#ahogy annak lenni kell

[kepeslajoska]

Erdogan úgy lépett át Orbánon, mint a kutyaszaron

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy Magyarország nagy illiberális barátja, Orbán Viktor puszipajtása, a nem sokkal ezelőtt a legszebb magyar lóval megajándékozott török szultán, akinek a kedvéért népünk nagy bölcs vezére a világ legnagyobb katonai erejével dacolt, akiért lejáratta magát, végül úgy lépett át Orbánon, mint a kutyaszaron.

Ilyen övön aluli ütést, ekkora cserbenhagyást, efféle semmibe vételt még nem láttunk, mióta a törökök csellel elfoglalták Budát. Erdogan semmi tekintettel nem volt a pincsi kutyaként utána szaladgáló és lelkesen csaholó Orbánra, hogy ezzel Orbánt kicsinálja, koncnak odadobja a NATO, az oroszok és saját belpolitikai megsemmisülése elé.

Erdogant nem érdekli, hogy Orbánból, a NATO-val és az EU-val viaskodó „erős emberből” egy pillanat alatt csinált egy senkit, aki fűhöz-fához rohangál, próbálja oltani a tüzet, és nem tudja. Vagy talán szándékosan csinálta, hogy megleckéztesse, és megmutassa, hogy a kettejük kapcsolatában ki az úr, és Orbánnak hol van a helye. Tanulja meg, erre számíthat. Maccsa nincs ebben a kapcsolatban (sem). Erdogan simán hátba szúrta.

Vagy csak megmutatta neki a valóságot, hogy diktátorok között nincs igazi barátság, csak érdek van, és ha az ő érdeke úgy kívánja, akkor nincs tekintettel senkire. Ennyire lehet az illiberális barátokra számítani, és biztosak lehetünk benne, hogy az Orbán-Putyin barátság éppen ilyen, s ha úgy hozza a lehetőség, Putyin egyetlen szavát nem fogja betartani, s úgy bevonul Magyarországra, hogy 1956 adja a másikat.

De a nagy türk barátoktól sem számíthat többre, akik tágra nyílt szemmel figyelik Orbánt, ahogy nyalizik és fontoskodik körülöttük, türknek és kipcsaknak kiadva magát. Eltűrik, hogy hízelegjen nekik, figyelik, hogy mi hasznuk lehet belőle. De ha a helyzet úgy hozza, a kipcsak áltürk ripacsot úgy vágják ki, hogy taknyán csúszik a felcsúti stadionig. Különösen, hogy Erdogan most megmutatta, mennyire kell becsülni az önkéntes türköt.

A kínai testvérek is kezdik megmutatni, hogy a nagy szeretet és barátság meddig tart, az ígéretek mit érnek, amelyeket soha nem is gondoltak komolyan, a mosolyok annak szóltak, hogy Szijjártó, Orbán, s ez a sok hülye, aki menekül a csőd elől, ezt elhitte. Semmit nem tartanak be sem az ígéretekből, sem a szerződésekből. Magyarországból egy mérgező szeméttelepet csinálnak, ahol megtöltik a temetőket azokkal, akiknek munkát adtak.

A végén Magyarországnak ebből semmi haszna nem lesz, és a bevételt is elviszik.

Ez a keleti nyitás eredménye és lényege, amivel Orbán jobban teszi, ha minél előbb szembenéz, és addig visszatáncol a vele végtelenül türelmes és lojális Európai Unió politikusaihoz, a demokratikus Amerikához, amíg teheti. Mert ha valamit egyszer nem úgy mond, nem úgy csinál, ahogy Trumpnak tetszik, a nagy Szuverén egy perc alatt megkapja tőle a becenevét, ami valahol az alakját vagy a sunyi kávézásait célozza majd meg.

Ellenség lett a politikai korrektség, ellenségek lettek az emberi jogok, a nyitott társadalom, a szabadság, a becsület és a tisztesség, és azt hitte, hogy ezeket a keleti diktatúrákban majd megtalálja, majd úgy bánnak vele, mint a felvilágosodás tisztelői. Hát nem, s ezzel jó lesz, ha szembenéz, amíg nem késő, és amíg Magyarországot nem szolgáltatja ki a keleti barbár népirtóknak és az ő „emberségüknek”. Sajnos, ez már megtörtént, a kezükben van.

Mindez már késő. Orbánnak már nincs visszaút. Ő már nem tud ember lenni, nem képes semmit visszacsinálni. A két világ közé kalibrálta be magát, és a két világ között hullott a semmibe, a mellette végsőkig kitartó szuverén országával együtt. Megy a szemétdombra.

Amerikai Népszava

[csacskamacskamocska]

Megreked

Nem értettem én ezt a dolgot, hogy emberek hogyan tudnak barátságban lenni az exükkel, aki az agyukra ment vagy bántotta őket. Az olyan kapcsolatokra gondolok, amikor valóban rongálták egymást, már nem is tudtak úgy kommunikálni, hogy ne baszódtak volna fel, vagy ne az jutott volna eszükbe, hogy szar, fáj, semmi se jó vagy amiben konkrét abúzus volt, fizikai vagy verbális bántalmazás. Azt sem tudom, hogy létezik-e olyan szakítás, válás, amit az unalom diktál. Figyelj, nem érdekel... nem érdekel amit mondasz és látom, hogy téged sem érdekel amit mondok, hát mondjuk ki, hogy ennek a kapcsolatnak vége, nem tudunk újat mondani, mutatni egymásnak, nem inspiráljuk, hanem kioltjuk egymást. És akkor szépen békésen unalombafulladtan vége, és néha esetleg megkérdezik egymástól, hogy él-e a másik. Vagy az sem érdekli már egyiket se. De nem is ez a lényeg, hanem olvasom egy cikkben, hogy tényleg mint a gyászmunka, a szakításnak is megvannak a lépései amikor egy bántalmazó kapcsolatból szakad ki az ember. 1. Kétségbeesés Az ember elveszítette az összes hitét magában, az ítélőképességében, a jó és rossz mérlegelésének képességét, és az önszeretetet. itt jelen van minden hazugság amit az ember megélt a kapcsolatban, az összes miért és minek és bizonytalanságok és teljes kilátástalanság érzés, hogy ebben nem lehet rendet tenni, mert csak a fájdalom van és akárhova nézek, csak az értetlenség, hogy mi a fasz ez. És az önhibáztatást se felejtsük el, az a bántalmazó kapcsolat stabil és tartós eredménye.

2. Ismeretszerzés Az ember rájön, hogy van neve annak, ami történt vele, hogy szabad és kell is nevén nevezni a gonoszt. És egyre biztosabb benne, hogy ha van is baj ővele, az nem az amit a másik mondott.

3. Felébredés Néha az ember úgy érzi, hogy végig tudja csinálni, le tud számolni a múlttal, néha kétségbeesik, hogy mi lesz vele "egyedül", jönnek a jó emlékek, de tömegével jönnek a rosszak, és felüti a fejét a düh, mert kezd megvilágosodni az ember, hogy méltatlanul bántak vele. Kiábrándulások, rémületek, harag és fájdalom hullámvasútja. De itt a harag a legerősebb, az ember megijed a saját érzéseitől, hogy mennyi indulat van benne. Hogy gyűlölhetem ennyire azt, akit annyira szerettem?

4. elhatárolódás És itt jön az, ami miatt a mai poszt íródott, ami ráébresztett érdekes dolgokra. Ez a pont minden szakításban amikor az ember eldönti, hogy meddig engedi a másikat. Teljesen megszakítja vele a kapcsolatot vagy az élete egy részéből kitolja de más részeiben megtartja (mert pl a gyerekek miatt). Amikor az ember már képes alakítani a dolgokat és nem csak sodródik az érzelmeivel. Amikor egy kapcsolatban rossz benne lenni, akkor az ember nem igazán tud mérlegelni, amíg benne van csak a pillanatnyi dolgokat éli meg és értelmezi és csak torzított dolgokat lát. Amikor eltávolodik, a pillanatnyi hatások megszűnnek és létrejön az az illúzió, hogy kézben tudjuk tartani a kapcsolatot. És megszületik az is, hogy innen már valódi szakítás van, tényleg vége a kapcsolatnak. Miközben, ahogy valahol olvastam is, sokszor nem a kapcsolatok hiányától, hanem attól érezzük magunkat magányosnak, hogy nem kapcsolódunk senkihez erős érzelmekkel. Hát, egy szar kapcsolathoz ugyanolyan erős érzelmekkel lehet kapcsolódni, mint egy jóhoz. Egy szar kapcsolat az érzelemkavalkád. Ragaszkodunk a szerelemhez, de ragaszkodunk minden intenzív érzelemhez is és az elhatárolódás szakaszban mintha kevesebb probléma lenne. És sokan itt meg is rekednek, nem lépnek tovább, nem akarják elveszíteni a kapcsolatot a másikkal, akár a bántalmazójukkal sem, félve a magánytól. Hiszen a bántalmazójukat jól ismerik, és ütéstávolon kívül már nem is olyan rossz ember.

5. helyreállítás. Az összes veszteséget rendbe kell tenni. Mindet. Anyagi, érzelmi, emlékek, fizikális vagy mentális dolog. Mindent stabilizálni kell. Ez már egy épülés, egy új élet kezdete, de ez a rész is borzasztó melós. Amikor azt gondolod, hogy jól vagy, akkor egyszercsak előugranak szituációk, amiket jó mélyre elástál, összeomlás, elkeseredés, mintha először látnád a valóságot, és azzal is kezdeni kell valamit, aztán megint nyugi, aztán megint jön valami. Rohadt hosszú idő, de itt már vannak pozitívumok, több energia, szabadabb gondolkodás, a gyógyulás érzése.

