#Tudnál lenni

[sztivan]

aftersérv*

most vasárnap lesz napra pontosan fél éve, hogy egy másik vasárnap, harmadikán azt mondta a gerincem, hogy milyen szép kanapéd van, igazán kár lenne, ha nem tudnál felkelni róla

tegnap elértem egy fontos mérföldkőhöz, egyszerre vittem fel az emeletre a karomban a két gyereket

és most vasárnapra van betervezve azóta az első 10 km-s futásom

elég fos érzés volt akkor szeptember elején elvergődnöm a hétvégi ügyeletre, majd onnan átküldtek a dél-pestibe, onnan viszont haza, mert csak neurológusok voltak bent ügyeletben, úgyhogy másnap reggel, amikor újra két órámba telt felkelni, utána el a háziorvoshoz, ő továbbküldött az sztk-ba, ahol hét óra várakozás után sorra is kerültem, és végre kezdtek velem valamit

*valójában nem tudom, hogy ezt lehet-e sérvnek nevezni, az egyik orvos azt magyarázta, hogy a több stádiuma közül az orvosok még nem annak hívják ezt, a köznyelv már igen. akárhogy is, nagyon fájt. és persze aki orvosnak csak mondtam, hogy rohadt sokat sportolok, mind azt kérdezte, hogy az nem okozhat ilyen bajt, de ugye sok ülőmunkát végzek?

az első, tényleg gyors javulást hozó tipp az volt, hogy feküdjek mindig nagyon keményen, első lépésként két hétig a földön aludtam, és ettől már legalább nem két óra volt reggelente felkelnem álló helyzetbe. közben pedig beindult egy gyógytorna és fizikoterápia, az is sokat javított. pár hónapnak el kellett telnie, amíg beütött az eredménye - persze türelmesnek kellett lenni, sokáig annyi volt a javulás, hogy csak olyan érzés, mint ha megvertek volna, nem olyan, mint ha épp vernének, na de aztán működött. a lényeg az, hogy a fenékizmaimat erősítsem meg, azok tartsanak, ne a gerincemre nehezedjek, és tök furcsa érzés sok év sportolás után felfedezni, hogy új izmaim kezdenek el működni

teljesen mindent ez sem oldott meg, sőt, november végén lett egy visszaesésem is, amikor azért napi három-négy fájdalomcsillapítóra szükségem volt. még jó, hogy mielőtt szeptemberben bedurrant volna, a nyáron kisebb fájdalmakat már éreztem, mert arra augusztusban kaptam egy időpontot kicsivel karácsony előttre, és onnan elküldtek egy vízi kúrára. úgyhogy a január-februári délutánjaim egész komoly része arról szólt, hogy a Lukácsban masszíroztak meg áztam a termálvízben, közben pedig a gyógytornát csinálom tovább - és működött!

mostanra jutottam el oda, hogy 95 százalékban rendben vagyok, éles fájdalmam régesrég nem volt, tompa is csak nagyon ritkán, igazából csak a túl puha széken ülést és a hirtelen irányváltásokat nem szeretem. edzeni is tudok újra, úszni és bringázni már óvatosan október óta, futásban még nagyon el vagyok maradva a csúcstól, de boldoggá tesz, hogy nekiálltam megint. szóval haladok

vannak persze furcsa dolgok, például hónapokig nagyrészt otthonról, a kanapé mellett térdelve dolgoztam, de most már ez is sokkal jobb. a legnehezebben megszokható egyértelműen az, hogy meg kellett tanulnom nem hason aludni. (negatívum, hogy az immunrendszeremet ez jó alaposan igénybe vette, minden más nyavalya elleni küzdésre kevesebb erőm marad, úgyhogy a februárom arról szól, hogy amikor kicsit megfúj a szél, akkor utána taknyos és vörös orrú vagyok napokig), jó, meg amikor beküldtek MR-re, akkor gondolkoztam azon, hogy mások mennyi pénzt szoktak fizetni ugyanilyen hangok hallgatásáért, amikor azt technobulinak nevezik

és tényleg nagyon biztatni szeretnék mindenkit, akinek ilyesmi baja van - engem speciel a heti 40 óra ülőmunka ütött szét -, hogy menjen el és kezeltesse magát, mert azzal szemben, amit a defetisták állítanak, ebből bizony ki lehet jönni és csodálatos érzés újra mozogni meg teljes értékű emberként funkcionálni

[diogenesz2020portugal]

Ez most biztosan Coelho-szerű bölcselkedésnek fog tűnni, de betegnek lenni jó. Minél többet veszítesz, annál könnyebb leszel. Nem, nem csak a súlyra gondolok (eszembe jut a most 87 éves apám, aki annyira vékony és madárszerű lett, hogy magam sem lepődnék meg, ha azt látnám, hogy hirtelen ötlettől vezérelve felemelkedne, és repülne pár kört a város fölött), hanem arra, hogy minden veszteség egyben áldás is. Amikor otthagytuk Magyarországot, sokmindenről lemomondtunk. Szétosztottuk vagy ötezer könyvünket a barátok, kollégák között, és ugyanezt tettem a vagy harminc éven át gyűjtött csetreszeimmel (kerámiák, régi lámpák, másnak talán teljesen értéktelennek tűnő tárgyak garmadája). Meglepően könnyű volt lemondani azokról a dolgokról, amiket olyan nagy szenvedéllyel és szeretettel gyűjtöttem annyi évtizeden át. Úgy is el lehet veszíteni (elengedni) dolgokat, hogy nem a keserűség növekszik benned, hanem a felszabadultság érzése. Két bőrönddel költöztünk ki Portugáliába (no meg két macskával és egy kutyával). A legszükségesebb ruhákon kívül csak pár verseskötetet hoztunk ki. "Meghalni – elszunnyadni – semmi több" - írja Shakespeare tanár úr. Igaza van. Mindent el kell engedni. Legfőképp a büszkeséget. Mégis: mire lennél büszke? Arra, hogy szerinted jó tanár voltál? Ki emlékszik már arra? Tedd a szívedre a kezed, és vallj színt! Hát nem a rák a legjobb tanár? Ha nem lenne, szart se tudnál az életről. Eddig csak a ködben hajóztál, most majd végre láthatod a túlsó partot, ha van. "Mert hogy mi álmok jőnek a halálban, Ha majd leráztuk mind e földi bajt, Ez visszadöbbent." Hagyd hát ezt az egész szarságot, és figyeld a macskákat. Nem csak az eleganciájuk elképesztő, de az is, hogy állítólag 9 életük van. Jó, te soha nem leszel olyan szerethető, mint egy macska, de legalább van esélyed. Higgy a lét elviselhető könnyűségében.

