"Sokat gondolok Rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban.
(Csitáry-Hock Tamás)
55 notes
·
View notes
Felülmúlhatatlan érzés volt, hogy emberrengeteg volt mindenütt körülöttünk, és nagyon csúnyán összevesztünk, borzasztóan haragudtam, majd rád néztem és megláttam azt a hatalmas fájdalmat a szemedben, azt hogy sírsz, és abban a pillanatban minden haragom elszállt, nem bírtam ki hogy így lássalak csak ölelni akartalak semmi mást. És abban a pillanatban én is elsírtam magam.. Borzasztó rossz érzés volt hogy életemben nem láttalak ennyire össze törve, és önmagában hogy féltél hogy elveszítesz. De közben az hogy minden bent tartott stressz kijött és utána megtudtuk beszélni az közbe nagyon jól esett. Hogy sokkal jobb lett minden. Akármennyi fájdalom volt abban a fél órában, akármennyi ember hallott minket, még az az aranyos idős pár is akik néztek minket és velünk együtt nevettek/sírtak, azt hiszem nem akartam volna hogy máshogy alakuljon akkor ott semmi sem. Erősebbek lettünk, erősebb lett a kapcsolatunk mint eddig bármikor.. és ebbe belegondolni felülmúlhatatlan érzés♡
7 notes
·
View notes
Vérző szívemmel töltöm meg tollam,
Mint az öltéseket, úgy húzom meg soraimat.
Csak tisztán, ne szennyezze semmi se,
Ne legyenek benne csak őszinte érzések.
De minél igazabb, annál drágább a tinta,
És annál kevesebb a szem ami láthatja.
Felmerül a kérdés van-e értelme írni,
Ha az igazságot nem láthatja senki.
Mégis mit tegyen az ember, ha fogy az inspiráció,
A kreatív gondolat és motiváció?
Nyúljon mélyre, olyanhoz mit mondani nem mer,
És csomagolja be úgy, hogy fogyasztható legyen.
Képekbe, tárgyakba szimbólumba rakni,
Mélyen a felszín alá kell az igazat kódolni.
A kulcsot meglelni igazából nem is nagyon lehet,
Dekódolni az fogja, ki ismeri a lelket.
2 notes
·
View notes
17. nap
Az út a szívemhez….
Sajnos ezen a napon tragédia érte egy nagyon kedves barátom akinek motiváltsága kedvessége, barátsága és kitartása felülmúlhatatlan így ezt a napot kihagyom… Sajnos megviselt az érzés és nem akarok írni egy olyan bejegyzést ami ezt befolyásolja
Amúgy már részleteztem ezen dolgokat már korábban leírtam.
Nem vagyok egy túl bonyolult ember… A megfelelő kommunikáció és törődés ami fontos számomra. Az őszinte tiszta érzések érintenek meg! Nem az a legfontosabb hogy érintse meg a lelkem…. Az motivál és enged utat a szívemhez.
0 notes
Szerelmi kalkulációk
Gyerekkorom óta szeretem a matematikát. A számok mindig is könnyen érthetőek voltak számomra. A matek egy olyan nyelv, amelyet könnyen megértek, és amelyben mindig is kitűnő voltam. De amikor a szív számokra vált, és a valószínűségek kerültek terítékre, egy olyan rejtvénnyé vált minden, amit a matematika sosem tanított meg nekem.
Egy csendes délutánon, amikor a városi kávézó ablakából szemléltem az embereket, egy különös ötlet született bennem. Mi lenne, ha megpróbálnám kiszámolni, hogy milyen valószínűséggel illeszkednénk össze? Az egyik oldalon az én számaim, a racionális és hideg matematika, a másik oldalon pedig a te számaid, a váratlan és szeszélyes emberi szív.
Úgy kezdtem el számolni, mint ahogy mindig tettem, de most valami furcsa történt. A valószínűségi egyenletek között elvesztem a saját érzéseimben. Nem számolhattam meg a pillanatokat, a nevetéseinket vagy azt a különös kémiai reakciót, amit akkor éreztem, amikor először találkoztunk.
A számok nem akartak egyetérteni a szívemmel. A valószínűségi térkép egyszerűen nem volt elég tág ahhoz, hogy elférjen az érzéseim mellett. Mégis próbálkoztam, számokba zártam az összes kis részletet, és megpróbáltam a kiszámíthatóság birodalmába terelni az érzelmeimet.
De akkor jött a nagy hiba. Még a matek világában is, ahol minden precízen kiszámolható, az érzések hűvös foltokban szivárogtak be. És amikor rájöttem, hogy a valószínűségi számításaim mindössze nullához közeledtek, megértettem, hogy a szív nem enged számokkal játszani.
A matek mindent megmagyaráz, kivéve a szív szeszélyeit. És bár a valószínűségi számításaim elárultak, én mégis tanultam valamit abból az egyetlen hibás egyenletből: a szív szabályai néha számokon kívül rejlenek, és a szerelmet nem lehet kalkulálni, csak érezni.
És most, ahogy a számaim szüntelenül kavarognak a szívemet átszövő monoton ritmusban, hirtelen rádöbbenek: Talán ezek a kalkulációk mindössze hűek voltak a valósághoz, és azok a számok, amiket próbáltam érezni, valójában sosem léteztek a másik oldalon.
Az őszinte szerelem sosem érkezett meg, mert a másik felet a számok és érzelmek távoli birodalmában én sem találtam meg. A valószínűségek hiánya, ahol én még láttam esélyt, ott ő talán sosem érzett semmit. Az én szerelmi egyenletem kiszámíthatatlan változóiból hiányzott a legfontosabb: a kölcsönös érzés, a válasz, amit én hiába vártam.
A matek világában való kiválóságom sosem segített abban, hogy a szívünk közötti távolságot áthidaljuk. Talán ő sosem ismerte fel azokat a számokat, melyek a szívembe vésetve, hiába vártak a megfejtésre. És így, a szerelmi egyenlet valószínűségének számait végigkövetve, fájdalmasan tanultam meg, hogy ahol én szerelemre gondoltam, ott talán csak egy hűvös kalkuláció zajlott.
De a számok és az érzelmek sosem fejezik be a leckéjüket. És bár Veled a számink sosem találkoztak, a szív még mindig nyitva áll a következő kihívás előtt, ahol a valószínűségek és az érzelmek újra megpróbálják egymást megtalálni egy kiszámíthatatlan matematikai egyenletben. Talán a következő szerelmi kísérletben megtalálom azt a különleges valakit, akivel a szív és a számok egyaránt egyesülnek a boldogság zenéjében.
1 note
·
View note
“Elárulok valamit. Átverem az embereket. Senkivel sem vagyok teljesen őszinte és soha sem voltam. Adom a kedves törődő embert holott nem igazán vagyok az. AZ igazi énem sorba taszítana el mindenkit. Ő túl önző, agresszív, fájdalommal teli, és bosszú szomjas. Ezért kitaláltam és megterveztem az ellentétemet. Aki lehetnék, de csak eljátszom. De ez már olyan régen történt, hogy összekeveredtek bennem az érzések. A saját játékom áldozatává váltam.”
0 notes