#Nem gondoltam át

[zoeeozzoeeoz]

A szomszédomban lakik két idős nő. A fiatalabbik 65 éves, az idősebbik az Ő Anyukája, aki 85 éves. Az idősebbik néni már nagyon rég óta nem járkál ki a házból sem, a lánya szokta a teraszra kiültetni néha, mikor jó idő van. A fiatalabbik, a múlt héten rosszul lett, pont akkor értem haza, mikor elvitte a mentő. Két napig semmi mozgást nem tapasztaltam tőlük, de aztán megláttam az idősebbik nénit leselkedni a függöny mögül. Átcsengettem hozzá. Nagyon lassan nyitott ajtót, nem is engedtem hogy lejöjjön a lépcsőn nekem kaput nyitni, inkább vissza mentem, és kerítésen keresztül kérdezgettem. Kiderült, hogy a lánya enyhe szélütést kapott, saját maga hívta ki a mentőket, nem tudja mi van vele, mikor jön haza stb. Nem tudom a telefonszámát, a néni azt sem tudta melyik kórházba vitték. Kiderült azóta nem evett, nem ivott Ő sem. Megkértem, dobja át a kulcsokat, hogy át tudjak menni hozzá. Átmentem. Találtam a hűtőben neki zöldséglevest, megmelegítettem neki, megette. Megnéztem a hűtőjét, szendvicsnek valók voltak neki, kidobáltam amik lejártak, és vittem át neki friss kenyeret is. Van egy kutyájuk is, kértem, hogy engedje ki őt a kertbe, el lesz majd ott, ne legyen láb alatt, és majd etetem kerítésen keresztül, amíg haza jön a lánya. Eltelt 2 nap, ismét semmi mozgás. Csengetek, semmi. A kulcsokkal bemegyek, néni ül az ágya szélén, valamit motyog. Feleszmél hogy bent vagyok, megörül nekem, kiderült azóta nem evett, hogy én 2 napja átvoltam. Csináltam neki szendvicset, majd segítettem neki fürdeni, rendbe tenni magát, meg közben kérdezgettem, hogy hol van a telefonja. Gondoltam azon csak megtalálom a lánya telefonszámát, és valahogy előkerítem. Meg is mutatta hol van, szerencsére nem volt lezárva,sem lemerülve, viszont volt kismillió nem fogadott hívása. Tudtam hogy hívják a lányát, és tőle is volt sok nem fogadott, uh felhívtam. Szegény lánya annyira megörült a hívásnak, hogy sírva fakadt, aztán aggódni kezdett hogy én szóltam bele, elmondtam neki mi a helyzet anyukájával, mondta hogy pont ezért aggódott, mert tudja hogy csak akkor eszik ha adnak neki, meg tjdkpn semmit nem tud egyedül megcsinálni. Ekkor mondta nekem hogy Ő meg enyhe szélütést kapott, de hogy elvileg pár nap múlva haza jöhet. Megadtam neki az én számomat, azon elér, én is őt most már. Szóval onnantól , mostanáig minden reggel munka előtt átmentem a nénihez, megreggelizttettem, rendbe tettem, bekapcsoltam neki a tévét, tettem be neki a hűtőbe ebédet, amit sajna soha nem evett meg, hanem este vacsira én melegítettem meg neki, megfürdettem, lefektettem. A gyógyszereit és adagolását megtaláltam az egyik szoba asztalon, arra rákérdeztem a lányánál, hogy valóban az, és hogy adhatom neki. Ma reggel jött haza a lánya, pont mikor jöttem el a nénitől. Nagy volt az öröm köztük, sírva köszönte meg, hogy segítettem anyukájának. Mondtam neki hogy kajára ne legyen gondja még, főztem friss húslevest, meg a néni tökfőzeléket kért, uh az is van a hűtőben, jut mindkettejüknek. Potyogtak a könnyei. Mondtam vásárolni se menjen, írja össze mi kell, és meghozom este neki, csak küldje majd át a listát telón. Mikor mondtam h ne zokogjon, mert felmegy a vérnyomása, azt mehet vissza a kórházba, akkor abba hagyta, megölelgettük egymást, elköszöntem, este jövök. Egész jó állapotban volt a fiatalabbik néni, uh szerintem ezután már csak majd a bevásárlásban kell nekik segíteni, de ez csak tipp részemről. Szokott netezni/rendelni/stb, uh lehet abban sem kell. Majd kiderül. Szól segítek. Ha nem szól, rákérdezek. Majd este beszélgetek vele, hogy rendezzünk valami szociális ide járó segítő ápolót nekik. Bár régebben mondta nekem a fiatalabbik néni, hogy ha úgy hozza, beköltözik a közeli idősek otthonába, de amíg él az anyukája nem fog. Majd ha egyedül marad. Na majd este szóba hozom ezt a témát is neki.

#napi én off

[k4k4po]

Akartam venni bakancsot

TLDR: kurvasok egy kaptafára menő, csaló oldalt találtam, amik nagy része egyáltalán nincs flagelve, hogy csaló vagy veszélyes lenne

úgyhogy rákerestem arra a típusra, ami már van és bevált, és az első között bejött ez az oldal: https://www.caterpilarbakancs.com

más helyeken 60k körül volt a kiszemelt bakancs, itt pedig minden jó áron volt, gondoltam megnézem, van-e kontakt infó, hát persze, nem volt.

Oké, ebből már nyilvánvaló, hogy nem érdemes kezdeni ezzel, mert csak át lesz verve a vásárló.

Aztán megtaláltam ezt is: https://www.caterpillarruhazat.com

Hmm, hasonlóan nagyon kedvezményes árak, minden termékhez minőségi oldal, minden méret választható, de ha megnézzük jobban, ugyanaz az oldal felépítése.

Szóval gondoltam kicsit utánanézek ezeknek az oldalaknak. A két weboldal főoldalának letöltöttem a html-ét, és egy diff-fel megnéztem, mik az azonos stringek, és ezek alapján google-ön rákerestem az egyező, de nem gyakran előforduló stringekre, ezzel találtam néhány másik ilyen oldalt is, és ezeknek végignéztem az IP címeit ezen az oldalon:

Pl: https://www.urlvoid.com/ip/196.245.161.210/

És így még egy rakás másik ilyen oldalt találtam, amik ugyanott vannak hostolva. (egy helyen 3-5)

Szóval nekem úgy tűnik, egy elég széles körben futó kampány megy már több éve, ami elég félelmetes, hogy ennyi idő alatt ezek egyáltalán nem buknak le, és a Google elsőként adja ki találatnak. Pl. a caterpillarbakancs.com már 2 éve él / regisztrálva van

Aztán egy dummy accountot regisztráltam, és lehetett is "rendelni", a rendelés megjelent a fiókban, és nagyon helyesen egy payment unsuccessful oldalra vitt a tranzakció végén.

