#édesanyám

[csakcsiga]

Sok embert tisztelek vagy nézek fel rájuk különböző tudásuk, tehetségük vagy kiemelkedő tulajdonságuk miatt. De igazán példaképek vagy hősöm csak egy van.

Lehet ez túl nyálas vagy kicsit "anyuka pici fiás”, de nekem édesanyám a hősöm!

Nála jobb embert nem ismerek. Ismerem persze a rossz tulajdonságait a gyarlóságait, de mindezek értelmét veszti amint arra gondolok, hogy kezeli őket.

Sose láttam még ennyire jószívű embert, aki néha felmerülő előítéletei dacára is mindenkit türelemmel és szeretettel kezel legyen az bárki.

Felnőtt egy alkoholista apa és egy folyamatosan dolgozó a szeretetét kimutatni képtelen édesanya mellet. Le élt 20x évet egy pszichológiai bántalmazó kapcsolatban, amiből képes volt kitörni. Végig csinált egy elhúzódó válást, ami közbe a tulajdon családja a volt férjének (édesapám) adtak igazat és támogatták, ezek az emberek kitagadták és elhordták fűnek fának. Majd végül pervesztesként kénytelen volt elviselni nem csak az anyagi terheket de a megaláztatottságot.

Egy rossz szót nem hallottunk tőle se édesapánkról se az ő vagy a saját családjáról.

Az egész hercehurca közben ő felnevelt 3 fiú gyereket tisztességgel, visszaült az iskolapadba 30+ évesen és sikeres újra érettségi után most 54 évesen másoddiplomás nőnek mondhatja magát egyedül a közvetlen családjából.

Felépített egy karriert, a munkahelye és közössége nagyra becsült tagja. Beleszeretett egy özvegy (végetlenül körülményes, de hatalmasszívű) férfiba, akinek segített és folyamatosan segít a kamasz fiait felnevelni. Végtelen türelemmel és szeretettel áll a két unokájához és rengeteg időt igyekszik velük tölteni. Minden hülyeségünk ellenére nem csak elvisel minket, de bármikor ott van, ha kell és mindenét odaadná, ha szükség lenne rá kérés vagy kérdés nélkül.

Számtalanszor esett már pofára, gáncsolták ki, tört össze darabokra, de Ő mindig felállt.

És én most dühös vagyok és félek.

Félek mert újra olyan helyzetbe kerülhet, ahol ismét meg kell küzdenie a világgal. És nem tehetek semmit, hogy az esetleges sérüléseitől megvédjem.

És végtelenül dühös vagyok mert ennyi küzdelem és szenvedés után pont Ő nem szolgált erre rá. Érthetetlen számomra, hogy megint miért neki kell ezeket elviselnie.

Sokat gondolkodtam mostanában, hogy hogy tudnám elfogadni azokat a dolgokat, amiken nem tudok változtatni úgy, hogy közbe ne fagyjak meg és legyek tehetetlen olyan dolgokkal szemben, amiken viszont tudnék változtatni.

De azt hiszem itt az ideje kihúzni megint a saját seggemből a fejem és megtenni mindent, amit tudok. Saját magammal szemben, hogy megfélően tudjak támogatni és ott lenni, ha szüksége. Tanulni attól, aki annyit segített és annyi mindent átélt mégis a legerősebb maradt.

A hősök érdemlik meg igazán a legnagyobb támogatást!!!

#personal shit #élet #édesanyám

[rokonok]

#bülbüls #édesanyám

[viking84chef]

Profi önéletrajz

1971-ben születtem, vasárnap, Kórházban. Születésemkor apám álmos, az orvos részeg volt, így mindketten végigaludták a jeles pillanatot. Szüleim egyszerű, kétkezű emberek! Édesapám édesanyám férje, édesanyám édesapám felesége. Mindketten házasok.

Csodagyereknek tartottak. Már másfél évesen el tudtam számolni háromig. Valószínű, hogy ebben a szülői gondoskodás is komoly szerepet játszott. ("Azonnal fejezd be! Háromig számolok!")

