Engem hibáztat és nem jön rá hogy magának köszönheti az egészet, olyan vicci😂
3 notes
·
View notes
Tény hogy minden viccnek a fele igaz.
9 notes
·
View notes
(neo)nácik és csecsemők
Mindkettő különleges élvezettel változtat át bármit gusztustalan barna masszává, amihez csak hozzájut, aztán hangosan tiltakozva nem érti, miért olyan rossz benne élni.
4 notes
·
View notes
Mire gondolt a költő?
0 notes
Nyilván ezt a csavaros poént nem tudom fogni és velem van a baj, annyira komplex a magyar férfiak humora, hogy nem értem a vicceken viccelnek igazaból. kacsint kacsint kacsint
1 note
·
View note
verem a fejem a falba bazdmeg éjfélig elkéne küldenem a gondolataim egy szövegről moodlen amit még el se olvastam
1 note
·
View note
Mikor a majmok bolygójában, azt mondják: a gát nagyjából ape
1 note
·
View note
van nekem egy (csomó) gyenge pontom, az, hogy nagyon tudok ragaszkodni tárgyakhoz csak azért, mert valakié voltak vagy valakitől kaptam, akkor is, ha ezek a tárgyak rondák.
az úgy volt, hogy miután az én drága apukám meghalt, anyámnak lett egy élettársa, aki, hát, na mindegy. neeeeem, jó ember volt a Sanyi bácsi és kívánni sem lehetett volna jobb nagyapát a gyerekeimnek, ha már az én apám nem lehetett ott nekik. szóval minden meg van bocsájtva Sanyi bácsinak, még az ízlése is, pedig az, na az fájdalmas volt.
Sanyi bácsi meghalt egy pár éve és többek között ezeket a felbecsülhetetlen értékű festményeket is anyámra hagyományozta:
a Búgó Bikát
és a Lecsapó Sast (biztos nem is sas). Csak mellékesen szerintem ez a sas (nemsas) kurvára elvétené ezt a kacsát a szög alapján, meg hát nem is a zsákmányra néz - hacsak nem az van, hogy nem is a kacsára megy, hanem a kacsa mellett álló uszkárra, amit már nem látunk. Ez egy őrült nagy csavar lenne a művész részéről, ép ésszel szinte fel sem fogható. De haladjunk tovább.
Amikor felmerült, hogy a művészeti örökségből kell-e nekem valami, akkor erre a kettőre lecsaptam (mint az madár az képen), mert tudtam, hogy Sanyi bácsi annyira örülne ha vinnék valamit és hát őszintén szólva a többi tárgy felfoghatatlanul ronda volt. Megörökölhettem volna egy krémszínű bőrfotelt is például vagy egy citromsárga subát.
Azt is éreztem, hogy egyszer még lesz ezeknek helye egy párhuzamos univerzumban. A férfi, aki velem él, úgy érezte, hogy nincs olyan univerzum, amiben ezeknek helye lehet, de ezt nagyvonalúan figyelmen kívül hagytam. A két képet anyukám gondosan becsomagolta és amikor kiderült, hogy lesz itt új lakásunk, ugyanolyan gondosan ki is hozta. A férfi, aki velem él, érezte, hogy szorul a hurok és finoman jelezte, hogy az új lakásban sincs olyan hely, ahol ezeket el tudja képzelni, még poén szinten sem. Hess-hess, nem kell mindent meghallani.
Miután már minden elkészült az új lakásban (értsd: minden kábé elkészült, de mi már teljesen), ki kellett festeni meg takarítani a régit és belefutottam egy Mandalorianba (-be?), aki végig ott lakott velünk. Sajnika nem Pedro Pascal, csak egy kép egy mandaloriani illetőségű lakosról, és akkor szöget ütött a fejembe, hogy azzal is csinálni kellene valamit...plusz hogyan fogom átvinni (a szerelmet a túlsó partra) az embernél a Búgó Bikát és a Lecsapó Sast (nemsast)?
