Tumgik
#barátot találni
imnotalreadydead · 7 months
Text
63. nehéz találni ebben a világban egy igaz barátot.
2 notes · View notes
Text
Most már hivatalos, “tudok” románul, van róla papírom, mondjuk akkor készültem volna ki, ha nem tudom megugrani a nyelvvizsgaszintet egy moldáv színész barát után. Azt nem tenném hozzá, hogy az erasmus félévem alatt kétszer nyitottam ki a szám románul, és az egyik a vizsga volt, a másik meg mikor hajnali 1-kor a szatmári magyar ismerőseimmel elkezdtünk egymás között úgy beszélni egy fél órát. Ők szépen beszéltek, Én meg úgy, mint egy olasz. A boltban is megkérdezték egyszer, hogy olasz vagyok-e, Dehát Én eskü próbáltam román barátot találni, hogy elvigye a magyar gondolataim, most meg félév erasmus után megszerettem az anyanyelvem, konkrétan többet beszéltem magyarul Szlovákiában, mint angolul, a német meg ott is haszontalan volt.
7 notes · View notes
unforgettablesblog · 3 years
Text
Jó barátot nehéz találni, és lehetetlen elfelejteni.
-John Green: Csillagainkban a hiba
585 notes · View notes
rozsonitsmeli23 · 3 years
Text
22:17
Jó barátot nehéz találni, és lehetetlen elfelejteni
11 notes · View notes
Text
Szerelem
Ha épp úgysincs jobb dolgod, olvasd végig. Esküszöm nem bánod meg. Szerelem:amikor együtt töltötök minden percet, csináltok ezer képet/videót, teleposztoljátok az összes lehetséges közösségi oldalt, az üzenetek fulladoznak a szívecskéktől, mutatjátok a jónépnek, hogy milyen varázslatos minden és rózsaszín köd, bla bla bla...Nem. Azt hiszem most el kell szomorítsalak, ha ezt eddig elhitted. Tudod mi az a szerelem? Tudod milyen érzés? Van róla fogalmad, hogy ez valójában, milyen komoly dolog is? Na figyelj.. Nem, nem arról szól, hogy 0-24-ben egymás nyakába lógtok, persze jó érzés együtt lenni, szó se róla, DE, amikor valaki távol van, kilométerekre/órákra és Te szüntelenül csak rá tudsz gondolni és csak őt akarod érezni, akkor is ha “akad más a kezed ügyébe” (mind tudjuk szerintem, hogy milyen az amikor a barátnődre/barátodra valaki rámászik, mert a csöpp agya nem tudja felfogni, hogy kapcsolatban él, skacok ilyenekkel tele van a világ, embert ölni meg durva lenne, úgyhogy amíg élünk ez így is lesz, le kell szarni!), na akkor az ott már valami, tudod nem csak akkor kell kitartani, amikor egyszerű és gördülékeny minden. Ha szeretsz valakit, akkor azt akkor is szeretni fogod, ha az ország másik felén van, erre nincs kifogás. Ne higyjetek el semmi olcsó magyarázatot, szüleidet LECSERÉLNÉD csak azért mert te elköltözöl tőlük messze? Nem! És miért nem? Mert szereted őket és ezen nem változtat semmi, főleg nem egy “kis” távolság. Én is tudom, hogy a szülők meg a kapcsolat teljesen más téma, de ismerd el, hogy a lényegben igazam volt. Képek a közösségi oldalakon? Nincs azzal semmi baj, ha mások látják, hogy van párod és boldog vagy. Na, de hogy közös instagram/facebook/snapchat accountok? Miért kik vagytok ti? Kyle Jenner és Travis Scott? (nem a 2 ismert személy a lényeg, olvass a sorok között, kérlek) Nem érzed viccesnek? Nem inkább csak magaddal akarod elhitetni azt, ami amúgy nem létezik? És az tudod milyen amikor a szobád tele van képekkel? Vagy a telefontokodba ott egy kép róla/rólatok, ahol nem látja ország/világ. Mert tulajdonképpen 1-2 ismerősön kívül a kutyát nem érdekli