#csúcspont

[oszodi-beszedeim]

Azt hiszem életemben először van az, hogy ténylegesen kötődöm egy barátnőmhöz. Olit nem számítom, soha nem is létezett. Az elmémet már sikerült arra átszinaptizálnom, hogy benne a kezdetektől fogva csak O. maradt, akinek Oli egyfajta hamis alteregója lehetett valamikor, amely alteregóról alig egy-két foszlány maradt meg. De Luna ezt a pár foszlányt is lassan exstirpálja belőlem. Anélkül, hogy egyáltalán tudna erről a valakiről, akit éppen erodál.

Luna számomra egészen különös módon romlatlan és persze tudom, hogy ez még a rózsaszín köd fázisa (bár vele már egyszer túl voltam ezen), de úgy érzem, vagyok már annyira kiégett és kérges, hogy ez a rózsaszín kevéssé tompítsa el az agyam. Valamennyire azért tompít. A csókjától például mindig mámorba esek, amiben az összes többi csók emléke megszűnik, én meg olyan leszek, mint egy szűzfiú.

Olyan ez nekem, mintha egy nagyon nagyon hosszú böjtölést követően jött volna el az advent. Nyilván ez még nem a karácsony. De valamerre haladok. Nem tudom merre, a fényt még nem látom. De nem a gödör mélyén fekszem és jelenleg nem az elmúlást várom. Hanem azt, amikor a következő hétvégét együtt töltjük.

#luna #csúcspont!!! #napsütés #cenzúrázatlan #április6

[fovarosiblog]

De hogy még a tüzijáték is csak a Nemzeti Ripityom jegyében történhet, kurucos zenére, hát faszom bele, ezt is sikerült fideszesíteni, ebből is nemzeti giccs lett.

És a végén még a szentkorona drónokból, ahogy átalakul, átmozog egy baszom nagy keresztbe, kábé az volt az a csúcspont, ahol azt mondtam, hogy én elmegyek Ripityomügyi Megbízottnak.

#tüzijáték #augusztus20

[habkeinb0ck]

Sziasztok!

Hát engem is elért a dolog....!😒tudjátok....,amikor valaki dólgozik keményen hogy jó fizetése legyen,plusszba meg mégjobb.

Május 31 ,kezdtem, nincs kifizetve.

Június hó,26 nap ledólgozva !!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem fizettek ki ! (Jún 15 fizu )

Rettenetesen kell harcolnom a pénzemért,és bizonyítanom ,hogy dólgoztam !!!!

Nagyon undorítóak velem.Kiabálnak velem! Próbálják beállítani azt, hogy én vagyok a hibás, Én kiabáltam, én rontottam el, én nem viselkedtem jól,és én vagyok a rossz !!!

Nem beszélek németül vagy amit gagyogok is azt nagyon keveset.De írtam 1 smst,..●Ich rufe pizei,und ich gehe arbatkammer,und ich sage alles,alles...was du und büro machen mich,und alles problem.●kűldtek nekem 460 €,rögtön 27 ledólgozott napomra.

- Nem segít szinte senki !

Úristen !!!!!! Sosem gondoltam hogy velem ez megtörténik.

Velem ! Velem aki két év alatt négy tanfolyamot végeztem el,szakmunkás bizonyítványaim vannak, rendesen jártam iskolába,és nem szégyellem kiírni... direkt kiírom : "Én cigány" vagyok.

Ellenőrit végeztem,bizt.őrit,közben angolból vizsgáztam, tovább mentem fegyveres biztonsági őrzés rá vagyis fegyvertartásért,

Majd a csúcspont volt a rendőrjárőrim megszerzése. Persze otthon kevés volt ez a fizetés úgyhogy leszereltem de nem örökre, nem adom fel. Tudom hogy sokkal többen vagytok itt rajtam kívül lakik diplomások és kétszer annyit tanultak mint én vagy végeztek el mint én...... de akkor is könyörgöm saját magamra haragszom hogy ez velem megtörténik hogy az 1800-2200 eurós fizetés miatt kijövök ide dólgozni,szenvedni és nem kapom meg a pénzemet. Azért osztom meg veletek a történetemet, hogy tik ne járjatok így vagy az újonnan érkezők,.....!

▪︎♡Megköszönném, ha esetleg tud valaki -biztonsági őrzési munkát vagy avval foglalkozó céget ♡▪︎

Nagyon megköszönném ha segítenétek telefonszámokkal vagy privátba írhattok nekem. Mindenkinek szebb napot,😒szisztok

(Bécsi magyarok, fb)

[vaningyen]

pmáp és a kiszerezett infláció elleni küzdelem

valószínűleg sok faszságot fogok itt összehordani, de végül is mindegy.

a 2022-ben megválasztott orbán-kormány legnagyobb gazdasági sikere természetesen az infláció leszorítása, 25,7%-ról 3,8%-ra. engedjük el egy pillanatra azt, hogy miért volt a csúcspont ilyen magas és engedjük el azt is, hogy a gázárak meg más árupiaci termékek árai mennyit estek, meg bázishatás meg faszom. adjuk meg nekik ezt a hatalmas sikert.

bár valaha én jártam a közgázra meg ilyenek, azért joggal merül fel a kérdés, hogy mikóvótazmá', de szerintem az infláció elleni küzdelem legfontosabb elemei nem a rezsicsökentés(lol), az árstop (lol) vagy a kötelező akció (lol) voltak, hanem a pmáp. hiszen mit csinált ez az inflációt két évvel követő állampapír? kiszervezte az infláció elleni harcot a lakosságnak, anélkül, hogy annak a költségeivel szembesülni kellett volna azonnal. a pmáp lehetővé tette, hogy ne a kormány hajtson végre megszorításokat, helyette a lakosságot ösztönözte arra, hogy inkább takarítson meg és ne költsön.

ez persze levitte az inflációt és recessziót okozott (aminek szerintem amúgy nincs vége, hát tavaly június óta folyamatosan nő a munkanélküliség).

és itt érkezünk el 2024-be, amikor a két éves csúszás utoléri a költségvetést, és hirtelen kiderül, hogy a gazdaság nem nőtte ki a pmáp kitermeléséhez szükséges kamatterheket, de legalább recesszióban is van. élénkíteni nem lehet, hiszen a kamatokat kell fizetni és persze fasz se tudja, hogy a lakosság mit fog kezdeni a kamatokkal. tekintve, hogy feltehetően inkább a pénzügyileg tudatosabb emberek vettek belőle, aligha fog ják ezt mind elkölteni, úgyhogy a kiszervezett megszorításból nem lesz kiszervezett élénkítés. sokan lehet, hogy inkább külföldön költik el a kamatokat, vagy épp eurót vesznek.

az igazán szép az egészben, hogy jövőre még több kamatot kell majd fizetni.

végeredményben azt sikerült elérni, hogy el lehet mondani, hogy nem voltak megszorítások, de az eredmény a recesszió így is elérkezett, és élénkíteni sem lehet, sőt, a megszorítások szüksége sem múlt el. szőnyeg alá söpörték a problémát, méghozzá olyan sikeresen, hogy az csak tovább nőtt a szőnyeg alatt. az infláció legalább év/év aacsony lesz vagy három hónapig.

legalább kormányozni, satöbbi, satöbbi, szép munka, taps

[metalindex-hu]

Necropsia, Hatred Solution, Blackhoney – Instant-Fogas (2023.dec. 29.)

