#a nap is csillag

[girl-in-loves-posts]

Az ég szerelmese

Mindig szerettem a napot, napfelkeltét, naplementét.

A felhőt és az eget,

a csillagokat és a holdat.

Szoros kapcsolat a holddal, holdfénnyel.

Szerelmes vagyok az égbe, felhőbe.

Szeretem az esőt, havat.

Szeretem az eget és a csillagokat.

Hiányzik a kék ég, hiányoznak a fehér felhők

Hiányzik a nap ami be ragyogja az egem.

Hiányzik

K.💓

#magyat tumblr #vers talán #hiányzik #ég #nap #naplemente #napfelkelte #eső #hó #felhő #csillagok #csillag #fehér #Kék #Hold #holdfény #girlinlovesposts

[csilingelofelhok]

Mondd hát, mi tévő lennél? Ha a virágok egyszerre felhővé válnának, és felhők helyett ők nyílnának az égen. A fák leveleiről hullna az eső, a csillagok pedig… Hát ők a lábunk alatt hevernének, míg millió zöld fűszál fedné a világot. A szél lefelé fújna, és éjszaka sem volna, mert a Nappal karöltve úszna át alattunk a Hold. Egy világ, ahol a tudás már nem csak a könyvekben él, a dalok pedig remény nélküli szenvedésről mesélnek.

#csilingelő felhők #elképzelt világ #mese #boldog gondolat #virágok #felhő #csillag #nap #hold #remény #szenvedés #vége #örök #magyar tumblisok #saját szöveg

[rafeeen1]

Galaxisunk sávja

Nyári éjszakákon derengő sávot szerintem sokan látjuk, ha derült az ég és nincs Holdfény. A Tejút talán a nyári esték velejárója. Falusi embernek régen hozzátartozott az életéhez. Mostanában viszont lassacskán elnyeli a fényszennyezés, bár a falvakból még mindig lehet látni, de városokból már esélytelen vagy csak nagyon tiszta időben, nagyon ritkán.

Nyári esténként galaxisunk centrumát is láthatjuk déli irányban. Aki szereti fotózni a csillagos eget, biztos, hogy lefotózta jópárszor már a Tejutat, akár a központi magvidékét.

S vannak olyanok, akik “halomba fotózzák”, nem is csoda, hisz igen látványos az az ezüstös derengés odafenn.

Ha a déli féltekéről nézi az ember egy olyan helyről, ahol nincs fényszennyezés, ott nem holmi derengés, hanem tényleg szinte ottvan a Tejút. A központi magvidék ragyog. A ködösségek könnyedén felismerhetők. Tényleg úgy érzi az ember, hogy egy galaxisban van.

A 2018 óta készült felvétel egy olyan fajta mozaikfotó, mely a déli és az északi féltekén látható Tejút nagyrészét kombinálja úgy, hogy középen a centrum van. 

Eme felvétel 14 panelből áll, mely külön külön 22 x 300 sec expót tartalmaz. Feldolgozás közben a légkör képromboló hatását győztem legyalulni. A Tejút látványa így olyan, mintha egy másik galaxisnak a síkjában látnánk rá.

Noha a déli része a Tejútnak korábban kész volt, de az északit egyszerűen nem sikerült összegyűjteni, nyilván a magyarországi időjárás miatt.

Csak a déli féltekéről készült felvétel korábban már szerepelt Astrobin-en nap képeként.

Egy nyers felvétel így néz ki alább:

Mivel a déli féltekén kiváló volt az ég, ezért nem sokat kellett dolgozni a fotón. Nem volt se fényszennyezés, se pára. Esetleg légkörfény okozhatott problémát.

A déli félteke Tejútja fényesebb, látványosabb mint az északi. A Szeneszsák középen könnyedén felismerhető volt elsőre ... még sötétetített ablaküvegen keresztül az autóból is.

Galaxisunk centrumában egy hatalmas szupermasszív fekete lyuk foglal helyet, melyet igazából elrejtenek a porködök és a többi csillag. Míg szabad szemmel láthatatlan, addig különböző hullámhosszon vizsgáló távcsövek átlátnak ezeken a porfelhőkön.