6. fenntartás. Itt már lehet új kapcsolatokat építeni, új párkapcsolatot keresni, és állítólag az ember itt már nem csúszik bele, hogy egy újabb bántalmazót fogjon ki.

Bár a leírás a bántalmazó kapcsolatok túlélési útmutatója, de szerintem bármilyen szakításra alkalmazható, ahogy a gyász fázisai is bármilyen veszteségre. tagadás, düh, alkudozás, bánat/lehangoltság és elfogadás Ami érdekes, hogy én nem nagyon ismerek senkit, aki ne a 2. vagy 3. pontnál kezdett volna új kapcsolatba. Lehet, hogy e miatt sem stabilak a kapcsolatok sokszor, mert az előzővel még van meló, az újra nem jut elég energia vagy csak mankónak használta az ember. És tucatnyi olyan embert ismerek, aki kapcsolatban maradt a bántalmazójával valami olyan indokkal, hogy barátságnak azért jó ez. És nekem mondják, hogy beszéltek az exükkel és ezért meg azért felbaszódtak, elszomorodtak, felzaklatódtak. Én meg nem nagyon értem, mert barátságban vagy az enyémekben ezek nem igazán jellemzőek. Pláne nem olyan, hogy úgy felbasznak, hogy utána annyi feszültség marad bennem, hogy még beszélnem is kell róla, hogy mennyire feldühített egy "barátom". (olyan persze van, hogy "ez hülye... hát ez hülye... de persze szeretem, de ez hülye..." :D)

Korábban arra koncentráltam, hogy a narcisztikus és a borderline között van egy mágneses kapcsolat, amiben mindkettőnek a betegsége-sérülése pont összeillik. Mint két kicsi lego :DDD De ez valami új gondolatot hozott, hogy a narcisztikus bárkivel fenn tudja tartani a kapcsolatot, aki megelégszik azzal, hogy kicsit távolabb megy és így csak annyi ütés éri, ami „ébrentartja”. Nem akarja végigcsinálni a veszteséggel való munkát és továbbra is használja a paneleket amivel idealizálta/felmentette a narcisztikust.

Nah, a pszichológia bonyolult, az emberek sokfélék, az érzelmeink és viselkedésünk labirintusa nem egyszerű. Kicsit azért legyen a másik oldalból is. Ne diagnosztizáljuk a partnert, mert nem vagyunk szakemberek. Sok minden sok mindenre hasonlít, ami vagy normális vagy átmeneti. Tényleg senki sem tökéletes, és nagyon pozitív, ha valaki szeretne épülni. Vannak kikerülhetetlen dolgok, hogy például tiszteletet akkor is várhatunk valakitől, ha nem baráti, szerelmi, párkapcsolati viszonyban vagyunk. A tisztelet alap. Az együttérzés is az tulajdonképpen, egy egységnyi mindenkinek jár, aztán a kapcsolat milyenségétől függ, hogy mennyi még. De szoros kapcsolatban az egy egységnyi empátia kibaszott kevés. Nem a szereteten buknak meg a kapcsolatok, hanem az elemi tisztelet hiányán.

#szakítás #bántalmazó kapcsolat #tisztelet #kapcsolatok #barátság #veszteség #03-28

[kiforditom-szetszedem]

Végre van fűtés!

Ez most úgy néz ki mint HAL a 2001 Ürodüsszeiából, kb így meg is szivatott minket a nap folyamán.

Ahhoz, hogy idáig eljuthassunk, szét kellett verni a régi fürdőszobát, amiből most a kazánház lett, kiütni egy válaszfalat, lebetonozni, burkolni a helyiséget, felszerelni, majd megemelni a kéményt, biztosítani bejövő oxigént, átvágni két falat ajtónak, hogy legyen ahol bevinni a kazánt, bevezetni a vizet, kivezetni a szennyvizet, megcsinálni a villanyszerelést.

Felszerelni a tíz radiátort, kazánházban összeforrasztani az indító rendszert, tágulási tartályt, osztó-gyüjtőt, stb, majd tiszta csizmákkal várni a Mikulást.

Aztán ma:

Telefonált a szaki délelőtt. Hogy az a ház, ahol fekete Mondeó van az udvaron? Mondom: az az SMS, amit induláskor kellett volna küldjön? Ja, későn jutott eszébe, de ott már nem volt térerő 😁 mondom, negyed óra s ott vagyok.

Kellemes élmény, együtt megszakértettük a rendszert, felprogramoztuk a gépet, indítjuk, nem gyullad. Eltelik negyed óra, újra, semmi. Tele füsttel, nincs oxigén. Ja, ventillátor nem megy. Ő szétszedi a dobozt, addig én töltöm le az alaplap rajzát. Kibogozzuk, hol csatlakozik a ventillátor, hát nincs becsavarozva, megoldjuk, elkezd működni. Indul a fűtés!

Várunk, hogy elérje a kazánvédő szelep hőfokát a víz, hogy keringjen, csak nem kering. Újabb debug, kiderül, hogy rossz helyre csatlakoztattuk a keringető szivattyút, mert szerbül van felírva, a "szivattyú" megvan, de hogy használati melegvìz vagy fűtési melegvíz, annak csak a rövidítése van. Nem akarjuk megfejteni, átrakom a màsikba. Beindul a szivattyú!

Nézzük, ahol a csőnek melegnek kell lennie, hideg, ahol hidegnek, meleg. Zseniális, kész sikersztori. Én meg égek, mint Zetelaka. Hardver debug. Mondja, fordítva lehet bekötve a kazánvédő szelep. Megint: rajzok letöltve, ellenőrzés, megvitatás, ez márpedig így jó. Visszacsapó szelep: ugyanaz a sztori, végül: ez is rendben. Keringető szivattyú: jó irányban van felszerelve. De mindegy, kazán beállìtva, beüzemelve, innen az én bajom, remegek, dadogok, nyugtat, fizetek, hazamegy.

Tartok fél óra szünetet, kiszellőztetem a fejem.

Visszamegyek, eszembe jut, hogy amikor a szivattyú tápkábelét összeraktam, nem volt egyèrtelmű, melyik lesz a fázis s melyik a null. Kihúzom, fordítva bedugom: elkezd minden jó irányba keringeni, de valamièrt még mindig nem az igazi, mert nő a nyomás, s nincs keringés.

S ekkor beugrik: amikor összeraktam a rendszert, egy mentális jegyzetet írtam magamnak, hogy ne felejtsem el megnyitani az osztókörön az áramlásmérőket a beüzemelés előtt... ugrok oda, nyitom, s már hallom is, ahogy süvít a melegvíz, melegedik át az osztó, nyomás visszaáll nominálisba, s radiátorok kezdenek melegedni!

Gyors telefon a kazános szakinak, hogy ő is aludjon nyugodtan, majd még eltököltem egy órát az áramlások kalibrálásával, most a radiátorok kb egyformán melegítenek, de ezen majd még csiszolok.

#házfelújítás #fűtés #kazán

[a-kaosz-istene]

Felfigyeltem soraidnak olvasása közben, hogy sokszor a társadalmi normák szerinti gyerekvállalás és a generációs átkot amit tovább ad az emberiség a gyerekeiknek témát. Engem is elgondolkodtat ez a dolog… Kiváncsi vagyok, hogy te szeretnél-e ezeken túl is vállalni gyereket.

Nem tudom, mi lesz majd, csupán azt, hogy még nem tartok ott semmilyen szempontból, de főleg mentálisan. Még rengeteget kell dolgoznom magamon ahhoz. Nem akarom továbbvinni a mérgező módszereket. Az egyik faktor amit a legtöbben nem is vesznek figyelembe és durva családi tragédiákhoz vezet. Sokat hallom a vitákat akörül, hogy milyen önző dolog nem vállalni gyereket. Sosem zavart, hogy élnek más emberek, viszont nevetségesen egyszerű megindokolni, hogy miért önzőbb gyereket vállalni, mint nem. Puszta logikai érvelés. Világra hozol valakit anélkül, hogy ő létezni akarna, mert te azt akarod, hogy létezzen és aztán ezért hálásnak kellene lennie? Igaz, lehetetlen előre megkérdezni, de ez is csak egy másik ok... Köszi, soha nem akartam itt lenni, de most már el sem mehetek, mert az bántana? Nem tartozol semmivel a szüleidnek. Azért itatja bele az agyadba a társadalom és a szülők úgy általában, hogy örökre a bábuk maradj és újraélhessék az életük rajtad keresztül és ez normalizált. Az, hogy most itt vagy két felnőtt ember döntése volt, akik ismerték a következményeket, nem a tiéd. Akár szeretnek akár nem, az igazság az, hogy saját maguknak hoztak létre, hiszen nem tehetsz jót valakivel, aki nem is létezik. Ahogy rosszat sem. Bár nézőpont kérdése… Ha azt gondolod az élet ajándék, akkor világi jótevőnek érezheted magad tőle. Azok akik azt mondják, hogy önzőség nem gyereket vállalni úgy értik, hogy ha már ők feladtak bizonyos dolgokat a gyerekes életért, akkor neked is fel kéne, mert az mekkora önzőség, hogy neked nem kell fekáliát takarítanod a falról, hajnali fél hatkor. Még akkor is, ha önzőség volna, gyermektelennek lenni, tervezed az életed. Annak mindig önzőnek kellene lennie, mert a végén csak rólad szól. Csinálj, amit akarsz. Vetess el tíz gyereket, vagy szülj tízet. Nekem mindegy, de ha már megszülöd magadnak, neveld is fel lelkiismeretesen.

[chimie]

A korábbi évekhez hasonlóan most is visszanéztem a tavalyi év kedvenc filmjeit. 10/10-es értékelést kaptak:

7 Prisoners Klasszikus "nagy film" szuper szereplőkkel, realista ábrázolással, drámával. Dickensi karakterek, csak épp a helyszín a mai Brazília.

