#bele fáradtam

[imafraidmyself]

Nincsenek már szavak sem arra, hogy mennyire bele fáradtam mindenbe

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #szomoru #szomor?s?g #szerethetetlen #feladom #elbaszott világ #szar kedv #szorongás #szavak #elfáradtam #nem megy

[emlekeimkonyvtara]

Bele fáradtam a lelkifaszságaimba

#magyar #sajat #sajat szoveg #hungary #sajat iras #fajdalom #szerelem #önutálat

[melankolia72]

Csak bele fáradtam a folytonos könyörgésbe, segítség kérésbe. Bele fáradtam, hogy magamban kell ezzel megküzdenem mert hallani sem bírja senki ami a fejemben van. Bele fáradtam, hogy elmagyarázzam mi bajom, miért vagyok ilyen, hogy miért viselkednek így miközben én sem tudom.

#depresszio #ongyilkossag #magyar tumblr #ongyilkos gondolatok #magyar tumblisok #ptsd

[greenteaforbreakfast]

[Ezt úgy kell olvasni, mintha nem felejtettem volna el december végén posztolni]

Rendhagyó módon

két év lesz most egyben, hiszen a tavalyi még az ideinél is megterhelőbb volt, semmi mentális kapacitásom nem maradt olvasni. 2023 egy fokkal jobb volt, szinte már-már a pár évvel korábbi szint, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a húszból 10 könyv legalább 5-600 oldalas. (Összehasonlításképpen 2017-ben majdnem kétszer ennyi könyvet olvastam ki, ami összességében csak 200 oldallal volt több.)

Továbbra is azért olvasok, hogy kikapcsolódjak, az elmúlt években sikerült teljesen elengednem, hogy mindenképpen komoly irodalmat, vagy szakirodalmat is kell olvasnom. Nem kell, csak lehet, ha van kedvem. Idén úgy tűnik nem volt.

Gondolataim minden könyvről a keep reading alatt.

Backman: Anxious People az előző évből csúszott át, asszem akkor írtam is, hogy annyira nem tetszett, mint bármi, amit addig olvastam tőle. Ez a véleményem megmaradt.

Patrick Ness nagy kedvenc YA íróm, nagyon ügyesen és okosan felépített világokat teremt, hihető karakterekkel. A More Than This egy régebbi könyve, nem is most olvastam először. (Bár angolul asszem igen.)

Murakamit szeretem, Tzukuru pedig az egyik legjobb, amit olvastam tőle eddig.

Na és akkor Expanse. Januárban végeztünk a sorozat nézésével, szóval gyorsan amíg meleg, végigtolom a könyveket. Gondoltam én. Egy kicsit elhúzódott :D Pont mire odaértem, ahol a filmek végetértek, addigra fáradtam bele nagyon, meg addigra ült az agyamra a rengeteg nehézség, a környezet amiben éltünk, meg hát az élet úgy általában. Szóval ritkán, de néha elővettem. Tulajdonképpen nem tudom, mitől nem jók úgy igazán ezek a könyvek, de valami volt velük, ami miatt nem ajánlanám jó szívvel senkinek. Pörgősek voltak, az igaz, a sztori is rendben volt, még a vége is tetszett, csak valahogy kicsit olyan suták voltak a karakterek, vagy nem is tudom, hiányzott belőle az élet. Mindegy, örülök, hogy a kíváncsiságom győzött, és végül leküzdöttem őket.

Még úgy is, hogy az amúgyis megszakadt lendületet év elején (már költözés után, hiszen januárban semmi időm nem volt) még félbetörtem az új Strike-kal. Igen, ciki JKR-t olvasni, de ha ez bárkit megnyugtat, a könyvet a zlibrary szolgáltatta. Az van ugyanis, hogy nagyon sajnálom, hogy ez a nő ennyire gyökér lett irl, de ez a sorozata fantasztikus. És ugyanúgy, ahogy Knut Hamsun is egyszerre volt a legnagyobb náci akit valaha hátán hordott a föld és az egyik legnagyobb írói tehetség evör, ugyanúgy ketté tudom választani az embert és a művet, persze úgy, hogy közben tisztában vagyok a háttérrel. Ami egyébként csak hozzátesz a könyveihez. Szóval ja, Strike meg Robin egy ilyen guilty pleasure nekem, és ez a rész is teljesen rendben volt, az 1200 oldal ellenére is. A könyv kb negyede különböző social media platformokon játszódott, amit sokan kritizáltak. Nekem nem volt sok, tök jól belevont a történésekbe, de értem, ha valakinek nem annyira jön be csetbeszélgetéseket olvasni. Amúgy 6 nap alatt végeztem vele, ami önmagában is elég sokat elmond.

