett tífuszban. Lehetett volna belőle egy megkeseredett ember, aki gyűlöli a világot - és az emberiséget.

És mégis: nem csak túlélő volt, de egyben jelentést is talált az életében. Mi több, leghíresebb könyvében (amit eredetileg névtelenül jelentetett meg) generációk sokaságának adott támpontot arról, hogy miként lehet értelmes, jelentéssel teli életet élni.

Viszont aki azt hinné, hogy Frankl valamiféle olcsó kincstári optimizmus segítségével volt képes újjászületni ilyen borzalmas tragédiák után, az téved. Az ilyen puszta "légy pozitív" és "nézd a dolgok jó oldalát" típusú optimizmus többnyire nagyon gyenge lábakon áll. Manapság úgy is nevezik: mérgező pozitivitás.

Az előző poszt alatt valaki megkérdezte: vajon lehet mérgező a pozitivitás? Hát bizony lehet. Nem csak saját magad számára lehet az, hiszen megakadályozza, hogy szembenézz olyan kellemetlen érzelmekkel, amelyek arra várnak, hogy megéld őket. De mérgező lehet mások számára is, akik számára a te "pozitivitásod" csak a saját értéktelenségük szégyenteljes tudatát fogja erősíteni.

Frankl kitör az optmizmus-pesszimizmus, pozitivitás-negativitás ellentétpárok fekete-fehér valóságából. Amit ő képvisel, azt tragikus optimizmusnak nevezi. Ez az olyan ember világnézete, aki tudja, hogy a világ bizony nagyon sötét és gonosz hely (is) tud lenni. És ezen az sem változtat, hogy az ember jó arcot vág hozzá és vidám dalocskákat fütyörészik. Viszont ebből nem vonja le azt a következtetést sem, hogy legyünk cinikusak, életuntak és kerüljünk érfelvágós hangulatba.

Elfogadni, hogy a világ kaotikus hely, tele szenvedéssel, de nem engedni, hogy a szenvedés felemésszen bennünket, hanem jelentést találni a szenvedések közepette az életünkben - ez a tragikus optimizmus.

Ha szomorú vagy, ne félj szomorúnak lenni csak azért, mert attól félsz, hogy ezzel utat engedsz a "negativitásnak". Ha örülsz, ne félj örülni csak azért, mert az univerzum előbb-utóbb úgyis kibabrál majd veled. Igazából nem "babrál" veled senki. Sőt, ha mélyre ásol, akkor rájössz, hogy az örömöd vagy a szomorúságod, amit annyira a sajátodnak, a sorsodnak érzel, valójában felhők, amik átvonulnak az égen. És te vagy az ég. Tágas és végtelen. Elég tágas, hogy legyen benne hely szomorúságnak és örömnek is.

Sokan írjátok, hogy az oldalon olyan gondolatokról írok, amiken ti is töprengtetek már, és én jól megfogalmazom őket. Ha így van, kérlek, adj Te is valamit, és légy rendszeres támogató: https://drogriporter.hu/tamogass/

kép: Caspar David Friedrich

#drgrpt #drgrptr #frankl #pszichológia

[egy-lany-blogja]

Tudtad, hogy amikor halottaidat gyászolod, valójában magadért sírsz, nem miattuk?

Saját tapasztalatból tudom, hogy könnyű kimondani, de nehéz elfogadni.

Néhány éve egy barátommal beszélgettünk erről, felháborodtam, amikor azt mondta, hogy szeretteink halála után tulajdonképpen magunkat gyászoljuk.

Nem értettem, de ma már értem.

Sírunk, mert elvesztettük őket, mert NINCS mellettünk.

Azt hisszük, minden halállal végződik, azt hisszük, hogy elmentek.

Tehát ha a halottaid már halottak, hol vannak?

Ha elmentek, most máshol vannak, jobb az a hely, mint ez?

Ha azt hiszed, hogy az a hely határozottan jobb ennél, akkor miért szenvedsz a távozásuk miatt?

Amikor elfogadod, hogy nem tűntek el, hanem valahol máshol vannak, és ahol vannak, már nem betegek vagy szenvednek, akkor hagyd abba a gyászt, és tedd vissza őket az emlékezetedbe, hogy továbbra is mindenben örömmel kísérjenek.

Ha igazán szeretted őket, menj tovább még nagyobb erővel, nagyobb tisztasággal és hűséggel.