Na lényeg a lényeg, ezeket találtam, szóval mindenki legyen körültekintő:

www .caterpilarbakancs.com www .caterpillarruhazat.com www .onrunnershungary.com www .huntercsizmabudapest.com www .mizunomagyarorszag.com www .mizunohungary.com www .mizunocipohu.com www .mizunomoabhu.com www .tommyhilfigerhungarys.com www .tommyhilfigerhungarya.com www .batahungary.com www .salonomhungary.com www .salomohungary.com www .salomonhungary.com www .ipanemafactoryoutlet.us www .lojamizunooutlet.com www .mizunogolfdanmark.com www .etnieshungary.com www .huntercsizma.com www .lottoakcio.com www .hokacipo.com www .ipanemaakcio.com www .ipanemashopgr.com www .ipanemalojasportugal.com www .panamajackhungary.com www .panamajackwien.at www .superga-hungary.com www .riekercipobudapest.com www .superga-hungary.com www .superga-budapest.com www .drmarwebshop.com www .martensbudapest.com

[munchausenparokaja]

Első – és véletlen – félmratonom története

Azt hiszem, hogy ezt úgy mondják, hogy világéletemben küzdöttem a súlyommal. De valójában úgy kellene mondanom, hogy sokáig voltam veszélyesen elhízott (16 évesen 137 kilós, akkor mentem egy évre cserediáknak külföldre, a háziorvos viszont nem merte a valódi számot a papíromra írni, mert attól félt, hogy akkor nem engednek kiutazni), azóta pedig testképzavaros.

Lövésem sincs, hogy 16 éves korom óta mikor hány kiló voltam, egyszer olyan 18-19 évesen az akkori csajom ráállított egy mérlegre, de az emlékezetem kitörölte a számot, mindig hullámzott, épp hogy érzem magam a bőrömben.

Mindig edzettem, voltak konditeremben járós, voltak úszós, focis, kosárlabdázós időszakaim, hol erőteljesebben, hol csak a lelkiismeretem elfedendő.

Tavaly ősszel épp mélyebben voltam, a munka sok, a kaja is, az edzés kevés, de gondoltam, jön az ősz, pulcsi és kabát megoldja. Megoldotta volna, ha épp össze tudom magamon húzni, azt, amit egy évvel előtte gond nélkül. Reménykedtem, hogy senki nem veszi észre, de amikor a feleségemmel épp El Greco kiállításra mentünk, ahol összefutottunk öcsémmel is, kendőzetlenül elmondta, hogy hát a kabát tavaly még összeért, most meg csak azt hiszem, hogy lazán hordom, de látszik rajtam, hogy feszít – kívül, belül.

Akkor elkezdtem először csak az étrendemen változtatni (mára ott tartok, hogy az esetek 95%-ában tartom magam a napi 1800 kalóriához, és napi két főtt tojást leszámítva vegán vagyok), majd pedig jött a testmozgás rendszeresítése (szintén mára már minimum heti 7, de van, hogy heti 10 testmozgás, aminek a fele kardió, másik fele súlyzós.)

Futni úgy igazából soha nem futottam valami sokat, 5 kilométer simán ment mindig, de 8-nál már azt hittem, én nyugdíjazom egyszerre Usain Boltot és Eliud Kipchogét. A 10 kilométerre gondolni sem mertem.

Idén október elején néztem ki egy jövő tavaszi futást, gondoltam, fél év alatt fel tudok készülni, de már a hónap végén azt vettem észre, gond nélkül megy 10 kilométer, november közepére a 15, a végére pedig egyszer ment 18 is.

Advent 3. vasárnapján reggel benyomtam egy banánt és mondtam a feleségemnek, elindulok futni (aznap focizni szoktam, de valamiért nem jött össze két csapatra való), a tervem csak annyi volt, hogy a Mechwartról elfutok le a rakpartra, el a Szabadság hídig, ott át, majd vissza a Margit hídon át haza, ez kb. 10 kilométer, de még indulás előtt megjegyeztem itthon, lehet, menne a Petőfi hídig is, de mondta a feleségem, okos legyek inkább, ne bátor, meg a cipőm is tízes etapokra van kalibrálva. Mindenesetre mondtam, olyan 1-1,5 óra múlva jövök.

Még messze volt a Szabadság híd, de éreztem, simán fog menni a Petőfi is, csak azt bántam, hogy semmilyen folyadék nem volt nálam, a pesti oldalon visszafelé futva pedig már a Lánchídnál éreztem, hogy ha ráteszek egy Szigetkört, akkor az a 15 nem is lesz rossz mára.

Hihetetlen amúgy, mennyi mindenen nem tud gondolkodni az ember futás közben, nagyon sok ideje van, én amíg nem értem be a Margit-szigetre átalagos dolgokon agyaltam: milyen jó, hogy hétvégén alig kellett dolgoznom, minden étrendem felrúgva de megennék egy tocsogós hamburgert majd (végül helyette erőleves lett és tonhal meg rizs), mi vár rám a kampányban, hétfőn milyen mentingjeim lesznek, stb.

A Szigeten, a hátsó egyenesben éreztem, hogy soha ilyen könnyedséggel nem futottam – pedig ilyenkorra már biztos elszállt annak az egy szem banánnak a hatása, rém ostoba dolog volt a részemről, de tényleg nem ekkora futást terveztem –, talán még egy Szigetkör van bennem, és akkor már az 20 kilométer, ami majdnem egy félmaraton. És akkor már egészen más gondolataim voltak, mint néhány perccel korábban, belegondoltam abba, hogy le fogom írni a feleségemnek cseten, hogy lefutottam egy félmaratont, édesanyám emlékére gondoltam, meg imádkoztam.

Hatalmas szenvedés volt a második Szigetkör, annál már csak az a maradék egy kilométer volt újra a rakpart budai oldalán, hogy meglegyen a félmaraton.

1:54:58 lett a vége a 21,11 kilométernek, ami kicsivel több is, mint amennyi egy félmaraton. Március végén újra megpórbálom. De addig ennyit biztos, hogy nem futok, aznap egész délután, de még kicsit másnap is tök szarul voltam, hiába a nyújtás, a masszázshenger, és -pisztoly, a másnap kora reggeli laza biciklizés, ezt legközelebb csak okosabban fogom tudni csinálni.

[stickalittle]

Anyámat el akarom vinni rehabra.