Miután elolvastam az Expanse utolsó három könyvét (amivel sokkal gyorsabban haladtam, mint az első kötetekkel), valami ismerősre vágytam. Rájöttem, hogy a Medvék harmadik részét még nem olvastam, és hát Backman mindig jó, a Björnstad amúgy is kiemelkedően tetszett, mi baj lehet. Hát, hiba volt. Én nem tudom, hogy csak az angol fordítás volt-e ilyen szar, de én ennyire élvezhetetlen Backman könyvet még nem olvastam. A történet lezárása sem sikerült olyan jóra, valahogy már nem volt hihető az egész. Kár, mert az első kettő nagyon jó volt.

A Csikk régen a listámon van, szeretem ezt a Scolar YA sorozatot. Magyarul olvastam, mert németül nem tudok, de bár ne tettem volna. Ha rengeteg időm lenne, meg maga a sztori lett volna annyira jó, akkor eskü letolnám angolul is, csak hogy kiderüljön, hogy a how do you do fellow kids jellegű szöveg miatt volt-e béna a könyv, vagy amúgy sem egy nagy szám.

Két csalódás után már végképp szerettem volna valami igazán beszippantós-élvezeteset. A Shades of Magic trilógia szintén régi listás, barátnőm nagy kedvence, mióta az első kijött, azóta minden évben rákérdez, hogy elolvastam-e már őket. Na most elolvastam, és tetszett. Jól felépített világok, emberi karakterek, pörgős, izgi. Szeretem, mikor olyan a fantasy/sci-fi, hogy nem kell benne értetlenkedni, meg nem merülnek fel "most akkor ez hogy is van" kérdések, csak olvasod, és olyan, mintha minden furcsaság a legtermészetesebb lenne, mindezt úgy, hogy nem is magyaráz túl semmit. Ez ilyen volt, és mind a három könyv tartotta a szintet.

Aztán mivel minden évben megfogadom, hogy klasszikusokat is be fogok pótolni, elővettem a Mester és Margaritát. Annyira emlékeztem, hogy mindenki hogy szerette gimiben (én basztam elolvasni, akkor épp az angol nyelvű féltégla Gyűrűk urával feküdtem és keltem, nem volt időm ilyen hülyeségekre, mint orosz mágikus realizmus). Hát baszki, én ilyen borzalmasan szar könyvet régen tartottam a kezemben :D Nem az a baj, hogy mágikus realizmus, meg hogy macska meg sátán meg váratlan dolgok. Hanem hogy egy buta, értelmezhetetlen katyvasz az egész. Értem és elismerem a regény világirodalomban elfoglalt helyét, de ez egy kész katasztrófa volt, az első 20-30 oldal után (ami viszont kifejezetten tetszett!) borzalmas szenvedés minden perce. Soha többet.

A Shock of the Fallt nem tudom már hogy választottam, tudtam hogy nehéz téma, de jókat hallottam róla. Tényleg nem volt rossz, bár túlzottan nem maradt meg.

A Heart of Darkness annyiszor szembejött itt már a tumblin, hogy nagyon kíváncsi voltam rá. Persze pont egy olyan periódusban sikerült nekiállnom, amikor nem volt hozzá agyam, nem tudtam rá rendesen figyelni, túl sok minden zajlott a való életben hozzá. Kb 20 oldal után elengedtem, de elő fogom venni megint, mert a 20 oldal nagyon ígéretes 20 oldal volt.

Zafónt most olvastam először. A Szél árnyéka kifejezetten jó volt, intelligens, izgalmas, érdekes, sok helyen vicces. Én nem tudom miért olvasni mindenhol azt, hogy nem jó a könyv, ha nem ismered a történelmi hátteret. Ha valaki emiatt nem állt még neki, az ne halogassa tovább. A második rész is tetszett, és hát vonhatnék párhuzamot a korábban olvasott mágikus realista "a sátán saját szórakoztatására baszakodik egyszeri halandókkal" sztorival, de egyszerűen nem lehet a kettőt egy mondatban említeni sem. Ez egy teljesen követhető, az embert az előtérbe helyező, értelmes történet, amiben értelmetlen/megmagyarázhatatlan dolgok (is) történnek. Mindemellett krimi, szociográfia és valláskritika, de egyikből sem túl sok. A harmadik rész ugyanígy zseni, még ha kicsit más stílusban is, de teljesen jól illik a másik kettő mellé. A negyediket viszont már csak elkezdtem, mire a harmadik végére értem, úgy éreztem épp eleget olvastam már ezekről az emberekről. Meg amúgyis megnyitott közben a little free library az utca végében, amitől nagyon megjött a kedvem norvégul olvasni.

