#Beszélgetni

[lonelysoul235]

Imádom amikor este órákig tudunk beszélni egyetlen egy témárol is..

#magyar tumblisok #szeretlek #szeretet #j. #hiányzol #faszfej #kocsik #bmw #este #éjszaka #beszélgetés #beszélgetni #beszelgetni #vele #idő #ido #ő #szeretni #visszaír #imadom #baratsag

[holdakcsillagok]

A történet végén mindenki arra kíváncsi, aki a történet elején ragadt. Kár. Közben lekapcsolt fényszórókkal suhan a bolygó.

— Simon Márton, „Engem már csak az őzek és az árnyékok viszonya nem hagy nyugodni”, részlet, Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni, 2021

#simon márton #engem már csak az őzek és az árnyékok viszonya nem hagy nyugodni #éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni #holdakcsillagok #magyar

[pitymallik]

Fél négyig ülni és próbálni rendszert építeni, ami egy pillanat alatt feloldódik abban, hogy fölkelsz, kijössz, és szép vagy, mint a nap.

— Simon Márton, „Ciklon”, részlet, Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni, 2021

#simon márton #ciklon #éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni #pitymallik #szavak

[g0om]

gzys im litearly soooo social you dont understand

#a portás akivel életemben nem beszéltem elkezdett beszélgetni velem mingha ismerne #még mondt is h jaaa igen btks vagy pedig életemben nem beszéltem vele #és adtam alá a lovat mingha ismerne #meg beszélgettünk az aksigyárról meg munden #meg kérdzte honnan vagyok és megint reflexből kabát mindtam ami kb igaz #és arról is beszélgettünk #cool guy ig

[kerleknerontsukelmarmegint]

Most annyira beszélnék veled. Órákon keresztül, beszélgetni mindenről, néha nevetve, néha pedig elkomolyodva. Csak te és én. És a gondolataink. Semmi más.

#magyar #magyar tumblr #gondolatok #hianyzik #szeretem őt #csak őt akarom #hianyerzet #nagyon hianyzol #szerelem #szomorú #hianyzol #hiányzol #nagyon hiányzik #hiányzik #hiányzás #hiányoztál #szeretet hiány #hiányozni fogsz #hiányérzet #szeretlek #szenvedés #szeretet #szerelmi élet #szerelmes #szeretném #szeretem #szeret #szeretnék #személyes #könnyes szemek

[gettocsirke]

Néha jól esne ki ülni vakakivel és csak beszélgetni.

@gettocsirke

#magyar #magyar tumblisok #fájdalom #alkohol #csalódás #igazság #magyar tumblr #saját szöveg #saját #Barat #Barát #Baratsag #Barátság #Hiányzol #Hiany #Hianyzol #Szeretlek #Szeress

[eltiron2]

Hogyan ért gyors véget az Állatkerti pályafutásom? (Kis Magyarország-bemutató)

1991 óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal vendéglátóztam, voltam pincér, kocsmapultos, mosogató, ha mást nem találtam, üzletvezető, séf, kutyafasza. 2-3 éve azt mondtam, elegem van a 12-16 órás műszakokból, a feketemunkából, a hamis mítoszokból.

ÉS MOST SZERETNÉM MEGKÉRNI A SOK FOLLOWERREL RENDELKEZŐ ISMERŐSEIMET, HOGY REBLOGOLJÁK EZT A SZART. Tudom, hogy lehetetlenül hosszú poszt.

Szóval szóltam minden haveromnak, hogy aki tud a képességeimnek megfelelő melót, az szóljon. Sok mindent nem tudtam összeszedni: beszélek angolul, németül, meg még pár nyelvet nagyon alapszinten, van egy esti gimis érettségim, meg egy vödör tapasztalatom mindenféle munkákból, a legaljától a legtetejéig.

Idén tavasszal felhívott a legrégebbi barátom (32 éve ismerjük egymást), hogy őt kinevezték a Fővárosi Állat-és Növénykert (innentől: FÁNK) osztályvezetőjének, és megszervez nekem egy munkainterjút. De (innentől GG lesz a neve) borzalmasan rendes, szabálykövető fickó, tehát nem becsempész a hátsó ajtón, hanem írjak rendes pályázatot, menjek be interjúra, ő támogatni fog, mert tudja, hogy jó vagyok a munkára.