Everything Everywhere All at Once Úgy jöttem ki a moziból, hogy ebben annyi ötlet és őrület volt, hogy most egy hónapig nem nézek semmit, és még akkor is egy erős hónapom volt. Tényleg ehhez képest a Rick és Morty lassú. Pörgetni kell az agyakat, de ebben elképesztő mennyiségű ikonikus jelent van. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet még fokozni, de biztos lesz olyan.

CODA Az előző film teljes ellentéte, egy egyszerű de nagyon emberi történet, ahol valahogy egyszerűen minden részlet egyben van, minden karakter él. És még kicsit rcsodálkozhatunk egy tök ismeretlen közösségre is.

Larry Talán a Drifter volt az utolsó magyar film, ami nekem 10/10-es volt. A főhős alakítása fantasztikus, de legalább ennyire szerettem, hogy itt azt éreztem, végre nem fentről nézzük a kelet-magyar végek életét. Nincs romantikus máz, de nem is röhögik ki ezeket az embereket. A zárójelenet a Keletiben önmagában is kurva jó.

Close Klasszikus "fecseg a felszín, hallgat a mély" film, amiben igazából kevés dolog történik, de az mégis olyan, mintha egy kicsit velünk esett meg volna (gyerekkorunkban).

9/10, ami igazából szintén nagyon-nagyon jó:

Good Luck to You, Leo Grande Klasszikus kamaradarab, két elképesztő karakterrel és sok-sok gondolkodnivalóval öregedés-nők-szexmunkások témában. Mondanám, hogy feel good, de valószínűleg sokaknak inkább felháborító támadás a közerkölcs ellen.

Parallel Mothers Valahogy Almodovarnak most is sikerült abszolút nézhető, hogy ne mondjam, izgalmas, és közben elgondolkodtató filmet készítenie. És már nagyon bizarrba sem kellett elmenni.

Drive My Car Nem bánom, ha lassú, feltéve, hogy valahová kifut a történet, és itt ez abszolút megvan. Meg hát ki ne töltene el 2 órát Japánban utazgatva?

The Power of Dog Most nézem, hogy lassan 300 elnyert díjnál jár, egyszerűen tényleg parádés, már nem is emlékszem, hogy miért nem 10-est adtam rá. Imádom, amikor egy film úgy ízig-vérig western, hogy a sztorija közben nagyon kilóg a zsánerből.

Rimini Egy kiöregedett osztrák lakodalmas zenész életének minden nyomorúsága a téli Riminiből. Klasszikus egyszerre érfelvágós és közben döbbent röhögős, ha Kaurismaki osztrák lenne, ilyeneket csinálna tuti.

Joyland Az élmény fele, hogy az ember rácsodálkozhat, milyen transzvesztitának lenni Pakisztánban (egyszerre muszlim többségű és egy olyan kultúrkör része, ahol ennek évezredes hagyománya van). De ezen felül is egy tök korrekt dráma, ahol egyébként egy csomó más nagy kérdés is felmerül.

Stutz Ez már-már nem is film, hanem egy hosszú beszélgetős podcast epizód némi képpel, de annak egyszerűen csodálatos. Tényleg nagyon intim és őszinte, és még jó esetben egy kis terápiás hatása is lehet a nézőre.

Végül a 8.5/10-es filmek:

Sunless Shadows Dokumentumfilm egy női fiatalkorúak börtönéből - Iránból. A szövegek szuper erősek, már-már a "nem hiszem el, hogy ezeket nem írta meg valaki" kategória.

A Hero Egy iráni film, amit nem tiltottak be otthon sem, mert nem annyira a helyi viszonyokról, hanem általában a mostanában jellenző "nincs is valóság" életérzésről szól. És még szórakoztató is.

I am Belmaya Itt nem is annyira a film maga az ütős, mint a sztori, aminek valahol a film maga is a része. Egy isten háta mögött élő, helyi szinten is inkább szegény nepáli nő elkezd kamerázgatni, és a végén már külföldi filmfesztiválra hívják, hogy beszéljen az embereknek arról, mit ért el, hogy látja a világot.

Cruella Engem nem különösen érdekel a divat világa, szóval nem hittem volna, hogy pont pont egy 101 kiskutya előzményfilm fogja megmutatni, hogy ebben mennyi kreativitás és őrület lehet, de abszolút ez történt.

Fresh Utálom a klisét, de bírom a horrort, szóval megbecsülöm az ilyen filmeket. Pedig féltem tőle, hogy még végignézni is kínszenvedés lesz, ahogy a főhősnőt szép lassan elfogyasztják. Tiny Cinema Ez a film tényleg teljesen trash, de a benne levő 6 horror sztoriból legalább 3 nagyot üt. Szerintem ebben a válogatásban még soha nem szerepelt semmi, aminek az IMDB ratingje 6 alatt van, na ennek valami 4.6. Nem józan állapotban nézendő, és bírd a bizarr dolgokat.

Sick of Myself Hétköznapi alakokra építő skandináv dráma, némi humorral. Nekem jobban tetszett, mint a Világ legrosszabb embere, ami pedig sokkal nagyobbat ment. The Beasts A falusi nyomor és suttyóság összecsapása a városból biokertészkedni kiköltöző középosztállyal. Abszolút Kelet-Európa a spanyol vidékről - a maga módján mindenkinek megvan a maga igazsága benne. Triangle of Sadness A Square nekem kifejezetten fájt, itt viszont kifejezetten jól szórakoztam, és közben még mondanivalót is kaptam. A 10-estől az térített el, hogy a végét kicsit sablonosnak éreztem.

[macskabuzi]

Huh

Amugy nem az maga tesz gallyra, hogy szarazelet, de hogy igazabol a legtobb napon azzal szembesulok, hogy igazabol nekem legalabbis nem is lesz jobb, >> kilatastalansag.

Amugy meg nem kene panaszkodnom, tok normalis keresettel meg munkaval rendelkezek, igaz, hogy albiban de egy jo helyen lakok, a barati korom nagyon tamogato, ahogy amugy a csaladom is (a tumbli nagy reszevel ellentetben meghozza nincsenek is traumak meg hasonlok amik miatt oket okolhatnam, szeretnek, maguk modjan anno tamogattak is). Nincs koros betegsegem, tobbe kevesbe fizikalisan is rendben vagyok, amiota edzek meg en is egyre inkabb kezdek elegedett lenni vele. Van egy kozossegem emelle akik szeretnek es fontos szamukra amit csinalok. Vannak elkepesztoen szeretetteljes haziallataim is.

De megis total felemeszt, hogy igy total szerencsetlen vagyok parkeresesben meg mindig (tudjatok mondtam, elsosorban akkor posztolok tumblira ha szarul erzem magam es ki kell irnom dolgokat magambol). 4 eve ert veget az utolso tenyleg hosszu kapcsolatom, es 2 es fel eve, hogy valami erdemi tortent is. Azota elsosorban csalodasok, jatszmazasok, ghostolasok. 90 szazalekban akik erdeklodtek irantam azok olyan csajok akiknek egyertelmuen minden mindegy mert nincsenek opcioik, par havonta 1-1 randi, lanyok akik maguk hozzak fel a masodik randit es tervezik veled majd eltunnek, hogy 1 het utan megigerje nem felejtett el es irni fog majd eltunik aztan orokre...

Ja nyilvan en se az van, hogy ezido alatt nem probaltam mashogy intezni dolgokat, fejlodni, stb, de ugy latszik total felesleges, az eredmeny ugyanaz. Es mar tenyleg fogalmam sincs lassan min lehetne valtoztatni (elvarasaimon mondjuk biztos, bar sose ereztem magam annak a hu de valogatosnak:D)

33 vagyok, kibaszott sok dolog kimaradt az eletembol, es mostmar ugy latszik azt a fajta szeretetet amit egy szerelmes nőtöl kapsz csak meg, arrol le is mondhatok

Na mindegy ezt most jo volt kihanyni ide

#tokszik #randomposzt

[retisonic]

18. Emma Anderson- Pearlies

Biztos mindenki emlékszik a 2015. december 5-i posztomra, amiben leírtam, hogy miért a Lush az egyik kedvenc zenekarom, így hál istennek ezt most nem kell újból elmesélnem. Elég sok nyomorult dolog történt 2023-ban, de azért kicsit úgy is fogok majd rá emlékezni, hogy ez egy ilyen Lush-év is volt egyben, ami nem kicsit jobbá teszi az egészet. Év vége felé a majdnem a semmiből jött ez a lemez, nyáron végre újból kiadták vinylen a három Lush sorlemezt, és kis csúszással, de idén végre elolvastam Miki Berenyi önéletrajzi könyvét, ami hát egy iszonyú jó olvasmány volt. Simán a legjobb ilyen zenész memoár, ami valószínűleg még annak is érdekes lenne, akinek fogalma sincsen, mi az a Lush. Általában amikor ilyen könyveket olvasok, akkor mindig az szokott lenni, hogy alig várom, hogy vége legyen a gyerek- meg fiatalkori emlékeknek, és jöjjön a zenés rész, de Miki Berenyinek annyira zavaros, nyomasztó és elbaszott, ugyanakkor iszonyú érdekes gyerekkora volt, hogy kb azt kívántam, hogy bárcsak erről szólna az egész cucc. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de a kiinduló pont egy 1956-ban Londonba menekült jólelkű, de iszonyat szétcsúszott apuka, Berényi Iván, aki szabadúszó sportújságíróként vesz részt a tokiói olimpián, ahol összejön egy helyi hostess lánnyal, Yasuko Nagazumival, aki később közepesen ismert színésznő lesz, még egy James Bond filmben is szerepet kap (You Only Live Twice). Nem lövöm le a poént, de egyikőjük sem lesz egy mintaszülő, el is válnak, és a kis Miki megkapja kvázi anyapótléknak a perverz, konkrétan  náci, magyar nagyanyját. Persze a későbbi részek is érdekesek, még nekem is, aki azért elég sokat olvasott a Lushról korábban. Pl. azt nem tudtam, hogy Mikinek és ennek a posztnak a főszereplőjének, Emmanak végig ennyire feszült volt a viszonya, és hogy milyen nagy volt a rivalizálás kettejük között. A könyv nem fest túl jó képet Emmáról, a történetben nagyjából ő végig a rossz arc, és nyilván jó lenne meghallgatni az ő oldalát is, de mivel Miki a könyvben sokszor magát sem kíméli, ezért simán el tudom képzelni, hogy nagyrészt úgy történtek a dolgok, ahogy itt meg lettek írva. Persze valószínűleg ez a rivalizálás is kellett ahhoz, hogy a Lush gyakorlatilag egy hibátlan életművet hagyjon maga mögött 1997-ben. Azóta volt egy újjáalakulás 2015-16-ban, de a régi sérelmek miatt elég rövid életűre sikeredett, a lányok megint összevesztek, és így sajnos csak egy négyszámos (és elég jó) EP kiadása fért bele.