Necropsia, Hatred Solution, Blackhoney – Instant-Fogas (2023.dec. 29.) - https://metalindex.hu/2024/01/18/necropsia-hatred-solution-blackhoney-instant-fogas-2023-dec-29/ -

A Necropsia egy meghatározó zenekar számomra a kilencvenes évekből. Akkor kezdtem igazán elmélyedni a rock- és metal zenében, amikor a banda megnyerte a Marlboro Rock-In tehetségkutatót. Megjelent az első Hammeres Demonstráció kazin a Transexpress c. daluk, ami a válogatáson számomra az egyik csúcspont volt. Aztán jött a Mélység lemezük, ami – talán nem csak szerintem – a hazai rock/metal univerzum klasszikusává érett az idők folyamán. A folytatás szerintem már nem volt ilyen jó, de azért a második album még bőven vállalható, igaz nálam legalábbis nem állta ki az idő próbáját. 

Na, a lényeg, hogy tavaly a zenekar harmincadik születésnapjának apropóján Necropsia 9230 néven Pisti – Ales – Rossi – Krisztián – Pityesz felállásban aktivizálta magát és két sikeres debreceni koncertet adott 2022 végén a Tankcsapda vendégeként. Erről a zenekar YT csatornáján találhattok felvételeket, illetve a stream oldalon is megjelent a koncertanyag. Mivel akkor kimaradt, nem nagyon volt kétségem, hogy amint Pesten játszanak megnézem őket, ha már anno nem sikerült. Erre tavaly devember 29-én nyílt alkalom, erről olvashattok most. Köszi a meghívást srácok!

A zenekari sztorihoz tartozik még, hogy tavaly egy huszárvágással énekest cseréltek, jelenleg a debreceni MOLTO (Szilágyi Pisti másik zenekara) éléről ismert Katona Péter a frontember, akivel időközben két friss dalt is kiadtak, amik nálam legalábbis egyelőre nem ütik meg az első lemez mércéjét, igaz azt el kell ismerni, hogy a koncerten egész jól működtek. De előbb nézzük a supportot, mert az Instant színpadán két debreceni csapat a doom/sludge Blackhoney és a huszadik születésnapját ünneplő progresszív math/deathcore Hatred Solution melegítette be a közönséget csakúgy, mint előző nap a odahaza a Roncsbárban.

A Blackhoney triója nem nagyon hagyott időt, ránk zúdította a súlyt. A szerzemények nekem ugyan kevés kapaszkodót nyújtottak, de meg kell hagyni, hogy jól megírták őket és az atmoszféra eléggé be tudott rántani. Ami biztos, hogy hangulatos volt a nagyjából fél órás, ám eléggé statikus előadásuk. A zene mondjuk nem igényelte a sok mozgást, sem a hosszas kommunikációt, én azért mindkettőből el tudtam volna kicsit többet viselni. Az mondjuk vitathatatlan, hogy a választott stílusukban bőven megállják a helyüket, élőben kellően erősek is, bár ahhoz nem csináltak kedvet, hogy hallgassam a kiadványaikat.

A Hatred Solution neve ugyan ismerős volt, de szerintem sosem hallottam őket. Ez a koncert sem tett rajongóvá, de elismerem, hogy profi előadás volt és igazi örömzenét kaptunk. Nekem a műsoruk második fele tetszett jobban, az abban elhangzott dalokban több emlékezetesebb dallam adott kapaszkodót. Náluk azért folyamatos volt a mozgás, amiből leginkább az énekes és a gitáros vette ki a részét. A műsor egyfajta besztof lehetett a két évtized megünneplésére, amire többször is utaltak, de emlékeim szerint friss szerzeményt is játszottak.

Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, amikor azt írom, a közönséget a Necropsia érdekelte ezen az estén leginkább. Ez persze nem is csoda, hiszen a 2022-es visszatérés óta csak két nyári fesztivál fellépésen (FEZEN és Campus) lehetett elcsípni Rossiékat, ráadásul még egy más felállásban, A reunion első fővárosi koncertje tehát egyértelműen kiemelt esemény volt a 40 plusszos közönségnél. 

És hogy milyen volt a koncert? Bevallom nagy várakozással mentem el, mert annak idején nem sikerült megnéznem a zenekart így persze akaratlanul is a Lovardás koncertek felvételeihez mértem az “elvárásaimat”. Ilyenkor ugye nehéz objektívnak maradni, hiszen egy régi kedvencem láthattam, de talán nem is elvárás ez. A lényeg azt hiszem az, hogy végeredményben egy kellemes koncertélménnyel lettem gazdagabb. Nem spóroltak, egy 20 dalos besztof szettet kaptunk, aminek láthatóan örült a rajongótábor. Szerencsére nem csak a hozzám hasonlóan régóta fiatalok voltak kíváncsiak a kultikus bandára, hanem kis létszámban ugyan, de néhány 20 év körüli érdeklődő is megnézte őket. Van remény, na!

De nézzük a koncertet. Az vitathatatlan, hogy lendületes volt a program, amibe a klasszikus első lemez és a szintén kultikussá érett A magány rítusai dalait kaptuk meg, szám szerint huszat, ha minden igaz.  Nem is sokat teketóriáztak, a második lemez nyitónótájával vágtak bele és a kellemesen úgy háromnegyedig megtelt terem meg is mozdult. Aztán a dalok variálásával sikerült is a végéig fenntartani a figyelmet és a lelkesedést, ami nagy szó szerintem és mindenképp tiszteletet érdemel. 

Láthatóan nem a nosztalgia vezérelte ezt a bulit még akkor sem, ha bőven volt benne az is. Nekem a harmadik számként érkező Változó állapotoknál indult be igazán, amikor az ezerszer hallott témák és a jól ismert szöveg elkapott és berántott. Az ősfanoknak kedveztek a folytatásban a demos dalokkal (Rianás, Freddy) és meglepő módon a friss dal, az egyik Idegen sem ültette le a hangulatot. Nem mondom, hogy engem száz százalékosan meggyőzött, de élőben legalábbis jobban működött, mint felvételen. A folytatást nem bízták a véletlenre, mert a két lemez egy-egy olyan dala (Hamut lehel a csend, A fal dala) jött, ami igazi Necropsia sláger, ha esetükben ezt lehet mondani. 

A folytatásban is hasonlóan jó érzékkel váltogatták a két album dalait, de persze megmutatták a másik új témát is. Kb. ugyanazt tudnám írni a Kövek a zsebben c. szerzeményről, mint a másikról. Érnie kell még, de egyébként nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is a két új szám miatt jött el. A régiekkel pedig nem tévedhettek. A végére igazi tüzijátékos parádé kerekedett, amikor a Mélység/Árnyak a tűz körül/Kitárt vénák/Esőtánc blokk következett, majd az Infernoval meg is adták a kegyelemdöfést. Persze a Trans Express nélkül nyilván nem engedtük volna haza a bandát, de nem is hiszem, hogy ki akarnák hagyni valaha is a programból azt a dalt, amivel az ország rockerei megismerték őket.

A zenekarral kapcsolatban ugye nagy kérdés volt a frontember személye. Péterrel nem jártak rosszul, a MOLTO kapcsán persze ismerhetjük a képességeit és itt meg ugye a gitáros Rossi  is viszi a témák egy részét, ráadásul Ales is vokálozott a basszusgitározás mellett. A jövő persze majd eldönti, hogyan tovább, de még néhány koncert szerintem még inkább összerázza majd őket. Nyilván a távolság nem segít.

Meg kell mondjam, sajnáltam volna, ha kihagyom, köszi a meghívást!

