Tumgik
#Meg jöttem
mindigvankiut · 1 year
Text
Régebben azt hittem, hogy a kommunikáció a kulcs, amíg rá nem jöttem, hogy ez a megértésről szól. Bármit közölhetsz valakivel, de ha nem értenek meg, az csendes káosz..
@mindigvankiut
1K notes · View notes
ajtostolahazba · 3 months
Text
Anyuval tegnap este beszéltem, tök boldogan mondta, hogy sokkal jobban vannak, na mondom fasza, végre, akkor holnap tali, megyek haza, lefosom a covidot, ennyi erővel az Árkadban is elkaphattam volna, haza akarok menni. Egyszerre értünk haza a tesómmal. Anyu kint, kerdezzük: apu? Alszik. Ok. Bemegyünk, és ott mindketten padlót fogtunk. Apu holtsápadtan, erőtlenül fekszik, halkan beszél..olyan volt, mintha ott hasba rúgtak volna. Hogy ez a "jobban vagyunk"??? Hát apu konkrétan úgy nézett ki, mint akit kiterítettek. 2 percig sokkolva álltunk, aztán nálam bekapcsolt a robotpilóta. Két napja nem evett, mert nem éhes (wtf?) Anyuval veszekedett, hogy hagyja már nyugton pihenni (nagyon nehéz természet tényleg),de eközben észrevétlenül gyengült le. Igazából nem is az állapota aggasztott, hanem a depresszió, hogy ő feladja. Vittem húslevest, igazit, mondtam kimegyek tésztát főzni bele. Öcsém is kijött, ő sírt, én meg, bár belül bömböltem, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ebből az állapotból ki kell hozni aput! Kijött anyu, mondtam ok, akkor megmondom mi lesz. Apu enni fog. Leszarom, hogy nem éhes, ennie kell. Anyu nyisson vizet a kádba, indul a karácsonyi wellness, mosson hajat, be is csavarom. A tesómmal megbeszéltük, hogy aput kiviszi fürödni, hajat mosnak, én lerángatom az ágyneműt, szellőztetek, kitakarítok. Gyönyörű idő volt. Amikor apu kijött, ezerszer jobban nézett ki, megette a húslevest is, jóízűen, vigyorgott, viccelődött is...rendesen érezhető volt, hogy itt nem a húsleves, vagy a tiszta ágy a lényeg, hanem hogy ő érezte, hogy mennyire fontos nekünk. Nem sírtam. Felvidítottam, evődtünk, ahogy mindig, ott csillogott a szemében mindig egy könnycsepp, de tartotta magát. Csak akkor pityergett, mikor azt mondta, ő ezt meg sem érdemli..mondtam neki, hogy szeretem, hogy ebbe a covidba ő nem fog belehalni és ha szeret, miattam akarjon jobban lenni! Mert szükségem van rá! És megöleltem, és olyan jó volt! És úgy jöttem el, hogy 30-án megyek ellenőrizni, hogy betartja-e, amit megbeszéltünk(leszarom milyen messze van, én megyek!) és azzal a régi, huncut mosollyal az arcán mondta, hogy neki ez volt a legszebb ajándék és becsszó mindent betart, amit megígért... És tudom, hogy így lesz!
Aztán este beszálltam a kocsiba, vagy 50km-en át bömböltem, beszéltem a lányaimmal, akik támaszaim most, mert tudják, hogy bár kősziklaként állom a sarat, ez milyen iszonyat nehéz. Hálás vagyok érte!
Most a 2. pálinkát iszom. Rendbe teszem a gondolataimat, kieresztem a gőzt. Én nem adom fel küzdelem nélkül! Nagyon szeretem őket. Megöregedni szar, de mind megöregszünk. Szeretni nem szabad elfelejteni...!