Eme felvétel Hónap Asztrofotója lett a Magyar Asztrofotósok Egyesületének galériájában. Hasonlóan az előző felvételekhez, itt is egy Canon EOS1100D gyűjtötte a fényt. Bár működne ez hagyományos fényképezőgéppel is, de itt el lett távolítva az IR/UV blokkszűrő.

A teljes tejútmozaik egy 24mm-es Samyang objektívvel készült, mely f/4-re lett rekeszelve a lehető legtökéletesebb csillagmező elérése érdekében. Egy objektívről hamar kiderül, hogy nem tökéletes. Elég a csillagos égboltra irányítani és a képszéleket megnézni. 

Az utolsó felvétel egy Canon EOS6D-vel készült, plusz egy 50mm-es objektívvel szintén f/4-re rekeszelve. Alul az elmosódott táj mutatja, hogy körülbelül ennyi látszódik Magyarországról a Tejút centrumából. Mivel a horizont felett van átfotózva, ezért a légkör mégjobban torzít, még sűrűbb a légkörfény, és minden más, pld. fényszennyezés.

Az elmosódott horizont az óraműves állványnak köszönhető, hiszen ezeket a felvételeket nem lehetne anélkül elkészíteni ilyen minőségben.

#astro #Astronomy #astrophotography #astrophoto #night #milkyway #milky way #stars #starry night #tejut #csillagok #asztrofotó #panorama #canon #africa #zselic

[fekete-hattyu]

Minden történet eleje hasonlít kicsit. Nincs új a nap alatt.

Amikor egy csillag fényesen felragyog, egy másiknak ki kell hunynia.

Persze vannak véletlenek.

Számithat az eső,  az éjszaka,  a gitárpengetés.

De nincs könnyű helyzete annak , aki ebben hisz csupán.

Ne hallgassatok arra,  akik össze - vissza mesélnek !

Mert a világ nem tűri,  hogy valaki a rendjéből kitőrjön.

Még is csak az érzelem a fontos, meg a szerelem.

A szavakat könnyen elfeledjük.

A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből.

[csillagok-leszunk]

Sötét magány mi az éjjellel jár,

Fájdalomas gondolat mi tova nem száll.

Már a nap sem ragyog rám,

Kár, hogy a csillag sem fénylik reám.

#hamis világ #fájdalom #magány #szerelem #élet a halál előtt #fajdalom #tumblr #halál #este #magyar

[troger]

eleve szomorú, hogy semmi jobbat nem tudtam kitalálni nagy szingliségemben a szülinapomra, mint kajakedzésre menni a zöldekkel, de a lehetőség jócskán benne volt, hogy egy mozgalmas napban lesz részem a vízen, jófej emberekkel, és egy kicsit elengedem, kiszórakozom magam

hát jobb volt, mint egyedül lenni, de az egy mentési technikát kivéve, amit még nem ismertem, összességében eseménytelenre sikerült

ha nem építek magamnak csúszdát, ami a legnagyobb fun volt a tréningen anno, és ugrálok bele nyolcszor-tízszer a vízbe, amit ezúttal senki nem csinált utánam, akkor kvázi unatkoztam volna egész nap

az újaknak nyilván elég, hogy a stég előtt kavirnyásznak, és keresik az egyensúlyukat, meg nem bírnak visszamászni a kajakba, de hogy még rám is legyen szólva, amikor egy kicsit elevezek, az eléggé keserű szájízt eredményezett

délután kicsit esett az eső, de mi már inkább egy órával előtte pánikszerűen partraszálltunk, és utána még egy órát vártunk a napsütésben, hogy biztos elállt-e :/

aztán vacsora után jó idő volt, van még másfél óra napfény, így a még lelkesek elhatározták, hogy abból egy órát akár evezhetünk is

màr itt sem értettem, hogy miért csak én akarom kihozni a maximumot a napból, de jó, legyen egy óra, elindulunk, menjünk itt jobbra, oké, végre új terep, kezd jókedvem lenni, de aztán elhangzik, hogy az oszlop körül megfordulunk, és megyünk vissza

volt vagy 15 perc az egész kirándulás, legalább 200 méter irányonként, és akkor kavirnyásszunk még egy kicsit itt a stég előtt, mondjuk álljunk csillag alakzatba, mert az még nem volt

itt már echt kurvanyáztam magamban, de sikerült egy embert rábeszélni, és a főnökségtől engedélyt kérni, hogy elmehessünk a másik irányba, 5-600 méterre is akár, és az volt a legjobb félóra a napban

most valószínűleg nagyképűnek tartanak, amiért nálam az evezés 2 óránál kezdődik, és egy rendes kajakos nap 6-7 óra a vízen 🤷‍♂️