"Indulj dalom, bátor dalom, sápadva nézze röptöd, aki nyomodba köpköd: a fájdalom.  

Az életen, a szinten, a fénybe kell kerengni, légy mint a minden, te semmi.  

Ne mondd te ezt se, azt se, hamist se és igazt se, ne mondd, mi fáj tenéked, ne kérj vigaszt se. Légy mint a fű-fa, élő, csoda és megcsodáló, titkát ki-nem-beszélő, röpülő, meg-nem-álló.  

Légy az, ami a bölcs kéj fölhámja, a gyümölcshéj remek ruhája, zöld szín fán, tengeren a fölszín: mélységek látszata.

/.../

Hát légy üres te s könnyű, könnyű, örökre-játszó, látó, de messze-látszó, tarkán lobogva száz szó selymével, mint a zászló, vagy szappanbuborék fenn, szelek között, az égben s élj addig, míg a lélek, szépség, vagy a szeszélyek, mert - isten engem - én is, én is csak addig élek.  

Menj mély fölé derengni, burkolva, játszi szinben, légy mint a semmi, te minden."

[amit-sose-mondtam-el]

Vegyél kézbe egy üres papírt és egy tollat.

Tudod, most nem a hagyományos módon fejezzük ki magunkat.

Ebben a helyzetben már nem elég egy üzenet, ide kell valami, valami hajszálnyival személyesebb és ez most a kézírásod lesz.

Kezd el.

Írd le ami fáj. De aztán azt is ami meggyógyít. Írd le ami könnyeket csal a szemedbe, ami miatt legszívesebben üvöltve sírnál, ami elveszi a kedved még a létezés alapvető igényétől is. Majd azt is ami mosolyt csal az arcodra, ami miatt hangosan nevetsz, ami miatt szerelmes leszel újra a létezés örömébe. Írd le ami taszít, ami vonz, ami elnémít és azt is amiről órákig tudnál beszélni. Írj valamit ami bosszant, majd olyat ami megnyugtat. Írj valami csúnyát és mellé azonnal valami csodaszépet. Írj valakiről, akit szerettél és aztán valakiről akit most is szeretsz. Talán a kettő egy és ugyanaz. Írj valakiről akiért meghalnál, de olyat is akiért élnél. Írj valami olyat, amit sohasem mondanál ki hangosan, valamit ami a szívedben lakik, írj valami sötétet és félelmeteset, de ne felejtsd el, hogy ahol sötétség van, ott fénynek is kell lennie.

Írj valamit.

És a végén írd le azt is, hogy megmentett, mert te is tudod, hogy így volt. Írd le, hogy tudod, hogy minden rossz után jön valami jó és minden jó után valami rossz, de ő mindig is valami mindent elsöprő erő volt, ami se nem jó, se nem rossz, csak egyszerűen szükséged van rá, pont mint a levegőre és ha tudnál sem akarnál élni nélküle.

Csak írj valamit.

#érzések #érzés #érzéseim #jelenlegi érzéseim #szeretet #fájdalmas szerelem #szerelem #küzdelem #fájdalom #öröm #bánat #szomorúság #ilyen az élet #harc #próbálkozok #őszinteség #írás #levél #tedd meg #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #tumbrl közösség #tumblr #tumblr magyarorszag #magyartumblr #tumblr world

[nyulas]

Szia…

Nem tudok semmilyen mentséget felhozni arra,hogy nem voltam jó hozzád.

Igazad van

Nagyon sok mindenben igazad van

El voltam szállva magamtól azt hittem én bármit és bármikor megtehetek mert éreztem,hogy mindennel jobban szeretsz engem és egyfajta nyugotságal töltött el,hogy bármit teszek te szeretsz és szeretni fogsz mert éreztem,hogy rajongásig szeretsz engem.

Belátom ez hiba volt

Nem gondoltam bele soha,hogy te majd nem leszel te majd nem fogsz így szeretni mert annyira magabiztos voltam és önző hogy eszembe se jutott ilyenen gondolkozni.

Elkényeztettél…

Annyira szerettél mint soha senki az életemben

Senki !!!