Foglaltam is időpontot az orvoshoz egy hónappal ezelőtt. Nov. 4-re kaptam időpontot. Kis aggodalomra adott okot, hogy nov. 4 az szombat. De megnyugtattam magam, hogy biztosan már annyi a beteg, hogy szombaton is rendelnek, és tulajdonképpen nem is akartam az a nehézfejű kuncsaft lenni, aki értetlenkedik, úgyhogy beletörődtem, hogy ha szombat, akkor szombat. Persze azért abban a hónapban négyszer is megnéztem az időpontról szóló visszaigazoló e-mailt, hogy egészen biztosan nem én néztem el a dolgot. De nem. Ott szerepelt, hogy november 4. Úgyhogy szombaton bepakoltam anyámat a kocsiba, és bevittem a rendelőbe. Persze parkolót még szombaton sem találni, úgyhogy a rendelő előtt kipakoltam anyámat, hogy ne kelljen annyit mennie bottal, én meg majd keresek parkolót távolabb. Már éppen indultam volna, amikor kijött a portás, és nevetgélve közölte, hogy márpedig itt rajta kívül nincs senki. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy fel kellett volna vállalnom a nehézfejű kuncsaft szerepet, mert most már innentől a szerencsétlen hülye fasz szerepet tolom. Megkérdeztem a portást, hogy akkor ilyenkor mi van. Ő nem tudja, de talán érdeklődjek az ötszáz méterre lévő kórházban. Arra gondoltam, hogy ott aztán végül is mi a faszt tudnának mondani arról, hogy a betegirányító adott nekem egy szar időpontot, én meg itt kóválygok anyámmal, mint postás a levéllel, aki egy másik faluban keresi a Kossuth utcát. De persze, ha már itt vagyok, végül is mit veszíthetek, ha ott is téblábolok kicsit? Úgyhogy anyámat visszapakoltam a kocsiba, és irány a kórház. Parkolót is találtam a közelben, kb. akkora üres helyet két autó között, ahová egy nyuszimotor fér csak be. Mondom, nekem ez elég, én ide beteszem az autót akkor is, ha az előttem parkoló rám hívja a halálfalókat. Valamit biztosan rám hívott, mert kiszálltunk a kocsiból, és elkezdett esni az eső. Mindegy, ez pont jól illett a kedvemhez, úgyhogy esőben mentünk a kórházba. Portás. Ez is nevetve mondja, hogy nincs rendelés. Úgy látszik, itt valamilyen ellátmányba kapják a portások a füvet. Mondom az orvos nevét, akihez az időpontot kaptuk. A portás közli, hogy hát pont ő az ügyeletes az intenzíven. Meg van-e vele beszélve a dolog? Akkorát bólintottam, hogy leesett a fejem. Hát persze, hogy meg van vele beszélve. Azt sem tudtam, ki az. Akkor menjünk fel az első emeletre, ott van az intenzív. Mentünk. Az intenzív előtere tökre kihalt volt. Mondjuk, mégis, mi lenne egy kórház intenzívjének előterében, sajtpult? Sajtpult nem volt, de volt egy kaputelefonszerűség. Na, ezt megnyomkodtam, mire előkerült egy nővér, akinek mondom, hogy itt kérem én jelenleg át vagyok baszva időpontilag, és ha már így esett, akkor beszélnék a főorvosúrral. Oké, szól neki. Jött az orvos, ki is kerestem a telefonomon a levelet, amit mutatok neki, hogy bizony ez a helyzet, és a történetben én vagyok a kisebbik hülye. Nézi az orvos, aztán közösen, teljes egyetértésben megállapítottuk, hogy az időpont rossz. De mindegy, ha már itt vagyunk, akkor a folyosón megnézi anyámat. Megnéztük anyámat. Olyan volt, mint előtte. Szóval oké, akkor nem kell már bejönnie, mert látta, de én jöjjek be 7-én szerdán, és akkor beviszi a gépbe, felveszik rehabra. Hát, kurvára örültem, mégiscsak a tenyerén hordoznak a halálfalók, sikerült elintéznem a dolgot, majd hetedikén szerdán én bejövök, hozom anyám papírjait, és mindent elintézek. Anyámat be a kocsiba, és haza. Ott jutott eszembe, hogy baszd meg, szerda nem 7-e, hanem 8-a. Úgyhogy nem csodálkozom semmin.

[a-kaosz-istene]

Tudnál mondani pár szakítás utáni tanácsot? Kilátástalan vagyok mert nagyon hiányzik az illető, ő már szinte én voltam.

Mindig mielőtt szakítottunk valakivel, én már lezártam magamban a dolgokat. Ez egy lelki folyamat, amin át kell esni. Sokan csak a szakítás után kerülnek oda, mert gyakran így hozza az élet. Én gondoltam a jó pillanatokra. Sőt, néha a mai napig gondolok, de kimondottan nem hiányzott senki, akivel elváltak az útjaink.

El kell fogadunk, hogy az életben senkit sem birtokolhatunk, mindenkit csak kölcsön kapunk. Ajándék. Ezt gyakran mondom az embereknek, mert meg vagyok győződve róla, hogy ennek a tudata megoldja a legtöbb modern kapcsolati problémát. Sok dologra ráébreszt, többek között, hogy semmi sem magától értetődő. Ezáltal jobban megbecsülünk másokat.

Meg kell tanulni elengedni az embereket, ha már nem szolgál minket egy adott kapcsolat. Ha nem kellene, hogy vége legyen nem lenne, mert tettetek volna érte, hogy ne legyen. Ebben mi döntünk. Persze, egy ember nem elég…

Emlékezz erre és a jó időkre! Bízz magadban, hogy képes vagy arra vezetni az életed amerre mennie kell és amerre akarod, hogy menjen! Másokkal, vagy egyedül. Te vagy a kapitánya ennek a hajónak.

#szakítás

[viking84chef]

Vizualizáltam! 🤣🤣🤣

"Tegnap volt az ezüstlakodalmunk. Gondoltam meglepem az asszonyt valami szexi játékkal. Az erre szakosodott boltban nagyon segítőkész hölgyike kalauzolt, gyanúsan jól ismerve minden terméket.

A választásom egy fullextrás vibrátorra és egy csiklóstimuláló zselére esett, amitől a hölgy szerint az asszony automatikusan és sorozatban a mennybe megy majd. Hát ennyi pénzért minimum, hogy sikítozzon...

Eljött a várva-várt este, a gyereket hamar felküldtük az emeleti szobába aludni, mi pedig lent, a konyha melletti vendégszobában vetettük bele magunkat a gyönyörbe. A feleségem igen lelkes volt, mikor kicsomagolta az elemes pasit. Tudott az mindent, amit egy hagyományos broki nem. Tüskés volt és redős, a feje csapkodott és tekergett, mint egy kukacnak: miközben lilán villogott és belül kis golyók szaladgáltak körbe-körbe. Mindezt állítható sebességgel, és egy vízálló hangszórón át halkan nyögdécselt is. Be kell vallanom, az én hagyományos családfám ennek a negyedét sem tudta, megmaradtam a lihegős-lökdösősnél.

A virgoncító zselé olyan picike kapszulában volt, hogy elsőre azt hittem, be kell venni. Szerencsére az asszonyon volt szemüveg, és olvasni is tud. Miután texiltelenítettem a drágát, neki is fogtunk a tutinak. Elvégre egyszer van ezüstlakodalmunk!!

A zseléből egy nyomásnyi kell az ujjra, aztán besimulni a megfelelő helyre, és klikkelni az egérrel... Jöhet a repülés.

Nem is volt gond úgy öt másodpercig. Kérdezem az én életemet, hogy milyen érzés? Azt mondja hideg meg bizsereg. Aztán hogy meleg, egyre melegebb, sőt forró, éget, éget!! -kezdte sikítani, nekem meg eszembe jutott, hogy kora este még összevágtam az alapanyagot a híres, Plutonium becenevű csiliszószomhoz.

