Hát itt a kilencedik ironman!
Vannak mondatok, amiket nem szeretek leírni, például négy nappal Nagyatád előtt az, hogy hőemelkedésem van, pont egy ilyen. Semmi igazán durva, egy ilyen bármikor máskor két-három edzés nélküli napot meg pár forró teát jelentett volna, viszont most nyilván szörnyen stresszessé tett. Úgyhogy a versenyem hete arról szólt, hogy tömjem magam vitaminnal, pihenjek, amennyit csak tudok, és reménykedjek. Szerda után már nem volt hőemelkedésem, péntek reggel éreztem magam teljesen gyógyultnak, hát akkor hátha.
Persze az is fontos része volt a versenynek, hogy Nagyatádon nem tud kicsit rossz idő lenni: amikor épp nem a nyár legforróbb napján van az ironman, akkor a leghidegebben, szakadó esőben. Két egymást követő évben is esős verseny, idén ráadásul 20-22 fokos napi maximumon - hát oké, nem teremsport. Jól megadta az alaphangot, hogy már amikor megérkeztünk a rajthoz, a depót át kellett a szervezőknek rendezniük, mert az eredeti bejáratát elárasztotta a hajnali vihar. Aztán egyébként is szinte végig esett az eső.
A 3,8 km úszás 1:45 alatt lett meg - finoman szólva sem voltam elégedett vele. Nagyon rosszul navigáltam, gyakorlatilag mindvégig arról szólt az úszásom, hogy kinéztem, láttam, hogy már megint elmentem mindenki mástól balra, visszaküzdöttem magam a jó vonalra, pár karcsapás, kinéztem, és megint balra voltam mindenkitől. Jó sok energiámat elvitte ez, pedig amúgy lendületesen tudtam menni. A stabilitásomat viszont egész jól mutatja, hogy a három kör közül az első és a harmadik másodpercre pontosan ugyanannyi lett.
Aztán jöhetett 180 km bringa, és ezen gyakorlatilag minden úgy jött össze, ahogy szerettem volna. (Pedig előtte még morogtam magamra egy sort - általában büszke szoktam lenni arra, hogy mennyire hatékonyan depózok, most erre elindultam rossz irányba elsőre, majd persze azért is sokkal lassabb voltam, mert most nagyon alaposan kellett megtörölköznöm, nem mondhattam azt, hogy majd az első húsz kilométeren megszáradok.) A nagykör 92 km-je 3:28 alatt volt meg, már itt is kimondottan jól éreztem magam, lendületesebben tudtam menni, mint sokszor máskor, így, hogy végre egyetlen kalóriányi energiát sem kellett arra elpazarolnom, hogy lehűljek. Úgyhogy a szokásosnál kicsit bátrabban mentem, nagyon sok energiát tudtam megspórolni a nap második felére.
A kisköröket átvariálták, idén a Nagyatád körüli elkerülő úton mentünk oda-vissza (és be a versenyközpontig) nyolc 11 km-s kört. Féltem attól, hogy ez demoralizálóan monoton lesz, de egyáltalán nem így történt, hamar hatalmas rajongójává váltam az új vonalvezetésnek. Ki a városból, 39-es táblától 36-os tábláig, 36-ostól 39-esig, be a városba, és juhé, ez így tökéletesen átlátható és feldolgozható volt, mentálisan milliószor könnyebbé tette, hogy nem 30 kilométeres túrákra küldtek el minket, mint eddig, aztán majd a fák hiányára visszatérünk az első olyan évben, amikor újra tűző napon kell versenyezni ott. Nagyon-nagyon stabilan tudtam haladni, az első hét kiskörből ötöt ugyanazon a 25:50-26:11 közötti szűk sávban tettem meg. A nyolcadikra már lejjebb vettem az intenzitásból, akkor már egy könnyebb fokozaton pörgettem kicsit, hogy előkészítsem a lábaimat a futásra. 7:01 lett a 180 km, másfél percen múlt a hét órán belüli idő, de úgy voltam vele a végén, hogy ellenállok a csábításnak, semmi értelme küzdeni a hatossal kezdődő bringás időért, sokkal fontosabb a futás.