#Koncertbeszámolók

[keresztyandras]

Leghíresebb iskolatársam

Fáy Miklós >Van egy jelenet vagy inkább filmes csúcspont az Oppenheimer című filmben, amikor felrobbantják az első atombombát. Nem a hiroshimait, hanem a Szentháromság (?) nevűt, a kísérleti példányt. Mindenki készül, megállítják az időt, úgy értem, a visszaszámlálás fokozatosan lassul, nem egy másodperc az egy másodperc. Mindenki izgul, mekkora lesz a hatás, egyáltalán robban-e. Robban, és…

View On WordPress

#Fáy Miklós Leghíresebb iskolatársam

[szottesfolditanyak]

Írta valaki, hogy Feldmár hogy lejáratta magát ezzel az interjúval, illetve azzal a nyílt sms-sel, amit Kadarkainak írt utána.

Meghallgattam az interjút és el nem tudom képzelni, miért és hogyan lehet ezt gondolni. Ellenkezőleg, ez egy unfair interjú volt a Kadarkai részéről. Ez nem esik le mindjárt, hanem van az egész beszélgetésnek egy hangulata, és egy idő után (a videó után) kezd kicsit nyomasztóvá válni, hogy nem így kellett volna ezt vezetni. Vagy legalább máshogy kellett volna lezárni. (Nincs benne semmi drámai csúcspont, vagy vita, veszekedés. Komoly dolgok vannak benne.)

Épp el is csúszhatott volna úgy, hogy Feldmár nem veszi a szívére, de hogy végül arra vette, nem róható fel neki.

A Youtube videó alatt egy hozzászóló fogalmazza meg egy kicsit explicitebben. Idemásolom (rövidítve, sms included).

@r-2228

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy szívesen hallgatom Kadarkai Endre beszélgetőtársait. Van amikor a vendég az, akire kíváncsi vagyok, de nem egyszer megtörtént már (és ez Endre érdeme), hogy úgy hallgattam meg a műsorát, hogy az aktuális vendégét előtte egyáltalán nem ismertem, vagy én személy szerint nem tartottam az illetőt különösebben szimpatikusnak, de a korábbi riportélményekre emlékezve, illetve, hogy a műsorai végén rendszerint elfog egy "de kár, hogy vége!" érzés, bizalmat szavaztam és belehallgattam az adott videóba, aztán azon kaptam magam, hogy végighallgattam, és nemhogy nem bántam meg a ráfordított időt, összességében hálás voltam, amiért elkészült a beszélgetés. Tehát a kérdések nyomán elénk táruló életek megismerése kapcsán gyakran van olyan érzésem, hogy milyen szerencse, hogy az a beszélgetés megvalósulhatott.

Viszont a beszélgetések közben ennek ellenére többször van, hogy billeg a léc, és néha már kínos az a fajta tántoríthatatlan faggatózás és tapintatlan vájkálás, ami olyan témákat érint, ami nekem mint hallgatóságnak már inkább zavarba ejtő, mint érdekfeszítő. (Ez a rossz érzés sajnos most is elkapott időnként...)

*

A Szavakon túl c. műsorokkal kapcsolatban pedig általánosságban az az észrevételem (amit eddig nem fogalmaztam meg magamnak sem pontosan, csak valahogy mindig zavart): hogy a műsor elején felvázolt, rejtélyesnek beállított témafelvetések közül igazából csak elenyésző mennyiségre kerül sor. Ez a helyzet pedig végig feszültté tesz, mert folyamatosan azt érzem, hogy "ennyi minden nem fog beleférni az időbe". A műsor végén ugyanez provokál ugyan egy "de kár, hogy vége!" (rossz) érzést, de emiatt ilyenkor egyrészt kicsit a vendégre is haragszom, amiért nem a "megfelelőbb" témákat jelölte meg, másrészt a kérdezőre is, aki néha "túl sokáig ragad le egy-egy ponton". Ellenben ma értettem meg, azt hiszem, hogy ez talán azért lehet, mert olyankor makacsul és erővel akarja a partneréből kicsalogatni azt, amit a vele kapcsolatos előzetes felkészülése során alaposan kikutatott róla, és/vagy feltételez az illetőről...

Az is visszatetszést keltő nekem, a hallgató számára, hogy vannak olyan, a beszélgetés menetét egészen más mederbe terelő (néha meglehetősen váratlanul és minden előzmény nélkül, a beavatottságát alátámasztani hivatott) pillanatok, amik nem annyira a felkészültségére világítanak rá, inkább csak leleplező hatásúak. Olykor a vendég számára is kifejezetten feszengést okoznak, de leghangsúlyosabban mégis úgy tűnik, az a cél, hogy visszaigazolják a kérdező jólinformáltságát, aminek köszönhetően van, hogy átmenetileg a vendégről is elterelődik a figyelem, és a kérdezősködés kissé öncélúvá, a műsorvezető brillírozásává válik.

Ezen morfondírozva, a mai beszélgetés végén azonban átfutottam a teljes mai "témalistát", és a problémám mögött konkrétan egyfajta műsorszerkesztési trükköt sejtek, nevezetesen - és effélét az előttem kommentelők is többen nehezményeztek -, hogy minden ellenkező sugallattal ellentétben, valójában mégis mintha egy előre felépített koncepció határozná meg a beszélgetések irányát... Miközben látszólag véletlenszerűen, és a beszélgetőpartner által "választott" címszavak sorrendjét "tiszteletben tartva", előttünk születik meg a műsor - igazából végig egy tudatosan felépített struktúrába akarja beleerőszakolni a beszélgetést, és az ehhez a koncepcióhoz való görcsös ragaszkodás az, ami miatt úgy tűnik, hogy erőszakosan kérdez.

Ez egyrészt szerintem nagyon megnehezíti a munkáját, mert erőltetnie kell, hogy fesztelennek, rugalmasnak mutassa magát, miközben emiatt egyáltalán nem spontán, de ha ilyen értelemben tényleg jelen van a hallgató/néző megtévesztése, manipulálása is, az viszont félő, hogy végül csalódást és bizalmatlanságot szül. Kár ezt kockáztatni.

------

A napokban rengeteg hozzászólást elolvastam a műsor kapcsán, és a beszélgetést is újra meghallgattam. Az azóta kialakult véleményem finomodott kicsit:

Sok kommentelő értetlenkedik amiatt, hogy Feldmár miért nem zárta rövidre a kérdezősködést, amikor már kényesnek, problémásnak érezte a dolgot, vagy miért nem állt fel és hagyta el a helyszínt is akár; de egyesek szerint azt is megtehette volna pl., hogy letiltja, hogy közreadják a beszélgetést - ahelyett, hogy sms-ben üzent.

Szerintem viszont érdemes az indulattól túlfűtött kirohanásnak titulált mondatok mögül kihallani azt a józan énközlést, amiben valójában nincs más, csak keserűség, és a hidegrázós felimerés, hogy (ismét) biodíszletnek használták. Éppen az erre adott felelet az, ami mesterien rávilágít, hogy ki mennyire őszinte, mert az ilymódon megidézett szituáció nyomán - bár nem a mikrofonok mögött, de mégis a nagy nyilvánosság előtt - megtörtént az igazi feltárulkozás és Feldmár egyfajta lemeztelenítése (már csak az a kérdés, hogy a hallgató mit, mennyit ért meg ebből).

A "Nyílt SMS Kadarkainak: Kedves Endre, hát ezt tényleg elbasztad. Azt hittem miután pár percet töltöttünk együtt a felvétel előtt, hogy baráti hangon beszéltél velem, hogy örültél a találkozásunknak. De nem fékezted meg az impulzusodat, hogy kihasználj és degradálj. Csalódtam benned, én őszinte voltam de neked az jött be, hogy majd te leleplezel és megmutatod hogy gazember vagyok. Te vagy az, mert valóban találkozhattál volna velem de észre sem vettél — neked fontosabb volt a “show”. Sajnálom…"

Egy, a kommenttengerben olvasható megjegyzés ( @gaborfilaj5639 ) nagyon jól rátapint a lényegre, miszerint: van, amikor "...kínosabb felállni és letiltani, mint nem. Ha letiltja, ugyanúgy híre megy és még kis se tud magáért állni."