215 notes · View notes
konyvekkozt · 1 month
Text
J. és a dilemmáim
ma ismét kórházban voltam egy lakómnál
J. szeptemberben költözött hozzánk a párjával. friss hajléktalanok, de az életútjából kiviláglott, hogy a tágan értelmezett definíció szerint régóta hajléktalanok, de legalábbis lakhatási szegénységben érintettek
J. daganatos beteg. sem magáról, sem az egészségügyi állapotáról nem nyilatkozott. egyszerűen nem értette, hogy segíteni akarok, a javát akarom, nem számonkérem
megannyi megakadás után jutottunk el decemberig, mikor kiderült, hogy már csak foltokat lát. J-t azonnal elküldtem szemészetre, a párja kísérte. a diagnózis zöldhályog
J. szerdán mellkasi fájdalomra panaszkodott, illetve arra, hogy égnek a szemei. mentőt hívtunk, sürgősségire szállították, onnan belgyógyászatra, ahonnan pár óra múlva egy papírzacskóban lévő gyógyszerekkel kiengedték
tegnap (mikor szabadságon voltam) egy kolléga vette észre, hogy a szemei nagyon durván néznek ki. nem hagyta annyiban, elvitte orvoshoz, onnan sürgősséggel szemészetre utalták. közben kiderült, hogy J. a decemberben felírt szemcseppet nem váltotta ki, mostanra semmit nem lát. többször rákérdeztem, mindvégig azt mondta, megvannak a gyógyszerek, nem kér segítséget a kiváltásban
tegnap a vizsgálat után kötőhártya-gyulladást állapítottak meg. a kolléga rátermettsége miatt vizsgálták meg újra, mértek szemfenéknyomást és derült ki, hogy glaukómás rohama van
osztályra került, ahol meg kellett küzdeni azzal, hogy a főnővér nem akarta felvenni, mert hajléktalan. ezt is megharcolták
ma bementem J-hez. az osztályon elmondtam ki vagyok, kihez jöttem, mire a nővérek felkiáltottak, hogy "itt van Gizelda!". nem értettem. hallgatásomra rögtön válaszoltak. J. után eljuttattuk neki a papírzacskós gyógyszereit, kiadagolva. azt adták is neki, de nem tudták, mik azok. így viszont a holnapi műtétet nem vállalták volna. ezt azért tudtam meg, mert volt ma kapacitásom bemenni hozzá. persze rögtön mondtam, hogy az eeszt-ben ott van minden, múlt héten volt kórházban. tájékoztattak, hogy ők nem látnak rá a másik kórház dolgaira. nyilván a falig elmegyek, megszereztem a zárót, rajta a rendelt gyógyszerek listájával
mindezek után bemehettem J-hez is. ült az ágy szélén, a vacsorára kapott zsemlét majszolta. vittem neki nasit adományból. jórészt elutasította, de a csokit és a kekszet elfogadta. fogalma sincs, mi vár rá. nyilván elmondták neki, de nem érti. túlzottan beszűkült neki a világ
beszélgettünk, többször elmondtam neki, hogy várjuk vissza. mondtam neki, hogy ha még egyszer mer nekem hazudni, bokán rúgom. kedvesen mondtam, elütve az élét annak, hogy a decemberi szemcseppel nem itt tartanánk. J., a kicsit mogorva ember kacagott, s mondta, hogy az bizony fájni fog
hazafelé baktatva azon gondolkodtam, megtettem-e mindent. és nem tudtam teljesen felmenteni magam. szerintem több lakóm van, mint akiknek az életét minőséggel kísérni lehet. ráadásul nem malmoztam, hanem például próbáltam kideríteni, adott kórházban van-e gipsz, hogy a térdtörött lakóm fekvőgipszét lecseréljék. (nem volt, nem tudják mikor kapnak!) beadtam egy idősotthoni elhelyezést. egy dementálódó lakómat próbáltam meggyőzni arról, hogy a szandál nem évszaknak megfelelő öltözet - és kerestem pszichiátert aki demenciafókusszal vizsgálja. egy másik lakómnak pszichilógust kerítettem. és ezek mellé nem fért bele, hogy J. látását nyomon kísérjem. de az igen, hogy meghatalmazással bejelentsem a szállóra, rendezzem a tb-jét és valamilyen ellátást intézzek neki
szóval ma voltam J-nél és a teljes abszurditással találkoztam. és nem a nővéreket szeretném szidni. egyszerűen nem értem, miért nem akarják ellátni, miért nem szólnak, ha információra van szükségük
J. szerencsés, találtunk rá pizsamát és most úgy feszít abban a kórházban, mintha nem lenne hajléktalan. de mi lesz a következő kórházba kerülővel? indítsak gyűjtést kórházi csomagokra? vagy kérjek tőletek mobilokat, amiket oda tudok adni átmenetileg a kórházban lévőknek, hogy elérjem őket? álljak, s ítélkezzek, hogy J. önmaga ellensége volt?! na, ezt biztos nem teszem
J. most kórházban van, holnap műtik, hátha valamennyire meg tudják menteni a jobb szemét. de ettől még valahogy időpontot kellene varázsolnom ultrahangra, hogy lássuk, a daganat hol tart
nincsenek válaszaim. dilemmáim vannak. és azt sem tudom, mi lesz, ha J. visszakerül a szállóra és nem lát
J. egy hatvanas férfi, akit megtépett az élet. teljesen el tudom fogadni a viselkedését, hogy három hónap után sem hitte el, hogy segíteni szeretnék. ha én minden kapcsolati háló nélkül hajléktalanná válnék, én sem hinném el, hogy valaki a javamat akarja
decemberben három lakómat látogattam kórházban, közülük egy elhunyt. mindenre felkészülve járok már kórházba. közben minden lakómmal kapcsolatban azt kívánom, hogy legyen jól
szociális munkásnak lenni nagyon nehéz!
103 notes · View notes
angelofghetto · 3 months
Text
csúszda a pokolba
Vannak híresen alulértékelt szakmák. Ilyen az enyém is. Erre akkor jöttem rá, mikor egyszer közmunkásként amolyan recepciós-adminisztrátori munkát kellett végeznem (felvettem a telefonokat és időpontokat egyeztettem) lényegesen többért, mint a korábbi fizetésem. Aztán egy darabig tanítottam, mert a szakmám mérnökei valójában az oktatásba menekültek, ahol cirka másfélszer annyit lehet keresni, mint a szakmában, de a bosszútörvénynek hála mára ez is befulladt.