A munka nagyon nehéz és felellöségteljes: kapusnak kell lenni, mosolyogva érvényesíteni a látogatók jegyét és azt mondani nekik, hogy "érezzék jól magukat", naponta 2-3 ezer alkalommal. Ezért ajánlottak garantált bérminimumot. Persze az interjú alatt elmondtam, hogy van kereskedelmis múltam is, szóval végül "kapus-jegypénztáros-jegyellenőr" lett a hivatalos státuszom, ez lett rányomtatva a badge-emre is.

A munkainterjún ott volt a "beléptetési csoportfőnök" (innentől legyen a neve PP) is, akinek az volt a két kérdése, hogy 1. Vagyok-e legalább 100 kiló; 2. Tudok-e bánni a cigányokkal?

Igen és igen.

Ez idén áprilisban történt, és aztán elkezdtem élni az áloméletet: kurvaszarul kerestem, de bazi jó helyen dolgoztam, igazából engem a lóvé sosem izgatott.

Aztán bő egy hónap után jött egy koszorúér-görcs, nem sokkal utána pedig meghalt anyukám, de ezekkel együtt is csak 4-5 napot hagytam ki a munkából, mert (figyelem!) SZERETTEM OTT LENNI.

Az állatkerti alkalmazottak közszolgálati státuszban vannak (amit imádtam, és nagyon-nagyon fontos lett volna nekem egy banki kölcsönhöz), tehát nekik nem 3, hanem 4 hónap a próbaidő.

Augusztusban lett időszerű, hogy beszélgessünk a véglegesítésről, GG, aki odavitt, eljött beszélgetni hozzám, hogy bajok vannak, mert a csoportfőnök PP problémázik, hogy én nehezen illeszkedek be és a munkatársak panaszkodnak rám. Nem értettem. Semmi ilyesmit nem tapasztaltam, csak azt, hogy PP kerül velem minden kommunikációt.

Végül a döntés napján (ami megérne egy külön posztot) PP odajött hozzám és közölte, hogy megvétózta a szerződéshosszabításomat, tehát gyakorlatilag ki vagyok rúgva.

Köpni-nyelni nem tudtam - aztán kb két hét múlva GG feljött hozzám és elmesélte, hogy PP-t és vele együtt a fél beléptetési csoportot ki kellett rúgni, mert kiderült, hogy a pénztárosok és a kapusok hosszú idő óta rendszeresen együttműködve LOPNAK. A Modus vivendi lényegtelen, de soksokmillió forinttal károsították meg a FÁNK-ot. Engem pedig azért rúgatott ki PP, mert tudta hogy van egy cimborám a vezetőségben, szóval nem lehet belevenni a buliba, így kockázatos, hogy lebuktatom őket.

Ez még nem a vége a sztorinak. Jeleztem GG-nek, hogy szívesen visszamennék a céghez, mert minden szarsággal együtt igenis imádok ott dolgozni. Egyeztetett az újonnan kinevezett csopfőnökkel, aki felhívott, hogy mennyire örülne ha visszamennék és legyek a helyettese - szóval a bürokrácia miatt újra megpályáztam formálisan a régi pozíciómat, biztosra tudva, hogy visszavesznek.

Pár nappal később hívott GG, hogy nem vesznek vissza, mert a "cég" nem veszi jó néven, hogy favoritizálja a haverját.

Míg ott dolgoztam, rövid negyed évben végig küzdöttem a bürokráciával, lehetetlen sztorijaim lennének még.

De a lényeg az, hogy tökéletesen alkalmas vagyok egy munkakör ellátására, de nem dolgozhatok ott, because fuck you.

Ez a rövid történet.

#énblog #állatkerti sztorik

[zolikaaaa]

Írj és beszélgessünk, meghallgatom minden problémád! Ha egyedül érzed magad, bánt valami.., esetleg nem vagy jól lelkileg.., tanácsra lenne szükséged.. vagy csak beszélgetni szeretnél egy jót.. Rám számíthatsz!