#Youtube

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2022 12

Hol volt, hol nem volt, Pippin és Trufa, miután Frodó lelépett, közelebbi kapcsolatba kerültek a drogokkal, és rácsúsztak rendesen a lápatoroki durvább verzióira. Később egy brutálisabban elsült szüreti mulatság után kámingáutoltak is, majd a megye nyugati szélén, Tukföldön megalapították saját zenei fesztiváljukat. Később Harlondtól Rivendellig vált ismertté, kihagyhatatlan nyári eseménnyé a Second Break Fest, melyet Pippin e-képp nevezett el: The First Second Break Fest. Majd következő évben a The Second Second Break Fest etc... ami végül 33 évet él meg (Thirty Third Second Break Fest), nem úgy mint a Volt, amiből összesen csak 30 volt, vagy a Harmadik Ember Fesztivál, amiből az eddig utolsó a Harmadik Harmadik.

A kilencvenes években kétszer is láttam élőben a punk keresztanyjaként tisztelt Patti Smitht, egyszer a PECSA szabadtérin, majd Szigeten – mindkettő örök emlék, az ő színpadi energiája senkihez se hasonlítható. Évtizedek teltek el azóta, és az indián boszorkányasszonnyá őszült Patti Smith zenei anyagai ma is frissek, mélyek, figyelemre méltóak. A Soundwalk Collective párossal 2016 óta dolgozik együtt és jelentek meg albumaik (Killer Road – A Tribute to Nico, Khandroma, Mummer Love, The Peyote Dance, Peradam, Lovotic), ezek valahol az etno, avantgarde, triphop halmazában mozognak, amit a rendszeresen közreműködő vendégek hatásai (Francisco López, Anoushka Shankar, Tenzin Choegyal, Charlotte Gainsbourg) is befolyásolnak. A The Perfect Vision Reworkings remixalbum az utolsó négy albumról válogat és méltó az előzményekhez. Olyan különös alkotók hajlítgatták Simone Merli, Stephan Crasneanscki és Patti Smith dalait, mint Atom™ (Uwe Schmidt), Brian Eno, Lucrecia Dalt vagy éppen a filmrendező Jim Jarmusch.

A lassan fix hivatkozási pontként idézett Delsin Recordsnál jelent meg Claudio PRC olasz technoarc EP-je, a Challenger Deep, ami ugyan válogatás, de eddig kiadatlan remekműveket tartalmaz. Claudio Porceddu munkásságát a nem túl sűrűn elhullatott, minőségi hanganyagok jellemzik. Valahol James Clements ASC-jének mezejében mozog mind a négy felvétel, de Claudio talján mód szőtt hipnotikus fonalai által ezek a mára ismert sémák és ösvények elmosódnak és újra kihívásokkal, meglepetésekkel töltődnek fel. És akkor idetenném a ’63-as Jason and the Argonauts alatti jótanácsot a magyar torrentboltból:

Egyértelműen a nyolcvanas évek analóg hang- és képrögzítési technológiája ihlette nosztalgia adja Franck Vigroux új albumának hátterét. Ez ugyebár rokon valamelyest a vapourware-rel, de érdekes módon ez az irányzat nem hagy mély nyomot a Magnetoscope-on. Viszont a nyolcvanasok túlszaturált dallamossága mint ismertetőjegy kifejezetten jól áll Vigrouxnak, akitől a kíméletlen, embert próbáló zajokat, sistergéseket, sokszor 0 dB-en öldöklő hangkísérletek foszlányait kapjuk fülre – ezeket most lepuhítva, csak az ütemek mélyén, mint szilárdságot biztosító anyagként használja – bár a végére azért bedurvul. Nem ismerem a 30 albummal bíró multi-instrumentalista teljes diszkográfiáját, de eddig ez a legkellemesebb kiadványa, mely Alva Noto Raster-énél jelent meg.

Stephen King: Rovarhotel - ezt a hatást kelti a Shadow Swamps borítója. A Metal Preyers negyedik albuma is a Nyege Nyege Tapes-nél jelent meg. Különös duót alkot a londoni zenész-producer Jesse Hackett (Gorillaz Live és vagy féltucat pszudó) és chicagoi zenész Mariano Chavez, hiszen Teeth Agency néven is fut egy közös projektjük, erős grafikákkal, érdekes vizualitással. Metal Preyers kollaborációjuk erősen pszichedelikus instant krautrock, változatos hempergés a kortárs kísérletezés elemeiben: röviden megfogalmazott hosszú zenei mondatok, vasoxiddal beszórt nyers és rongyosra főzött vokálok, szellemvasutazó szintihangok, gitárok ripíten. 

A lappersdorfi Ant-Zen kiadónál jelent meg a német Blac Kolor aka Hendrick Grothe EP-je, a Roots. A csúcspont egyértelműen a Teton, menetelős és bólogatós, agyas és dallamos egyben, a Kecak című szerzemény sajnos diszkvalifikálta magát túlzottan elcsépelt (Micheal Sterns: Baraka, 1992, OST) hangminta-vételezés okán.

A boldoggá avatott, és már elektronikus mennyországban partizó Andrew James Weatherall (Sabres of Paradise) földi helytartója, nemzetien csak Sportszerű J. Timót, született Timothy J. Fairplay idei második kislemezén, a Chariots in the Sky EP-n is a tőle várható finom, indie elektropopot kapjuk. Semmi feltűnő nem történik, minden halad a maga tempójában arra, amerre kell neki, mint kvantummechanikában a gyenge kölcsönhatás - mit nekem az a pár millió, fénysebesen szálló, feles spinű neutrínó? „Not Great, Not Terrible” – hogy egy szomszéd keleti klasszikust idézzek. A lemez egy másik szomszédunknál, a már nyugatnak minősülő bécsi Archaic Future Sounds kiadónál látott napvilágot.

Ethnoelectro hindustrialban utazunk Hari Shankar Kishore harmadik albumán ami a Yug nevet kapta és saját kiadójánál, a ULLLU-nál jelent meg az északi Koppenhágában. Persze vallással nem viccelődünk, mert az ember fia az egyik pillanatban még átszellemülve zenét hallgat, a következő pillanatban meg egy felhőn lobálja lábát / tüzes vasakkal sütögetik / bambul bele a semmibe (a kívánt rész aláhúzandó a meg nem nevezett felsőbbrendű lény által, szignálva, lepecsételve, szkennelve, iktatva, szerverre mentve). Brutális terekkel dolgozik HVAD, a lemez borítója se igér kéjutazást, tény, ez egy nehéz anyag, de közben meg azok a vastag drone-ambient hátterek, amikkel dolgozik, mutatják az utat az ellazuláshoz, ha éppen nem valami zenei vihar tombol.

Lááá, megadom a hangot, tessék: ttévlooponn jáárok, sajnos néha-néha én, de bárhová megyek, te ott állsz a loop végén – ez a Máté Péterből transzformált cím azért furcsa, mert szerző leggyakrabban használt napirajz idézete a „szóviccért ütök”. Interferenc 3,2 számos EP-je a fenti címet kapta, és aki ismeri a munkásságát, hamar észreveszi, hogy az introt követő Rotodendron – megint egy szóvicc - is tartalmaz nyomokban tévloopokat, hiszen egy korábbi pszeudója, a fornoiseloversonly lakótelepi-barkács-ebm húzótrackjével, a 1996-os Pulse hangjaival nyit, hogy aztán mutáns-psy-goa tempós száguldásba csapjon. A GHIJK lebegős techno, industrial-ebm dobokkal (Kris Baha és Khidja vonalon), csak az első percekben a fejed víz alá nyomják, persze csak a mélyebb élmény kedvéért. A záró halliszt pedig nekem a legendás Lucky People Center goás őrületeivel kokettál, de a végén az a hosszas noise-ambient leúszás furcsa. Bár a februárban megjelent Torz albumhoz képest a ttévlooponn... szinte teljesen más irányba mutat, az interferencre jellemző markáns ritmika ezen is ugyanúgy felismerhető, mint a frappáns, saját grafikával készült borító is, ami kicsit félrement talán, mivel a címben szereplő járásnak kevés köze van a menéshez.

