#6 hónap | Explore Tumblr Posts and Blogs

diogenesz2020portugal · 14 days

Text

4 éve írta @gondolatokabufebol kolléga, ma is aktuális:

Kicsit csapongok, mert mégiscsak nekrológ, vagy miafasz, és sokminden köt ehhez az egészhez, talán még több személyes is, mint ahogy azt valaha gondoltam volna.

Egyszer a Kéri azt mondta ezeknek, hogy ti vagytok a bőrdzsekis Lenin-fiúk, még anno, mikor a Bibó szakkoli alakult. Orbán ezt soha nem engedte el, és egyszer egy fogadáson meg is jegyezte a szakkollégium vezetőjének, hogy az a Lenin fiús dolog nincs elfelejtve.

'98-ban minden együtt állt, úgy ahogy kellett. Külső és belső támogatottság is megvolt, és valami elképesztő nyitottság nyugatról, 50+ év lemaradásból hihetetlen tempóban le lehetett volna faragni pár évtizedet, olyan lendületet adva a fejlődésnek, ami soha más korban nem adatott meg. De nem…

Csak a harács indult. Ráadásul azonnal.

Egy régi családi barát dolgozott akkor az APV-nél, ő mesélte, hogy amikor “a fiúk” átvették a hatalmat, neki 6 hónap után elege lett, felállt, mert ehhez nem volt már gyomra. Pedig látott már épp eleget a szociktól.

Nem volt igazi, klasszikus értelemben vett polgárságunk sosem. OK, most sincs, de ebben már azért bőven benne van az ő kezük is. Márai nem véletlen nem találta meg ezeket a hagyományos értékrenddel bírókat csak a Felvidéken és Erdélyben. Pesten? … hát amit az osztrákok meghagytak leginkább. Meg a felkapaszkodott paraszt, ami Móricz világából olyan részletesen kirajzolódik. Orbán csak harácsolni akart, mint ezek, uradalmat kívánt, roskadó asztalt, ahova néha a sáros csizma is felfér, de roskadó polcokat nem.

Wass Albert azért lett ilyen népszerű, mert modoros, szirupos nemzeti pánlikával átkötött szarjait műveit könnyű emészteni mint az ezeréves hármashatárnál összeszorított lélekkel távolba meredő búbánatot.

Márai azért, mert senki nem olvasta tisztességgel:

"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a ‘jobboldaliság’ címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint ‘keresztény magyar ember’, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert ‘keresztény magyar úriember’, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem ‘keresztény magyar’ vagy ‘úriember’, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a 'jobboldali, keresztény, nemzeti’ világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül."

Gondolom az épp 120 éve született Grossschmid Sándor Károly Henrik pont olyan emlékévet kap majd, mint tavaly Ady. Jó az utóbbi verseivel már a gimnáziumi tananyagban is baj volt, de ha még a prózáit is olvasták volna…

"Elképzelünk némely ismerős vidéket. Milyen komor gyász honol tegnap még vidám kúriákon. A Rudi vagy a Jancsi családok ékei menesztetnek a főispánságból. Andor nem lesz többé képviselő. Tisza István nemzeti intelligenciája nyolctized részében teljesen a politikából s politikai nexusaiból él. Nagyváradon beszélték, s tanúk esküsznek reá, hogy igaz. Egy dzsentri-familia legifjabb tagja jogi könyveket magolt. Nehezen ment. Nem történt még ilyesmi úri családban. Sebbel-lobbal érkezik a bátyja. A kaszinóba távirat jött. Tisza István miniszterelnök lett. Rárivall a magoló öccsre:- Mit biflázol, csacsi. Pista bácsi miniszterelnök lett.Egy-egy miniszteri kinevezés ezer és ezer dologhoz nem szokott, úri, magyar kényelmű família szívét szokta megdobogtatni. A vármegyei írnok is sokat remélhet. Van egy főszolgabíró rokona. Az jó barátja az új főispánnak. A főispán beszélhet a miniszterrel. Minden új magyar kormány sleppje és ereje néhány tízezer ember. A népből csak a kortesek számítanak. Egy-egy kormányválság pedig azt jelenti, hogy az úri osztály melyik és milyen nagy részének kitartása van a soron.Mint Nagyváradon nemrég Pista bácsi, úgy hozza most új embereknek az új örömet Sándor bácsi, Feri bácsi. Köröskény mellett, vagy Nyitrában valahol, talán megint rendreutasítottak egy magoló diákot:- Mit biflázol, csacsi. Géza bácsi miniszter.Egy azonban bizonyos. Ilyen nagy helycsere nem volt még, mint a mai. Ennyien még sohasem akarták puha, úri helyre löketni magukat a megrengett földdel. Tisza István nemzeti intelligenciája vitustáncot jár. Éhesek, előkelőek, érdemesek, érdemtelenek, nagy erejűek és kalandorok lihegésétől olyan nehéz a levegő, mint Nápoly fölött.Egyébként új hivatali és társadalmi elhelyezkedése néhány tízezer embernek. Ennyi az egész. Itt persze csodák bőséggel történnek. Komoly főispánjelöltek, emberek, akik még két évvel ezelőtt nevetséges analfabéták, notórius semmik. A nemzeti intelligenciára dicsőség vár az úri földrengéssel. A nemzeti intellektusra? Ez nem egészen bizonyos. A milliók pedig egyelőre maradnak, akik voltak. Jogtalanok, nem számítók, lenézettek. Kik mellett a nemzeti lélek tűzhányó hegyei is félreköpnek.Más földrengés lesz itt nemsokára. Persze akkor nem a Kossuth Lajos-utca rázkódik meg. Nem Duna-ünnepély lesz az. Nem házi bál. Nem zártkörű piknik. Nem úri földrengés. Ez a mai földrengés csak elődübörgése annak a nagynak. Jön - s próbálják meg az urak, hogy ne jöjjön - jön a nép. És kérni fogja magának az országot, melyhez egy kis joga is volna. De amelyet meg is ígértek neki. Még egy választás, még egy új kormány. Az már nem lesz családi esemény. Az igazi, nagyszerű földrengés lesz."