Kicsit olyan már ez a poszt, mint a receptek, amikor a 4000 szavas keletkezéstörténet után jön a Forradalmian Új sajtos tészta recept, szóval rövidre zárom: kivágtam a mandalórit és ráragasztottam a Bikára, hogy legyen kinek búgnia.
Aztán úgy gondoltam, hogy a Bibliából méltatlanul kihagyott fejezet nyomán a Lecsapó Sas (nem sas! de.) a kis Jézusra fog lecsapni, amit Mária próbál majd megakadályozni, mert ő sem tudja, hogy a Nemsas (de) valójában az uszkárra megy. Ezen a ponton több bigott keresztény családtagom egyszerre fordult egy nagyot a sírjában.
Ezek után remélem, hogy nem derül ki, hogy ezek másfél millió forintos festmények voltak, mert akkor azonnal eret vágok.
Ja, és így is csak a konyhában rakhattam fel őket, ahol a helyem van, de nem kell mindig morgolódni. Meg zsörtölődni.
291 notes
·
View notes
Ha valaki azt mondja ma reggel nekem, hogy az exem Rextonjában fogok ülni, egy másik Rextont meg vezetni fogok egyedül egy hegyről lefele, szó nélkül röhögöm arcon, ugyanis ez lehetetlen.
Ha valaki azt mondja nekem egy héttel ezelőtt, hogy egy teljesen random tumbász siklóernyőzni hív és én gondolkodás nélkül mondok igent, majd az egész program megvalósul, arra csak azt mondom, valószínűtlen, ám nem lehetetlen.
DE
Minden megtörténhet és minden meg is történik!
Így esett, hogy @sogorok elvitt magával egy siklóernyős ismerőséhez tandemezni, aki kb 2 hete vette meg az exem autóját alkatrésznek. Kicsit a szívbaj kerülgetett, mondom ismerős ez az autó, a rendszám is, a karcolások is gyanúsan ugyanazok, what the actual fuck, ez nem lesz jó, az exem csaja nem hinném h meg akar engem ismerni, de az egy másik sztori... Szóval repülés. Imádom az ilyet, talán 4 éve vitt el valaki , az akkor motoros siklóernyő volt, ez most sima. Csendes, nyugodt repülés. Sokkal jobban bejött, mint a motoros, sokkal inkább biztonságban éreztem magamat. Egyszer majd ez is hobbim lesz, de még nincsen itt az ideje... Várom. Fent szép. Fent jó. Meg lent is, csak a földön ne legyek, poén lenne 24 órán belül barlangba is menni, egyszer fent, egyszer lent, ugye :D
Csudajó nap volt ez, most egyéb véletleneknek (alias defekt) köszönhetően egy buszon ülök hazafele, egy porcikám sem kívánja a mai munkanapom éjjeli behozását, de WORTH IT, minden pillanata megérte. Jó emberekkel, szép helyen, összesen kb 1 órát repülve, rádásul a Rexitől is elköszöntem, kedveltem azt a vicces pofájú dögöt, holnap bontják.
Ja, és VEZETTEM autót. Évek óta nem vezetek. Ez volt a napnak az egyetlen pontja ami mélyen kibillentett a komfortzónámból, szétstresszeltem magamat, főleg azon a ponton amikor L kiszállt mellőlem, és röhögve mondta hogy ugye nem gondoltam, hogy a másik autót fent hagyjuk... Szóval lementem egyedül, ő jött utánam az exem exautójával. Így utólag faszé nem cseréltünk, hát lőhettem volna egy fotót, hogy hello ex, végül csak vezettem az autódat egyszer 😅😅😅
Szóval rettenetesen nagyon köszönöm, @sogorok, kiváló móka volt!!!
80 notes
·
View notes
Nagy Ő III/17: Finálé
Nati és Betti jutott a döntőbe az előző részben és most mind a kettő elviheti egy-egy randira a Nagy Őt. A fiatal lány kezdi a mókát.