Az asszony már bőszen tépte a lepedőt, de nem egészen úgy, ahogyan én akartam. Eszembe jutott egy régi netes sztori, amikor szőrtelenítő krém került egy faszi tökeire... Kifutottam a konyhába, és előkaptam egy adag áfonyás jégkrémet. Kanalat elfelejtettem vinni, kézzel nem nyúlhattam bele, hát fogtam a vibrit, és azzal kentem az asszony lába közé egy jókora adagot. Ő felsikoltott a váratlan hidegtől, és kiverte a kezemből a brokit, ami épp szemen talált. Valahogy közben be is kapcsolt, és most gépkukacként tekeregve, nyögdécselve iszkolt az ágy sarkába. Utánavetettem magam, hogy elkapjam, mikor az asszony fájdalmában felhúzott térde úgy tökön talált, hogy egyik kezemben a bólogató Jancsikával, másikkal a farkamra borítottam a maradék jégkrémet, és fejhangon anyázva hanyatlottam mellé. Ekkor nyitott be a húsz éves lányunk.

Az anyja befeszülve vergődik, az apja mellette lila jégkrém monoklival hörög, és erőből keféli az áfonyás desszertet, lilán villogó, nyöszörgő, körbe-körbe integető műfasszal a kézben, miközben a brokiról, és az anyja p**ájából csöpög az olvadt fagyi.

Azt hiszem, ha eddig nem is, de most sikerült helyrehozhatatlan törést okozni a lelkében. Vagy öt másodpercig meredten bámult, majd csak annyit mondott: Bazdmeg, ti aztán nagyon betegek vagytok... , és másnap a barátjához költözött.

Az asszony egy hete nem szól hozzám, és lett egy könyvtárszobám...

Megérte!"

[konyvekkozt]

pápa

óvodásként lettem szemüveges. az óvónők szóltak a szüleimnek, hogy szerintük nem látok. valóban nem láttam, legalábbis jól biztos nem, szemüveges lettem. az anyám kitalálta, hogy olyan szemüveg kell nekem, aminek a szára a lencse aljától halad hátra. pont úgy nézett ki, mintha fordítva lenne rajtam. és pont emiatt csúfolt mindenki. utáltam ezt a keretet, de az anyám mindig talált az optikában ilyet, így még alsóban is ilyet hordtam

a szemüveg drága dolog, egyre ritkábban lett új pápám és egyre inkább megszoktam a világot homályosnak és karcosnak

pár hete tőlem teljesen szokatlan módon pápában aludtam el, éjjel ráfeküdtem és menthetetlen lett a szára. semmi baj, gondoltam. elővettem az előzőt, aminek a kerete törött el. hiába javítottam korábban pillanatragasztóval, újra eltörött, a kolléga, aki vállalta a ragasztást, összekente ragasztóval a lencsét. de itt sem estem kétségbe, elővettem a még korábbi pápámat. ez konkrétan annyira karcos volt, hogy azt sem hittem el, hogy kilátok rajta

ez volt az a pont, mikor beláttam, új pápa kell. begaloppoztam egy optikába, s mint egy kocsmában, közöltem, hogy pont olyat kérek, mint az előző volt. a hölgy szelíden mondta, hogy talán mégse így legyen, mérjük be a szemem. két munka közt voltam, szaladtam dolgozni, mondtam, hogy nekem ennél fontosabb dolgom van. szerencsére újra ajánlotta a dolgot, így puffogva belementem. bepattantam az optometrista székébe, felhívva figyelmét, hogy dolgozni szaladok. semmit nem várva ültem ott, pont ugyanúgy próbáltam megfejteni a pacákból, hogy milyen betűk lehetnek, mint a mindennapokban. mert én nem látom a buszon, hogy melyik vagy hova megy, csak mikor már teljesen előttem van. nem messziről vadászom az akciókat a boltban, hanem közelítve. és én ezt elfogadtam. évek óta így van, azt gondoltam, nem lehet máshogy. és akkor a hölgy mondta, hogy kipróbál valamit. csinálja - gondoltam én. és akkor, ott láttam. a vonal alatti második sort is LÁTTAM, élesen. elsírtam magam és kérleltem, hogy ez a csoda ez az új pápámba is kerüljön át

heteket vártam a pápámra. minden nap többször eszembe jutott a látás élménye. minden nap nézelődtem és tippelgettem, milyen távolságról látok majd hirdetéseket, más lesz-e olvasni

a pápám megérkezett. sokkal élesebben látok, mint eddig bármikor. és főleg sokkal jobban megtanultam, hogy kell próbálni minden újat, hinnem kell, hogy a meglévő rossz nem örökre rendelt, hanem van kiút, fejlődés

óriási kincs van az orromon minden nap. és azóta is sok esetben eszembe jut az a teljes katarzis, mikor még a székben ülve a vizsgálati pápával először láttam élesen

két dioptriát romlott a szemem. el tudjátok képzelni, mit jelent ez, mennyivel láttam kevesebbet a világból?!?! ne legyetek buták, keressétek a jobbat - mindenben -, mert sokszor van jobb

[csacskamacskamocska]

Kamra

Tegnap azon gondolkodtam, hogy talán ideje lenne bevallanom Logannek, hogy hazudtam neki. Vagy mondjuk úgy, tévedésben tartottam. Hogy én egyáltalán nem vagyok egy beszélgetős ember. Hogy amit látott, azt csak a szerelem tette velem. A valóság az, hogy egy csendes, molyolós valaki vagyok, aki mindig is jól elvolt egyedül. Aki nehezen is teremt kapcsolatot. Aki nem kér segítséget, és egyáltalán nincs mindenre embere, akit ugraszthatna. Nagyon sok dolgot rettenetesen nehezen oldok meg. Gyakran szorongok és fáj a gyomrom attól, hogy valamit el kell intéznem vagy beszélnem kell valakivel. Persze, félelmetes nekem az is, hogy egyszercsak felnézek a kis dolgaimból és ott állok teljesen egyedül. Igyekszem ápolni a kapcsolataimat. De mindig rettegek tőle, hogy aznap lesz-e majd kedvem a találkozáshoz. Amikor benne vagyok, akkor már jó, de amíg odaérek... uh. :( :( :( Szóval minden menjünk ide vagy oda vagy csináljunk ezt vagy azt, az nekem feladat. A kérés is. És a visszautasítások nem az egomat sértik, csak a készségemet koptatják. Nem ilyennek ismernek. Egyszer egy játékban az volt a kérdés, hogy milyen része lennék a lakásnak... Az győzött, hogy a nappali. A család héderel, jönnek a vendégek, stb, stb. Persze, volt, aki szerint a hálószoba.... :D És volt egyetlen ember, aki azt mondta, a kamra. Őszinte felháborodással magyarázta a többieknek, hogy de nem látjátok? Odamész, kinyitod és MINDEN van benne. Valahogy így van ez tényleg. Bárkivel találkozom, szívesen mesélek arról, amiket látok vagy amiken gondolkodom, amin nevetek. De csak egy szerelmes kamra megy utánad, hogy néééézd, néééézd mennyi minden van itt, egyél, vegyél, a tiéd! Kedves embernek tartom magam, szívesen segítek, együttműködöm, támogatok és lelkesítek. Azt gondolom, hogy erre szüksége van az embereknek. Ezért gondolják azt, hogy én mindent el tudok intézni, mindenhol ott vagyok, folyton nyüzsgök és nagykanállal habzsolom az életet. El kéne mondanom, hogy nem így van. Vagyis nem kéne elmondanom mert teljesen mindegy, hogy hogy van. Inkább csak magyarázatként. Hogy nem azért nem írok, mert már nem szeretem. Vagy nem érdekel, hogy mi van vele. Elfáradtam a színlelésben. Elfáradtam a kivett és visszarakott dolgok sokaságában. Hogy nem kell semmisem, nem jó semmisem. Azt gondoltam, hogy talán, ha hálószoba lennék, jobban szeretnének. Vagy ha konyha, enni mindenki szeret, vagy a nappali, a dolgozó, a TERASZ. De ne már egy kamra, kicsi, hűvös, senki sem büszkélkedik vele, hogy van egy KAMRÁja. Pedig van itt minden, a porszívótól a kagylókonzerven és aprószögön át a baracklekvárig. Kamra vagyok. Nem túl nagy és elég csendes. Jó, néha tényleg elég nagy a rumli idebent. De ha valamit betettél, meg fogod találni.

