Tumgik
#öngyilkossági kísérlet
mika0606 · 1 year
Text
BPD
A terapeutám mindig azt mondja, hogy meg kell tanulnom megnevezni azt amit érzek, mert akkor könnyebb lesz a dolog. Csak… nem olyan egyszerű, amikor mindent egyszerre tapasztalsz meg. Csapdába estem egy óriás hullámvasúton, ami nem enged le az útról. És a legrosszabb az, hogy még a jegyet sem vettem meg. Mintha zongora lenne a fejemben. Tudom, hogy a legcsodálatosabb dallamokat tudná lejátszani, de ehelyett minden nap bejön valaki és elkezdi húzni az ujját a legmagasabb billentyűtől a legalacsonyabbig, majd oda-vissza. Néha szép dallamokat szeretnék hallani, de legtöbbször csak azt kívánom, hogy a zaj megszűnjön.
Az érzelmek olyanok, mint az eső, gyakran elkapnak. Néha nem vagyok benne biztos, hogy inkább egyszerre érezzem vagy egy légüres térben éljek. A hangulatom egy órán belül többször is ingadozik és a legapróbb dolgok is megváltoztathatják az érzéseimet. Egyik pillanatban boldog lennék, a következőben öngyilkos lennék, aztán dühös, majd pánikrohamot kapnék végül megnyugodnék és minden rendben lenne. Néha végtelen mennyiségű pozitivitásban ébredek fel, hogy egy órán belül értéktelennek érezzem magam. Ez mind abszurd. Nevetek és táncolok egy órával az öngyilkossági kísérlet után. Az érzelmek intenzitása a hangulatváltozások gyorsaságával párosítva túl sok. A szomorúságot öngyilkosságnak, a haragot gyilkosságnak, a szeretet az irányítás elvesztésének, valaki elvesztése haldoklást jelent, a boldogság elviselhetetlen eufória, normálisnak érezni magam pedig semmihez sem hasonlítható. Utálom beismerni, de néha egy élő aknamezővé válok mindenki számára, aki kapcsolatba akar kerülni velem.
Ez egy paradoxon. Egyszerre úgy érzem, túl sok vagyok és nem elég. Sokunknak nárcisztikus vagy hiányzó szülei voltak. Ha bántalmaztak minket azok az emberek, akiknek gondoskodniuk kellett rólunk, hogyan bízhatnánk újra? Meg akarom tanulni, hogyan kell félelem nélkül szeretni, de ehelyett megölöm a kapcsolatokat, mielőtt azok valóban elkezdődnének. Manipuláltam az embereket, és bűntudattal töltöttem el őket csak azért, hogy maradjanak. Az életem tele van ellentmondásokkal. Félek, hogy azok az emberek, akik előtt megnyíltam, megbíztam és szerettem, egyszer csak, minden magyarázat nélkül távoznak. Azt akarom, hogy megértsenek és segítsenek, ugyanakkor úgy gondolom, megérdemlem, hogy egyedül legyek. Azt akarom, hogy maradj, de azt mondom, menned kell. Túlságosan megsérült és elbaszott vagyok ahhoz, hogy rám pazarold az idődet. Meg fogom keresni a közelgő elhagyatottság jeleit, a legapróbb mozdulataidban is, hogy mielőbb távozhassak, mint te. Becsukom neked az ajtót, de óvatosan nyisd ki az ablakot, mert remélem megpróbálsz majd bemászni rajta, csak hogy bebizonyítsd, érdekellek. Ez egy önbeteljesítő prófécia. Annyira rettegek attól, hogy elhagynak, hogy kétféleképpen szabotálom önmagam: vagy szörnyű dolgokat teszek, hogy bebizonyítsam a méltatlanság elméletemet, és arra kényszerítsem az embereket, hogy távozzanak, vagy annyira ragaszkodóvá válok, hogy az emberek végül belefáradnak és elmennek. Az agyam elhiteti velem, hogy végül ki fogsz lépni, ezért néha egyre jobban összezavarodok, hogy miért nem teszed meg. És hát… elegem van abból, hogy várjam, hogy elhagyj engem ezért inkább én hagylak el. Inkább okozok fájdalmat és sebet, minthogy én legyek az, aki megsérült. A szerelem egy játék, amelyet elveszítek.
