Tumgik
#bíztam
ujrakezdesnelkuled · 8 months
Text
Én bíztam benned..DE..ugyan olyan vagy mint a többi...
16 notes · View notes
Text
Tumblr media
Bienvenidos a Edén (Üdvözöl az Éden!)
74 notes · View notes
tunderilona · 4 months
Text
tbt when ingyen kólát osztogattak az utcán de 14 évesnek kellett hozzá lenni (nem voltam annyi) és amikor rám került a sor a srác megkérdezte hogy hány éves vagyok, mondtam hogy 14, visszakérdezett hogy mikor születtem én meg biztosra akartam menni úgyhogy kicsit tovább vártam a kelleténél amíg a biztonság kedvéért leellenőriztem hogy ahhoz hogy 14 legyek TÉNYLEG 1994-ben kellett hogy szülessek-e úgyhogy kb 15 másodperc után válaszoltam hogy 1994ben és visszakérdezett hogy 'és ezt ki kellett számolnod?' 💀💀💀💀
5 notes · View notes
imafraidmyself · 10 months
Text
13.Úgy nőttem fel, hogy sosem bíztam magamban, mert mindig földig romboltak
236 notes · View notes
csacskamacskamocska · 1 month
Text
Tudtam, hogy randira fog hívni
Ez nem egy dicsekvő poszt, hanem egy szomorú, fáradt és kedvetlen poszt. Nem akarok nemet mondani, mert ismeretségnek azért neves meg érdekes ember, de férfiként nem vonz. Remélem letesz a bármilyen tervéről és beszélgetni is lehet vele. Igaz, most leginkább egy kaviccsal lenne kedvem beszélgetni, amit szelíden bevizez valami tenger. Bíztam benne, hogy nem így fog történni. 10 éve, mint egy kiskutya, összepisiltem volna magam a gyönyörűségtől, hogy felkeltettem a nagy ember érdeklődését. Most meg ez a jajj, ne már... Nem cserélhetném ezt be egy másik randira?
Tudod, hogy akarod, tudod, hogy nem akarod. Ez lett volna eredetileg a poszt címe, mert arról beszélgettünk a barátnőmmel a reggeli kávé közben, hogy a fia barátnője időt kért. Nem tudom mire. Olyan van, hogy bocsi, most két hétig egyszerűen nem tudok találkozni, beszéljünk telefonon, de nem megy a minőségi közös idő, hajszolt vagyok, ideges, nem megy. De hogy arra kell idő, hogy eldöntsem, hogy mit akarok? Hogy akarom-e a kapcsolatot? Ha erre idő kell, akkor nem akarom. Max észérveket keresek, ami megtámogat az önzésben, hogy továbbra is kihasználjam a másikat.
Jó, olyan van, hogy ÍGY nem akarom. Ahogy eddig volt, úgy nem akarom. A szerepemet nem akarom. Ha nem tudunk változtatni, akkor nem akarom. A felbillent mérleget, a rosszabb életet nem akarom. De ha ezt nem megbeszélni kell, hanem magamban kell mérlegelni, akkor megint csak baj van.
A másik embertől várjuk a boldogságot, hogy boldoggá tegyen? Azt mondják, hogy ez nem jó. Magunktól kell boldognak lenni. Azért a másik ember megkönnyítheti vagy megnehezítheti ezt. A másik ember öröme tud a mi örömünk forrása lenni. Ha örülsz, az engem is örömmel tölt el. Segítettem valakinek boldognak lenni. Ha ezt meg tudom tenni, jobb vagyok, mint reméltem. (Isten vagyok :) :) ) Ha nekem is egyre nehezebb a saját örömömet, boldogságomat megteremteni, mert nincs rá érzelmi támogatás, akkor kell idő, amíg az ember szembenéz azzal, hogy mi történik valójában benne meg a kapcsolatban. Folyton beszélsz, folyton problémáid vannak és az alapvető problémát nincs időm körbejárni, hogy velem mi van, ezért időt kérek. Néha nem a másikkal és nem a kapcsolattal van baj, hanem a saját belső világgal, az élethazugságokkal amin már túl kellett volna lépni, a feldolgozatlan félelmekkel, a toldozott-foldozott, kozmetikázott énképpel. Néha arra nincs idő, hogy ezekkel szembenézzen az ember. De a kérdésre, hogy akarod-e őt vagy nem, az ember mindig tudja a választ.