#kamra #07-25

[bukovskikaroly]

Portugáliabéli érdekes pillanataim IV.

Általában írok premisszákat ide, most is így lészen. Főhősünk (aki én vagyok) elkeveredik térben és időben és rettentő kalandokat él át, legyőzi a sárkányt, + királylány, stb., a portói reptéren találja magát. Igyunk meg egy valamit, - gondolja. (Skizofrén lenne? - gondolhatnánk. Vagy csak szomjas.- gondolthatja a másik énünk.)

Nos, valahogy kikeveredtem a buszállomásra. ( minden repülőtér egy buszállomás amúgy, csak a buszok ott repülnek.)

Szávosz- (gyakorlotam a kiejtést) mondtam, és kaptam jegyet baszdmeg!

Nah, most jönne a Love actually, vagy a Walk in the coluds rész. De, fájdalom, nem jön. De nem ám.

Megérkeztem a célállomásra. (Chavez) Ez eléggé északon van, mármint Portugáliában, de fasza idő volt amúgy. Tán március lehetett, de a fasztuggya. Úgyis a kúrás a lényeg, tekerjünk.

Becammogtam vmi helyre (bor), és érdeklődtem szálláslehetőségek iránt. ( Chavez nem egy turbó turisztikai célpont, ezért , gondoltam, nem nagyon basznak át. És nem tévedtem baszdmeg!)

Lett helyem aztán, és indultam a kalandra.

Csöngettem. Valamit mondtak, mit nem értettem. (beszoptam a faszt az angollal, olasszal, franciával)

Te vagy a magyar? - kérdezte rossz angolsággal.

Vagyunk még páran - válaszoltam.

Már vártunk. -mondta az asszonyság.

A távoli látóhatárt kémleltem egy tűnő másodpercig, elgondolkodva jelenen és jövőn, meg a boron, amit még nem fogyasztottam el, aztán beléptem a kapun.

Mi a faszom tartott ennyi ideig?- kérdezte Karina.

[kavekkozt]

megőrülök annyira bonyolult az osztrák szociális rendszer.

úgy érzem hogy mindent elolvastam meg utánanéztem, értek németül és egy csomó minden elérhető angolul is, de hiába értek minden szót, annyira más a rendszer, mint amihez hozzászoktam (angol rendszer leginkább), hogy egész egyszerűen konceptuális problémáim vannak.

nem segít, hogy mindennek van valami 3-6 mássalhangzóból álló rövidítése.

ha orvoshoz vagy a gyógyszertárba megyünk, mindig meglepetés, hogy fizetni kell-e és mennyit. (a keresetem kb 27%-át fizetem be minden hónapban társadalombiztosításra, és cserébe eddig semmilyen gyógyszert nem tudtak receptre felírni.) tudom, hogy a helyzet valamennyivel jobb, ha alkalmazott vagy, de nem számottevően, ezek a problémák ott is jelen vannak.

most írt az SVS hogy még nem választottam vorsorgekasszát, ami már megint micsoda de tényleg.

gondoltam, nyugdíj, de utánanéztem és NEM nyugdíj, mint ahogy a neve sejtetni engedné, hanem "munkavállalói előgondoskodás". gyakorlatilag előre fizeted a fizetésed egy bizonyos százalékát, amit megkapsz végkielégítésként, ha felmondanak neked (???). hogy ezt nekem vállalkozóként miért kell fizetni, és hogy jutnék hozzá ehhez a pénzhez valaha, az rejtély.

mindegy, megnéztem hogy melyiknek vannak nachhaltig befektetései és azt kiválasztottam.

nagyon szívesen fizetnék is valakinek, hogy elmagyarázza ezt a rendszert nekünk, de kihez kell ezzel fordulni?

[zoeeozzoeeoz]

Van (volt) egy villanyszerelő bácsim. Még vagy 10+ éve "örököltem" Őt. Már akkor is 70 körülinek tippeltem, azóta meg eltelt jó pár év. Józsi bácsi nagyon kedves, közvetlen "szakibácsi" volt. Akárhányszor hívtam, mindig igyekezett pár napon belül megérkezni, megbízható volt, soha nem vágott át, tételesen elszámolt mindig mindent. Precíz volt.

Hogy miért "szakibácsi"? Mert mindig volt vele egy "kisinas". Ő így hívta őket, akiket tanulóként magához vett. Mindegyik "kisinas" már végzett a villanyszerelői sulival, Józsi bácsi meg szerette a fiatalokat, szerette átadni tudását, ők meg "szakibácsinak" hívták őt. Élmény volt mindig, mikor jött, és ahogy bánt az inasaival, ahogy tanította őket. Lehet hogy ez miatt kicsit lassabban végeztek, de mindig kiváló munkát végeztek. Kávét, vizet, szörpöt mindig kaptak. Azért szörpöt, mert Józsi bácsi rajongott a szörpökért. Nem a bolti szarokért, hanem a házi szörpökért. Akkoriban én sok szörpöt csináltam, most már, nem éri meg, de ha tudtam hogy jön, a piacon mindig vettem egy üveggel, hogy legyen mivel megkínálnom.

Még tavaly év elején hívtam utoljára valamiért, akkor már mondta, hogy nagyon nem bír már dolgozni, uh ha legközelebb van valami , akkor kit hívjak. Ő is az egyik "kisinasa" volt, de már önállóan dolgozik, nagyon ügyes, meg leszek elégedve vele. Mondta.

Pénteken hívtam ismét Józsi bácsit, de nem vette fel a telefont. Gondoltam, oké, szólt is, meg azóta eltelt már lassan egy év, hívom azt akit ajánlott. Mondtam neki hogy ki ajánlotta, mikor tud jönni. Ma jött, megszerelt, kicserélt mindent, és közben rákérdeztem, hogy hogy van Józsi bácsi, meg hogy nem vette fel a telefonját. És nem akartam azt a választ hallani, amit kaptam.

