#Ő és én

[gondosgondatlansag]

Az igazi

Egyszerűen csak tudni fogod, hogy ő a másik feled. Hogy őt kereste a lelked ebben a szenvedéssel teli világban. Nála megnyugvásra talált, és ezt veled is tudatni fogja. Ez az az ismeretlen érzés amikor megkérdezik miért szerettél belé. A válasz nem tudom. Ezt a lelkem és az ő lelke tudja igazán.

#elfogad #magyar tumblr #magyar #gondolatok #hiány #hiányzik #lélek #ő és én #csak őt akarom #együtt #valódi szerelem #szerelem #szeretlek #igazi #Ő #csoda

[eszmeletlenul-szeretlek]

- Rupi Kaur

#rupi kuar #vágyom rád #vágyakozás #vágy #vágyódás #szeretlek #szerelem #viszonzatlan szerelem #viszonzatlanság #téged akarlak #akarlak #szakítás #szerelmes #szerelmi bánat #szerelmi élet #első szerelem #te #ő és én #mi

[famoussoulroadbandit]

#szerelem #kapcsolat #ő és én #mindenis #mi #együtt #boldogság

[megyektovabb]

...mert az álmok néha valóra válnak.

Pontosan 1 évvel ezelőtt az életem akkora fordulatot vett, hogy talán még most sem fogtam fel, hogy hogyan jutottam onnan idáig, ahol most vagyok.

1 éve azt hittem, vége mindennek. Nem tudtam, hogyan fogom az életem tovább folytatni. Egyik pillanatról a másikra a semmivé lett az, ami addig része volt a mindennapjaimnak. Csak a fájdalom és egy hatalmas űr maradt bennem. És kérdések, amikre hiába kerestem a választ. Fogalmam sem volt, mi lesz azután...

De aztán néhány hét után felálltam és továbbléptem. 

Belépett az életembe egy olyan ember, aki miatt megtanultam újra hinni és bízni. És szeretni. Vagy inkább úgy mondanám, hogy ő az, aki megtanított újra hinni, bízni és szeretni.

Azon az augusztus 1-jén kezdődött minden. Csak néhány pillanat volt, amikor egymásra néztünk. De életemben nem éreztem még olyat, mint akkor.

Azon a napon kezdődött. Nem volt egyszerű, többször is fel akartam adni, nem hittem abban, hogy most nekem is sikerülhet. Szépen lassan, bizonytalanul haladtunk előre és végül életem legeslegszebb karácsonyi ajándéka ő lett.

Mellette csak még jobban megbizonyosodtam arról, hogy nincsenek véletlenek és a sorsnak még fontosabb szerepe lett számomra.

#élet #sors #szerelem #nincsenek véletlenek #ő és én #szivárvány

[nemtalalom]

Szeretem azt a pillangót a hasamban, ami miattad van.

#Szerelem #Szeretem #Ő és én #🦋

[erosnekszulettem]

Kevés dolog van amire büszke vagyok

Kevés ember van akit tisztelek és felnézek rá...

Kevesen vannak akiket szeretek akik fontosak nekem igazából teljesen őszintén csak rólad szól mindez...

Mert senki másra nem vagyok olyan büszke mint rád senki mást nem tudnék úgy "szeretni" mint téged senki sincs olyan fontos mint te és téged szeretlek a legjobban ezen a világon... megmentettél engem nem mástól nem a világtól önmagamtól és kiszabadítottál a saját magamnak állított börtönből....

Kérlek ne engedj el soha... ne küldj vissza abba a börtönbe... mert én valóban nagyon nagyon szeretlek téged...