és nem is ez a lényeg, hanem, hogy Te lásd őt/magatokat és elmosolyodj, amikor meglátod azt a képet és azt gondold “atya ég, el se hiszem, hogy ő az enyém”. Ha túltesszük magunkat az internetes világ elszomorító valóságán...nézzünk valami más szempontot. Tudod milyen érzés, amikor van egy ember, akire BÁRMIKOR számíthatsz? (nem, ez nem egyenlő azzal, hogy felhív éjjel és te rohansz hozzá, nem a filmekben élünk lol, ja és mibe fogadunk, hogy a legtöbb fiatal szülei hallani se akarnának erről? good advice: meg se próbálj fogadni velem, mert csúnyán elbuknál) Na én arról beszélek, amikor a világ kiborít és van kihez fordulnod, meghallgat, segít (ha tud) és elmondja, hogy “nem lesz semmi baj, én itt vagyok neked”. Leírhatatlan érzés, amikor nem félsz a jövőtől, mert van egy biztos pont az életedben. Meg kell találnod a legjobb barátot, a lelkitársat egy emberben, ahhoz, hogy szerelemről beszélhess. Honnan tudod, hogy megtaláltad a megfelelő embert? MINDIG mosolyogni/nevetni akar látni téged, a Te boldogságod sokkal fontosabb lesz neki, mint a sajátja. Nem fél őszinte lenni és bocsánatot kérni (még akkor is, ha úgy érzi nincs szükség bocsánatkérésre). Boldoggá akar tenni téged, bármi áron, ott akar lenni neked, vigyázni akar rád. Figyelni fog rád és minden egyes akadályt úgy akar átlépni, hogy közben fogja a kezed! TE pedig ne legyél egy idióta, ha valaki veled akar lenni, veled lesz, ha valaki szeret téged, 1 másodpercig se fog megfordulni a fejedben, hogy talán mégsem.(mert nem hagyja, hogy ilyenre gondolj). Ha valaki lehozná neked a csillagokat az égről BECSÜLD MEG. Ha valaki megtenne érted bármit, tegyél meg érte mindent! És ha valaki hagyja, hogy feleslegesnek/pótléknak érezdmagad és nem tesz ellene, engedd el. Mindenki megérdemli, hogy találjon valakit, aki őszintén, ugyanannyira szereti. És mindenki találni is fog! És tudod mikor tudod meg, hogy szerelmes voltál-e? Ha együtt öregedtek meg vagy ha megöregszel és rájössz, hogy ki hiányzik az életedből!
2K notes · View notes
alilbharbie · 3 years
Text
Miért undorodom a generációmtól?
Nem tudok normálisan elmenni egy folyosón úgy hogy ne érezzem azt, hogy rólam beszélnek, vagy rajtam nevetnek.
Nem tudok normális barátot találni a korosztályomban.
Ha rajtam nevetnek az annyi idősek mint én akkor mindig azon gondolkodom, hogy bennük is van legalább annyi hiba mint bennem, így nem értem mi jogosítja őket fel erre
4 notes · View notes
feherangela · 3 years
Text
Amire az OCD-vel kapcsolatban jutottam
Az agykontrollra azt mondják, működhet. De ez az én átiratomban csak annyit tesz, hogy mindig koncentrálnod kell az adott ponton, hogy kilökd az agyadból. Gyógyszerrel ha megakadsz valamiben, könnyebb elengedni úgymond magától. Gyógyszer nélkül pedig ha megfelelő - én úgy mondom számomra optimális környezetben vagyok - akkor maga a megakadás sem jön létre, nem keletkezik kritikus helyzet, kritikus pont, amin agyalni kéne. Olyankor olyan vagyok, mint a többi ember, de számomra olyan, mintha lebegnék a felhőkben. földöntúli súlytalanság, könnyebbség. És alkohol sem kell hozzá, csak megfelelő társaság, esemény, bármi, ahol biztonságban érzed magad az adott emberekkel. Az én kutatásaim szerint az OCD az ősbiztonságérzet elvesztéséhez kapcsolódik. Tehát a biztonság érzete adja vissza.