Elismerem, igen furcsa hangzóanyag a kinai páros Zaliva-D új albuma, bár a címe -孽​儿​谣 / Misbegotten Ballads – segíthet az előzetes igazodásban. De Mao Ce Tungot is idézhetném (neeem kéééne): „virágozzék minden virág”, pláne ha beijingi bass-re bólogat a világ. Li Chao (és a live visual-ért felelős párja Aisin-Gioro Yuanjin) trackjei többször is szerepeltek már a Traxelektorban - Calling, Faraway, Can't Go Back (2019) Long Journey(2020) – és az utolsó albumuk a Forsaken ott is volt a hónap lemezei között 2019 júniusában. Az album a shanghai-i SVBKVLT Recordings-nél jelent meg. A Zaliva-D jellemzően bass alapjaira keletiesen és/vagy trendien nyafogós zenei felépítmények érkeznek, instant tízes/húszas évek style-ban, szóval simán lehet az is, ami az én fülemnek néha zavaró, egy friss fülnek default. Azzal, hogy Li Chao a Misbegotten Ballads-szal elrugaszkodott a tavalyi táncosabb, ütemközpontúbb megoldásoktól, kicsit Dom Tarasek Commodojához hasonló hangulatot kaptunk középtempós eastern-ben. Na meg a pali néha nyannyog (énekel) is közben, szóval az összkép haláli, nagyon szórakoztató. Stillszerűen a Ji-King 11. hexáját tenném most ide: A Béke (泰, TAJ) - felül a befogadó, alul a teremtő / kiterjedtség, nyugalom, virágzás / A kicsi távozik, a nagy jön. Üdv! Siker!

A végtelen turnézásban ragadt Kris Baha slágereire hajazó dallal nyit a Red Axes a tel-avivi Malka Tuti kiadó Sheva válogatásán. A tucatnyi felvételből heten landoltak a havi Traxelektorban, és minden zenei értéket, amit a Malka Tuti ismertebb művészei (Black Merlin, Cosmo Vitelli, Khidja, Tapan) és holdudvaruk kapcsán annyira szerethetünk visszaköszön az olyan kevésbé ismertebbektől, mint Decha (Viktoria Wehrmeister), Vactrol Park, vagy Plazmot & Xen. Utóbbiak Sakana című felvételét Khidjáék kétfelé terelték el remixeikkel, és mindkettő zseniális lett, akárcsak Nicola Cruz Decha remixe.

Meg kell említenem Benedikt Frey nevét, akinek Elevatora minden ízében, surranó kábeles, lopakodó basszusfutamos, lajhár liftaknás brúszvilliszes, tényleg: kiköpött liftes. Frey még kétszer-két másik különleges felvétellel is szerepel a havi Traxelektorban az 1987 címet viselő szóló albumáról (saját néven) és Nadia D’Aló-val közös projektje révén, mely az INIT nevet viseli, és echte tánczene.

Megjelenések:

Blac Kolor - Roots [2022, Ant-Zen][S] Claudio PRC - Challenger Deep [2022, Delsin][EP] Franck Vigroux - Magnetoscope [2022, Raster][LP] HVAD - Yug [2022, ULLLU][LP] interferenc - ttéévloooponn jáárok néha- néha én [2022, Self-Released][EP] Metal Preyers - Shadow Swamps [2022, Nyege Nyege Tapes][LP] Soundwalk Collective with Patti Smith - The Perfect Vision Reworkings [2022, Bella Union][LP] Timothy J. Fairplay - Chariots in the Sky [2022, Archaic Future Sounds][S] Various Artists - Dust Of Life [2022, Hard Fist][Comp] Various Artists - Sheva [2022, Malka Tuti][LP-Comp] Various Artists - Systema Naturae II [2022, 012][EP-Comp] Zaliva-D - 孽​儿​谣 Misbegotten Ballads [2022, SVBKVLT][EP]

Traxxemle

A két történelmi Leftfield album, meg az azokat körbelődöző még zseniálisabb EP-k és szinglik után cirka 15 évvel érkezett anno az Alternative Light Source album 2015-ben, ami maga volt irtózatos pofára esés. A makulátlanság és a hibátlan tökély örök elveszejtése. Aztán pár hete írtak a srácok, hogy van új Leftfield. Hogy nem a fenti szegmensben olvasod ezt, nagyjából sejtheted, ha mi a véleményem, de inkább elmesélek valamit. Apám elmondása szerint öt éves voltam, amikor egy számomra nem tetsző dologra azt mondtam neki: Ez trogya! Azóta se hallottam, hogy bárki is használta volna ezt a kellemetlenül hangzó kifejezést és fogalma se volt a meghökkent családnak, honnan szedtem? Vagyis a Leftfield fanok mára úgy érezhetik magukat, mint a német labdarúgó válogatott szurkolói Katar után, hogy másodszorra se sikerült, megint elmaradt a katarzis, és a This Is What We Do címet viselő albumról röviden ennyit mondhatok: „Ez trogya!

Traxelektor:

Traxelektor 2022 12 Spotify playlist (86/96, 8:30/9:01, 90%)

Traxelektor Playlist 2022 12

Al Wootton - Temple Ball [Artefacts, Trule] Benedikt Frey - Elevator [VA - Sheva, Malka Tuti] Benedikt Frey - Phrack [1987, R.I.O.] Benedikt Frey - Trencher [1987, R.I.O.]

Birds ov Paradise - Ochra [VA - Systema Naturae II, 012] Blac Kolor - Haka [Roots, Ant-Zen] Blac Kolor - Teton [Roots, Ant-Zen] Böhm - Landed III [Low Earth Orbit, PARTOUT] Callum Plant - Caeruleum [Tempore Mutations, EarToGround] Claudio PRC - Eelume [Challenger Deep, Delsin] Claudio PRC - Haidou [Challenger Deep, Delsin] Claudio PRC - Kaikō [Challenger Deep, Delsin] Commodo - V8 Hearse [Mysterious Trax 001, Mysterious Trax] Cornelius Doctor & Omri Smadar - Ayawaska [VA - Dust Of Life, Hard Fist]

Decha - Chebechu (Nicola Cruz Remix)[VA - Sheva, Malka Tuti] Decha - RO 2 [VA - Sheva, Malka Tuti] Desert Sound Colony - Fresh One (Sid Angel Remix)[Fresh One, Holding Hands] Desert Sound Colony - Weighty Bassy Goodness [Fresh One, Holding Hands