Tisztelem a fájdalmadat és azt, ahogyan kifejezed.

Tudom, hogy sírsz és sírsz, kétségbeesettnek érzed magad, és semmi sem tudja enyhíteni a fájdalmadat, és kárpótolni egy szeretett személy elvesztését.

De... ma elmondom:

NE HALJ MEG SZERETETEIVEL, a világnak szüksége van rád, a szeretteidnek szüksége van rád.

Ne feledje, az éremnek csak az egyik oldalát látjuk (a halált).

Nem látjuk a másik oldalt, nem látjuk, hol vannak.

A halál valójában olyan, mint egy újjászületés, egy születés, amelyet mindannyian átélünk, mert hisszük, hogy lelkünk halhatatlan, és a halál átmenet egy másik életbe, a lélek életébe.

Ne halj meg szeretteiddel, tiszteld őket azzal, hogy úgy éled az életed, ahogy neked, nekik, a világnak a legjobb.

És élj tovább.

Minden nap♥️♥️

#halal #gyasz #halottak #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar gondolat #magyar idezet

[perfectsadpain]

Valakinek a szenvedését csak akkor vagyunk képesek elfogadni, és legitimálni. Ha az számunkra ismerős közeg. Hiába szólnak úgy a közhelyek..hogy minden szenvedés szenvedés.. közel sem így gondolkozunk róla. Ez ilyen. A gyengébb mindig elvérzik. Lassan 10 éve kezeletlen depresszióval élni. Kiteljesedni, összeroppani. És úgy tenni mintha most kezdődött volna. Találni valami frappáns indokot, miért akarok megdögleni. Elfogadhatóbbá tenni a halálomat. Tisztában lenni vele, hogy a puszta lélegzetvételektől is félni kell. A létezéstől önmagától. Előbb utóbb mindenki megunja, hogy szarul vagy. Legfőképp te magad.

[akaoszistenno]

Ha láttad volna az Avatar című filmet

emlékezz arra, hogy Na'vi,

a Pandora bennszülöttjei,

ahelyett, hogy azt mondaná, hogy "szeretlek"

Szokták mondani: "Látlak. "

Látni a másikat annyi, mint felismerni

valakit, aki nagyon hasonlít hozzád,

lépj túl a felszínen

és merülj el a Létezésben.

Többet jelent, mint látni

a másikat fizikailag.

Azt jelenti, hogy látni kell egy pillantást

szeretni a másikban,

megértéssel, elfogadással

és közös sebezhetőségünk, emberségünk és Istenségünk kapcsolatát.

Látom a fájdalmad.

Látom az erősségeidet.

Látlak és elfogadlak

Minden, amit látok,

még azt is, amit nem szeretek

még azt is, ami más

a hitemhez.

Látom a fényed

Látlak anélkül, hogy ítélkeznék feletted

anélkül, hogy téged hibáztatnálak

Mindenkin túl látlak téged.

Elvárás és vetítés,

mivel árthatnak neked

és rejtsd el a személyazonosságod

mélyebbre.

Látlak minden dimenziódban

és minden gazdagságban

Látlak téged, ez az én módom, hogy feltétel nélkül fogadjalak, és ezzel

Megengedem, hogy olyannak lásd és fogadj, amilyen vagy.

Látlak téged, azt jelenti, hogy hagyod magad besugározni,

szűrők nélkül, maszkok nélkül és félelem nélkül.

Amikor azt mondom, hogy "látlak"

az, hogy elmegyek

félretéve az ítélőképességemet,

az előítéleteim

hogy tényleg lássalak

teljesen,

milyen vagy valójában

és elfogadlak téged

pontosan olyan, amilyen vagy

Azért látlak, mert én

én is látom magam

Valami gyönyörű,

a törzsek között

Dél-Afrikából,

a leggyakoribb köszöntés

(Zuluban) a Jó reggelt,

Azt jelenti, hogy "látlak"

Ez egy módja a másik meglátásának,

elfogadni úgy, ahogy van,

az erényeivel,

fényével, és

a hibáival együtt is

"Így létezem neked. "

Tisztellek, értékellek,

Fontos vagy nekem

és elfogadlak téged

"Elfogadlak olyannak, amilyen vagy,

és te a részem vagy"

LÁTLAK.