Ami egyrészt ez, másrészt a víz, ami a kényszeres kézmosáshoz, hosszú zuhanyzásokhoz köthető. A víz alatt biztonságban érezzük magunkat, mert az anyaméhben is vízben voltunk. A vízzel akarjuk lemosni magunkról azt a mocskot, ami nincs rajtunk, amit magunkra képzelünk, hogy mások által ránk került, és ez nem is konkrétan fizikai koszt jelent. Biztonságban akarunk lenni ettől a kosztól, az emberi gonoszságtól, butaságtól stb. Nem hiszem, hogy aki OCD-s, az ne lenne aspergeres is, vagyis több autisztikus vonással rendelkezik, mint az átlagember. És a gonoszság, meg a negatív dolgok olyasmik, amiket egy autista megérez. Az a véleményem, hogy nem el kéne nyomni, hanem végülis ki kéne szolgálni, ahogy egyesek használják itt ezt a kifejezést. A vízhez van közünk, ezért szerintem ehhez kéne közelednünk és nem csak kézmosás formájában. Persze nem lehet mindenki tengerbiológus, de szerintem növelni kéne a vízzel való kapcsolatunkat hobbi szinten. Nem kötelező úszás formájában. Bár tudom, hogy elég szűkösek a lehetőségek. És sellők sem vagyunk, hogy kiélhessük magunkat a Balatonban. Vonzódunk a vízhez, ez persze abnormális-nak tűnik. Ugyanakkor teljesen normális, ha életünk első 9 hónapját tekintjük.
A kényszerek - a pakolgatás és az agyalás is, mind a biztonságérzetünket szolgálják. Lehet itt a hibás agyműködésre mutogatni, de szerintem ez egy nagyon egyszerű lelki probléma: "csupán" az ősbiztonságérzet elvesztése. Amit valószínűleg valamilyen anyával kapcsolatos trauma okoz. Visszacsinálni nem lehet. Nem feltétlenül abban a pillanatban jön elő (a gondolatok, meg a kényszercselekvések). Ezeket később bizonyos túlkritikusnak vélt történések hozhatják felszínre. (Ahogy esetemben is: a trauma 3 éves koromban, az esemény 11 éves koromban történt.)
A folyamatos biztonságérzethez folyamatos optimális körülmények kellenének, valószínűleg több oldalról is, de egyetlen oldalról is már nagyban javítaná a helyzetet pl. kolis szobatársak, párkapcsolat, baráti kör... Még egy barátot is nehéz találni, nemhogy egy egész társaságot, ráadásul minden tagját egyetlen városban...
Szóval ezért marad nekünk a gyógyszer. Amibe én sosem nyugszom bele. Ezért azóta is próbálom szeretni az életet, anélkül is, hogy az agyam termelné azt a sz@rt, amit nem termel... Ezért próbálkozok egy ideje a B vitaminnal, amiből feltehetően sokkal nagyobb adag kellene. Találtam egy jó kis tablettát múltkor a drogériában: Wörishofener Nervenpflege. Van benne mindenféle gyógynövény. Ez nem igazán a boldogsághormon-termelésre hat, de jobb, mint a semmi. Ahhoz elég, hogy az ember tudjon létezni, de a kényszergondolatok felét és a kattanásokat nem tudja enyhíteni. Lásd kilincsrángatás, elzárt gáz, villany stb ellenőrzése, dolgok rendezgetése...
Ezek akkor enyhébbek, ha valaki más(ok) is jelen van(nak). Egyrészt biztonságérzet, másrészt a ránk eső felelősség egy része áttevődik a másikra, így könnyebb elviselni. Ez az a rész, amire azt mondják, hogy nálunk túlműködik: a félelemérzet, aggódás mások miatt. A működésünk alapja az érzés, nem a racionalitás. Nekem a számolás sem szokott működni, tovább rángatom a kilincset, vagy tovább mosom magam ugyanazzal a mozdulattal. Maximum érzésre tudom magamtól abbahagyni, némi önkontrollal - a mosást, a rángatást csak bivalyerős önkontrollal, de utána fél óráig azon agyalok, hogy meg vannak-e az agyamban a mozdulatok és tényleg bezártam-e - jól. Gyógyszerrel is ugyanolyan nehezen hagytam ott az ajtókilincseket és a gázt, mint anélkül.
Vajon azt akarja-e ez az egész jelenteni, hogy egész életünkben mások segítségére szorulunk valamilyen szinten és ha nincs segítségünk, akkor a napunk nagy része ádozattá válik a létezés oltárán?