Tumblr media
14 notes · View notes
rebeka-felesleges · 3 months
Text
Hogy mennyire bíztam benned? Meséltem neked a családomról…
18 notes · View notes
nemvoltamelegjoneki · 9 months
Text
Hetek óta azon gondolkozom, hogy én hol rontottam el...
nem bíztam benned
nem kerestelek elégszer
kimutattam az érzéseimet
bocsánatot kértem mikor Te bántottál
nem létezett számomra más rajtad kívül
Mi volt az ok, amiért nem kellettem?
38 notes · View notes
the-bagira · 4 months
Text
Eljött ez a nap is. Annyira tudtam és bíztam benne, hogy hamarosan ez be fog következni. Keményen dolgoztam rajta és rengeteget fejlődtem és tanultam. Büszke vagyok magamra. Tudtam, hogy miért csinálom és elértem a célom. Erős, tudatos nő vagyok. Jön a következő felvonás.
12 notes · View notes
takemetochurch13 · 9 months
Text
Te vagy az, akiben én bíztam, és akit sose verek át🫡
15 notes · View notes
egy-lany-blogja · 1 year
Text
Azon gondolkodom, hányszor hittem, Isten valahol ott van fent, egészen a magasban. Ott a felhők felett ül és onnan néz le rám. Hányszor hittem, hogy ennél is közelebb van, csupán felettem lakik. Elég csak seprűnyéllel megvernem a plafont és tudni fogja, itt vagyok. Hányszor hittem, csak be kellene csengetnem és majd kinyitja az ajtót. Hittem, jó szomszéd vagyok. Cinikus, de türelmes.
Néha azt gondoltam, valóban nála vagyok. Bíztam abban, hogy a lábtörlő alatt hagyta a kulcsot és bármikor bemehetek hozzá. Talán, ha nincs otthon meg is várhatom. Aztán eszembe jutott, hátha hallja, hogy létezem. Voltam harsány, nagy hanggal és még nagyobb akarattal, hátha letekint rám az emeletről és észreveszi, hogy a földszinten én lélegzem.
Igen, ez sokszor eszembe jutott.
Aztán arra gondoltam, vajon csalódott-e bennem? Mit gondol majd rólam, ha kinyitja az ajtót. Bánatot okoztam? Azt mondja majd, megbuktam? Hogy történjen bármi, tegyek bármit, tévút volt ez az egész? És mondhat majd bármit. Mondhatja, hogy rossz voltam, haszontalan és számtalanszor eltévedtem. Egyetlen dolgot azonban nem mondhat majd sohasem, hogy nem ismert engem.
Sokszor eszembe jutott, mit mondanék neki. Mennyi mindenért okolnám és számonkérném, lennék könnyek között a Szomszédom és életem bírája. Beszélnék neki a könyörületről, melyből alig kértem, mégsem kaptam, nem azt adta, mást kaptam.
De aztán rájöttem, emelt fővel, dacosan mégsem vitatkozhatnék Istennel. Szeretnék inkább egy függőágyban heverni mellette csendesen és nézni Őt, miközben arra gondolnék, mennyi imám volt, amit nem mondtam még el.
Majd egy szörnyű éjszakán, amikor tehetetlenül a padlón hevertem megértettem, hogy Isten nem lehet sem fent, sem én nem lehetek a földszinti szomszédja. Mert ott van velem a padlón.
Ott ül mellettem, ott létezik lent, egészen lent, ahol elbukva megérkezem.
Ott az elképzelhetetlen mélységben végre rátaláltam Istenre. Megértettem, hogy nem lehet fent, mert mindig lent vár rám.
Ott fekszik mellettem némaságban és minden reggel megkapom a könyörületét. Ott van a napfelkeltében, a napnyugtában, anyám görbülő kezében, a gyermekeim szemében, a gyászomban, a vágyamban.
És igen, sokan mondják, nem látják Istent. Nézz le. Annyiszor tagadjuk, küldjük el, üldözzük és kiáltunk. De nem szól, csak hangtalan érkezik, egyre közelebb. Újra. Újra. Újra. Majd azt érzed, már ott van melletted. A padlón. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis
Tumblr media
21 notes · View notes
teleaszivem · 3 months
Text
Tudod…
A csillagokat lehozhattam volna az égről, akkor sem lettem volna elég neked.