Elmondása szerint egy álomrandira hozta a férfit. Egy kúrókabinba.
Nem vesztegetik az időt és már repkednek is a csókok.
Nati azt mondja a férfinek, hogy kell neki és a kis szívének is. A lány idehívta a szüleit is, hogy elbeszélgessenek vele, amiért kislányokkal randizgat. Süt pár palacsintát is a jeles alkalomra.
Megérkezik Valika és Dimitri. Zoli zavarba jön attól, hogy a lány szülei egyidősek vele.
Nati gyerekkoráról kérdezi a szüleit a Nagy Ő, amit nem tudnak hova tenni, mert még mindig gyerek. Zoli mentegetőzik és azt hajtogatja, hogy érettebb a lány a koránál. Klasszikus pedo szöveg.
Hozza Nati a palacsintákat, amik a nagyi receptje alapján készültek. Aggódik ízleni fog-e Jákobnak. Az csak egy kurva palacsinta, gyermekem. Nem lehet elbaszni.
Elmennek a szülők. Végül egy megfelelő összegért nem bántották a férfit. Tovább romantikázhatnak.
Nagyon jól halad a randi, de a Nagy Ő még mindig bizonytalan, hogy ez hosszútávon működhet-e. Nati azt mondja, hogy amikor meglátta a férfit fürdőköpenyben csorgott a nyála.
Még többet smárolnak. Nem bírom gyerekek. Bepattannak a medencébe. Nati megkérdezi, hogy tetszik-e a férfinek. Igen. Ő is neki.
Jákob elárulja nekünk, hogy ha az eszére hallgat, akkor nagy a korkülönbség. Viszont ha a szívére hallgat, akkor egy mocskos pedofil.
Hál Isten vége a randinak és már a patkánnyal kocsikázunk vidékre.
Betti nagyon minimálra vette a randit. Csak a családjához viszi le a férfit.
A lány szülei nagyon megörülnek a férfinek, mert elég csórók.
A nő három hete nem látta a gyerekét és nem is akarja, hogy megszokja, hogy itthon van, szóval leszarja.
Betti anyja megjegyzi Zolinak, hogy nincs unokájuk. Ez mi akkor?
És csinálhatna nekik egyet. EZ MI AKKOR?
Szóval Betti családja szerint a nők nem emberek.
A nem létező unoka megmutatja a nem létező szobáját Zolinak. Betti szerint a lánya nagyon szégyenlős és az, hogy barátkozni akar a Nagy Ővel jót jelent. Elmeséli a férfinek, hogy annyira csórók, hogy együtt alszik a gyerekkel.
Erre Jákob megosztja velünk, hogy ő is együtt alszik a 16 éves lányával. Mi a fasz.
Azt mondja ameddig nincs pasija vele kell aludnia. MI A FASZ.
Betti kizavarja a gyereket, hogy smárolhassanak az ágyán a férfivel.
Zoli szeretne már hazamenni, de a család nem akarja elengedni a pénzes zsákot. Azt mondják, még Betti énekelni fog nekik. A nő még rosszabb, mint amikor a Titanicot énekelte.
Ez ilyen belsős poén lehet, de senki nem nevet. Nagyon jó hangod van - hazudja Zoli. Végül egy kisebb összegért elengedik a túszul ejtett férfit.
A kastélyban Zsófi megdicséri, milyen szarul sikerült kiválasztania a döntős lányokat. Szerinte ezen a ponton már ne is gondolkodjon melyik a jobb. Dobjon fel egy érmét.
A lányokkal is beszélget egy kicsit a műsorvezető.
Nati érezte, hogy a döntőig jut. Tele van érzelmekkel és izgul.
A legszebb közös pillanatuk a római randi volt. Elsírja magát.
Betti úgy érzi végre sikerült kifognia a gazdag faszit, akire mindig is vágyott.
Valami körmös rendezvényen pillantotta meg először Jákobot és már 8 éve rá van gerjedve.
A legszebb közös pillanatuk a tegnapi volt, amikor énekelt neki.