A probléma egyszerű, mégis összetett. Egyetlen érzés (érzéshiány), mennyi mindent generál. Viszzatérve az agykontrollra: én úgy hívom átverni a saját agyunkat. Ez a válasz? Nyomjunk el mindent, ami érzésekkel kapcsolatos, ebben a mai világban ugyebár, váljon egy ajtózárás is ösztönössé, reflexszé - nem mintha régen egyáltalán az ősembernek be kellett volna zárnia az ajtaját, de hát a jónépek egy idő után elkezdtek lopni... Érzések... ahogy egy autista üvölt, ha neki nem tetsző ember lép be a szobába... Vajon nem ősi, elemi érzéseink vannak-e bennünk felerősödöttebben, mint normális embertársainkban? Lehetséges-e, hogy ez nem deficit, hanem extra plusz, ami csak a mai modern világban jelent hátrányt... Lehetséges-e, hogy nem betegek vagyunk, hanem fejlettebbek? Az egyetlen láncszemek az autizmus és a világ között.
Mert mi tudunk beszélni róla, képesek vagyunk szavakba önteni. Egy súlyosan autista már nem. Ő belül szenvedi el és nem tud mit tenni ellene. Mi mindennek a tudatában vagyunk és képesek vagyunk például kezet mosni, kényszereket, gondolatokat állítani. Ők csak az érzést érzik és sok esetben ehhez képtelenek cselekvést intézni, de remekül forog az agyuk más területeken.
Az érzések világában a szeretetnek is mélyebb szerepe van, mint a hétköznapi világban, életben. A szeretet pedig energia, aminek hatalma van. De már nem az a világ célja, hogy szeretetben éljünk, érzésekből, segítve egymást, mindenkinek kidomborodhasson az ügyesebbik oldala valamiben - amitől sikerélménye van, örül, boldogság tölti el (Érzitek csupán ezeknek a szavaknak a hatalmát?) - hanem hogy képesek legyünk egyedül élni, pénzből, ridegen, robotokként, némi örömmorzsával fotoszintetizálva. Zárd be az ajtót és húzzál munkába! Mit gondoltok, csupán ez az egyetlen tény milyen hatással van bármely élő lélekre a világban?
6 notes · View notes
egyemberavilagban · 5 years
Text
Jó barátot nehéz találni,és lehetetlen elfelejteni...
John Green -Csillagainkban a hiba-
273 notes · View notes
just-strange-girl · 5 years
Text
Tisztelet a kivételnek..
Minden fiú azt hangoztatja,hogy a mai világba már nem lehet normális lányt találni mert mindegyik egy k*rva. Tényleg? Mesélj még.
Az a baj veletek fiúk hogy igenis vannak ilyen lányok,csak ti nem tudjátok megbecsülni őket. Ha találtok egy lányt akinek csodálatos a személyisége,magával ragadó a mosolya,és órákig is tudtok önfeledtül beszélgetni akár mélyebb témákról is...berakjátok friendzoneba,vagy csak kihasználjátok.
Ezért nem lesz soha normális kapcsolatom. Mert hiába a remek személyiség ha nem vagyok 60 kiló,nem öltözök úgy mint egy ribanc és nem vagyok mindennap kifestve.
Ha tényleg annyira számítana nektek a belső érték,nem használnátok ki a lányt már a legelső alkalomkor "filmnézés"címszó alatt.
Ha tényleg számítana nektek,ezután nem hagynátok el azzal a szöveggel hogy "Bocsi de ez nem fog működni,de tarthatjuk a kapcsolatot mert remek barátot találtam benned"
Miért nem lehet csak simán megbecsülni a másikat? Nem minden a külső. Lehet az a lány sokkal szebb...de soha nem fog tudni olyan mosolyt csalni az arcodra mint amilyet én.
175 notes · View notes
Text
Hogyha olyan emberek vesznek körül, akik között nem lehetsz önmagad, akkor ott egyetlen igaz barátot sem fogsz találni.
6 notes · View notes
bobcomedy · 4 years
Text
Bevalottam a kiszemeltemnek hogy bejön.
Elsőnek nem értette. Majd felfogta és friend zone-ba rakott.
Majd felajánlotta h “DE SEGÍT BARÁTOT TALÁLNI„
Szépen megköszöntem az ajánlatot majd elmagyaráztam neki hogy: egy életen át kereshet olyan embert akinek én tetszeni fogok és velem szeretne lenni.
Sajnos reménytelen a helyzet.