Ez az újbóli feloszlás kicsit olyan, mint egy válás egy gyereknek. Szomorú meg minden, de legalább onnantól két helyről jönnek a jó zenék. Miki kiadott két elég menő lemezt a Piroshka nevű zenekarával, Emma meg összeszedte a dalfoszlányokat, amiket az újjáalakuláskor írt, és most befejezte őket. Valószínűleg a korábbi rossz tapasztalatok miatt nem akart senkivel sem közösködni, ezért a lemezen kb csak egy számítógép a társa, amivel összerakta a dobokat, minden egyéb más hangszeren ő játszik. Mivel alapvetően ezek a dalok eredetileg az újjáalakuláshoz készültek, ezért nem csoda, hogy a lemez hallgatása során sokszor eszünkbe jut a Lush, méghozzá a korai, dreampop/shoegaze Lush, de ez egyáltalán nem zavaró meg erőltetett. Eleve, csak így egy pillanatra eszünkbe jut, aztán utána már inkább csak arra gondolunk, hogy ez a szám is milyen jó. Pár kritika amúgy a Beach House-hoz hasonlítja a hangzást, és azt hiszem, hogy ezt a hasonlatot értem is a néhol ambientes megszólalás miatt. Ami még érdekes, hogy azt így lehetett tudni, hogy Emma soha nem volt egy magabiztos énekes, ezért Lush-ban tök kevés olyan szám volt, amit végig ő énekelt, inkább csak így a háttérben vokálozott a gitározás mellett. Ehhez képest itt ez tökre nem észrevehető, tök jól illik a hangja a dalokhoz, és bár valószínűleg a Voiceból senki nem fordulna meg, de szerintem tök szépen énekel.  Lemez hangulata kicsit szomorkás, ami 2023-ban eléggé érthető. Azért nem ilyen lehangolóan szomorú, mint mondjuk egy Mount Eerie lemez, de valószínűsítem, hogy egy átlagember, azt mondaná, hogy ELVONT és ÉRFELVÁGÓS!

Kár, hogy csak novemberben jelent meg ez a lemez, mert szerintem, ha még többet hallgattam volna, akkor a listámon még előrébb lenne. Mindenesetre megnyugtató, hogy úgy tűnik, hogy a nagy shoegaze visszatérők nem tudnak hibázni.

Kedvenc számok: I Was Miles Away, Bend The Round, Xanthe, Willow and Mallow

[zoeeozzoeeoz]

Csak kiírom magamból, tekerd át!

Én annyira , de annyira rühellem azokat az embereket, akik keresek a kifogásokat, mindent kitalálnak annak érdekében, hogy ne keljen dolgozniuk, hogy hárítsanak, hogy valaki helyettük elintézzen mindent. Nem az idősekről, meg a gyerekekről beszélek, hanem felnőtt emberekről. Ha ilyenekkel kerülök kapcsolatba, vagy kurva nagy türelmet kell össze szednem velük kapcsolatban, vagy nagyon rövid időn belül kikerülöm őket. Vagy az történik mint most.

Van egy ilyen ember a közvetlen közelemben, és ma reggel is sikerült neki kiborítania engem. Adott egy szitu, amit neki kellett volna elintézni. Nem haladt vele,elakadt. Mivel folyamatosan a kifogásokat sorolta hogy h miért nem, és természetesen mindig más volt a hibás, a szemét, a hülye, és mindig volt újabb indok hogy miért nem sikerül, így kezembe vettem a dolgokat. AZ első telefonálás/érdeklődés után lejött, hogy ugyanolyan ember van a vonal túlvégén, mint a mi emberünk. Remek! Elővettem a baszogatós énemet, és sikerült nyugodt hangon, 1 hét alatt elintéznem mindent, amit emberünknek 1 hónap alatt nem sikerült. Hurrá! Felhívom emberünket, hogy akkor elintézve minden, mehet a megrendelt termékért, elkészült, ráadásul gariban csinálták, uh csak el kell hoznia. Na és ezután,itt csapta ki annyira a biztosítékot, hogy a végén rácsaptam a telefont! Tudom, nem szép dolog! Jött ismét mindenféle kifogással, hogy ez neki milyen nagy időveszteség, hogy érte kell mennie, meg akkor ezzel, meg azzal csúszik. Mondom neki, tudtommal egész hétre nincs neki semmilyen rendelése, ergo üresek a napjai, ill, 1 db megrendelésről tudok, ami meg csütörtökre kell, uh van 3 egész napja h elhozza amit kell. De hogy akkor a csütörtökre ígért rendelés nem lesz kész csütörtökre! Olyan nincs!!!! Ő ígérte meg, rajtam keresztül, én nem fogom a hátam tartani az ő baromsága miatt, amit csütörtökre ígért, annak csütörtökre készen kell lennie! Amúgy is, saját bevallása szerint, az egy kb 3 órás munka, szóval belefér. Na itt ennél a pontnál, jöttek megint a kifogások, az ironizálások, személyeskedések, szóval minden más szar, csak nem az eredeti dolog megoldására irányuló ötletek. És eljött az a pont, amikor fejéhez vágtam, hogy nem elég, hogy nekem kellett elintézni ő helyette, hogy ráadásul nem kerül semmibe, mert azt is elintéztem h gariban csinálják meg, és nemhogy egy köszit nem kapok, hanem még le is basz érte, hogy akkor neki most mekkora áldozat h érte kell mennie. Hát ott bassza meg az egész! Leszarom! Menjen érte valamikor, a csütörtöki meg legyen kész csütörtökre, a többit meg úgy csinálja ahogy akarja! Csá! Bip-bip-bip.!

#napi felesleges off. #napi nyüsz off #napi én off

[drakvuf]

Nagy Ő III/11: Az inasok dolga

Elszabadultak az indulatok a kastélyban. Nati az előző rész végén bevallotta Bettinek, hogy ő alázta a nőt Mrs Crystal néven. A lány a cikkben arról írt, hogy Betti a gyerekét eszközként használta a Nagy Ő manipulálására.

Betti kiabál a lánnyal. Nati szerint csak fáj neki az igazság.

A többi lány vidáman hallgatja, ahogy ölik egymást. Vivien 2 szerint ezt kéne látnia Zolinak. Virág szerint verekedés lesz ebből. Bárcsak. Betti azzal zárja a vitát, hogy az ő szemébe ne nézzen többé a lány. A nő elvonul a saját klikkjéhez, hogy megerősítsék abban, hogy nem használná manipulációra a gyerekét.

Maria szerint, azért nem érti Nati ezt, mert csak húsz éves. Emőke szerint nem kellett volna ennyire magára vennie a dolgot.

Nati is próbálja meggyőzni a többieket az ő igazáról.

Virág és Vivien 2 is lát benne valamit, mert a férfi nagyon családcentrikus.

Nincs idő vitázni, mert megérkezik az álomférfi.

Zoli örömmel értesíti a lányokat, hogy tegnap nem tudták átbaszni a gépet, de azért nem okoztak nagy csalódást. Akik különösen jól teljesítettek tegnap az Csenge és Vanda. Egyikőjüket privát randira viheti és Vandát választja.

Az otthon maradt lányok bánkódnak. Különösen Enikő és Maria, akik még mindig nem tudtak privát randira menni a Nagy Ővel. Enikő azt mondja már annak is örülne, ha a bokorig elvinné a férfi.

A mai randira nem a Jakob-1 mobillal mennek, hanem egy igazi lovaskocsival, amitől a nő el van ájulva. Vanda nagyon szereti az állatokat, ezért először megsimogatják a pacikat.

Zoli nem bírja figyelem nélkül, ezért a nőnek az ő hátát is meg kell vakarnia. Vanda teljesen zavarba jön a férfitől és azt mondja alig bír ránézni. Rájött, hogy a Nagy Ő közelről is ronda.

Szóba kerül a tegnapi teszt és a nő újra biztosítja a férfit, hogy nem a pénzéért van itt. Zoli a kamerának elárulja, hogy nem bánja amúgy, ha bárki ezért akarna vele lenni. Neki az a célja itt, hogy más értékeit is lássák.

Lepattannak a kocsiról, mert csak idáig volt kifizetve. Elköszönnek Laci bácsitól, a kocsistól. Séta közben Zoli felhozza, hogy a tegnapi teszten a pénzre nulla pontot mutatott. Megkérdezi, hogy miért volt ez? Vanda elárulja, hogy gazdag családból származik, de ez sajnos azt jelenti, hogy az anyját csak a pénz érdekli, amivel ő nem tud azonosulni.