A falusi gyerekek teljesen átlagos életét éltem: foci az utcán, polgárpukkasztás és titkos bunkerek kiépítése a homokozó közepén. Homokozóbeli pajtásaimtól az iskolakötelesség választott el.

Kommunikatív alkatnak tartom magam. Angolul, németül nem beszélek, de egy gyorstalpaló tanfolyam elvégzésére bármikor vállalkozom. Általános iskolában tanították a orosz nyelv rejtelmeit (több, de inkább kevesebb sikerrel). Nem voltam a Nyelvtanárnő kedvence, órán is mindig háttal kellett ülnöm a padban...Aztán, hogy teljes legyen a káosz a fejemben átraktak egy angol csoportba, ezt a traumát a mai napig nem sikerült kihevernem.

A középiskolás évek nagy hatással voltak rám. Először a sör hatott rám, aztán a röviditalok, végül már a lelkifröccs sem.

Az "akasztott" emberen kívül rengeteg szakmában kipróbálhattam magam...

Egyszer műtőssegédként is tevékenykedtem, szőrtüsző gyulladásom volt, helyi érzéstelenítés után ébren követhettem a beavatkozást,és én adhattam oda az operáló orvosnak a szikét.

Egyéb eredményeim:

- 2. helyezés az sörivó/palacsintaevő versenyen

- alacsony vércukorszint

-elfogadható vérnyomás

- néhány jó barát

vezetői tapasztalat:egy online videójátékban harcoló klánok parancsnoka voltam.

Bármilyen munka érdekel amibe kipróbálhatom magam, leendő munkaadómhoz hűséges leszek, ezt alátámaszthatom a 3 éves t-mobil előfizetésemmel is!

Szívesen csatlakoznék gipszkartonos csapatba.

:) ;)

[munchausenparokaja]

Első – és véletlen – félmratonom története

Azt hiszem, hogy ezt úgy mondják, hogy világéletemben küzdöttem a súlyommal. De valójában úgy kellene mondanom, hogy sokáig voltam veszélyesen elhízott (16 évesen 137 kilós, akkor mentem egy évre cserediáknak külföldre, a háziorvos viszont nem merte a valódi számot a papíromra írni, mert attól félt, hogy akkor nem engednek kiutazni), azóta pedig testképzavaros.

Lövésem sincs, hogy 16 éves korom óta mikor hány kiló voltam, egyszer olyan 18-19 évesen az akkori csajom ráállított egy mérlegre, de az emlékezetem kitörölte a számot, mindig hullámzott, épp hogy érzem magam a bőrömben.

Mindig edzettem, voltak konditeremben járós, voltak úszós, focis, kosárlabdázós időszakaim, hol erőteljesebben, hol csak a lelkiismeretem elfedendő.

Tavaly ősszel épp mélyebben voltam, a munka sok, a kaja is, az edzés kevés, de gondoltam, jön az ősz, pulcsi és kabát megoldja. Megoldotta volna, ha épp össze tudom magamon húzni, azt, amit egy évvel előtte gond nélkül. Reménykedtem, hogy senki nem veszi észre, de amikor a feleségemmel épp El Greco kiállításra mentünk, ahol összefutottunk öcsémmel is, kendőzetlenül elmondta, hogy hát a kabát tavaly még összeért, most meg csak azt hiszem, hogy lazán hordom, de látszik rajtam, hogy feszít – kívül, belül.

Akkor elkezdtem először csak az étrendemen változtatni (mára ott tartok, hogy az esetek 95%-ában tartom magam a napi 1800 kalóriához, és napi két főtt tojást leszámítva vegán vagyok), majd pedig jött a testmozgás rendszeresítése (szintén mára már minimum heti 7, de van, hogy heti 10 testmozgás, aminek a fele kardió, másik fele súlyzós.)