A sort a Méhek történetének eredeti kiadásával kezdtem. Olvastam már, jó könyv, remélem a sorozat harmadik és negyedik része is felbukkan majd a telefonfülkénkben, azokat még nem olvastam. (Ha nem, hát kénytelen leszek könyvtárba menni. Oh well.)

Utána a Vega című YA sci-fi-szerűséget olvastam, amit egyébként egy norvég tumblis 2 éve elpostázott nekem, mikor néhány könyvét felajánlotta a langblr közösségnek. Persze otthon elő sem vettem, úgyhogy most bepótoltam, ha már itt is itt volt a polcon. Rengeteg potenciál volt az alap ötletben, nagyon érdekes is lehetett volna, de sajnos egy buta karakterekkel operáló, rosszul megírt történet lett, idióta párbeszédekkel, tele plothole-okkal, és egy idegesítő "szerelmi háromszöggel", aminek az lett a vége, hogy a főszereplő csaj dobta a kedves és figyelmes, de az apja miatt kicsit megzavarodott fasziját egy olyan csávóért, akinek hiába mondta el minden alkalommal, hogy van pasija és nem érdekli, folyamatosan nyomult rá, meg így lesmárolta mikor nem figyelt meg ilyenek. Én nem is értem, hogy lehet tizenéveseknek szóló könyvbe ilyet beleírni. Namindegy. Ne adjátok a gyereketek kezébe ezt a könyvet.

Jelenleg Tore Renbergtől olvasom a Kompani Orheimet. A filmet szeretem, láttam is már párszor. Nehéz téma, a film sem a legvidámabb, a könyvvel lassan is haladok, mert olvasva még súlyosabb. De jó. Sajnos magyarul az értelmezhetetlen Mégis van apám címet kapta, ami miatt szívesen elbeszélgetnék az illetékessel.

Ezt most mobilról pötyögtem be, linkek nem lesznek. Amúgy sem nektek írom első sorban, hanem magamnak, nekem meg minden ott van a molyon :) szori.

2021-es lista.

#moly #reading list #books of 2023 #books of 2022

[boldogsaghormon-segit]

Belefáradtam

Nagyon régen nem írtam ide semmit se már szóval itt az ideje. Pár nap s egy új év kezdődik s még mindig egyedül vagyok nem találtam meg azt aki mellém való jó tudjuk nem kell keresni majd jön magától de már eleget vártam, állandóan csak azt látom hogy itt meg ott szerelmesek, nem igaz hogy én nem érdemlem meg a szerelmet s hogy valaki végre velem is foglalkozzon mert addig oké hogy én próbálok mindenkivel foglalkozni s segíteni de már nem megy, bele fáradtam:)

#magyar #gondolat #magány #fájdalom #szeretet #magyar tumblisok #saját #reménytelen szerelem #szerelmes #félelem

[egy-lany-blogja]

Bele fáradtam a saját életembe, az érzéseim kuszaságába ,abba hogy soha nem vagyok elég jó,abba,hogy nem kapom meg azt a szeretetet amit érdemlek...

[padgany]

Nehéz ebéd = nehéz álom

Májas és véres hurka, mellé kolbász volt az ebéd tegnap. Persze mindegyikből két adagot ettem, savanyúsággal és három, nagy szelet kenyérrel. Legutóbb mikor hurkát és kolbászt ebédeltem, estig rosszul voltam. De ez nem érdekelt, ettem és ettem míg tele nem lettem és bele nem fáradtam. Hát igen, a jól ismert önsorsrontó magatartásom a mohóssággal és a tudatosság teljes mellőzésével újra átvette a hatalmat felettem, így nem tehettem mást, az ágyba és a délutáni alvásba menekültem.