Es féltem

Féltem mindentől

Hogy elromlik

Hogy unalmassá válik és meg fog szűnni

Kibasszotúl haragszom magamra

Senki nem fog már így szeretni engem mint ahogyan te szerettél

Tényleg senki és félelmetes ebbe bele gondolni

Es igen nem álltam készen arra hogy megkérjem a kezed

Arra hogy gyerekünk legyen

Nem jártam még ott

Es tudom,hogy nem érdemlek meg még egy esélyt és nehezen bíznál meg bennem

De tiszta szívvel tudnék éled állni megfogni a kezed el elindulni az úton az igazi közös úton

Ahol nincs titok nincs te vagy én csak MI

És tényleg nem kértél sokat tőlem sosem ezt is belátom

Tudom hogy rettentően nehezen tudnál újra bízni bennem de mindent megtennék érte,hogy elérjem

Nem vagyok boldog

Ideig óráig jól érzem magam ki tudok kapcsolni

Aztán újra eszembe jutsz

Újra bennem van az az érzés,hogy nem vagy

Es elmehetek bárhova csinálhatok bármit

Lehetek akárkivel

Akkor is te vagy az eszmében

Rád gondolok

És veled akarok lenni

Veled akarok felkelni es lefeküdni

Veled akarok nyaralást tervezni

Veled akarok veszekedni hogy már megint tiszta haj a lakás

Veled akarok veszekedni azon hogy ki vigye le a szemetet

Veled akarok élni veled akarok lenni

Es tudom hogy fiatal vagy miért is szenvednél velem mikor bárkit megismerhetsz és új lappal kezhetsz

De ez rám is igaz (kivéve h fiatal vagyok)

De én veled akarom nem mással

Te jutsz eszembe mindenről

Ha bármi ér neked akarom elmesélni elsőnek

A te véleményedre vagyok kiváncsi

Te vagy nekem az IGAZI !!!!!!

Es be vallom azt is hogy soha nem voltam ebbe ennyire biztos mint most.

Ketelekdtem benned magamba a kapcsolatunkban mindenben

De nekem már egy kételyem sincs

Senkit nem akarok feleségemnek senkit nem akarok a gyerekeim anyjának csak TÉGED !!!

Mindenképpen le akartam ezt írni és bizzom benne hogy elolvasod

Veled szeretnék lenni ….

Nagyon szeretlek !!!!!

[temetetlen-halott01]

Ha nem szeretsz már engem, hagyj el.

Ne kínozz azzal, hogy minden nap leírod, hogy szeretsz..minden nap beszélünk de közbe már nem akarsz velem lenni, nem akarsz megölelni, nem akarsz hozzámbújni es semmit se amit régen te mondtál nekem mennyire vágysz rá. Ha nem érzel már úgy mint az elején..csak hagyj el, ne játssz velem.

Mert én nem foglak, én annyira szeretlek, hogy elviselem minden szarodat reménykedve, hogy holnap jobb lesz. Próbálom minden szarral magyarázni magamnak, hogy az vagy akibe beleszerettem még akkor is ha teljesen máshogy viselkedsz. Én nem foglak nem szeretni ameddig reményt látok, de ha elhagysz..nem fogok érted kaparni. Tehát, ha úgy gondolod, hogy már semmi értelme együtt lennünk. Mert ahelyett, hogy építenék egymást, csak hátráltatjuk a másikat. Akkor menj el. De jól gondold meg..mert ha elmész, lehet soha többet nem jöhetsz vissza.

Velem akarsz lenni..de nem érzem. Próbálom bebeszélni magamnak, hogy csak azért mert régen láttuk egymást..es hogy hogyha újra találkozunk sokkal jobb lesz úgy mint régen. De nem tudok már mit kitalálni..tőled várnék magyarázatott de nem merem feltenni a kérdéseket mert egyrészt félek, hogy fájni fog a válasz másrészt félek, hogy ezzel is én huznam a rövidebbet.

Toxikus vagy..es manipulalo..es én tudtam, hogy végig manipulálsz még azzal is, hogy azt mondod, hogy engem soha nem tudnál. Teszt alany volnék, hogy meddig bírom? Mert ha igen ez is régen rossz. Nem tudom mit miért teszel..de a te esetedben elvileg mindenre van frappáns válasz. Csak lehet, hogy soha nem fogom megtudni. Nem nyílt kártyákkal jatszol..s valószínűleg már előre tudod, hogy mit csinálsz vagy valójában ez nem is ilyen bonyolult csak ezt akarod nálam elérni? Hogy különlegesnek higyjelek?

Én különlegesnek tartottalak..de nem azért, mert így tönkre tudsz tenni, hanem mert ennyire boldoggá tudsz(tudtál) tenni. Azt se tudom én mit érzek..mert akarlak, de nem akarok szenvedni. Nem érdemlem meg, saját magam tartottam toxikusnak.. de ez már ott elbukott, hogy én mindig próbáltam jobb es jobb lenni, hogy szeress.. hogy megfeleljek neked. Pedig úgy kellene megfelelnem neked mindennel együtt ahogy vagyok, régen sokkal rosszabbul bántam veled amit minden egyes porcikám bán, de szerettel..őszintén éreztem, hogy szeretsz es biztonságban éreztem magam melletted. Állandóan megköszöntem es elmondtam, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy végre ezt érezhetem. És te azt mondtad, hogy örülsz annak, hogy te lehetsz az aki megmutatja ezt nekem.

Tudod milyen az amikor soha nem érezted, hogy számítanál? Hogy mindig azt gondoltad, hogy téged nem lehet szeretni mert mindenki arra tanított? Hogy egyszerre kevésnek es túl soknak érezted magad? Es tudod milyen az, hogy ezek után..jön egy srác aki szeret téged? Minden egyes kibaszott hibáddal együtt..es közben épít, es emel..es nem hagyja hogy földbe döngöld saját magad. Aki önbizalmat ad mert állandóan azr mondja, hogy gyönyörű vagy es kurva jól nézel ki, pedig a lehető legátlagosabb vagy, számára mégis átlagon felüli. Aki törekszik azért, hogy fontosnak érezd magad. Es tudod milyen érzés, hogy ezek után ez a srác teljesen megváltozik? Bunkó lesz veled, flegma es ha kérsz tőle valamit akkor nem tartja vagy csak nehezen tartja tiszteletben. Abbahagyja a cuki dolgok mondását, de még a te cukiságodra is kikerülően reagál. Fosol, hogy mit mondhatsz es mit írhatsz vagy mit csinalhatsz egyáltalán nehogy abba is belekapaszkodjon es kitépjen egy újabb darabot abból a szívből, s abból a lélekből amit ő hozott helyre.