Önző vagy…
Az összes szeretetemet elfogadtad és kihasználtál…kihasználtad, hogy én láttam benned a jót…láttam, hogy ki is lehetnél te.
Gondoltam majd én leszek az aki miatt jobb ember leszel hisz erről szólnak a kapcsolatok:visszük előre a másikat és segítünk egymásnak, hogy jobb emberek legyünk…..
De te mégis lehúztál engem, tönkretettél de én ennek ellenére is győzködtem magam és a körülöttem lévőket akik csak a fejüket fogták, hogy te nem ilyen vagy…
Kifogásokat kerestem helyetted, hogy mit miért csináltál, hogy mi az oka annak, hogy bántasz, hogy hazudsz
Milliószor elsétálhattam volna… el is kellett volna de én bíztam benned… bíztam BENNÜNK. Hiba volt
Sok mindent köszönhetek is neked ez igaz..
Sok mindent tanítottál nekem, jobban megismertem magam és azt, hogy milyen erős is vagyok
Azt is megtanultam, hogy nem elég a szeretet hiába van bennünk rengeteg
A fejemben már ezt egy ideje tudtam de a szívemnek mégis több idő kellett ,hogy fájjon, fájjon addig ameddig nem fáj már…
5 notes · View notes
viking84chef · 1 month
Text
7-8 éves story :) 😂
Nincs is annál kellemesebb stresszlevezető, mint egy szexizős közös zuhanyzás a pároddal. Faszt.
Valami oknál fogva a babámmal mégis úgy döntöttünk, hogy az milyen jó, és a nap végén ketten másztunk be a zuhanykabinba. Az már instant érződött, hogy a mozgásterünk a hetes busz és egy szombat esti pincekocsma szintjén áll, tulajdonképpen egy idiotcouple.rar szerencsétlenkedik a fürdőszoba sarkában. Az első öt másodperc egész kellemesen telt el, ugyanakkor elkövettem azt a hibát, hogy a barátnőmre bíztam a hőfok és a vízerősség beállítását.
A pokol itt szabadult el.
- Azért ne állítsd olyan forróAAAÁÁAÁÁHBASZDMEG – éreztem, hogy a szemöldököm lepörkölődik a helyéről.
- Most mi van?
- MELEEEEG ÁLLÍTSD EEEEL
- Miről beszélsz, ez még csak langyos…
- DEOLVADATÁLCA
- Még csak most fog bemelegedni!
Félrehúzódtam a sarokba az égési sérüléseim nyalogatni, miközben egyetlen szerelmem vígan pancsolt a folyékony lávában. Keresni kezdtem a tusfürdőmet, mire baba a kezembe nyomott egy ilyen női mézes narancsos fahéjas málnás lónyálat, amit jobb érzésű emberek inkább a pirítósra kennének, hogy az majd jó lesz, és olyan illatom lesz, mint a szeretetnek, vagy legalábbis egy őstermelői piacnak. Nyomtam belőle a hajamra is akkor már, majd megpróbáltam visszarakni a helyére.
A szűk mozgástérben való navigálásnak az a titka, hogy látnod kell, mit csinálsz. A samponozott pirítósnak a zuhanyzó sarkában ez sajnos nem adatott meg. Így történhetett az, hogy amikor visszatettem a polcra a flakont, ugyanazzal a lendülettel le is kúrtam a helyéről, egyenesen a nagylábujjamra. Reflexből elrántottam, ami a csúszós zuhanytálcán egyet jelentett azzal, hogy orral előrebaszódtam, lefejeltem a babám, és a kart Mordorról egy másodperc alatt Észak-Szibériává fordítottam át. Szinkronban sikítottunk fel, bár az övé némileg férfiasabb üvöltés volt. Én három szívrohamot hordtam ki lábon, vagyis térden, mert még mindig ott balfaszkodtam a tálca alján. Asszonyka gyorsan levette a zuhanyrózsát, én pedig visszafordítottam a kart.
