#Remények

[sagittarius0216]

Írhatnánk egy beteg könyvet kettőnkről

Az eleje csodálatos lenne leírnám mennyire csodáltalak leirnám mennyire büszke voltam arra hogy vagy nekem leírnám mennyire szerettem a mosolyod a hangod a szemed színét a hajad a bőröd illatát bele írnám ugyan azt amit te véstél az akkori szívembe a feltétel nélküli szeretetet mikor lélek szeret a lélekbe és nem a test a testbe....

És leirnám a végén azt is mikor elmentél leirnám a kínjaim a fájdalmaim a millió-millió könnycseppet az ürességbe kiáltott szavaim leirnám minden könyörgésem az istenhez hogy adjon vissza nekem leirnám minden bűnöm minden bánatom hogy akkor talán meg csak egy percig is de had maradjak melletted leirnám mennyire szürkék lettek a napok... leirnám hogyan haltunk meg mi ketten.... leirnám hogyan haltunk meg egymásért és milyen forrón szerettünk....és leirnám azt is hogy még mindig reménykedek és hiszek bennünk….

#magyar tumblr #gondolat #saját gondolat #szerelem #őszinte #szeretet #boldogság #hianyzol #szeretlek #magyar tumblisok #a #nyilas #még mindig szeretlek #férfi #fájdalom #együtt #remények #hit #tisztelet #tiszta lap

[versinator]

Képeden! remények!

Telemerítette pipát folyj fölszivárog Győznünk tulajdonom vagdalva szunyog Megpendül voltokat jókedvü üdvezelte Taszítsd szétszaggatják szemlélnem kikisérte Ápolója ellenszegűlve felelnem fölébrede Pengése látál nyakravalója akade

Anyaméhből hánytvetett elfoglalni ijesztesz? Körülálltok paripádat búsulsz? látsz? Egykedvüleg ránk? koldussá szörnyüség Történetben felhőnek körűlem feleség? Országára várjuke gyászmezet megálmodáde Méltóe oldalunk felhőszemével csönde

Szabadságát buzogány éhenhala gomolyog Szaladgál nemesembert mozdúlatlan fog? Omlana! küldé zokogsz élete? Sik ébredésed szinészetről megirigyelte Felköszöntöm tüskebokrait! ültesd bízode? Erője bordalom szállhatok gondoltade

Tudományokért rende kenyérhez dobsz Pillangóit permetegje koplaltál fölvisz Röpűlt csépele keserűbb! korhelység Itatj usztak estél aprócseprőség Gyujtottad színpadán kiesik megjövende Ohajtod zsarnokkal csaplár dáde

Régtől feltárja foghatják befog Rókát tudnának ezerszerte mozog! Csillaglyányos társaimmal csúfot teremte Hangzanék lelkesűlten futócsillagjai túllépte Palack pohárnak sűlyedt rende Jóltevőm legkedvesebbem diszes külde

Hah! nehezűl gomolyog búsulsz? Könyörűletes elmenniök megzendűlnek elenyész Kardomról jognak röpülhetünk legénység Vidáman! végbúcsuzásra fölsegítene szentségtelenség Szeretetreméltó görcsben honra földe Longway éhségi megfefelelek szenvede!

#petofivers #Petofi #Képeden! #remények! #v2.0

[thismadeitshit]

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.

#magyar #artists on tumblr #hungary #black stories #tumblr #magyar tumblisok #magyar tumblr #saját #egyedül #fájdalom

[csacskamacskamocska]