Felépítettél, hogy aztán tönkretehess? Így akartál felejthetetlen lenni? Hidd el..így már az leszel. De ha tényleg szeretsz..es tényleg velem akarsz lenni..mutasd ki, vagy pedig menj el.

[csacskamacskamocska]

Mára három gondolatkör alakult

Az egyik, hogy próbálok nem szerelmes lenni, de kurva nehéz.

A másik válasz lenne valakinek, aki egyszer régen reblogolta egy bejegyzésemet és most megint elém vetette tumbli azt a posztot. Akkor csak megbántva éreztem magam, de nem tudtam a választ. Ám a napokban olvastam: „Ha valahányszor szívességet kérnek tőled, és te gondolkodás nélkül igent mondasz, majd bosszankodsz, egész biztos, hogy szüleid tanítottak arra a szabályra, hogy senkit nem utasíthatsz el. Miért? Mert neked az sokba fog kerülni: nem fognak szeretni, elutasítanak, önzésed ára a magány lesz. Vagyis mindenekelőtt: ’Szerezz örömet!’ Ezért bárki kérését a saját igényeid elé fogod sorolni, nehogy megkapd a beígért büntetést. Pedig lenne, aki simán megértené ellenérvedet; lenne, aki elfogadna tőled egy alternatív ötletet, ami téged megkímél, neki pedig éppolyan jól megfelelne; és lenne, akinek visszatérő erőszakosságától így tudnál megszabadulni. De amíg engedelmeskedsz a ’Szerezz örömet!’ parancsnak, nincs választásod: minden kérést teljesítesz.” Vajon egy ember egy ilyen belső paranccsal, hogyan tud válni, szakítani, kilépni akár egy márgező kapcolatból is? Amúgy elárulom: nekem ezek úgy sikerülnek, hogy gyötrődve, de felvállalom, hogy gonosz vagyok. Önző, egoista. És utálom magam. Azt gondolom, ez az én rejtett énem, ami most felszínre került. Képtelen vagyok rá, hogy a saját igényeimet, a saját életem fontoságát átérezzem akkor, amikor szeretetkapcsolatban vagyok. Annyira erős ez a berögzülés. Ergo, ha a másik ember nem zsigerileg szupernagylelkű, szuperodafigyelő, akkor én kényelmetlen helyzetbe fogom kormányozni magam a kapcsolatban, amiből nem tudok kimenekülni csak az öngyűlölet árán. Aztán hosszú ideig vezeklek a bűnért amit elkövettem, hogy magamat soroltam előre. Jó sok mindent elbasztam e miatt a programozás miatt.

Nézek egy buta sorozatot. Van benne egy középkorú házaspár (is), harminc éve élnek együtt és imádják egymást. Ennek a buta kis sorozatnak a kapcsán gondolkodtam el rajta, hogy hogy is lehet ez, ha letisztogatom róla a filmes idealizmust. Ezeknek az embereknek van feladatuk a kapcsolatban, és értékesnek tartják a társuknak a kapcsolatban végzett feladatát. Erről folyamatosan biztosítják a másikat. Hogy értékes munkát végez. Pedig elég hagyományos leosztás, a nő háztartást vezet, a férfi a boltot. Egymás személyes fejlődését épp olyan fontosnak tartják, mint a sajátjukat. Bármilyen hóbortja támad valamelyikőjüknk, a másik támogatja benne. Csinál, próbáld ki, segítek. Nem sajnálják a másik dolgaira a pénzt, se az időt. Kudarc esetén is támogatás van. Alapvetően jószándékú, de nem hibátlan emberek. Pozitív életszemléletűek és az őket ért problémáka kitolják a kapcsolatból. Ez ugyanaz, mint amikor egyetlen személy mondja azt, hogy nem én vagyok hibás, hanem a világ. Itt ők ketten vannak a világgal szemben. Na, persze idealizmus ez így is, de képzeld el, hogy van valakid, aki minden döntésedet támogatja. De tényleg támogatja. Sosem kell attól tartanod, hogy majd utólag azt mondja, hogy ő megmondta, és bezzeg neki lett igaza. Sosem vagytok versenyben, hogy ki az előrelátóbb, ki az okosabb, ki tudja jobban. Segít elérni a személyes vágyaidat. Nyilván nem a trénered, vagyis a tervezgetés idején még van vagy lehet vita, de ha meghoztad a döntés, onnatól aktív támogatás van. Csuda dolog lehet ez, ha kölcsönös. Nem tudom, hogy van-e ilyen a valóságban.

#kapcsolatok #bizalom #programozás #szerezz örömet! #Ne okozz gondot! #Egymás támogatása #ideális kapcsolat #08-09

[lathatatlan-vagyok]

Még mindig csak Te...

Borzalmasan zavar.

Borzalmasan utálom.

Borzalmasan nem akarom ezt érezni.

Nem akarok rád gondolni.

De tudod... sosem lesz még egy ilyen értékes ember az életemben.

Aki ennyit küzd értem.

Aki ennyi szeretetet és támogatást tud adni.

Aki ennyire kimutatja, hogy vágyik rám. (Értékelnem kellett volna.)

Aki mindig mellettem áll.

Aki pótolhatatlan.

Rengeteg hibát követek el.

Olyan emberekkel fekszem le, akik nem érdekelnek, hátha el tudok kezdeni majd kötődni.

Cigi.

Alkohol.

Emberek kihasználása.