úgy terveztem, este körbekínálok egy pezsgőt, de... eh, már megint nem sikerült beilleszkedni a csoportba, pezsgő marad a hűtőben

#napló #bday

[lookinsideme-imdemon]

Hajnal

Sötétben meredtél magadban, mintha nem hinnéd, hogy van holnap. Mintha egy kéz a sötétbe vonhat. S én csak csendben sirattalak, mert lelkem gyenge volt közelebb bújni, És egy pillanatra az utolsó csillag is ki akart hunyni. Te hajnalnak neveztél. Én nem hittem. Aztán felkelt a nap és a szíved elvittem. Kivirultál. Lelked felébredt, és mintha soha nem lett volna sötét, Felperzseltem elméd ködjét. Lehullott az álarc és minden szìvdobbanás közös lett, Nem volt olyan érintés ami árulkodott volna, Piroslò aranyviràgok, kínzó kikelet, Izom ami minden levegőt kitolna Mentés, egy szikra, egy òvatos lélegzet. Ajkad rejti a végzetet.

#Szerelmes #Szerelem #Love #Szeretlek #Gondolatok #Szeretet #Fájdalom #Robinciklus #Monologokbyme

[alexyna]

✨"Csillag vagyok.

Szél. Hold és Nap. Apály és dagály.

Nem harcolok már, de harcos vagyok.

Papnő. Ki megáld.

Szajha. Ki felszentel.

Varázsló. Ki teremt.

[...]

Én vagyok a Mindenség.

A Mindenség az otthonom.

Minden együtt vagyok.

Már nem kell uralnom, mert uralom.

Nem kell hinnem, mert hiszem.

Nem kell méltóvá válnom, mert méltó vagyok.

Bennem már minden együtt van.

A tűz, a szél, a víz, a föld és az éter. " ✨

#barna berni #idézet #magyar #ima #én #magyar tumblr #magyar írás #gondolat

[felhokfelett-1]

Te vagy az a csillag, akiről mindig álmodtam, aki ellopta a fájdalmam. Te vagy a nap, mely felmelegíti a világomat, és a hold, mely éjjel megvilágít. Te vagy minden, amire valaha is vágytam, és amit még idáig sosem találtam meg.

[lelkemaperemen]

Furcsa belegondolni, hogy a mi csillagunk, a Nap, már eleve más elpusztult csillagok teteméből keletkezett. Ahogy minden a vasnál nehezebb elem is csak úgy jöhetett létre, hogy ahhoz kellett egy szupernova robbanás. Az összes ékszerhez rajtad, az aranyhoz az ezüsthöz, a drágakövekhez mind megkellett haljon egy csillag. Itt semmi sem volt eleve, itt minden valami más teteméből virágzik. Ez nem egy szép, vagy eredeti költői kép, ezek csak a tények.

#magyar #szöveg #csendrői

[akaromacsillagokat]

Ezt neked, Ilikém.

Kevés dolgot tudok igazán magaménak. De ami te vagy azt mindennél jobban. Ha önmagam sem ismerem fel, olyan ködös az előttem lévő fal, téged akkor is tudlak. Nem az enyém olykor anyám hangja sem, de a tiedet suttogva, alig hallhatón is magaménak érzem. És nem csak mert szeretlek. Hanem mert te ilyen vagy. Egy két lábon járó kitörölhetetlen hatás. Atomként robbanó életen át tartó benyomás. Hogy felejthetném el mindazt, amit adtál? Késsel is szaggathatnám emlékeink, múltúnk. Neki mehetnék mindennel mim van. De csak akkor múlik majd, amint az utolsó csillag leesik az égről. Amint lejönnek hozzánk, hogy megölelgessenek minket. És akkor is azt mondom, ez egy igazán szép nap. Hisz csillagos a föld, te pedig itt vagy. És ha egyetlen ember szerethetne csak életem végéig, azt akarom, hogy te legyél az. Mert nálad senki sem tud jobban. Jobban szeretni, csodálni, megbocsátani, lélekbe beletapadni. Örökre elkerülhetetlenné válni. Szabad vagy, mint egy égen úszó pitypang. Szabaddá téve mindenkit ki körülötted gyökeret eresztett. Szóval mondd csak, hogy feledhetnélek? Engedhetnélek, rakhatnálak be a szekrénybe? Vagy adhatnám másnak magunkat. Amit adtál magadból az csak az enyém, nem engedtem át másnak. Amik pedig ketten vagyunk, földalatti réseken csöpögve, lüktet át az egész bolygón. Pusztítsuk el az egész világot és akkor majd kérdezd meg újból, elfelejtettelek-e.