A rendszerváltás előtt kezdődött, mikor boldog-boldogtalan GMK-zott, fusizott, boltot és vállalkozást nyitott a tisztességtelen szabadrablás és prompt meggazdagodás szellemében. Emlékszem, ahogy még dicsekedtek is azzal, hogyan lopták el egymástól az ötleteket a festődében. Akkoriban az volt a trendi, hogy mindent fehérben varrtak meg, és utólag olyan pasztell fagyiszínekre festették. Ezt onnan is látni lehetett, ha valahol megpattant a varrás, vagy ki kellett bontani, és a cérna alatt fehér maradt az anyag. Gyakran kismamákkal varrattak, akik hamar rájöttek, hogy minél nagyobb öltésre állítják a varrógépet, annál haladósabb a munka, és a több darabszám több darabbért hoz. Ez volt az egyszer használatos önmegsemmisítő ruhák időszaka. Eközben a hivatásos cégeknél olyan minőségi követelményeknek kellett megfelelni, hogy egyre ráfizetésesebbek lettek. Hogy miért virult a butik-biznisz? Mert divatérzékenyebb volt. Hoztak Bécsből vagy Tarvizióból valami kikukázott rongyot, szétszedték, körberajzolták, és puff, ott a szabásminta, lehet tömeggyártani. Kevesen értették meg, hogy ez ugyanaz a konfekció (csak értelmezhetetlen minőségben), ami a szoci áruházak méretkínálata, csak rosszabb. A baj az volt, hogy a kereskedők, akik megrendelték az áruházak kínálatát, 50-pluszos fejjel döntötték el, hogy mi kell a 30-mínuszos vásárlóközönségnek.
Fair-trade szégyenért nem kell Afrikába vagy Távol-Keletre menni, elég mondjuk Ceglédig, Mátészalkáig, vagy a nyóckerig. De a belvárosban is bőven akadnak rabszolgatartók. Ha büdös nagy nyomort akarnak ábrázolni az amcsi filmekben, mindig varrodákat mutatnak. Mexikói meg puereto-rikói nők görnyednek a varrógépek fölött, és orrvérzésig nyomják a pedált, patkányok szaladgálnak a fal mellett (esetleg maffiózók lövöldöznek). A szabásmintákat gyakran egy kövér, kopasz, szemüveges bácsika szerkeszti ceruzával a füle mögött és vonalzóval a szájában, és jön valami szöszi misszpicsa, aki a "dizájner". Hát ez az általános kép az én imádott és lerombolt szakmámról. Ma már nincs Magyarországon felsőoktatása, igazából nem tudom, mikor szűnt meg. Ez volt az egyik első szakma, amibe hagyták betörni a dilettantizmust és a kártékony kínai nyomulást. Igazából a jelenlegi szakoktatók legalább felét megbuktatnám, nem hogy diákokat engednék a keze közé. A követelményrendszer is pusztul. Mikor én tanultam, az összes ruhaipari gép kinematikai ábráját fejből, táblánál kellett tudni rajzolni, ma fel kell ismerni a tankönyvből úgy, hogy alá van írva. A középsuliban elsőben, ahogy tudtunk egyenesen meg görbén varrni, bedobtak a mélyvízbe, és pl. a nyári iskolai egyenruhánkat már magunk varrtuk... de a mai végzősők 4 év után nem tudják megvarrni a saját ballagó ruhájukat. Sajnos a jó szakik magukkal viszik a szakmát a sírba, és nincs utánpótlás, mert kevés ember olyan fanatikus, hogy szerelemért dolgozik, ha a csekkeket pénzzel kell kifizetni.
Aztán jött a fast-fashion, az előkészítés nélküli tömexar termelés a kereskedői extraprofitért. Mert a hasznot nem a szellemi terméket létrehozó vagy az előállító kapja ám. Érdemes belegondolni, mennyit kap ez a két terület, ha a ruhaboltokban a -70% után is nyereséges (vagy legalábbis nem veszteséges) a kereskedés. Akkor most hol van itt a fair-trade, ahol megalázóan alacsonyak a fizetések, ha egyáltalán be van jelentve a dolgozó?