De előtte még egy kicsi becsületbeli elintéznivalóm volt - tavaly poénkodtam azon, hogy ha külön versenyt tartanának a második depózásból, akkor majdnem benne lettem volna a korosztályos top10-ben. Na idén gyorsan leadtam a biciklit, be a depóba, cipőt, kesztyűt, sisakot le, másik cipőt, sapkát fel, és ki - korosztályos kilencedik hely. Jó, azért nem ész nélkül csináltam, futólépést ilyenkor már csak babonából sem teszek meg egyet sem, mielőtt odaérnék a futás kezdetét jelző chipszőnyegre.
És akkor kezdődhetett a 42,2 km futás. Óvatosan indultam el, de az első körön éreztem már, hogy tök könnyen tudok haladni - persze ilyenkor már minden ilyesmi megállapításhoz hozzá kell tennem, hogy ahhoz képest.
Egész meglepő módon még az sem zavart meg, amikor a harmadik körön jött a brutális felhőszakadás. De komolyan, én ehhez foghatót nem nagyon láttam még, az embernagyságú árkok is megteltek esővel, a csatornából már kifele folyt a víz, a parkban pedig a szervezők már megint óriásit mentettek, miután menet közben átvaritálták az útvonalat, mert az eredeti vonal víz alá került. De ez nem vetett vissza. Annál inkább a gyomrom a negyedik körben. Na az nem volt vicces, teljesen fellázadt ellenem a szervezetem, ráadásul olyan részén a futókörnek, ahonnan még nagyon sokat kellett vánszorognom a következő toi-toi-ig. Szép nagy harcot folytattam az emberi büszkeségemért, de amikor végre túl voltam rajta, akkor visszatért az erőm is, mint ha mi sem történt volna, újra önmagam voltam.
És onnantól kezdve már jól tudtam futni: nagyon stabilan hoztam szinte pont ugyanolyan, 36-37 perc körüli köridőket mindvégig, és egész lendületesnek éreztem magam (igen, ahhoz képest). Egy kicsit benne hagytam ebben azért, valamivel tudtam volna gyorsabb lenni, ha nagyon-nagyon akarok - de amikor tudtam, hogy egyéni csúcs biztosan nem lesz belőle, ezt az extra motivációt nem tudtam megtalálni magamban ahhoz, hogy szenvedjek egy 10-20 perccel gyorsabb teljesítésért, inkább folytattam egy kellemesen haladós tempóban, amiben végig élveztem a futás minden percét még a táv kétszázadik kilométere után is, és a frissítőkön meg a családdal találkozáson kívül egyetlen sétálós lépést sem tettem meg.
14:14 lett összesen, nincs nagy okom panaszra. Ilyen előzmények után szépet kellett harcolni, hogy itt legyek - de a lényeg, hogy itt vagyok.
Itt elég meleg van, és erről eszembe jutott, mikor nyaranta a nagyszüleimnél a forró padláson olvastunk meg játszottunk a húgommal. Csak raktározásra használt padlás volt, szóval nem volt hőszigetelve, de szerettünk ott lenni, mert ott el tudtunk vonulni és nem szólt ránk senki semmiért. Néha ha nagyon melegünk volt akkor kimásztunk a padlásablakon a meredek piros cserepes tetőre, mert ott járt a levegő meg volt kilátás, és ott olvastunk kalandregényeket. Ez nagyon tilos volt, úgy emlékszem, hogy nem az volt a fő indok, hogy leesünk, hanem hogy leverjük a cserepeket. Ezért ügyesen kellett helyezkedni, hogy ne lássák meg a veteményeskertből, hogy a tetőn vagyunk. Néha azért lejöttünk a tetőről és a padlásról és lelegeltük az egrest és a ribizlit.
Igazából imádom a nyarat, tudom, hogy sokan azt mondják már gyerekként is csak a vakáció miatt szerették, felnőttként meg utálják, de én gyerekként is szerettem, meg most is. Imádok kis sortban járni spagettipántos felsővel vagy lenge nyári ruhákban, és szeretem ha szandálmintásra sül a lábam.
Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!
Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék.
Sándor csillogó pályája,
Nyúlvadászat, őzfutás;
Etele dúló csordája
Patkánycsoport, foltdarázs;
Mátyás dicső csatázási,
Napoleon hódítási,
S waterlooi diadal:
Mind csak kakasviadal.
A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
A kebel lángérzeményi
Vértolúlás kínjele;
A vég, melyet Sokrat ére,
Catonak kihulló vére,
S Zrínyi Miklós szent pora
Egy bohóság láncsora.
És ti bölcsek, mit hozátok
Ami volna szép s jeles?
Mámor bírta koponyátok,
Plato s Aristoteles.
Bölcselkedő oktalanság,
Rendbe fűzött tudatlanság,
Kártyavár s légállítvány
Mindenféle tudomány.
Demosthén dörgő nyelvével
Szitkozódó halkufár;
Xenofon mézbeszédével
Rokka közt mesére vár;
Pindár égi szárnyalása
Forró hideg dadogása;
S Phidias amit farag,
Berovátkolt kődarab.
Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.
Kezdet és vég egymást éri,
És az élet hű vezéri,
Hit s remény a szűk pályán,
Tarka párák s szivárvány.
Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.
Vársz hírt s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
És a rózsát, ha elhúll,
Még egy perccel éli túl.
Hát ne gondolj e világgal,
Bölcs az, mindent ki megvet,
Sorssal, virtussal, nagysággal
Tudományt, hírt s életet.
Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.
Mert mozogjon avagy álljon
E parányi föld veled,
Lengjen fényben, vagy homályon
Hold és nap fejünk felett,
Bárminő színben jelentse
Jöttét a vándor szerencse,
Sem nem rossz az, sem nem jó:
Mind csak hiábavaló!
Mondjuk ez bazifontos cikk - lenne. Az üzenete, hogy kurvára nem szabad semmiféle élőlényt kiengedni a természetbe. Se kaktusz, se horgászat után megmaradt élő csali(hal), se megunt társállat. Semmi.
Görögország éghajlata változatos és gazdag, amely jelentős hatással van az ország kultúrájára, gazdaságára és életmódjára. Az ország déli része mediterrán éghajlatot mutat, míg északon és az ország belső részein kontinentálisabb jellegű éghajlat uralkodik.
A mediterrán éghajlat jellemzői közé tartozik a forró, száraz nyár és az enyhe, esős tél. Nyáron a nappali hőmérséklet gyakran meghaladja a…
„A nagysikerű Az én hibám folytatása!Izzó vágy, harag, forró szenvedélyA perzselően szenvedélyes és pörgő cselekményű A te hibád Mercedes Ron trilógiájának második kötete, egy tiltott szerelem története.Mikor Noah beleszeret Nickbe, tudja, hogy sosem lesz könnyű a kapcsolatuk. Vibrál közöttük a levegő, és ha együtt vannak, csak úgy repkednek a szikrák. Az elmúlt nyár óta Noah úgy érzi, a…
"Reggel van. Megint az óra kattogására ébredtem. Nagyon fáj a hátam, valószínűleg ismét elfeküdtem. Úgy sajnálom, hogy egy jó matracra már nem maradt pénzem. Pedig a pihentető alvás nagyon fontos, meghosszabbítja az életet. Meghosszabbítja…de mihez képest? Csak egy élet van, hogy lehet ezt mérni? Az egész egy baromság.
Kávé a teraszon, ahogy mindig is szerettem volna. Alíz sosem akart panorámás házban élni, mert a panorámának ára van. Igaz, hogy fel kell menni a hegyre, hogy kínkeserves dolog nyírni a füvet a meredek telken, hogy ha lefagy az út, senki nem megy innen sehová, de a panoráma mindig megnyugtatja a lelket. Nem is tudom már hány éve nézem ugyanazt a tájat, de mindig találok benne valami újat. A táj állandóan változik, sosem ugyanaz, mert más ruhát ölt minden évszakban és házak nőnek ki a földből, némelyek pedig összedőlnek.
Sajnálom, hogy egyre kevesebb a fa és egyre több a lakóház, de legalább a panoráma örök.