#magyar tumblisok #magyar tumblr #szeretlek #szív #szeretem #szerelem #csak ő kell #csak mi ketten #csak őt akarom #csak veled #együtt #veled akarok lenni #veled a legjobb #veled minden jo #te és én #csak te

[bredforloyalty]

"mi a véleményed a kettejük között lévő világokat átszelő kapocsról" na végre valaki a fontos kérdéseket kérdezi

#hxshvy #[színészekről akiket sokszor szinkronizálhatott] ''van egy olyan srác akit úgy hívnak hogy thomas mann'' BRO TUDOM én mindent tudok.. #az én earl és a csaj aki meg fog halni az egyik kedvenc filmem #volt. ig. pár éve. én is úgy utáltam magam‚ nyilván átéreztem #anyway az én és earlben nem ő a hangja hanem timon barna #akiről most csak uhhh chowder just eszembe 😭 és rico a hannah montanából amit soha nem is néztem csak rám lett erőszakolva #kata.txt #rnm

[drakvuf]

Első tinder matchem

A 10/10-es nyitószövegemre (igen, nőkkel is elolvastattam mielőtt ezt kijelentettem) küldött két emojit és ennyi.

Ma se találtam meg az igazit.

#tinder #szerelem #nem értékeli a dolgot úgy néz ki #persze nem mintha sokat vártam volna ettől #azért legalább egy szar beszélgetés lehetett volna #ahol kibukik hogy konzi és elbúcsúzunk egymástól #ő nem értené a dolgot és köcsög libsinek hívna #én nem mondanék semmit csak szomorú lennék

[kinlodok]

Ezeket találja nálam jobbnak.

#értéktelen #fájdalom #szakítás #megcsalás #ő csak a nőket szereti #engem is nőnek nézett #sosem leszek elég jó #elhagyás #kórház #ribancok akiket meg akar dugni #és egy nőről beszélünk #ezért nem nézem soha a követéseit #mert sosem én kellettem neki #sosem szeretett engem #ez van

[zoeeozzoeeoz]

A szomszédomban lakik két idős nő. A fiatalabbik 65 éves, az idősebbik az Ő Anyukája, aki 85 éves. Az idősebbik néni már nagyon rég óta nem járkál ki a házból sem, a lánya szokta a teraszra kiültetni néha, mikor jó idő van. A fiatalabbik, a múlt héten rosszul lett, pont akkor értem haza, mikor elvitte a mentő. Két napig semmi mozgást nem tapasztaltam tőlük, de aztán megláttam az idősebbik nénit leselkedni a függöny mögül. Átcsengettem hozzá. Nagyon lassan nyitott ajtót, nem is engedtem hogy lejöjjön a lépcsőn nekem kaput nyitni, inkább vissza mentem, és kerítésen keresztül kérdezgettem. Kiderült, hogy a lánya enyhe szélütést kapott, saját maga hívta ki a mentőket, nem tudja mi van vele, mikor jön haza stb. Nem tudom a telefonszámát, a néni azt sem tudta melyik kórházba vitték. Kiderült azóta nem evett, nem ivott Ő sem. Megkértem, dobja át a kulcsokat, hogy át tudjak menni hozzá. Átmentem. Találtam a hűtőben neki zöldséglevest, megmelegítettem neki, megette. Megnéztem a hűtőjét, szendvicsnek valók voltak neki, kidobáltam amik lejártak, és vittem át neki friss kenyeret is. Van egy kutyájuk is, kértem, hogy engedje ki őt a kertbe, el lesz majd ott, ne legyen láb alatt, és majd etetem kerítésen keresztül, amíg haza jön a lánya. Eltelt 2 nap, ismét semmi mozgás. Csengetek, semmi. A kulcsokkal bemegyek, néni ül az ágya szélén, valamit motyog. Feleszmél hogy bent vagyok, megörül nekem, kiderült azóta nem evett, hogy én 2 napja átvoltam. Csináltam neki szendvicset, majd segítettem neki fürdeni, rendbe tenni magát, meg közben kérdezgettem, hogy hol van a telefonja. Gondoltam azon csak megtalálom a lánya telefonszámát, és valahogy előkerítem. Meg is mutatta hol van, szerencsére nem volt lezárva,sem lemerülve, viszont volt kismillió nem fogadott hívása. Tudtam hogy hívják a lányát, és tőle is volt sok nem fogadott, uh felhívtam. Szegény lánya annyira megörült a hívásnak, hogy sírva fakadt, aztán aggódni kezdett hogy én szóltam bele, elmondtam neki mi a helyzet anyukájával, mondta hogy pont ezért aggódott, mert tudja hogy csak akkor eszik ha adnak neki, meg tjdkpn semmit nem tud egyedül megcsinálni. Ekkor mondta nekem hogy Ő meg enyhe szélütést kapott, de hogy elvileg pár nap múlva haza jöhet. Megadtam neki az én számomat, azon elér, én is őt most már. Szóval onnantól , mostanáig minden reggel munka előtt átmentem a nénihez, megreggelizttettem, rendbe tettem, bekapcsoltam neki a tévét, tettem be neki a hűtőbe ebédet, amit sajna soha nem evett meg, hanem este vacsira én melegítettem meg neki, megfürdettem, lefektettem. A gyógyszereit és adagolását megtaláltam az egyik szoba asztalon, arra rákérdeztem a lányánál, hogy valóban az, és hogy adhatom neki. Ma reggel jött haza a lánya, pont mikor jöttem el a nénitől. Nagy volt az öröm köztük, sírva köszönte meg, hogy segítettem anyukájának. Mondtam neki hogy kajára ne legyen gondja még, főztem friss húslevest, meg a néni tökfőzeléket kért, uh az is van a hűtőben, jut mindkettejüknek. Potyogtak a könnyei. Mondtam vásárolni se menjen, írja össze mi kell, és meghozom este neki, csak küldje majd át a listát telón. Mikor mondtam h ne zokogjon, mert felmegy a vérnyomása, azt mehet vissza a kórházba, akkor abba hagyta, megölelgettük egymást, elköszöntem, este jövök. Egész jó állapotban volt a fiatalabbik néni, uh szerintem ezután már csak majd a bevásárlásban kell nekik segíteni, de ez csak tipp részemről. Szokott netezni/rendelni/stb, uh lehet abban sem kell. Majd kiderül. Szól segítek. Ha nem szól, rákérdezek. Majd este beszélgetek vele, hogy rendezzünk valami szociális ide járó segítő ápolót nekik. Bár régebben mondta nekem a fiatalabbik néni, hogy ha úgy hozza, beköltözik a közeli idősek otthonába, de amíg él az anyukája nem fog. Majd ha egyedül marad. Na majd este szóba hozom ezt a témát is neki.