Pedig milyen gyönyörű ez a szakma! Konstruktív, kreatív, egész napos flow élményt ad... már ha hagyják az embert dolgozni, mert gyakran "nincs rá idő". Csak gyorsan nyomjunk valami akármit, haladjunk, jó lesz az, úgysem fizetik meg a vásárlók. Pedig ez nekem FÁJ. Néha ingyen, munkaidőn túl csempészek be minőséget, mert pofám leszakadna, ha azt kellene kiadnom a kezemből, amit a főnök megkövetel. Az embereknek, de még a cégvezetők többségének sincs fogalma arról, hogy egy tisztességes szakembernek milyen hatalmas tudást kell megszereznie, és hogy adott esetben a teljes tudása kell egy konkrét megrendeléshez. Csak felsorolásképpen, hányféle tárgyat, témát kellett tanultunk: textilruházati anyagismeret, szővés, fonás, kikészítés, szerves és szervetlen kémia, műszaki rajz, általános gépészet, statika, mechanika, elekrtrotechnika, gépelemek, irányítási rendszerek, informatika, ruhaipari gépészet, technológia, munkavédelem, emelt szintű matematika, szabás-szakrajz (szerkesztés, modellezés, szériázás), műhelygyakorlat, gyártásszervezés, üzemgazdaságtan, művészettörténet, viselettörténet, művészeti anatómia, színtan... és párat szerintem ki is felejtettem. És a rendszerváltás utáni főnökeim közül jobb esetben a fele legalább már látott közelről varrógépet. Fogalma sincs, hogy egy korrekt szabásminta mögött mennyi szellemi munka van, nem hajlandó elismerni (sem erkölcsileg, sem anyagilag), hogy ez az alfa és omega, mert ha nem jó egy szabásminta, onnantól a cég csak selejtet tud termelni, viszont a jó szabásminta olyan, hogy a szabász és a varrónő, aki kemény darabbérben dolgozik, nem kell gondolkozzon, variáljon, alakítgasson, csak nyomja a gépet, mert ő azzal keres. A jó előkészítés az alázatról és a csapatmunkáról szól: nem csak odakenek valamit, hanem kiszolgálom a munkámra épülő tevékenységet, a keze alá dolgozok a munkatársamnak, mert abból jön a minőség és a termelékenység. És nem azért hogy a vállukra emeljenek és körbehordozzanak, hanem azért, mert ez a dolgom, a hozzátett részem az egészből.
Bojár Gábor szerint az igényes vevő tartja szinten az igényes munkát a cégeknél. Milyen igaza van. Magyar viszonyok között az a baj, hogy az egész láncolat nem ért hozzá. A szakkifejezéseket felváltotta a konyhanyelv, még valamikor a 80-as évek végén, a gyártót "készítőnek" kezdték nevezni, ez önmagában fényesen jelzi is a minőségi zuhanást (ha csak meghallom ezt a szót, görcsbe rándulok). Szoktam mondani, a hatvanas években a sugardaddy a barátnőjének nercbundát és brilleket vett, későbbi időkben autót, lakást, ma meg saját divatmárkát, amiben cukika "megvalósíthatja önmagát".
Hol tartunk? A készítő nem ért hozzá, mert a vállalkozása indításához csak pénz kell, szakértelmi léc nincs, amit át kellene ugrania, nem hajlandó megfizetni a jó szakembert, mert jóazúgy, és betanított meg önjelöltzseni munkatársakkal rentábilisabb. A kereskedő nem ért hozzá, ő üzletember, azt árulja, ami nagy hasznot hoz, és lehetőleg azt a három méretet forgalmazza, amit akkor is el tud adni, ha piros hó esik. A vevő sem ért hozzá, ráadásul több generáció alatt hozzászokott a tréhez, a tucatáruhoz, a rossz minőséghez, a kaotikus méretezéshez, azt veszi, amit kap, legfeljebb halkan morog. De ami a legnagyobb tragédia, hogy itthon nincs fizetőképes kereslet. Ez annak is rossz, akinek minőségi igényei vannak, és annak is, aki minőségi munkára képes. Méretes vonalon is büdös nagy káosz van. Itt is tobzódnak a dilettánsok, és némelyik indokolatlanul sokat kér, kihasználva, hogy nincs más. Szomorú, de aki össze tud varrni két anyagot egymással, az még nem varrónő, legfeljebb kezelni tudja a gépet. Leginkább a gitározáshoz hasonlíthatnám: Jimi Hendrix vagy Al Di Meola asszem nevezhető jó gitárosnak, a többi önjelölt zseni viszont pontosan tudja, hogy a zeneirodalom 70%-a lekísérhető 3 akkorddal, de attól még nem lesz valaki zenész. És kell még valami a jó munkához a profizmuson kívül: szív.
youtube
81 notes · View notes
diogenesz2020portugal · 3 months
Text
Elcsípett párbeszéd a próbafülke előteréből:
Férfi: - Ez nagyon gáz, basszus, meg ne vedd!
Nő: - Ebben jöttem, te bunkó!
97 notes · View notes
xszerelmes-lelekx · 5 months
Text
Régen mikor bármikor megkérdezték, hogy mit csinálnék ha fiú lennék akár egy napra is, sosem tudtam a választ...
Azonban, jobban át gondolva rá jöttem..meg adnám a lányoknak azt a figyelmet, szeretetett és törődést amit megérdemelnek..mind azt amit én sosem kaptam meg..
145 notes · View notes
zoeeozzoeeoz · 2 months
Text
Nyílt a környéken egy mini pékség. Kb 2-3 hónapja. Ma bementem hozzájuk, mert korábban jöttem be dolgozni, csak elrohantam otthonról,és láttam h nyitva vannak, gondoltam veszek reggelit. Annyira jól néztek ki a búrkiflik, hogy rárepültem. Volna!!!
Én: Egy mákos búrkiflit kérek szépen.
Eladó: Az nincs sajnos.
Én: Nézek rá kikerekedett , nagy szemekkel.
Eladó: Olyan kevesen kérték, és mindig rajtunk maradt, uh nem gyártunk mákosat, csak diósat. Azt nagyon viszik.
