#Szagok mindenhol

[enchantinglandshoeuniversit-blog]

Macskaalom

Semmi bajom a macskákkal.

12 óra munka után épp sminkelgettem magamat, készültem a randimra. Két napja beszéltünk, aranyos, udvarias srác. Minden jó is ment. Tudtam mit akar, mit akarok.

Tehát felmentünk hozzá, de ami ott fogadott az normális embernek ijesztő. Ott abban a lakásban konkrétan pestist lehet kapni. Nem viccelek. Az én libidómnak búcsút lehetett mondani, mert levegőt se mertem venni, nem hogy ott hemperegjek. A macskájának hiányzott mindkét szeme. Konkrétan horror filmbe illő volt szegény pára. A mosdó vitt mindent, macskaalom mindenhol, a szagok, meg hát a látvány...

Épp gutát kapott egy másik gavallér, hogy mással tetszem lenni. Nem is kellett neki több, amikor megtudta hogy menekülőre fognám, elvágtatott értem fekete lován. Nyilván. Kocsi. Nem ló. Három órás kocsikázás után hazavitt. Már alig vártam hogy ágyban legyek. Lettem is, csak nem úgy.

Mert hát lovagunk felháborodva kérdezte hogy csak egy sziával köszönök el? Hát megkérdeztem mi kellene? Majd az úgy tűnik várva várt csók is meglett. Bizony. Egészen az ágyamig csókolt...a többi már történelem.

#randi #tinder #budapest #szex #csok #macska

[newlifeprojects]

megállt az idő, és beálltak a szagok mindenhol nyomtatott fecnik felcelluxozva, giccses lila csillámos matricákkal dekorálva, filccel és golyóstollal javítva ez is hivatal, csak kicsit másmilyen tényleg nem cél a fejlődés, mindenki a konzerválásra hajt szerintem erzsinéni harmincöt éve pontosan ugyanezt látta, amikor erre járt

#sp

[preferhotweather-blog]

3

AZ OLASZ ANYUKÁNK

Mivel tudtuk, hogy az itteni erasmus központ segíteni fog szállást találni, ezért pár napra foglaltunk szállást egy hostelben. Ma mentünk el a központba ahol ajánlottak is pár albérletet és kiválasztottunk egy olyat, ami közel van az egyetemhez, a metróhoz, a vasútállomáshoz és még a piachoz is. A főbérlőnk egy olasz úrihölgy, Mrs. Marghareta. Nagyon elegáns, rendes és kedves hölgy. Tiszta arisztokrata. Nem tud olaszul sajnos, de az activity pótolta ezt a hiányosságot. 4 szobás az albérlet, 2 kétágyas és 2 egyágyas szoba van. Csak lányokat fogad és nagyon gondoskodó típus. Mondta nekünk, ha bármi bajunk-kérdésünk van, csak hívjuk fel és segít, ahogy tud. Mindünk mamma-ja lesz.

A MŰVÉSZET FERTŐJE

Elmentünk az egyetemre. Természetesen a titkárság hétfőn nincs nyitva. Nem. Nem lenne logikus. De legalább körülnéztünk kicsit. Igazi lepukkant hely, ahol a levegő tele van fűszaggal, a falak grafitival, az emberek a lépcsőn csöveznek, a lányok magas sarkúban, a srácok menő hipster stílusban nyomulnak, mindenkiből sugárzott A művész.  Az épület egyébként O alakú, 3 szintes. Középen van egy kerthelység. Ami még szép is lehetne az egzotikus fákkal, de nem úgy néz ki. A növényzetről, mint Nápolyban mindenhol, vibrál a fájdalom és a meggyötörtség. Sajnálom szegény fákat. Talán legközelebb jobb helyre születnek…

ÍZEK, SZAGOK, SZERELMEK

Nem, nem láttam a filmet és nem is tervezem megnézni… Nápolynak érdekes szaga van. Egy helyen többet is lehet érezni egyszerre. A szemét, ürülék, fű, étel, tenger, benzin, saját magunk XD…egészen különös egyveleget alkot. Különlegesebb, mint Pesten, ahol többnyire csak hugyszaggal találkozik az ember. Nem irigylem a nápolyi vakokat. Kellemetlen lehet az alapján tájékozódni…

Egyébként elég sokszor találkozunk fűszaggal, egyikünk se dohányzik, és nem tud igazán betépni a fűtől, de hát próbálkozni kell…

Szerelmem, a zöld olivabogyó. 300ft alatt van kilója, úgyh ha mást nem, ezen fogok élni a félévben. Az árak alapvetően nem rosszak, de a piacon olcsóbb a zöldség és a gyümölcs. És amin meglepődtünk, hogy a piacon árulnak háztartási eszközöket, ruhákat és cipőket is. Furcsa, de hasznos.

A másik nagy szerelmem a magas sarkú csizmák. Hoztunk magunkkal mindketten vastag talpú magas sarkút, ezért nem fogunk kilógni a sorból, de azért még nyáladzunk a kirakatok előtt. Terepre vannak tervezve az biztos. Nem nagyon vannak sima útfelületek és elég dimbes-dombos a környék is. De ha már túrázunk, tegyük elegánsan, mint az olaszok.