Hiszen tudod. Az élet szép, de élni tudni kell. Az élet egy harc, de benne győzni kell.

[kampeszino]

Rimbaud: Részeg hajó

Hogy jöttem lefelé egykedvü, vén vizeknek

folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:

lármás rézbőrű raj közt céltáblául sziszegtek bepingált póznasorhoz nyilazva meztelen.

De, hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez, s hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol - alighogy véget ért a parti furcsa hecc, vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.

És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket csend hallgatott tunyán, mint a gyerekagyakban, felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget, nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!

Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve tíz éjen át lebegtem vidám parafaként a mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője, s nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?

Fenyő-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt, mint almák hűvös húsa csúszik a gyermektorkon, s hányások s bornyomok, sok kékes lomha folt letisztult rólam és levált a kormány s horgony.

Azóta egyre fürdök a roppant tengerek költészetében, melyre csillag csorog és béke s nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,

mert kékes színüket átfesti drága mámor s ringatja enyhe rengés a rézszín nap alatt, s nincs alkohol, csitítóbb, s dal, mely ily puhán forr, a rőt s rosszízű vágyak ettől megalszanak.

S villámtépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt, s a mélységek hintáit s kanyargó áramát láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt, s olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.

Láttam süllyedt napot, vad titkokkal befolyva, míg olvadt messziségek violája ragyog, s hallottam, mintha antik tragédiát dalolna: messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.

S vakító hócsucsokról álmodtam zöldszin éjen, míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt az óceánok csókja: izes áram a mélyben s mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt,

és át sok hónapon, mint ha dagály robog a sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda, rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.

S találtam tengeren túl s alúl a horizonton párduc-szem fényü és virágos szigetek kék és furcsa raját, hol ostorként kibomlón a pőre nép fölött szivárvány libegett.

Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyü hálón a sás közé akadt Rém poklos teste reng, és vizeket rohadni örök szélcsendben állón s örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.

Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak, hol szörnykigyókat kínoz az élősdi marás s enyhülni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.

S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék halat, minőt találtam, aranyból, s énekelt, s züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték s olykor hizelkedőmül édes szél lengve kelt.

S olykor a minden tájak únottja, pólusok bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón, beszórt árnyék-virággal, mely kénszájjal susog s térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony.

S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek szőkeszemű sirályok, csetepatés család, ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg, majd elhagyott süllyedve, aludni még alább...

Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros, kit elvitt a vihar élőtlen éterig, s zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik.

Im bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékül, utam kaput az ég izzó falába fúrt, s zsákmányul téptem onnan, finom poéta-étkül ízes nap-cafatot s nyálas, nyulós azúrt!

Bitang deszkám belepte a villamos medúza, s nyaranta apró szörnyek tintás raja lapúlt reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva a reszkető bibor lég izzó tölcsérbe nyúlt.

Óh én, ki immár ötven mérföldnek távolából hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt, s kit újra s újra vár a kék és merev távol: megvetlek, Európa! únt gátú, ócska föld!

Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget, hol már a mámoros menny örök kapúja nyitva, s hol végtelen mély éjben arany fénnyel piheg alvó madárseregként a boldog Jövők titka!

De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte! S kegyetlen volt a hold és keserű a nap, már lázas derekam gyötrelmes görcstől görbe, bár megszakadna már s benyelné már a hab!

Óh, ha van Európában öböl még, melyre halkan vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg, hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban s papírhajót ereszt el, mely lepkeként libeg...