Én: De én nem szeretem a diós dolgokat........Van valami mákos?
Eladó: Körbenéz.....Sajnos most semmilyen mákosunk nincs.
Én: Akkor egy ezt meg ezt kérek köszönöm.
MI AZ HOGY NEM GYÁRTANAK MÁKOS BÚRKIFLIIIIIIT?????? Mert mindig rajtuk marad :( Emberek! Miért nem szeretitek a mákos búrkiflit?
Ui szavazz:
47 notes · View notes
ufofeju · 23 days
Text
Jöttem nyígni, mert megint el fogom magam sírni, és nincs kedvem már ezen rágodni.
Szóval.
Alapvetően én egy elég beszédes, meg hangoska ember vagyok, viszont abszolút nem vagyok veszekedős.
Soha senkit nem ütöttem még meg, sőt nekem az ordítva veszekedés is eléggé kimaradt, mert nem szokásom, mert elsírnám magam, meg én inkább a beszéljük meg dolgok híve vagyok.
Lényeg a lényeg, hogy ugye megkért a tanárom, hogy legyek demonstrátor, mert miért ne, én meg elvállaltam, de ennek már több hete. Ma az egyik szaktársam megkérdezte, hogy mikor lesz az első demons óra, én meg mondtam, hogy még nem tudom.
Ebből indult ki egy beszélgetés, ami eleinte vicces is volt, hogy most téged tanárnénizni fognak vagy miafasz, meg ilyenek, de van egy barátnőm, aki már többször tett erre megjegyzést, hogy majd bejön az órára és kellemetlen helyzetbe hoz. Ma viszont, ahogy a többiek piszkáltak, hogy bejönnek órára, de ezt nem is vettem a szívemre, tudják, hogy utálok előadni előttük, meg tudom, hogy vicceltek, szóval jeleztem is nekik, hogy légyszike, ne gyertek be:DDD és ahogy ez elhangzott, ez a barátnő kijelentette, hogy "na ha ennyire geciokos vagy, majd megkérdezem tőled az összes kérdést, amit szigón én kaptam, meghát én amúgyis be fogok menni, mert le akarlak járatni."
Na nekem ez esett geciszarul, szóval mondtam is neki, hogy nem vagyok geciokos, sőt (mivel ő sorolt is kérdéseket, azokra reagáltam) ezekből én se tudok mindent, de azért ne gyere be, hogy lejárass.
Mi itt már megindultunk befele órára, de ő nem hagyta rá, nyomta folyamatosan a szöveget arról, hogy én de nagyra vagyok az agyamra, csak épp a háttértudásom nulla (szerinte), illetve ő már csak azért is be fog jönni, mert tanuljam meg kezelni azt, ha gáz a helyzet stbstb, és elismételte, hogy ő már pedig le fog engem járatni.
Ott is akartam hagyni a csajt a francba, mert nagyon rosszul éreztem magam az egésztől, és épp mosdóba mentem, mikor egy elég érzékeny pontomra sikerült rátaposnia szándékosan, miszerint az exem se viccből baszogatott, hogy mennyire sötét vagyok, nem is érti, hogy miért vállaltam el a demót.
Na bennem itt meg elpattant valami, és hozzábasztam a fél literes vizes üvegemet, hogy kussolj már el, hát hányszor szóljak, hogy szarul esik???
Nálunk ez alapból egy szakítási ok volt, mert ténylegesen bazisokat veszekedtünk ezen. A mai napig megvan, hogy anatra tanultam, az idegrendszerből vizsgáztunk, és ő kérdezett ki. A tetves lemniscus medialis pályáról beszéltünk, és végigmondtam az egészet, miközben ebédeltünk, ő meg annyit kérdezett, hogy oké, de ez keresztezett, vagy keresztezetlen? Hát én rávágtam, hogy keresztezetlen, mire konkrétan kiröhögött, hogy bazdmeg, neked ennyit ér a több óra tanulás, hogy azt nem tudod megjegyezni, hogy melyik pálya milyen, hát mi a francot csinál a lemniscorumban???
Jó, egy életre megjegyeztem ezt is, nem kell fosni, úgy meg is buktam ezen a vizsgán, ahogy voltam (másodjára meglett, négyes lett), végig veszekedtük ezt az anatos időszakot, na mindegy, de akik hozzám közel állnak, mint ahogy régebben ez a csaj is, tudják, hogy nálam ez ilyen érzékeny pont a mai napig xddd mármint nem az anat, abból azért szépen fejlődtem, hanem konkrétan így ez.
Tudom, hogy ez egy totál ilyen gázos poszt, meg nem is tervezek sokat hisztizni ezen, mert nem fontos, meg nyilván nem dől össze a világ, kezelhettem volna felnőttesebben is, meg baromira szégyen, hogy megdobtam a műanyag üveggel, de egyszerűen csak szarulesett, szóltam, leszarta.