[csacskamacskamocska]

Azért kritizálsz, basztatsz mert nem vagy jól

Ma nagyon megrázott egy beszélgetés. Nagyvonalakban arról, hogy folyton kritizáljuk meg bántjuk a másikat, az embert aki velünk van, a pasink, csajunk, vagy nagyon közeli valakit, akit állítólag szeretünk és mégis folyton elégedetlenek vagyunk. Mindegy, nem akarom bonyolítani, magamra ismertem és elkezdtem gondolkodni rajta, hogy de miért csinálja az ember? Miért is csinálom én ezt? Azt mondom, hogy szeretem és mást se csinálok, csak arról beszélek, hogy miért nem jó barát, nem jó kapcsolat... Azt nem tudom, hogy más, mondjuk ez a barátnőm miért kritizálja a pasiját, de azt hiszem én azért, mert iszonyatosan kínlódok attól, hogy nem tudok továbbállni. Mert belül nem vagyok jól, nem vagyok rendben, nem tudok a helyemre kerülni. És ez az egész kritika meg hiszti, ez valami lelki kapálózás, hogy valami módon ne kelljen beletörnöm abba, hogy KÉPTELEN VAGYOK megtenni valamit, ami ésszerű lenne. Mindenki azt várja tőlem, hogy végre ésszerűen cselekdjek. Én pedig nem tudok. :( Milliószor elmondom, hogy mi az a rengeteg minden ami miatt nem kéne szeretnem azt akit szeretek. Hátha sikerül meggyőznöm magam. Hátha egy nap úgy ébredek, hogy kicsoda? kivelmivan? Meséltem a barátnőmnek, hogy ez úgy van, hogy anyám lenézte azokat akik szerelmesek. Megvetette őket. (Hát, megvolt a maga csalódása, ő így jött ki belőle.) Ne szeress, ne add meg magad, ne győzzenek le, ne te legyél aki jobban szeret, a szerelem szánalmas, lúzerség – ezeket tanította nekem. Ekkora tiltásokkal az ember csak faszságokat tud csinálni, és akármit is csinál, még ha küzd is ellene, csak szarul tudja érezni magát. És végül persze az anyai hangnak igaza lesz: látod, mekkora egy hülyét csináltál magadból? Szánalmas... És akkor még ezzel is meg kell küzdeni. Hogy nem szánalmas. Semmi. Csak egy történet. jajj, tanultam megint egy fontos és érdekes mondatot: Amit az emberek megélnek gyerekként a kapcsolatban amiben szeretve vannak (akárhogyan is) az elvárásként jelenik meg a felnőtt kapcsolatainkban. (Nyilván a jó is meg a rossz is.) Az első kapcsolat generalizálódik (minden kapcsolatunkra nézve minta lesz) és konzerválódik, fennmarad és alig változik életünk során. Ebből az előadásból ami engem megfogott a „minden kapcsolatunkra nézve” és az „elvárás”. Elvárjuk, hogy kiszolgáljanak (ha azt éltük meg) de elvárhatjuk, hgy elhagyjannak, mellőzzenek, vagy akár mindekttőt egyszerre. mert mondjuk egy hisztérikus anya vagy apa remekül hozza mindkettőt. Elvárjuk, hogy kitalálják a gondolatunkat is (ha azt tették velünk), de elvárjuk azt is, hogy kritizáljanak, ha azt kaptuk és a kritikától jó szrul érezzük magunkat és akkor „jó”. Tényleg, van olyan barátom, aki képtelen elfogadni a dicsértetet. Nem tudja se elhinni, se élvezni. Rémes dolog. :( A pszichológia azt mondja erre, hogy nem hisz saját magában, nem hiszi el, hogy megérdemli az elismerést, ezért hiteltelennek tartja. Mivel ő nem tud magára büszke lenni, azt gondolja, hogy becsapják amikor dicsérik. Tézis: Aki kritizál, az nincs jól. Ám. A kritika is egyfajta szeretetnyelv (csak kibaszott rossz a hangzása és bonyolult a ragozása meg túl sok a kivétel) Szóval simán lehet, hogy aki törődött veled, az rengeteget kritizált, és ezért számodta a figyelem és a törődés kifejezője a kritika. De mivel felnőtt vagy, már tudod, hogy a kritikát senki se szereti, de nem tudod nem csinálni, hiszen abban nevelkedtél. És végül így jön létre a hurok, azzal üldözöd el azokat akiket szeretsz, amiről azt gondolod, hogy az érdeküket szolgálja. A barátnőm tök más következtetésre jutott a saját életével kapcsolatban. Merthogy bár sémák vannak, de most épp nem azonos sémák tallkoztak.

