2016 óta kertszomszédom a Baranyai Radikális Állatvédő Alapítvány menhelye, ahol többek közt Bea (rosszabb napokon Beáta) is él egy ideje, miután a megye egy emberileg sötétebb zugából megmentették. Nagyon szeretem az állatokat, így Beát is, aki egy igazi cukorgombóc, egy tücsökmogyoró, egy cicaborsó, egy prémium prém tényleg, és egyben a világ legnagyobb gengsztere is. Jön és csóvál és vokalizál, eldobja magát, csak hogy a hasát simizd, mindenkivel lepacsizik és utána barátként üdvözöl, viszonylag rövid, óvatos ismerkedés után. Hogy kerül ki, miért van kint, merülhet fel a kérdés jogosan bárkiben. Nos, ez a kutya akkora parkourt tol, hogy felmászik a kétméteres betongerendán, ami a kaput tartja, és kiugrik, amit ha nem a saját két szemmel látok sokszor, nehezen hinném el. Nem lehet bezárni. Bea nagyon unatkozik, és felesleges energiáját abba fekteti (a szokásos körberohangáláson és a varjak megugatásán túl), hogy lassan két hónapja minden másnap, menetrendszerűen jön, mint egy tank, lerombolja a kerítésem, és széttiporja a kertet. Amit megbocsájtok, mert hát mit tudok tenni? Mondjuk lassan már nem tudom a kerítést visszaállítani, annyira szétfeszegette, meg nincs is a világon annyi drót, meg a kerítés melletti részen már kitaposni sincs mit... elmagyaráztam neki többször is, hogy ne csinálja, de csak rámnéz és én meg elolvadok. Hogy lehetne rá haragudni?
...
Szóval mindennek ellenére és mindezért szeretném, ha végre valaki elvinné innen ezt a csodás ebet, mert sokkal jobb sorsra érdemes!
(Vagy csak adjatok a menhelynek pénzt, adomány kaját, vagy szja 1%-ot. Nyilván ha valamelyik állat gazdisodik, az a legjobb, de mindennek örülnek szerintem.)
40 notes
·
View notes
2023 12 23, kertem, december: madárles
hatodikán esett egy kis hó, jól beterítette a télálló kaktuszgyűjteményt, szép volt (és aki azt gondolná, ez baj, és most meghalnak, hát, majd mutatom jövőre a virágokat rajtuk...), de aztán másnapra el is olvadt és hamarosan elkezdtek virágozni a szilvafák, a fürtös gyöngyikék megköszönik, jól vannak. az egérke megette az összes diót, általában 6-10 celsiusokban ragyogott a nap (már amikor...), és elkezdtem madarakat etetni, a semmiből hirtelen itt teremtek a süvöltők, vörösbegyek, csízek, verebek, cinkék, meg amit még le se tudtam fotózni, őszapók, ökörszemek, királykák..., csillan a kis szemükön a fény, megáll egy pillanatra a szívem, olyan cukik.
art + digital publications / photography / support
63 notes
·
View notes
2023 11 20, my garden: november
Lassan vége a nyárnak ősznek (bár napközben néha selymes a levegő, azért már általában elég szar idő van): tegnap reggelre elfagytak a maradék nyári virágok (na nem a sárga krizantém vagy az árvácskák). nem is tudom, örüljek-e, vagy ne. ha süt a nap, már delelőn is alacsony, fáj belenézni. ma nagy kényszeredetten elővettem a télikabátom. utálom az öltözködéssel elveszített értékes perceket...zokni, mégegy zokni, jégeralsó, cicanaci, trikó, póló, ing, pulóver, sál nagykabát....eh! pokolra velük.
legszívesebben azt csinálnám, mint a 15. képen a hétpettyes katicabogár, azaz bebújnék a szirmok közé, és talán csak jövő tavasszal jönnék ki - vagy akkor se.
art + digital publications / photography / support
30 notes
·
View notes