"Őrök panorámás", így kerestem és leltem rá annak idején erre a házra. Ez az egy jellemző igaz is volt abban a jól kiszínezett hirdetésben, minden más azonban nem stimmelt, de én beleszerettem ebbe a látképbe és nem is akartam már mást. Nézni kellett volna még több házat…talán.
Csak manapság tudatosult bennem, hogy lényegében a saját koporsómat váltottam meg, mert innen legfeljebb még egyszer költözöm, a sírba. Pedig milyen sok költözésen is vagyok túl. Először, mikor Alízzal elkezdtük közös életünket, elhagytam anyámék házát. Majd ahogy bővült a családunk, mindig újabb és újabb otthonra leltünk. Végül, mikor már mindhárom gyerekünk kirepült, visszaköltöztünk abba a lakásba, melybe fiatal házasként kerültünk. Alíz szerette az állandóságot, a megszokott dolgokat, a kiszámítható életet. Rám sose volt jellemző, hogy ugyanazon az útvonalon jöjjek haza munkából, vagy akár kétszer is megnézzek egy filmet. Na Jó, az Oscart kétszer láttam, de azt is csak azért mert elfelejtettem, hogy melyik táska kivel cserél gazdát.
Idén is csak pár szem szilva mutatkozik a fán. Kár, pedig úgy ennék belőle. Igazán finom kék ringló, pont olyan, mint nagyapám kertjében, csak ez nem terem. Amikor megvettem ezt a házat, minden növény dúsan termett a kertben. Gondos gazdája volt itt előttem a birtoknak, de a bácsi meghalt, a család pedig külföldön lakik. Pont, mint a mieink. Laci Dubajba ment ki, mert mérnökként ott tudta megvalósítani az álmát, Orsi Bécsben tanult és egy bosnyák évfolyamtársához ment hozzá, így végül ott is telepedtek le. Flóra londoni magyar lett.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer magamra hagynak majd a gyerekeim. Úgy képzeltem, hogy majd a szomszédban laknak, mi segítünk Alízzal amiben tudunk és az unokáink gyűrűjében újra megélhetjük majd a szülőség örömeit. Másként alakult, de ettől függetlenül büszke vagyok a gyermekeimre.
Óh, ha Alíz látná ezt a panorámát, biztosan megenyhülne a szíve és ő is ideköltözne.
A hasnyálmirigy rák gyorsan elvitte szegényt, de legalább nem szenvedett sokat. Súlyosan lefogyott, legyengült, kihunyt szemében a rá oly jellemző játékosság, többé nem tudott nevetni. Istenem, olyan nehéz ezt kimondani, mert kettőnk közül ő érdemelt hosszabb életet. Ő, akinek tervei voltak, aki hűséges maradt mindig családjához, aki örökké pozitívan élt. A halálos ágyán megígértem neki, hogy vigyázni fogok a gyermekeinkre és meg fogom őket hívni magamhoz, nem fordulok magamba. Hajlamos vagyok erre és tudta. Ha nincs ez az ígéret, valószínűleg soha többé nem láttam volna Lacit, Orsit vagy Flórát.
Legbelül mindig vártam, hogy egyedül maradjak, hogy a magam ura legyek, hogy ne számítson senki az életben. Szerettem volna a saját életem élni, másoktól függetlenül. Mindig is önző ember voltam, de persze a magam módján, mert ezt leginkább csak Alíz tudta, meg a gyerekek. Kívülről sose látszott, akár még minta családfőnek is tekinthettek rám.
A szomszéd szerint megint forró lesz a nyár, de ezt könnyen elviselem itt a teraszon.
Vajon még hány nyaram van hátra? Idén ősszel leszek 85, de az orvostudomány mai állása szerint még 5-10 évem biztosan van, ilyen szívvel és immunrendszerrel. Csak a hátam fáj, úgyhogy gyűjtenem kellene egy jobb matracra.