Mert kit megfürdetett már minden vizeknek búja, nem szállhat révbe többé kalmárhajók után, s jelzászlók és tüzek hivalgó gőgjét únja, s hogy hidak vad szeme bámúljon rá bután...

TÓTH ÁRPÁD FORDÍTÁSA

#Arthur Rimbaud #rimbaud #vers mindegy kinek

[rafeeen1]

Egy világjárvány árnyékában II.

... Avagy amikor már jöttek a lezárások és velük minden pro-kontra. Bőven elkésve, hisz 2022 november eleje van, de két évvel ezelőtt már a második lezárásba csaptunk bele.

2020 tavaszán már nyilvánvalóvá vált, hogy korlátozások, lezárások lesznek, de akkor még nem tudtuk, hogy mi és hogyan lesz. Csupán egyik nap már le lett zárva az egész ország.  Bezárások után szokatlan csend borult a környékre és furcsa hangulatban volt az ember. Kijárási korlátozás megjelenésekor az ember csak a munkavégzésnek számító mérések közben / mellett tudott képeket készíteni. Bár valószínűleg nem okoztunk senkinek sem járványveszélyt az éjszaka kellős közepén, hajnali háromkor mondjuk.

Az alábbi pár kép abban az időszakban készült, amikor egyáltalán volt lehetőség fotózni.

Eme különös vetületű panorámában nincs semmi ördöngősség, csupán egy úttesten készült, ami a fulldome vetületben tökéletesen közrefogta a csodás csillagos eget, melyen a téli Tejút látszódik és az Állatövi fény sávja, melyre az észlelők mutatnak. A fényes “csillag” a Vénusz. A felvétel 60 képből áll.

A februárvégi - március eleji esték még teljesen nyugodtak, de már érződik, hogy lassan tavaszodni fog. A hangulatfotón a timelapse sínen lassan kúszó kamera igen látványos kompozíción dolgozott akkoriban a majdnem rábuló öreg tölgyfával és a csillagos éggel.

2020-ban a Starlink műholdflotta első adagjainak megjelenése okozott botrányt és bonyadalmakat az égbolton és a csillagásztársadalomban. Ezek a műholdak szabad szemmel láthatók, ahogy végigvonulnak az égbolton, de csak akkor, ha napfény éri őket, mely leginkább nyáron problémás, illetve napnyugta után, naplemente előtt.

Érdekesmód az asztrofotózást annyira nem zavarják a műholdak, mert ott több kép átlagából készülő felvételeknél egyszerűen eltűnnek ezek a nyomok, ám a szakcsillagászatban hatalmas kárt okoznak a mérésekben a műholdnyomok és a rádiócsillagászatban is gond volt/van velük. Szerencsére a baljós előrejelzések hatására 2022 végén egyelőre nem olyan fényesek mint várták őket.

Ha valaki a Tejút nyári sávját keresné, akkor még ott van esténként délnyugat-nyugaton de már nyugvóban így ősz vége felé közeledve. Tavasszal ismét megjelenik a nyári rész, azonban hajnalban érdemes keresni olyan irányban, ahol kicsi a fényszennyezés. 

Eme kisbolygós kép a Zselicben készült egy márciusi hajnalon A nagy nyárfánál, mely mind a mai napig dacol az égi elemekkel. A 90 képes felvétel egy fulldome panorámakép “ellentéte”.

Egy másik koraestén korlátozások előtti rekorder 180 képes panoráma kb. fél órán keresztül készült egy 50mm-es objektívvel. Minél nagyobb fókusz, annál több kép, de annál nagyobb felbontás és annál jobban látszódik a Tejút sávja úgy, hogy nem nyomják el a csillagok.

Ki nem kedveli a tavaszi esti holdsarlókat, amikor érdekesmód az árnyékos rész is látszódik. Mitől látszódik? A Föld felhőzetéről visszaverődő napfény olyan erővel világítja meg a Hold sötét oldalát, hogy onnét mégegyszer visszaverődik a napfény és ezt szabad szemmel is könnyedén látni. A felvételen a fényes résznél a csík a távcső segédtükörtartóján megcsillanó holdfény.