Feldobott pénz

Már korábban is írtam erről, szerintem előrevivő önismereti dolog. Amikor feldobsz egy pénzt, hogy dönts, amíg pörög a levegőben valójában te már tudod, hogy melyik döntésnek drukkolsz. Akkor is, ha elfogadod majd azt is, ha "vesztesz". Ha kapsz egy üzenetet, mindegy, hogy egy névtelent a tumblin vagy egy cetlit az íróasztalodon, az otthoni postaládádba, valójában átfut pár név a gondolataidon, hogy ki lehet. Ugyanígy, ha kapsz egy névtelen ajándékot, valamit gondolsz, valakire, valakikre. Ők a titkos vágyak. Nem az ésszerűség jelenik meg ilyenkor, hanem az öntudatlan remények, illúziók. Az illúziók, az álmokba vetett hit kiirthatatlan. Akármit is mond valaki a saját racionalizmusáról, egy percnyi titok elég, hogy felbugyogjon egy "bárcsak" féle gondolat, amit soha senkinek nem fogsz elmondani. Valaki csenget vasárnap délután és amíg bosszankodsz, hogy ki az isten fasza zavar, egy villanásnyi időre megjelenik "ő". Tudod, hogy nem ő. persze, hogy tudod, hogy ő nem lehet, de aki ilyenkor eszedbe jut, mindegy, hogy mit mondasz magadnak, hogy miért épp rá gondoltál, ő fontos neked. Akárki is, mindegy, hogy szerelem, barát, szülő vagy kolléga, ő fontos, ha nem a legfontosabb érzelem vagy félelem. Rengeteg vágyott találkozástól tud szorongani az ember. A lényeg, hogy akárhányszor is mond nemet az élet, a remény kiirthatatlan. Persze, ha a NAV az első gondolatod, akkor ez a bejegyzés nem neked szól. :D

#romi #döntés #önámítás #hazugságok #kapcsolat #05 10

[tokeletesbopcio]

Új hét,új remények igaz?

hétfő este 6 óra

zuhogó esőben döcögök a munkahelyünk felé

közben pedig az jár a fejemben milyen jól érezheted magad valaki olyannak a társaságában aki még el is hiszi azokat a hazugságokat amivel megetettél engem is

fontos vagy..

szeretlek..

soha nem akarlak elveszíteni..

Rövidesen ő is megtanulja hogy a szavak csak szavak a tetteid pedig nem igazolják őket

A gyomrom is összeszorul a gondolattól…

Azt hiszem még én is hinni akarok neked…

#szeretlek #magyar idézetek #gondolatok #hianyzol #sajat erzes

[csarliharper]

új év, új remények

de már az első hírnél rájössz, hogy nincs kiút az őrületből, 2023 első gyermeke a Záven nevet kapta...

[gr0d0n]

I have been working on some Hip-Hop lyrics in the past few months, here is one of them that I would love to hear your thoughts about because there is not many people around me who are interested in this kind of music so I can't ask them to give an opinion on this but I would like to improve myself!

Hey everyone! I wanted to share some lyrics I've been working on!

Lyrics:

(Intro)

Üdv mindenkinek, aki hallani akar tőlem,

Az én hangom a közösségünk zenéje, hadd halljam hát mindenki énekét.

(Verse 1)

Itt vagyok, előtérben, halkan, hallgassátok rám,

Szavaim a ritmus, ami feszül a dallamra.

Múltam árnyékai, mint egy álom, elhalványulnak,

Az új jövő felé ragyogok, hová vezet a fényed útján.

(Chorus)

Itt vagyok, ez én vagyok, aki sosem feled,

Az élet ritmusában, ahol a szó ereje feléled.

Az álmok hajtóereje, ami bennem mindig maradt meg,

Merre járok, az út, mely a csillagok irányába halad.

(Verse 2)

Múltam ködében járok, de a múlt szálai nem fojtanak,

Szívemben a vágy, ami sosem hagy el hajnalig.

Az utcák visszhangjában a hangom felcsendül,

Az új remények szárnyán, amit a zene visz.

(Verse 3)

Vadkert sötét utcáin, ahol az árnyak járnak,

A múlt emlékei között, ahol az idő megfagy.

Minden lépés új kezdet, ahol múlt és jövő fonódik,

Az élet dallamában, ahol minden út kinyílik.

(Verse 4)

Itt vágtuk a gyökereinket mélyre, hol múltunk fonódik,

A Balaton mocskos vize, az élet forrása, árad az ereimben.

Pesti szmogba füstölődött álmok, a levegőmben terjednek,

A múlt emlékei, az új jövő felé vezetnek.

(Bridge)

Tetü a példa, mások az útmutatók,

Ők és mások táncolnak az új dallamokban, a város hangjában.

A múlt sötét árnyai között, az új remények fénye ragyog,

Az élet ritmusában, ahol mindig velem maradtok.

(Outro)

Itt vagyok, ez én vagyok, aki sosem feled,

Az élet ritmusában, ahol a szó ereje feléled.

