Tumgik
#dolgokamikafejembenvannak
dudlimur · 3 years
Text
I. 73
Ma nem tudtam kikelni az ágyból reggel. Egyszerűen nem ment. Nem teljesen miattad. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy semmihez és senkihez sincsen kedvem. Igazából egy barátom sem érdeklődik már olyan bőszen irántam, mint az elején. Vagyis… mindenki tudja, hogy vagy te. Kidobtál, elhagytál. Majd kiheverem.
 Majd biztosan.
 Írni sincs most kedvem. Se enni, se inni. Fáradt vagyok, de hiába alszok, nem leszek kipihentebb.
 Te hogy alszol mostanában? Vannak rémálmaid?
69 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 13
A mai napig nem értem, hogy mi történt. Jöttél itt azzal, hogy nem találtál vissza arra a hullámhosszra, ami az elejétől kezdve megvolt. És én próbáltam rád figyelni miközben “szakítasz” velem, de lefoglalt, hogy a gesztusaidat figyeljem. Semmi érzelem. Teljesen hidegen hagyott az egész, sőt mintha szabadulni is akartál volna ettől a kellemetlen szituációtól. 
Tudod, hogy a hangodba lettem először szerelmes? Hiszen, látni nem is láttalak még. Oh, a hangod… sosem hallottam még ennyire kellemes férfiorgánumot. Megnyugtattál vele, de valahogy fel is zaklattál. Na, és mikor nevettél…
Ma ostobaságot csináltam, amikor visszahallgattam 1-2 hangüzentet.
Nevettél benne. Hallottam, ahogy mosolyogsz, mert miközben velem beszéltél majdnem mindig mosolyogtál.
Ezt az egészet nem tudom elfogadni, valahogy nem tűnik helyesnek. Azt akartad, hogy harcoljak? Hogy ne engedjem, hogy ellökj magadtól? Mindent megtettem érted, amit csak lehetett.
Mégsem voltam elég.
Gyanítom, fogalmad sincs arról, hogy mit jelentesz nekem. Az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy igen. Ez az, amit eddig kerestem! Te vagy az, az ember!
Akkor mi történt?
Mi történt azzal, hogy a dingem vagy? Hogy vigyázol rám és mindig megvédesz? Hol vagy most? Te is ennyire zaklatott vagy, mint én? Szoktál mosolyogni? Eszedbe jutok néha?
1 note · View note