Amikor először találkozunk, hajlamos vagyok fantáziálni elképzelést alkotni arról, hogy ki lehet ez az ember és abban a pillanatban tudom, hogy nincs visszaút. Néha azonnal kötődöm, pillanatok alatt, amikor meglátok valakit, még beszélés nélkül is. Intenzív érzések emésztenek fel és csak a világot akarom átadni ennek az embernek. Rászorulóvá válok, és szeretném, ha jól éreznék magukat bármi is történjen. Az érzelmeim attól függően változnak, hogyan érzik magukat vagy milyen gyakran látom őket. Amikor nincsenek ott, elvonási tüneteket tapasztalok. Ők az én élő, légző gyógyszerem. Olyan vagyok, mint egy kiskutya, aki nem akarja, hogy a gazdája elmenjen. Néha próbára teszem az embereket azzal, hogy szándékosan bántom őket. Két okból van szükségem erre: 1. az hogy láttam, hogy fáj nekik, ezzel megerősítette, hogy szerettek. 2. végül elfáradnak, veszekszünk és ez megerősíti, hogy utáltak és el akartak hagyni. Ha a kedvenc emberem nem válaszol elég hamar a szövegemre, akkor kezdem azt érezni, hogy átszellemülnek és már nem érdekelem őket.
Amikor megtapasztaljuk a hasadást, minden és mindenki csak fekete vagy fehér. Csak jó vagy rossz. Csak görbe vagy tökéletes. Mindig vagy soha. Nem számít, ha az illető mindig kedves és türelmes volt velem. A legkisebb vétség vagy a vonzalom legkisebb csökkenése is elhiteti velem, hogy a fájdalom fenyeget és az illető bántalmaz, elhagy, nem szeret többé. Egy 4 éves kapcsolatot egy pillanat alatt el tudok dobni és pillanatok alatt a szerelemből a gyűlöletbe tudok át menni. Ez egy védekezési mechanizmus, amely megvéd attól, hogy megsérüljek. A legrosszabb az, hogyha egyszer rájövök, hogy fájdalmat okozok egy másik embernek már túl késő. Szégyellem, amit tettem, újra és újra bocsánatot kérek, de néha ez nem elég. Túl sok megszegett ígéret. És hát… végül elveszítem azt, akivel a legjobban törődtem.
Az énképem, a céljaim, sőt a tetszéseim és nemtetszéseim is gyakran változnak és zavarba ejt. Az üresség és a zűrzavar a BPD-m lényege. Úgy érzem, tovább kell futnom és kaotikusan élnem kell az életet, hogy elkerüljem az egzisztenciális rettegést, mert amikor megtörténik túl sötét, reménytelen és fájdalmas. Iszom és drogozok, csak hogy elhallgattassam, ami bennem van. Bizonyos szempontból az élet túlságosan üresnek, unalmasnak és értelmetlennek tűnik dráma, hazugság és manipuláció nélkül. Az önérzet hiánya miatt elfogadunk mások nézeteit és hiedelmeit, hogy identitást adjunk magunknak. Az elhagyástól való félelem azért is nagy, mert, amikor szeretjük ezt a személyt akit lemásoltunk, nem tudjuk kik legyünk vagy hogyan lehet nélkülük élni. Néha kényszeresen hazudok, de felvállalom a másik személyiségnek aspektusát csak hogy tetszenek, mindent megteszek értük. Hidd el nem vagyok rá büszke, de nehéz megállítani ezt a fajta viselkedést ha működik.
Még mindig nagy a zűrzavar csak nem látszik annyira, mert dühömet befelé irányítom. Ha bármit is említek, az emberek meglepődnek mert kívülről azt látják, hogy higgadt vagyok. Amikor a legrosszabb állapotban vagyok azt hiszem visszafordíthatatlanul össze vagyok törve. Elkezdem verni magam. Lelkileg és fizikailag. Megütöm magam, húzom a hajam, vakarom a bőröm stb. Borzasztóan erőszakos dolgokat gondolok magamról. Nagyon szükségem van az érvényesítésre, de amikor megkapom úgy döntök, hogy figyelmen kívül hagyom. Miért? Mert meg vagyok győződve arról, hogy lehetetlen hogy valaki valóban igazán szeresse a megtört lelkemet. Néha annyira utálom magam, hogy azt hiszem túl vagyok a segítségen.