Jelzem, erre se vette a lapot, óra közepén tűnt fel neki, hogy ténylegesen berágtam. Nem vagyok alapból egy ennyire érzékeny ember (de igen, csak nem szeretem bevallani, sőt az ilyen dolgokkal tudatosan nem foglalkozom), meg most vannak női gondjaim, szóval kisírtam magam azóta xdddd
Na mindegyke, később ezt törlöm, de most jólesett hisztizni, mert úgy döntöttem, hogy ezt még a szobatársammal se akarom megbeszélni, mert hülyének nézne, hogy ilyeneken így ki tudok akadni. És mielőtt bárki beoltana: tudom, hogy túlreagáltam, meg nem így kellett volna, nem tudom, hogy mitől akadtam ki ennyire. Majd bocsánatot is kérek tőle, csak most nem akarom vele ezt megbeszélni, amíg nem nyugszom le, mert ő is hibás (szerintem) és csak nekiesnék, hogy de mér kell fasznak lenni bazdmeg.
28 notes · View notes
csacskamacskamocska · 1 month
Text
SLOW FADE
Most olvastam erről egy cikket és elgondolkodtatott. Slow fade a lassú eltávolodás a szakítás helyett. Párkapcsolatban, barátságban, bármilyen kapcsolatban. A lényege a konfliktuskerülés. És, hogy az adott emberben ne dőljön meg az önmagáról alkotott kép, hogy ő jó ember, aki nem okoz másnak fájdalmat. A drámája: a hosszú bizonytalanság az elszenvedőben, a lassú felépülés, és a felismerés okozta trauma. Ultraröviden: a helyett, hogy valaki lezárná a kapcsolatot, elkezd kiszorítani az életéből. Nem vagy sokára válaszol az üzenetekre. Nem reagál a feldobott közös programokra. Nem von be az életébe. És kifelé is megszakít minden kommunikációt arról, hogy közötök van egymáshoz. Elsorvasztja, elszürkíti, elködösíti a kapcsolatot, egész addig, míg egy nap rá nem jössz, hogy el vagy hagyva, ki vagy dobva valójában. A gyors szakítás fájdalmas, mint letépni egy ragtapaszt. Így is hivatkozik rá a cikk. A kapcsolat mélységétől függ, szerintem, hogy az ember mennyi idő alatt épül fel egy gyors szakításból. Mennyi idő alatt talál magyarázatokat és sikerül helyreállítani az önértékelését és a bizalmat a világ és más emberek felé. A slow fade mindezek mellé adja (szerintem) az "úristen mekkora balek voltam" megalázó érzését. Ami sokkal károsabb, mint a gyors szakítás fájdalmai. Mert pontosan emlékszel rá, hogy te még hordtad bele a kapcsolatba az érzelmi energiát, a figyelmet, a törődést, de a másik embernek már nem csak nem voltál az élete közepe, de olyan szinten sorolt hátra, hogy a szereteted utólag szánalmas kapaszkodásnak tűnik a szemedben. Nem vetted észre, nem jól ítélted meg, nem jól, nem helyesen értékelted a dolgokat, önmagad "fontosságát", a kapcsolat mélységét. Ezekkel mind meg kell birkózni a veszteségérzet mellett. A saját, látszólagos csökkentértékűségünkkel.
Hogy ne legyen egyszerű az élet, ezt tedd párba azzal, hogy a másik ember nem akar elhagyni, csak fel se fogja, hogy mit tesz. Egyszerűen vak a saját individualizmusára. Vak a kapcsolatra mint élőlényre.
Lehetnek-e elvárásaink? Ezt a kérdést önmagában ki lehetne vesézni. Bár a felvilágosultságban tetszelgő emberek folyamatosan harsogják, hogy nem lehetnek elvárásaink (amennyiben mások kapcsolatairól van szó), de folyamatosan szenvednek a saját kapcsolataikban a saját elvárásaik kudarcaitól. Valójában vannak elvárásaink, akárminek is nevezzük őket. Az elvárásaink azok a támpontok, amikhez viszonyítva hozzuk a döntéseinket és éljük az életünket. Elvárom tőled, hogy hűséges legyél, mert a saját hűségem így válik értékké. Elvárom, hogy támogass, mert a saját támogatásom feléd, így válik értékké. Elvárom, hogy őszinte legyél velem, hogy ne vigye el az energiáimat a felesleges védekezés. Vagy éppen elvárom tőled, hogy "ismersz már" alapon kitaláld a gondolataimat is, toleráld a hangulataimat. Vannak elvárásaink. Mások elvárásait nyilván nem annyira szeretjük, a sajátjainkat teljesen jogosnak gondoljuk.
A kapcsolataink értékek. Erre jöttem rá az elmúlt egy évben. Amíg az anyagi javainkat rendezgetjük, figyelemmel kísérjük az adatokat, igyekszünk jó döntéseket hozni és benne látjuk a jövőnk anyagi biztonságát, addig a kapcsolatainkat valami tőlünk független dologként kezeljük. Mintha nem azokban lenne folyamatosan a jövőnk, az érzelmi életünk biztonsága, hanem csak így jön-megy és a siker mint a lottósorsolás. Jó kapcsolatok, tartalmas kapcsolatok, érzelmi alapokra épülő szeretetkapcsolatok jobban biztosítják a jövőt, mint a pénz. Ez ijesztő lehet azoknak, akiknek nincs ilyen vagy nem tudnak ilyesmivel zsonglőrködni. Pedig nem lehet megvásárolni. Ha gazdag vagy és törődést vásárolsz, a lelked mélyén ott lesz a tudat, hogy nem magad miatt kaptad. De a kapcsolatok törődést igényelnek. Borzasztó sok törődést. Azok leginkább, amiknek tágak a keretei és se vér se szerződés nem kényszerít bele senkit.