Futni úgy igazából soha nem futottam valami sokat, 5 kilométer simán ment mindig, de 8-nál már azt hittem, én nyugdíjazom egyszerre Usain Boltot és Eliud Kipchogét. A 10 kilométerre gondolni sem mertem.

Idén október elején néztem ki egy jövő tavaszi futást, gondoltam, fél év alatt fel tudok készülni, de már a hónap végén azt vettem észre, gond nélkül megy 10 kilométer, november közepére a 15, a végére pedig egyszer ment 18 is.

Advent 3. vasárnapján reggel benyomtam egy banánt és mondtam a feleségemnek, elindulok futni (aznap focizni szoktam, de valamiért nem jött össze két csapatra való), a tervem csak annyi volt, hogy a Mechwartról elfutok le a rakpartra, el a Szabadság hídig, ott át, majd vissza a Margit hídon át haza, ez kb. 10 kilométer, de még indulás előtt megjegyeztem itthon, lehet, menne a Petőfi hídig is, de mondta a feleségem, okos legyek inkább, ne bátor, meg a cipőm is tízes etapokra van kalibrálva. Mindenesetre mondtam, olyan 1-1,5 óra múlva jövök.

Még messze volt a Szabadság híd, de éreztem, simán fog menni a Petőfi is, csak azt bántam, hogy semmilyen folyadék nem volt nálam, a pesti oldalon visszafelé futva pedig már a Lánchídnál éreztem, hogy ha ráteszek egy Szigetkört, akkor az a 15 nem is lesz rossz mára.

Hihetetlen amúgy, mennyi mindenen nem tud gondolkodni az ember futás közben, nagyon sok ideje van, én amíg nem értem be a Margit-szigetre átalagos dolgokon agyaltam: milyen jó, hogy hétvégén alig kellett dolgoznom, minden étrendem felrúgva de megennék egy tocsogós hamburgert majd (végül helyette erőleves lett és tonhal meg rizs), mi vár rám a kampányban, hétfőn milyen mentingjeim lesznek, stb.

A Szigeten, a hátsó egyenesben éreztem, hogy soha ilyen könnyedséggel nem futottam – pedig ilyenkorra már biztos elszállt annak az egy szem banánnak a hatása, rém ostoba dolog volt a részemről, de tényleg nem ekkora futást terveztem –, talán még egy Szigetkör van bennem, és akkor már az 20 kilométer, ami majdnem egy félmaraton. És akkor már egészen más gondolataim voltak, mint néhány perccel korábban, belegondoltam abba, hogy le fogom írni a feleségemnek cseten, hogy lefutottam egy félmaratont, édesanyám emlékére gondoltam, meg imádkoztam.

Hatalmas szenvedés volt a második Szigetkör, annál már csak az a maradék egy kilométer volt újra a rakpart budai oldalán, hogy meglegyen a félmaraton.

1:54:58 lett a vége a 21,11 kilométernek, ami kicsivel több is, mint amennyi egy félmaraton. Március végén újra megpórbálom. De addig ennyit biztos, hogy nem futok, aznap egész délután, de még kicsit másnap is tök szarul voltam, hiába a nyújtás, a masszázshenger, és -pisztoly, a másnap kora reggeli laza biciklizés, ezt legközelebb csak okosabban fogom tudni csinálni.

[diogenesz2020portugal]