Józsi bácsi már nem él. Decemberben bekerült a kórházba valamivel, az ott töltött 2 hétben tüdőgyulladást , majd vérmérgezést kapott, és elhunyt. Azt nem is kérdeztem, hogy mivel került be, annyira nem akartam elhinni hogy meghalt.

Józsi bácsi, köszönök mindent! A szereléseket, azt, hogy láthattam hogyan adja át a tudását, ahogy az emberekkel bánt, a beszélgetéseinket, az értékrendet amit képviselt. Este iszok az emlékére egy pohárral abból a meggyszörpből, amit annyira szeretet. Józsi bácsi, jó szerelést odafönt! <3

[megtudommagyarazni]

...haverom kérdezi

Három opcióról lenne szó. Mindhárom oda-vissza át lett gondolva, számolva, másfél éve rajta vagyok van a haverom. 65 éves, nem bír, nem akar otthon ülni. A mutatványra lesz kb havi 1000-1200€, plusz a kezdő összeg, amiből a tárgyi kellékek kijönnek. Szerintem nagyjából minden számba lett véve, de roppant mód csodálkoznék, ha a tumbli nem világítana rá valami olyasmire, amire nem gondoltam. Barátom, csajom, jó ismerősöm, kutyám, macskám, hörcsögöm, aranyhalam nincs, 20 éve elváltam. Rég egyedül élem az életem, és rendben van így. Mármint érted, nem én, mondom, a haverom!

-A Lemennék végre hosszú távra Gran Canariára, mármint nem én, a haverom. Tavaly 400€ körül még lehetett bérelni kis lakást Las Palmasban, ott helyben jobb ajánlat is van. Persze olcsóbban is lehet, de azért ne kelljen a vegueta fölötti hegyen élni egy 20 emeletesben. Havi 3-400-ból nagyon alap szinten meg lehet élni (olcsóság van). Lakásvásárlás is lehetséges. Akár munka is, miért ne, minap jött szembe: buszvezető egy iskolához, diákszállítás, 1800/hó + lakás! Erről (is) készül egy útikalauz stopposoknak, majd felrakom. pros: nem kell magyarázni, ott lenne a szeretett városom és az óceán. cons: nem lenne egy magas élet, évente 2-3-szor haza kéne repülni, gyógyszerek, kontroll stb.

-B alig több, mint 2 miláért egy jól felszerelt 30 lábnál nagyobb vitorlást lehet venni a Balatonon, bútorozott, kényelmes, konyha-wc, napelemről működő hűtő, komplett felszerelés. pros: imádok vitorlázni, megvannak hozzá a papírjaim is. Szeret(t)em a Balcsit. Tök nyugi lenne cons: évi 8 hónap vízen, ezt még nem próbáltam. Nyilván sokat hajóznék, de 3/4 év egyedül talán sok lenne (bár ezt szoktam meg, 40 év kamionon nem a társas kéjhömpölyről szólt). Ahol kikötnék, csak a ner-rel találkoznék. Az arcpirító kikötői díjakra (ner, a kurva anyád) a hajó értékének felét-háromnegyedét kifizetném évente.

-C Talán a leginkább költséghatékony: 1-1,4mill körül lehet használt, de működő egyterűt kapni, VW Sharan, Ford Galaxy, esetleg kis szerencsével kisbusz, amiből a hátulját kidobnám, 200x80 cm matracot bele. Persze kicsit megpimpelve a belsőt, függöny, polc, szőnyeg, biszbaszasztalka stb. És irány Toszkana, Provansz, Andalúzia stb. Pl Béziers, 2,5 nap, 200-250eur benzin, mindenhol vágom az ingyenes utakat, az olasz SS, SP (Strada Statale meg Provinciale), francia RN meg RD (Route Nationale meg Départementale), osztrák Bundesstrasse, spanyol Autovias. 2-3-4 hónap lent, ahogy épp kedvem tartja, aztán haza, ügyeket intézni, ha kell. pros: egész éves. Bármikor meglátogathatom lányom családját, 3 pöpec unokámat Belgiumban, ők nem jönnek Neriába, érthető. Nagy szabadság, nyugi. Jó kaják, olcsóbban. cons: az is lenne, egy öreg kocsival hosszú utakon ne lenne?

_______________________________________________

Nos, ezek a tervek maradtak, kristályosodtak ki kb. egy év alatt, az idei év sajna beszart egy érsebészeti malőr miatt, pedig áprilisra már néztem a szigetet. Ne irigyeljen senki, 50 évet melóztam, az egész amúgy nagyon szoros volna költségvetésileg, tulajdonképp szinte nyomorgás, de szabadon, szebb környezetben. A nyugdíjam nagyobbik része sajna forintban jön, ha kuszaszem vagy orbán egyet trükközik, az euró ugrik egyet 400-420-450-re, aztán szívás az egész. Gondolom, jön számos trollkodó, utálkozó, genyázó komment, nem baj. Egyet lelövök most, az nem játszik: "B. B, BBB, BBB BÉ BÉ BÉ!" Na ok. Kíváncsian várom az okos hozzászólásokat, véleményeket. De a lényeg az, hogy nem fogok otthon ülni, és nézni bambán, ahogy a B oldal vége felé ugrál a tű, az hétszentség! Mármint nem én, a haverom, érted!

(ami nincs)

[dedibelyegei]

Egy újabb debüt, az első portugál bélyeg itt, ráadásul éppen idén 50 éves! Én sokkal újabbnak gondoltam valamiért, dehát annyi baj legyen. A '73-as Városok és tájak sorozat harmadik tagjáról beszélünk a négyből. Portugália nevezetsségei láthatóak a bélyegeken, kis méretükhöz képest igen gondosan megrajzolva. Rendre a lisszaboni Aguas Livrés ókori vízvezeték viadukt (5 centavo), a Santa Maria da Feirea vár (2,50 escudo), a képen látható tomari Krisztus-rendi kolostor ikonikus ablaka (3,50 escudo) és a Guimaráesben található Braganzai Hercegek Palotája (4,50 escudo).