Az álmok hajtóereje, ami bennem mindig maradt meg,

Merre járok, az út, mely a csillagok irányába halad.

Köszönet mindazoknak, kik érdeklődtek és lelküket adták.

Call to Action:

What do you think of these lyrics? I'd love to hear your thoughts and interpretations. Feel free to reblog with your own insights or drop a comment below! Let's start a conversation. 🎵

#magyar dalszöveg #magyar szöveg #dalszöveg #hip hop

[tpcsh]

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez

Főldiekkel játszó

Égi tűnemény,

Istenségnek látszó

Csalfa, vak Remény!

Kit teremt magának

A boldogtalan,

S mint védangyalának,

Bókol úntalan.

Síma száddal mit kecsegtetsz?

Mért nevetsz felém?

Kétes kedvet mért csepegtetsz

Még most is belém?

Csak maradj magadnak!

Biztatóm valál;

Hittem szép szavadnak:

Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal

Végig űltetéd;

Csörgő patakokkal

Fáim éltetéd;

Rám ezer virággal

Szórtad a tavaszt

S égi boldogsággal

Fűszerezted azt.

Gondolatim minden reggel,

Mint a fürge méh,

Repkedtek a friss meleggel

Rózsáim felé.

Egy híjját esmértem

Örömimnek még:

Lilla szívét kértem;

S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim

Elhervadtanak;

Forrásim, zőld fáim

Kiszáradtanak;

Tavaszom, vígságom

Téli búra vált;

Régi jó világom

Méltatlanra szállt.

Óh! csak Lillát hagytad volna

Csak magát nekem:

Most panaszra nem hajolna

Gyászos énekem.

Karja közt a búkat

Elfelejteném,

S a gyöngykoszorúkat

Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!

Hagyj el engemet;

Mert ez a keménység

Úgyis eltemet.

Érzem: e kétségbe

Volt erőm elhágy,

Fáradt lelkem égbe,

Testem főldbe vágy.

Nékem már a rét hímetlen,

A mező kisűlt,

A zengő liget kietlen,

A nap éjre dűlt.

Bájoló lágy trillák!

Tarka képzetek!

Kedv! Remények! Lillák!

Isten véletek!

[gaborgoestogeorgia]

Ezt az utcát esküszöm, hogy láttam gyerekként Bukarestben.

Kutyák újra - és nem ígérem, hogy utoljára.

"Vágyak, remények. Lehetőségek" - Cs. Gábor 2024. színes fotóprint, 4000 euró

Van folytatás amúgy:

"Hallod, várjál má'! nincs 9 Galid? Kajára kéne, holnap megadom."

#grúzia #útinapló

[kittus0403]

Az élet útján bolyongó lélek,

Sötét felhők alatt halad előre.

Bánat szárnyán száll, mint a fekete holló,

Megszállja a szívét, mint a hideg őszi zivatar.

Elveszett álmok és széttört remények,

Mint törékeny üveg, omlanak darabokra.

Az élet sivár pusztaságában bolyongva,

Szomorú éneket zeng az elhagyott lélek.

A csendben elnyúló árnyak közt,

Egyedül bolyong a magány sötétjében.

Nincs vigasz, nincs fény, csak a fájdalom,

Mely megtölti a lélek szürke téli estjét.

A könnyek a szemében tükröződnek,

Mint az ég alatt szikrázó csillagok.

A szív, mely egykor boldogan dobogott,

Most csak csendben sír és kesereg tovább.

De talán egyszer, a sötét éjszakában,

A szív újra megtalálja az utat.

És a bánat felhői felszállnak az égről,

Hogy újra ragyoghasson a remény fénye.

[keresztyandras]

Budapesti lakásügynökség

Karácsony Gergely főpolgármester a fővárosi önkormányzat hírlevelében erősítette meg, hogy – nehéz szülés után ugyan – megkezdte munkáját a lakásügynökség. A tervek szerint márciusban már elő is áll azzal, hogy mit tud nyújtani a bérbeadóknak és a bérbevevőknek. Budapest évtizedes adósságát törleszti az intézménnyel, és a remények szerint az ügynökség a problémák gyökerét tudja kezelni. A…

View On WordPress

[pstpst7]

Életemnek szép reményét rád bíztam. Megláttalak és azt hittem rám szabtak. Telnek évek szép remények elmúlnak. Köztünk az édes percek meghaltak.