#magyar #tumblr magyarorszag #magyar tumblr #tumblr #saját #love #szerelem #sajat #szomorú #elbasztam #szeretem #hianyzol #beszélgessünk #beszélgetés #saját gondolat #saját poszt #saját szöveg #érzelmek #gondolat #saját írás #mélypont #saját érzés #barátok #segítség #lelkiállapot #fáj a lelkem

[azsofiaa]

Annyira fura veled beszélgetni. Van egy múltunk, most pedig mint két idegen. “Hogy vagy, miújság, milyen a munka” és a többi… Nincs már babám, nincs aludj jól, jó reggelt és vigyázz magadra… Csak a sablonkérdések. Annyira jó lenne ha minden olyan lenne mint régen:/

#szerelem #szeretlek #üres szív #magyar tumblisok #magyar #magyar idézetek #magyar tumblr #magyar idezet #soha #vége van

[holdakcsillagok]

Valaki a látótér peremén a gyerekéhez hajol, és elég dühösen azt mondja, biztosan nem azt mondja, de úgy hallatszik, Minden víz egyedül van, és mi víz vagyunk.

— Simon Márton, „Utolsó napok a torkolat mellett”, részlet, Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni, 2021

#simon márton #utolsó napok a torkolat mellett #éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni #holdakcsillagok #magyar

[ajtostolahazba]

Megvolt az első bértárgyalásom, mióta itt vagyok (9 éve). Tegnap bejön, aszongya: Nagyon fontos vagy nekünk, nagyon nagyra értékelem a munkádat, így a jövő évtől szeretném 15%-al emelni a béredet, hogy motiváljalak. Ohh..mondom, az fasza. Aztán számológép elő, kis áltisis matek, és jött a fekete leves. Minimálbér+ plusz elszámolásban vagyok. Természetesen csak a minimálbért tudja emelni... Ma bejött, mondom neki: "Én is részt vettem néhány kommunikációs tréningen, nagyon tudok hájpolni, de te most magasan vitted ezt, szóval fussunk neki újra. Beütöttem a Portfólió.hu-t, és hát Kedves P. ez a kötelezően előírt emelés mértéke... Tehát beszéljük már át, hogy hogyan is gondoltad azt a motivációt, mert ez így nem az, és megértem, hogy mint munkáltató te másképp számolsz, de ez negyedikes matek..." Aztán levezettem, hogy mennyit spórol a cég rajtam ezzel az alkalmazással, mennyi a költség, mi az, amit extra kifizettetnek velem stb. Nem volt veszekedés, meg semmi, de akartam, hogy tudja, a hülyék nem ebben az oldalban laknak. Nyomatékosítottam, hogy a cafeteria vmi 30 ezerig kedvezményes adózású(/hó), kezdjünk akkor arról beszélgetni, AZ motiváció. Ez nem az. Végül sikerült találni egy kompromisszumos megoldást, de azért a k.anyádat, hát nem most jöttem a 6.20-assal, kössed fel a gatyádat, ha engem akarsz megvezetni...

Már csak az a kérdés, hogy lesz-e a fenszi vacsorán valami karácsonyi pulykapénz, vagy nem, mert ha nem, akkor még elvitelre is csomagoltatok a kib.szott libamájból vagy 10 kg-t...

[helena018]

Most annyira beszélnék veled. Órákon keresztül, beszélgetni mindenről, néha nevetve, néha pedig elkomolyodva.

Csak te és én.

És a gondolataink. Semmi más.

#foryou #magyar tumblr #magyar #idézet #idézetek #magyar idezet #saját érzelmek #magyar tumblisok #instapost #szerelem #barátság #foryopage

[csacskamacskamocska]