Dødsmaskin - Fiksjonen [Herremoral | Slavemoral, Ant-Zen/Malignant] Errortica & Curses - Hangman [VA - Dust Of Life, Hard Fist] Exhausted Modern - Medium = Message [Notions of Causality, Brokntoys] Exhausted Modern - Raised from Awareness [Notions of Causality, Brokntoys] Fantastic Twins & Sascha Funke - Junk Good Baby No [VA - Dust Of Life, Hard Fist] Franck Vigroux - Station to Station [Magnetoscope, Raster] Franck Vigroux - Train [Magnetoscope, Raster] Franck Vigroux - VHS [Magnetoscope, Raster] Gigi Masin - Barumini [Vahinè, Language Of Sound] Gigi Masin - Vahiné [Vahinè, Language Of Sound] Heimat - Quando (Le Crabe Remix)[Remixes, Teenage Menopause] Heimat - Tu Miedo (Tolouse Low Trax Remix) [Remixes, Teenage Menopause] Heimat - Unterwegs (UVB76 Remix) [Remixes, Teenage Menopause]

HVAD - Attention Seeker [Yug, ULLLU] HVAD - Echolocating Chamagaadad [Yug, ULLLU] HVAD - Inner Hurricane Triggered [Yug, ULLLU] HVAD - अनलॉक [Yug, ULLLU] Init -  N.O.D. [NRGY, Optimo Music] Init -  Time [NRGY, Optimo Music]

interferenc - GHIJK [ttéévloooponn jáárok néha-néha én, Self-Released] interferenc - rotodendron [ttéévloooponn jáárok néha-néha én, Self-Released] Japanese Television - Doppelgänger Disco (Joshua James Remix) [Space Fruit Vineyard Remixed, Tip Top]

Kamikaze Space Programme - Ashes to Ashes [Ashes to Ashes, Dust to Dust, Natural Selection] Katatonic Silentio - Déplacement De La Surface [Les Chemins De L'inconnu, Ilian Tape] Katatonic Silentio - Le Réveil Du Combattant [Les Chemins De L'inconnu, Ilian Tape] Leftfield - Accumulator [This Is What We Do, Virgin] Marcel Dettmann - Picture 2020 [Fear Of Programming, Dekmantel] Marcel Dettmann - Suffice to Predict [Fear Of Programming, Dekmantel]

Matias Aguayo & Deena Abdelwahed - Ghita [VA - Dust Of Life, Hard Fist] Metal Preyers - Carpenters Cabin [Shadow Swamps, Nyege Nyege Tapes] Metal Preyers - Ecto Green Code [Shadow Swamps, Nyege Nyege Tapes] Metal Preyers - Gremlin Gurgle [Shadow Swamps, Nyege Nyege Tapes] Metal Preyers - Scream Dreamer [Shadow Swamps, Nyege Nyege Tapes] Move D & Dman - Colon.ize [All You Can Tweak, Smallville]

Opal Sunn - The Problem with George [The Problem With George, ESP Institute] Oscar Mulero - Aire Silencioso [Desde La Boca Del León, Pole] Oscar Mulero - Flujo Fatal [Desde La Boca Del León, Pole]

Otik - Crystal Clear [Crystal Clear/Rainbow Rhythm, !K7] Plazmot & Xen - Sakana (Khidja's Dub Remix)[VA - Sheva, Malka Tuti] Plazmot & Xen - Sakana (Khidja's Indo Remix)[VA - Sheva, Malka Tuti] Polygonia - Pterois Miles [Living Patterns, ara] Polygonia - Vespula Pensylvanica [Living Patterns, ara]

Red Axes - Take it Away [VA - Sheva, Malka Tuti] Roe Deers & Omar Joesoef - Slap! [VA - Dust Of Life, Hard Fist] Saphileaum - Ahur (Agonis Remix) [Hiberian Central, intervision] Saphileaum - Diadelphia [VA - Systema Naturae II, 012] Saphileaum - Flowing Ray [Ornaments, Oslated] Saphileaum - Nearby the Golden Lake [Ganbana, Not Not Fun]

Schwefelgelb - Das Ist Wellness [Whirlpool-Gedanken, n-PLEX] Schwefelgelb - Einer Macht Den Twist [Whirlpool-Gedanken, n-PLEX] Sciahri & Desroi - Ebb Tide [In Mirrors, Semantica] Sciahri & Desroi - Inhale [In Mirrors, Semantica]

Simon Crab - Invaders [Invisible Cities, Space Ritual] Simon Crab - Invisible City [Invisible Cities, Space Ritual] Simon Crab - Stack Interchange [Invisible Cities, Space Ritual] Soreab - Myth (Pugilist Remix)[ Bound To Orgins, Pseudonym] Soreab feat. Cinna Peyghamy - Untitled 1 [Teleportations, Control Freak] Soreab feat. Cinna Peyghamy - Untitled 1 (Dub)[Teleportations, Control Freak] Soundwalk Collective with Patti Smith - Indian Culture (Lucrecia Dalt Remix)[The Perfect Vision Reworkings, Bella Union] Soundwalk Collective with Patti Smith - Peradam (Brian Eno Remix) [The Perfect Vision Reworkings, Bella Union] Soundwalk Collective with Patti Smith - Song of the Highest Tower (Atom™ Remix) [The Perfect Vision Reworkings, Bella Union] Strapontin & MR TC - Metal Layer [VA - Dust Of Life, Hard Fist] Terence Fixmer - Matiere Noire [Shifting Signals, Mute] Terence Fixmer - Reset [Shifting Signals, Mute]

Thorofon - Hate Is Normal [Gladio, Ant-Zen] Timothy J Fairplay -  Yellow Headlights V1 [Chariots in the Sky , Archaic Future Sounds] Timothy J Fairplay - Chariots in the Sky [Chariots in the Sky , Archaic Future Sounds] Vactrol Park - Seemingly Strange [VA - Sheva, Malka Tuti] Violeta Vicci - Tuvan (The Orb's Tasmania Mix) [Autovia Remixed, LSD - Liquid Sound Design]

Wata Igarashi - Storm [WIP08, WIP] Woo - Cadenza D'Innocenza [Paradise In Pimlico, Quindi]

Zaliva-D - Bu Nv Rao Liang [孽​儿​谣 Misbegotten Ballads, SVBKVLT] Zaliva-D - Dao Yao Zui [孽​儿​谣 Misbegotten Ballads, SVBKVLT] Zaliva-D - Hun Shou Qiang Qiang [孽​儿​谣 Misbegotten Ballads, SVBKVLT] Zaliva-D - Mian Ru Er Tiao Tiao [孽​儿​谣 Misbegotten Ballads, SVBKVLT] Zaliva-D - Weng Weng Zheng [孽​儿​谣 Misbegotten Ballads, SVBKVLT] Zemög - Fogata Chamanica [Guayana, Tepuy] Zemög - Mimosa [VA - Systema Naturae II, 012]

#zene #zeneajánló #zenekritika #music #underground #electronic #traxelektor

[avicdsgn1]

Húszéves mélypont: 407 forint egy euró Ajj már ti libsibolcsi jakobinusok.....mindig negatív színben akarjátok feltűntetni egyetlen igaznemzethy kormányunk eredményeit. Húszéves csúcspont!!! Még sosem jártunk ilyen közel az 500-hoz!!

[neked-meg-uj]

Igen is ülj fel arra a hullámvasútra, a csúcson találkozunk!

~Sári Csillag

#magyar #érzések #boldog #boldogság #boldogsag #ünnep #élvezd #csúcs #csúcspont #hullámvasút #öröm #orgazmus #szex #csináld

[oszodi-beszedeim]

El se hiszem. 8 hónapot kellett várnom, de visszakaptam Lunát.

Luna életem nagy lehetősége, minden téren megvan benne a perspektíva. Most már nem a Nagy Őt várom az üstökösszerű berobbanással. Csak nyugalmat szeretnék és egy jó szexmentes kapcsolatot egy szép lánnyal. Ő biztosan nem hibátlan és nem minden téren ideális, de a fundamentális pontokban az. Azokban hibátlan.