A tavaszi ébredés című kép készítésekor -9°C volt a ropolyi völgyben és síkvidéken is mértek -5°C-nál hidegebbet ami nem igazán tett jót a gyümölcsösökben.A nagyon hideg a derült és szélcsendes, valamint száraz hajnalokon alakul ki. Ezek a tényezők pedig ideálisak a csillagos égbolt fotózásához, igaz a Hold tud zavarni, ami a kép készülte előtt ment le egy órával...A felvételen egy április hajnali Tejút látható, annak minden pompájával együtt, ahogy csak elő lehetett csalogatni egy átalakított fényképezőgéppel.A kristálytiszta hajnalban szabad szemmel nagyszerűen látszódtak a Tejút részletei.

A fotó egyfajta panorámakép mely azonban egy óraműves állványról készült, ami követte az égbolt elmozdulását. Sokkal több vele a munka és sokkal nagyobb türelem is kell hozzá, de az eredményt egy egyszerűbb fényképezőgéppel is elő lehet csalogatni.

Gyakran készülnek éjszakai timelapse felvételek, melyeket máshogy is össze lehet rakni, akár összegezni a többszáz fotót egy képpé és akkor északi irányban látványos csillagívek látszódnak. Középen a Sarkcsillag - Polaris alig mozdult el több óra alatt.A fotó kb 400 darab 20 másodperces kép eredménye, mely 16mm-en készült f2.8-on egy talán igazi klasszis Samyang 16 mm f2.8-as objektívvel és Canon 6D-vel. Ilyenkor azért érdemes párafűtést üzemeltetni...

Bizonyára senkinek sem szokatlan a napfény által vetett árnyék... a holdfény által vetett árnyék is “általános”. Na de mi van az Esthajnalcsillag azaz a Vénusz által vetett árnyékkal?

Alábbi panorámaképen baloldalt a Vénusz tündököl, mely miatt árnyékom van a fehér falon. Különleges módon, de a Szíriusz, a Jupiter is képes árnyékot vetni és a kontúrok élesek ilyenkor, ám akár az Orion csillagkép, vagy a Tejút centruma is képes erre a jelenségre, ám akkor diffúz árnyékot kapunk. :)

Első Deepscape fotóm 200mm-en készült, melyen a Zselici Csillagpark távcsőkupolája látszódik a Vénusszal, melynek fénye kis koszorút alkot a fátyolfelhőzeten. A “tüskék” a megcsillanó fény az objektív blendéjén. 

Eme képekhez óraműves állvány kell és meglehetősen gyorsan kell velük dolgozni, ugyanis ekkora fókuszon már gyorsan mozdul el az ég a tereptárgyakhoz képest.

#astro #night #nightscape #stars #venus #panorama #deepscape #milky way #tejút #csillagok #csillag #esthajnalcsillag #asztrotájkép #éjszaka #hold #távcső #timelapse

[sohavagymegmindig]

🥀.

Szerda délután fölhívlak. És megkérdezem majd, hogy tudunk-e beszélni. Nem most, telefonon. Hanem személyesen. Valamikor. Nem rólam. Nincs baj, vagy ilyesmi. Nem akarok semmit mondani. Csak, hogy elmondhatod mi van.

És azt hiszem szép lenne, ha azt mondanád, igen, menjünk. És mennénk és elmondanád, amit most érzel. És én végig tudnám hallgatni sírás nélkül. És bort is innánk. És végülis egy jó beszélgetés lenne.

Csak igazából valószínű, hogy vagy a telefont sem fogod fölvenni. Vagy mert dolgozol, vagy mert nála vagy, vagy mert egyszerűen csak éled az életed. Nélkülem.

Vagy fölveszed és azt mondod majd, bocsi, de nem. Mert azt hiszed majd, többet akarok. Vagy csak nem akarsz belőlem ennyit se. Ami talán érthető.

De tartsd szem előtt kérlek. A Nap mi vagyunk. Ő maximum egy csillag.

