#el engedlek

[azsofiaa]

“Soha nem engedlek el, ha megszereztelek téged egyszer”

#szeretlek #soha #nem engedlek el #mindenem #vágyakozás #vágyom rád #hozzád bújnék

[dalszoveg-planet]

Arra gondolok, milyen volt az első randink Megértetted a szavakat, amiket mondtam Én pedig tudtam, hogy soha nem engedlek el

Clairo - 4EVER

#dal #dalszöveg #dalszövegek #magyar #dalszöveg magyarul #clairo #első randi #első #randi #ismerkedés #kapcsolat #szavak #megért #megértés #megértő #szerelem #szeretet #vonzódás #vonzalom

[enisvagyokvalaki]

Úgy engedlek el, hogy valójában sosem voltál igazán az enyém.

- Voltam.

- Voltál.

- Voltunk.

- Hederman Stella - Olyan más voltál

#hungarian #idézetek #magyar szöveg #bánat #csalódás #egyedül #magány #fájdalom #gyász #hiányérzet #könny

[nemvoltamelegjoneki]

Esküszöm Neked, ha ebben az életben csak ennyi jutott nekünk, az összes következő életünkben újra és újra Rád fogok találni!

És soha többé nem engedlek el!

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #magyar idézetek

[iwillbeasuccessfulwoman1]

Én: Indulok, mert nem sokára megy a vonatom.

Ő: Ölelj meg, kérlek..

“nagy ölelés”

Ő: Nem engedlek el..

Erre én nyomtam egy hatalmas puszit a fejére és csak ennyit tudtam kiejteni a számon, miközben visszafogtam a könnyeim.

“remélem érezted, hogy téged szeretlek a legjobban!”

Ő: Mindig tudtam, de nem engedlek el, mert fontos vagy.. Nem hagyhatsz el..

#zs. #💙 #fontos vagy nekem #mindenkinél jobban szeretlek #2022.11.02.

[nehezlaberzesnem]

Kedves te!

Az egész csak egy fura kis játéknak tűnt amibe bele mentem. Megígértem magamnak sose leszek olyan amilyen voltam, akin átgázoltak.

Aztán jöttél te. Te aki annyira tisztán látott mindent és annyira türelmesen nyalogatta a kis sebeimet.Döntés képtelen voltam és téged ez sem érdekelt. Rám írtál, nem is úgy indult nekünk ez az egész sőt… amire észbe kaptam csak már nap mint nap beszéltünk és a mindennapjaim része lettél.

Nem tudom mi a rosszabb, az hogy megszerettem a személyiséged, vagy pedig az hogy 2 hónap alatt olyan élményeket kaptam amit akkor abban a pillanatban nem is gondoltam.

Féltem minden érzelemtől egyszerűen csúnya kijelenteni de nem szerettelek de szerettem veled lenni, sokáig így volt ez. Amikor először kiejtetted egy rövid telefonálás közben azt hogy “szeretlek”. Köpni nyelni nem tudtam hisz ez nagyon nagy szó számomra, nem tudtam neked ezt viszonozni akkor abban a pillanatban. Sokszor mondtad nekem utána, és egyszer amikor alváshoz készültünk megint azt mondtad “szeretlek” hosszú gondolkodás után aznap este én is kimondtam neked. Félve, de kimondtam. Annyira gyorsan, de még is lassan történt minden. Kicsit mérges vagyok de egyben hiányzol, az ember nem is gondolja akkor ott hogy mennyire a mindennapjaiddá válik egy ember. Mindennap ahogy a vonatról leszálltam már hívtalak is nehogy el aludj, mióta nem tudok rólad mindennap az van a fejemben “remélem nem aludt el!” Nagyon apró dolgok de az hogy ha elmegyek a Gimipark előtt te jutsz eszembe. Közös cigik. Az igazi de igazi beszélgetések, bármi de bármi bajunk volt akar lelkileg is megtudtuk beszélni és azt érzem azt az ember vesztettem el aki megértette ki vagyok én!