Eljött a döntés pillanata. Zoli nosztalgiázik arról, milyen volt amikor ideérkeztek. Milyen volt, amikor jobban megismerték egymást.
Nati bár okos és intelligens, de nem bölcs, mert még fiatal, ezért Bettit választja. Nati sírva vonul el a kamerák elől.
Betti viszont nagyon boldog, mert végre a szőke herceg kihúzza a szegénységből. Boldogan élnek, amíg vége nincs a műsornak.
Sajnos nem volt meglepetés a vége, mert pár hete az instán valaki elspoilerezte nekem, hogy rohadna meg. Mindenesetre erős évad volt, csupa jó karakterrel.
Nagyon remélem, hogy a műsor készítői jövőre Virágot indítják Nagy Őként. Kurva erős évad lehetne.
Köszönöm a figyelmet, ennyi volt az idei Nagy Ő.
Külön köszönöm @tidaviminek, hogy javítgatta a helyesírási hibákat meg a fos fogalmazásomat.
44 notes
·
View notes
Munkához (főleg kódolás) melyik a jobb: Dell Latitude 5xxx vagy MacBook Air M1? Érdekel hogy tényleg akkora poén-e a MacBook, de félek, hogy csak szívnék vele, mert nem ismerem.
47 notes
·
View notes
A hétköznapok romanticizálásáról
Hideg van, sötét, kopaszak a fák, napokig esik az eső megállás nélkül, és én nem gubózhatok be, nem alhatom át, minden nap fel kell kelni, és elvinni a gyereket a suliba, majd értük menni, bő egy órás kör délután, mire fiamat az oviból, lányomat a suliból összehalászom trolival, a kettő között meg dolgozni kell.
Szóval egyszerűen muszáj kimozdulni, és utálom, és minden évben eljön ez a pont, amikor ősszel átállítjuk az órát, és onnantól kezdve gyűlölöm a világot, és kicsit belehalok a gondolatba, hogy fél évig akkor most ez lesz. Úgyhogy idén tudatosan keresem benne a szépet és a jót, mert így nem lehet élni, hogy a telet azért gyűlölöm, mert hideg és sötét, a nyarat meg azért nem bírom, mert amikor délután 4-kor a 36 fokban tolom a gyerekeket összeszedős kört, akkor meg olyan rosszul vagyok, hogy a kanapén fekszem 20 percig hazaérkezés után. Kiderült, hogy a nyarat is csak azért szerettem, mert a légkondis lakásból a légkondis irodán át valami árnyas helyen sörözésből állt a napom, és késő este szandálban csattoghattam haza, de amint napközben ki kell mozdulnom, akkor már annyira nem poén.
Na úgyhogy most éppen ezt próbálom, hogy igyekszem odafigyelni az apró dolgokra. Mikor felkelünk, látjuk a napfelkeltét. Ha köd van, megnézzük a gyerekekkel együtt, hogy nahát, ilyen a köd. Iskolába menet megállunk, hogy nézd, ez a harmat. Ez a dér. Jégvirágos az autók ablaka. Befagytak a pocsolyák, csúszkáljunk rajta. A gyerekek szemén át látom a szépséget, vagy legalábbis megpróbálom nekik megmutatni, hogy ezt szépnek is lehet látni. Ma olyan gigantikus hópelyhek voltak a lehullott leveleken, hogy szabad szemmel is tökéletesen lehetett látni a kristályformát, lányom pedig lelkendezett, hogy ez tényleg olyan, mint a mesékben.
Otthon fűszeres tejes chai teát főzök magamnak, a kedvencemet. Minden nap kiválasztom, melyik díszes csicsás bögrémből igyak. Hozzábújok a macskához. Illatgyertyát gyújtok. Ez egy film, amiben én vagyok a főhős, és a főhősnek időnként le kell küzdenie a nehézségeket. Főhősünk zuhogó esőben baktat az óvoda felé, összeszorított foggal dacol az elemekkel. Ilyenek.