#kritika #kapcsolat #generalizálódás #konzeválódás #04-28

[padgany]

Szomatopszichés. Ilyen vagyok én, legalábbis ezt mondta a doki, akihez még csütörtökön ellátogattam. Kedves volt, elolvasta a leleteimet, illetve azt a tizenöt oldalas kórtörténetet, amit még tavaly decemberben írtam. Akkor nagyon magam alatt voltam, egy hajszál választott el attól, hogy magamba basszak egy kést, vagy felkössem magam. A kis hang mégis azt mondta: ,,ne add fel’’. Így, pótcselekvésként összeszedtem az összes orvosi papírom, időrendbe tettem és vázlatosan elkezdtem írni Wordben a történetem, ami; 2018 szeptemberétől, addig a napig időintervallumot foglalt magába. A közel fél kiló súlyú papírtömegből tizenöt oldal lett és az maradt az egyetlen reményem, hogy találok egy diagnosztát, aki türelmesen elolvassa, majd segít kideríteni, hogy miért történik velem ez az egész, hogy miért állandósultak a fájdalmak.

Ez a doki elolvasta, a relevánsabb kórházi leleteimet is magammal vittem (MR leletek, stb.). Megkérdezte, hogy miért nem tudom elfogadni, hogy a fájdalmaim okozója a rossz gerincem. Erre mutattam neki három, egymásnak ellentmondó leletet. Az egyiken nem szerepel, a másikon szerepel az ideggyöki nyomás, a harmadik vizsgálat pedig cáfolta, hogy lenne ilyen. A fájdalmaim okozója szerinte a discopathia, ami lényegében a gerinc betegsége. Nem vagyok doki, pontosan nem tudom, hogy ez mit jelent, de elvileg valahol részlegesen el van szakadva valami. Hát ez az oka, fogadjam el.

Ültem és néztem magam elé. Rendben, elfogadom, de mi a megoldás? Azt felelte, amíg tudom mozgatni a lábam, addig nem fog senki sem megműteni. Járjak gerinctornára, a biztonság kedvéért ismételjem meg a gerinc MR-t és keressek fel egy pszichológust. Ő volt az első doki, aki (vélhetően) őszintén elmondta, hogy a panaszaim valóban testi jellegűek, viszont amiért állandóak és évek óta tartanak, ez a mentális állapotomra is hatással van.

Szomatopszichés… amikor a fájdalmaid rabjává válsz, amikor ekörül forog az életed mert (le)korlátol a folytonos fájdalom. Amikor nem tudod magad jól érezni, nem mersz nyaralni, vagy akár egy kurva randira elmenni, mert félsz, hogy szarul fogod magad érezni. Mindent beárnyékol a fájdalom, nem tudsz igazán semminek sem őszintén örülni. Én ezt érzem egy ideje, és az a helyzet, hogy a fájdalmak maradni fognak. Valószínűleg életem végéig. Ezt a mentális problémát ugyan lehet orvosolni, lehet kezelni, legalábbis annyira, hogy ne maradjak (ennyire) rabja az állapotomnak, de ennyi. Így kell élnem, ezzel együtt. Úgyhogy eléggé kétségbe vagyok esve, mert úgy érzem, ez így továbbra sem normális élet. A kést és a kötelet azért a fiókban hagyom, de ha Svájcban élnék, már beadnám a kérvényt - vagy amit kell - az eutanáziára.

#anamnézis #doki #discopathia #szomatopszichés #élet?

[youaremycloud]

azt hiszem már nem nézed ezeket, szóval kiadhatom amit érzek

sajnálom

sajnálom, ha úgy érezted kihúztam alólad a talajt

tudnod kell, hogy mindent azért tettem, hogy jobb legyen, sosem a rossz szándék vezérelt

tudnod kell, hogy minden vágyam volt együtt felépíteni a jövőnket, és biztos pont lenni számodra

tudnod kell, hogy bár kénytelen vagyok elfogadni, hogy hogyan döntöttél, az én szívem most is vár rád

tudnod kell, mégha azt is mondtad nekem ne reménykedjek, a szívem nem adta fel sosem, csak beletörődött