Persze a sors igazi fintora Bibó István maga, a névadó, a XX. sz. egyik legkomolyabb hazai gondolkodója, a szellemi mentor és az ő végletekig találó írása, aminél jobban semmi nem illik az új Lenin-fiúkra:

"A hisztérikus világkép zárt és tökéletes: megmagyaráz mindent, és igazol mindent, s mindaz, amit állít, s mindaz, amit előír, tökéletesen megfelel egymásnak. Minden stimmel benne. Csupán egyetlen hibája van. Nem azért stimmel benne minden, mert megfelel az igazi értékeknek és a való tényeknek, hanem azért, mert egy hamis helyzet követelményeit foglalja rendszerbe, és pontosan azt mondja, amit a helyzetben élő hallani akar. A közösségek életében az ilyen hamis helyzet és hamis világkép lassan tartós kontraszelekciót hoz létre: előtérbe hozza a hamis kompromisszumok embereit, az összeegyeztethetetlen dolgokat összeegyeztető formulák mestereit, a hamis realistákat, akiknek a realizmusa mögött valójában csak erőszakosság, ravaszság vagy csökönyösség van, s többek között előtérbe hozza azokat is, akikben a közösség hisztériája valamilyen egyéni hisztéria formájában is visszhangot talál, a másik oldalon viszont a helyzetet tisztán látó, tisztán megítélő egyéniségeket terméketlenségre szorítja, mert vészjeleik visszhangtalanul pattognak le a hisztériás világkép zártságáról és önmagának való elegendőségéről. A hisztérikus közösségekben mindig erősebb lesz a hamis önértékelésre való hajlandóság, maguk előtt be nem vallott tisztelettel néznek az életerős és feladataikkal szembenézni tudó közösségek teljesítményei felé, ugyanakkor ennek megfelelően kész örömmel fogadnak mindent, mi őket - lehetőleg a valóság rovására - felmagasztalja. Megjelennek a vágyak és a realitás diszkrepanciájának ismert tünetei: hatalmi túltengés és kisebbrendűségi érzés, jogcímekből való élni akarás és a valóságos teljesítmények értékének a csökkenése, a puszta siker mértéktelen tisztelete, a nagy elégtételek keresése és a nem létező dolgok hangoztatásának - magyarul propagandának - a mágikus erejében való hit. Minél több kudarc éri ezen az úton a közösséget, annál kevésbé lesz képes a kudarcok tanulságait a maga hasznára fordítani, s ezen a ponton jelenik meg a környezet behatásaira való hamis és aránytalan reagálás. A hisztérikus lélek keres valakit - vagy valakiket -, akikre minden felelősséget ráháríthasson, s magát minden felelősség alól felmenthesse: mumusokkal népesíti be maga körül a világot."

Tudom, tudom, túl sok betű, kevés kép, még gondolkodni is kell hozzá… De talán így értitek miért rekvirálni jöttek ezek. Gyökértelen akarnok banda, akik legnagyobb bűne nem is a bankszámlákon csilingelő százmilliárdokban mérhető, hanem az oly sokszor szájukra vett NEMZETtől 98-ban ellopott történelmi lehetőségben van.

Itt már csak lószaros csizma van, pálinka, kurjongatás, szotyi, stadion és üzemi lopás. Ja és maximum csak egy Döbrögi, de már messzebb nem jutunk. Sem szellemi szabadság, sem egyetem, sem nyílt világkép, sem felelős társadalom… Csak a rövid póráz, feudális függőség, meg a láncon tartott újnyilasok, akikkel rögtön el lehet hallgattatni akit csak kell.

Persze Mussolini is kirángatta a déli tartományokat a feudalizmusból, volt azért perspektíva, de hát annak a sztorinak sem lett jó vége - hacsak a fejjel lefelé lógást nem tekintjük annak.

Szóval idén nem nagyon lesz Márai, csak Trianon 100 némi Wass Alberttel.

Ennél pontosabb képpel nem is búcsúztathatnánk az újkori demokráciát, azt, amit ez a banda 98-ban kezdett ellopni, összeharácsolni magának.

Itt már valódi összefogás és nemzeti büszkeség csak képregényváltozatban lesz maximum, modoroskodó, sokadjára leporolt öntudattal és a kezdőrúgás előtt végigüvöltött Nélküleddel.

Ehhez sem kell olvasni, csakúgy, mint a fogcsikorgatóan kierőszakolt ispánsághoz - valódi bölcs király nélkül. De legalább itt vannak a bőrdzsekis Lenin-fiúk nekünk.

Na istenisten.

118 notes · View notes

munkat-keres-kinal · 5 months

Text

DPL/DHL Csomagfutár - Németország

Helyszín: Bajorország, München -és környéke

Munkavégzés a német posta közvetlen alkamazásában történik.

Kéthetes fizetett oktatás. A csomagok súlya átlagosan 10 kg.

Próbanap letöltését követően azonnali szerződéskötés, kölcsönös szimpátia alapján.

Az első szerződés 1 évre korlátozott, 6 hónapos próbaidővel.

KÖVETELMÉNYEK

Legalább egy éves gépjárművezetői tapasztalat (B kategória)

Jó kommunikációs képességek, önálló munkavégzés

Kifogástalan német erkölcsi bizonyítvány

Saját autó

Alapfokú (min. A2) német vagy angol nyelvismeret

AMIT KÍNÁLUNK

Bruttó 2399,98 € (bruttó 14,34€/óra)

Szombati munkavgézés esetén 13 ��rától extra pótlék (10%)

5 napos munkahét, heti 38,5 óra

Munka eszközök biztosítása

Összetartó és segítőkész csapat

Nyaralási hozzájárulás (júliusban fizetve kb. 325 €)

13. havi bér 2 hónap egybefüggő munkavégzés után

26 nap éves szabadságjog

Szálláshelyben szükség esetén segíteni tudunk

22 notes · View notes

ecoamerica · 13 days

Text

youtube

Watch the American Climate Leadership Awards 2024 now: https://youtu.be/bWiW4Rp8vF0?feature=shared

The American Climate Leadership Awards 2024 broadcast recording is now available on ecoAmerica's YouTube channel for viewers to be inspired by active climate leaders. Watch to find out which finalist received the $50,000 grand prize! Hosted by Vanessa Hauc and featuring Bill McKibben and Katharine Hayhoe!