De nem vagy itt. Nem szólsz, hogy rossz ötlet. Nem figyelmeztetsz, hogy nem ilyen ember vagyok. A te szerelmed akarok lenni. Az egyetlen. Akiben azt a csodát látod, akit mindig is kerestél.

Nem tudom hogyan, de vissza akarlak kapni. Kérlek segíts. Csak egyetlen jel kell, hogy tudnál-e még szeretni. Kérlek...

#elegem van az érzésekből #nem vagyok normális #szeretlek #szükségem van rád #elegem van #önbizalomhiány #te jobbat érdemelsz #egyedül voltam #halál

[nemasegelykialtas]

Ez nem egy búcsú üzenet, inkább vallomás:

Nem tudom nézel-e még, látod-e ezt, de keress meg kérlek, ha egy kicsit is hiányzom vagy bármi esélyt látsz ránk, ha néha még eszedbe jutok, ha szeretsz még, ha szoktál rám gondolni, ha akartál már, de nem tetted, akármi miatt. Csak kérlek, valahogy keress. Túl sok ez nekem. Túl sok idő telt már el nélküled. Nem bírom. Úgy érzem, hogy nagyon sokat változtam, most már jó társad tudnék lenni, önmagamat tudnám adni. Közben mégis, mióta nem vagy mellettem hiába haladok ezen az úton, valami húz le a mélybe. Napról napra egyre rosszabb. Egyre intenzívebb a hiányod, egyre jobban érzem mennyire szeretlek, mennyire fontos vagy nekem és mennyire fáj ez az egész, hogy nem lehetek melletted, nem tudok semmit rólad, nem tudom elmesélni neked a minden napjaim. Nem, nem vagyok jól. Egyre rosszabbul vagyok. Már nem tudok őszintén nevetni, de még az erőltetett mosolyt is bárki felismeri az arcomon. Tudom, hogy te most boldog vagy és lehet nincs is szükséged már rám, lehet nem is hiányzom, akkor biztos keresnél néha-néha, hogy mi van velem. Tudom, hogy szörnyű ember, barát, társ, szerető voltam, tudom mennyi traumát okoztam neked, úgy kijavítanám az összes hibámat, annyira be akarom bizonyítani, hogy az az ember eltűnt és már miattad új ember lettem, annyira meg akarom mutatni, hogy tudnál végre boldog is lenni mellettem, mindent megtennék érted, bármiről legyen is szó, de nem hagyod és mivel megígértem valamit, ezért be akarom tartani. Zuhanok egyre lejjebb a mélybe, egyre sötétebb van körülöttem, megyek vissza oda új emberként, ahonnan te húztál ki anno és csak te lebegsz a szemem előtt állandóan végig zuhanás közben. Ez egy mélyrepülés és nem tudom, hogy túlélem-e majd a végén, azt sem tudom lesz-e vége. Annyit tudok biztosra, hogy nélküled nem látom értelmét, hogy egyáltalán kitartsak az új énemmel. Sajnálom. Mindent sajnálok, ha tudnád mennyire. Ez nem csak pillanatnyi érzés, ez egy nem múló állapot, ahogy egyre jobban kínoz a hiányod és a szerelmem irántad, amit nem tudok megmutatni neked. Minden pillanattal egyre csak rosszabb. Úgy érzem kezd eltűnni a lelkem, felemésztődik, a szívem nálad hagytam és esély sincs rá, hogy valaha elkerüljön tőled, de jó helyen is van nálad. Romokban vagyok, a saját falam alá kerültem, miközben érted leromboltam az összeset és nem tudok kikászálódni alóla. Fulladozok a kimondatlan szavakban, tettekben, az elrontott hülyeségeimben, a makacsságomban, minden rosszban, amiket csak tettem veled. Semmi mást nem akarok, csak téged, megmutatni ki lettem, szeretni, ölelni, beszélni. Veled akarok elmúlni hosszú évek után, nélküled lehet csak óráim vannak vissza. Vajon keresni fogsz? Vajon szeretsz még annyira, hogy eszedbe jusson, hogy velem legyél? Vagy nem éri meg tovább várnom? Lehet lépnem kéne, de nem a feledés ösvényére, az úgyse sikerülne, sokkal nagyobb a szerelmem irántad, mint az Univerzum valaha lesz is. De ha elmegyek, remélem nem felejted el az utolsó kérésem, a fekete rózsát elsőként kiengedni kezeid közül a gödörbe. Nem tudom meddig bírom nélküled, kezdek eltűnni, pedig itt vagyok, újulok és változok folyamatosan, de a hiányérzet, az űr, amit csak te tudnál betölteni, lassan elnyel és nem fogom látni a fényt a sötétből. Belefáradtam már a folyamatos harcba egyedül, ez az eddigi legnagyobb csatám és úgy érzem vesztésre állok, mert nincs mellettem, akit szeretek. Nem köt le semmi, nem fog meg semmi, nem tudok figyelni semmire, nem vonja el a figyelmem semmi, egyfolytában csak te jársz a fejemben és nem tudok mit tenni ellene. Felidézem minden hibám magamban, minden tettem, amiket nem kellett volna megtennem, minden rossz tulajdonságom, minden rosszat, amiket valaha mondtam neked, hogy mindenen változtatni tudjak.

