idfcanymore

[idfcanymore]

“A világ tele van szörnyekkel akiknek barátságos arca van, és az angyalok tele vannak hegekkel.”

-Isaac Foster

[idfcanymore]

A közöny nagyon fájdalmas tud lenni. Leginkább akkor, ha olyan embertől kapod, aki a lehető legközelebb áll hozzád...

[idfcanymore]

A személy, akire a legjobban szükségem volt tanított meg arra, hogy nincs szükségem senkire.

[idfcanymore]

Azt hiszem szàmomra az ősz mindig az elmúlást fogja jelképezni. Ez a leggyönyörűbb és legfájdalmasabb időszak is egyben.

[idfcanymore]

Akkor ott azon a napon megfogadtam nem könyörgök többet bocsánatért olyan dolog miatt amivel engem bántottak meg..

[idfcanymore]

Egyszer túllépek majd talán az álmokon, de amíg nem muszáj addig álmodom

[idfcanymore]

[idfcanymore]

I don’t have time to hate anyone, I’ll just forget about you.

[idfcanymore]

[idfcanymore]

[idfcanymore]

He was never my boyfriend but I miss his hugs, his smile, his advice, his love, his kindness, the times we cried together and the times we laughed together. I guess I fell in love with our friendship.

[idfcanymore]

TUDOD....

Már nem keresem a miérteket.... Elfogadtam a döntésed.

De kedves tudod te, hogy mit tettél velem?

Tudod milyen megalázó ez most nekem?

Nyilván nem tudod... Honnan is tudhatnád, hiszen te sose gondoltál többet rólam de ki merem mondani azt, hogy rólunk... Sose gondoltál bele abba, hogy a kis közös titkunk egyszer véget ér és hogy egyikünk vesztese lesz ennek a játéknak...

Tudod kedves nem tudom melyikünk kapta a vesztes szerepet úgy igazán. Jelenleg azt hiszem legnagyobb részben én vagyok az, mert tudod drága én vagyok az aki már nem csak éjszakánként sír a takaró alatt, hanem random időpontokban amikor eszembe jutsz, eszembe jutnak a közös,, játszmáink", a beszélgetéseink, a kínos szituációnk, a közös és felejthetetlen kalandjaink. Nem te vagy kialvatlan, motiválatlan. Nem te vagy csalódott, elveszett és nem te törtél meg... Nem te..., mert neked nem jelentett semmit ez a bugyuta játék. Játszani kezdtél a te magad alkotott játékszabályokkal és tudod lehet, hogy én is megszegtem a szabályokat, de te is és ez a probléma .. Mégis milyen ember az aki a saját maga alkotott szabályokat nem képes betartani?!

Tudod drága nem akarok a barátod lenni már... Mert bármikor mikor üzentél (igen már csak múlt időben írhatok erről...) picit elkezdtem reménykedni, tudod?!

Mert amikor találkoztunk, vissza kellett fognom magam, lazánnak kellett lennem, hogy ne lásd azt, hogy egyszerre sírnék magától a boldogságtól és magától a szomorúságtól, hogy végre láthatlak. Mert be kell vallanom megszegtem a játékszabályokat, mert  reménykedtem, hogy egyszer egy nap többet is szeretnél tőlem...

Tudod, most már kimerem mondnai, ahol most tartunk, ahogyan játszottál, ahogyan kétségek között hagytál fájdalmat okoztál és okozol.

És tudod mit?!

Szerintem te ezt nagyon jól tudod...

Tudod, hogy hogyan érzek és ez baromira kell az egódnak.

De tudod mit drága?

Egyszer minden dolog véget ér, így vagy úgy de véget ér...

És ez most úgy, hogy véget vetek neki, ha már te nem voltál képes nyílt lapokkal játszani a saját játékodban.

Tudod drága erre az egészre nem éppen lenne etikus ráhúzni azt a szót, hogy barátság, s tudod miért?!

Mert a barátok törődnek egymással és őszinték egymáshoz.

És tudod mit?!

Azt hiszem mi nem vagyunk barátok, azt hiszem most eljött az ideje, hogy felálljak az asztaltól és kisétáljak az ajtón, hátra hagyva az asztalon az összedőlt jengaval.

Tudod kedves azt hiszem köszönettel tartozom ezért a játékért...

Mert rengeteg mindent tanultam belőle csak jelenleg még nem jutottam el arra a szintre, hogy értelmet adjak a tanulságnak...

Tudod előtte össze kell szednem a játék darabkákat és olyan mélyre rejtenem a szekrénybe, hogy idő előtt ne kerüljön szem elé..

És tudod miért nem dobom ki?

Mert, úgy akarok erre a játékra emlékezni, hogy igen vesztettem, de emelt fővel távoztam. 

[idfcanymore]

“You knew I loved you. God did you know. And you loved it. You loved the fact that I loved you. You loved manipulating me. You loved having me around when you were bored. You loved my attention and how I let my guard down around you. But did you love me? No. You loved using me.”

- @ssnowflake

[idfcanymore]

Az ok amiért nem tudunk elengedni valakit, talán azért van, mert mélyen belül még mindig reménykedünk...🥀💔

[idfcanymore]

Talán hadak

Ott álltam mozdulatlan némán

és néztem ahogy autódba szállsz

majd padló gázzal elhajtasz.

Egyre jobban távolodtál,

S tized másodpercek után

 Már nem láttalak….

Ledermedve bámultam a semmibe

Amit magad után hagytál ott nekem .

Toporzékolhattam volna,

Könyöröghettem volna ,

Hogy ,,kérlek ne tedd, “

,,Ne hagyj el, ne hagyj cserben”.

De én csak álltam ott

Az autó felhajtón

S csendben küszködtem

A legördülő könnycseppek ellen.

Talán csak rossz az időzítés

Talán csak nem voltál kész…

Talán soha nem is akartad

Talán csak unatkoztál…

Vagy talán volt  más is…

Talán ez  is csak  egy Csingiling

És Pán Péter sztori….

Talán ez is csak egy játszma

Melyet egyikünk se nyerhet…

Talán csak annyi van hátra

Hogy elengedjelek hát….

[idfcanymore]

,, Van egy mondas miszerint, nem az a boldog ember aki látja a tenger hullamait, hanem aki hallja magában a hullámok hangját..

Ha majd elcsitul bennem az, hogy vége lett, ha majd nem hiányzol, nekem te újra a hullámok hangja leszel. "

🖤

[idfcanymore]

Azt mondtad hogy itt leszel velem

Amikor reménytelennek érzem magam

De ha ez igaz lenne akkor most hol vagy?

Azt mondtad rád számíthatok

Hogy bízhatok benned

Hogy sose hagysz magamra

De akkor most hol vagy?

Mégis hol jársz? Miért nem számítok neked semmit sem?

Miért etetsz üres szavakkal?

Miért adsz reményt, ha esélyt nem?

Én próbálkozok, az istenért is mindennap

Próbálkozok...

De miért is?!

Hisz most fogom csak fel, hogy könnyebben dobsz el , mint a reggeli cigid.

S hát ily módon hagysz el...

idfcanymore