1K notes · View notes

dajkag · 1 year

Text

Úgynevezett kvázi perszonál kontent. Elnézést. Hagyd is a picsába, tényleg.

Igazából nem is kéne ezt így public platformon megírnom, de ez a blog az elmúlt években sokkal inkább terápiás jellegű felületként funkcionált számomra mintsem bármi egyébként, úgyhogy szarok bele. Aki nem tetszik, azt úgyis lelkiismeret-furdalás nélkül blokkolom a picsába ¯\_(ツ)_/¯ Meg igazából már az sem érdekel, hogy az ismerőseim is olvassák. Egy ideig rejtőzködtem előlük, de aztán rájöttem: minek? Ez vagyok én, kész. Elbaszottul szép rendetlenség az életem. Szóval nem olyan rég értem vissza a legkétesebb városrészben található hotelembe. Ülök itt, hallgatom a kint ötpercenként elrobogó vonatot meg a szomszédban ötezres hangerőn turházó kínait és közben azon gondolkodom, hogy mennyire hihetetlenül gyorsan elment ez a másfél hónap. Gyakorlatilag most érkeztem. Ezalatt az idő alatt pedig egyetlen rossz napom sem volt. Még a legátlagosabb hétköznap is felért egy kibaszott csodával. Rettenetesen sok dolgot láttam, iszonyú sok mindent tapasztaltam, rengeteg mindent átéltem és legalább ennyi dolgot átértékeltem magamban. És hát ezalatt az idő alatt gyakorlatilag semmiféle negatív élmény nem ért. Tényleg. Semmi. Még amikor Tokióban elhagytam a jegyem a vonaton és pánikrohamot kaptam, akkor is egyetlen pillanat alatt megoldódott a helyzet (innen is köszönöm, elképesztően jó fej Állomásfőnök-san!). Annyi kedvességet kaptam itt, mint az elmúlt tíz év alatt talán összesen nem. Ha egyetlen olyan dolgot kellene mondanom, ami nem fog hiányozni Japánból, gyakorlatilag semmi sem jutna eszembe. Próbálkoztam, de tényleg semmi. És persze mondhatjátok azt, hogy hurrdurr, hát én elfogult vagyok, de ez nem igaz. Azért az induláskor bőven volt bennem félsz amiatt, hogy majd itt kiábrándulok kicsit az országról és az emberekről évek óta dédelgetett képből, pláne azok miatt az emberek miatt, akik a magatartásukkal kicsit ezt sugallták felém (mármint az otthoniak közül). De az a helyzet, hogy ők is megbaszhatják magukat. Minden pozitív érzés csak a sokszorosára erősödött. És habár még van itt két teljes napom, azt hiszem, a mait már nehéz lenne felülmúlni (nem lehetne). Ez ugyanis nemcsak a Japánban töltött legjobb napom volt, hanem úgy igazából egész eddigi életem egyik legszebb napja, amit innen is köszönök Yukonak. Yukoval szerdán vacsoráztam együtt először és ezt annyira élveztem, hogy még aznap este újból elhívtam és nagyon örültem, amikor igent mondott vasárnapra. Annak meg mégink��bb, hogy ma délelőtt megkérdezte, szeretném-e megnézni vele a cseresznyevirágokat az Okawa folyó menti parkban vacsora előtt. Megnéztük őket. Talán itt voltak a legszebbek.

Ezután teáztunk egyet, majd elmentünk az Osaka Tenmangu szentélybe és közösen imádkoztunk. Itt csak azért kértem ismét egy goshuint, hogy ez legyen az, ami lezárja a goshuinchomat. Asszem, ennél szebben nem lehetett volna. Végül egy kis étterembe mentünk, közel a Tenjimbashisuji 6-chome állomáshoz, aminek a környékén az első szállásom is volt. Egyértelműen itt ettem életem legjobb szusiját. És annyira kurvára otthon éreztem magam, bassza meg. A többi most nem fontos. Vagyis de, de nem itt, az csak nekem.

Viszont sajnos úgy néz ki, hogy Yukoval a héten már nem tudok találkozni. Azt nyilván mindenki sejti, milyenek egy hivatalban dolgozó japán hétköznapjai, és hát én teljesen megértem. Viszont konkrétan belehasad a szívem. Alig egy órája láttam utoljára és hiányzik. Szeretném hallani, ahogy azt mondja, hogy "mochi".

Szóval az utazásnak még nincs teljesen vége, de azt hiszem, a lezárás megvolt és az elkövetkező két napban én már egy kicsit csak kísértetként bolyongok majd Oszaka utcáin. Köszönöm mindenkinek a támogatást, a kedves szavakat és a rengeteg érdeklődést. Folytatni fogom ezen a vonalon (otthonról is) és habár a saját oldalamon futó BigInJapan blogra már nem tervezek túl sok új bejegyzést (azért még lesz, asszem), ettől függetlenül elkezdtem egy hosszabb, összefüggő szöveg megírását az élményekből, amit szeretnék majd rengeteg érdekes infóval és hivatkozással megtámogatni. Hogy ez elkészüljön, ahhoz szükségem lesz 1-2 hónapra (meg a végén egy jó lektorra is). Azt pedig nagyon remélem, hogy mihamarabb hosszabb időre is vissza tudok ide térni, mert egyrészt Tokió és Nara után (bután hangzik, tudom, de) visszatérni Oszakába kicsit olyan volt, mintha hazajöttem volna.

Meg hát úgy érzem, bőven lenne miért. Ha másért nem, hát egy kicsit ennél is jobban összetörni (lehet-e még?). Mert igazából ez egy gyönyörű karambol volt és gyakorlatilag fogalmam sincs, hogy most akkor hogyan tovább. Mégis elmondhatatlanul örülök annak, hogy 2018-ban végül nem ettem meg azt a kurva üveg nyugtatót. Na, puszi, hamarosan megyek haza csövesnek.