Egy jó ismerkedős szöveg

kéne, ezen gondolkodtam éjjel. Hogy valójában, részben a tumblis kicsúfolásokból okulva, milyen is egy jó bemutatkozás. Sok hely nincs rá, csak pár mondat. Első változat: Én, én, én!!!!.... Én ilyen vagyok, olyan vagyok, mikkel foglalkoztam, mi érdekel, mit szeretnék még az élettől. Gondolva, hogy a LOVAG jön, érdeklődve nézi a fotómat (amit a barátnőm csinál hamarosan, hogy se túl kihívó, se túl apácás ne legyen, le kell cserélnem a mostanit) szóval lovag jön, hűdehelyes ez a nő, na nézzük, 165 magas (befér a lóba a kocsiba még fekve is) nem túl kövér, nem is deszka és asztamindenit mennyi minden érdekli a keresztesháborún kívül is, hát mivel én is egy ilyen érdeklődő, okos, nyitott lovag vagyok, aki a bádogjára is vigyáz, hát nosza! Beszélgessünk! (tegyük föl, hogy a lovag tud beszélgetni. Arról is kéne írnom, hogy az milyen, aki tud és milyen az, aki azt hiszi, hogy tud, pedig nem) De nem ez történik, hanem jön a 150 kilós segédjegyzőhelyettesalbérlő egértenyésztő lónepper és azt mondja, hogy ismerkedjünk! Jólnevelten reménykedem, hogy hamar rájön, hogy nincs közös jövőnk, de nem jön rá, mert nincs agya. Viszont kitartóan, bár unalmasan tud udvarolni. jajdeszép vagy. Hát mondom, hogy jajdeszépvagy!!!! Második változat: Inkább azt írni mit várok. Pfuj, pfuj, rengeteg elvárás, és mi van cserébe? – mondanák a kritikusok. Az elvárásokkal amúgy azoknak van bajuk, akik nem ugorják meg a lécet. Ha szembetalálkoztam egy olyan szöveggel, hogy bocs, de én csak a nádszál karcsú atomfizikusnőkre indulok be, akik nem idősebbek 25 évesnél, én csak továbblapoztam. Nem vagyok az, haladjunk. Nem váltott ki belőlem semmilyen indulatot. Hát valaki bármiféle elvárásai miért érdekelnének engem, amíg ő maga nem érdekel engem? Keresi a boldogságot, ahogy én is meg mások is. Legyen szerencséje! Az elvárásokkal inkább az a bajom, hogy rém unalmasak és a másik oldalról nehezen megfoghatóak. Légy okos! – mindenki, de tényleg mindenki okosnak tartja magát. Legyen jó humorod – akinek az alpári pinás-segges humorán ötvenen röhögnek, az is viccesnek gondolja magát. Legyél érzelmileg felnőtt – erről is csak utólag tudjuk, hogy nem voltunk azok. Ezek nélkül nem tudok élni. Konkrétan fizikai fájdalmat okoz, ha a másik emberben ezek nincsenek meg. Nem akarok olyanokkal kapcsolatot tartani, akik ezeket nem hozzák kellően magas szinten. Amúgy itt szokott elbukni az ismerkedés. Te butább vagy nálam, te nem érted a viccet és nem tudsz lazulni, te meg nyafogósabb vagy mint én. :( Búcsú. Mint látható, semmi anyagi elvárás nincs. Ami nem igaz. Az ember alapból feltételez és elvár az övével minimum egyszintű egzisztenciát. Hogy a másiknak van egy rendezett élete, egy jövőképe az öngondoskodásról. Harmadik változat: Ez a szerencsejátékos változat, amikor az ember valami roppant kreatív szöveggel áll elő, bízva benne, hogy az ideális partner és kizárólag az ideális partner harap a dologra. Elárulom hogy a kreatív emberek más kreatív emberek kreatív szövegeire nem vevők. Mert a társkereső jobban hasonlít egy áruházi katalógusra, mint egy magazinra. Ki venne meg egy barkácsgépet amihez az a szöveg van, hogy éjszaka nem használható, mert pihennie kell, nyáron vigyük ki a szabadba és tegyük a fűre, időnként pedig engedjük, hogy más barkácsgépekkel találkozzon. stb, stb. Negyedik változat: Elvont szépirodalmi idézet. Szerelemről, halálról, lélekről, szeretetről. Ez szerintem jó. Garantáltan csak érzelgős debileket vonz. Akinek olyan kell, ennél jobb nincs! Ötödik változat: Úgy se. Itt úgyse találom meg, nem hiszek benne, és hasonló rinyálós, nemvállalós, buta szöveg. Tökéletes mágnes az anyáskodóknak ÉS a narcisztikusoknak, pszichopatáknak. A gondoskodók rátapadnak a reményvesztettre, az agresszorok pedig megérzik a vérszagot. A passzív agresszió szagát. Szóval kéne egy jó szöveg, kicsit én, kicsit te, kis kreatív, némi érzelem, némi bölcs belátás.