Elsírja magát. A férfi nem bánja, örül, hogy végre egy gazdag nővel van dolga. Vanda azt is elárulja, hogy minden eddigi kapcsolata szar volt. A Nagy Ő szerint problémát okozhat, ha ezeken nincs túl. Nincs idő ezen gondolkozni, mert egy romantikus ebéd várja a fiatalokat. A lány bevallja, hogy sosem vitték még el vacsorázni.

Most se, mert ebédet kap, de azért kiakad Zoli azon, hogy ilyen faszikkal volt eddig dolga. Vanda megkérdezi, milyen külső és belső tulajdonságok fontosak neki. Belsőre az, hogy ismerjék egymást. A férfi úgy érzi, hogy már megfejtette a lányt, de azt nem tudja, hogy tud-e rajta változtatni, mert kéne.

A lány szerint évek óta nem mosolygott ennyit egy randin. Már fáj az arca. Még egy meglepivel készült ma a férfi. A nő reménykedik, hogy végre láthatja a kutyáját, de sajnos csak egy kis játékkal készült a férfi. Ráadásul az egész a Nagy Őről szól. Kérdésekre kell válaszolnia Vandának, amiket Zsófi talált ki. A válaszokkal kinyithat egy széfet, amiben valamilyen meglepi van. Remélem nem Vanda kutyája, mert nagyon pici az a széf. Mi van a dobozban?

Záporoznak a kérdések, a nő meg azonnal vágja rájuk a választ. Hány gyereke van Zoltánnak? 3. Hány milliárdja volt Zoltánnak 2022-ben? 43. Hány csillagos szállodában szállt meg Zoltán Dubaiban? 7.

Minden kérdésre helyesen válaszolt a lány és a széfben egy rózsát talált, ami védettséget ad a következő ceremónián neki.

A kastélyban a szokásos spekulálás megy, hogy vajon meddig megy el a két fél a randin. Csenge féltékenykedik, de Nati szerint csak irigy és önző a lány.

Vivien 2 megjegyzi, hogy Erika kezd kiesni a Nagy Ő kegyeiből.

Erika közben azon aggódik, hogy nem sikerült átvernie tegnap a gépet és kiderült, hogy nem őszinte az érdeklődése a férfi iránt.

A nő azt mondja a többieknek, hogy fejben már írt egy búcsú szösszenetet a férfinek.

Levél érkezik a kastélyba benne egy feladattal. Rangsorolniuk kell egymást, aszerint, hogy ki áll a legközelebb a Nagy Őhöz. Vanda mivel éppen randin van nem lehet a listán. Puszi, Zsófi.

Elkészülnek a listák, de azt egyelőre senki nem tudja mi lesz ebből. Páran megbeszélik kit hova raktak. Csenge maga elé írta Natit, amin Betti meglepődik, pedig egyértelmű. Virágot viszont Csenge is és Betti és elsőnek írta. Virág Enikőt a listája végére rakta. Újabb levél érkezik Zsófitól. Álarcosbált rendez a kastélyban. A bálhoz cselédek is kellenek és ezt a szerepet azok a lányok fogják betölteni, akiket a legrosszabb helyekre rangsoroltak a lányok.

Enikő, Maria és Vivien 2 fogja megmutatni nekünk, mi az inasok dolga. A felsorolt hölgyek nem is szólhatnak a Nagy Őhöz a bulin.

Hazaérkezik Vanda és Maria egyből elsírja neki a bánatát. Szegény nem hogy privát randira nem mehetett, most még Zolihoz se szólhat egész este.

Vanda szépen beszámol a lányoknak a randijáról, ám azt hazudja a végén, hogy nem sikerült kinyitnia a széfet. Erika kiszagolja, hogy valamit titkol a lány, mert ő is kamuzott a saját randijáról.

Vágás után már a bálon is vagyunk. Az úrihölgyek az élő zenére ropják, a cselédek meg italokat szolgálnak fel.

Erika azt mondja, hogy neki nem kell megjátszania az előkelő hölgyet, mert amúgy is a guillotine alá való. Nati felteszi a kérdést a többi hölgynek, hogy szerintük kit fog először felkérni táncolni a Nagy Ő. Emőke azt mondja, hogy majd ő felkéri. Erika rákontráz, hogy ő dugná is a férfit. Megjegyzi azt is, hogy a cselédekre figyelni kell, mert az urak hajlamosak azokra is szemet vetni.

Betoppan a Nagy Ő. Az igazi férfi.

Minden hölgyet puszival üdvözöl. Virág a Latin Batmanként mutatkozik be.

Zolinak nagyon tetszik, hogy a cselédeknek kuss a neve. A férfi félrehívja kicsit Lady Natit naracslét szürcsölni.

A Latin Batman a második hölgy, akivel kicsit félrevonul Zoli. A holnapi randiról beszélgetnek. Virág inni és enni akar. Odaoson Erika, hogy ellopja a férfit.

Virág próbálja elzavarni és megfenyegeti, hogy belebassza a medencébe. Nem sikerül ráijesztenie a lányra és elfogadja a vereséget. Erika arról faggatja a férfit, hogy miért nem izgult fel rá a tegnapi teszten? Zoli azt mondja, hogy neki több idő kell, hogy valakire rágerjedjen. Same Zoli, same. Emőke váltja a lányt és egyből panaszkodik a férfinek, amiért nem őt vitte ma randira.

A férfi szerint nagyon elegáns és csábító. Betti hirtelen ott terem és bár szerinte is csábító a nő, már eltakarodhatna a gecibe. Zoli elhessegeti Bettit, hogy majd később zaklassa.

Helyette inkább Vivien 2-vel akar beszélni, aki amúgy cseléd, szóval a szabályokat kibasztuk az ablakon. A cselédruha valamiért Zolit a régi randijukra emlékezteti. Nem akarom tudni a részleteket. Betoppan hirtelen Zsófi és egyből be is feszülnek a lányok, mert ez általában rossz jel. A műsorvezető megkérdezi őket mizuka van és Erika egyből elkezd panaszkodni, hogy neki nem sikerült Zolival rendeznie a dolgát, de a Nagy Ő elhallgattatja, hogy most nem is fogja. Ajjaj.

Zsófi meglepetéssel készült. Két új hölgy érkezik a kastélyba: Evelin és Imola. Teljes a döbbenet. Mivel túl sok lett az úrihölgy, ezért ketten leminősülnek cselédnek. Az új lányok választhatják ki őket, így Emőke és Vanda mehet cselédsorba. Emőke szerint azért választották őt, mert erős versenyzőnek tűnik. Vanda önként jelentkezett, mert neki úgyis mindegy.

A Nagy Ő egyből elrabolja Imolát egy kis csevejre.

A lány szerint Zoli nem olyan, mint a többi gazdag ember és csak a személyisége miatt jött ide. Magabiztosnak érzi magát, mert tudja mit akar egy férfi.

A régi versenyzők szerint a két új hölgy mindenképp azt jelenti, hogy holnap ketten hazamennek. Beszélgetnek Evelinnel, hogy mik a szándékai Zolival. Megkérdezik mennyire motiválja a pénz. A lány annyit válaszol, hogy fontos része az életnek. Elrabolja Evelint a lányoktól a Nagy Ő, hogy őt is kicsit megismerhesse. A lánynak azóta szimpatikus a férfi, amióta egyszer átengedte az úton.

Zoli megkérdezi, hogy ha ilyen szép és okos, miért nincs faszija? Féltékeny volt az előző csávója. Ameddig Evelin beszélget a férfivel, Imolát vizsgáztatják a lányok. Az új versenyzőnek minden tetszik Zolin és természetesen a pénz nem érdekli. Mindenesetre Jákob vagyonáról, már közös vagyonként beszél. Nem sikerült megnyernie a lányokat magának. Viszont Natinak Evelin szimpi. Zsófi visszatért nyomasztani a lányokat. Felszólítja a Nagy Őt, hogy azonnal zavarjon haza valakit. Zoli azt a nőt küldi el, akivel úgy érzi, hosszútávon nem tudna együtt lenni.

Vivien 2-re esett a választása. Másodjára került lapátra a lány. Nati kicsit sajnálja, mert nagyon jó cseléd volt. Zsófi elbúcsúzik a lányoktól, de még odaszúrja nekik, hogy holnap rózsaceremónia.

Másnap a lányok megpróbálják megismerni az új versenyzőket. Evelinnek egész jól megy a beilleszkedés. Maria már meg is szerette. Vandának is pozitív csalódás a nő és figyelmezteti, hogy vigyázzon a többi lánnyal, mert bármire képesek. Imolának eléggé Nati vibeja van. Nem fogja vissza magát és nagyon magabiztos is.

Betti konkrétan tart tőle, mert szerinte most még szerényen is viselkedhet az újonc és később még rosszabb lesz. Odaül hozzájuk Erika és megint siránkozik, hogy Zolinál egyre lejjebb kerül a ranglétrán. Imola nem vigasztalja, szerinte ha így gondolkodik a nő, akkor már baszhatja is...