Most megadta a magányt a Jóisten és mégis szomorú vagyok, céltalan és mélabús. Hiányzik Alíz, hiányzik a család, a boldog együtt töltött napok és a rosszul megélt pillanatok is. Bánom, hogy nem éltem a kínálkozó lehetőségekkel, hogy folyton csak halogattam és ritkán éreztem önfeledten boldognak magam. Talán az a néhány alkalom, amikor engedtem, hogy engem is elkapjon a boldogság, az első randi, az esküvőnk és a gyerekek születése volt. Összesen ötször nyitottam meg a szívem kapuját, de akkor is csak résnyire. Ezek miatt mégis érdemes volt élni.”
Felhörpintette a maradék kávét, majd lassan felemelkedett az asztaltól. Az ismételten belenyilalló fájdalom miatt a derekához kapott, majd hirtelen megrándult és a földre esett. Kezével már nem volt ideje tompítani, így arccal bukott a terasz kemény padlójára.
A szomszéd talált rá délután, mikor visszahozta a kölcsönkért gépi permetezőt. Kihívta a mentőket, de már késő volt. Egyedül halt meg, de feleségével és a néhány igazán boldog napjának emlékével a szívében.
Annyira jól sikerült az automata csepegtetős öntöző rendszerünk, hogy nem győzzük eltenni azt a rengeteg mindent ami termett a kertünkben. Itt a forró és száraz SunCity-ben ez elképesztő teljesítmény.
A legalább 150 éves magasra alakított spájzunkban lévő összes polc tömve van üvegekkel. Egy 30 gyerekes Amish Anya is elismerné ezt. (Egész télen Bolognait, Milánóit, és Pizzát fogunk enni).
Eléggé unom már. Az ujjaimat ma csak 5x vágtam el. Kicsit már nekem is sok. De azért örülök.
Amúgy tudjátok hogyan lehet gyorsan, és praktikusan fermentálni?
Úgy, hogy előre elkészítitek az alaplevet hozzá, és elteszitek 2literes üvegekben. Amikor pedig éppen kedvetek van néhány adagot eltenni, elég azzal feltölteni az üvegeket.
Idén a dinnyék is remekelnek. Még mindig édesek, és finomak.
30 éves lett a nyár kedvenc kávékülönlegessége
A nyári melegben is jól eshet egy forró kávé, de valljuk be, a kávézás rajongói ilyenkor nagy élvezettel vetik bele magukat a hideg, jeges kávékülönlegességek világába. A Starbucks sokszínű hidegital kínálatának tagjai egyedi ízvilággal és kávé-élménnyel rendelkeznek, de az egyik idén különösen kedves a kávézólánc szívének. Idén lépett ugyanis a…
Bodansky György
Nyár van, forró nyár, és bár azt mondhatnánk, hogy itt az uborkaszezon!
De egyáltalán nincs, és épp emiatt annyi a rossz hír (Sőt, hol egy jó?
Tegye fel a kezét, aki hallott ilyesmit!), hogy legjobb lenne elutazni. Csak
innen el, csak innen el!
Utazni, akarom mondani: nyaralni. A kettő ugyanis korántsem ugyanaz.