Ez egy elég nagytömegben nyomott sorozat volt, úgyhogy nem mondható érdemben értékesnek, bár egy komplett négyes postatiszta állapotban, azért megüti az 1-2.000 forintot. Ennek ellenére az én példányomon szerintem tök menő a '74 szilveszteri dátumpecsét :)

Tomar egy Portugália közepén fekvő város, az azonos nevű község (talán a magyar járásnak megfeleltethető közigazgatási egység) központja. A városnak kb 20.000 fő, a községnek pedig mégegyszer ennyi a lakossága. A várost a XII. században alapították, éppen a Templomosok kolostorában, melynek díszablaka látható a bélyegen is. A XV. században volt jelentősége csúcsán, a portugál terjeszkedés egyik központjaként. A Krisztus-rendi Kolostor (Convento do Cristo), mint Portugália legjelentősebb történelmi és kulturális emlékhelye, 1983 óta a világörökség része. Ennek oka, hogy a kolostor a Templomos alapítás után, gyakorlatilag hét évszázadon át folyamatosan épült, bővült, így tulajdonképpen élő múzeuma a XII-XVIII. század közötti portugál építészetnek és szobrászatnak. Egyik legjelentősebb eleme a bélyegen látható tomari díszablak, melyet I. Mánuel király (1495-1521) alatt építettek egy bővítés részeként, és a róla elnevezett Mánuel-stílus legnevezetesebb alkotása. A szerzetesi élet 1843-ig tartott a kolostorban, ekkor Tomar grófja vásárolta meg az ekkorra Portugália legnagyobb épületegyüttesévé avanzsált komplexumot. Ő gondoskodott az épületek állagának megörzéséről, mígnem 1910-ben aztán az államra szállt. Íme az ablak:

#bélyeg #stamp #portugália #portugal #3.50 escudo #1973 #tomar #díszablak #convento do cristo #krisztus-rendi kolostor #I. Mánuel #templomosok

[plexi-personal]

Amikor elindítottam ezt a blogot, nem gondoltam volna, hogy bármit is fogok ide írni a szűkszavú, képes beszámolókon kívül a Szlovén hegyi túráról. Aztán tessék. Ahogy gyűlnek a km-ek a futócipőben, úgy gyűlnek a gondolatok a fejemben. Majd jön egy kis gyötrelem, hogy leírjam, ne írjam? De nem tudok írni, ezt a teljesítményt nem kellene mutogatni, mi van ha rákthread lesz belőle, mi van ha jönnek a hater anonok. A másik oldalról pedig nagyon motiváló látni az apró fejlődéseket, haladást, ahogy látom a változást. Egyrészt kikívánkozik belőlem, másrészt minél többször megy át a fejemen, annál erősebb lesz ez a motiváció. Így arra jutottam, hogy 100%-ban megéri. Ha pedig valaki talál benne motivációt saját maga számára, az újabb +100%.

Amikor belevágtam a Garmin edzéstervbe, az 5K-val indultam. A terv csak a felmérő futás után volt látható, de eléggé csalódott voltam, hogy 4-6 km-es távok vannak csak, így egyből elvetettem a tervet és nekiugrottan a 10 km-esnek. Elég jó döntés volt. A run-walk-run stratégia nélkül pont ideálisak a 12-16 km-es edzések. A tapasztalások pedig 5 km után kezdenek jönni. Itt az 5K-s edzéseknek pont vége lenne és mennének a levesbe, mert már mással foglalkoznék. Így viszont még mindig van hátra 40-60 perc, ahol lehet figyelni és gondolkodni. Tök jó! Főleg, hogy nem a napi stresszen jár a fejem ilyenkor, hanem a futáson, mert élvezem és keresem, hogy hogy lehetne még jobb.

Az elején világos volt, hogy az oxigénellátás a szűk keresztmetszet. Viszont szerencsére hamar fejlődésnek indultam, folyamatosan tudtam növelni a tempót. Ma volt az első alkalom, hogy éreztem, hogy nem lesz ez így jó, picit visszább kell venni.

A felmérő futás 5 perc volt, teljes beadással. 4:51-es tempót bírtam, 184-es átlagos és 192-es maximális pulzussal. Egy lépés alatt lélegeztem be, egy lépés alatt ki. Végem is volt kb 5 perc alatt. A felénél már számoltam vissza. Ma 10x800 méter volt 3-3 perc sétával. Az első kettő nagyon jól ment, 4:51-es tempó, 175-ös átlag és 184-es maximális pulzus, 2 lépés kilégzés, 2 lépés belégzés, de majdnem ment volna 3-3-al is. Viszont a harmadik etap végén a sétánál éreztem, hogy bizonytalan a járásom, egy-egy lépésnél egy pillanatra ellazulnak az izmaim, megcsuklik a lábam. A séta végén nehézkes volt újra felvenni a tempót, viszont miután elértem, nem volt semmi gond.

Az 5K-s tervnél itt vége is lett volna az edzésnek mindenféle konklúzió nélkül. Így viszont volt még hátra 6 etap gondolkodni, próbálkozni. Itt jutottam arra, hogy picit visszabb kell venni. Hiába bírnám így folytatni, az izmaimnak több idő kell felvenni ezt az iramot. Visszaálltam a múltkori 5:20-as tempóra és hirtelen minden újra rendben volt.

A maradék időben pedig tudtam még eleget vergődni, hogy ezt le akarjam-e írni, vagy sem.

A tanulság, hogy figyeljünk oda az apró jelekre, és ha kell, akkor ne engedjünk a kísértésnek, vegyünk vissza egy picit. Hiába tudnánk jobban is teljesíteni, ha közepes távon valószínűleg megbosszulná magát, nem éri meg.

[konyvekkozt]

látogatásokba'

ma nyakamba vettem a várost, hogy meglátogassam a kórházba került lakóimat

már-már vidáman szökdécseltem az egyik kórház egyik osztályán. meg is találtam a lakót, aki igen vígan várta, hátha történik valami azon kívül, hogy a szobatársa hortyog

őt hétfőn kiengedik. féltem tőle, hogy nem önellátó, de megjárattam, segédeszközzel teljesen jól közlekedik. és várja is már, hogy a szállón lehessen, mert egy hete abban a ruhában van, amiben a balesetekor volt

innen egészen jó hangulatban mentem át a másik kórházba. az, hogy oda kell mennem, nem azért volt tudott számomra, mert bárki felvette volna bárhol a telefont, hanem mert kiderült, hogy egy kollégámnak van másodlagos kontaktja egy kórházba

célirányosan értem a kórházba, azonban a vágyott osztály megtalálása már elbizonytalanított. átvágtam magam mindenen, kerítettem nővért, aki elmondta, nincs az osztályon az emberem. átküldött máshova, ahol előadtam újra, mi járatban vagyok. ott sem volt. mikor mondtam, hogy márpedig én most már nem mozdulok, öt nap intenzív keresés után egyszerűen tudni akarom, hol van a lakóm. a nővér tájékoztatott, hogy átszállították egy másik kórházba. kérdeztem, miért, mi van vele. a nővér megkérdezte, hajléktalan-e. mondtam, hogy szerintem ez itt nem fontos

ekkorra már vérszemet kaptam, akárhonnan is előkerítettem volna. tankként közeledtem a megadott kórház megadott osztályára. a nővérpultnál hosszan vártam, hogy egyáltalán bárki szóba álljon velem. rossz helyen jártam, de átküldtek máshova. odaérve már nagyon akartam tudni, mi van vele. naivan kérdeztem, hol van, beszélhetek-e vele. mondták, hogy nem, szeptikus részen van. de aztán mégis beengedtek hozzá, miután jól beöltöztettek

ott álltam az ágya mellett, köszöntem neki, elmondtam, ki vagyok. semmi reakció. mondtam, hogy megfogom a kezét. nyúltam a kezéhez, elhúzta. hagytam neki időt, bár semmi reakciót nem adott. nem gondoltam át, mi lesz a következő lépés, csak megérintettem az arcát. tűz forró volt. kinyitotta a szemét, rám nézett, nem ismert meg. beszéltem hozzá még, simogattam az arcát, mert szerettem volna, ha érzi, nincs egyedül a nagyvilágban. bár későn találtam meg, most mellette állok

nem voltam nála sokat. könnyel a szememben mentem a nővérekhez, hogy megkérdezzem, mi lesz most vele, mi várható. teljesen készségesek voltak. olyannyira, hogy megadták az osztályos mobil számát. én pedig telefonon a kollégák segítségével meg tudtam adni a lánya számát

nagyon nehéz volt ez a három óra. nehéz volt látni az egészségügyben dolgozók végtelen küzdelmét, a kiszolgáltatottságot. és nehéz volt látnom a mindig kópé lakómat teljes önkívületben

sikerült elérnem a lányát. örült, mert rég nem tudott az édesapjáról. talán be is megy hozzá. ha nem is lesz nagy családegyesítés, lehet, hogy a lakóm mellett már ketten leszünk