Amikor van egy epizódom, olyan heves és eluralkodó érzelmeket élek át, hogy túl nagynak érzem magam, ahhoz, hogy foglalkozzam velük. Olyan érzés, mintha magába fogadnád a világ összes jelenlévő szenvedését és az egész univerzum a lelkedre nehezedik. Néha nem veszem észre, hogy szélsőséges vagyok. Nem veszem észre azonnal a hibáimat. Máskor is látom, hogy valami apróság miatt ideges vagyok, de még mindig nem tudom megállni, hogy ne engedjem át az érzelmeket. A testemet valaki más irányítja. Utána a szégyent a legnehezebb feldolgozni. Tudom, hogy megbántottam valakit, és ezt teljesen utálom. Szeretném, ha emlékezne néhány dologra, amikor egy epizódon megyek keresztül: megteszek minden tőlem telhetőt, hogy kezeljem magam, de ez nem a racionális megbeszélések ideje. Kell egy nyugalmi időszak, mielőtt beszélhetnék a történtekről. Szeretném, ha valaki meghallgatna, mert az érzéseim érvényesek. Csak mondd, hogy az én oldalamon állsz vagy, hogy nem vagy az ellenségem.
Az emberek azt hiszik szörnyetegek vagyunk és hajlamosak megfeledkezni arról, hogy mindvégig szenvedünk, akárcsak azok, akiket megbántunk. Tudom, hogy nehéz lehet mellettem lenni és megértem, hogy esetleg el akarnak menni, de emlékezniük kell arra, hogy nem én választottam ezt. Józan ésszel senki sem sodorná szándékosan ilyen zűrzavarba magát és másokat. Ha rajtam múlva, abbahagynám.
~ Mika ~
35 notes · View notes
brgzmpff · 2 years
Text
Tumblr media
Ezt és a társait valamiert nem igazán tettem ki a múltkor ide, és ma eszembe jutott egy festő babona a képről. Azt mondjak, hogy azok a festok, akik eljutnak a kekfekete korszakba, azok öngyilkosok lesznek állítólag. De ez sztem hülyeség. Egyrészt ismerek olyat aki, pár eve kekfekete volt, másrészt a kekfekete eleg nehezen van együtt. Nekem mondjuk kb véletlen, hogy összekerültek. Erős a kép valóban. De kevés elo rokonom van, akit ne kellett volna legalább egy öngyilkossági kísérlet után visszahozni az életbe valamilyen formában, en inkább a dohányzást választom 😀🤷🏻‍♀️ meg kihasználni az időt. Esetleg Madonnát hallgatni 😂
4 notes · View notes
friendnotbestfriend · 2 years
Text
Akkor egyszer jött volna össze az az öngyilkossági kísérlet sokkal jobb lenne minden is!!
4 notes · View notes
vhrai-blog · 1 year
Photo
Tumblr media
Hirtelen felindulásból, a hype hatására vettem meg ezt a regényt. Annyi biztos, hogy mérföldkő lesz, ezután több kritikát elolvasok, mielőtt beszerzek egy könyvet. Pedig a történet alapötlete baromi jó! Élet és halál között lebegve Nora Seed átélheti, hogy az elszalasztott lehetőségei, a másképp hozott döntései miként befolyásolták volna az életét. Mindezt pedig egy könyvtár, könyvek felhasználásával. Közben érdekes volt a filozófusok említése is, szerintem akit érdekel a téma, jó apropó ezeknek is utánaolvasni. Viszont egyáltalán nem tetszik, amit sugall. Az öngyilkossági kísérlet után minden megváltozik, jobb lesz és így tovább. Hát, érdekes megközelítés…Ráadásul a főszereplő egy mindenben tehetséges félzseni, aki csak nem tudja kiaknázni a lehetőségeket… Ez se igazán tette hitelessé a történetet. Inkább belelovalja az embert, jajj, nehogy átlagosnak hidd magad! A halálom a történetbe bújtatott imposztor szindróma! Egy idő után egyáltalán nem érdekelt már a sztori kimenetele. De az a regény pozitív oldalát erősíti, hogy olvasmányos, rövidek a fejezetek, így nagyon jól lehet vele haladni. Összességében ez az egynek elmegy kategória… #könyv #olvasás #könyvesblogger #kortárs #libellum #gabokiadó #könyvrefel #kapcsoldkiatvt #könyveskönyvekkihívás https://www.instagram.com/p/Cn9-zMwIda3/?igshid=NGJjMDIxMWI=
0 notes
Text
Igazából csak az basz fel, hogy megint nem tőletek tudom meg...
67 notes · View notes
kinlodok · 3 years
Text
Amikor senki sem számít rá, akkor fogom megtenni. És nem, nem önzőség az öngyilkosság.