És az érzelmi deficit: úgy érzed sokat adsz és keveset kapsz vissza. 1. valóban sokat adsz és valóban keveset kapsz vissza 2. a saját segítségedet te magad értékteleníted mások szemében 3. mások segítségét értékteleníted a saját szemedben 4. nem is kérsz segítséget, nem tudják viszonozni 5. elvárod, hogy kitalálják a gondolataidat, tanácstalanok 6. rossz embernek segítesz 7. a segítséged üzleti és nem érzelmi alapú, de a másik ezt nem tudja 8. olyasmit vársz, amit lehetetlenség megadni 9. többnek érzed magad, ha mások a lekötelezettjeid 10. valójában egyenlő a mérleg, mindenki a saját tudása szerint adott.
Most ne kérdezd meg, hogy a fentiek tükrében lehet-e az exed a jóbarátod, mert ezt még át kell gondolnom.
Tumblr media
21 notes · View notes
brgzmpff · 1 month
Text
Oh wow. Tegnap óta van fűtés újra, és gondoltam duhajkodok, befutok, nem allok meg a 3-as fokozattal, egy este mehet a 7-esen.
És most meleg van a szobámban.
És arra jöttem ra, hogy 14 év max 21 fokra futunk után, hogy én abban végig fáztam. És olyan jól esik itthon lenni, melegben… és hat el kezdtek enyhülni a reumás fajasaim is.
Szóval 41 évesen lehet, hogy néha befuthetem rendesen a szobám. A picsaba már.
27 notes · View notes
kockalany · 3 months
Text
Tulajdonképpen én úgy kötöttem ki Kölben, hogy:
Tumblr media
És most én így létezem egy bulihelyen ami amúgy sokkal nagyobb, mint képzeltem - hiszen a fb eseményt alig jelölték vissza - az előtérben jobb a zene, mint bent, akit meg várok, az... az később jön. Ez persze sehol sem volt fent, sejtettem én, hogy az éjféli ideéréssel korai leszek.
Tumblr media
Spektre. Ja. Nem is biztos, hogy megvárom, holnapra kinéztem egy túraútvonalat. Egyelőre jó nézni az embereket meg a helyet is eléggé élem. Dungeon stílusú a ruhatárhoz vezető út - amikor utoljára ez a szó eszemebe jutott, akkor Pozsonyban egy medieval tematikájú buliban kötöttem ki és dudák szóltak.
Tumblr media
Mindenesetre ma fullos random napom volt, és így, hogy egy nap alatt megnéztem a három dolgot ami igazán érdekelt a környéken (dóm, hülyevonat, torony), holnap lett időm sétálni. Kérdés mennyire csapom ma szét magamat. Vajon fogok táncolni? Vajon mit kapkodnak épp be mellettem a német fiatalok? Vajon megvárom-e a bulit amire jöttem?
Tumblr media
27 notes · View notes
ajtostolahazba · 4 months
Text
Megvolt az első bértárgyalásom, mióta itt vagyok (9 éve). Tegnap bejön, aszongya: Nagyon fontos vagy nekünk, nagyon nagyra értékelem a munkádat, így a jövő évtől szeretném 15%-al emelni a béredet, hogy motiváljalak. Ohh..mondom, az fasza. Aztán számológép elő, kis áltisis matek, és jött a fekete leves. Minimálbér+ plusz elszámolásban vagyok. Természetesen csak a minimálbért tudja emelni... Ma bejött, mondom neki: "Én is részt vettem néhány kommunikációs tréningen, nagyon tudok hájpolni, de te most magasan vitted ezt, szóval fussunk neki újra. Beütöttem a Portfólió.hu-t, és hát Kedves P. ez a kötelezően előírt emelés mértéke... Tehát beszéljük már át, hogy hogyan is gondoltad azt a motivációt, mert ez így nem az, és megértem, hogy mint munkáltató te másképp számolsz, de ez negyedikes matek..." Aztán levezettem, hogy mennyit spórol a cég rajtam ezzel az alkalmazással, mennyi a költség, mi az, amit extra kifizettetnek velem stb. Nem volt veszekedés, meg semmi, de akartam, hogy tudja, a hülyék nem ebben az oldalban laknak. Nyomatékosítottam, hogy a cafeteria vmi 30 ezerig kedvezményes adózású(/hó), kezdjünk akkor arról beszélgetni, AZ motiváció. Ez nem az. Végül sikerült találni egy kompromisszumos megoldást, de azért a k.anyádat, hát nem most jöttem a 6.20-assal, kössed fel a gatyádat, ha engem akarsz megvezetni...
Már csak az a kérdés, hogy lesz-e a fenszi vacsorán valami karácsonyi pulykapénz, vagy nem, mert ha nem, akkor még elvitelre is csomagoltatok a kib.szott libamájból vagy 10 kg-t...