Gyorsan elaludtam, álmomban a nővérem születésnapjára gyülekeztünk. Tudtam, hogy a tesómat ünnepeljük, ő mégsem jelent meg és nem ismertem senkit sem az - amúgy idegen és sötét - utcán várakozó emberek közül. Egy családi házzal szemben várakoztunk, az út túl oldalán, egy hinta mellett. Körbenéztem és csinos, korombeli nőket láttam, pár idősebb férfit és gondoltam letojom, ha hülyének néznek, ha nem, én most hintázni fogok. Három hinta lógott egymás mellett, a középsőbe ültem és elkezdtem hajtani magam. Jó érzés volt lengni, már azt sem bántam, hogy a tesóm még mindig nem érkezett meg. Idővel két lány is csatlakozott, egy szőke és egy fekete hajú. Azt hiszem a szőke nagyon megtetszett, sokat nevettünk a hintázás során, fehér fogai fényesen csillantak az esti sötétben. Aztán valami történt, a lány észrevett egy állatot a szemben lévő ház kerítésének tövében. Mire odaértünk, a macskaszerű lény beugrott a kertbe és szem elől vesztettük. Óva intettem a lányt, ennek ellenére benyitott a kapun és az állat után eredt.

Sokat vártam, mire visszatért már csak ketten voltunk a korábban nyüzsgő utcán. Beinvitált, azt mondta, egy nagyon érdekes ember van a házban akivel érdemes lenne beszélgetnem. A kezembe adott egy tollat és egy jegyzetfüzetet azzal a kéréssel, hogy jegyzeteljek majd. Nem értettem, haboztam, de úgy döntöttem bemegyek vele.

A házban meleg és világos volt, az előszobából egyenes út vezetett az étkezőbe, aminek közepén egy megterített, kör alakú étkezőasztal állt. Három főnek volt megterítve, egy kedves, alacsony asszony sündörgött körülöttünk aki hellyel kínált. Leültem, de ekkor szembe találtam magam egy Sztálinra hasonlító férfival, aki az asztal túloldalán ült. Mellettem a lány, az asztal közepén egy nagy lábosnyi tojásos lecsó szeletekre vágott puha kenyérrel, szemben pedig a Sztálinforma ötvenes éveiben járó férfi. Letettem a tányérom mellé a tollat és a füzetet, majd az asszony kérlelésére mertem a lecsóból és elkezdtem falni az ételt. Tunkoltam a kenyeret a lecsóba, ettem és ettem, majd mertem mégegyszer a lábosból és folytattam a zabálást. A lány közben unszolt, hogy kérdezzek a férfitól valamit. Nem volt kedvem, az étellel foglalkoztam, végül a lány kedvéért elkezdtem kérdezni a férfit a munkájáról, a családi állapotáról és, hogy miért látott vendégül két idegent. A vasgyárban dolgozott, két lánya volt és a sürgő-forgó asszony a feleségeként funkcionált. Arra a kérdésre, hogy miért hívott meg két idegent vacsorára már nem válaszolt, csak mosolygott. Egyáltalán nem volt érdekes, unottnak, egykedvűnek és magányosnak tűnt, mégis teleírtam egy oldalnyi szöveget róla. A végén már ő erőltette, hogy kérdezzek még, ezt is csak úgy, hogy miközben a sötét szemeivel szuggerált, a csuklóját forgatva a mutatóujjával köröket írt le a levegőbe. De nem tudtam már mit kérdezni, közben azt is észrevettem, hogy betűk helyett egészen addig krikszkrakszokat írtam a papírra. Nem tudtam betűket formálni, a kezem teljesen béna volt. Mire észbe kaptam, a szőke lány eltűnt mellőlem és az asszony sem futkosott már körülöttünk. Csak én voltam ott és a férfi. A végén csak néztünk egymásra némán.

Végül megjelent a rejtélyes állat, a szája szélét nyaldosó egyszerű, jellegtelen, szürke színű házi cirmos. Mellém baktatott, a testét végighúzta a vádlimon, majd komótosan tovább állt és az ablakon keresztül eltűnt az esti sötétben.

#délutáni álom #sors? #jövő?