„A nyilatkozatom megjelenése után sokan együttérzésüket fejezték ki felém, miután megismerték a tényeket. Ezt köszönöm és egyúttal jó látni azt, hogy egyre többen rájönnek a kegyelmi ügyem miatti hisztéria valós hátterére. És nem dőlnek be a keresztény irgalom fogalmát és a kegyelem intézményét nem ismerő bosszúszomjas, istentelen gyűlölködőknek, akiknek már a két tisztességes hölgy szerintem nem indokolt lemondása sem elég, hanem ócska, álságos lejárató propagandával most már mindenkit besároznának, aki nem az ő szekerüket tolja, és azokat szolgálják, akiknek a pedofília elleni és szexuális torzítás elleni gyermekvédelem soha nem volt fontos, sőt ahol lehetett azt akadályozták.” „Végül elmondtam, hogy nagyon sajnálom a kegyelmi döntés miatt a köztársasági elnök asszonynak és a volt igazságügyi miniszter asszonynak is le kellett mondania az inkvizíciós és igaztalan médiahisztéria hatására, továbbá az engem ismét besározó médiakampány hatására elgondolkodom azon, hogy visszaköltözöm Erdélybe, ahol felmenőim is hozzá hasonló, köztiszteletben álló pedagógusok voltak és ahol idős édesanyám él. Felháborítónak tartom, hogy a csahos média már szülőfalumban is rossz híremet kelti és megpróbálja megosztani a helyi közösséget, akik ezt úgysem fogják hagyni.”

[boldognaklenni-01]

Felnőtt.

Van valami őrülten fura ebben a szóban. Ha ránézek és tovább lapozok valójában nincs sok jelentőssége. Azonban, ha elgondolkozok rajta egyszerűen csak nem értem.

Talán kapálózok ennek a szónak a mélyében. Földre esek, és a padlón figyelem a gyerek és tinédzser koromnak az apró porszemeit.

Mert én nem tudom mikor nőttem fel. Talán abban a pillanatban, mikor húsz évesen a csomagjaimat pakoltam be anya barátjának az autójába? Vagy talán mikor befejeztem a tanulmányaim? Amikor utoljára mentem ki a haverokkal megnézni a focimeccset? Vagy amikor a párommal töltött esték fontosabbá váltak a részegen, saját hányásomban fetrengő estéimtől? Vagy talán akkor mikor a gondjaim miatt éjszakánként forgolódtam és alig tudtam elaludni?

Huszonhárom. Ennyi éves lettem idén, de még mindig elsírom magam amikor cuki cicás videókat nézek. Vagy amikor boldog születésnapot énekelnek nekem.

Felnőttnek lenni egészen pontosan nem tudom mit jelent. Nem tartozom a tinédzserekhez, viszont úgy igazán a felnőtteknek sem.

Az biztos, hogy ha őrült dolgot készülök elkövetni, kétszer, nem is, háromszor átgondolom. Megfontolttá váltam.

Viszont a cuki cicás zoknit ugyanúgy felveszem és mikor hazajövök édesanyám még mindig azt mondja: “ülj le gyerek, majd én megcsinálom”.

Néhány dolog azonban biztos; már sokkal inkább az érdekel, hogy belül mi történik. Már nem az a legnagyobb gondom, hogy nincs mit felvennem a buliba. Vagy, hogy a kiszemeltem nem ír vissza nekem. Már nem a harcot, sokkal inkább a békét keresem. Már nem azzal hívom fel anyát, hogy jöjjön értem a buliba, hanem hogy van egy új mosógép és egyszerűen nem értem,hogy melyik lyukba mit kell tenni.

Sok apró dolog elgondolkoztatott.

Hogy hiányzik-e? Igen. Hiányoznak azok az idők, mikor nem kellett a problémákkal foglalkoznom. Azokkal az igaziakkal. Mikor valaki mindent megoldott helyettem, vagy az, hogy önfeledt és szabad voltam. Hogy 6 napig sátorban aludtam egy fesztiválon, vagy hogy a legjobb barátnőmmel majd hogy minden este együtt aludtunk.

Természetesen minden hiányzik az akkori életemből, de őszintén el kell fogadni, hogy ennyi volt. Az évek telnek és ha nem is akarsz, de felnősz. Pontosan ezért kell minden pillanatot a szívedbe zárni. Biztosan lesz második felvonás meg harmadik. Mindig új fejezetek az életben. De azt amit akkor és ott átéltél, azok az érzések nem lesznek már ugyanolyanok.

Mert hát igen, felnőttél.