Úgy éreztem menni fog nem lesz baj, el engedlek és megy tovább minden. Az elején egész jól ment… barátokkal voltam, mindig próbáltam jól érezni magam de egyszerűen azt veszem észre jól vagyok és csak rá nézem valamire te jutsz eszembe róla. Ha meglátok egy macskát csak az jut eszembe “ neeezd egy cicó”. Vezettem, besötétedett és felnéztem az égre. Gyönyörű csillagos volt, és az volt a fejembe hogy megint egy ígéret amit nem kaptam meg “nyáron majd kimegyünk és nézzük a csillagokat”. Ez hol marad? Rengeteg minden kavarog a fejemben, mondtál dolgokat és azok mind igaznak tűntek… hol rontottuk el? Mérges vagyok és az agyam állandóan forog,gondolkodik. Vajon mi lehet veled? Megy tovább minden ahogy eddig volt? Néha eszedbe jutok?

Az a találkozásunk van a fejemben amikor elmentem hozzád, és akkor megcsókoltál olyan érzelmes volt. Élveztem, jól esett… csak azért egy szál papucsban,kabátban kijöttél hogy beszéljünk. Ne mondja nekem senki hogy nem okkal volt. Ha nem voltál velem sem érdekelt mert tudtam teljesen mindegy akkor is itt vagy. Közös élmények, bulik, vagy az amikor elmentünk az első bulira és könyörögtél aludjak ott. Nem akartam, de annyira szépen kérleltél hogy ott maradtam. Karácsony ami szerintem nélküled élhetetlen lett volna, most éppen az van meg hogy nálatok a kanapén milyen jót nevettünk vagy csak az hogy ugyan ott feküdtél és nézted ahogy babázom. Azt éreztem te is igazán szeretsz. Újra es újra az játszódik le én valójában tudom mit szúrtunk el és miért, mind a ketten jól tudjuk. Elhidegültünk, én rád hagytam. Te pedig nem is próbálkoztál.

Ahogy telik az idő nem jobb, hanem csak rosszabb. Mindent megadnék azért hogy még egyszer utoljára halljam azt hogy “szio babó” ahogy mondtad nem csak egy átlagos szó volt. Én veled tényleg eltudtam volna képzelni. Dühös vagyok ezt mondja az eszem. Dühös vagyok mert nem lehet igaz hogy ez minden csak kamu volt. Nem lehet az igaz amikor csak össze bújva meséltünk az nem jelentett semmit,vagy az hogy sokszor szerettél volna velem lenni. Lehet kicsit keményebbnek kellett volna veled lennem? De annak meg mi értelme!? Hisz nem tettel semmi olyat,ha pedig igen azt szóvá tettem. A barátaim körülöttem nem értik mik ezek “macs” “Sás” “tiszakécs” de nem is jut eszembe csak amikor valaki kiejti a szót és csak mosolygom magamban mint valami bolond mert az a te rossz vicceid köze tartozott.

Sok mindent nem tudok és nagyon jól tudom hogy el kellene engedném téged és nagyon azon vagyok esküszöm de egyszerűen nem tudlak. Barátaim körülöttem csak látják valami baj van és egyszer megszólalt az egyik “Basszus nagyon megfoghatott valamivel, ilyenkor már rég túl vagy”

Igen, ez így volt sose tartott sokáig de valahogy téged nem tudlak. A szakítás sem volt egyszerű annyiszor vissza húztál,együtt sírtunk. Meg akartalak csókolni és legszívesebben könyörögtem volna neked, “kérlek ne menj el” de tudtam teljesen felesleges lett volna. Én csak annyit tudok nem többet hogy minden egyes nap azon reménykedem neked is faj egy icipicit legalább az hogy én nem vagyok, tettem annyit az életedhez hogy eszedbe jussak. Az elengedése most nem megy, sokmindent tapasztaltam, sok minden volt ami megtörtént. De te vagy az az ember aki akkora nyomot hagyott hogy beletudnék pusztulni. Remelem jól vagy.

#könyvek

[felhokfelett-1]

Még a legrosszabb pillanataidban sem engedlek el

[egy-lany-blogja]

A hideg ki rázott ugyan ez zajlik bennem már egy jó ideje ...