#napi én off

[egyszer-volt-hol-nem-volt]

Ha megtanulnék látni egyszer

Két szemeddel élesen

Rájönnék miért vagyok magam

Megszeretni képtelen

Honnan tudnám

Hogy milyen szélnek ereszteni

Aztán nem utánad eredni?

Honnan tudnám?

Honnan tudnám

Hogy milyen nélküled nevetni?

Hogy hogyan kellene szeretni?

Honnan tudnám?

🫶🏼❤️⛓

#dalszöveg #örök szerelem #örökké szeretni foglak #szeretlek #élet #te és én #te vagy a mindenem #mindennél jobban #mindig csak ő #locke and key #love #forever love #hiányzol #magány #emlekek #egyedül

[gondosgondatlansag]

Köszönöm, hogy szereted minden verziómat

#magyar tumblr #magyar #gondolatok #csak őt akarom #köszönöm #ő #szeretlek #ő és én #párkapcsolat #gondoskodás #szeretni

[eszmeletlenul-szeretlek]

- Rupi Kaur

#rupi kuar #vágyom rád #vágyakozás #vágy #vágyódás #szeretlek #szerelem #viszonzatlan szerelem #viszonzatlanság #téged akarlak #akarlak #szakítás #szerelmes #szerelmi bánat #szerelmi élet #első szerelem #te #ő és én #mi

[udv-wilson]

Ferike

-- így hívja néni a nemrég meghalt férjét, az egykori egyetemi tanárt, valahol egy I. kerületi örökpanorámás társasház harmadik emeletén.

A negyediken van a munkahely, ahol dolgozom, alattunk a budai polgárság krémje, ahol 8-tól 5-ig ezen polgárság része lehetek munkaidőben.

A néni törékeny, alacsony, izléséses szőkére festett hajjal, papírvékony, de éppencsak ráncos bőrrel. Nyolcvan éves, egykori történelemtanárnő. Minden ízében kellemes, idős nő.