2 notes · View notes
vegso-pont-blog · 5 years
Text
Szerelem
Szerelem:amikor együtt töltötök minden percet, csináltok ezer képet/videót, teleposztoljátok az összes lehetséges közösségi oldalt, az üzenetek fulladoznak a szívecskéktől, mutatjátok a jónépnek, hogy milyen varázslatos minden és rózsaszín köd, bla bla bla...Nem. Azt hiszem most el kell szomorítsalak, ha ezt eddig elhitted. Tudod mi az a szerelem? Tudod milyen érzés? Van róla fogalmad, hogy ez valójában, milyen komoly dolog is? Na figyelj.. Nem, nem arról szól, hogy 0-24-ben egymás nyakába lógtok, persze jó érzés együtt lenni, szó se róla, DE, amikor valaki távol van, kilométerekre/órákra és Te szüntelenül csak rá tudsz gondolni és csak őt akarod érezni, akkor is ha “akad más a kezed ügyébe” (mind tudjuk szerintem, hogy milyen az amikor a barátnődre/barátodra valaki rámászik, mert a csöpp agya nem tudja felfogni, hogy kapcsolatban él, skacok ilyenekkel tele van a világ, embert ölni meg durva lenne, úgyhogy amíg élünk ez így is lesz, le kell szarni!), na akkor az ott már valami, tudod nem csak akkor kell kitartani, amikor egyszerű és gördülékeny minden. Ha szeretsz valakit, akkor azt akkor is szeretni fogod, ha az ország másik felén van, erre nincs kifogás. Ne higyjetek el semmi olcsó magyarázatot, szüleidet LECSERÉLNÉD csak azért mert te elköltözöl tőlük messze? Nem! És miért nem? Mert szereted őket és ezen nem változtat semmi, főleg nem egy “kis” távolság. Én is tudom, hogy a szülők meg a kapcsolat teljesen más téma, de ismerd el, hogy a lényegben igazam volt. Képek a közösségi oldalakon? Nincs azzal semmi baj, ha mások látják, hogy van párod és boldog vagy. Na, de hogy közös instagram/facebook/snapchat accountok? Miért kik vagytok ti? Kyle Jenner és Travis Scott? (nem a 2 ismert személy a lényeg, olvass a sorok között, kérlek) Nem érzed viccesnek? Nem inkább csak magaddal akarod elhitetni azt, ami amúgy nem létezik? És az tudod milyen amikor a szobád tele van képekkel? Vagy a telefontokodba ott egy kép róla/rólatok, ahol nem látja ország/világ. Mert tulajdonképpen 1-2 ismerősön kívül a kutyát nem érdekli és nem is ez a lényeg, hanem, hogy Te lásd őt/magatokat és elmosolyodj, amikor meglátod azt a képet és azt gondold “atya ég, el se hiszem, hogy ő az enyém”. Ha túltesszük magunkat az internetes világ elszomorító valóságán...nézzünk valami más szempontot. Tudod milyen érzés, amikor van egy ember, akire BÁRMIKOR számíthatsz? (nem, ez nem egyenlő azzal, hogy felhív éjjel és te rohansz hozzá, nem a filmekben élünk lol, ja és mibe fogadunk, hogy a legtöbb fiatal szülei hallani se akarnának erről? good advice: meg se próbálj fogadni velem, mert csúnyán elbuknál) Na én arról beszélek, amikor a világ kiborít és van kihez fordulnod, meghallgat, segít (ha tud) és elmondja, hogy “nem lesz semmi baj, én itt vagyok neked”. Leírhatatlan érzés, amikor nem félsz a jövőtől, mert van egy biztos pont az életedben. Meg kell találnod a legjobb barátot, a lelkitársat egy emberben, ahhoz, hogy szerelemről beszélhess. Honnan tudod, hogy megtaláltad a megfelelő embert? MINDIG mosolyogni/nevetni akar látni téged, a Te boldogságod sokkal fontosabb lesz neki, mint a sajátja. Nem fél őszinte lenni és bocsánatot kérni (még akkor is, ha úgy érzi nincs szükség bocsánatkérésre). Boldoggá akar tenni téged, bármi áron, ott akar lenni neked, vigyázni akar rád. Figyelni fog rád és minden egyes akadályt úgy akar átlépni, hogy közben fogja a kezed! TE pedig ne legyél egy idióta, ha valaki veled akar lenni, veled lesz, ha valaki szeret téged, 1 másodpercig se fog megfordulni a fejedben, hogy talán mégsem.(mert nem hagyja, hogy ilyenre gondolj). Ha valaki lehozná neked a csillagokat az égről BECSÜLD MEG. Ha valaki megtenne érted bármit, tegyél meg érte mindent! És ha valaki hagyja, hogy feleslegesnek/pótléknak érezdmagad és nem tesz ellene, engedd el. Mindenki megérdemli, hogy találjon valakit, aki őszintén, ugyanannyira szereti. És mindenki találni is fog! És tudod mikor tudod meg, hogy szerelmes voltál-e? Ha együtt öregedtek meg vagy ha megöregszel és rájössz, hogy ki hiányzik az életedből!