S-t talán pont most műtik. soha nem simogattam meg ügyfelemet, de őt most igen. s remélem, lesz még alkalmam beszélni vele. talán jól letolom, amiért hagyta idáig fajulni a dolgokat. de mindig mondta, hogy a katonák mindent kibírnak...

szurkoljatok S-nek!

arról pedig majd talán egyszer írok, milyen nehéz szociális munkásként jelen lenni, távol maradni, mégis bevonódni, arcot simogatni, osztályról kilépve sírdogálni, szurkolni és aggódni. utóbbiakat ugye mind úgy, hogy a lakó nem rokon

[csacskamacskamocska]

És akkor a ház

Meglepő módon, nem abban volt csalódás amire készültem, hanem más dolgokban. Érdekes módon Logan több dolgot jelzett előre, és a szemle után az ő álláspontja felé tolódott a véleményem. Kibaszott sok meló lesz/lenne vele.

Mondom szép sorban. A település jobb, mint amit a streetview alapján feltételeztem. Hangulatos, nagyon olasz. Az utcai ajtóban mindenhol árvízvédelmi tábla/ajtó van, ergo itt az árvíz egy jogos félelem. Oké, hogy a Pó kb egy km-re van, de meglepett. Nincs az a szigetelés ami egy rendszeres árvizes felszívást kibírna, a fal alul vizesedni fog és nem szárad ki sose, ki tudja milyen egy 50 éves szigetelés. Az egyik ház sötét mint a csuda. Nem is látom mit lehetne vele csinálni. tetőablak talán ami változtatna. A falon fut egy nagy függőleges repedés ami le van glettelve, de az nem szűnteti meg a süllyedést. A konyhája viszont világos és barátságos, de picike. Amiről nem tudtam, hogy mi az az építmény a kertben, az egy nagyon jó formájú és méretű kiülő-ebédlő. Viszont felhívta az ingatlanos a figyelmemet, hogy az nem legális építmény. Lehet, hogy le kell bontani vagy meg kell kérni rá az engedélyt (az gondolom pénz és utánajárás) Az éptési engedély nélküli építések és változtatások halálbüntetéssel járnak. Nagyon komolyan veszik. A villany ki van kapcsolva. (most vagyok túl egy kb 10 hónapig tartó mérőóra beszerelésen, háááát nem tudom hogy egy idegen ország szolgáltatójával hogy boldogulnék) A kertre a szomszédnak is van egy hátsó ajtaja, bár nyilvánvalóan nem használja és a kert egésze az eladásra szánt ingatlan része, de ez nem tetszett egyáltalán. A kertben van egy csodás gránátalmafa. Egy fenyő, egy nem tudom milyen lilavirágú égigérő bokor és mindenféle más bokrok és növények. De a kert egy picivel kisebb, mint amit gondoltam. Igaz, melóban is kisebb. Viszont lett egy picit szűkös érzésem, hogy ez nekem nem elég tér. A másik ház mérete jobb és világosabb az egész. Van egy helyiség lent nagy ablakkal, nagy ajtóval a kertre, mellette kicsi vizeshelyiség mosógéppel, talán mosdó is van, de klotyó nélkül. Konyha nincs. Az emeletre külső lépcsőn kell felmenni (ezt láttam a fotókon). A lépcső stabil, erős. A teraszka a felső szint előtt, szintén stabil, bár a padlót cserélni kell. Az érnyékolást cserélni kell. A fenti szobához van fürdőszoba, de annak nincs ajtaja, nem is volt. A teraszról a látvány... hm... kétséges. Leginkább azt látni, hogy a másik ház tetejéről az ereszcsatorna nem vezeti el a vizet, hanem csak folyatja a konyha tetejére. A ház mögött van egy ajtó, ami egy tákolt bepolcozott faszomtudja mibe vezet meg a ház hátsó szobájába. Mindkét házban van kazán. Közepesen régi. Van fűtőtest lent is és fent is. Mindkét házban van működő kandalló.

A kertet rendbevágni az oké, az egy hét és nem kell rengeteg pénz bele, bár szerszámokra és fűnyrókra be kell ruházni. gyakorlatilag mindenhol le kell verni az alsó szinten a vakolatot, ami nem gátolja meg, hogy újra felvizesedjen, de pár évig kulturáltan nézne ki. A süllyedés az nagyobb gond. A tetőn a cserepeket van ahol javítani kell. És van beázás felülről. vagyis az egész tetőt, és ereszcsatorna rendszert át kell gondolni. Mindent rozsdátlanítani, glettelni és újrafesteni kell. A fiszemfaszom építményeket szétbombázni, attól mondjuk a kert is egy picit nagyobb lenne. Szóval az egészet újra kéne építeni valójában.

Én nemrég adtam el egy hasonlót, bár ott a lomtalanítás és a hatalmas kert volt ami igazán probléma volt, de még az, hogy a házat lakhatóvá és széppé varázsolni --- ez lehetetlenségnek tűnt. Itt nem tűnik annak, csak rengeteg pénz kéne beleölni.

Van az a lehetőség, hogy ajánlok egy pofáátlanul alacsony árat és a maradék pénzből + amit még össze tudok melózni, felépítem szinte tégláról téglára újra. Kérdés, hogy akkor mim lesz tulajdonképpen. Ezen még gondolkodom. Mert rengeteg pénzzel és melóval ejutni a nulla szintre, az elfoglaltságnak érdekes, de tudok jobbat.

Elengedem a gránátalmás keret és nézelődöm tovább, keresve az igazit.

ja, sosem találkoztam még annyi szúnyoggal, mint ott és volt még annyi pókháló, mint egy Indiana Jones filmben. Szóval, lehet a szúnyogoktól kéne megvenni, nem is az eladótól. :D

Vennem kell egy autót. Életem szerelme, akárhol is vagy, ne kelljen már másokkal utaznom legközelebb, az apád a faszát tegye beléd! (kedves szerelmes évődés lvl végtelen :D). Hát lehetne ez tök heppi is.

Nem tudom melyikképeket mutassam a nagyon rosszakat vagy a nagyon jókat. Próbálok akkor mindkettőből.

#ház #Bassignana #házvásárlás #Olaszország #09-19