-Anna S.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #gondolatok #felnőni #felnőtt #élet értelme #élet

[emlekeimkonyvtara]

Bele halok ha elveszítem édesanyám

#magyar #sajat #sajat szoveg #hungary #sajat iras #fajdalom #önutálat #öngyilkos gondolatok #csalad #kurvara faj #halál

[tibberg]

Édesanyám elkezdett festeni amikor nyugdíjba ment. A lakása már mint egy festőműhely, mindenhol képek, állványok, festékek. :) Vicces hazamenni oda, ahol felnőttem, nagyon megváltozott a lakás. Most megint kaptunk tőle 2 új festményt, még nincsnek felszerelve egyelőre. Az egyiken szülötte városom Szeged. Nem modern festmények de szerintem nagyon ügyes. Általában mindenki portrékat kér tőle, meg ilyen megrendelései vannak, hogy fessen egy olajképet a kedves kutyájáról meg hasonlók. Tök szívesen csinálja. Hozzám közelebb állnak a fenti képek, nyilván ezért kaptuk meg pont ezeket a festményeket. Volt most egy kiállítása is Budapesten, kellett jópár új és nagy képet fessen, de végül szegény nem adott el egy képet sem, pedig elhúzták az orra előtt a mézesmadzagot, hogy majd hogy s mint adja majd el sorban a festményeket. Sajnálom, mert szívvel csinálja.

[csakegybiszexlany]

Édesanyám anyai ágról magyar, apai ágról ukrán . Van két testvérem ők mind megtagadják az ukrán vérvonalat. Igaz a vérszerinti apjuk magyar. Ők kikérik maguknak " MAGYAROK " és váltig állítják anyánk nem teljesen ukrán így magyar (wtf) . Anyám 1996-ban a megromlott házasságából kilépve megismerkedett egy kijevi férfival. Majd 2001-ben megszülettem . Valahogy a testvéreim sosem tekintettek teljesen a testvérüknek . Én vagyok az a bizonyos törzskönyvezett ukrán a családban ....

#magyat tumblr #magyar tumblisok #kevert fajú #csalad

[csakcsiga]

Csak annyit mondok rakott krumpli!

#édesanyám meglepetés születésnapomra

[meg-megbanom-ezt]

Pletyka rovatunkban ma (avagy Best of Édesanyám n+1)

Az egyik általános iskolai osztálytársam, I., éppen ma házasodott, amiről mindketten értesültünk is facebookon, mert mindkettőnknek ismerőse. A következő beszélgetés zajlott le édesanyámmal:

Anyám: de I. végig veletek járta a nyolc osztályt? Én: hátööö... már nem emlékszem, de biztos. Anyám: na, csak hogy nem úgy bukott-e hozzátok? Én: nem volt olyan rossz tanuló! Annyira jó sem, de nem volt rossz tanuló. Anyám: ... Én: vagy várjál, nem ő is ötödiktől járt hozzánk, mint az sz-iek? Nem ők is Sz-en laktak? Anyám: neeeem, hát ők harmadikban költöztek ide A-ról, az öccse M-mel [öcsémmel] járt egy osztályba! Én: *már röhögve* de Anya, miért engem kérdezel, ha TE ÚGYIS TUDOD?! :D Anyám: hát... jó, de csak azt akartam, hogy rajta van-e a tablótokon? Én: mittudomén, erre már nem emlékszem... biztos!

#anya csak egy van #vidéki élet szépségei #pletyka

[starmythelonesurvivor]