Hogyan mondjam el neked, hogy nem vagyok szerelmes?

Nézem az arcodat, miközben alszol. Fontos vagy nekem, mintha testvéremként szeretnélek - mégis fájdalmat fogok okozni neked perceken belül, bármennyire nem akarom. Hosszú hónapok vívódásán vagyok túl, de mára döntöttem: te és én többet érdemlünk.

Pedig a kapcsolatunk igaz szerelemmel indult. Sok nevetéssel és csókkal, órákig tartó sétákkal, koncertek utáni sörözésekkel, közös barátokkal. Összeköltözéssel, egymáshoz csiszolódott hétköznapokkal, visszafogott, de varázslatos eljegyzéssel... Most meg itt ülök, és legalább századjára próbálom kielemezni, mikor és hogyan hűlt ki a szerelem bennem.

Mikor húzódtam először félre az ölelésedből? Mikor kezdtem érdektelennek látni a régen nagyszerűnek hitt terveinket? Nem tudom... Csak azt tudom, hogy egyszer csak így lett. Szeretnék rajta változtatni, hogy visszatérjenek a régi csodák, mert sokkal jobb volt veled együtt lángolni és tervezni, mint most itt ülni csüggedten.

De nem megy. Nincs más választásom, bántani foglak. Szakítok. Bármilyen fájdalmas is, ez a legkorrektebb, amit tehetek. Nem könnyű elhagyni téged, mert sosem okoztunk egymásnak sebeket. Ha maradnék, tudom, mindent megtennél, hogy szép legyen a közös életünk. De olyan nőt érdemelsz, aki teljes szívvel, lélekkel és szenvedéllyel szeret. Egykor biztos voltam benne, hogy én fogom neked megadni mindezt. Nem hittem volna, hogy másként lesz...

Tudom, elkeseredsz majd, ha elmegyek. Bezárkózol, majd buliból buliba sodródsz egy ideig. És persze sokáig vársz vissza, de a büszkeséged miatt nem hívsz fel. Én is gyámoltalan leszek nélküled, eleinte legalábbis biztosan. Hiányozni fognak a beszélgetések, a viccelődés, az esti séták. De amit érzek, az már csak barátság. Nem lehetek olyan önző, hogy én is csak ennyit követeljek tőled.

Itt az idő. Veszek egy nagy levegőt, mindjárt felébresztelek. Szomorú vagyok, de legalább nem kell félnem: becsülettel nézhetek a szemedbe, mert soha, kapcsolatunk egyetlen percében sem csaptalak be.

Nem engedtem más férfit az életembe, nem voltak hazugságok. Csak a kihűlő érzéssel küzdöttem, időt hagyva, hátha elmúlik a bizonytalanság. Megkönnyebbültem, mikor rájöttem, hogy muszáj lépnem. Akarom, vagy nem, másik út vár rám, és téged is másik útra engedlek.

Egy tétova érintésemre kinyitod a szemedet. Pillantásod az arcomra esik, rögtön értesz mindent. Csak annyit tudok mondani "Nagyon, nagyon szeretlek. Ne haragudj, hogy már nem szerelemmel..." Aztán fogom a bőröndöt, amibe korábban mindenemet bepakoltam, és kilépek az ajtón az ismeretlenbe.

[akaoszistenno]

Elengedlek. Hagylak szárnyalni. Gyönyörűek voltunk együtt, de ahogy telt az idő ez a gyönyörűség is elmúlt. Küzdöttem értünk, hogy újra tökéletes pár legyünk, de egyedül nem lehet megmenteni egy kapcsolatot, ezt fájó szívvel én is be láttam. Ezért el engedlek és remélem majd valaki nagyon boldoggá tesz,hisz megérdemled , sajnálom, hogy az a valaki nem lehettem én. ♾️

[vanessb]

Ha újra kezdhetném az életem

Hamarabb meg keresnélek

Hogy tovább szerethesselek téged

Hogy tovább csókolhasam az ajkad hogy tovább foghasam kètkezed. Ès nem engedlek ènn már el sosem

Mióta megismertelek téged

az életembe egy új szakasz lépett

Mert te megváltoztattad az egész életem kedvesem jó értelemben ezért szeretlek téged