Két karja van annak a zuhanyzónak. Az egyikkel a hőfokot állítod. A másik azt a nagyszerű funkciót indítja be, ami elzárja a zuhanyrózsából a vizet, és megnyitja a fejünk feletti, valamint a falba beépített nyílásokat, egyfajta masszázsélményt nyújtva ezzel használójának. A mi masszőrünk azon az estén egy kétszáz kilós orosz ex-KGB-s konyhásnéni volt. Megtörten esek ki a zuhanyzóból, felnézve a saját tükörképem nézett vissza rám. Pirosan, kék foltosan, fehér tusfürdő-szakállal úgy néztem ki, mint egy megevett és visszahányt Törpapa.
Ennek a lónyálnak még az íze is málnás.
6 notes · View notes
fajdalmak · 1 year
Text
Más ölel át
Újra és újra csak melléd nyúl
Kezem, ha téged keres
Számtalan tervem a vízbe fúlt
Mióta magányomra ébredek.
Megzavar a csend, idegesít a zaj
Semmi nem jó így,
Semmi sem vígasztal
Van annyi kérdés, mi felkavar.
Mi az, ami, amitől több, mint én?
Mi az, ami neked úgy fájt?
Ki az, akiben most bízol?
És miért hittem mást?
Hova fogy a levegő, hol lesz még?
Hol az, aki szívemig száll?
Kire hagyom ezt a titkot?
Most miért inkább más?
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?
Szüntelen gyűlnek a könnyeim
Folyton rád gondolok
Nem tudom többé elhallgatni
Azt, hogy belül fáj még, nagyon.
Megzavar a csend, idegesít a zaj
Semmi nem jó így,
Semmi nem vígasztal
Van annyi kérdés, mi felkavar.
Mi az, ami, amitől több, mint én?
Mi az, ami neked úgy fájt?
Ki az, akiben most bízol?
És miért hittem mást?
Hova fogy a levegő, hol lesz még?
Hol az, aki szívemig száll?
Kire hagyom ezt a titkot?
Most miért inkább más?
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?
Más az aki véd, más akire vársz
Más karjaiban lel az álom rád
Máshol kelt a nap, másnál ébreszt fel
Fagyos párnám rég tele könnyekkel.
Felkavar a csend, idegesít a zaj
Semmi nem jó így,
Semmi sem vígasztal
Sem a csend, sem a zaj.
Mi az, ami, amitől több, mint én?
Mi az, ami neked úgy fájt?
Ki az, akiben most bízol?
És miért hittem mást?
Hova fogy a levegő, hol lesz még?
Hol az, aki szívemig száll?
Kire hagyom ezt a titkot?
Most miért inkább más?
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?
30 notes · View notes
Text
elhittem…
elhittem, hogy vele más lesz, hogy ő más mint a többiek. régen bíztam már meg valakiben, de benne hittem, hogy ő más. és mégsem. nem érdeklem. alig keres. nem gondoltam volna, hogy amikor elkezdek hinni, akkor elbukok, hogy az érzelmeim buknak el. szóval ezt el kell engednem. elengedem, de nem csak őt, hanem mindent. a hitemet, és a reményemet is. nem hiszek már abban, hogy valaha valakinek kelleni is fogok. nem tudok. senki nem küzdött még meg értem és valószínűleg nem is fog.