tudnod kell, ha jönnél, várlak

tudnod kell, ha szükséged van rám, itt vagyok

tudnod kell, ha hiányzom, te is nekem

tudnod kell, hogy elrakni az emlékeinket, a világ legfájdalmasabb dolga volt számomra

tudnod kell, hogy az az ölelés amit megadtál nekem, mégha te magad nem is akartad, a legőszintébb ölelésem volt valaha

beleadtam minden érzelmem, azt akartam, hogy érezd, teljesen a tiéd a szívem, mégha már nem is fontos neked, hogy a tiéd

tudnod kell, hogy nekem a világot jelented, és nálad csodálatosabb dolog sosem történt velem

tudnod kell

még akkor is ha sosem fogod

még akkor is ha nem érdekel

én csak teljes szívemmel szeretlek

[atsumiah]

ami akkor is marad, ha engem a múltban hagynál❤️ :

felnézek rád, hatalmas lelki erőd van

mindig jó kedvet tudtál csalni nehéz pillanatokban az arcomra

tiszta a szíved, és sosem bántottál volna meg, amiért mindig hálás leszek

az őszinteséged nagyon nagyra becsülöm

órákig lehet téged hallgatni, nincs “elég”

legnehezebb időszakaidban is segítő kezet nyújtasz, köszönöm a világ nevében is

igazi bizalmas vagy

a távolság ellen is mindig jelen vagy/voltál

annyira kedves vagy nekem, hogy kiűzni se tudnálak a szívemből

a szeretetteljes mosolyod, a nevetésed, igazából mindened, ami “Te” vagy az nagyon nagyon jó és szerethető. sose felejtsd el, hogy nekem mindig is egy olyan kincs maradsz, amit én sosem tudtam volna megközelíteni sem igazán, éppen ezért vagy nekem a legféltettebb, és legbecsesebb az életben. talán nem véletlen van ez így. nem akarlak bántani, sosem akartalak volna. bárcsak legalább fele annyit tudtam volna tenni érted, amennyit te tettél értem. ha nagyon mélyen magamba nézek, akkor azt sajnálom a legjobban, hogy egyikünk részéről se voltak igazán tettek, vagy legalábbis olyanok amik nem szóban hangzottak el. ezt elbasztuk, de köszönök mindent amit belőled kaphattam, magamban megőrzöm.

nem akarom hogy miattam rosszul érezd magad, nem akarom hogy szomorú legyél, hogy ne kapd meg amit megérdemelsz, hogy ne merj nyitni mások felé. akkora érték vagy ebben a rohadt elbaszott világban, hogy akkor sem tudtad volna elfogadni, ha egész éjjeleket szántam volna erre a feladatra, hogy el tudd ismerni végre. lehet az én számból nem érzed majd hitelesnek, mert mást vártál tőlem, hogy másképp bizonyítsam ezt neked, de attól még ez így van, és efelől kétségem sincs, és nem is lesz.

mindent tudsz, amit veled kapcsolatban gondoltam, tapasztaltam és éreztem, hiába volt olyan szint is, hogy én magamnak sem akartam beismerni talán, te azt is tudtad, ahogy minden mást is rólam kb.

sose lenne elég sor ahhoz, hogy kiírjam magamból amit veled még megosztanék, de mivel látom hogy rohadtul rátettem arra hogy a múltadban akarj hagyni, ezért még utoljára csak annyit, hogy nagyon köszönök neked mindent, hogy kaphattam abból aki vagy, és hogy én adhattam magamból neked. a sok kedves, szép, sírós, nevetős, filmezős és mindenféle beszélgetésünket. hogy nem hagytad hogy megfeledkezzek a saját értékeimről, nap mint nap “csodálatosan” érezhettem magam hála neked.

nem felejtelek el soha, túlságosan belenőttél a szívembe.