Mert te vagy az én maci szemű hercegem èrted hogy érted élek mert nèlküled már nem èlek te letel a vègeztem ès a jövőm is egyben èletem a boldogság csak úgy ránka talált a sok rossz után már ki is járt hogy vèggre boldogan èlhesünk ès èlvezük ezt a bolond fiatal romantikát 2ten hercegem

(saját szerzemény)

[talan-depresszios-vagyok]

Nekem fontos voltál, pedig Te több nőt tartottál. Elhittem a hülye ígéreteket, pedig semmi nem változott és eljutottam addig, hogy fáj ez. Nem akarok Rád haragudni, ezért engedlek el.

#magyar #magyar tumblr #idézet #magyaridezet #magyar idézetek #hiányzol #saját gondolat #saját írás #szerelem #szeretlek

[chokedmyselfpain]

Sohonyai Attila - De nem

Egész nap hiányodban sétálok,

s ami szörnyűbb, e hiány-állapot

lassan a színvonal.

Párok mennek körülöttem,

s bennük néha téged látlak.

Ha munkába tartok, látom

mennyire vagy füzet, asztal, s toll.

Olyankor néha azzal csalok,

hogy téged engedlek ki a tintából,

mintha akkor itt lennél velem,

s nem valahol.

Egész nap írok...

s egész nap nem vagy.

Téged nézlek a levélben, fában,

s olykor megcsillan szemed egy esősebb napon

az útmederben.

Ha kocsmában vagyok, s túl a sokadik poháron,

oly érzés vesz magához,

mintha ott várnál kint, az ajtón túl,

s csak egy kilincs választaná el távolságunk.

...de nem.

[eleten-at-tarto-gyulolet]

Most jött el az a pillanat, amikor feladtam a veled lévő harcot az életben.

Mindig azon voltam, hogy boldoggá tegyelek és a lehető legjobb dolgokat adjam neked azok ellenére, hogy nem foglalkoztál velem, a szemembe hazudtál, soha nem érdekelt mit szeretnék.

Legbelül üvöltök a fájdalomtól!

De most mondom ki az a bizonyos mondatot, amitől rettegtem, mindig is, hogy egyszer ki kellesz mondanom, hogy vége és el engedlek!

De jó tanuló pénz voltál te is az életemben….

Semmi baj, megyünk tovább, DE megígérem neked, hogy soha de soha nem fogsz már engem vissza kapni, és nem fogsz rólam többet hallani!!! Gyűlöllek!

[regelfeledetterzes]

Levél hozzád

Azt hiszem itt az ideje hogy megint írjak hiszen rengeteg dolgot mondanék. Bár… nem is rengeteget. Csak egyetlen dolgot. Szeretlek! Bár ezt tudod. De talán nem érzed a súlyát. Szerelemmel, a szívem minden szeretetével, csak téged és soha senki mást így és ennyire. Tudom tudom. Irtó nyálasan hangzik, de ez az igazság. Az a helyzet hogy tudom mennyi mindent elbasztam. Tudom hogy magamnak köszönhetem ahol tartok, és azt is tudom hogy semmit sem tudok már visszacsinálni. De van ez a dolog amit reménynek hívnak. Nos ez a dolog bennem mindennél erősebb. Nem tudom hogy ez végülis sajnos vagy szerencsére, de ez van. Mindig, talán még akkor is reménykedni fogok ha el jön az a nap amikor nem beszélünk többet, nem hallom majd a hangod és nem leszel a mindennapjaim része, szóval talán még akkor is reménykedni fogok, hogy egyszer majd úgy nézel rám ahogyan én rád. Na akkor lesz teljes az életem. Akkor leszek majd boldog, és ha ezt elérem soha többé nem engedlek el. Ezt megígérem❤️‍����

[nemvoltamelegjoneki]

Nem azért engedlek el mert már nem akarlak mindennél jobban, hanem mert rohadtúl fáj, hogy rajtam kívül mindenki más megfelel neked...

[lifedeosnotstop]

Szeretlek ..és nem engedlek el .