Először csak köszöntünk egymásnak, aztán amikor reggelente szinte egyidőben érkezünk a gondozónőjével, aki a bevásárlását intézi, sokszor összefutottunk, és ezek a találkozások egyre szélesebb mosolyt szültek az arcunkra.

A köszönésekből hogy-tetszik-lenni? vált, majd jaj-de-örülök-hogy látom! lett.

Kapcsolatunk fordulópontja talán akkor jött el, amikor egy óriási pálmát kellett a terasza egyik részéről a másikra elvinni. Akkor egy kollégámmal segítettem. A kollégám lelépett, én ott maradtam, mert nem nézhettem, hogy a kiszóródott virágföld a patyolattiszta lakásban maradjon, és összesöpörtem.

A néni azóta szinte minden héten jár föl hozzánk, hol egy csavart kell meghúzni nála, hol a hűtő magasan levő konnektorját kell kihúzni a leolvasztáshoz.

A héten kétszer is volt fönt a néni az irodában, ilyenkor mindig nagyon szabadkozik, hogy már megint zavar, de hát, ugye, egyedül él, Ferike, az egykori egyetemi tanár férj, aki ezeket a dolgokat intézte, nincs már -- mondja kényszeredetten, de nem panaszként, csak magyarázatként.

Az első esetben nem működött a vonalas telefon.

Amikor beérkezem a lakásba, mindig megfutjuk a köreinket a cipővel és azzal, hogy megkérdem, bemehetek-e, illetve elmaradhatatlan a helykínálás is. A cipő mindig marad, és mindig bemehetek a lakás különféle helyeire és helyet sem foglalok.

A telefon süket volt. Tárcsahang (mondhatni, nyomógombhang) volt, de vonal nem volt, így kerítettünk gyorsan egy másik telefont, de az is hasonló hibát mutatott, tehát vélhetően nem a telefonnal van a baj. Újraindítottam a routert, lett vonal és boldogság is. De hát, ha már ott vagyok - kérdi - nem hívnám-e fel a Vízműveket, mert azért szeretett volna telefonálni, mert a vízóraállást be akarja jelenteni, és hát ezt is Ferike, az egykori egyetemi tanár intézte, de ő már, ugye, nincsen és ő még - mondja a néni - főzni sem tud szégyen ide, szégyen oda, ugyanis mindig Ferike főzött, közben meccset nézett, ő gondoskodott mindenről, csak hát, ugye, már Ferike nincs és el van veszve sok dologban, mondja.

Felhívtam a Vízműveket, kiderült, nem most van diktálási időszak, elmagyaráztam mit, hogyan kell, váltottunk néhány kellemes és udvarias, de egyre inkább mélyebb mondatot, és mentünk a dolgainkra.

A második alkalommal a héten a tévével volt baj: nem volt adás.

Lementem a nénihez, megfutottuk a köreinket, cipő, helykínálás, egyebek.

A néni odahordott minden, a lakásban fellelhető távirányítót. Ezeket szépen kiválogattuk, melyik tartozik ide, melyik nem, nézem a készüléket, bekapcsolom, van adás. Kikapcsolom-bekapcsolom, van adás. Megint, megint és újra. Nyugtázzuk, hogy valószínűleg csak összekeveredett valami valahol, és nem akarom észrevenni, hogy minden jól működött, csak összezavarodott a néni. Telik az idő.

Tudja - mondja az asszony - Ferike intézte ezt, csak ő most már nincs, ő az egyetemen volt tanár -- teszi hozzá. Képzelje - folytatja - a szekrényében most találtunk egy nagy táskát, tele filmekkel, de azok Ferike szobjában vannak, nem is nagyon megyek oda be, de hát az unokák, ha jönnek, ott alszanak, ott néznek tévét, és ha már itt vagyok, megkérhet-e, hogy azt is nézzem meg?