#tv #tv2 #hogyvolt #nagy ő

[algebraicvarietyshow]

oké, ez most ilyen mércés nap, de cornel westtel persze nem az a baj, hogy megjelenik mondjuk bill maher-nál vagy hogy "egyetért ron desantis republikánus kormányzóval abban, hogy a klasszikusokat el kell olvasni" (képzelem desantis mennyi klasszikust olvasott), hanem hogy csomó tekintetben a tipikus contrarian intellectual véleményeket hozza ukrajnától a felsőoktatásig, miközben közvetve megtámogat olyan morális pánikokat, mint amire desantis építi a karrierjét (és mint ami magyarországról nézve különösen ismerősnek kéne lennie a nemváltó óvodások veszélyhelyzetének n-edik évében).

tetszik vagy nem tetszik, de 2024-ben ismét a fasizmus/demokráciaellenesség és a recsegre-ropogva de működő demokrácia között kell választani (lásd mai nytimes headline finoman kikerülve az autokratikus szót: Trump and Allies Forge Plans to Increase Presidential Power in 2025), és a harmadik párti jelöltek, a "no label" centrizmus és a baloldali "rendszerellenes" alternatívák mind a fasiszta oldalnak kedveznek. és persze lehet az az álláspont, hogy "ezek ugyanolyanok" (nyilván bizonyos erősen kritizálható elemmel pl. bevándorlási politika, bár még itt sem igaz az ekvivalencia), de ha egyszer alapvetően egy baloldali nézőpontból vállalható elnökség áll szemben a fasizmussal, egy elnökség, ami alatt 40 év után először a legszegényebbek körében volt a legjelentősebb reáljövedelem-növekedés, akkor ezt nehéz lesz megindokolni. és ha a mérce-világban valaki úgy érvel, hogy ehhez kellett bernie sanders indulása és a demokrata párt mainstreamjének balra tolása - i'm fine with that, de azért erős azt mondani, hogy biden "kényszerpályára kerülhetett", nyilván kellettek az ő döntései is. viszont cornel west nem sandersnek felel itt meg (aki demokrata előválasztásokon indult, de aktívan támogatta bident 2020-ban és fogja most is), hanem annak a jill steinnek, aki... most a kampányfőnöke és akinek a teljesen esélytelen kampányát 2016-ban is leginkább az oroszok tolták, végső soron trumpot hatalomba segítve. talán nem véletlenül, ahogy cornel west oroszpárti véleményei is elég árulkodóak.

[csacskamacskamocska]

Amiben zavar a másik, abban te is zavarod őt

Úgy tartja a pszichológia, hogy nincs egyoldalú függőség. A függőségben két ember vesz részt. A függőség addig marad fenn, amíg mindkét fél megkapja azt, amiért a függő kapcsolatot fenntartja. Egészséges-e a függőség? Azért ne ítéljük el csípőből, rengeteg függőség között élünk, nagyon sok, szinte minden kapcsolatunk függő viszony és szinte minden szükségletünk kielégítése szintén függő viszonyban jön létre. Csak nem így tekintünk rá. Bemész a pénzeddel a boltba, megveszed a kiflidet... neked pénzed van, neki kiflije/boltja, bármelyik megszűnik, a tranzakció nem jön létre. De ahogy Ockham mondja „ne hozz létre több entitást (ha valami e nélkül is megmagyarázható), úgy a függőségre is mondhatjuk, hogy ne hozzunk létre újabb, szükségtelen függőségeket! Ez kiemelten igaz a drog-nyugtató-alkohol, stb vonalra! Amúgy maga a „függőség” nem jelent negatív fogalmat. A kóros voltát viszont sokszor nehéz elhatárolni. A függőségeket csupán azért említettem, mert annak a kétoldalúságába éppen úgy nem szoktunk belegondolni, ahogy abba sem, hogy a problémáink a kapcsolatainkban szintén kétoldalúak. Ami neked probléma, probléma a másiknak is A MÁSIK OLDALRÓL! Ha az a gondod, hogy a barátod nem ír rád elég gyakran, akkor neki az a gondja, hogy írnia kell ahhoz, hogy te úgy érezd, hogy törődik veled. Ha az a gondod, hogy a pasiddal nem lehet beszélgetni, neki az a gondja, hogy olyasmiről akarsz beszélgetni, ami neki kényelmetlen (párkapcsolat, érzelmek) Ha az a problémád, hogy a párod kritikus veled, neki az a problémája, hogy már ezerszer elmondta... és mégsem változik semmi. Szóval a problémák nem úgy léteznek, hogy vagyok én, akit folyton baszogatnak, folyton támadnak, számon kérnek, kritizálnak, nem értenek meg és nem elégítik ki a szükségleteimet, hanem van egy „dolog” amit két oldalról máshogyan látunk, máshogy érzékelünk és máshogyan szeretnénk beilleszteni az életünkbe. De többnyire nem a "dologról" vagy a megoldásról beszélgetünk/vitatkozunk, hanem arról, hogy hogyan veszünk részt magában a beszélgetésben. Én úgy látom, hogy nagyon sokszor a probléma a kapcsolatokban attól lesz, hogy azonnal személyeskedővé válik a beszélgetés. Te mit csinálsz vagy mit nem csinálsz után jön a te miért ezt vagy miért így mondod, teszed, és MÁR MEGINT, és SOHA és MINDIG... Aki éppen érzelmileg túlfűtött, attól nem várható, hogy értelmesen kezelje a dolgot. A másik embertől lehetne elvárni, hogy megállítsa a folyamatot. Asszertivitás... Mi a gond? Mi a TE problémád? .... ezzel tudok vagy ezért meg azért nem tudok változtatni/megoldani a helyzetet. Rá tudsz nézni erre a dologra úgy, hogy elfogadod, hogy nekem fontos, hogy megoldjuk ezt? Jó lenne úgy megoldani, hogy mindkettőnknek jó legyen. Én tudom, hogy iszonyatosan melós megértőnek, odafigyelőnek, kedvesnek lenni a másik emberrel amikor hajszoltak, kizsigereltek, lemerültek és meg nem értettek vagyunk vagy annak érezzük magunkat. Pontosan nem értem, hogy miért az, mert ha szeretünk valakit, akkor az egy elképesztően pozitív állapot. (de szeretünk úgy lenni, hogy ingyen kapjuk a jót, mint gyerekkorunkban) De amikor már beleszoktunk ebbe a szeretéses dologba, akkor a minimumnak érezzük azt, amit kaptunk addig. Ezzel nincs mit kezdeni. Ezt is érdemes tudni, hogy mindkét fél így van vele. Csak kevés ember van, aki foglalkozik a kapcsolataival úgy, hogy időnként átgondolja, hogy mit is kap és mit nyújt „cserébe”.

Nem is ragozom tovább, egy mese az, hogy a kapcsolatok valami maguktól működő csodák, inkább van, amelyikért érdemes dolgozni és van, amelyikért nem.

#függőség #kölcsönösség #asszertivitás #párkapcsolat #kapcsolatok #kommunikáció #03-16

[gyorinokedli]

A nap amikor majdnem meghaltam

És nem, nem a halálkerék volt a bűnös. Ahogy mondtam, az itt töltött idő alatt volt egy személy aki kifejezetten arra játszott hogy az öröm minden percben megkeseredjen a számban. Eljuttatott egy olyan pontra, ahol már csak az ételmegvonást éreztem egyedüli opciónak az életem kontrollálására, reggeltől estig olyan gyomorgörcseim voltak, hogy gyakran féltem el fogok ájulni show közben. Emellett a napi 2-4 órás alvás ès a kialakuló funkcionális alkoholizmus sem segített azon hogy tisztán tudjak gondolkozni. Ezen a fantasztikus pénteken megtörtem kissé. Az első show után visszamentem, elintéztem a lovakat annak rendje és módja szerint -azt gondoltam utoljára- nagyok hasonló volt az állapotom mintha pánikrohamom lenne, de nem eszkalálódott még, csak egy hajszálon függtem. Magamhoz vettem egy kötelet hogy keressek egy fát. A fejem zakatolt, sikítani, üvölteni tudtam volna. Akkora zaj volt a fejemben hogy nem tudtam elképzelni más kiutat, hogy hogy lehetne végre csend. Véget akartam vetni a dolognak.

De nem voltam egyedül. A másik istállóból átjöttek a lányok, hogy elkérjenek talán egy patakaparót; nem emlékszem, a fejem nem volt tiszta. A fenti állapotban találtak rám. Megkérdezték hogy mi is történik igazából, belőlem pedig az érzések mint egy cunami törtek ki. Zokogtam, sikítottam. Vagy 5 szál cigit elszívtam. És szépen lassan elcsendesedett az agyam, csak a szokott moraj maradt. Visszamentem a lovakhoz, majd a backstagebe. Teljesen üresnek éreztem magam. Mint akit lenémítottak. Fejbevágott a felismerés, hogy ezúttal megtettem volna. Olyan volt mint élet és halál közt ragadni. Ültem ott a cirkuszban és nem akartam menni, de rettegtem attól, hogy újra ennyire hangos lesz az elmém.

Ekkor lépett oda hozzám Bello Nock. Róla már írtam korábban. Azt mondta ma este előadás után szüksége van rám, mert vett egy új halálkereket, össze kell raknunk és kipróbálni. Viktória, Bello, Tolly és én neki is láttunk a második finálé után. Órák teltek el szorgosan, és a kerék kezdett testet ölteni. Ez egy kis darab, csak egy személyes. Bevittük négyen, felfüggesztettük. Ekkor már szinte az összes backstage boy ott lebzselt, de féltek kipróbálni. Bemásztam, Bello indított. Kapaszkodtam az életemért, nem akartam bebiztosítva lenni. Érezni akartam hogy akarok élni. Ott voltam, elengedhetetlen volna, vége lehetett volna de kapaszkodtam. A halálkerék pörgetett vissza az életbe. Utánam Viki, majd szépen lassan a komplett egybegyűlt társaság kipróbálta a kereket. Komoly felnőtt férfiakból kuncogó kisfiúk lettek. A manézs egy játszótérré változott. Az akkor felszabaduló energiák megtöltötték a szívemet. Megérte felkelnem aznap is. És másnap is.

#gpoy #friends #travel #trip #stuttgart #work #circus #bellonock #deathwheel #weltweinachtscircus

[hunblarity]

500 leggyakoribb (legalább négy betűs) szó

Hogy csak volt vagy, mert akkor most mint kell lehet nagyon minden. Olyan vagyok; lesz amikor ilyen majd.

Nincs azért mindig nekem, pedig volna amit tudom. Magyar lenne valami nagy, miért? Után!