[kedvesmajam]

ma csodálatos napom volt

délelőtt elmentem edzésre. nem ment egészen jól, még mindig kísér a köhögés és el is fáradtam a vége előtt. a legvégén a planket többször feladtam, de az utolsóra összekaptam magam. és végig munkált bennem, hogy jó a teremben lennem, ismerős a tatami, szeretem, ahogy tolom ki a határaimat. kedden nem tudok menni, mert koncertjegyem van, de eztán is szeretnék mindig járni, mikor tehetem és szeretnék egyre nagyobb súlyokkal, több ismétlésszámmal és új gyakorlatokkal fejlődni

utána hazagurultam, kiteregettem az izzadt ruhákat, letettem a bringámat. elsétáltam könyvesboltba, vettem is egy könyvet. aztán a kínaiban ebédeltem, ittam egy kávét

elmentem kozmetikushoz, ahová ebéd közben foglaltam időpontot. láttam, hogy megáll ott a Normafára menő busz

mivel szép napsütés volt és nem terveztem mára semmit, felmentem Normafára. nagyon jó volt a fűben ülve olvasni, nézni a kilátást. ha bármit kívánhattam volna, társaságot kérek. jó volt látni, ahogy baráti csoportokat, akik piknikeztek, beszélgettek. élveztem az olvasást, elégedett voltam a helyzetemmel, de jó lenne, ha én is tudnék másokkal piknikezni

hazafelé elmentem boltba, mert akciósak voltak a magvak. vettem olyan magvakat, amiket még soha. jó, hogy már ilyenekre költöm a pénzem, és az is, hogy megengedtem magamnak ezt a "luxust"

este megittam azt a mustot, amit karácsonyra kaptam egy kollégámtól. ittam még két alkoholmentes sört. és cigiztem. féltem tőle, hogy mivel a must üvegben van, bekapcsolja a sóvárgást, de nem így lett. a must és a sörök olyanok voltak, mint a gyümölcslé. tudom, hogy egyes iskolák szerint az alkoholmentes készítmények sem férnek bele, de én jól vagyok ezzel. bár a rítus hasonló volt, mint mikor roséztam, de abszolút nem ugyanaz volt az indíték, a magatartásom. szóval minden oké

tényleg jó volt a mai nap és büszke vagyok rá, hogy ennyire spontán döntéseket hoztam. és nagyon jó, hogy nem feszengtem, nem kattogtam

[boxispromises]

Midőn a fáradt lélek nyugovóra tér.

Pragmatikus megadása, a haláltól sem fél.

Hó fehér zakóban zokogtok majd sírbolton.

Míg az utolsó kőbambit a detoxban kibontom.

Evett már a bánat, a rosebb aztán még se

Fáradtam bele az isten keresésbe.

Elszálltak velem az évek meg az elvek.

Egy útjelző tábla int, hogy merre menjek.

22 évesen az életet választom.

Megválasztalak titeket, nem lesz olyan ki átbasszon.

Végezetül pedig csak annyit mondhatok;

Nagyon megbánjátok-tok-tok, hogy bekattogtattatok.

BOXOS

[onsieluenkeli]

Detto

Csak én hamarabb fáradtam bele, viszont korábban is kezdtem. Biztos vagyok benne hogy egy nap Molnár Áron is el jut ide, szerintem sejti is már. Egyszer jönni fog még neki is egy politika-mentesebb időszak, és én teljesen megtudom érteni majd.

Nehéz, de mégsem az lesz az igazi csalódás. Hiszen őt is (és a Noárt ist) követi értelemszerűen egy újabb generáció, új ötletekkel, új emberekkel... És végtelenül büszke lesz majd rájuk. Ahogyan én is. (Segíteni biztos hogy fog nekik, csak ő is egy nap, át fogja engedni a nehezét...)

Viszont, az lesz majd igazán a kemény, hogy akikkel küzdött, sokukban csalódni fog. Mert az emberek változnak, és nem mindenki jó irányban. Aktivistaként, ellenzékben rengeteget sérülnek az emberek lelkileg. Ez az oldal mindig több sebet kap, és nagyon nehéz újra és újra felkelni, hinni, akarni, sikerélmények nélkül, kudarcokkal tele, üresen. Szóval sokat fog még csalódni, mint a veterán katona a bajtársaiban.

A jobbik esetek talán azok, akik szépen csendben befékeznek. De a többivel meggyűlik a gond.

Hogy értsd

Manapság például ott tart már az ellenzék, a túl sok veszekedés, a borzalmas vélemények, és a Bully miatt, hogy már nem fogadja el senki sem a kritikát, az építő és segítő kritikákat sem. De az aggódó és figyelmeztető tanácsokat se. Míg az ép és fiatal mentalitás nyitott rá, addig a jobban tépett idősebb generáció rosszul van minden egyes beszólástól. Nem lehet segíteni annyira beragadtak, és abszolút nem együttműködőek már az emberek. Én is szenvedek. Ennek már nincsen értelme.