Egyszer régen írtam egy jó szöveget. Kb az volt, hogy olyat keresek, aki legalább azokat meg tudja csinálni, amit én. És felsoroltam, hogy miket csinálok. Többen is azt mondták, hogy nagyon jó, nagyon találó, nyilván kamuprofil, én biztos férfi vagyok. :/

Most akkor tudni kéne, hogy milyen vagyok, mit szeretnék és hogyan lépjek tovább. Nem csinálná meg valaki helyettem? Én meg a beszélgetős résznél beszállnék.

#társkereső #szöveg #01-07

[diogenesz2020portugal]

“Én már nem tudom, vagyis elfeledtem, és akarnom kell emlékezni rá, hogy alig néhány évtizede még nálunk, Magyarországon is szóltak egymáshoz az emberek, tudni akarták, honnan jön a másik, mire vágyik, nyitva voltak az ajtók, feljártunk egymáshoz, a függőfolyosón vagy a kis ház előtt ott volt a hokedli, arra ültek ki az öregek, akik nem is voltak öregek, és mondták, hogy telik az élet, mi a titka a roppanós kovászos uborkának, milyen nóta járja, ki süti legszebbre a szalonnát, hol olcsó a sütőmargarin.

Én már nem tudom, mi lehetett annak a bizalomnak az alapja, hogy bárhol kaptam egy karéj lekváros kenyeret, és az utca tele volt gyerekkel, lábtengóztunk és jártuk a határt, az öregek, akik nem is voltak öregek, dominóztak vagy huszonegyeztek, és valahogy mindig volt min nevetni. El sem tudom képzelni, min lehetett annyit nevetni.

Én már nem tudom, hogy volt, hogy szerettük, vagy ha nem, hát elviseltük egymást, nem kellett kínosan feszengeni a vasárnapi ebédnél, már nem emlékszem, milyen úgy beszélgetni, hogy ha vannak is tabu témák, nincsenek aknák, nem lesz lápos és mérgező a beszélgetés egyik tőzeges szóról a másikra; csevegjünk bármiről: szobafestésről, locsolásról, olvasásról.

Én már nem tudom, milyen az, hagyományról, szokásokról beszélni alanyi jogon, úgy, hogy hiszem, a világ leírható és meghódított, mert a búcsúra hazajön a család és a húszliteres fazékban rotyog a töltött káposzta, és az asztali fehérbor mellett elmeséljük a nagy eposzainkat, mondjuk arról a rémületes inflációról, amikor tönkrement a pengő, és a házra félretett pénzből tata végül egy kenyérvágó kést vett meg egy bilit.

És persze azt sem tudom, honnan vették a régi öregek a derűt, merthogy ezt nem sírva mondták, hanem nevettek, „ma is megvan az a bili”, mondta kacagva tata, pedig nem volt meg, vagy ma nincs meg, ahogy derű sincs, az élet derűje, ami akkor is erősebb volt a türelmetlenségnél, gőgnél, irigységnél, ha nem lett meg a csinos családi ház. Mert volt helyette boldogság, gyerekek, jó szó, és annál nem volt fontosabb.

Úgy hozta az úri dolgom, hogy egy aprócska olasz faluban voltam, amikor itthon megint felizzott a gyűlölet állami ösztökéje, amikor újra irritálni kezdték a magyar emberekben az egyébként is megzavarodott lelket. Próbáltam nem figyelni a hazai híreket, hogy „tudtam-e”, csak ültem, néztem a tengert, és láttam, hogy arrafelé még kiülnek a padra az öregek, akik nem is öregek, dominóznak a tengerparton, nagyot nevetnek a péknél, nem lökik el egymást, nem keresik a konfliktust, nem úgy élnek, hogy azt lesik, min sértődhetnek meg. És nem azért – hiszem, hogy nem –, mert jobb emberek, mint mi. Aztán persze mégis, és mégsem.