Megismertem magamat, letéptem a maszkokat magamról, tudom ki vagyok és mit akarok már, nem mások elvárásai szerint akarok már élni. A legnagyobb vágyam azonban továbbra is te vagy és egyre erősebb ez a vágy. Közben benned pedig lehet ez egyre jobban múlik el, mert a maszkok miatt félreismertél és már nem hiszel nekem. De ezt meg is értem, én is félreismertem magam éveken keresztül. Viszont minden szavam őszinte volt, sose hazudtam neked, egyszer sem. Tudom, hogy elrontottam, úgy nagyjából mindent. Elképzelni nem tudja senki mennyire hiányzol, mennyire akarlak, mennyire akarok veled beszélni, mennyire akarlak látni, mennyire szeretlek. Egy kicsit minden nap meghalok. Az utolsó döfést pedig én fogom adni saját magamnak. Elvégre hogy tudnék kétszer meghalni? Mindent tudsz már rólam, mindent elmondtam, tényleg nincs már olyan, amiről ne tudnál. Te ismersz a legjobban a világon. Jobban ismersz, mint én saját magamat sokszor. Mindenemet neked adtam, minden gondolatomat, bánatomat, örömömet, a szívemet, lelkemet, mindent, ami bántott, a bizalmamat, a lojalitásomat, az őszinteségemet, teljesen odaadtam magam neked. Néha csak vagyok a síri csendben, gondolkodok és olykor hallom már a hívó szavakat. Talán lassan mennem kéne. Lehet nem nekem való ez a világ, nem ide való vagyok. Folyamatosan elrontok mindent, máshoz nem is értek igazából, bántok másokat és bántom magamat is. Hiába változtam meg, másokat már nem is, magamat egyre jobban bántom, mert ezt tettem veled. Tudom, hogy csakis az én hibám, senki másé. Tömegben is úgy érzem magam, mint egy lakatlan szigeten. Nélküled nincs tovább számomra. Egyre erősödnek a hangok, a nevemen szólítanak és mondják, hogy lassan ideje mennem, már nem ment meg senki. Várom, hogy te megments, de tudom, hogy nem érdemelném meg és ezt fent is tudják. Talán már nem is akarsz tőlem semmit, nem hogy megmenteni. Akármilyen úton megyek, nélküled csak egy véget látok, amit a fülembe suttognak, talán tudnak valamit, amire én 22 éve próbálok rájönni. Azt hiszem te voltál a nagy lehetőségem a boldogságra, az életre, de ezt is elrontottam és túl későn ébredtem rá. Sajnálom. Lassan követem a hangokat, azt hiszem tényleg ideje lesz elindulnom, jobb lesz mindenkinek.

Örökké szeretni foglak Sz.💔

[essnagyot]

bűvész

te biztosan bűvész vagy

vagy nem is tudom egészen jól

előadtad, milyen érdekes tudnál lenni

figyelemreméltó… de sajnos ott van

az a bizonyos feltételes mód.

minden jó érzésből egyszerre szánalom lett

meg persze harag

nem tudom

tényleg veled van baj, vagy csak azzal akié vagy

így is úgy is csalódás. hiszen csodának láttalak

majd pricc pracc

egy szarkupacnak

abrakadabra! mondta a bűvész

és egyszerre bohóc lett belőle

nem is tudom eldönteni már

kár-e sírni a varázslóért

aki mindenkit elvarázsolt mellőle

#saját írás

[egy-lany-blogja]

1.Ha a világon bárkit választhatnál, kit hívnál meg vacsoravendégnek?

-Dalai Lámát

2.Szeretnél híres lenni? Miről és hogyan?

-Nem

3.El szoktad próbálni telefonbeszélgetés előtt, hogy mit fogsz mondani?

-Igen és még így is bele gabajodok abba amit mondani szeretnék 🤦‍♀️

4.Milyen lenne számodra egy „tökéletes” nap?

-Ha egyedül akkor zene hallgatás, elmennék masszázsra sétálnak egyet az erőben.

-Túra a hegyekben,vagy séta az erdőben majd megnézni a naplementét a párommal egy pohár bor mellett.

5.Mikor énekeltél utoljára hangosan saját magad örömére? És mikor másnak?

-Magamnak napi szinten zene kíséretében másoknak soha,túl veszélyes lenne a hallásukra.

6.Képzeld el, hogy 90 évig élsz, és életed utolsó 60 évére választhatsz: egy 30 éves szellemi képességeit vagy testét választanád?

-Szellemét.

7 .Van valami titkos előérzeted, hogy hogyan fogsz meghalni?

-Agyvérzés vagy infarktus.

8.Mit szoktál csinálni a szabadidődben ?

-Zenét hallgatok,rajzolgatok,sétálok vagy csak ki ülök az udvarra és élvezem a csendet ,játszok a kutyáimmal.

9.Miért vagy a leghálásabb az életben?

-A keresztfiamért és azért,mert fel álltam mindig amikor a padlón voltam.

10.Ha változtathatnál visszamenőleg a neveltetésedben, min változtatnál?

-Több önbizalmat adnék és bátorítást és hogy ne legyek naiv.

11.Mi volt életed legnagyobb traumája?

-4 évesen megharapott egy pitbull keverék kutya.

-16 évesen megerőszakolt egy srác.

12.Ha holnap reggel egy új képességgel vagy tulajdonsággal ébredhetnél, mi lenne az?

-Gyógyítani szeretnék érintéssel.

13.Ha lenne egy kristálygömböd, mely megmutatná az igazságot, miről szeretnéd leginkább tudni: saját magadról, az életedről, a jövődről, vagy valami másról? Mi lenne az?

-a kapcsolatomról a párommal és arról lehet e kisbabám a közel jövőben.

14.Van olyasmi, amiről régóta álmodozol ha igen mi az?

-Hogy édes anya leszek.Ez minden álmom és vágyam.

15.Mi életed legnagyobb teljesítménye?

-Olyan nincs.

16.Mi a legnagyobb érték számodra egy barátságban?

-Őszinteség és bizalom.

17.Mi életed legszebb emléke?

-Keresztfiam születése.

18.Mi az amit egy életre megtanultál?

-A bizalom két élű fegyver.