Ezért írom, hogy életem nagy lehetősége, mert benne minden lehetőség megvan, hogy kiszorítsa az életemből azt a vákumot, ami az emberijátszmákat vonzotta maga után.

Természetesen Ash ismét elkezdett red flagezni. De nem érdekel. Ha most Luna itt marad mellettem, akkor végleg kukázhatom Asht. És akkor talán a Tumblrömet is. Végre.

#luna #csúcspont!!! #napsütés #lazafasza #aszexi #április5 #őszödi

[angelofghetto]

agymosás radar alatt

Képzavar, de jól hangzik. Arról szól, hogyan kúsznak észrevétlen információk az agyunkba már kora gyerekkortól.

Ott van a Reszkessetek betörők, mikor Párizsból próbál hazatelefonálni az apuka, de mindenki csak franciául beszél, és ő kifakad: hát senki sem beszél itt valami emberi nyelven?

Aztán az akciófilmek, amelyekben a csúcspont, mikor a pozitív hős felfegyverkezik, majd elindul, és számolatlanul kaszálja gépfegyverrel, gránátokkal, páncélököllel az embereket, lebontja a fél várost, mindenféle retorzió nélkül, és közben egész idő alatt egy alkesz, borotválatlan trágár bunkó, de így kell szeretni, hisz megmenti a világot. Az öltönyös, tanult emberek jórészt teszetosza figurák, vagy ők a főgonosz intrikusok.

Mindig Amerikát támadják a földönkívüliek, és mindig ők a civilizáció megmentői. Jókat röhögtem régebben egy filmen, amiben valami újságíró csajt elkaptak Kínában, és valami ablaktalan pincében, a klasszikus, íróasztallámpás kínai tiszt előtt hisztizett, hogy ő amerikai állampolgár, és jogai vannak, és értesítsék a konzulátust, a tiszt meg csak egy jót vihogott.

Rosszul vagyok a videójátékoktól, amelyek már annyira élethűre vannak fejlesztve, hogy a szél borzolta haj, kis szeplők is ábrázolódnak, valamint nem csak a fröcsögő vér, hanem a szem és agyvelő is. Mintha arra tréningeznék a fiataljainkat, hogy hozzáfásuljanak a népirtáshoz.

Ott a 100. Abból a filmsorozatból azt tudhatjuk meg, hogy kidumálható indokkal még a sajátjainkat is halomra ölhetjük, aki pedig elmúlt 30, annak erkölcsi kötelessége kinyírni magát, hogy jusson élettér és oxigén az ifjaknak.

Te. Ez most új a NFLXen... és vigyázz, mert innen durván szpojlerezek. Három évad, ami egyre merészebb és bizarrabb. Végigviszi, hogyan lesz egy intézetis gyerekből sorozatgyilkos, miközben narrációból halljuk a gondolatait, és ő mindig csak jót akar. A sorozat megmutatja, hogy lehet úgy önbíráskodni, sőt indulatból ölni, hogy simán megúszható, pedig a szereplők csillagászati mennyiségű ujjlenyomatot és DNS-t hagynak helyszíneken, hullákon, fegyvereken és egyéb tárgyakon. A történet nem a lebukásukról szól, nyomozás épp csak nyomokban látható, viszont valami kifacsart módon az egész próbálja szimpatikussá tenni a főszereplőt, és azon kapjuk magunkat, hogy neki drukkolunk, mert ha elkapják, vége a sorozatnak. És abban is azonosulni lehet a főszereplővel, hogy fejben tiltakozik a folytatás ellen, de a valóságban mégis megteszi... mi pedig tudjuk, hogy nem kéne tovább nézni, de csiklandoz a gondolat, hogy megtudjuk, elkapják-e végre, vagy ezt is meg tudja úszni. Mintha azt sugallnák: nyugi mindenkiben van egy sorozatgyilkos, csak a hülye társadalmi normák nem engedik kinyírni azt, akivel valami bajunk van. És vicces, ha azt írom, hogy a sorozat veszélyes, mert nagyon finoman aknázza alá az erkölcsi érzékünket, az emberségünket. Csak aztán nem tudom, milyen lesz a szituáció, és mikor jön el a perc, hogy ez majd robban.

Azt hiszem, valami nagyon nagy baj van a világgal.

[mtahooligans]

Mit adott nekünk MZP?

Azt, hogy belép a 99 mozgalomba.

A DK-Jobbik tömb kialakulása azóta, hogy Vona néppártos próbálkozása helyett Jakab parasztpártos vonala megy, tök természetes és praktikus. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan összehozzák, de ilyen gyorsan összehozták. Tök nagy előnye ennek a tömbnek, hogy praktikus működésben, terepen jött létre.

Ezután a mindenki másnak annyi választási lehetősége volt (van?), hogy akkor a jobbos-konzervatív-nem neres értelmiség a balos-zöld progresszív értelmiséggel együtt vagy külön próbálkozzon. És ebben az, hogy MZP azt mondta, hogy belép a 99-be, akár fontos is lehet. (Aztán persze ezt se muszáj betartania, meg ki is léphet, de most elvileg bent lesz.)

Ennek a tömbnek (ha lesz, meg ha tényleg tömb) jóval nehezebb a dolga, mert mondjuk elvi alapon jóval messzebb vannak egymástól, sikerült is egy jó sérüléssel kezdeni az egészet, taktikusan úgy, hogy 2 nappal a második forduló előtt legyen a csúcspont (azt ugye minden szakértő mondja, hogy ennek az előizének úgy jó, ha az egyik nagyon nyer, és az elő- meg az igazi között van sok idő, hogy hegedjenek a sebek - na ennek sikerült pont az ellentétét összehozni). Mindenesetre bármi lesz most, meg tavasszal, utána 2024-re el kell dönteniük, hogy ezt hogy csinálják jobban vagy rosszabbul az EP- meg az önkormányzati választásokon. (Ahol amúgy a DK-Jobbiknak megint egyszerűbb lesz, mert a Jobbikot annyira nem érdekli az EP, és akkor lehet dealelni.)

és szeretném elkérni nemcsak a Lengyel László- hanem a Geszti-vizuál díjat is.

[metalindex-hu]

Tears From A Grieving Heart – An Endless Cycle of Wrenching Pain… If Only I Could Feel Hate (2023)

Tears From A Grieving Heart – An Endless Cycle of Wrenching Pain… If Only I Could Feel Hate (2023) - https://metalindex.hu/2023/08/24/tears-from-a-grieving-heart-an-endless-cycle-of-wrenching-pain-if-only-i-could-feel-hate-2023/ -

Sok évnyi forgácsolás után úgy gondolom, hogy rápillantva egy borítóra, logóra, bandafotóra, már nagyjából képben vagyok azt illetően, hogy milyen csapattal és produkcióval találom szembe magamat. De mindig akadnak kivételek és ezek különösen izgalmasok tudnak lenni, ahogy ez fennáll a bostoni Tears From A Grieving Heart esetében is. Ugyan nem a hírhedt fojtogatóról kezdték el lekörmölni gondolataikat, majd hangjegyek formájába önteni, de ettől függetlenül sem vitték túlzásba a boldogság faktort zenéjükben. A négy fős, soraiban három hölgyet is számláló alakulat ugyanis egy brutálisan nihilista funeral doom/sludge keverékben gondolkodva kívánja magát felrajzolni a metal zenei térképre. Persze nehéz lesz úgy észrevenni őket, hogy egy eldugott barlangrendszer mélységes vermében keresik a helyüket, viszont aki akarja, az tudni fogja, hol találja őket és cserébe masszívan legyalulják az illető idegrendszerét.