神は私たちを助けてください ⛩️🙏🏻

#gpoy #lehet kicsit sírtam de nem biztos amúgy

56 notes · View notes

starmythelonesurvivor · 2 months

Text

Néha kedvem lenne egy jót zokogni. Van, hogy eléggé lenn vagyok, de elmúlik, nem tart soká, meg nem is olyan reménytelen valami, mint ami eddig volt. Végre újra 24 évesnek érzem magam, és nem 44-nek. Tornázok, vissza vagyok fogyva, újra lötyög rajtam a nadrág, amibe pár hónapja már éppenhogy csak befértem, és 16 éves koromban vettem. Visszatértem a fekete komédiába az anyám mellé. A hűtőben csak luxuscikkek vannak, úgy mint füstölt lazac, meg kacsamáj, szó szerint semmi más, mégcsak egy normális zöldséges köretet sem tudok csinálni mellé. Kis zsemlécskéket sütök, azt eszem, most van otthon élesztő. Heti háromszor rajzra járok Pestre. 4,5 óra inga. Hogy minek? Már magam sem tudom. Jövő hónaptól már csak egyre fogok, azt is csak a teljes megkergülés végett. Utána van, hogy a barátnőmnél alszom, és belebeszéljük magunkat az éjszakába. Akkor iszunk egy kis bort heti egyszer, máshova nem járok szórakozni, illetve de, még heti kétszer színházba, lassan elfogynak otthon az előadások, még egy hónap és végig mentem az egész repertoáron. H. hív ki folyton, de ahogy az exével bánt, és amilyen vakon van, valahogy megundorított, és csak az lehetne a program, hogy megiszunk egy tátrashotot, aztán hallgatom, hogy tehet mindenről az exe exe, és ő ugyan nem hibás semmiben. Már hetek óta hárítom, még anyám is csesztet, menjek már, jó család, ne építsem le a kapcsolatot. Abban igaza van, hogy otthon nincs nekem már más, kéne tartani, de valahogy nem tudom elfelejteni az ismétlődő mintázatot, hogy én összevakarom a kapcsolatai végén, aztán meg mikor jön az újabb, eltelhetnek hónapok, nincs rám pár órája sem. Nagyanyám már tegnap majdnem olyan gyűlölettel beszélt hozzám, mint anyámmal szokott, biztos elvittem ezt, elvettem azt, bezzeg anyám húga egy angyal. Ma is csak azért hívott fel, megkérdezze, nem loptam-e pénzt a bánkártyájáról. Nem, hogy maradj magadnak!Igyekszem vele foglalkozni, meg csak én látogatom, viszek neki kaját, ráveszem, menjünk valamerre. Ezek teljes napos elfoglaltságok, és olyan vagyok a napvégére, mint akit megvertek. Anyám engem nem hallgat meg, mindig az ő borzasztóan szerencsétlen élete van a középpontban. Hétköznap egy roncs, aztán megy a barátjához a nagy házba, ücsörög az ónémet bútorok között, és két program között sajnálja magát. Járok szerdánként varrni is. Hiába nincs hivatalos munkám keddtől szombatig olyan, hogy csak késő este bedőlök az ágyba, nézek valami agyzsibbasztó videót, általában valami szerelmes anime recapját, ahol a csaj ahhoz ért, hogy császárnő, aztán elválik, és hozzámegy egy másik királyhoz, aki a kedvéért császárt csinál magából. Színvonalam. Készülök a felvételire, 6 mesterszakra adtam le a jelentkezésem, legrosszabb esetben is tanárnak még jó leszek. Szívesen foglalkoznék azt hiszem gyerekkel, a legjobb barátnőm is az művészetiben. Már csak azt várom, legyen már vége, pedig el sem kezdődött. Dolgozni szeretnék, egy relatíve normális munkát, elkezdeni az életem, és nem tojáshéjon járkálni egyfolytában otthon, nehogy anyám megint robbanjon. Otthon mindig kitakarítok, az a nulla alatt a mínusz, meg putri, és szerintem még ő is elhiszi, hogy szokott takarítani. És nem a több hónapos koszt töröltem volna mindenhonnan is, mikor hazakerültem. Van egy srác, aki 16 éves korokban kinézett egy edzőtáborban, kb azóta egyfolytában ki akar velem kezdeni, csak sajnos hiába a ken test, meg arca, ha a saját anyanyelvemen nem értem, mit akar írni. Pár hónapja instagrammom nagyon boldogok a barátnőjével, dúl a szerelem. Tegnap a fürdőkádból kaptam tőle képet. Kellett volna valamit éreznem, undort, megvetést, bármit…annyi gondolatom volt, szegény lány. Eddig csak rosszmájúan nevettem, hogy vajon hogy kommunikálhatnak, mint az ősemberek, eső táncot járnak egymással?! Aztán most ezt a kis rosszmájú, gunyoros élvezetet is elvette a srác.

10 notes · View notes

troger · 9 months

Text

ezt két napja írtam, de annyira gyorsan eszkalálódott, hogy tegnap hazaérve mellkasi fájdalmaim voltak és a vérnyomástól szét akart menni a fejem, aludni 1-2 órát sikerült valamikor hajnalban, ma reggel munkakezdéskor pedig annyira szarul lettem (remegett kezem-lábam, és azóta is izzadok mint egy disznó, időnként homályosan látok), hogy orvoshoz kellett mennem

a doki tanácsa?

másik munkahelyet keresni 🤷‍♂️

pszichoterápiára a várakozási idő 6-9 hónap

két nap betegszabi, péntektől szabi (hello abszurdisztán, jövök)

tippre szerintem ahogy visszajövök, kirúgnak, mert nem passzolok a csapatba

ugyanis érzésem szerint már túl messzire ment a bullying ahhoz, hogy valahogy ki lehessen beszélni - a mobbal szemben pedig nem nyerhetnek

a főnökségnek egyszerűbb lesz azt az egyet kirúgni, akinek konfliktusai vannak másokkal, mint a másokat, akiknek baja van az eggyel - hiszen a többiek nagyon jól megértik egymást a macsó faszkodásaikkal, és én vagyok az egyetlen, akit zavar, hogy lábtörlőnek használják

röviden szólva kiutáltak

#napló #meló #crash23

20 notes · View notes

plexi-personal · 3 months

Text

Elég nehéz volt a mai futásban meglátni a jót, megtalálni a motivációt. Mondjuk elég hosszú volt, a feladás ne mvolt opció, így volt időm.