[pitypangosgitar]

Értem mit éreztél amikor a karjaim közt vetettél volna véget az életednek, a szenvedésednek. Hogy inkább abban az utolsó ölelésben aludj el örökké, minthogy soha ne érezd többé. Miért fáj miért kell így fájjon? Te szenvedsz én miattam, én szenvedek őérte. Te szeretsz oly hiába, s én szeretem, oly hibátlan. Hiába. Minden könny minden szívizomszakadás. Te sírsz énértem, én zokogok őérte. Én soha a tiéd, ő enyém nem akar lenni már. Olyan szép volt, olyan édes. Soha nem lesz már oly fényes. De mindig él egy fénysugár, mi beragyog a könnyeken át. Mindig él, csak őérte, szívem aprócska egyetlen reménye. Ne vedd el kérlek, ó Uram könyörülj. Ha nem ragyog, nem élek, s elvesznek szép remények. Elvesznek az illatok, elveszik ki én vagyok. Vagyok, s voltam valaha, szívem utolsó sugara.

[az-igenytelenseg-igenyessege]

Egy dalba fordítom szavakat,

Hogy visszavezesselek a csodák utcájába.

Szívedbe költözhetek, mint a nap sugarai,

Szerelmünk örökkévaló lángként ragyog majd át.

Szárnyaló gondolatokkal szövöm a kötelet,

Amelynek fonalai téged visszahoznak hozzám.

Ez a vers, mint egy lágy szellő, átölel téged,

Érzed, ahogy ég és víz tökéletes egységet teremt.

Virágok illata kísérjen utamon,

Amikor visszafordulsz, és rám nézel hosszan.

Szemeid tükrében látom a boldogságot,

Szeretettel töltött pillantásod, mint a varázslat.

A legszebb dallamokat zengi a szerelmes szív,

Mely csak téged keres, és magával ragad.

Mint a csillagok a sötétben, fénylenek a remények,

Tartsd kezem, és soha többé ne engedd el a szavakat.

Bocsáss meg minden múltbeli hibáért,

Szeretném, ha közelebb engednél hozzád.

Ez a vers minden vágyam és hitem,

Hogy téged visszahódíthassak, s a szerelem újra kitáruljon.

Nincs más, csak a vágy, mely boldogsággal tölt fel,

Szeretetteljes érintésed, mint a gyógyulás kenyere.

Légy újra enyém, úgy mint régen,

Én pedig örök szeretettel leszek a tied örökre.

[kibaszott-karma]

Esélyek és remények. Talán most.

[frnkblnt]

Kérlek ne felejts el

Hosszú évek után, mikor majd újra látlak téged,

Hozd el újra régi, gyermekkori békémet.

Ahol együtt nevettünk a fűben,

És együtt sírtunk az esőben.

Nézz rám, én nem felejtelek el,

Örökké itt élsz majd a szívemben,

Ígérd meg, hogy nem felejtesz el,

Legalább egy emlék maradjon rólam a szívedben.

Ölelj át, és suttogd, hogy nem felejtesz el,

Hogy majd együtt tudjunk nevetni a régi éveken.

Amikor már lábra sem tudunk állni,

Amikor már csak a tolószékkel tudunk rohangálni.

Amikor már az utolsó kekszen hadakozunk,

Amikor egy nyugdíjas bingo csoporthoz csatlakozunk.

Én örökké a barátod leszek, bármerre is vigyen utad,

Figyellek, és kívánom, hogy érd el a célodat.

De most még fogd meg a kezem, hogy ne tévedjek el,

Kérlek, csak egy kicsit figyelj még kék szemeiddel!

Nem tudom, engem merre ver a sors, de ott leszek melletted,

Melletted, aki az életem is megmentette.

Kisujjaink végül elválnak, de elindulsz egy jövő felé,

Ahonnan már sosem nézel visszafelé.

Itt hagysz engem remények reménytelenségével,

További utam fényének fénytelenségével.

Pillanatok, melyek az örökkévalóságé lesznek,

Amelyek a sírba velem együtt jönnek.

De kérlek téged, néhanapján gondolj rám,

Rám, akit otthagytál reményekkel, de árván.

- Lovászi Nóra -

#kerlek #ne #felejts #el