Szerintem hanem aztán elég ember tényleg, milyen valaki mikor egyik szerint arra mondjuk vannak, persze lett egész amúgy neki annyira, ahogy miatt kicsit igen! Több pont, szóval inkább egyszer akik első semmi.

Mindenki legyen, ahol viszont ezek alatt erre ezért jobb emberek, biztos kellett magam. Soha voltam vele teljesen, talán ezzel sz��p lenni!

Saját benne másik annak nélkül. Legalább őket senki neked kéne! Dolog mindent előtt között, egyébként jobban azzal.

Közben ennek tudok eddig legjobb. Megint kurva ebben, mintha megy vissza:

"Tudja arról, engem ugye rossz Orbán sokkal mégis szar." - mondta azon, sajnos mivel azok értem, néha tegnap, végre ezen újra este.

Együtt mennyire hozzá mellett, remélem voltak éves, hogyan bele akarok láttam: igaz reggel tudod mind egyetlen kellene.

Semmit, valamit, velem fontos tudtam. Sosem világ nyilván magát, három össze vagyunk éppen. Sikerült, akár eszembe.

Igazán gondolom, vajon hiszem lehetne szeretem. Illetve akar addig amíg tovább összes akinek sokat rajta. Például kedves fogok kedvenc: abban FIDESZ utolsó.

Mondom, mire nekik erről annyi sincs. Utána először hiszen egyre mindegy. Élet attól róla leszek boldog érzem.

Egyedül, esetleg férfi helyett egyszerűen ennyi jött mondani való!

Tehát kérdés teljes jelent ellen igazi. Azóta szeretnék kibaszott többet!

Nagyobb maga ahhoz, nehéz pontosan ennyire. Ebből holnap menni veled kormány! Egyáltalán látom gondoltam, akit komolyan, annyit mindenkinek köszönöm.

Ilyet alapján akartam mondja, miközben majdnem úgyhogy, legnagyobb igazából ezeket néhány vége lehetett. Végül belőle történt!

Jutott Budapest, régi gyerek. Ehhez végén lassan lány: otthon szabad! - Által hittem, érdekes szépen tetszik politikai második.

Csinálni akarom, melyik venni hosszú nemzeti kívül? Egyet ment, magad tudni. Szinte európai! Ezer érdekel, vicces megyek Magyarország következő egészen ország; ilyenkor ráadásul simán!

Valahogy fogom mondtam. Fekete főleg film, sose elmúlt. Érdemes.

Többi vettem ugyan régen tűnik tenni adott Magyarországon. Képes!

Később itthon, haza: életem hülye. Szól perc ennél; lennék, marad része kaptam téged. Fogja amerikai, kurvára embert évek, dolgok.

Viktor belül ettől, amely nézni minek eléggé; ugyanis hasonló. Megvan természetesen, szeretném tőle általában, your hiába.

Azonban alig gyorsan szemben nálam pénzt számára azert, miután tökéletes fehér múlva négy. Mennyi valószínűleg dolgot módon dolgokat, erős nálunk ideje.

Köszi, egyes azokat helyzet látni. Kevés! Mekkora helyen végig szeretlek felé. Német írni, kapott látszik! Tumblr közül közös, előbb előre lesznek, nekünk valahol amiben keresztül, külön.

Amire tudnak esetben, napi azonnal hely. Sokan képet hirtelen olvastam. Bennem imádom, tudsz élni, aminek szoktam isten érzés!

Tuti emlékszem, that szomorú újabb valakit idén dolgozni.

Péter hiányzik, héten embereket orosz biztosan.

Gyönyörű, sokszor fognak maradt került valójában. Képest működik valóban, mások lévő, történik hatalmas. Vagyis amugy, szegény plusz tudják korábban akarsz kapcsolatban.

-- Szia, nincsenek abból amiket millió

-- Valakinek bazmeg tudjuk hány - észre véletlenül.

Egyszerű szintén, úgyis komoly érte. Mellé szerelem, cikk tele!

Rendben, számít mást rosszul. Valamint állami évben normális fiatal munka. Egymást írtam, miert szívesen. Tart pénz című, amik találtam körül mindenkit.

Gyerekek egyszerre minket tavaly, folyamatosan.

Itten van szivárványszínű rákfelhőben is!

Az ennyike sajnos nem fért ide, úgyhogy neki külön szentelünk egy megemlékezést

Nem szeretsz olvasni? Podcaszttal ébredsz meg alszol? Itt van hangoskönyben is, sajnos nem Samuel L. Jackson előadásában

#Youtube

[angelofghetto]

Szegregáció vagy iskolaőr?

Megint itt egy jó kis érzékeny téma. Ahogy az olaj meg a víz nehezen keveredik, úgy a kétféle kultúra is merőben különbözik egymástól, és a dolgok elrendezési módszerei is. Nem az a baj, hogy valaki cigány, hanem hogy más szokásrendből jön, más élethelyzetben él, másféle tanulási problémákkal küzd, és mások a jövőbeni kilátásai.

Tanítottam roma fiatalokat. Némelyik eszméletlenül ügyes volt. Az az osztály, ahol csak egy-kettő volt belőlük, általában jól tudott működni, be tudtak illeszkedni a közösségbe, nem volt baj. A három volt a határérték, mert akkor már jött a klikkesedés, a ti és mi viták. Persze egyetlen magatartás-zavaros, agresszív gyerek is el tudja lehetetleníteni az órai munkát, vagy terrorizálni a többieket a szünetben, származástól függetlenül, akit érdemes kiemelni, és szaksegítséget nyújtani, egyáltalán megvizsgálni, hogy karakterében ennyire agresszív, vagy valami kezelhető probléma áll a háttérben, ami erőszakos viselkedésben csapódik le.

Volt olyan kisebbségi gyerekem, aki egy műhelynap végén nagy pofával közölte velem, hogy azért adtam elégtelent a napi munkájára, mert cigány. A leghiggadtabb hangon elmagyaráztam neki, hogy felőlem lehetne albínó, vagy bantu néger, akkor sem tudok neki ma jobb jegyet adni, mert semmi értékelhető munkát nem adott le aznap, sőt a többieket is állandóan akadályozta, piszkálta, szóval tartotta, menet közben kikapcsolta a gépüket, az olyan feladatokat, amihez épp nem volt nótás kedve, nem végezte el, és hogy egyetlen munkahelyen sem tolerálják majd ezt a kinti világban. Más az, ha valakinek nehézségei vannak a tanulásban, a gyakorlatban, azt az ember látja, és segít az egyéni igényeinek megfelelően, de ha szabotálja a munkát, szándékosan megrongálja a munkadarabot vagy az eszközöket, zrikálja a többieket, az nem opció. Ha egész nap ül a sarokban, és nem csinál semmit, csak csöndben melegszik, mi akkor is szeretjük, csak ne várjon érte jó jegyeket. Ha viszont nem tetszik neki ez a szakma, nem fogok keresztbe feküdni előtte az ajtóban, hogy visszatartsam, szabad döntése, hogy marad és tanul, vagy kiiratkozik és választ valami mást. (Nem lehet egyszerre szűznek maradni és gyereket szülni, vagy csak kicsit terhesnek lenni, választani kell.) Viszont a többieket, akik itt és ezt akarják tanulni, tiszteletben kell tartania. Fenyegetőzött az apjával meg a fiútestvéreivel, hogy “ellátják a bajomat” de ez nem történt meg. Az év vége előtt kiiratkozott azzal, hogy inkább majd fog egy gazdag palit, és férjhez megy. Sok szerencsét kívántam neki ehhez.

A gettóban egy dolgot nagyon megtanultam tőlük: A tolerancia, az udvariasság, a kedvesség, a negatív dolgokon való elnéző felülemelkedés lúzer viselkedés, gyávaságként azonosítják. Az erőből és határozottságból értenek, annak van respektje. Pont.

És még mindig nem vagyok rasszista. Olyan probléma ez az együttélés, ami nagyon mélyre és nagyon messzire vezet. Történelmi gyökerei vannak. Két eltérő kultúrájú közösség, néha épp ellentétes alapvetésekkel. Lehet megpróbálni összemosni a kettőt, lehet fallal elválasztani egymástól és ellenségképeket alkotni, lehet egymás értékei mentén tisztelni és elfogadni egymást, de ahogy nagyikám mondta régen: ahol nincs mit enni, ott a szerelem kirepül az ablakon.

[matekonkol]

Császi Ádám: Háromezer számozott darab (2023)

Régóta nem hagytam ki ennyi időt (8 napot) filmnézés és filmnaplózás közt. Ennek több oka is van: a kézenfekvő magyarázat az, hogy annyira tetszett a film, hogy nincs kérdésem, nincs nagy hiányérzetem -- legfeljebb annyi, hogy minden karakterrel töltöttem volna több időt még és az egész filmet néztem volna még egyszer ennyi ideig. Gratulálok, köszönöm, és várom az újranézést.

A másik része a dolognak, hogy én a cigánytémában nem vagyok elég képzett, tapasztalt pedig pláne nem. Egy olyan filmnél, ami a megszólalás lehetőségeit keresi és kritizálja egyszerre, nehéz volt nem azzal kezdeni a megszólalást, hogy a beszélői pozícióm és privilégiumaim interszekcionális, újbaloldali közegekben olykor rituálisan végzett önkritikájával kezdjem. Pedig létfontosságú, hogy ahogy a feminizmusért tennie, változtatnia, küzdenie kell férfiaknak is, az osztálytársadalom meghaladásáért a polgári családból jövőknek is, a heteronormativitás ellen annak kedvezményezettjeinek is, úgy az antirasszizmusért a fehéreknek is.