Ez volt a második az idén. Az első szerdán volt. Nagyon jól ment. Intervall edzés volt, mint mostanában szinte mindig. 10x kellett 800 métert futni 3-3 perc pihenővel. 5:10 volt az átlagos tempóm alattuk és már nem nagyon néztem, hogy még mennyi van hátra, sokkal inkább a basszus, már vége is érzés volt.

Ma könnyed futás volt a tervben. 15.9 km lett a vége. Nem is volt más "előírás". A célom az volt, hogy kocogok amilyen lassan csak tudok és igyekszem a pulzusom 160 alatt tartani. A tempóm kb 7 perc volt, lassabban már nem tudtam menni. A pulzusom nem bírtam a cél alatt tartani, az izmaim kezdtek beállni. Számoltam vissza a métereket, minden bajom volt. 3.5 km-ig bírtam, nem láttam tovább értelmét.

Ott átváltottam sétára, majd úgy folytattam, hogy tartottam a kényelmes 6 perces tempót míg 167-170-ig fel nem ment a pulzusom, majd séta míg le nem ment kb 135-re. Sokkal jobb érzés volt az egész. Nem volt tovább kínlódás az egész, a körülményekhez képest még élveztem is innen.

A cél a 10 km 1 óra alatt Február 19-én. Ez mondjuk szerintem 2-3 héten belül meglesz edzés alatt, mert szerdán a legjobb időm 1 óra 2 perc volt 10 km-en. De szeretném nem belesétálva megcsinálni, 160-as pulzus alatt végig.

Arra jutottam, hogy nem nagyon tudok mit csinálni. Le kell nyelni, hogy ez most nem úgy ment, mint ahogy szerettem volna. Folytatni kell, ahogy eddig csináltam és reménykedni, hogy addig még fejlődök annyit, hogy sikerüljön. Még majdnem 2 hónap, még csak kb félúton vagyok.

Vicces picit. 2 hónapja mikor elkezdtem még nem volt vele semmilyen célom azon túl, hogy hét közben viszonylag gyorsan tudjak plusz lépéseket gyűjteni.

7 notes · View notes

nyeznajka · 9 months

Text

Tegnap indult a fogyókúra!

Ezt a boltozatos hasat kell picit leépíteni. Jelenleg nagyjából 83 kiló vagyok a jó esetben 172 centi magasságomhoz, ami még akkor is sok, ha valóban jelentős mennyiségű izmot dolgoztam bele a pár év konditermes súlyemelgetéssel. A hasamnál mért legnagyobb kerület 98 centi kábé.

Szóval olyan 6 kilót tervezek leadni, az 2-3 hónap alatt sima liba. Kajálás visszavágva, cukros dolgok kilőve, még több zöldség (szerencsére azokat nagyon szeretem), sörből is heti egy darab, de aznap kevesebb kaja, hogy ne borítsa meg az egyensúlyt. Továbbra is csinálom a heti 3 gyurmázást, meg másik 3 napon az Intenset gyakorlatsort, vasárnap pihi és csill. Meg szedek majd egy kis CLA nevű cuccot is közben.

15 notes · View notes

rafeeen1 · 1 year

Text

Vénusz-Fiastyúk együttállás

Talán nincs is hangulatosabb annál az időszaknál, amikor a hosszú borongós, párás, esős, hideg időt nyugodtabb tavaszi harmatillatos esték váltják.

Április hónap egyik leglátványosabb csillagászati jelensége a Vénusz-Fiastyúk együttállása volt.

Míg a Fiastyúk, mint csillaghalmaz ( tévesen “kisgöncöl” ) látszólag nem mostanában mozdul el... még kell neki majd kb. tízezer év.. Addig a Vénusz mozgása napról-napra megfigyelhető. Az időjárás bizonytalansága miatt április 10-én sikerült lefotózni az együttállást.

Érdekesség, hogy ezen a napon a Merkúr is látszódott, melynek mozgása még gyorsabb és ezért meglehetősen nehézkes a megfigyelése. Persze így is horizont felett volt közel.

A csillagtüskék, melyek kisértetisen hajaznak a James Webb űrtávcső diffrakciós tüskéire, egy az objektív elé tett 6-os csillagszűrő okozta.

A megvilágított cseresznyefa eléggé ritkaság a felvételeken nálam. Egész pontosan a megvilágítás az ami ritka, ugyanis igyekszem minél kevesebb fényben fotózni éjszaka. Természetesen a csillagászati szürkület beálltával már nem ment egy világítás se, hisz olyankor indulnak az asztrofotós távcsövek.

A felvételek egy 80-200-as M42-es objektívvel készültek, mely nem egy élességbajnok, de lerekeszelve és a csillagos égbolt követésével már használható a “kékórában”. Lehetett volna fix 200mm f2.8as telével, de az háromszor nagyobb... ugyanúgy rekeszelve lett volna.

#csillagaszat #egyuttallas #venus #fiastyúk #csillaghalmaz #bolygo #night #astro #nightscape #asztrotajkep #csillagok #stars

26 notes · View notes

chuckyeager · 1 year

Text

Hi Ruszi!

Üdv Aphrodité szigetéről!

Épp most jöttünk vissza a Hormuzi szorosból. Iránnak vittünk 20.000 db lejárt rakétát, BM-21 sorozatvetőkhöz. Jó mi? A Sió ugyanezt csinálta, és mi is megyünk még egy kört 50.000 darabbal. Ha most se lőnek belénk, akkor soha! A hajó kurva szar, semmi se működik. 6 hónap után (a nyáron) átszállok egy másikba, ha addig el nem adják alólunk ezt a csotrogányt.