[captainmindennapalaphulove]

[iasonmallory]

#1 Milo Elden pt3

Fogalmam sincs hogyan, de sikerül eltalálnia a Napot és ezzel az egyik farkas nyílsebesen a lebukó nap után ugrik. A nappal eltűnik és csak az éjszaka marad, egy darabig. A Nap nélkül a Hold sem bírja sokáig és a rá éhező farkas lihegve közeledik. Már nincs menekvés. Nincs b terv. Nincs semmi más, csak a halál. Vagyis csak lenne, mert a végét sosem várom meg, mindig felriadok a farkas lihegésére a leterített testem előtt. Utálom ezt a fajta tehetetlenséget. Hogy egyáltalán nem vágytam erre a sorsfordító szerepre, mégis a mi halálunkkal következik be a Nagy csata. De még nem tartunk itt. Az életem még koránt sem jár a vége felé, pedig nem is olyan régen még azt gondoltam, hogy elfogok pusztulni, bár nem a farkasok által. A Sol-al közös életünkben bekövetkezett egy olyan időszak, amikor ő úgy döntött, hogy elhagyja az istenek világát és Midgardba jön. Nem tartottam vissza őt, sokan cselekedtek már hozzá hasonlóan és azt gondoltam ez lesz neki a legjobb. Neki talán élete legszebb része volt a Midgardban töltött időszak, mert önfeledt boldog volt és ennél kívánni sem akarhattam volna neki többet. Csakhogy abban a pillanatban ahogy ő elhagyta a helyét és nekem kellett volna irányítanom mindent, amit azelőtt ketten tettünk, szépen apránként elkezdtem legyengülni. Tudom nagyon betegesen hangzik, de ha ő nem volt mellettem szabályosan rosszul éreztem magam és betegnek. Nagyon betegnek. Már nem én vezettem a Hold szekerét, hanem az vezetett engem egyik napról a másikra, amikor már csak arra voltam képes, hogy nekidőlve a karjaim támasszam és úgy vezessem a lovakat. Bár az már nem is igazán vezetés volt, csak gyönge tartás. Sápadt voltam és hideg, nem beszélve a hangulatomról, ami szintén borús volt s, reménytelen a sorsomat illetően. Ha Heimdallr nincs és nem hozza vissza Sol-t, hát biztosan, hogy idejekorán a farkasok eledele lettem volna. Persze, hogy nem volt boldog amiért vissza kellett jönnie, nem kellett kimondania én magamtól is éreztem mennyire meghasadt a szíve. A jelenlétének köszönhetően hamar visszatért belém az „élet” és mintha nyoma se lett volna sanyarú sorsomnak úgy villogtam, mint egy újszülött csillag az égen. Az éjszakák se voltak már olyan fagyosak és a megújult erővel sikerült eltűnni a farkasok szeme elől. Legalábbis ezt gondoltuk. Sol megértette velem, hogy ő már nem képes rettegésben élni és vígan végezni a feladatát s, menekülni az üldözőinktől, békére vágyott, egy normális életre. Arra a normális életre, amit megélhettünk volna, mint a többi isten, hogyha nem veszik el tőlünk a lehetőséget. Én pedig nem akartam olyan lenni, mint a többiek. Nem akartam Sol és az álmai útjába állni, ezért beadtam a derekam és amikor elhatározta, hogy Midgardba akar menni, vele tartottam. Nélküle nem várt volna rám más, csak a pusztulás és akármennyire is nehéz bevallani én szeretek élni, függetlenül attól, hogy a halálomat már rég megjósolták. Először egy kicsit tehetetlennek éreztem magam Midgardban, nem igazán találtam meg a saját helyemet, nem tudtam miként kellene viselkednem a midgardiakkal, de türelemmel és némi odafigyeléssel minden sikerült. A midgardiak elég egyszerűek. Őket kevés dolog érdekli és ami igen, az egy kis pénzzel könnyen megoldható. Neked pedig, mint istennek csak az a dolgod, hogy megpróbálsz hatni rájuk, ha hinni és bízni kezdenek benned, akkor már nyert ügyed van. Egy éve történt, hogy Sol-al létrehoztunk egy lovardát az osloi Grünerløkka egyik hatalmas telkén, ami ott állt pusztán és kihasználatlanul egy olyan öregember kezében, aki már nem volt képes megbirkózni ekkora nagy feladattal. Így hát létrehoztunk egy kis csodát, egy menedéket Midgardban, ahol Sol és én is azzal foglalkozhattam, amivel igazán szerettem. A piszkos munka részét Sol-ra bíztam, én nem igazán éreztem magam alkalmasnak arra, hogy az embereket tanítsam, hát még szót érteni velük.

#iason mallory #lysander collins