A megértés sem működik. Senki sem tart tiszteletben senkit. És ez az ellenzék!

Azután ott van az is, hogy hiába van feldobva egy-egy probléma, nagyon sokan segítség helyett, inkább versenyzésbe mennek át, és próbálnak még rosszabb, és még rosszabb problémákat feldobni. Mivel sosincsenek megoldások, ötletek, és sikerélmények, 2023-ra oda jutottak az emberek, hogy már csak gyűjtik a sz@rt... és azt bámulják.

A személyes kedvenceim pedig azok, akik az én hátamra dobnák a világ összes bajait, mintha egyedül én tudnám a megoldást rájuk, pedig nem. És mellette még elvárják hogy 5000 oldalas könyveket olvassak ki naponta, tőlem teljesen távol álló témákról. Küklopszra botoxoztatott, 50 év feletti öreg színész sztorija, és hasonló borzalmakat erőltetnének rám... Egy normális barát nem művel ilyet, de egy normális családtag sem! Vagy nézzek meg naponta 5 évados sorozatokat. - Nevetséges.

És ott vannak azok, akik szabályosan rábetegedtek másoknak a párkapcsolatára, másoknak a magánéletére, tippelgetnek, játszanak... csak ne kelljen a neten bármilyen érdemi és fontos ügy mellett kiállniuk. Ez a legrosszabb. És azt hiszik, senki sem veszi észre... A leggyávábbak!

Szóval... tényleg nehéz.

Nálam a lelket a nyugati típusú választások tartják még fent. Imádom az Amerikait 🇺🇲 követni, még akkor is ha Trump nyer. Irigylem őket, mert mindig 1 irányba fókuszálnak, mindig csupán csak 1 lépésnyire gondolkoznak, és elképesztően össze tudnak fogni... és nagyon messze vannak tőlünk. És hát a Lengyelek... uuuh.... Hát igen... most gyógyulnak, de náluk is elképesztően sok a sérülés.

.

[almodniszabad]

Bele fáradtam abba hogy mindig azt nézzem neked mi a jó és te mit szeretnél. Azt érzem igenis megérdemeltem volna hogy megkapjam tőled azt amire évek óta vágyom.

[emlekeimkonyvtara]

Kurvára bele fáradtam a megfelelésbe

#hungary #magyar #sajat #sajat szoveg #sajat iras #fajdalom #önutálat #öngyilkos gondolatok #halálvágy

[melankolia72]

Hamarosan felnőtt leszek már nem menthetem meg a bennem elhalt kislányt. Nem is igazán látom már értelmét a próbálkozásba, bele fáradtam. Úgy érzem túl sokat szenvedtem de semmit sem értem el. Talán a legjobb az lenne, ha most már végleg feladnám.

#depresszio #ongyilkossag #magyar tumblr #ptsd #ongyilkos gondolatok

[merjnagyotalmodni]

Ha kimondod a véleményedet , akkor mindenki csak bámul hogy mi történt veled. Igazából semmi sem csak bele fáradtam dolgokba és az emberek viselkedésébe. És igen is én is ember vagyok és kifogom mondani amit gondolok. Sajnálom, hogy eddig sok mindent magamba tartottam. De innentől ez másképp lesz.

#csalódás #fájdalom #elegem van #elegem lett #vélemény #érzéseim #elég volt #eddig volt türelmem

[boldogsaghormon-segit]

Csalódások az életbe s egyéb

Tehát bele fáradtam a minden napi csalódáskba, igazából én sem tudom mi tartja bennem a lelket bár igazából már nem sokáig lesz így na mindegy is

Sokat reméltem az élettől, de nagyon keveset kaptam, ennyi

#magyar #gondolat #magány #fájdalom #csalodas #magyar tumblisok #saját #félelem

[nemszabadmegtudni]

Remélem meg fogod ezt a kis rejtett üzenetet találni. Bele fáradtam ebbe a szerelemi háromszögbe.. nagyon fáj nekem hogy egy titok vagyok az életben, akit le kell tagadni és “szép dolgokat mondani rolam” felnőttünk már mind ketten. Elég lesz egy hét hogy át gondold kit és mit szeretnél. Ha 9ig esteleg nem látnád akkor tud végleg kilépek az életedből…

#igaz szavak