[csillikblog-blog]

Nyami

Ütöm a csaj hasát az egyetem által ajánlott box-edzésen. Engedek a rossz ösztönnek, és bocsánatot kérek, amikor kicsit nagyobbat ütök. “Nem baj,” azt mondja, “ez beton.” Bólintok, de folytatja. “Nem árt neki, gyerek van benne.” Katának hívják és 15 éves. Természetesen nincs gyerek a hasában.

Az edző vörös atlétában üvöltözik. Cseszteti a kínai lányt, de viszonylagos szeretettel. “Te japán vagy vagy kínai?” kérdezi. “Kínai.” “Mi a különbség?”

Az üllői úti box-edzés 20 év után újra ugrókötelezek és több év után először elfáradok. Pakolok, öltözök, gyalogolok a Mária utcán, el erről az idegen helyről, ami nem az én világom, de lehetne, és nem is antipatikus. Csak idegen.

Ez egy jó nap volt, pedig nincs okom izgatottnak lenni. Meglovagolni a hullámot, élvezni a délutáni sört a Csehó bordázott faszékein. Nincsenek szagok, csak folyamatos orrfújás. Röhögés Schultzcal és cigifüst-legyezés az arcom elől. A nyár utolsó rángásai ezek, az elrontott frizura nyomán úgy hullik a hajam a fodrászat padlójára, mint a fák elszáradt levelei. Végigszántom az ujjaimmal hajamat. Mondtam, hogy ne nyírja fel, de felnyírta.

Sétálgatok a Múzeum körúton, mint egy idióta a felnyírt hajammal és a drága szemüvegemmel meg a drága rövidnadrágommal és eszembe jut egy tavaly októberi beszélgetés Csillával, amikor azt mondtam neki, hogy minden joghallgató ugyan úgy néz ki, mire azt válaszolta, hogy “de te is ugyan úgy nézel ki”. Aztán berúgott és Obamát dicsérte, én meg leharaptam a hamburgere harmadát a Csendesben, meg vettem neki egy kinder tojást. Éppen most darálnak be a fogaskerekek, ezek azok a hetek, hónapok. Évek?

Aktív projektek / dolgok, amikre várok:

- egyetem (OK) - cigány gyerekek tanítása Skype-on (ez most kezdődik) - verseskötet a Kalligramnál (a választ várom) - versek jönnek az ÉS-nél és a Kalligramnál (ez már biztos) - jelentkezni valami szakkoliba vagy TDK-ra (ezen még gondolkozom)

Robotként darálom a válaszokat a jogszociológia-tanár kérdéseire, hogy a mi csoportunk nyerje a kvízt. Nyerünk. Fahangon beszélek az öngyilkosságról, Mertonról, kizsákmányolásról meg a többi 5-6 perces YouTube-videókból összelopott tudásomról. Katinka arcát nézem. Mellettem ül és a szemei körül világosabb a bőre. Pigmenthiány. Magától mondta, nem kérdeztem. Hétfő reggelek, most már internettel, amióta vettem egy okostelefont.

Talán jobb életem lehetne, ha többet lépnék ki a komfort zónámból. Mindenki ezt mondja, vagyis mindenhol ezt olvasom. De a komfort zónámban jól érzem magam, azért az a neve, hogy komfort zóna. Miért lépnék ki belőle oda, ahol kellemetlenül érzem magam? Meg egyáltalán, mit kéne tennem? Nem tudom. Mivel vagyok elégedetlen? Tényleg más lenne, ha minden nap bándzsdzsámpingolnék meg lóversenyre járnék meg kurvák seggéről szívnám fel a kokaint? Az is erősen a komfort zónámon kívül esik.

A komfort zónámban hetente kétszer vagy háromszor találkozom  valamelyik barátommal, Vrabélyval, Istvánnal, a jogról gyerekekkel, Fráterrel, Benedekkel, ha épp itthon van akkor a Godóval, keddenként eljárok a külföldiekkel a Dob utcába és hétvégén a családommal zabálok valamit, a többi estén meg a csajommal vagyok meg hülyeségeket nézek az interneten meg írok meg sakkozok. Olyan rossz ez? Ebből kell kilépni?

Álmomban valaki lelőtt, aztán felém állt és elkezdett velem üvöltözni, hogy ne játsszam már az áldozatot, hanem keljek már fel és menjek tovább. Baseball sapka volt rajta de az arcára nem emlékszem. Valahol azt olvastam, hogy az ember nem tud olyan arcot megálmodni, amilyet még nem látott a való életben, de emlékszem egy álmomra, ahol egy zöld fejű vénasszony magyarázott arról, hogy a kukamászás jövőre már olimpiai sportág lesz, úgyhogy kezdjek gyakorolni.

Na mindegy, csak annyi, hogy ez egy jó nap volt. Most elmegyek az éjjel-nappaliba egy üveg sörért, rollerezni fogok és Beatles fog szólni a fülembe.

Üdv: Kristóf