07.03.88.

Ez az idézet nem egy Rejtő regényből való, hanem a Történeti Levéltár egyik vizsgálati dossziéjából, egy aláírás nélküli, kézzel írt képeslapról. Az írója, a Budapest tengerjáró hajó egy tengerésze ellen - a titkos és illegális fegyverüzlet kiszivárogtatása miatt - államtitok sértés címén indítottak eljárást. Az irat helye:

ÁBTL 3.1.9. V-166040

Az ügyről és hátteréről kollégánk, Orbán-Schwarzkopf Balázs írt:

BETEKINTŐ MONDATOK

Egy magyar tengerjáró hajó titkos küldetése

A szállított áru tényleges összetétele kiderül a dokumentumokból: 20 000 láda (2000 tonna) sorozatvető rakéta, 963 láda (46,2 tonna) gyújtófej, 328 láda (5,6 tonna) szabályozó gyűrű, 21 429 láda (621,4 tonna) AK lőszer...

A hajó az útja során csak koordinátákban adhatta meg pozícióját, minden hivatalos ügyet a budapesti központon keresztül kellett intéznie, rádióját vételi üzemmódban használhatta. Az elővigyázatosságra azért is szükség volt, mert nemzetközi szerződések tiltották hadianyag szállítását az egymással háborúban álló Irakba és Iránba...

1988. január 31-én érték el a Hormuzi-szoros közelében található iráni kikötőt.

...az iráni kikötésnél több kilőtt külföldi kereskedelmi hajót, vízen lángoló járművet láttak, illetve a Bandar Abbasból történő kihajózás során tulajdonképpen el kellett szökni a túlságosan vendégmarasztaló iráni parti őrség elől. Ezek az események joggal keltettek félelmet a legénység körében. Fokozta a pszichikai feszültséget az, hogy a személyzet gyakorlatilag nem kapott otthonról levelet, hiszen azokat a MAHART tájékoztatása alapján Bombaybe küldték a családtagok, így a küldemények még véletlenül sem juthattak el a címzettekhez...

Az út során folyamatosan kitapintható volt egyfajta belső feszültség a parancsnok és a személyzet számos tagja között. A kapitány 1988 augusztusában írt jelentése összefoglalja a „Budapest” januári és májusi iráni útjait. Ebben elismeri, hogy nem tartozott a népszerű emberek közé, amit megerősített több matróz beszámolója is... A kapitány folyamatos gyakorlatozással próbálta oldani a feszültséget... Az állandó, akár éjszakai vagy étkezés közbeni mozgósítások csak ideig-óráig biztosították a rendet... A helyzet annyira súlyossá vált, hogy a második iráni út során a legénységből néhányan meg akarták verni a kapitányt...

A hajó műszakilag sem volt a legtökéletesebb állapotban. Egy 1986-ban keletkezett közlekedési minisztériumi anyag szerint a magyar tengeri hajók általánosságban sem tartoztak a korszerű vízi járművek közé. Némelyik olyan leromlott állapotban volt, hogy egyes országok, például Szaúd-Arábia, Líbia, Algéria, Kuvait, be sem engedték őket a kikötőikbe...

...a légkondicionáló berendezés... működésképtelensége nagyban rontotta a fedélzeten uralkodó közhangulatot. A meleg hatására a fémek átforrósodtak, miáltal a belső terekben olyan meleg volt, mint egy szaunában, másrészt ihatatlanná vált a csapvíz. De akadtak ennél súlyosabb hibák is...

Említést érdemel az állambiztonsági szervek által elindított két nyomozás is. Az egyik ügyben Nagy Gábor Sándor tengerész azzal követett el államtitoksértést, hogy az iráni útról visszafelé képeslapot küldött barátjának, amelyben tájékoztatta őt a leszállított áruról és a várható következő útról. Rövid üzenetében ő is kitér – talán terjedelmi okok miatt kevésbé cizellált formában, viszont annál kifejezőbben – a hajó műszaki állapotára és az út veszélyességére...

A másik vizsgálatban „Rakéta” – szintén a hajó legénységének tagja – a Szabad Európa Rádiót levélben tájékoztatta arról, hogy az Irak és Irán között akkor zajló háborúban a harcoló feleket nemcsak a fejlett nyugati államok, hanem a szocialista országok is támogatják fegyverekkel. Az elküldött levél több széttépett piszkozati példányát megtalálta a legénység egyik tagja, és átadta a kapitánynak, akit a titkosszolgálat „Szegedi” fedőnéven hálózati személyként tartott nyilván...

Befejezésül a Budapest hajó sorsáról:

A hajóregiszter adatai szerint alig egy év szolgálat után a hajó sorsa végérvényesen lezárult, 1990-ben a nyugat-indiai Alang városa mellett található hajótemetőben szétbontották.

A teljes történet olvasható a Történeti Levéltár internetes folyóiratában, a BETEKINTŐ-ben, Orbán-Schwarzkopf Balázs tanulmányában:

https://www.betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2013_2_orban.pdf

#ÁBTL #Budapest_tengerjáró_hajó #Betekintő #Hi_Ruszi

28 notes · View notes

csakcsiga · 1 year

Text

Tegnapi “hurráoptimista” hozzáállásomat ma estére az aggodalom eléggé ledarálta!

Ha szeretnék jobban, jól és egyáltalán lenni, elég szűk hónapok következnek elég komoly lemondásokkal meg nadrágszíj meghúzásokkal.

El is kezdtem hétvégi melókat nézni*

Számításaim szerint kb 6-8 hónap alatt helyre tudom majd pakolni a jelenlegi helyzetem és elkezdhetek kicsit a fejlődés irányába fordulni.

Nem gondoltam volna, hogy 30 évesen itt fogok tartani de ez van. Élt benne egy olyan tévképzet, hogy egy kicsit “sikeresebb ember” leszek majd ennyi idősen. Ez nem jött be.