77 notes · View notes
toretlenporcelan · 28 days
Text
Most jöttem rá hogy milyen kevésszer osztottam meg valakivel a fülhallgatóm (/osztották meg velem) és hogy egyébként milyen jó érzés ahogyan kordában kell tartanod a lépéseid, különben olyan sebességgel tépődik ki a fületekből a kis szerkezet, hogy csak na.
De mivel már az airpodsok uralkodnak, nem is lesz többé ilyen. Valószínűleg.
10 notes · View notes
a-kaosz-istene · 1 year
Note
Hogyan fogalmaznád meg az “igazi szerelmet”?
Olyasvalami amit gyakran összetévesztenek a vonzalom által kiváltott hormonok okozta gyorsan tovaszálló érzelmek rohamával.
Pedig a szerelem nyugodt, sárga színű, de nem olyan árnyalat mint az irigység. Önzetlen és választás kérdése. Amikor ránézel arra az emberre és azt mondod, ő intelligens, kedves, vicces, érdekes, jószívű, őt szeretni fogom, mert megérdemli, hogy szeressem és én megérdemlem, hogy szeretve legyek általa. Aztán kitartasz emellett, beleinvesztálod az időt, az energiát és a törődést hosszú évekig. Kialakítasz vele egy életet, álmokat, egy jövőt. A szerelem az elkötelezettségben rejlik.
Sokáig nem is értettem. Nem olyan régen jöttem rá, hogy ezelőtt sosem voltam szerelmes, csak azt hittem. Hollywood és a felnőtt filmek tönkreteszik a szerelem arculatát a társadalomban és szürreális, hamis képet festenek. Ne üldözzétek azt.
176 notes · View notes
melankolia72 · 28 days
Text
Hosszú idő után újra elkezdtem foglalkozni magammal. Nem, nem arra gondolok, hogy sminkelek és ezer féle krémet kenek fel, azzal csak elfedem, hogy belül valami nem oké. Rájöttem hol akadtam meg, a Ptsdben az a szar, hogy habár könnyű azt mondani, hogy "feldolgozom és jobban leszek", ez igazából nezehebb. Hosszas töprengés után ráébredtem,minden sémám, minden hibám amit újra és újra elkövettem a traumát alkották újra. Ezt tudtam eddig is, de most figyelek, most nem hibázok. Most már rá jöttem nem azt kell feldolgoznom, hogy egy szerettem molesztált. Hisz ezt már elkezdte feldolgozni az a 11 éves kislány akinek emlékbetörései voltak. Azt kell feldolgoznom, hogy az összes többi szerettem vagy nem vette észre, vagy észre vette de nem szólt. Talán tényleg nem emlékeznek, talán csak félnek mert nem akarják elhinni. De én emlékszem, emlékszem, hogy látták. Jobban mondva, volt aki látta. Ezért voltam évekig ilyen vártam, vártam, hogy ha újra és újra elkövetem a faszságaim akkor segíteni fognak. Akkor megmentenek, mert azt a 7 éves kislányt akit hetente molesztált egy szerette, nos azt nem mentette meg senki. De ennyi év után már nem vagyok benne biztos benne , hogy én (vagy bárki más) meg tudome valaha is menteni magam.
8 notes · View notes
plexi-personal · 3 months
Text
Slovenian mountain trail - 1
Hát ez kemèny volt.
Az eleje nagyon jól ment, nagyon szép volt a kilátás is.
Tumblr media
Innentől váltották egymást rétek, erdők, kb 2-300 méterenként. Nagyon szürreális volt. A réten sütött a nap. A fák között szakadt az eső. A réten megint sütött a nap, aztán a fák között apró szemű jég esett.
Utána nem sokkal jött egy idősebb férfi és csodálkozva nézett. Majd kinyögte. Maribor? Mondtam, hogy igen, oda tartok. Elég elismerő volt. Aztán megkérdezte, hogy honnan jöttem. A válaszomra csak ennyi volt a reakciója "Orbán!?!?!?" Majd mikor mondtam, hogy én sem kedvelem, még el is indult velem egy picit felfele. 2 perc múlva gondolta meg magát mikor hirtelen szél lett és megint jégeső.
Tumblr media
Kb 2 óra múlva jött egy sípája. És a hó. Nem számítottam ennyire. Sok helyen térdig ért. Ahol nem volt olyan mély, ott is 10-30 centi. Sokáig mások lábnyomát sem láttam. Na innen nagyon kemèny volt. Ezzel nem kalkuláltam. Hiába mentem otthon hóban a múlt héten.
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Aztán nem sokkal később a nap is lement és még 2.5 óra várt rám a sötétben és mély hóban. A végére már a víz is belefagyott a kulacsomba.
Azért vannak fenntartásaim a holnapi nappal kapcsolatban. 33 km vár majd kb és szinte végig magasabban leszek, mint ahonnan megjelent a hó.
Legalább nem 11kor tudok csak elindulni, hanem 8 körül.
24.5 km lett a vége 1741 m szintemelkedéssel.
12 notes · View notes