Nem tökéletes, de kicsit jobb.
27 notes
·
View notes
fordításban elveszett
Sosem értettem, miért kell egy tökéletes szinkront megváltoztatni a filmek alatt. Egyszer volt egy rádióinterjú Tomasevics Zorkával, aki híres szinkronrendező, ő sem érti. Talán olcsóbb újra lefordíttatni, alámondatni, mint felújítani régi anyagokat, esetleg jogdíjakat fizetni.
A gyerekfilmeknél ez kimondottan gyilkos dolog. A kölkeim szóról szóra tudták az összes Gumimaci és Balu kapitány rész szövegét (a kicsik agya olyan mint a szivacs), aztán néhány év múlva megismételték pont a Balu sorozatot egy totál más szöveggel, és talán még a szinkronhangok is különböztek. Többé nem voltak hajlandók megnézni.
Ilyen hatalmas csalódásom volt a Távol Afrikától. Asszem az HBO adta le azt a változatot, amit imádtam, mert annyira jól visszaadta a gyarmati hangulatot. Alig vártam, hogy kiadják DVD-n, de az a változat borzalmas. Visszasírom a régit, amiben Farah Aden, a szomáli szolgáló, a bárónő jobbkeze, a maga végtelen egyszerű és gyakorlatias bölcsességével, alázatosságában is kissé felsőbbrendően, szűkszavúan és lényegre törően időnként megszólal. (Az új változatban ehhez képest túlmagyarázza. Ezzel a karakter lényege vész el.)
Az eredeti valahogy így szól:
Az éjszakai tábort oroszlánok támadják meg, de elhajtják őket, viszont egy ökör elpusztul. Farah Aden ezt így foglalja össze:
- "Mszabu vérzik, nincs neki ökör. Oroszlán éhes, neki sincs ökör. Kocsi nehéz, neki sincs ökör. Isten most örül. Játszik velünk."
Amikor a kávépörkölő üzem kigyullad, Farrah felébreszti álmából a gazdáját:
- "Azt hiszem, fel kell kelned Memszahib. Isten jön."
Ugyanezt a bosszantó csalódottságot érzem A lány alibije film esetében is. Eleve nem értem, az új változatnál miért kell a Her alibi-t Bibis alibinek fordítani. Több jelenetet is tönkretesz az új változat (a régit meg sem találtam a neten). A hangszín is más, az újban Nagy Gábor hangja került Tom Selleck karaktere alá, míg az eredetiben ha jól tévedek, Sörös Sándor, aki férfiasabb orgánum.
Van egy jelenet, amikor a két főszereplő a férfi házában beszélget.
A román származású lány kicsit hibásan beszéli az angolt, a krimiíró férfi az egyik könyvéről érdeklődik, amit a lány épp elolvasott. Dicsérő szavakat vár, ehelyett a lány azt mondja, "megsójolható". Több visszakérdezés után a férfi rájön, hogy valójában azt akarta mondani, "megjósolható".
Az új változatban ez a kis nyelvi baki nincs benne, a lány egyből helyesen mondja "előre látható", a férfi csak elismétli ugyanazt.
Egy másik jelenetnél durvább.
Levest esznek. Nem láttam az angol nyelvű változatot, de feltételezem, hogy a soup - soap elhallás nyelvi humora van remekül áttéve magyarra, imigyen:
Lány: - Mi ez?
Férfi: - Kappan.
Lány: - Ááá, szappan.
Az új változatban ez így hallható:
Lány: - Ez meg mi?
Férfi: - Én úgy hívom, leves.
Lány: - Ó, leves.
És pikk-pakk, a poén máris semmivé lett, mintha soha ott se lett volna.
Azért attól függetlenül jó kis film ez, szeretem, és élvezhetjük Tom Selleck vígjátéki oldalát is:
22 notes
·
View notes
Bondage-republik Deutschland
1 note
·
View note
Figyelem, ez gusztustalan poén lesz
34 notes
·
View notes