*ugyanitt hétvégi munkát keresek szombat, vasárnapokra nem értek semmihez de van 2 kezem meg lábam jeligére.

#élet #personal shit #personal motivation

44 notes · View notes

eltiron2 · 6 months

Text

Vadas marhát fogok csinálni

6-8 éve nem csináltam, utoljra valamikor 2020 körül kóstoltam, amikor beugrós szakácsként dolgoztam és az ottni séf nagyon nem jól, vagyis nem az én ízlésem szerint csinálta, maradjunk annyiban.

Mostanára ennyi maradt, ha valami komolyan odabasz, akkor kiiszom és/vagy kifőzöm magamból. Meg hallgatok melankólikus post-rockot (szeretem, hogy "shoegazing"-nek hívják, baromi találó.)

Pár hete örvendeztem, hogy végre bejutok öt hónap után a kardiológiára, megnézik hogy most akkor műteni kell-e a szívemet. Ma szépen elslattyogtam a Szt. Margit kórház kihelyezett intézetébe Békásmegyeren, vittem magammal a cetlit, amit a Vörösvári SzTK-ban kaptam, időpont, orvos neve.

"Hol az eredeti beutaló?"

"Hogy hívják azt, aki ezt adta megának?"

"Nincs benne a gépben."

"Várjon, telefonálok" (at least you made an effort)

"Így nem engedhetem be, csak fizetősen" (mennyi lenne?)

"Fzetős lenne, nem tudom mennyi, de nagyon drága"

Közben a szomszéd ablaknál 70 körüli néni

"Szeretnék bejutni a reumatológiára"

"Most nem megy, talán februárban?"

"De nekem most fáj a térdem!"

"Talán december 21-re be tudom szorítani."

"Jaj, az is jó lesz!" (70 év körüli nénike, aki egész életében fizette e TB-t meg az adót, elsántikál)

Vissza hozzám

"Ja és most látom, hogy van be nem fizetett TB tartozása, fizesse be és kérjen új időpontot"

Most tényleg utolértük Amerikát bazmeg.

Szóval kinyitottam a jégert, amit szülinapomra vettem, és vadasmarhát fogok csinálni, ha lesz türelmem, akkor zsemlegombóccal, de valószínűbb, hogy spagettivel. Az 51. szülinapomra átjön az öcsém meg a fiam, esznek belőle, viszkizünk/borozunk és valami finomított verzióját elmondom ennek a sztorinak. Öcsém fog poénkodni azon, hogy már 10 évem sincs hátra az életmódom miatt, én meg röhögök, persze, igazad van, a fiamat meg megnyugtatom, hogy csak viccelünk, jó sokáig fogok még élni.

Úgyis én/mi vagyunk a hibásak, az elbaszott generáció, akiket egy hazugságba szültek és neveltek, hogy egy másik hazugságban legyünk felnőttek, a következő generáció már lehet klímaszorongásos, ADHD-s, genderfluid és meg nem értett.

A boomerek lassan kihalnak, nekik már csak a lesajnálás jár, de az én x-generációm most az aktuális bűnbak, mi?

Karamellizált barnacukor, lime, dijoni mustár, basszameg, hogy friss babérlevelet nem lehet kapni Budapesten.

Tényleg kéne rendes zsemlegombócot csinálni.

#lájf #énblog #eltiron főz

17 notes · View notes

tamasanev · 1 year

Note

Mi újság? Hogy vagy? Hogy telnek manapság a napjaid? Egy regi olvasod :) legyen nagyon szép napod!

Kedves régi olvasóm! Mindig meglepődve látom az itt-ott kibúvó üzeneteket, mert nehezen hiszem el, hogy ekkora kihagyás után még mindig vannak olyan emberek, akik tudni szeretnék, hogy jól vagyok-e, hogy dob-e még öröm-hálókat rám az élet, vagy zár-e még be sötét szobákba. Néha újra el-el gondolkodom az íráson, majd nem sokra rá leseprem vállaimról a gondolatot, mert nem tudom, érdemes-e. Jól tudom, a magam javára biztosan, mert könnyebben átlátok a ködön és jobban odafigyelek magamra, hogy mit miért teszek, hogyan, vagy hogy talán lehetne másképpen is. Másrészt viszont vajon megéri ezt megosztani másokkal? Segít-e valakin, elgondolkodtatóak a gondolataim? Talán azonosulni is lehetne? Ha csak egyszerű kíváncsiság van az olvasó részéről, az számomra nem eléggé tápláló, mert akkor írhatnék csak magamnak egy füzetbe. Régebben sokat aggódtam a jövőn, a múlton, a jelenen, az életen általában, s aki 5-6 évvel ezelőtt már olvasott, az biztosan emlékszik. Pokol volt. Persze történt sok jó dolog is velem/velünk, mikor hogy voltam éppen, egyedül vagy más karjaiban, de volt mindig ez a szűnni nem akaró szomorúság, amit vájtam, vájtam volna le magamról, de sajnos nem tudtam. És itt vagyok most évekkel később, sokkal biztosabb lábakon, és ami a legeslegfontosabb, megszilárdultak a jó dolgok bennem, körülöttem. Időnként azért vállon koppint a félsz és felcsendül az örök-nóta, hogy mindez bármikor eltűnhet, pont úgy, mint amikor játékból felemelem a tenger aljáról a homokot és az kifut az ujjaim között. Jelenleg Thaiföldön vagyunk, Bogdan születésnapját ünnepeljük. Szeretjük nagyon, van valami megfoghatatlan varázslat itt, amit az ember hazavisz magával és még sokáig emészt. Régóta visszakívánkoztam, és most olyan nagyon jó, hogy ketten élhetjük át ezt a pár hetet. Aztán április elejétől egy újabb mérföldkő érkezik, mivel hozzá költözöm. Úgy hisszük, beérett a gyümölcs, szeretünk együtt lenni. Nincs amiért fenntartani két helyet, és így több pénz marad a zsebünkben is. A hónap közepén Velencébe utazunk három napra, ezt kaptam tőle ajándékba karácsonyra. Mi a jelenre és az élményekre támaszkodunk. Mindig is szerettem utazni, bármennyire is unalmasan hangzik, mert mindenki ezt mondja, de tényleg ez az egyik legjobb dolog a világon, mert a megszerzett emlékeket senki sem veheti el tőlünk. Ezek formálnak, tanítanak és tesznek jobbá minket. Most jut eszembe, hogy januárban voltam Budapesten, de nagyon rövid utazás volt fogászati jeleggel, mert VÉGRE elkezdtük az átalakulást. Csongival újra beszélünk és magunk mögött hagytuk a rosszat. Nagyon megváltozott, érdekes volt leülni a kávézóban és elbeszélgetni. Ő ragaszkodott, hogy csináljuk meg a fogaimat, mert bár nem mondta, de szerintem úgy érzi, hogy adósom, és tartozik ezzel. Utalt rá, csak nem ennyire nyersen. Én nem bánom, nem gondolom etikátlannak vagy úgy, hogy nem érdemelném meg. Ismerősöknek, blogos embereknek nem szóltam, mert egyrészt csak egy napot töltöttem Budapesten, másrészt pedig nehezen tudtam beszélni, három bölcsességfogat műtöttek ki. Ősszel még visszamegyek, akkor csinálunk egy ínyplasztikát, majd várhatóan jövő év elején már túlesek mindenen, akkor ott töltök két hetet. Amit még érdemes kiemelnem, és nagyon friss hír is, hogy újra nagybácsi leszek. Megható, váratlanul ért nagyon. Én fiút érzek, de mindegy, csak legyen egészséges. Munkaviszonylatban is bizakodó vagyok, úgy feslik, hogy jövő hónapban előreléptetnek, bár az ilyen dolgokkal úgy vagyok, hogy hiszem, ha látom. Nem panaszkodom, tudom, hogy szerencsés vagyok és tényleg nagyon hálás vagyok mindenért, a sok jó dologért, ami velem történik, mert nem volt ez mindig így. Legyen hát ez egy jó erős löket annak, aki ezt olvassa és úgy érzi, hogy nehéz átlendülni egyik napról a másikra. Dióhéjban ennyi jut eszembe válaszként a kérdéseidre. :)