46 notes · View notes
Text
Csak tényleg hagyjatok meghalni..
@almodozoangyal-818
158 notes · View notes
blue-eyed-blondi · 4 years
Text
Ma haltam meg.
@blue-eyed-blondi
150 notes · View notes
Text
Tumblr media
Most nyugodt szívvel újra megtenném.. Az nagy baj?!
86 notes · View notes
i-d-k-f-u · 5 years
Text
Egy év telt el az utolsó kudarcom óta. Nem kísérlet! Kudarc.
Julie Anna Peters-amikor ezt olvasod én már nem leszek
61 notes · View notes
csakhagyjmeghalni · 5 years
Text
Csak te miattad nem fogok újra öngyilkosságal kísérletezni....
Most már tudom, hogy jelentek neked valamit. Mégha rideg is vagy hozzám....(bár olvasnád a Tumblimat, de sajnos neked nincs)
5 notes · View notes
angelworlds-blog · 7 years
Quote
Mindenbe bele van építve a vége, ugye. Úgy értem, hogy egy százwattos villanykörtét hétszázötven órányi világításra terveztek. A nap ötmilliárd év múlva ki fog hunyni. Mindennek és mindenkinek megvan a szavatossági ideje. A macskák általában tizenöt évig húzzák, talán kicsit tovább. A kutyák csak tizenkettőig. Az átlag amerikai huszonnyolcezer napot lát születésétől fogva, ami azt jelenti, hogy van egy meghatározott idő, évre, napra, percre pontosan, amikor véget érünk.
2 notes · View notes
realneverever · 2 years
Text
Nos, újra egy öngyilkossági kísérlet a családban. Nem vagyok meglepve.
14 notes · View notes
a-halal-angyala · 3 years
Text
2021.09.02.
Második öngyilkossági kísérlet. Megint nem sikerült...pedig most tényleg majdnem ott maradtam...
6 notes · View notes
konyvekkozt · 3 years
Text
Tumblr media
azt gondolom, nem maga a könyv az, ami beszédtémának érdemes, hanem a tartalma
adott egy nővér, aki sikeres művész, feleség. adott a húga, aki két gyermeket nevel két külön apától, elvileg író, de a nagy mű nem jön össze neki és anyagi gondokkal küzd. aztán adott még az anyjuk, akinek az élete leginkább a nővér életben tartása. merthogy a nővér meg akar halni, legelemibb vágya, hogy véget vessen az életének
nem az az érdekes ebben a könyvben, hogy milyen módszerekkel próbálkozik, éppen ezért nem is akarok arról beszélni, mi az öngyilkosság, abba milyen bemeneti és kimeneti utak vannak. már csak azért sem, mert a könyv fő elbeszélője a húg, aki a saját élete mellett kéthetente hagyja magára a gyerekeit, hogy a nővérét, annak férjét és az anyját támogassa, támogassák egymást. a család perspektívájából követhetjük a reménykedés, a bánat, a tehetetlenség, a düh, az életbe szeretgetés, a tagadás és egyéb érzelmek megélését. némi hiányosság is adódik ebből, mert nem tudjuk meg, a nővér miért szeretne meghalni, a fókuszban az áll, a családtagok mit reagálnak egy-egy kísérlet után, miként rendeződik át saját életük
azon gondolkodtam sokat, kinek íródott ez a könyv (életkori, illetve az öngyilkossággal való kapcsolat tekintetében), de nem tudtam eldönteni. az tény, hogy az író nővére és apja is maga vetett véget az életének, úgyhogy erős a párhuzam. mint ahogy abban is, hogy a mennonita közösséghez tartoztak, ahol már az kuriózum, hogy egy lány hangszeren játszik. lehet, hogy ez egy "terápiás" mű, ahol a szerző feldolgozza a traumáit, abszolút létezik az ilyen és nem értéktelenebb, mint egy nem ilyen céllal íródott munka. nekem érdekes kirándulás volt, a szó jó értelmében
ami fontos: ha nehéz érzéseid vannak, ne olvasd ezt a könyvet. ha neked vagy valakinek a közeledben nehéz, akár öngyilkossági gondolataid, terveid vannak, ér segítséget kérni. a segítségkérés nem ciki, nem gyengeség, hanem bátor és menő dolog
4 notes · View notes
kinlodok · 3 years
Text
Nincs pengém, de van egy kibaszott nagy kés. Kipróbálom, hátha... Most végre hátha összejön...
11 notes · View notes