[myralog]

Gyors változások lassan jönnek

A két kép közt két hónap telt el. Mégis ég és föld ami bennem van. A változások jók, mindig is tudtam, s szerettem változni, mikor lezárult életem egy-egy korszaka. Most nagy változások vannak. Teljesen más ember leszek. Végre az akit mindig is látni akartam a tükörben. Egy olyan testes hagyok magam mögött, akit minden próbálkozás ellenére sem tudtam szeretni. A diszfória nem egy nyomasztó valami. Inkább a stresszhez hasonlítanám. Nem tudod, hogy ott van, amíg nem tudod összerakni a jeleit. Lehetnek nagyon kicsi kis jelek. Ha lehet nem nézel tükörbe, nem szereted az arcod. Lehetnek jelentőségteljesebbek, minden áron női illatot szeretnél, mert az közelebb áll hozzád. Ezek évekig eltarthatnak, tagadásban élsz. Nem tudod, s akarod elfogadni a valóságot. Leginkább, mert nincs ki rámutasson. Mikor bevallod magadnak, akkor kezded érezni a szorítást, hogy ez nem a te tested. Ez volt ami miatt, nem néztél a tükörbe. Nem is akartad érinteni magad. Csak összegömbölyödni, és sodródni. Aztán egy utolsó próbálkozásként, legyek az akit elképzeltem, ebben a testben. Edzek, figyelek magamra, jól nézek ki, de a tükör akkor sem lett a barátom. Nem látom, amit mások. Csak érzem, nem vagyok így sem az aki akarok. Aztán jön a felismerés, s egy hihetetlenül hosszú út, hogy egyáltalán elkezdhess az lenni, aki amúgy is vagy. Sok beszélgetés, agyalás és próbálkozás után megkapod a lehetőséget. Elkezded a változást. Ahogy haladsz előre minden pillanat ajándék. A tested a tieddé válik, olyanná válik, amit szeretsz. Van hogy csak egy pillanatra, de oda nézel a tükörbe, mert szereted az új tested. Szereted, nem szégyelled. Látod a változás, s érinted magad, mert nem hiszed el. Megtörténik, a tested végre eggyé válik lelkeddel.

#hrt #mtf #transgender

[lilboipeep21]

Szeretlek, a kibaszott életem végéig szeretni foglak. Ezt a szeretet amit irántad érzek semmivel sem lehet megölni,semmivel. Bármit,akármit csinálhatsz sosem múlik el az irántad érzet szeretetem. De viszont padlóra küldtél nem egyszer nem kétszer nem háromszor, sokszor túl sokszor. Megvezetted az érzéseimet. Tudtad nagyon jól hogy sosem mondanék le rólad és ezt te nagyon szépen, okosan kijátszottad. Folyamatosan csak hitegettél, számtalanszor eljátszottad hogy együtt leszünk és jó lesz de nem lett így. Több soron játszottad ezt el velem hogy jó nekünk nincs esélyük csak az a baj nem vettem észre, hogy tényleg nincsen esélyünk. Ha akartad volna ezt az egészet, engem akkor már léptél volna de nem léptél. Pontosan jól tudtad nem lesz ebből semmi. Tudtad mik az elvárásaim mit szeretnék. Szeretet, törődés, tisztelet, légy mellettem. Nem nehéz dolgok úgy gondolom. Rohadtul türelmes voltam majd nem közel egy évig türelmes voltam hozzád és nem történt semmi a kurva egy év alatt. Semmi. Egy helyben voltunk és csak húztuk egymást. Én téged akartalak téged. A sok szarság után is téged akartalak. Annyira veled szerettem volna megöregedni. De elhagytál. Ott hagytál magamra a rohadt kórházban egyedül. Mit vártam amúgy én is egy ilyen embertől? Mit? Akármikor szar van amúgy te le lépsz, kivonod magad a forgalomból. Annyira megégettél…ketté törted a szívem. Szó szerint fizikai fájdalmat érzek. Hihetetlen …bele tettem minden szeretetem ebbe az egészbe, nem kellett. Csak abban reménykedem többet nem keresel meg. Pedig baromi boldog tudtam volna lenni veled. Bárcsak többet tudtál ebbe bele tenni …jobban törődtél volna velem. De kicsit sem éreztem …nem tudom mit basztam el hogy ezt kapjam tőled. Egyelőre keresem a válaszokat …de nem találom őket és egyszer csak rá ébredek hogy nem kell megkeresnem őket nem kell tudnom csak békében lennem és elfogadni …

[vera9811]

Pár évvel ezelőtt nem kellett volna beleerőltetnem téged abba, hogy jöjjünk össze miközben te nem akartál kapcsolatot.

Ezzel is eltoltalak magamtól, mert nem tudta az akkori tinédzser énem elfogadni a döntésedet, csak saját magára gondolt.