21 notes · View notes

xerxesz · 2 years

Text

Habár 2022-ben úgy emberileg, mint környezetvédelmileg, mind mindenféle szempontból ez egy vállalhatatlan döntés, de leszartunk mindent, és mindenkit, és vásároltunk egy ilyet.

Fúj Elon, fúj Tesla, és még fehér is. Broáff. Ittend lehet hányni.

Akit érdekel a sztori, az lapozzon.

Idén év elején, amikor hazajöttünk Budapestről, akkor úgy éreztük, hogy 2 év Corona után kell valami, amivel el tudunk menni kirándulni a kerékpár hatótávján túl is. Elkezdtünk mindenféle elektromos megoldásokat nézni. A 2 befutó (3) kis autó az e-UP meg a Peugeot 208 - Opel Corsa páros voltak. Rettenetesen lelkes nem voltam tőlük, de végülis kicsi, autó, jó lesz. Néztünk venni, meg lízingelni is, meg mindent. Mivel az elektromos autók igen gyorsan fejlődnek, a pár éves használtat elég hamar eldobtam. Egyszerűen már egy 4-5 éves autó messze nem tudja azt, mint az újak.

Szóval nézegettünk, gondolkodtunk, ilyenek. Közben az MG beharangozta, hogy lesz neki elektromos kombija, és én persze kombi párti vagyok, de sajnos az autó igen ocsmányra sikerült, és nem is nagyon praktikus. Kombi egy kicsike hátsó ajtóval, ami még nem is szép. Az Alfa meg tudta ugrani, hogy csináltak egy sportkombit, de azért az kicsit más téma, meg az az autó gyönyörű. Namindegy, vissza a tárgyra.

Szóval persze nem vettünk semmit, csak nézelődtünk. Egyszercsak küldött nekem az egyik kolléga egy cikket, hogy miként lehet 6 hónapig az embernek ingyen Teslája. Muhaha, gondoltam én, engem a namíbiai herceg mesés vagyona sem tud lázba hozni, az ilyen hülyeségeket egyből átlépem. Igenám, de itt a német állam mesés vagyona áll a háttérben. Tudniillik, nem elég, hogy Németországban eleve alacsonyabb a Teslák ára, mint tőlünk északra, de ráadásul az állam 5-6000 euróval támogatja az elektromos autó vásárlást, amiért cserében 6 hónapig kell megtartani az autót. Élelmes német vállalkozók rá is repültek erre, leszerződnek a paraszttal, az megveszi az autót, majd hat hónap múlva megy az autó Dániába, a kedves ügyfél pedig visszakapja az autója vételi árát. Aki elég ügyes volt, és időben beszállt, az így tudott pár Teslát venni. Ugyanakkor a shztoriból az is látszik, hogy a német vállalkozó itt csak overhead. Így hát gondolkodóba estünk, majd hamarost döntöttünk is: Idén februárban, 100 EUR befizetésével rendeltünk egy Tesla Model Y Long Range típusú személygépjárművet, csodálatos fehér színben (egyrészt mert szerintem a többi szín is ronda, másrészt így könnyebb eladni esetleg).

Az autót vissza is igazolták júliusra, majd júniusra, majd októberre, majd augusztusra, és így végül tegnap, kicsit több, mint 6 hónap várakozás után át is vehettük.

Ez már “berlini” autó, tehát az új grünheidei gyárban készült, aminek két előnye van: Egyrészt nem kellett áthajóztatni a fél világon, másrészt kicsit olyan, mint a Suzuki Swift volt anno, a mi autónk.

Hogyan tovább? Nemtom. Illetve 6 hónapig most mindenképp lesz egy Teslánk (ha csak valami katasztrófa nem történik). Utána meglátjuk. Ha nagyon megszeretjük, és anyagilag belefér, akkor megmarad (60% esély). Ha úgy érezzük, hogy ez nekünk sok, akkot eladjuk (40%). Addigis élvezzük.

Mert gadget.

35 notes · View notes