Bemegyünk a kisszobába (Bemehetek? Temészetesen.), ott egy tévé és egy videomagnó. Mutatja a néni, hogy látom-e, hogy mennyi filmet találtak abban a táskában, ami Ferike szekrényében volt, aki az egyetemen volt tanár -- és mutat a polcnyi vhs kazettákra. Nem is tudta, hogy vannak ezek, és az unokák most megnézetik vele mindegyiket, ki fogják kérdezni -- hallgatom a nénit.

Teszek-veszek, dugom össze a kábeleket, kapcsolom a tévét, bejön az M1, helyben vagyunk, van adás.

Kipróbáljuk a videómagnót is? - kérdezte a néni. Hát hogyne, és kicserélem a kábeleket. - Mutassam meg, hogy kell kezelni, vagy tetszik tudni? - Hát, ha nem nagy teher... Mutatom, mondom, többször, és újra és megintcsak. Ezt meg kell nyomni, ezzel állítjuk le, ezzel indítjuk el, satöbb.

Beteszünk egy kiválasztott kazettát, ami ott volt a videó mellett, amit alighanem az egyik ottalvó unoka nézett.

Nyolcvanas évek legvégén- kilencvenes évek legelején vagyunk abban a pár pillanatban. A helyszín egy házasságkötő terem. A névtelen operatőrünk követi a az ifjú párt és a kedves egybegyűlteket.

A néni némán áll mellettem, csak mutogat, az egyik ember ő lehet negyvenévesen, két fejjel magasabban, a másik Ferike, az egyetemi tanár, jovális, szemüveges, középkorú, jó kiállású ember aki az egyetemen tanított, de ő, ugye, már nincs.

A néni megnémult, dől a könnye.

Ömlik, záporozik ebből a kicsi, törékeny, egykori történelemtanárnőből a könny, itt a polgári milliőben valahol az első kerület örökpanorámás, budai hegyekre néző társasház harmadik emeletén.

Gyorsan kikapcsolom a videót, rendezgetem még az elemeket, a néni zokog, rázkódik a sírástól, próbálom egy barátságosan, de nem tolakodóan az együttérzésemet kifejezni azzal, hogy távolról a vállára teszem a kezemet.

Elmegyek, elköszönök.

Zárnám az ajtót kívülről, de a könnytenger között kiszól a néni:

arra kérem, nagyon szeresse a feleségét!

Az ajtó becsukódik, magára maradt a néni Ferikével, az emlékekel és ezzel a feloldhatatlan, megérthetetlen idő múlásával.

[csacskamacskamocska]

Van egy nagy üvegem

egy kávésüveg, tele tízforintosokkal. Anyukám gyűjtötte vagyis dobálta bele az aprót a pénztárcájából, hogy ne húzza a táskáját. Meg, nem az a fillérekért kotorászós fajta volt, inkább az, aki kicsapja az ezreseket. Rátarti, kicsit teátrális. Mindegy milyen volt, már teljesen mindegy. Most csak egy 45 kilós demens nénike, aki mindent udvariasan megköszön. Ez maradt meg végül, ez a jólneveltség. Bár nem tudom hol szedte fel, nem odahaza. A nagyszüleim nem voltak jólneveltek vagy különösebben udvariasak. De anyámat neveltették, gimnáziumba járt, főiskolára is akart menni. Nem lehet tudni hogyan lett volna jobb, mert amit akart megcsinált így is. Tőle örököltem. Már nincs gond vele. Alig beszél, azt is valahogy gyermekien. És már nem is tör össze amikor meglátogatom. Könnyebb is így, gyakrabban is megyek. Örül nekem. Azt hiszem, azt gondolja vagy úgy érzi, hogy az anyukája vagyok. Megetetem, rendberakom a körmét, a haját, mesét olvasok neki. Közben utolsó morzsáig megeszi amit viszek, aztán visszagömbölyödik az ágyába. Elégedett. Szóval van nekem ez az üveg tízforintos. Ebből szoktam a munkahelyemen kávét meg csokit venni éjjel az automatából. És, ki lehet engem nevetni, minden alkalommal megköszönöm az anyukámnak. Mintha direkt nekem gyűjtötte volna, mintha a kávét vagy csokit éppen ő adná nekem. Megköszönöm, és hálával gondolok rá. A napokban rájöttem, hogy el fog fogyni, már csak negyedig van pénzzel az üveg. Nagyon megijedtem. Ha elfogy, többet nem kapok tőle semmit. Akkor elvesztem azt a gondolatot, hogy az anyámtól kapok valamit. Másoknak, akiknek él az anyukája, jut egy ölelés, egy simogatás, egy ebéd, egy telefonhívás. Nekem sok éve semmi. Ott álltam a kávéautomata előtt, és tudtam, hogy hülye vagyok, hogy minden szenvedés forrása a saját fejemben van, hogy képzelgés, felesleges érzelgősség, az egész játékot én találtam ki. Az eszemmel tudtam, de mégsem tudtam elengedni az érzést, hogy amíg van pénz az üvegben, addig anyu, az aki még megismert, még gondolt rám, velem van. Azóta nem az üvegből veszem ki a pénzt a kávéra, hanem a saját tárcámból. Aztán majd néha, ha nagyon szükségét érzem, majd veszek az üvegből. Amikor igazán mélyen rám tör a magány. Amikor félek annyira egyedül érezni magam, hogy még az a csoki vagy kávé se jusson, amit megköszönhetek valakinek.