Megkérdezték a temetésen, hogy hogy van az édesanyám. Napokon belül kimennek a legújabb palijával Szaúd Arábiába, a nagykövet barát. Nagyanyám aggódik, hogy anyámat eladják kurvának, hiába nyugtatom, hogy màr ahhoz túl öreg, a sejkek vehetnek fiatalabbat is. A válaszaim ironizálása mögött ott rejlik mindig a belső valóságom, tényleg fájna, ha többet nem jönne vissza? Sajnos, most nani miatt újra többet kell érintkeznem vele, hallgatom, hogy értéktelen, buta csalódás vagyok. Én voltam élete legnagyobb tévedése, bár ne lennék, nem érek semmit. A szívem mélyén azt kívánom bár ő halna meg, nem a nagyanyám. Gyerekként is azt kívántam, bár helyett cserélnének. Nem igen tudok felidézni olyat, hogy nemcsak elvett, hanem hozzám is adott volna valamit. A faszimat is újra kezdem megkedvelni. Rájöttem, ha a dühkitöréseinél nem mondok semmit, és rezzenéstelen arcal nézek előre, nem történik semmi baj. A sok otthon töltött idő rádöbbentett arra mennyire nem szeretnék hazamenni. Vasárnaponként tök jó a fiával programokra menni, én forszírozom, lásson, tapasztaljon, ha nem lennék, csak ülnének, és ennének az ágyban. Kedvelem ezeket a napokat, megnyugszok. Valami családszerű, nem egy minta hétvégi apa, de mérföldekkel jobb, mint amilyen az enyém valaha volt. A combomat markolászta, és hangoztatta, hogy akkora lenéző úrleány vagyok, mint az anyám, csak engem “szeret” legalább feltétel nélkül. Mekkora ellentmondás, mi? Ja, csak ne találkozzunk, és ne beszéljünk. Minden az én hibám, mert túlságosan a drága mamára hasonlítok.

[eltiron2]

KÉSEI SIRATÓ

"Harminchat fokos lázban égek mindig

s te nem ápolsz, anyám.

Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,

kinyujtóztál a halál oldalán.

Lágy őszi tájból és sok kedves nőből

próbállak összeállitani téged;

de nem futja, már látom, az időből,

a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,

a hadak vége volt

s ez összekuszálódott Budapesten

kenyér nélkül, üresen állt a bolt.

A vonattetőn hasaltam keresztben,

hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;

neked, én konok, csirkét is szereztem

s te már seholse voltál.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad

édes emlőd s magad.

Vigasztaltad fiad és pirongattad

s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.

Levesem hütötted, fujtad, kavartad,

mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!

Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -

félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!... Te vacsorádat

hoztad el - kértem én?

Mért görbitetted mosásnak a hátad?

Hogy egyengesd egy láda fenekén?

Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!

Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:

haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel

s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,

ki csal és hiteget!

Suttyomban elhagytad szerelmeidből

jajongva szült, eleven hitedet.

Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,

mind visszaloptad az utolsó órán!

A gyereknek kél káromkodni kedve -

nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,

a legenda oda.

A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,

észreveszi, hogy milyen ostoba.

Kit anya szült, az mind csalódik végül,

vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.

Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,

ebbe fog belehalni."

Isten nyugosztaljon, édesanyám! Köszönöm az életemet és sok minden mást. Örökké hiányozni fogsz.

[pauszkopkodo]

Édesanyám ápdételte a dolgokat a becskei kamrában.

[diogenesz2020portugal]

Hajnal fél három. Benzinkút.

Mindenki kómás csak egy idős hölgy van elemében. Az a fajta idős ember akinek nem tudod megmondani a korát. Hatvan évestől százig lehet bármennyi, haja ősz, de ruhája alapján a titkárnőtől a miniszterig lehetett bármi ifjabb korában. Nagyon fitt. Az ilyenekről szokott kiderülni, hogy 230 éves, de tíz éve még a Jeges- tengeren volt uránbányász... Amúgy nagyon kedves mosolygós. Egy sajtos pogácsát majszol, hozzá apró kortyokban issza a teát. Szépen feláll és viszi vissza a kistányért. Nyújtja az álmatag kutasnak. Azon gondolkodom, hogy milyen kedves kis manóka. Ahogy adta vissza a tányért, felsóhajtott.

- Ez a pogácsa pont olyan volt mint amilyet édesanyám sütött... Olyan kis megható volt ez, a kutas is egy pillanatra mintha feladta volna azt a görnyedt tartást ami az éjszakás műszak boldogtalan dolgozóira oly jellemző. És a néni még folytatta.