Az utazás – világjárás, jövés-menés, túrázás, fürkészés,…
Egyedül várakozom nem sok idő múlva eljön az időpontom ideje . Nézem a telefonomon az időt . Órát nem vettem fel mert amúgy sincs nem hordok órát pedig egy ideje gondolkozom a vásárlásán megtetszett egy óra amihez csatlakoztatni tudom a telefonomat és mérhetem a pulzusomat király lesz.Bekísérnek egy modern magán klinikán elmondhatom a bajomat hogy miert halasztok évek óta miert nem tudom folytatni a tanulmányaimat bárhogyan is akarom rávenni magamat arra hogy mostmár kezdjem el az egyetemet egyik felem sír a másik nevet .Megbeszéltük az orvossal a dolgokat megint kaptam időpontot a következő terápiára nem akarok vissza esni nem akarom hogy olyan legyen mint a korház előtt nem akarok bizonyítani nem akarok semmit sem ami egy szar érzés mert ha elkezdem csinálni az elmaradt dolgaimat hirtelen megszűnik bennem valami ez ùton folytatódik.Azt érzem hogy az emberek szeretnek azért aki vagyok aztán eszembe jut hogy szerethetnek azért is aki lenni szeretnék tehát azt az embert akivé válhatok.Egyedül fekszem kiváltottam a vényre kapható gyógyszereim . Nem csinálok semmit nyár van 27 fok kicsit esős kicsit borús olyan amilyen szeretem és jó nekem anyám főz egy kis lecsót eszem a belőle forró finom és enyhén csipős ez történik a párommal is lehetnék de nem vágyom társaságra egyedül szeretnék lenni teljesen nagyra vágyom és tágasra egy kis változásra ahol kiteljesedhetek felkellhetek reggel 6 kor nézhetem ahogy feljön a nap és egyedül lehetek láthatom az eső cseppeket ahogy a tetőn csurognak átlátszó látom az eget a Penthouse emeleti szobájából elalszom fent akarok maradni de annyira megnyugtató pedig bármit csinálhatnék fürödhetek semmi érdekeset csak ennyit csinálok megfürdök hozom a cuccaim egy pár dolgot hogy lejátszam magamba a történteket és azon gondolkozom anyámmal milyen a viszonyom egy időben mindig csak ezt kérdezték nem azt hogy velem mivan hanem hogy anyám jól van e stb ami engem vérig sértett mert a barataim akiket állitólag annak nevezhetek csak azzal voltak elfoglalva hogy ő hogy van de az hogy én hogy vagyok az a kérdés elmaradt vagy nem kérdezték mert nem érdekli őket a lelki állapotom szerintem ez is oda vezetett hogy kórházba kerültem mert nem érdekelték és az állítólagos barataimnak fontosabb volt ő mint én . Nem hogy a szülinapomra nem írtak de úgy érzem eltűntek a barataim persze a számaim is mert amikor ugye megkerdeztek és csak ezt így úgy gondoltam hogy kitörlöm az összes számomat hiszen úgy is csak anyám érdekli őket nem én anyámnak pedig tudnak irni facen mert a legérdekesebb ebben az egészben az hogy faceről is töröltem az olyan embereket akik csak azzal voltak elfoglalva hogy milyen a viszonyom vele hagy legyen már az én személyes dolgom abban az időben sokat veszekedtem vele a nézetein nem egyeznek nem érti amit sokszor mondok és írok pedig másoknak az érthető vagy fura és közönséges vagy nem látja egyszerűen felidegesít de elköltözni tovabbra se tudok ami engem idegesit hogy ninvs itthon antidepresszáns csak ebben tudok kapaszkodni mert barataim csak nagyon kevés de nem is van 1 db azok közül mert a régiek nem szólnak hozzám ezért mert kiosztottam anyámat mert elegem van nem lát nem hall és nem érti amit mondok hiába forgatom a szavakat és probálok megértetni vele bármit annak az ellentétjét csinálja most is ajánlottak egy fèl èves nyelvi képzést elhataroztam érteni akarom amit mondanak a külföldiek is de eddig is èrtettem szóval egész pontosan beszélni szeretnék megtanulni úgy mint most írok angolul is így jussanak eszembe a szavak nyelvizsgázhassak és léphessek egy nyelvi szintet fél év alatt simán megvan. Holnap próba órára megyek. Ideges vagyok ès pánikolok bekell vennem este egy nyugtatót képes legyek helyt állni hiszen én akartam túl lenni pár dolgon nyelvizsga , érettségi de egyiktől jobban félek mint a másiktól.
A bambusznyárs, mint láttuk, nem csak saténak való. A következő malangi csemege is erre kerül.
Csirkemellet kockázunk, majd az aprítóba tesszük, némi fokhagyma és sült hagyma társaságában, és pépesítjük.
Mehet hozzá sima- és tápiókaliszt, só, bors, cukor és hogy jól összeálljon, egy tojás is.
Hozzáadunk apróra vágott répát, zellerlevelet és újhagymát, jól elkeverjük, majd a kész masszából nedves kézzel orsó alakú fasírtot formázunk a nyárs köré.
Ezeket aztán bele lehet mártani még egy tojásba - bár ezt a lépést a legtöbb utcai árus kihagyja - és forró, bő olajban kisütjük.