19.Ha most megtudnád, hogy egy év múlva meghalsz, változtatnál valamit az életeden?

Igen,eljárnék kirándulni és mindenkitől bocsánatot kérnék és elmondanám,hogy szeretem őket.

20.Mit jelent számodra a barátság?

-Menedék.

21.Milyen szerepet játszanak az életedben a szerelem és a szenvedély?

- hullámzó van,hogy mindent elsöprő a szenvedély és szerelem és van az ellenkezője amikor haldoklik az egész kapcsolat.

22. Mi az 5 jó és rossz tulajdonságod?

-Jó: kedves,barátságos, jószívű, lehet rám számítani és önzetlen

-Rossz: naiv,bunkó,féltékeny, harag tartó bizonyos esetekben,nem tudok nemet mondani.

23.Mennyire szoros a kapcsolatod a családoddal?

-Hugommal nagyon szoros már szinte barátnőm.

Anyu & apu átlagos

Bátyám békülő fázisban vagyunk

Másik batyammal semmilyen.

24.Milyen a kapcsolatod édesanyáddal?

Átlagos.

25.Ha a barátom/barátnőm akarnál lenni ezt tudnod kellene rólam.

-Dilis vagyok ,viccelődök,sokat beszélek és szeretet cunamit küldök rád azért mert vagy nekem,ugyanakkor komoly dolgokról is lehet velem beszélni és egy életen át kitartok melletted.

26.életed legkínosabb pillanata..?

-Leestem suliba a lépcsőn pont tele volt a folyosó amikor azt látták,hogy valaki seggen érkezik lefelé.

27.Mikor sírtál utoljára?

-Kb,2hete

28.Ha ma este hirtelen meghalnál anélkül, hogy bárkivel is beszélni tudnál, kinek akarnál feltétlen pár szót mondani és mit? Miért nem mondtad el ez idáig?

-Nehéz választás lenne de a bátyámnak azt hogy bármi történt is én szeretem őt.

29.Lángol a házad és minden tulajdonod bent van. Kimentetted már a szeretteidet és háziállataidat, és csak egyvalamiért tudsz visszarohanni. Mi lenne az, és miért pont az?

-Fénykép albumok.

30.Melyik nemhez vonzódsz?

-Biszexuális vagyok így mind két nemhez.

#ez vagyok en #ilyen vagyok #egykis ismertetes #kerdesek valaszok #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar gondolat

[happywithnutella-baby]

Szeretlek és Veled akarok lenni az életem hátra lévő részében... De belehalnál egy kis romantikába? Tényleg...? Nem tudnál egy kicsit romantikusabb lenni? Csak erre vágyok.

[he-loves-me-not]

A mi történetünknek itt most vége van. Soha nem gondoltam, hogy ez igazából ennyi lesz. 4 hónap. Igazság szerint nagyon nagyon csalódott vagyok, mert én embert ennyire még nem szerettem, mint ahogy téged szeretlek. Én nem akartam hogy ez csak ennyi legyen, én akár az egesz életemet el tudtam volna veled képzelni. De Te ezek szerint nem...akármit, tényleg bármit megtettem volna érted. Tűzbe mentem volna érted ha arról lett volna szó. Annyi minden történt, megannyi jó, és megannyi rossz. De én nagyot csalódtam. Egy szombat este Te leírtad nekem, hogy mennyit gondolkodtál rajtunk, és arra a döntésre jutottál és így döntöttél, hogy te nem akarsz velem kapcsolatot. Amikor én ezt elolvastam, lehet tipikus szöveg, de a szívem megannyi darabra tört, ott, abban a pillanatban elvesztettem mindent, mindennek vége lett. Az faj a legjobban, hogy ezt nem személyesen, hanem írásban tetted, nem mertél odaállni elém , és ezt bele mondani a szemembe. Legalább ennyire megtisztelhettél volna, de nem, neked így jobb volt. Valahogy éreztem igazából, hogy ebből az egészből ez lesz, mert egyáltalán nem úgy viszonyultál hozzám, mint elotte kb 2 héttel. Én elmondtam neked mindent, mindent amit érzek irántad, azt hogy én mennyire szeretlek, mennyire szerelmes vagyok beléd. Te nem érzel irántam semmit, és nem is tudnál belém szeretni, ezt írtad le nekem. Mit kellett volna tennem? Mert az egesz igazából az én hibám, hogy idáig fajult ez az egesz. Pedig nagyon abba a hitbe voltam hogy ez működni fog, és hogy minden rendben van. Azt kérted még utána, hogy mi legyünk barátok, hogy tudnék a barátod lenni? Igy?! Mond meg hogyan és akkor talán. De te is tudod, nem egyszer nem kétszer elmondtam, hogy nekem ez nem menne. Én nem tudok rád barátként tekinteni. Megtörtént az, amitől én mindig is féltem, elveszítettelek, örökre. Soha többé nem láthatlak, soha többé nem hallhatom a hangod, soha többé nem ölelhetlek meg, többé nem mondhatom el neked a problémáim, többé nem lesz az, hogy csak ülünk és kibeszéljük az életet, a problémáinkat, vagy éppen vicces sztorikat mesélünk egymásnak és hajnalig fent vagyunk ezeken nevetve. Többé nem bújhatok hozzad egy hosszú nap után, nem lesz ki felvidítson. Többé nem tudom, hogy éppen hogy vagy, milyen volt a napod, mi történik éppen az életedbe, ezeknek mind vége van. Mindennek vége van. Mondhatom hogy számomra ez egy lecke volt ez a 4 hónap. Megtanultam azt, hogy soha nem szabad kötődni egy olyan emberhez aki nem erez úgy ahogy én, soha nem szabad egy olyan embere beleszeretni, aki soha nem szeretne viszont, vagy még csak meg sem próbálná. Te voltál az egyetlen ember akit igazan tiszta szívemből szerettem/szeretek. Iszonyatosan nehéz téged elengednem, és elfogadnom azt, hogy Te többet már nem vagy az életem része. De el kell fogadnom, és muszáj, hogy elengedjelek, mert tudom hogy te meg én soha nem leszünk MI. Iszonyatosan hiányzol minden egyes nap, minden perc és minden másodpercében, próbálom elterelni a gondolataimat de egyszerűen nem megy, a fejemben a Te hangodat hallom, ezerrel pörögnek a közös emlékeink a fejemben, újra és újra. Leginkább arra lennék kíváncsi, hogy vajon te hogy vélekedsz erről az egészről? Szoktál ezen gondolkodni? Hiányzom neked egyáltalán? 3 nap alatt továbbléptél már? Ezekre szeretnék választ, de már soha nem fogok. Mert VÉGE VAN. Remélem innen is, bar tudom, hogy nem látod és nem is fogod soha. De remélem jól vagy, és te könnyen tovább tudtál lepni, és hogy minden rendben lesz az életedben. Váltsd valóra az almáidat mert megérdemled, én csak ezt kívánom neked. És bízom abban, hogy egyszer majd a távoli jövőben talán még egymásra talalunk...bar erősen kétlem...nagyon szeretlek és hiányzol!🤍