- Az volt mindig ilyen száraz és kurva kemény, hogy apám kisbaltával darabolta nekünk....

(FB)

[dajkag]

Szóval ma megint kifejezetten szentélylátogató napot tartottam. Az első hely a Yushima Tenmangu szentély volt, ahol több másik szentélyhez hasonlóan ahol már Oszakában és Kiotóban is jártam, Sugawara no Michizane (Tenjin) Kamija lakik. A szentély leginkább a diákok körében népszerű, akik sikeres vizsgákért szoktak itt imádkozni. Itt egész sokan voltak ezen a szép szombat délelőttön, de meglepő módon magamon kívül kizárólag csak japánokat láttam. Egy nagyon szép, rendezett szentély, gyönyörű parkkal és a világ legjóságosabb arcú bikaszobrával. A Sugawara no Michizane-nek szentelt szentélyekben egyébként azért találhatók meg a bikaszobrok, mert a legenda szerint a költőt halála után egy ökrösszekér húzta a hintót. A bika azonban egy helyen hirtelen megállt, és nem volt hajlandó továbbmenni. Sugawara no Michizane-t később ezen a helyen, Fukoukában temették el, ahol később a Dazaifu Tenmangu szentélyt emelték.

A következő két szentély a Gojoten Jinja és a Hanazono Inari Jinja volt, amelyek gyakorlatilag egy területen találhatók az Ueno Parkban. A Gojoten Jinja három Kamija Okuninushi, Sukunabikona, és Sugawara no Michizane, itt tehát főként betegségekből való felgyógyulásért és sikeres vizsgákért imádkoznak a látogatók. A Hanazono Inari Jinja pedig egy gyönyör kis Inari szentély, sok karmazsinvörös toriival. Mindkét szentély nagyon kellemes és nyugodt hangulatú, a sok turista ellenére is. Így a cseresznyevirágzás idején pedig különösen gyönyörűek.

Végül pedig a Kanda-Myojin szentélyban voltam, ami egy minden szempontból lenyűgöző hely. Egyrészt építészetileg, másrészt az 1300 éves múltja miatt, végül pedig azért, mert itt láttam először omamori automatát. Ez a szentély egyébként arról is híres, hogy mivel a tech-világ egyik középpontjában, Akihabarában található, így akár az elektronikai cikkeink védelme érdekébe is vásárolhatunk itt omamorit.

Egyébként édesanyám gyakran mondogatta nekem fiatalkoromban, hogy "hülye vagy, fiam", amit egy ideje nem mondott, mert szerintem azt hiszi, hogy így 30 felett már nem vagyok annyira hülye, de hát az a helyzet, hogy hazafelé betévedtem egy bolhapiacra az Ueno Parkban, ahol a napi (vagy inkább a heti) büdzsém maradékát két dologra verhettem el: az egyik egy Yamato Transport kisautó, a másik pedig az olcsó kimonóárus portékája volt. Szóval hát az a helyzet, hogy kicsit fáj a szívem a kisautó miatt, de belegondoltam, hogy csak 35 éves leszek idén, úgyhogy hirtelen felindulásból vettem egy haorit, ami amúgy szerintem kurva jól néz ki, de így igazából ötletem nincs, hogy mikor és hová tudnám én ezt felvenni, pláne, hogy egy rendes kimono szetthez most akkor minimum egy olcsó nagagit is szereznem kellene obival meg ilyenekkel. DE amúgy annyira kényelmes anyaga van, hogy beszarsz.

Igen, persze, nyilván tudom, hogy nem így kell hordani, csak úgy felkaptam mutatóba a pólóra és a mackóalsóra, kövezzetek meg. Mazsom-san sokkal elegánsabb nálam.

Ja, amúgy ez a tízezredik posztom.

#Japán #Tokió #goshuin #Yushima Tenmangu Jinja #Gojoten Jinja #Hanazono Inari Jinja #Kanda-Myojin Jinja #gpoy