#tízforintosok az üvegben #anya #hála

[meg-megbanom-ezt]

Kis szakmai szőrszálhasogatás rovatunk bemutatja: a vaníliát

Láttam egy tusfürdőt, aminek a címkéje szerint orchidea- ÉS vaníliaillata van. Na most...

A vanília IS orchidea! Szóval ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy "láttam madarakat és gólyát" - végül is talán nem helytelen, "csak" értelemzavaró.

Az orchideafélék - vagyis magyarul (az ellenség megtévesztésére) a kosborfélék - családjába (Orchidaceae) tartozik a vanília nemzetség (Vanilla), itt az egyes fajokat magyarul már nem különböztetik meg (amennyire ez a Wikiről lejön), elsősorban a Vanilla planifolia nevű fajt használják fel fűszertermesztésre. Ez a faj Mexikóban őshonos és egyetlen, szintén ott őshonos méhfaj képes csak beporozni - úgyhogy amíg Edmond Albius ki nem dolgozta a mesterséges megtermékenyítés módszerét, csak az őshazájából tudták exportálni és hát ezért volt kheczi drága az igazi fűszervanília. Na jó, valójában ma is kheczi drága, mert hiába tudják már máshol is termeszteni, a kézi megtermékenyítés továbbra is fáradságos munka. Vannak nagyon jó leírások, hogyan is csinálni, sőt természetesen videók is, ide be is vágok egyet:

Persze ez gyakorlatilag önbeporz(at)ás - az a kis bigyó, amit itt csak flapnek neveznek (de a fenti linkekben a rendes nevén), amit hátra kell hajtani, hogy lenyomhasd a porzót a bibéhez, az a rostellum (magyarul csőr), ami pont az önbeporzást hivatott megakadályozni és egyébként ő maga is egy módosult, meddő bibe. Ez utóbbihoz nincs linkem, de bro, just trust me. Ja, várjál, van (Ctrl+F, meg hát angolul, de na)! ;) De ebből is látszik, hogy a kosborfélék virágának milyen lenyűgözően bonyolult a felépítése (amivel remekül lehet szopatni a BSc-s diákokat, de persze én nem vagyok olyan...). A vanília tokterméséből lesz végül a fűszer.

A vaníliának még egy érdekessége, hogy kúszónövény. Gyűjtöttem is pár nagyszerű képet az inaturalistról* (kép 1, kép 2 és 3), hogy lássátok vadon, de van még, ahonnan ez jött (csak olyanokat linkeltem direkt, ahol engedélyezték a képmegosztást).

*(egy igen nagyszerű közösségi oldal és adatbázis, ahová bárki feltöltheti a megfigyeléseit állatokról, növényekről, gombákról stb. és szakértők segítenek meghatározni (nem, ez nem fizetett hirdetés, őszintén imádom))

#Youtube #Vanilla planiflora #hétköznapi botanika #inaturalist #mém #phd life