2 notes · View notes
Text
Szilveszterkor írtam egy nagy reblogolós posztot, hogy milyen mesés párkapcsolatban élek, és már a tumbli népe, meg azóta 2 barátnőm, és a leendő(most már nem igen) sógornőm reakcióját hallva, már elég egyértelmű a döntésem. Van bennem valami, valami kis hangocska, ami ha nem jó valami, így nagyon halkan susog a fülembe, baj ban, valami nem stimmel, és sose hallom meg, már kb egy hónapja azon agyaltam, hogy bennem van a hiba, hogy Én nem tudom értékelni, hogy milyen szép életem van, el vagyok rontva, és valahogy feltételezni se mertem, hogy nem én vagyok a szégyentelen csődtömeg, de a karácsonykor elindult eseményláncolat óta már nem tudom elhinni magamnak, és valahogy sokkal mellbevágóbb, hogy nem működik így ez a kapcsolat, hogy újra egy adott időegységen belül egyedül leszek, lebegni fogok a semmibe. Sokat elárul, hogy a sörös pohár mellől annyira figyel rám, hogy ebből az egészből nem vesz észre semmit, már el is mentünk egymás mellett, és nem tudom elképzelni hogyan tudnék hozzá, ehhez az emberhez újra kapcsolódni, nyáron annyira bíztam benne, hogy hozzá költöztem. Egészen megszoktam itt, tényleg jó dolgom van, és ha nincs itt, akkor továbbra is elvagyok, de most már számolom hány sört iszik, illetve hány pohár bort, és gyakran, idegesen pillantgatok oda, és rettegek, hogy észreveszi, monitorozom, mennyit iszik. Szóltam 2 sör, és egy pohár bor után, hogy “mostanában kicsit sokat ittunk, nem kéne ennyit” (mi, többes számban, én rá se tudok nézni a piára egy ideje). Hát szerinte meg nincs semmi baj. Eddig is tudtam, eddig is realizáltam, de nem volt agresszív. A szilveszter este hajnalban azt hittem meg fog ütni, a többiek mikor szóvá tették, hogy ne a telefonját nyomkodja, hanem mondjuk figyeljen rám, rájuk, összeszólalkozott K-val, hogy ő igenis csak jól érzi magát, Én is jól érzem magam, és kiabált, éreztem, hogy elkezdem egyre gyorsabban venni a levegőt, és felszaladtam a fürdőbe, régen nem volt velem ilyen, apám meg anyám tudott kiváltani hasonlót, apuka ilyenkor azt mondta, ne színészkedjek, anyuka meg azt, reméli megdöglök, úgy kell nekem. Mire felocsúdtam, kiabálva nyitott be a helységekbe, és nevemet kántálta, “mi a fasz bajom van”. Az egésznek olyan Ragyogásos érzete volt, mintha egy filmben lennék. Tudtam, hogy el fog érni ide is, már az emeleten jár, és nem tudok hova bújni, anyámat, meg apámat kezdtem hívni, nem tudom miért, valamiért mélyen legbelül a mai napig a diszfunkcionális szüleim védelmére, és elismerésére vágyom, pedig már régen realizáltam, hogy ennek nincs értelme, tovább kell menni. Majd 23 leszek ebben az évben, és ha nagy baj van, félek, csak őket próbálom elérni, persze egyik se vette fel. Anyámé Dél-Afrikában ki se csörgött, apám meg amúgy, lábjegyzet reggel visszahívott, de nem vettem fel, felesleges vele számolnom, ő nincs. Elért hozzám, tényleg ideges volt, sose láttam még ilyennek, kértem, hogy menjen ki, kétszer, háromszor, és elment, szentségelve letámolygott, és tovább ivott. Nem tudom mennyi idő után összeszedtem magam, visszaültem társasozni, próbáltam játszani a szerepem, de szólt, hogy menjünk ki, beszélni akar. Olyan volt, vagy legalábbis Én olyannak érzékeltem a hangját, hogy “baj” lesz. Ott volt bennem a felismerés ha fenn nem ütött meg, akkor most fog, és senki nem fog megvédeni, legfeljebb majd ha hallják, hogy csattan, majd akkor körülállnak. A hallba próbáltam irányítani, a nyitott üvegajtó nem hangszigetelő, a lehető legkevésbé messzi alternatívára, biztosítottam róla, hogy az én hibám minden, és hogy hisztiztem, és túlreagáltam, az egész olyan szürreális volt, ahogy beszélt, az egész helyzet, most sem vagyok benne egészen biztos, hogy nem Én vagyok-e a hálátlan, és nem értékelem eléggé, lehet hogy ez belefér? Általában békés, és eddig nem irányult ellenem az agressziója, ha az is volt. Le kell lépnem, de okosan, tervel.
23 notes · View notes
felejtsemvagyne · 10 months
Text
Csalódás volt az egész.
Hirtelen szétesett minden amit valódinak éreztem.
Ki folyt a kezem közül,mintha meg sem történt volna.
És talán ez fájt a legjobban. A valóság széttépte a felépített képem.
És a bennem lévő kislány zokogva esett össze.
Mert azthitte talált valami igazán értékest.
Valami olyat amiért érdemes élni,és túl élni.
Aztán mintha egyszer csak elvették volna tőle..
Vakon bíztam,és szerettem..
Talán egyik pillanat sem volt őszinte.
De legalább a miénk marad..
Mert ott,akkor érezhettem és ha másért nem ezért hálás vagyok.
5 notes · View notes