Mivel az előző nap nem jött össze Chichen (szerencsére! :)), így másnap reggel ismét megpróbáltam. Reggel kicsivel 8 előtt már a collectivo állomáson ücsörögtem. Terveim szerint délre vissza is értem volna, hogy aztán továbbmenjek Tulum felé (ahogy azt újdonsült pajtásaim is tették), de ma sem volt szerencsém, kb 9:15 körül, amikor még mindig nem volt várható az elindulásunk, mert még nem jött össze a kritikus tömeg, úgy döntöttem, hogy némileg át kell szervezni a dolgokat, mert ki kell költöznöm a szállásról. Kicsit eltaktikáztam a dolgot, mert amíg én visszabattyogtam a szállásra kipakolni, addig a collectivo, amire közel 90 percet vártam, hogy elinduljon, végül tényleg elindult, így mire visszaértem, ismét majdnem egy órát vártam, hogy végre meginduljunk Chichen Itza felé a következő kisbusszal. Szóval nem sikerült korán érkezni, így nem tudtam magányomban élvezni a leghíresebb maja romokat, na meg persze a legnagyobb melegben kellett körbejárni, de ezt cseppet sem bántam, mégiscsak a télből menekültem el a nyárba, és amúgy is ildomos volt már valami enyhébb leégést produkálni.
Covid-proof collectivo megoldások
A borsos belépő kicsengetése után (550 peso vs 80-120 peso, amiket eddig fizettem belépőkre) egy bazársoron vezetett az út a leghíresebb maja romok felé, itt huncut voltam, és maszk nélkül lófráltam, amiért nem is rótt meg senki, ráadásul begyűjtöttem pár egosimogató megjegyzést az árusoktól is, akik egyébként abszolút nem nyomultak agresszívan, csak ajánlgatták a közepesen gagyinak kinéző szuvenírjeiket, pedig több helyről is hallottam rájuk panaszt - pedig messze elmaradt ez pl. a marrakeshi árusok agresszivitásától.
Az első dolog, amit a látogató meglát Chichen Itza romokhoz közeledve az az ún. "Kastély", a főépület, ami minden képeslapon, mágnesen, és mexikói wikipedia cikkben szerepel - egyébként tényleg impozáns, már már túl tökéletes is, fel is merül a gyanú, hogy túl jól is néz ki a korához képest.
Szóval lehet kezdeni egyből a nagy számmal, aztán haladni a kisebbek felé. Ahogy körbejártam a parkot, az az érzésem támadt, hogy a nagy többség megreked az elején, és csak 2-3 épületet néz meg, mert azokon a részeken, amikhez 5 percnél tovább kellett sétálni, már csak elvétve lehetett belefutni emberekbe.
Chichen nem tisztán maja, hanem maja-tolték birodalomból hátramaradt romváros. A toltékokról annyit érdemes mindenképp tudni, hogy ők voltak azok, akiknek mániájuk volt az emberáldozás. "Az istenek a toltékok képzeletében vérszomjas zsarnokok voltak – hitük szerint a Napot állandóan emberi vérrel kellett táplálni, hogy a halál föld alatti házából hajnalonként fölemelkedjen. " - wikipedia.
A maja hitkörben a tavaszi és őszi napéjegyenlőségnek hatalmas szerepe van (equinox), ilyenkor a nap úgy világítja meg a piramist, hogy egy kígyó alakzata jelenik meg a lépcsőkön. Mindegyik pre-hispán hitben a tollas kígyóisten nagy tiszteletnek örvendett, ezért a kígyó állandó díszítőelem volt mindenhol. Idén a tavaszi napéjegyenlőség március 20-ra esett, de a pandémia végett idén nem lehetett bejutni ezen a dátumon és az azt követő napokon, pedig ez a helyiek körében is nagy esemény.
Egyébként meglepően sok utazótól hallottam, hogy ők ugyan nem nézik meg a Chichen Itzát, mert túl mainstream, és amúgy is drága. Velük nem tudok azonosulni, mert tényleg vannak maja romok, amik vagy magasabbak, vagy vadregényesebbek, vagy éppen most is engedik, hogy felmásszunk rájuk (pandémia miatt sok a korlátozás), és persze jóval olcsóbbak is, attól függetlenül ez mégiscsak a modern kori csodák egyike, és ha már az ember veszi a fáradtságot, és óceánt átszelve ideutazik Mexikóba, akkor kissé érthetetlen, ha csak dacból nem néz meg valamit, ami egyébként tényleg nagy szám - olyan, mint Rómába elmenni és nem megnézni a Colosseumot (kívülről sem!), csak mert túl mainstream.
Bár nekem romokban továbbra is Angkor vezet, és valószínűleg ez így is fog maradni, a Chichen Itzát igenis érdemes megnézni (főleg most, amikor limitált kapacitással működik).