Bemutatkozásuk messze nem tökéletes lemez, akadnak rajta bődületesen monoton és unalmas pillanatok, melyekre még a „hipnotikus” jelzőt sem tudom jó szívvel rásütni, de az kétségtelen, hogy az An Endless Cycle Of Wrenching Pain…If Only I Could Feel Hate mindennek nevezhető, csak sablonosnak nem. Ez adódik a stílusok keveredéséből, a nyers, mégis tiszta megszólalásból és a végig jelen lévő morbid atmoszférából. Az egyedi hangzás és felfogás tehát már a debütáláson a csapat rendelkezésére áll, csak helyre kell még billenteni a gondolatokat, lecsiszolni az éleket és egy csipetnyi szándékot mutatni annak irányába, hogy ezt a lemezt nem csak egy szanaszét csapott éjszaka eredményeként rögzítették fel saját lelki szennyesük kiteregetésének örömére, hanem másoknak is. A banda nevével ellentétben (Könnyek egy gyászoló szívből – feltételezhetően egy Mournful Congregation dalból merítve) a hosszú címmel megáldott alkotás nemcsak könnyeket fakaszt, hanem páros lábbal rúg ki a létezés poklából egy olyan ürességbe, ahol azért jó szolgálatot tesz hűséges partnerként. Monumentalitás tekintetében az alig pár éve összeállt csapat nem ismer kompromisszumot, hiszen 2019-ben megjelent, eddigi egyetlen single kiadványuk 8 perces tételével ellentétben a nagylemezre már két szerzeményt rögzítettek. Az első az újrarögzített, kibővített Marrowed, melynek gyűlöletes 13 perce gyakorlatilag kedves andalgássá szelídül az után a érkező 36 perces Godless Abomination mellett. Igen, ez a korong akár az egydalos produkciók sorát is gyarapíthatná, de a kivégzés előtt a nyitó tétel megkínál minket egy csésze arzénnal ízesített kávéval. Míg a rövidebb tétel a csiga léptek ellenére feszesebbnek, feszültebbnek mondható, addig a zongorabetétekkel tarkított óriás már nehezen tudja tartani magát, az utolsó perceiben érkező csúcspont szerű megoldások pedig aránytalanok és elkésettek.

A méregfogyasztás közben azért ejtenék pár szót a zenészekről is. Szóval három hölggyel állunk szemben, akik maguk mellé fogadták a csapásai alapján gyámoltalannak nem mondható Ty Deville dobost. A sludge követelményeknek megfelelően lehangolt gitárokat Mandy Wilkens és Hayley McCarthy kezelik, külön szedni őket pedig felesleges lenne, mert az elektromos cucc együtt dübörög a basszussal. Az igazi érdekesség a bandát vezető Michaela Bocchino személye, akinek énekhangjától finoman szólva sem asszociálhatunk a szebbik nem képviseletére. Kétségbeesett sikolyok, nyöszörgések és mély hörgések alkotják a repertoárját, melyek olyan őszinteséggel hatnak, hogy hallgatás közben párszor eszembe jutott tárcsázni a rendőrséget és bejelenteni, hogy a szomszédban valakit épp kegyetlen módon megkínoznak.

A vasálarc mögött azért mégiscsak rejtőzködik némi nőiesség, ha azt vesszük figyelembe, hogy a listában, amiben megköszönte a közreműködők segítségét a kiadvány létrejöttéhez, a macskáját is feltüntette lelki támasztékként. Remélhetőleg szegény StellaLuna azért nem vett részt a próbákon, mert biztos vagyok benne, hogy a szőrmók onnantól kezdve felvette a küzdelmet híres talpra esési képességeivel szemben, hátha lesz olyan mázlija, hogy kihajítják az ablakon és megszabadul a bezsebelt lelki traumáktól. Ha nagyon be akarjátok darálni magatokat, akkor érdekes lehet a zenekar bemutatkozása, de önmagában nem tartalmaz annyi zenei érdekességet, olyan erőt, ami képes lenne ilyen maratoni hosszúságú szerzeményekbe beszippantani.

[csadag]

Megnéztem a Summer of Soult és csak pislogok. Hogy lehet, hogy egy ilyen nagyszabású, kulturálisan ennyire jelentős, ilyen bivaly erős line uppal bíró fesztiválról 50 éven át nem tudtak csinálni egy doksit? Mondjuk talán jobb is, hogy így alakult, mert most annyira jó minőségűre feljavították az archivokat, hogy élmény volt nézni. De persze ezt bármilyen képeken elnéztem volna. Látni ezeket az előadókat ilyen speciális helyzetben, sokukat karrierjük csúcsán egészen megbabonazó, döbbenetes élmény. Fantasztikus energiák jönnek át a filmben. Többször alig bírtam ülve maradni, pedig itthon néztem egyedül. Bármiféle kommentár nélkül is maradandó élmény lenne, de az, hogy közben okosan, érzékletesen mesél a korszakról, a társadalmi, kulturális változásokról, a történelemről, az teszi dokumentumfilmként is mesterművé az egészet.

Ez a fenti videó pont nem került bele a doksiba, viszont két kérdést is felvet. Egyrészt, hogyhogy éppen Nina Simone koncertje lett az, amelyiket önálló koncertvideokent meg lehetett évekkel ezelőtt is találni? (Erre mondjuk talán az a válasz, hogy a Young, gifted & black című protest himnuszt itt adta elő először.) Másrészt meg, hogy vajon mekkora kulturális hatása volt a Hairnek azokban az években. A filmben az első igazi csúcspont, amikor a 5th Dimension előadja az Aquarius/Let the Sunshine medleyt és páran felmasznak a színpadra táncolni velük. Teljesen más közeg azért ez a Harlem, mint amiből a Hair írói jöttek, és aztán amiben a Hair naggyá lett, de közben hogy rezonálnak a dalok itt is.

Órákon át tudnék ódákat zengeni erről a filmről, nézzétek meg, de tényleg. Én még jó párszor meg fogom, az tuti.

[starmythelonesurvivor]

Balaton-avagy, hogy nem lettem V.kerületi Úrigyerek

Nagyon sokáig utáltam ezt a tavat, babonás félelemmel néztem mindig az utazás elé, mikor le "kellett" mennem a családomhoz köthető förtelmes élményeim miatt. Mostanság viszont azt hiszem sikerül elengednem ezeket a dolgokat, itt vagyok már lassan 4. napja, és míg mindig élek, sőt egészen jól érzem magam.

A kedvenc sztorim az volt, mikor 11 éves koromban anyám barátja meghallotta, hogy utálom a Balatont, és a fejébe vette, hogy na, majd ő mennyire megváltoztatja a véleményem! Caca, kivett egy óriási medencés házat siófokon, az aranyparton ahol egy semmilyenül semmilyen 2 napot töltöttünk, majd beütött a krakk. A pali úgy döntött, hogy bedobja a puccos kocsijának a kulcsát a Balatonba. Igen, igen, úgy gondolta, hogy milyen csodálatos ötlet bevágni azt a nyomvadt kulcsot a hülye pocsojába. Fél napig kerestük, majd átfagyva anyámmal kijöttünk a partra melegedni, ami miatt halálos haragra gerjedt. Másnap délelőtt már szónélkül kitett minket a pályaudvaron a bőröndjeinkel, anyuval egymásra néztünk, és elmentünk az ikeába, a bútorok helyett a csúcspont a kaja volt, napok óta alig ettem, mert a fickó nem akarta, hogy anyám egy dekát is felszedjen. Csak nevettünk, nevettünk, és nevettünk.

#balaton és a kocsikulcs szokatlan kapcsolata #szerencsétlen párkapcsolat #étel #nyaralás #magyar tumblr #történetem #írás #saját #emlék #szép emlék #rossz emberek #éhezés #éheztetés