Most hogy újra beszélünk, az érzéseim ugyanúgy itt lakoznak bennem, csak nem akarom rád borítani az egészet, mert nem akarlak újra eltaszítani magamtól azzal, hogy szeretlek még mindig. Tiszteletben tartom a barátságunkat és téged is, kár lenne ezt eldobni a butaságom miatt.

Visszafogom inkább és ha meggondolnád magad akkor a szeretetem mindig készen fog állni rád, hogy igyekezzen megadni neked mindent amit szeretnél.

üzenet az első szerelmemnek

#mine #random toughts #magyar #hungarian #hungary

[lov-3-you]

5:00

100 napja nélküled

Az első éjszakám mikor nem veled álmodtam, de még mindig te vagy az első,az utolsó és az egyetlen gondolatom

Már nem hiszem,hogy írok nyálasabbnál ny��lasabb szövegeket, legalábbis jelenleg

Nem,nem szerettem ki belőled, elengedni se engedtelek..én csak próbálom elfogadni a tényt,hogy talán tényleg ennyi volt, hogy nincs többé pikatchu pár, nem járunk el semmerre, legalábbis nem együtt, nem hallhatom a hülye vicceidet, nem küldünk egymásnak cuki képet azzal,hogy "us" vagy "mink", én csak próbálok együtt élni a fájdalommal, hiánnyal és magánnyal amit magad után hagytál. Jelenleg nem haragszom se rád, se magamra, senkire..talán egy két emberre..remélem jól vagy és boldog vagy

[angelofghetto]

mi lenne ha

Csernusról akkor hallottam először (régen, családsegítős időszakomban), mikor még a Sárgaházban dolgozott, és az volt a híre, hogy nagyon kemény, a tingli-tangli embereket kegyetlenül kiszórja, de aki komolyan le akar jönni a szerről, azt lehozza. Aztán évek múltán megjelent a tévében a provokatív "bevállalja" szériával. Úgy tudom, most saját kávézót üzemeltet valahol.

Azt hittem, az agyturkászok tanácsokat adnak, de nem. Meghallgatnak, és kérdéseket tesznek fel, hogy megtaláld a magad számára megoldást jelentő válaszaidat. Mint ahogy az orvos sem gyógyít meg, csak felméri a bajodat, és segít a testednek meggyógyítani magát. Ellenedre egyik sem megy.

Zseniális a lenti videó. Szilágyi sosem volt egy visszafogott, szerény, alázatos ember. Mindig úgy mutatkozott be: Szilágyi János vagyok, újságíró, feltehetően több gyermek édesapja. Naná, valamikor falták a nők. Itt most sértett egóként ül be egy beszélgetésre, és kifejezi a dühét azzal kapcsolatban, hogy érzi a korral járó szaporodó korlátokat, de nem hajlandó elfogadni, és hogy egy ember az ő korában egyre többet gondol a halálra, mint elkerülhetetlenre. Erre Csernus meglátja a rést a pajzson a kifogásokból emelt falakat, és felteszi neki azt a kérdést, vajon hogyan maradhatna halhatatlan. És innentől gyógyít. Elképesztő.

#csernus #szilágyi

[vonatozzunkorokkeeeeee]

Egyrészt én mindig névvel írok, előző nem én voltam.

Na de. Kedves Anon hölgyemény kiragadtál egyetlen egy részt, de nem érted mi volt az egésznek a mondanivalója, sebaj. Nem azokkal poénkodtam, akik kisebb adottsággal vannak ellátva, hanem akik anonként molesztálnak a Tumblin hölgyeket/lányokat, ez egy fordított pszichológia volt… nem baj ha nem értetted.

Azonban azt, hogy én mit érdemlek ne így döntsd el, beszéljünk, ismerj meg, kérdezz utanám és talán releváns következtetést tudsz levonni.

Továbbá azért se bántanék senkit azért, hogy milyen adottságai vagy testalkatú mert én se vagyok megelégedve magammal. Pedig nem ezt a visszajelzést kapom amit én látok magamon, de ettől függetlenül nem tudom elfogadni magam, mert önértékelési problémám van, de nem baj, hogy ezt se tudtad mivel csak felszínesen egyetlen egy kiragadt szó miatt elítéltél.

További szép napot kívánok neked és, hogy boldog párkapcsolatban élj, fogadd el magad, a társad és tudj szeretni. ( ezt teljesen irónia mentesen kívánom neked, Mert tudom milyen ha ezeket nem adja meg az élet.)

Gyaa