Azért a romok látogatását sem érdemes túlzásba vinni, mert egy idő után az ingerküszöb annyira megnőhet, hogy hajlamosak lehetünk olyan nagy számokat - mint a Chichen Itza vagy a Teotihuacan - alulértékelni.
Egyébként a térségben Uxmal, Ek balam és Coba népszerű célpontok, de az időlimit (és a telítődéstől való félelem) végett én ezeket kihagytam az egyébként is szupersűrű programomból, de sokan dicsérték őket.
Visszaérkezéskor vettem a következő Tulumba tartó buszra jegyet, amihez végül futnom kellett, hogy elérjem, mert még a hátizsákomat össze kellett szednem - aztán a busz végül "csak" két órát késett a menetrendhez képest, így aznap este 9 óra után szálltam le a buszról Tulumban.
Egyszer egy hűs őszi estén
A kertben vártalak
Elbújtam, és nem kerestél
A kedvenc fánk alatt
És csak vártam
És Te soha nem jöttél
És hogyha éjjelente fáztam
Más takart be
Hogyha nagyon fújt a szél
És Te azt mondtad
Az élet megy tovább
Ameddig kék az ég
És zöldek még a fák
Amíg az óra jár a hét határban
Mindig várnak új és új csodák
Aztán azt mondtad
Hogy találok majd mást
Akivel sokkal jobban
Megértjük egymást
Sokkal jobbat
Szebbet, rendesebbet
Ám ne tőled várjak folytatást
Az élet megy tovább
Rám néztél
És megszülettem
Azóta álmodok
Minden este képzeletben
Most is melletted vagyok
De te nem mondtad a végén
Majd a tévén nézhetem
Mi van veled
S majd a hírekből
S a tényekből tudom meg
Hogy most milyen jó neked
Emlékszem, azt mondtad
Az élet megy tovább
Ameddig kék az ég
És zöldek még a fák
Amíg az óra jár a hét határban
Mindig várnak új és új csodák
S majd a Temze parton
Bérelünk szobát
S átbeszéljük ott
Az egész éjszakát
És az erkélyről
A csillagok majd
Úgy figyelnek ránk
Mint én Terád
Egyszer egy hűs őszi estén
A kertben vártalak
Elbújtam, és nem kerestél
A kedvenc fánk alatt
És csak vártam
És Te soha nem jöttél
És hogyha éjjelente fáztam
Más takart be
Hogyha nagyon fújt a szél
És Te azt mondtad
Az élet megy tovább
Ameddig kék az ég
És zöldek még a fák
Amíg az óra jár a hét határban
Mindig várnak új és új csodák
Aztán azt mondtad
Hogy találok majd mást
Akivel sokkal jobban
Megértjük egymást
Sokkal jobbat
Szebbet, rendesebbet
Ám ne tőled várjak folytatást
Az élet megy tovább
Amikor azt hinnéd, hogy sikeresen magad mögött hagytál egy problémát, megerősödve, helyreállva lezártál egy hosszú, nehéz időszakot, akkor üt be hogy mégse. Azt gondoltad nincsen annál lejjebb,hiszen botrányosan szét csúsztál akkor. Nem, ugyanott nem törhetsz meg ismét. Elvileg egy villám sem csap kétszer ugyanoda. De vannak ám csodák ebben a gyönyörű világban. Gondolná az ember, hogy simán csak szarul alszik, a szorongás is kitart az átlagos mértéken belül, depresszió változatlan, nincs semmi probléma. Na és akkor, egy szép őszi napon, mikor a fák lehulló sárgás levelei takarják a földet, bumm, nesze neked, pánikroham a semmiből, csak hogy örülj. Azta, hazaértél? Stresszelsz azon hogy vissza esel? Ugyan, itt van mégegy, csak hogy biztos lehess magadban. Boldog hétfőt gyerekek 🤗🤭🗡️🗡️🗡️
Rám néztél
És megszülettem
Azóta álmodok
Minden este képzeletben
Most is melletted vagyok
De te nem mondtad a végén
Majd a tévén nézhetem
Mi van veled
S majd a hírekből
S a tényekből tudom meg
Hogy most milyen jó neked
Emlékszem, azt mondtad
Az élet megy tovább
Ameddig kék az ég
És zöldek még a fák
Amíg az óra jár a hét határban
Mindig várnak új és új csodák
S majd a Temze parton
Bérelünk szobát
S átbeszéljük ott
Az egész éjszakát
És az erkélyről
A csillagok majd
Úgy figyelnek ránk
Mint én Terád
Egyszer egy hűs őszi estén
A kertben vártalak
Elbújtam, és nem kerestél
A kedvenc fánk alatt
És csak vártam
És Te soha nem jöttél
És hogyha éjjelente fáztam
Más takart be
Hogyha nagyon fújt a szél...