Éreztem magamban a kelet-európai rutint, ingert a szorongásra, a félelemre, a türelmetlenségre, „mit lopja a napot?”, „miért nem szól rá a gyerekre?”, „miért nem hozza már?”, de a tenger, a falucska szűk utcái, a mosolygós emberek nem hagyták, minden mozdulat kigúnyolta jól táplált magyar szorongásom. Irigy lettem, bevallom, egészen őszintén irigy. Szeretném én is elhagyni az eredendő sértettségem, ami a Lajtán innen úgy születik az emberrel, mint másutt Ádám és Éva vétke, azt az örökös gyanakvást, hogy engem rá akarnak szedni, meg akarnak károsítani, át fognak verni, megalázó helyzetbe fogok kerülni, és másról sem szól az élet, mint hogy ezekre készülök, és ezeket heverem ki. Mert semmilyen sérelmemre – ahogy az apáméra és az ő apjáéra sem volt – nincs orvosság, jóvátétel, igazság. Ezért mi, magyarok az apróságokat (elénk állnak a sorban, nem engednek át a zebrán) is úgy éljük meg, mintha bedőlt volna a világ, és csak dühöngünk, rágjuk magunkat, pazaroljuk az életet.

Vajon tudtam én valaha bízni, várni? És maga? Maga tudott?

Tudta, hogy bízni, hinni jó dolog, gyógyítja a lelket?

Láttam egy nagyon öreg livornói nénit, járókeretbe kapaszkodva csodálta a tengert, aztán behunyta a szemét, és csak hagyta, hogy simogassa a sós szél. Amikor elfáradt, idős fia és menye visszasegítették az autóba. Néztem az órámat, két és fél percig tartott, mire be tudott ülni az ülésbe. Addig állt a tengeri úton, az egyetlen hegyi szerpentinen a forgalom. Várták, hogy egy idős ember elinduljon haza. Nem dudáltak, nem villogtak, nem mutogattak. Egy idős asszony szerette a tengert. És most hazamegy. Az az idős ember mi vagyunk, a mi múltunk, a mi zálogunk, a mi toleranciánk, a mi szeretetünk.

Ön tudta ezt?”

Grecsó Krisztián

[viking84chef]

Körülbelül 6 hónappal ezelőtt az egyik szomszédom elkérte az internet jelszavamat. Odaadtam neki, mert szinte semmibe sem került és mindig is jól kijöttem vele. Tegnap sétáltam haza és a lépcsőház bejáratánál egymásba botlottunk. Szokás szerint megálltam egy kicsit beszélgetni, ő pedig vidáman elmondta, hogy most már van Netflixe. Erre viccesen azt mondtam:

"Keményen dolgozom, alig van időm TV-re, de nagyon jó lenne, ha kölcsönadnád a jelszót, hogy nézhessek én is néhány szórakoztató műsort."

A távolból egy hang hallatszott, a kocsiban ülő felesége volt:

"Nem adhatjuk neki, mert mi fizetünk érte, és nem oszthatjuk meg."

Teljes csend volt!

A férfi az orra alatt bocsánatot kért, mondtam, hogy nincs gond. Aztán még néhány szót váltottunk, végül hazajöttem, ő pedig kint maradt még a dolgait intézni. Nem sokkal később a felesége kijött, nagyon idegesnek tűnt, azt mondta, hogy a televízió nem működik. A szomszédom bement a házba, én az ablakon át néztem. Néhány perc múlva felhívtak a feleségével, és azt mondták, hogy nem működik a hálózat, mert nem érvényes a jelszó. Rájuk néztem és azt mondtam:

"Módosítottam a jelszavamat, mert én fizetek érte, és nem tudom megosztani."

A feleség elvörösödött, és megpróbált mondani valamit, de én azt mondtam:

"Hölgyem, nekem internet előfizetésem van, Önnek pedig a Netflix előfizetése. Minden rendben van, és mindenki boldog."

Megfordultak és távoztak, becsukták az ajtót. Soha többé nem beszéltek velem.

______________________________________

A történet nem az enyém, de a leckét levontam belőle:

- A barátságnak kölcsönösnek kell lennie.

- A szerelemnek kölcsönösnek kell lennie.

- A szeretetnek kölcsönösnek kell lennie.

Idővel megtanultam én is a viszonzást:

- csendet a csenddel,

- hiányt hiánnyal,

- érzelmet szeretettel,

- barátságot barátsággal

- hűséget hűséggel.

Nincs több egyirányú érzés.

Az érzéseknek kölcsönösnek kell lenniük.

Utóirat: Ha csak elvenni tudsz, az élet meglepetéseket fog tartogatni.