[h-o-r-n-b-l-a-s]

Hé tesó, hogy megy az élet?

Nem tudom, rendben van

Azokkal a dolgokkal foglalkoztam, amikkel minden ember

És nem aludtam túl sokat tegnap éjjel

Bocsánat, minden jól megy

Tavaly idegösszeomlásom volt

A gondolatok, amik azt mondták elvesztem, túl hangosak lettek

Pszichologushoz kellett mennem, és rájöttem,

Hogy vicces dolgok történnek a fejemben

ja, azon gontolkoztam, hogy el kéne költöznöm

Tudod, bepakolni a kocsiba, elindulni egy új úton,

Kitakarítani a kertet, kiakasztani a kötelet,

És felakasztani a szívemet száradni

Tanultam.

Megragadtam az emlékeim, lepakoltam a terheimet

Nos, néhányat magammal hoztam, nem vagyok tökéletes

Ez a nézet engem illet

Vetted a jeleket, ugye? Kicsit ideges vagyok

Utálom, amikor elfelejtem, hogy az élet milyen ködös

És a dolgok megsérthetnek

Valószínűleg ez egy hosszú utazás lesz, de hé!

Ez megéri

Hideg a világ idekint, srácok, fogjátok a kabátjaitokat

Egy perc volt, tudom, visszatértem a barangolásból

Az ellenszert kerestem, hogy megfejtsem az életem

Nem kell sajnálnod, én nem bocsátok meg

Ha túlkiabálsz be kell törnöm az orrod a faviccekért

A remény térképét keresem, nem láttad?

Sok változáson mentem keresztül

Ilyenkor a gondolataim veszélyesek tudnak lenni

Ilyenkor felrakom a sminkem és belemerülök az öngyűlöletbe

Elfelejtem, amit mondok és

A kezeim a fejemen vannak, nem szólhatsz hozzám

Letörlöm az arcom, letakarítom a hányást

Mondtam, hogy ne nyúlj hozzám

Kritikus tudok lenni, soha nem tipikus

Minden szótag bonyolult, bűnöző vagyok

Ha utálod is, azt éreztetem majd, hogy benne vagy

Hívhatsz, aminek akarsz, de ne hívj felejthetőnek

Mélyen a gondolataimban hagylak, nem tudok úszni

Azt gondolom hogy ez filmes, gyönyörű

Ez nem jelent semmit, ha az egészséged romlik

Nézd, mindenkit csapdába ejtett valami

Megpróbáljuk megfojtani, hogy meghaljon

A víz alatt tartjuk, de mindig túléli

Ekkor előjön a semmiből, mint egy gonosz meglepetés

Fölötted lebeg, hogy milliónyi hazugságot mondjon

Nem érted? Biztos nem vagy olyan őrült, mint én

A lényeg az elme, egy erős hely

Amivel eteted, az erősen befolyásol téged

Elég menő, ugye? Ja, de nem mindig biztonságos

Maradj itt velem, egy perc lesz, oké?

Csak gondolj bele egy másodpercre, ha magadra nézel

Minden nap mikor felkelsz, és azt gondolod soha nem leszel kiváló, akkor soha nem leszel kiváló - nem azért, mert nem tudnál az lenni, hanem , mert a gyűlölet mindig találni fog egy utat, hogy tönkretegyen és megölje a hited.

[i-fuckedup]

Ha ilyen tudnál maradni akkor végre halálosan eltudnék veled lenni

[illalwaystryagain]

Többé nem akarok függő kapcsolatban lenni. Ahol azon küzdök, hogy megmentsem a másikat, vagy hogy a másik mentsen meg engem. Hogy a másiktól várjuk, hogy folyamatosan megtartson. Legalábbis a kapcsolattól. Szerintem erre mondtad te is, hogy furcsának érzed, hogy a boldogságot egy kapcsolathoz kötöm. Te sem akarsz többet függeni, és úgy érzed, hogy egy ilyen érző kapcsolatban csak így tudnál működni. Talán most még én is.  Talán te voltál az első ember, aki jókor tudott elengedni. Talán te már túl vagy ezen az egészen és csak a kapcsolat ideája bánt, hogy mit okozhattál nekem. Nem tudom miért nyugtatna meg engem az a gondolat, hogyha tudnám hogy te is belém szerettél, úgy ahogyan én beléd.