Nem az a kérdés, hogy miért beszélhetek én vagy Császi Ádám vagy bárki cigányokról, hanem az, hogy mit mondunk, és amit mondunk, azok tettekké válnak-e (vagy megmaradnak virtue signaling szintjén), közösségben/népben gondolkodnunk-e (vagy lehajolás, sajnálat, stb marad a tett), és hogy az önmagában nem elégséges, sőt, kizsákmányoló reprezentáción túl tud-e a tett emancipáció, részvételiség is lenni.

Minden igaz tehát, amit Nefelejcs Gergő írt a Tetten a filmről és András Csaba az új szemen (nagyon ajánlom mindkét cikket!), és kivételesen örülök, hogy a film előtt olvastam a két baloldali keretezését -- ugyanis (sajnos?) szinte figyelemelterelő módon esztétikus és érdekes maga a posztmodern játékosság, a forma, a filmnyelv is; illetve a játékosság miatt elég könnyen nézhető ironikus, poénos, liberális, polgárpukkasztó öncélként is.

Bárcsak lenne valamilyen témában egyszer bátorságom egy ilyen filmet csinálni. A Ki mint veti ágyát kezdeti ötlete majdnem egy hasonló, negyedik falat sorozatosan megtörő, brechti videóesszé lett, de inkább az elkötelezett realizmus irányába írtam tovább. A következő filmünk eggyel önreflexívebb és kizökkentőbb lesz, de még várat magára a kiáltvány.

Amúgy ahogy látom, három fun fact mellett elment a legtöbb kritika: hogy a rasszista rendezőt alakító Horváth Kristóf is cigány; hogy a színházigazgatót alakító Wieland Speck a Berlinale elmúlt 30 évének egyik legbefolyásosabb szekcióvezetője, off screen is hivatásos kapuőr; és hogy a riportereket szinte mind Budapestre immigrált színészek játsszák.

#film #magyar film #filmnaplo #2023 filmnaplo #császi ádám #háromezer számozott darab #roma #cigány #magyarország #rasszizmus

[csadag]

Le Guess Who

Nem is nagyon tudom, hogy mit írjak erről magamnak (másnak, ha bárki olvassa ezt), de valamit mégiscsak kéne. Először is azt, hogy ugyan évek óta várok rá, és elég magas polcra helyeztem már előzetesen a fejemben, de ezzel együtt sem csalódtam egy kicsit sem. Másodszorra meg azt, hogy ez annyira így van, hogy meg is vettem a jövő évire az early bird bérletet, ahogy kitették.

Persze van ezen túl néhány dolog. Egyrészt a város és a közeg maga. Ha a fesztivál nélkül, csak úgy elmentem volna négy napra Utrechtbe valószínűleg akkor is feltöltődve jöttem volna haza, a vággyal, hogy minél előbb visszamenjek oda. Nem emlékszem éreztem-e ezt bármilyen másik városban (talán Münchenben, még inkább Dublinban?), hogy egy világ választ el onnan, itt tényleg minden működik, minden kis bolt, kajálda jó minőségű, szuperek a könyvesboltok, mindenki kedves, hogy miközben innen nézve már a magát nyitottnak feltételező ember agyára is rátelepedett ez az orbánista köd a hanyatló nyugatról, ott annyira természetesen lógnak a pride zászlók, öltözik úgy mindenki, ahogy neki jól esik, férnek meg egymás mellett a mindenféle etnikumok konyhái a holland sajtboltok és varázsgombákat áruló smart shopok mellett, hogy ez egy nap alatt a világ legtermészetesebb dolgának hat. (És azért persze nem vesztettem el a józan eszemet, tudom, hogy ez sem makulátlan, tudom, hogy éppen Hollandiában sem olyan nyugodt minden és mindenki, és legfőképpen azt, ami mostanra már természetesen felötlik az én fejemben is egy ilyen jólét láttán, hogy ennek azért milyen ára volt/van, ami a világ többi, kevésbé gazdag régióján csapódott/csapódik le.) Szóval röviden, ennek a fesztiválnak az erejét jelentős részben maga Utrecht adja, hangulatilag, kulturálisan, de minden bizonnyal anyagilag is, hiszen hol máshol van egy olyan gigantikus koncertközpont, mint a város pénzéből felépített TivoliVredenburg öt koncertteremmel?

De közben ha kell negatívumot említeni azért az mégis a túltelítettség, egyszerűen túl sok nagyon jó fellépő van, ami ugye first world problem, de elég fájó tud lenni az adott pillanatban. Persze nem biztos, hogy belőlem kell kiindulni, mert én tényleg legszívesebben egymás után végighallgattam volna Tirzaht, Brighde Chaimbeult a skótdudájával a Janskerk templomban és a pakisztáni Sanam avant-rockját a Tivoli egyik kistermében, de hát ha ez nagyjából egyszerre van, akkor egyet ki kell választani. Végül Tirzah lett az, nem bántam meg persze, de mivel ott végig maradtam, ezért csak a Sanamra kígyózó sor legvégére tudtam beállni, amit fel is adtam tíz perc után. És ez még csak a legelső nap, szombaton konkrétan volt egy olyan idősáv, amikor Caterina Barbieri (különleges live acttel a Space Afrikával) többé kevésbé egyszerre játszott az idei line up egyik legdögösebb fellépőjével, a fura funkos, hip-hopos, soulos B. Cool-Aiddel, a Bill Orcutt gitárkvartettel, Sydney Lowell spoken word művésszel, mindezt akkor, amikor Marta Salogni még éppen egy Pauline Anna Strom darabot dekonstruált a Janskerkben, és ezek közül egyikbe se hallgattam bele, mert a Moin éppen 20:00-ig zenélve robbantotta le a fejemet a nagyteremben, ami után kellett egy kis szusszanás, egy pisiszünet, és annak érdekében, hogy időben odaérjek a negyed óra sétára lévő helyszínen koncertező The Necks fellépésére inkább időben elindultam arra. Szóval tudom, hogy ez nem normális (bár mi a fenét jelent ez a szó egyáltalán?), hogy engem tényleg majdnem minden őszintén érdekel, amikor valaki kifacsar valami zenére emlékeztető hangsort valamilyen arra alkalmas tárgyból, vagy éppen a saját testéből, de nem egyszerű ez na. Viszont - viccen kívül - lehet gyakorolni a tudatosítást, és az elengedést. Amikor Nino de Elche hátborzongató koncertjéről éppen nagy elánnal elkezdtem átrohanni a pakisztáni Ustad Noor Bakhsh fellépésre, akkor pár perc után észbe kaptam, megálltam és inkább elsétáltam a Tivoliba, hogy ott emberi módon, kisebb szünetekkel megnézzek pár másik koncertet.

Szóval zeneimádóknak ez tényleg maga a kánaán, és biztos lehet úgyis csinálni, hogy az ember rohangál, mint egy bolond fel-alá, megnéz mindenből tizenöt percet és így lát negyven-ötven koncertet, de nem tudom ennek van-e értelme. Én végül meghúztam azt a szabályt, hogy hacsak éppen nincs semmi más fontos, akkor fél órát maradok valahol, így is bő húsz koncertet láttam, és hát csodálatos volt nagyjából mindegyik. (Kivéve a Witch. Ne menjetek Witch koncertre, szomorú az egész, hallgassátok csak a lemezeket.) Ha kell top akkor:

Nino de Elche: Ilyen nincsen, ilyet én még nem láttam soha. Amit ez az ember a testével művel az döbbenetes. Honnan jönnek ilyen hangok, hogyan jönnek azok a hangok? Csoda. Valami nagyon más világ.

Faiz Ali Faiz: Elchéhez hasonló, azzal a különbséggel, hogy erről legalább előzetesen valami elképzelésem volt, de amikor már bő tíz perce emelik és emelik a hangerőt, amikor már azt gondolnád, hogy ebben nem lehet több dinamikai váltás, ebben nincs még egy szint, de Faiz aztán kántál egy akkorát, hogy leszakad a fejed, és a többiek válaszolnak, akkor nem lehet mást csinálni csak nevetni örömödben, hogy ezt megtapasztalod, hogy ilyet is lehet, ilyen is van.

Nala Sinephro: Ez már azért emberibb volt, de a maga műfajában hibátlan. Persze a hárfa, és ez az egész spirituális jazz nagyon direkt dolog, de lehet azért ezt ihletetten és kevésbé érdekesen is csinálni. Sinephro élőben is tudja azt hozni, ami miatt a lemeze az egyik kedvencem volt. A mellettem a koncert előtt még faarccal ülő srácot tudom idézni, aki a végén csak annyit mondott nekem, meg úgy kifelé a nagyvilágnak: "Man, this was fucking phenomenal."

The Necks: A maga módján ez sem emberi, mert az is értelmezhetetlen, hogy Tony Buck dobos mintha a négy végtagjával négy különböző ritmusképletben játszana hosszú percekig, hogy mintha ez a három zenész anélkül, hogy egymáshoz szólnának, hogy akár csak egymásra néznének éreznék egymás minden rezdülését. Ezt is életre szóló élmény volt látni, néztem, hallgattam volna még tovább. De a fesztivál másik talán negatívuma, hogy itt nincs idő monstre koncertekre, senki se headliner, úgyhogy a Necks is takkra 60 perc után be is fejezte. (Mondanom sem kell óra, vagy bármi jelzés nélkül, egyszerűen valahogy mintha érezték volna, mikor telik le az idő, mikor kell lecsillapítani az általuk keltett hullámot. Mi mehet ennek a három embernek a fejében?)

Moin: Mint egy frissítő csobbanás, olyan volt ez a maga nemében egyébként nagyon okos, és szokatlan, de itt a fesztiválon egészen egyszerűnek és direktnek ható posztrock, poszthardcore, amit a Moin játszott. Semmi sallang, szűk egy órányi játékidő, fokozatosan kieresztett, a végére szépen mindent beterítő düh.

#LGW23