2 notes · View notes
Text
Olvasd végig nem fogod megbánni🤫 Esküszöm nem bánod meg. Szerelem:amikor együtt töltötök minden percet, csináltok ezer képet/videót, teleposztoljátok az összes lehetséges közösségi oldalt, az üzenetek fulladoznak a szívecskéktől, mutatjátok a jónépnek, hogy milyen varázslatos minden és rózsaszín köd, bla bla bla...Nem. Azt hiszem most el kell szomorítsalak, ha ezt eddig elhitted. Tudod mi az a szerelem? Tudod milyen érzés? Van róla fogalmad, hogy ez valójában, milyen komoly dolog is? Na figyelj.. Nem, nem arról szól, hogy 0-24-ben egymás nyakába lógtok, persze jó érzés együtt lenni, szó se róla, DE, amikor valaki távol van, kilométerekre/órákra és Te szüntelenül csak rá tudsz gondolni és csak őt akarod érezni, akkor is ha “akad más a kezed ügyébe” (mind tudjuk szerintem, hogy milyen az amikor a barátnődre/barátodra valaki rámászik, mert a csöpp agya nem tudja felfogni, hogy kapcsolatban él, skacok ilyenekkel tele van a világ, embert ölni meg durva lenne, úgyhogy amíg élünk ez így is lesz, le kell szarni!), na akkor az ott már valami, tudod nem csak akkor kell kitartani, amikor egyszerű és gördülékeny minden. Ha szeretsz valakit, akkor azt akkor is szeretni fogod, ha az ország másik felén van, erre nincs kifogás. Ne higyjetek el semmi olcsó magyarázatot, szüleidet LECSERÉLNÉD csak azért mert te elköltözöl tőlük messze? Nem! És miért nem? Mert szereted őket és ezen nem változtat semmi, főleg nem egy “kis” távolság. Én is tudom, hogy a szülők meg a kapcsolat teljesen más téma, de ismerd el, hogy a lényegben igazam volt. Képek a közösségi oldalakon? Nincs azzal semmi baj, ha mások látják, hogy van párod és boldog vagy. Na, de hogy közös instagram/facebook/snapchat accountok? Miért kik vagytok ti? Kyle Jenner és Travis Scott? (nem a 2 ismert személy a lényeg, olvass a sorok között, kérlek) Nem érzed viccesnek? Nem inkább csak magaddal akarod elhitetni azt, ami amúgy nem létezik? És az tudod milyen amikor a szobád tele van képekkel? Vagy a telefontokodba ott egy kép róla/rólatok, ahol nem látja ország/világ. Mert tulajdonképpen 1-2 ismerősön kívül a kutyát nem érdekli és nem is ez a lényeg, hanem, hogy Te lásd őt/magatokat és elmosolyodj, amikor meglátod azt a képet és azt gondold “atya ég, el se hiszem, hogy ő az enyém”. Ha túltesszük magunkat az internetes világ elszomorító valóságán...nézzünk valami más szempontot. Tudod milyen érzés, amikor van egy ember, akire BÁRMIKOR számíthatsz? (nem, ez nem egyenlő azzal, hogy felhív éjjel és te rohansz hozzá, nem a filmekben élünk lol, ja és mibe fogadunk, hogy a legtöbb fiatal szülei hallani se akarnának erről? good advice: meg se próbálj fogadni velem, mert csúnyán elbuknál) Na én arról beszélek, amikor a világ kiborít és van kihez fordulnod, meghallgat, segít (ha tud) és elmondja, hogy “nem lesz semmi baj, én itt vagyok neked”. Leírhatatlan érzés, amikor nem félsz a jövőtől, mert van egy biztos pont az életedben. Meg kell találnod a legjobb barátot, a lelkitársat egy emberben, ahhoz, hogy szerelemről beszélhess. Honnan tudod, hogy megtaláltad a megfelelő embert? MINDIG mosolyogni/nevetni akar látni téged, a Te boldogságod sokkal fontosabb lesz neki, mint a sajátja. Nem fél őszinte lenni és bocsánatot kérni (még akkor is, ha úgy érzi nincs szükség bocsánatkérésre). Boldoggá akar tenni téged, bármi áron, ott akar lenni neked, vigyázni akar rád. Figyelni fog rád és minden egyes akadályt úgy akar átlépni, hogy közben fogja a kezed! TE pedig ne legyél egy idióta, ha valaki veled akar lenni, veled lesz, ha valaki szeret téged, 1 másodpercig se fog megfordulni a fejedben, hogy talán mégsem.(mert nem hagyja, hogy ilyenre gondolj). Ha valaki lehozná neked a csillagokat az égről BECSÜLD MEG. Ha valaki megtenne érted bármit, tegyél meg érte mindent! És ha valaki hagyja, hogy feleslegesnek/pótléknak érezdmagad és nem tesz ellene, engedd el. Mindenki megérdemli, hogy találjon valakit, aki őszintén, ugyanannyira szereti. És mindenki találni is fog! És tudod mikor tudod meg, hogy szerelmes voltál-e? Ha együtt öregedtek meg vagy ha megöregszel és rájössz, hogy ki hiányzik az életedből!
1 note · View note
uveges-szemek · 5 years
Text
Csak szeretnék egyszer egy olyan barátot találni, akinek ugyanannyira van rám szüksége, mint nekem rá.
1 note · View note
Text
Köszönöm a legjobb barátnőmnek, hogy mindig mellettem van. Még akkor is, ha az agyára megyek a sok problémámmal. Nem tudom leírni elégszer, hogy mennyire hálás vagyok mindenért, amit tett értem. Ott volt velem jóban, rosszban. Mindig és sosem hagyott cserben. Mindig meghallgatott, még akkor is amikor neki is problémái voltak. Nem lehetne nála jobb barátot találni és lehet ez egy sablon szöveg, de így van. Elviselhetetlen napjaimon is elvisel és tudom, hogy mindent megtesz ilyenkor, hogy jobb kedvem legyen. Mindig ott van, ha magam alatt vagyok. Nem csak akkor keres, ha szüksége van rám, hanem csakúgy is. Mindig megkérdezi, hogy hogy vagyok és mindig tudja a választ. Bármennyire is próbálom előle titkolni, hogy nincs baj, ő tudja, hogy van. Minden kis hülyeségemet ismeri. Ismer, mint a rossz pénzt. Tudja, hogy nem tudom elfogadni magam mégsem szól le, hanem segít abban, hogy elhihessem, hogy az én külsőm is szép. Szeretném ezt a barátságot megtartani, ha lehet így fogalmazni. A késő esti hívásokat, ahol sírtunk és utána együtt nevettünk azon, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. Azokat a napokat, amiken találkoztunk. Felejthetetlenek. Bármit megadnék azért, hogy őszintén boldog legyen. Még egy életen keresztül írhatnám ezt, de nem kell, mert ő pontosan tudja, hogy mit akarok írni. Pontosan tudja, hogy számomra ő olyan, mint egy testvér.
@gyavaneldobva
1 note · View note
egysracblogja · 3 years
Text
Egész este nem aludtam egy percet sem. Probáltam de forgolodtam..2 helyen dolgozom, csak hogy elfáradjak és legalább aludni tudjak.
Érzem , fáradt vagyok nagyon , de az agyam nem enged.
Kattog mindennen , talán az elmúlt 3 évben most a legrosszabb egyedül lenni..nem tudom hogy éreztem-e már hasonlót.
Egyedül érzem magam , és magányos vagyok, de senkit nem akarok a közelembe engedni. Antiszociális élet nem mindenképp rossz, tudni kell kezelni és ennyi..félek, hogy ki csúszott az irányítás a kezemből.
Egyedül lét meg tanít arra, hogy mire is vagy képes egymagad.
Nehéz találni olyan barátot aki valojában az.
Sokszor gondoltam arra milyen érzés lenne ha képes lennék barátkozni ,és nyíltabbnak lenni.
Számomra a barátság olyan mint a vámpír tükörképe, nem létezik.
Annyi minden jár a fejemben, elfogyott a tej itthon ,bolt nincs messze, az emberek sokan vannak!
És itt döntöttem el hogy feketén dogom inni a kávét mostantól.
Néha értelmetlen összefüggés nélküli szöveget fogok írni, gondolok valamire és muszáj le írnom.
0 notes